Nem akartam még kinyitni a szemem, de éreztem, hogy megint kényelmesebb az ágyam a szokásosnál. A gond az volt, hogy nem emlékeztem, hogy kinek a haját simogatom... A lány /baszki, remélem lány/ viszont elkezdett mocorogni, úgyhogy kénytelen voltam felkelni. Kinyitottam a szemem és szerencsére tényleg lány volt. Ami azt illeti, nemis rossz bőr. Barna haja volt, és még alvás közben is széparcú. Ahogy bámultam, ő is felébredt, elmosolyodott és újra lehunyta a szemét.
-Jó reggelt, Syn. - a mosoly még mindig ott ragyogott arcán én viszont még jobban kiakadtam. Ha ő tudja az én nevem... Akkor én miért nem emlékszem az övére?
-Öhm... Neked is. Én. Te. Szóval, te mennyire emlékszel az éjszakából...? - hát ez már elvette a kedvét a mosolytól. Kipattant a szeme és felugrott mellőlem.
-Megmondták... Megmondták előre... Basszus, miért vagyok ilyen naiv? Hát persze, hogy csak egyszer kellek neki. - ezt, és ehhez hasonlókat mormogott magának miközben a melltartóját próbálta kihalászni az ágy mögül. Visszadobtam magam a párnára és további motyogásának kíséretében megvárt amíg felöltözik.
-Segítsek kitalálni?
-Nem kell, menni fog egyedül is. Egyébként Liz voltam. - azzal felkapta a táskáját is és szinte kiszaladt a szobámból. Kezdett visszatérni az este, ez a lány már volt koncertünkön... És biztos voltam benne, hogy már máshol is találkoztunk, de valahogy nem akart összeállni a kép. Azért reméltem, hogy nem tiportammost teljesen földbe az önbecsülését. Reméltem.
Alsógatyában lesétáltam a konyhába és valami reggeli után kutattam. Végül fokhagymás pirítóst ettem kávéval és leültem a nappaliba apa mellé. Ő látszólag elmélyültem bámulta a tévét, de szinte éreztem ahogy a kerekek forognak az agyában.
-'Reggelt. Mizu? - a lehető legsemlegesebb hangomat vettem fel.
-Velem semmi. Hogy telt az éjszaka?
-Hát. Jól, azt hiszem.
-Ki ez a lány akit hazahoztál?
-Ő? Ja, hát csak... Liz. - sajnos hallotta ahogy szünetet tartottam mielőtt eszembe jutott volna a neve.
-Megint nem emlékszel semmire az éjszakából?
-Dee, részletek megvannak, ne aggódj.
-Brian, nem lesz ez így jó. Az elmúlt 7 napban 5 különböző lányt hoztál haza esténként.
-Na és? Nem is hallod amikor hazajövük.
-Nem ez a lényeg Brian. Mi van a zenéléssel? Lányokra meg bulira van időd?
-Apa. A héten már kétszer próbáltunk. Mit akarsz még?
-Ilyen hozzáállással sosem lesztek profik! Feleslegesen fektetem belétek a pénzem! - ezt már kiabálta.
-Aha, szóval erről szól az egész. Megint a pénz! Mindig csak a pénz!
-Brian a jövődre is gondolnod kell! Mi lesz ha én már nem tudlak eltartani? A zenélésből sosem fogsz megélni, ha azt nézzük ahogy most viselkedsz! - felállt és a távkapcsot a földhoz vágta. Ideges volt, az ér a homlokán kiduzzadt. Én leblokkoltan néztem rá.
-Nem tudsz elviselni ilyen lustán még egy darabig...?
-Ha nem változtatsz a hozzáállásodon, akkor végeztem veled!
-Renden apa. Akkor elköltözök. Még ma. - a pirítóst lebasztam az asztalra és visszamentem a szobámba. Felöltöztem és egyszerűen kimenekültem a házból. Beültem a kocsiba és Rev új lakása felé vettem az irányt. Gyanítottam, hogy még alszik, de max. beülök Raven mellé. Pár perc múlva bekopogtam a házukba, és tényleg Raven nyitott ajtót.
-Hey... Syn? Hát te? - úgy tűnt nem igazán örül a váratlan megjelenésemnek.
-Revhez jöttem, itthon van? - közben gyakorlatilag belökdösten Ravent az ajtón és betessékeltem magam a lakásba.
-Itthon, de... Alszik.
-Oké, akkor bemegyek hozzá. - elindultam a szobája felé.
-De nem ott! - kapta el a karom Raven, és ahogy megfordultam, láttam, hogy elpirul. - Az én szobámban van. - a földet nézve motyogott. Nem tudtam megállni, elnevettem magam.
-És mondd csak, megengeded, hogy bemenjek hozzád?
-Csak nyugodtan. Főzök addig kávét. - és már iszkolt is a konyhába. Még mindig mosolyogva mentem át Jimmy szobájába. Leültem mellé az ágyra és cseppet sem kedvesen böktem oldalba a legjobb barátomat.
-Ébresztőőőőőő világ vége van!
-Mimimii?? Van fegyver? - felkapta a fejét a párnáról és körbenézett.
-Nyugi Jim, csak én vagyok. Hatásos.
-Baszd meg Haner. - visszadobta magát az ágyba - Mit akarsz hajnali... - felnézett a polcon lévő órára -... déli 12-kor?
-Tudod, csak a szokásos: reggeliztam, unatkoztam, apa kirakott a házból.
-Baszd meg... Már megint? - felült és felvette az alsógatyáját. Nem. Nem volt rajta előtte.
-Igen. De most elég komolyan. Én nem vagyok hajlandó még egy napot vele egy házban eltölteni.
-Annyira tudtam, hogy 3 szobás lakást kell bérelnünk... Ide akarsz jönni, mi?
-Hát ha már így felajánlottad. - hátbavágtam és rávigyorogtam.
-Mi lenne veled nélkülem...? Kérdezzük meg Raven-t is. - Ahogy volt alsógatyában kibattyogtunk a konyhába. Raven már lefőzte a kávét, és valami újságot olvasott. Mikor meglátott gyorsan felállt és mindkettőnknek öntött kávét.
-Rav, mit szólnál hozzá ha ez a kedves úriember. Hát hogy is mondjam, hogy ne fájjon. Ideköltözne? - 'Rav' félrenyelte a kávéját és köhögve fordult el tőlünk. Én megint elröhögtem magam. Mire túl volt a megrázkódtatáson rám nézett és cseppet sem jókedvűen kérdezett:
-Miért akarsz hozzánk költözni?
-Apám kirakott otthonról. - Tudom. Tudom. Túlzás, hogy ő rakott ki, de ez nem volt nagy hazugság. - Nincs hova mennem, és Rev a legjobb barátom. Szerintem hárman is jól ellenénk, és kevesebb lenne fejenként a lakbér. Előnyöm még, hogy bár senki se hiszi el, de tudok főzni. - elővettem a legnagyobb bociszemeimet amit smink nélkül produkálni tudok és a szemébe néztem. Raven megit elpirult. Úgy látszik könnyű dolgom lesz vele.
-Hát. Rendben, azt hiszem. Gondolom nem nagyon van más választásom.
-Ezt jól látod - mondta Jimmy és megölelte. Én elfordultam és gyorsan megittam a mai második kávémat.
-Akartok segíteni átpakolni...?
-Nem, nem akarunk. De azért fogunk.
A délután további része azzal telt, hogy 3 fordulóval kipakoltuk az otthoni szobámat és átpakoltuk az új szobámba. Apa végig fent ült a szobájábal és megállás nélkül gitározott. Gondolom azért, hogy ne is halljon minket. Azu utolsó körnél azért bementem köszönni.
-Gondolom akkor. Majd találkozunk.
-Eszedbe ne jusson pénzért jönni hozzám.
-Basszus, minha eddig olyan sűrűn csináltam volna! - bevágtam rá az ajtót és lementem a kocsihoz. Az 'újotthon'-ba érve, miután kipakoltam, a hűtőhöz mentem. Nem voltam éppen elragadtatva a kaja-sör aránytól.
-Jimmy, sört kell szereznünk.
-Ezt jól látod. De hát azért mégis csak egy nővel élünk együtt.
-Jut eszembe... Hogy lehet, hogy nem is csináltatok házavató partit...?
-Téényleg, ez eszembe sem jutott! - kapott a fejéhez Raven.
-Éreztétek, hogy én is jövök. Akkor ma megünnepeljük a teljes beköltözést! - kivettem az utolsó sört a hűtőből és Rev horkanása ellenére beleittam. - Szólok a fontos embereknek. Jimmy te meg a többieknek.
-Ja, meg lelépek és veszek piát Johnnyval. Addig készítsetek elő minden mást itthon. - Felkapta a mobilját és már ki is lépett az ajtón.
-Rev mindig jól csinálja... - mondtam elismerő fejrázással. - Ketten maradtunk! - vigyorogtam Ravenre.
-Igen... - Hirtelen ötlettől vezérelve kitaláltam, hogy játszok vele egy kicsit.
-Raven. Olyan meleg van idebent, nem? - mondtam és miközben levettem a pólómat két lépéssel közelebb léptem hozzá. Raven lélekzete elakadt. Elvigyorodtam és odaléptem mellé.
-Azt hiszem a te pólód sem tetszik - a topja alá nyúltam és egy egyszerű mozdulattal levettem róla. A meglepettségtől szólni sem tudott én pedig a nyakára tapasztottam az ajkaim. Felsóhajtott és egész testével beleremegett. Az arcához közeledtem de mielőtt még az ajkunk összeérhetett volna elkaptam a fejem.
-Uh, van még egy doboz amit nem csomagoltam ki, teljesen el is felejtettem! Szerintem a buli kezdetéig a szobámban leszek. - Lőttem rá még egy mosolyt és ott hagytam láthatóan felhergelt állapotban. Imádom a vonzerőmet.
írta Lizzie.
