- Hello, szépségem - hallottam egy férfi lágy hangját. Ismerős volt, nagyon ismerős, de a fejfájásom miatt nem voltam képes koncentrálni. - Ideje felkelni - folytatta a hang.
- Ébren vagyok - nyögtem, majd kinyitottam a szemem, és a tegnap megismert srácot láttam az ágy mellett álldogálni.
- Jól vagy?
- Aha, a fejfájáson, hányingeren, másnaposságon kívül nincs más bajom!
- Akkor ideje lelépned - dőlt neki a falnak, keresztbe font kezekkel. Látszott, hogy őt is gyötri a fejfájás.
- Oké, egyébként dugtunk, parasztkám? - kérdeztem, mire egy másodperces néma csönd után kitört belőlünk a nevetés. Még sosem láttam senkit olyan gyönyörűen nevetni, mint őt. Előrehajolva röhögött, majd mikor felnézett, elmosolyodott. Úgy éreztem a megjelenő gödröcskéi a szája szélén, bármilyen női szívet megdobogtatnak. A tekintete újra elkomolyodott amint rám pillantott.
- De tényleg menned kéne.
- Persze, értettem - nyomtam fel magam az ágyban. - Uu, tényleg. Tegnap mondtál valami Avenged Sevenvalamit, és valami koncertet is említettel - néztem rá, mire ő felhúzta a szemöldökét. - Azért emlékszem még valamire - vigyorogtam. Mint megtudtam, a bandájukat hívják Avenged Sevenfoldnak, és ma van fellépésük a Purple Hazeben.
- Komolyan, most vegyem fel ezt? – mutattam fel nevetve, bár kissé undorodva a pólóm. Teljesen át volt ázva a piáktól, és bűzlött a cigitől.
- Tessék – dobott a kezembe egy pólót Matt. Jóérzés volt belebújni, sokkal tisztább volt, mint én.
- Még nem válaszoltál a kérdésemre – nevettem, mikor már teljesen fel voltam öltözve, és készültem elhagyni a házat. Matt párpercig némán állt, mire leesett neki, hogy mire gondolok.
- Ja, dehogy, nem feküdtünk le – nevetett ő is, mire én megkönnyebbülten felsóhajtottam.
Épp a Purple Haze felé vezető úton sétáltam, mikor valaki hátulról befogta a szemeim és halkan a fülembe suttogott.
- Na, ki vagyok?
- Őőő… - hirtelen senki sem jutott eszembe, majd a hang még többet suttogott, és végre felismertem. – Matt! – nevettem, ugyanis rá számítottam a legkevésbé. Elengedte a szemem és Matt felé fordultam. – És, ők kik? – mutattam a mellette álló fiúk felé.
- Ja, a banda tagjai. Syn, Zacky, Johnny – intettek felém a srácok. – és… Hol van Jimmy? Ah, ott van – mutatott egy távolabb álló srácra, aki épp a villanyoszlopot püfölte a dobverőivel minden erejével.
- Gondolom ő a dobos – nevettem.
Az első sorban álltam, hogy minél jobban lássam a fiúkat, ugyanis elég alacsony vagyok, na meg a szemem se a legjobb. Mielőtt a srácok mentek volna átöltözni, felkészülni meg ilyenek, Zacky bemutatott nekem egy csajt. Első ránézésre nem valami szimpatikus, de sose voltam jó emberismerő.
- És te mióta ismered őket? – próbáltam beszélgetést kezdeni, de a csaj úgy csinált, mintha ott se lennék. – Aha, én is örülök – motyogtam az orrom alatt.
A koncert utáni napokban sokat lógtam a srácokkal, meg a haverjaikkal.
- Maaaatt! Mi a francot csinálsz? Nem látod, hogy épp…
- Fürdeni próbálsz? Nem, nem látom, eltakartam a szemeim – nevetett Matt, majd hallottam, hogy valamit lelökött a polcról. – Auucs – most meg beverte valamijét. – És már itt sem vagyok – csapódott be az ajtó. Igaz, hogy volt egy függöny – vagy mi – a kád előtt, de attól még nem szeretem, ha fürdés közben törnek rám. Múlt éjjel megint egy fergeteges bulit tartottunk, persze nem csak mi ketten, a többiek is itt voltak, de ők már rég leléptek. Matt itt maradt, azzal a kifogással, hogy csinál nekem valami reggelit, ugyanis én képtelen vagyok magamat ellátni kajával.
- Na, mi a reggeli? – léptem be a konyhába, ahonnan ínycsiklandozó illatok szálltak ki. – Hmm, de jó illat van.
- Ham and eggs – tolta elém a tányért, majd helyet foglalt velem szemben.
- Kösz – vigyorogtam, és máris hozzá kezdtem a reggelimhez.
- Haver, nem értem miért nem dugtad még meg – hallottam Syn hangját, amint épp Mattel beszélt. Azt hiszi nem hallom, pedig itt állnak tőlem három méterre.
- Ha te találkozol valami csajjal, rögtön az, az első, hogy megdugd. Freya nekem olyan, mintha a húgom lenne, érted?
- És? – úristen, Syn, inkább fogd be a szád.
- Perverz – nevetett Matt.
- Tengerpart, hurrááá – ugrottam Matt nyakába, amint megemlítette, hova megyünk ma.
Mindannyian beállítottunk Jimmy és Raven lakásába, majd tartottunk egy kisebb házibulit, majd amikor már mindenki eléggé becsiccsentett elindultunk a partra. Persze út közben feltűnt, hogy valami, vagy valaki hiányzik.
- Syn hol van?
- Nem ért rá – rántotta meg a vállát Matt.- Csak nem tetszik?
- Féltékeny vagy? – mosolyogtam, majd úgy, hogy csak Matt lássa, rányújtottam a nyelvem, és megráztam a fejem. Alig beszéltem még Synnel. Amúgy is, ő az a tipikus pasi, aki csak egy éjszakára akarja a lányokat, aztán lekoppintja őket. Inkább távol tartom magam tőle.
Kellemesen langyos volt a víz, ahol el is szórakoztunk páran, fröcsköltük egymást, egyszer majdnem belefulladtam a térdig érő vízbe.
Hazafelé tartottunk, a csapat nagyobb része már leszakadt tőlünk, csak Matt, Johnny és én sétáltunk a kihalt úton.
- Mit szoltok egy éjszakai házi bulihoz? Csak mi hárman – vetettem fel az ötletet, ami abban a percben jutott az eszembe.
- Nem rossz ötlet, úgy se vagyok még álmos – vigyorgott Johnny, mire Matt is rábólintott. A lakásom nem messze volt, így hamar hazaértünk, és az első dolgom az volt, hogy minden alkoholt, amit találtam, a nappaliba vittem.
- Úristen, Matt, összenyomsz – nyögtem fel. – Johnny, légy szíves ne fogdosd a combom – nevettem. A tegnapi bulitól majd’ szétszakad a fejem, de ez most valahogy nem jutott el a tudatomig. – Éééééhes vagyoooook – nyújtóztam egyet macska módra, majd lelöktem magamról Mattet, aki még mindig rajtam feküdt, majd kicsoszogtam a fürdőbe, hogy bevegyek valami fájdalomcsillapítót. Amíg a fiúk aludtak, készítettem nekik –szokásomhoz híven – reggelit, ami kettő vajas pirítós kenyérből állt, - a főzés nem az erősségem –és raktam rá baracklekvárt.
írta Frusa
