A zöld vagy a piros monsterből vegyek többet ? Áh, kit akarok becsapni, otthon teli a hűtő velük.
Oké, most ment el mellettem harmadjára, ha legközelebb erre jön - aminek három percen belül be kell következnie mivel elég kicsi ez a bolt - leszólítom. Összeszedem minden bátorságomat és ráköszönök, és és felteszem neki a gondosan kigondolt kérdésemet. Nem úgy mint tegnap, vagy azelőtt vagy azelőtt... Csak ne lennék ennyire ideges. Amikor utoljára ennyi elefánt ugrált a hasamban akkor Sidet látogattam meg a börtönben. Visszagondolva milyen nevetséges is volt az egész. Az üvegfal két oldalán vigyorogtunk egymásra mint két idióta. Szóval az elefántok, igen, na ők nyomban elrohantak amint megpillantottam Sidet, de ez most másként fog történni. Tudom, hogy amint ráveszem magam a kezdeményezésre tömegük egyre fog nőni. Micsoda idétlen metafora ez. Elefántok. Tudtad, hogy ők sohasem felejtenek ? Vicces. Örülök, hogy nem vagyok elefánt.
- Segíthetek ?
Ó, te jó ég. Lena, mély levegő menni fog. Préselj ki egy hey-t, vagy egy jó napotot, jaj tök mindegy csak mondj már valamit. Nagyszerű most idétlenül mosolyogsz. Jaj mit szorongatod azt a kosorat ? Ahhh, vegyél levegőt most meg már alig kapsz. Helyes, rohanj el persze ejtsd le a földre a monstert és szaladj ki a boltból. Ez olyan tipikus.
- Majd holnap újra megpróbálom. - Nagyszerű mostmár magamban beszélek. Ezt tényleg kimondtam vagy csak ... ?

*

Éppen a felhalmozódott csikkeket szedtem össze a szekrény mögül amikor kopogtattak, mit több ki is mondták. Így ni: kopp-kopp. Az illető egészen addig volt vidám és mosolygós ameddig engem meg nem látott.
- Ki az ? - Álltam vele szemben és próbáltam nem reagálni a csalódott tekintetére. Nem rám számított.
- Mintha nem tudnád.
- Pedig én olyan vicces vagyok, - sóhajtottam -  azt hittem te is. Miben segíthetek ?
- Igazából Sidet keresem.
- Hát ő nincs itthon.
- De azt mondta, hogy itt lesz. Egyedül.
- Gyere be nézz körül nyugodtan nem rejtegetem előled.
Liz megemelte a szemöldökét és egy erőltetett 'ehh-t' nyomott a képembe.
- Miért ? Átadhatok neki valami üzenetet ? - Itt elröhögtem magam.
- Mindegy. - Azzal hátat fordított nekem és elsétált.
Ez nagyon fura volt, de most, hogy jobban belegondolok nem ez az első alkalom, hogy Liz így viselkedett velem.
- Gyere elő már elment.
Sid kibújt az ágy alól a macis alsónadrágjában és nevetni kezdett.
- Nem akarod elmondani mi volt ez az egész ?
- Kérsz palacsintát ?
- Aha.
Visszatértem a rendrakáshoz.
- Sid ez a tied ? - Lobogtattam a kezemben egy fekete pólót amin egy kacsa volt. Valami mesefigura nem tudom a nevét...
- Ja, most már biztosan. Te figyelj, hogy kell kiszedni a tojáshéjat a tojásból ? Kurvára nem tudom megfogni. Áh nem érdekel. Csak finomabb lesz.
Miközben én a felgyülemlett szemetet pakolgattam zacskókba addig Ő mutatványokkal szórakoztatott engem.
- Nézd, most nézd ez sikerülni fog ! Érzem. Picsábaaaaaa. Ja tényleg elmegyek pár napra.

*

Így is tett és mivel már a második nélküle töltött napon unatkoztam otthon elmentem Revékhez. Hazudok, igazából a rengeteg takarítani való kergetett el a hajócskámból.
Miután Syn és Rev filmezős délutánját tökéletesen tönkretettem azzal, hogy lelőttem a harcosok klubbjának végét, úgy döntöttem sütök nekik valami sütit. Kárpótlásképp. Nem vagyok valami jó szakács. Igen, mint rájöttél nem vagyok az a házias fajta nem is tudom miért van együtt velem Sid. Ja, de...
- Valamit mondani szeretnék. - Mondta szelíden Rev miután becsukta magunk mögött a szobájának ajtaját. A szobáját ne képzeljétek túl, nincs berendezve sehogysem. Nem fordított rá nagy igényt, és ezt foghatná arra, hogy csak nem régóta lakik itt, de vele ellentétben Syn már teljesen magáévá tette a területét. A falon mindössze egy poszter volt amin valami dobos volt, az ágyán meg egy plüssfigura. Egy patkány. Eléggé fura fazon... Kezeivel a két vállamat szorította.
- Figyelj, tudom, hogy belém vagy zúgva de,
- Ravenről akarok beszélni.
- Ez elég kínos, tegyünk már úgy mintha az előbb nem mondtam volna semmit. Oké ?
- Nem tudom miről beszélsz, - mosolygott, majd megint komoly lett - úgy érzem, hogy.. Ami Ravennel történt az... az eléggé az én hibám is.
- Miért mi történt vele ?
- Te ? Nem ? - Leültetett az ágyra és mély levegőt vett. - Autóbalesetet szenvedett és most kómában fekszik.
- Komolyan ? Ezért kellett leülnöm ? Azért okolod magad mert nem tud vezetni ?
- Tudod mire gondolok, nem kellett volna dobnom őt...
- De hiszen belém szerettél, - nevettem. - oh az isten szerelmére amikor Zacky kinyírt valakit sokkal lazább voltál pedig az aztán... Hűűű. Amúgy azóta is haragszom rátok, hogy nem hívtatok.
- Lena, legyél már komolyabb !
- Komolyság ? Arra ott van más. Miért velem akarod ezt megbeszélni ? Velem lehet berúgni, dugni meg röhögni, de nem beszélgetni főleg nem komoly dolgokról.
- Ne menj már el. - Ragadta meg a karomat.
- Engedj el. Az eszem megáll. Beszélgetni akarsz ? Oké. Hol kezdjük ? Azt hiszem te tehetsz arról, hogy belém estél. - Höh, milyen jó ezt a képébe vágni.
- Te is. Miért voltál olyan a kocsiban ?
- Milyeeeeen ?
- Hát...
- Komolyan rám akarod kenni ezt az egészet ?
- Te vetetted magad rám, először miattad szakítottunk Ravennel.
- Az csak azért volt, hogy visszavágjak neki. Már nem is tudom miért haragudtam rá. Jézusom még csak nem is volt jó, nehogy azt mond, hogy te élvezted. Áhh, egyszerűen nem hiszem el, hogy veszekszem veled. Téged bírlak itt a legjobban erre letámadsz a baromságaiddal. Jó, léptem.
Feltéptem az ajtót és kivágtattam a konyhába a táskámért.
- De Lena, a sütiiiii !
A lendülettel amivel kirohantam a lakásukból legyalogoltam három utcányit, elszívtam egy fél doboz cigit és felhívtam Zackyt. Nem volt elragadtatva sem tőlem sem az ötlettől, hogy találkozni akarok vele. Végül belegyezett, persze feltételekkel, nekem kellett fizetni a kajáját és a barátnőjét is hozta. Csodás. Beültem a sarkon lévő étterembe és elkezdtem a várást. Rendeltem magamnak egy kávét, majd mégegyet. Aztán építettem a szívószálakból egy kis házat nagy kutyával aminek sárkány szárnyai voltak és elefánt ormánya. Elefántok. Holnap mindenféleképpen beszélek a pasassal a boltban. És ő elfogja mondani nekem, hol van a testvérem. És én elfogok menni hozzá. És én találkozni fogok az anyukámmal. Igen. Nem kellett volna annyira felkapnom a vizet. Szegény Rev.
- Heeey, végre !
- Lena, ő itt Emma ! - Köszöntött széles mosollyal Zacky.
- Örülök. - Nyújtottam a feltűnően fiatal lány felé a kezem.
- Már sokat hallottam rólad.
- Én is rólad. - Vágtam rá reflexből.
- Tényleg ?
- Nem. Nem igazán.
Pillanatnyi feszült csend, a lány beül, mellésimul Zacky aki le sem veszi a derekáról a kezét.
Egy kis gyors beszéd a kajáról, az időjárásról és a lány végre elmegy bepúderezni az orrát. Na persze.
- Nem gondolod, hogy túl fiatal hozzád ?
- Nem gondolod, hogy ... TE SYNNEL KEFÉLSZ !
- MEGÖLTÉL EGY EMBERT HAHAAA NYERTEM.
- Hangosabban nem lehetne ?
- Jaj, olyan vicces vagy.
- Egyáltalán nem vagyok vicces kedvemben.
- Hmm, ma valahogy senki sincs. Nem értelek titeket. Szerinted is én tehetek arról, hogy Raven majdnem meghalt ? NE NÉZD A PLAFONT.
- Most erre mit mondjak ?
- Na, további jó étvágyat. Én léptem. Ja igen. És ezzel a kis izével csak Freyát akarod elfelejteni.
Nem akartam hazamenni. Lesétáltam a partra, megismerkedtem pár idegennel akik meghívtak pizzázni. Hívtam Sidet de nem vette fel. Gondolkoztam azon mennyit változhatott az anyukám. Hogy nézhet ki a tesóm. Megint hívtam Sidet de nem vette fel. Aztán belegondoltam, hogy az a pasas a boltból lehet csak tényleg összekevert valakivel, és nincs is már tényleg senkim ezen az üres világon. Mivel rájöttem, hogy nem lenne okos dolog rosszban lenni a banda kulcsfigurájával azaz Revvel felhívtam őt is.
- Bocsánatot szeretnék kérni amiért belém szerettél. - Nevettem.
- Életem végéig ezt fogom hallgatni, ugye ?
- Meghívlak inni. Te mondod hol és mikor. Lehetőleg most.
Hála a nagy tájékozódási képességemnek, - a járdán szédelgő hajléktalannak - hamar odataláltam a Fantasy nevű kocsmába, mert nem volt több annál. A helyről annyit tudok csak mondani, hogy olyan vörös.
- Ugye ezeket is fizeted amiket nélküled ittam eddig meg ?
- Komolyan ez a kedvenc helyed ?
- Igazából van egy nagyon kedves kis kocsmám, de úgy érzem még nem tart ott a kapcsolatunk, hogy felfedjem előtted a varázslatos búvóhelyemet. - Mondta komoly arccal majd elnevette magát.
- Gyerünk rúgj be, legyél velem őszinte és ne hordj össze mindenféle baromságot.
- Csak akkor ha te is.
- Én is, mi ?
- Mondj valami igazat. - Tolta közelebb hozzám a tömény löttyöt. Lehúztam.
- Tudod, itt annyira teljesen más mint New Yorkban. Ott nem volt kérdés, hogy minden este berúgunk és jól érezzük magunkat és együtt vagyunk, örömködünk a semmin. Itt meg.... Mindenki állandóan dühös és nem vicces. Felbasz, hogy nem vagytok viccesek !
- Ki kérem magamnak én az vagyok.
- Ja. Most is épp halálra röhögöm magam. Hogy vagy ?
- Dühös vagyok Mattre, elbaszott egy csomó mindent. Konkrétan nem intéz semmit.
- Naaa közös tulajdonság !
- Te jössz.
- De így nem lehet beszélgetni. Na jó. Én nagyon szívesen találkoznék az anyukámmal és tartanám is vele a kapcsolatot meg minden. Nem lennék az az idegbajos makacs akárki aki nem lenne hajlandó a rég nem látott anyjával beszélni. 'Ha eddig nem néztél felém akkor most se, meg mér nem érdekeltelek?' satöbbi, én ilyeneket nem vágnék a fejéhez..
- Ühü. Értem. Nem. Miről van szó ?
 - Ah, én leszarnám ha most itt lenne... Én úgy emlékszem rá mint egy kedves szerető és gondoskodó lényre. Biztosan megvolt rá az oka amiért elhagyott minket. Oké, ezt most jól esett.
- Szívesen ! - Koccintottunk újra.
- Holnap bemegyek a kórházba meglátogatni Ravent. Te is jöhetnél.
- De azt mondtad, hogy kómában van.
- Állítólag hallják ha beszélnek hozzájuk, meg ilyen izé érted. Jaj, nagyon nyomaszt az, hogy kibasztam Ravennel, mert én nem ilyen vagyok.
- Te örökké vidám vagy és nem törődsz ilyen baromságokkal, hogy Rav nem tanult meg jól vezetni.
- De csak akkor vagyok vidám ha a körülöttem levő emberek is azok.
- Mit gondolsz Sidről ?
- Ha nem lenne köze hozzád, bírnám.
- Naaaaaa én itt monológokat csapok neked, te meg lerendezel egy mondattal ! Igyál még ! Jó, újabb kérdés. Milyen a családod ? Háháá, megfogtalak.
- Sosem álltak mellettem igazán, persze a látszat azért megvolt. Naná, menj dobolni kövesd az álmaidat ! - mondták. De az igazság az, hogy szartak rám egy nagyot. Cigit ?
Nem tudom mennyi ideje ülhettünk egymással szemben. A kezdeti nehézségeket leküzdöttük úgy ahogyan a sok piát is. A szavak ömleni kezdtek belőlünk. Jól éreztem magam vele.
- Lena, szeretlek.
- Tudod mit ? Én is téged ! - Áthajoltam az asztalon és megcsókoltam, ám amikor vége lett az akciómnak az arca csalódottan tekintett vissza rám.
- Ezt nem csinálhatod.
- SULLIVAN ?
- Heey, gyere Lena fizet !
- Mindjárt jönnek a többiek is. - Magyarázott.
- Na, hozok még egy kört.
- Jó, addig itt maradok ööö, umm. Ne haragudj mi is a neved?
- Johnny.
- Igen! Johnnyval. Miért is nem beszélgetünk mi többet?
- Mert hányok tőled.
- Ok.
Amint megérkezett Freya, Syn, Matt és Liz átvándoroltunk egy nagyobb asztalhoz. A hangulat elég jó volt. Mindenki hangos volt és vidám. Imádtam. Miután meguntam a mogyoródobálást lesmároltam a mellettem ülő Freyát. Legnagyobb meglepetésemre visszacsókolt.
- Látod ? Megtehetem. - Lőttem nagyon mélyenszántó pillantásokat Rev felé.
- Dolgozhatok a Kiscsillagban ? - Vigyorgott rám vissza Freya.
- Nanáááááááá. Tégy amit akarsz. Mi ? Úúú ú rezgek. SIDNEEEEY.
Örömömben kirohantam a kocsmából és miközben levegőért kapkodtam felvettem a telefont.
- Hey Nanc, merre vagy ?
- A fantasy mond neked valamit ?
Lerakta. Vissza sétáltam elvettem egy újabb tál mogyorót valaki asztaláról és bemásztam a sarokba vele.
- Ja, amúgy teljesen igazad van. Ki kell nyitni a Kiscsillagot. - Helyeseltem.
- Nem jössz segíteni L ? - kiabált hozzánk Rev aki a pultnál állt az indokolatlan mennyiségű korsók felett.
- Megyek. - mosolygott Liz.
- Igazából én Lenára gondoltam.
És akkor Liz aki eddig látszólag nyugodtan ült és hallgatott az asztalra csapott majd rám szegezte gyűlölettel teli tekintetét.
- Azt hiszed annyira különleges vagy ?
Értetlenkedve bámultam rá...
- Oh, Mattel közös a múltunk DE OLYAN KURVA NAGY TITKAINK VANNAK, hogy egyikőnk sem beszél róla. Zacky ? Ő a lelki társam ! Rev szerelmes belém, és ha kedvem támad SYNNEL KEFÉLEK !
- Nem is így beszélek...
- De... - röhögött Syn - Kitűnő alakítás Liz cica !
- Nem igaz, hogy nem látjátok, hogy egy manipulatív ribanc ! - fogta a táskáját, felborította Syn sörét és elviharzott.
- Mogyorót ?  Valaki ?
- Mi volt ez ?
- Te Synnel dugsz ? - Nézett rám úgy mint egy őrültre Matt.
- Csak ha kedvem támad, nem hallottad ? - Nevettem.
- Hát ez fura volt.
A hátulról a nyakamat markoló kezek komolyan a frászt hozták rám. Azt hittem Liz az.
- Te pöcs !
Lehajolt hozzám a szájából ömlött a füst. Megcsókoltam. Elnevettem magam. Komolyan megijedtem.
- Nyugiiiiii. Mindenki ! Ő itt Beck, a bandám énekese.
- Beck ?
- BECK ?
- De miért Beck ?
Sidnek sincs valami bizalomgerjesztő külseje de neki... Kukából öltözködik vagy mi ? Vicces. Sid véleményem szerint jó dalszövegeket írkál néhanapján. Gitározni meg tényleg olyan nagyon tud. És mit csinál a bandáiban ? Váltogat két akkordot és üvölti a mikrofonba, hogy niincs jövőőő bééébi.
- Ezt figyeljétek mit szereztem ! - Sid benyúlt a dzsekije alá és egy hirtelen mozdulattal fegyvert rántott onnan elő.
- De gyönyörű - örültem meg.
- Ember rakd már el ! - A többiek kevésbé értékelték.
Sid feltűnően óvatosan ült le mellém és a nyakát is csak elég fura pozícióban tudta tartani. Felhúztam a pólóját és az egész bal oldala lila már-már fekete színben pompázott.
- Olyan helyen jártam ahol nem ismerik az emberek a földön nem ér rúgni szabályt...

- Beck. Beck. Beck. Bee-eck. - Johnny már egy másvilágban járt.

írta Cookie.

- De, be kell engednie.
- Sajnálom hölgyem, túl fiatal.
- De nem érti, a barátaim meg minden.
- Remek szolgáltatásaink vannak amiket... - és blablabla. Nem is figyeltem már rá. Utálom az ilyen idióta, izomagyú férfiakat. Csak rebegtetni kellett volna a szempillámat, meg kicsit hozzá simulnom és már bent is lettem volna, de kérem szépen, mi vagyok én? Így hát dühöngve tovább álltam, magamat hitegetve, hogy engem nem érdekelnek az ilyen helyek. És tényleg nem! Las Vegas utcái egészen szépek éjszaka. Ugyan, kit hülyítek? Hipermegacsúcsszuper! Vagymi. Villódzó fények, nyüzsgés, élet! A főutcára kiérve tátott szájjal bámultam az ott levő emberekre. Bűvészek, táncosok és idióta show-kra meghívó vicces ruhába öltözött emberek.
Az újonnan szerzett karkötőmet forgatva a csuklómon beléptem egy közeli pubba, mert ha már Matt is itt hagyott, legalább próbáljam jól érezni magam. A pulthoz lépve kikértem a whiskey-kólámat a pultos sráctól, aki nagy, csillogó szemekkel nézett rám, mintha valami földöntúli csoda lennék. Egész aranyosnak tűnt, ezért le is ültem a pulthoz és igyekeztem jól megismerni. De ez teljességgel lehetetlennek bizonyult, ugyanis valami banda volt a színpadnak alig nevezhető, de színpadnak kialakított sarokban. Az egész hely túlzsúfolt volt és a kedves pultosnak egyetlen szabad ideje sem volt.
- Egy sör lesz! - próbáltam túl ordítani a zajt mosolyogva. Hamar meg is kaptam az italomat, de a szememet nem vettem le róla. Már teljesen beleéltem magam, hogy ma este ő lesz a partnerem. - Freya vagyok!
- Tessék?!
- Azt mondtam, hogy a nevem Freya! - kész. Feladom. Mi ez a borzalmas ricsaj? Ez nem zene!
- Ja! Szia, én pedig Andrew! - és már ment is tovább.
Igyekeztem beletörődni, hogy ez így szinte lehetetlen lesz, ezért inkább kerestem egy asztalt, ahova letelepedhetek.

*

- Matt! Hallod? Épp arról pofázok neked, hogy anyám ki akar rakni abból a kurva házból, mert már megint nem tetszik neki semmi! Honnan az istenből találjak munkát? - löktem arrébb a kezeit, amivel éppen a derekamat próbálta felfedezni.
- Nem kellett volna ott hagynod az állatkertet.
- Ha-ha, milyen vicces vagy! Megnéztem volna, te hogy mész vissza oda dolgozni.
- Itt van mondjuk Lenának a Kiscsillag... Tudod. Biztos szívesen felvesz, csak légy vele kedves, meg türelmes.
- Én legyek vele kedves?! Matt te tök megőrültél.
Idegesen ellöktem magamtól majd rágyújtottam egy cigire. Éreztem, hogy engem figyelt. Óvatosan ránéztem és nem bírtam ki, hogy ne nevessem el magam.
- Elmész hozzá?
- Olyan vicces az arcod, amikor aggódsz.
- Freya!
- Matt.
- Tudom, hogy tök hülyén hangzik, de amíg nem teszed félre a büszkeséged, hogy segítséget kérj Lenától, addig akár ide is költözhetsz.
Ledermedtem. Most komolyan arra kért, hogy lakjunk együtt? Ilyenkor mi a helyes válasz? És, hogy lehet kedvesen elutasítani? Hiszen mi nem is vagyunk együtt! Vagyis nem tudom. Én Zacky-t szeretem! De közben Mattel dugok. Ezt szépen összehoztad magadnak, Freya.
- Még ma elmegyek hozzá. Vagy holnap - mosolyodtam el végül és közelebb hajoltam hozzá. Kezeimet gyengéden rásimítottam a mellkasára és hagytam, hogy ajkainkat összeérintse.

*

És akkor ott volt Sidney. Nem az egyetlen és utánozhatatlan, de ott volt teljes nagyságában, méghozzá Lena házában és váratlanul. Elfelejtettem, hogy mit akartam Lenától, meg hát előtte mégsem kérhetek ilyet valakitől, akit még csak nem is bírok. Igazán furán jött volna ki. Szóval, most Mattnél lakok és kézen fogva járkálunk mindenhova.
Merengésemből egy ismerős hang térített vissza.
- Hát, megint találkozunk. - Mosolygott rám Andrew, mire egy széles mosoly terült szét az én arcomon is. A pub előtt álltunk és mindketten egy-egy szál cigire gyújtottunk rá. Unalmas beszélgetésbe kezdtünk és elgondolkodva figyeltem, ahogy beszélt. Mire észbe kaptam már a számomat akarta elkérni, de ehelyett inkább gyorsan leléptem. A New York -
New York Hotel felé sétálva egy szép állapotú Mattbe botlottam.
- Freyaaaa - mondta nagy mosollyal, majd az ölébe kapott és megforgatott. Kétszer is.
- Te meg minek örülsz? - mosolyodtam el kedvesen, aztán persze támaszthattam Mattet, amíg visszanyerte az egyensúlyát.
- Yay, hát úgysem hiszed el, basszus.
- Matt. Mondd el.
- Megsúgom.
- Súgd meg.
Közel hajolt a fülemhez, a bőrömön éreztem a leheletét, meg az orromban az alkohol szagot. Legszívesebben átkaroltam volna a nyakát és nem eresztettem volna.
- Nyertem - mondta ki ezt az egyszerű szót, amivel sikerült belém fojtania a lélegzetemet is. Az események itt hirtelen felgyorsultak. Egymás kezét fogva sétáltunk be az egyik pubba és mikor legközelebb elhagytuk már a fények elmosódtak, mindenki hirtelen szerethetőbbnek tűnt és Mattbe kellett kapaszkodnom, hogy járni bírjak.
- Úúúú. Nézdnézdnézd. Erre nincsenek szavak, annyira tökéletes. Nekem ez kell! - mutattam az egyik kirakatban álló ruhára és berángattam Mattet a boltba. Természetesen tökéletesen mutatott rajtam a fekete és zöld estélyi ruha és nézd! Még a karkötőmhöz is illik. Ezen fellelkesedve vigyorogva megvártam míg Matt kifizeti a ruhát, amit az Istenért se vettem volna le magamról, majd tovább sétáltunk. Színesebbnél színesebb utcákon sétáltunk keresztül kéz a kézben és nevetgélve.
- Nem mondod, hogy itt tényleg valami bál van?
Bementünk és tényleg az volt. Mindenki báli ruhában, pezsgős poharak mindenki kezében, meg valami idétlen zenekar a színpadon. Több sem kellett nekem, Mattet a kezemnél fogva beráncigáltam a táncparkettre és megpróbáltam feldobni a hangulatot. Unalmaaaaas.
- Gyere - nevettem és felugrottam az asztalra, Mattet természetesen magammal rántva. A csípőmet rázva próbáltam minél szexibb tánc mozdulatokat produkálni, de úgy tűnt ez nem mindenkinek jött be. Két mogorva képű biztonságiőr lépett elénk. Pont olyanok, mint a kaszinóbeli faszi volt, csak ezek valamiért idegesebbnek tűntek.
- Kérem jöjjenek le onnan - szólt az egyik, hozzá nem illő hanggal, ezért felnevettem.
- Kérd szépeeeen - nevettem és felrúgtam a puncsos tálat, majd tovább táncoltam, bár a zenekar már rég leállt és minket nézett. Mindenki minket nézett. Nos, több sem kellett nekik, másodperceken belül repültünk is kifelé a teremből. Ott álltunk nevetve az egyik mellékutcában és nem tudtuk mi tévők legyünk.
- Te Freya. Hol vagyunk?
- Gőzöm sincs.
Megfordultam, hogy rágyújtsak, mikor Matt karjai szorosan magához húztak.
- Örülök, hogy te vagy itt velem - suttogta rekedten a nyakamba. Képtelen voltam gondolkozni, vagy válaszolni valami értelmeset. Szembe fordultam vele, kezeimet az arcára simítottam és óvatosan ráharaptam az ajkaira.
- Erre örökre emlékezni akarok!

Hirtelen nyitottam ki a szemeimet és enyhe fej fájásom volt. Ez pedig nem mást jelenthetett, mint hogy még mindig az alkohol hatása alatt voltam, vagy nem voltam teljesen kiütve előző éjszaka. A másodikat simán megtagadhatom, mivel még azt sem tudom, hogy hol vagyok, szóval mosolyogva kényelembe helyeztem magam Matt karjaiban. Kezemet rásimítottam a csuklómon pihenő karkötőre. Láttam Lena milyen nagy szemekkel bámulta, mikor kikaptam Syn kezéből. Igazán aranyos kis darab. Jaj, talán odaadom majd neki, és akkor boldogságában még az is elfelejti, hogy utál és megkérdezhetem őt a Kiscsillagról. Éles fájdalom nyilallt a csuklómba, miközben az ékszerrel játszottam.
- Mi a...
A karkötő alól pár kósza csík látszódott ki. 'Emlékezz'. Ez állt a csuklómba varrva. Elmosolyodtam és bár még nem tudtam, mire kellett emlékeznem, megfordultam és Matt mellkasára feküdtem. De ott is megakadt valamin a tekintetem. Egy friss, eddig nem látott, enyémhez hasonló tetoválás virított a mellkasának bal oldalán. Emlékezz. Az arcára tekintve láttam, hogy félszemmel már engem figyelt.
- Te emlékszel? - kérdeztem és az arcába nyomtam a csuklómat, hogy ő is jól megnézhesse, majd ujjaimat óvatosan végig futtattam az övén. Hangosan felnevetett, amit egy biztos nemnek vehettem.