Ne, már megint ez, jaj, ne… Hát nem bezártak minket megint a fürdőszobába?! Lena ötlete volt nyilván, hát sosem csalódhatok benne kellemesen, csak rosszul?
- Ez egy nagyon szar vicc gyerekek! KINYÍRLAK TITEKET! – Syn kicsit ittas is volt na meg alapból mérges, mivel egész nap egymást piszkáltuk, nekem meg már az agyamra ment és akkor bezárnak ide… mondjuk meglepően nagy ez a fürdőszoba a házukhoz képest. De azért elég kicsi. Főleg éppen most.
- Szerintem most nem kéne kiszakítanod az ajtót a helyéről. HALLJÁTOK? NEM KÉNE, HOGY MEGINT KISZAKÍTSA AZ AJTÓT A HELYÉRŐL.
- Jó, neked meg nem kéne kiabálnod, sérti a fülemet. Ja és most ne is keresd a gyógyszereket a szekrényben, mert már az összeset lenyúltad… elmebeteg ribanc.
- Mit mondtál?! – na jó ez azért erős volt én meg nagyon mérges.
- Hát szótagoljam is? – vigyorgott az arcomba, miközben felé lépdeltem.
- Nem. Vagyok. Elmebeteg. Ribanc. Egyik sem.
- Oh, igen? Pedig sikerült bebizonyítanod! Az utóbbit például akkor, amikor… - úgy pofon vágtam, hogy belesajdult az egész kezem. Nem is sajnáltam. Na jó, egy kicsit. Az ajtóban kb. az összes házban-tartózkodó felszisszent, nyilván hallgatóztak.
- És most bebizonyítottad az elsőt is. Te nem vagy normális HÁT HOGY ÜTHETSZ MEG ENGEM?!
- Hogy mondhatsz nekem ilyet? – közben már a felső karomnál rángatott, egy kicsit azért megijedtem, mert hihetetlen dühöt láttam a szemeiben.
Folyamatosan ordibáltunk.
- Nem elég, hogy a fél állammal lefeküdtél, nyilván nem voltak olyan jók mint én, de hogy még Sidre is ráakaszkodsz…
- Annyira öntelt vagy! És mire fel??? Komolyan azt hiszed, hogy szép vagy?!
- Nem hiszem, hanem tudom. Ahogy te is! De Siddel nagyon leereszkedtél…
- MI A FASZOM hát honnan veszed te ezt a Sid dumát, megint féltékeny vagy, vagy mi van? – vágtam mellkasba, úgy jó dühösen.
- Dehogy vagyok, nézz már magadra! – elkapta a csuklómat és jól megszorította. Nagyon fájt. Syn nagyon erős.
- Előbb te, csak el ne hányd magad a képedtől!
- Na jó, engedjetek már ki, mert megőrjít ez a hülye kurva…
- Minek neveztél megint?! – akartam megpofozni, de kivédte sajnos… - Hát hogy lehet ilyet életed egykori szerelmével tenni? – nem akartam, hogy lássa, hogy már nehezen bírom ezt a kiabálást, eltoltam magamtól. Aztán lökdösődés, én a mellkasát ütöttem az ökleimmel, ő pedig meglökött és beleestem a kádba, de hirtelen ötlettől vezérelve megnyitottam a vizet és az arcába eresztettem. Szerintem ez egy jó ötlet volt, mert alig bírt magához térni. Na jó, nem volt az, mert utána felrántott a kádból (jelzem majdnem kiszakadt a karom) és hirtelen nekilökött a falnak, pontosan magával szembe.
- … és az szerinted hogy esik nekem, hogy fűvel-fával dugsz az orrom előtt, és el is meséled?
- Te nem ezt csinálod?! Jó, nem meséled el, de mással hencegsz!
- LIZ NE DUGJ VELE MERT ELMONDOTT MINDEN KURVÁNAK TEGNAP ESTE! HALLOD? NE LEGYÉL BUTA! – kiabált be valaki, bár igazából nem ismertem fel a hangját, és az sem segített, hogy Syn az izmos és formás testével hozzápréselt a falhoz. Felnéztem rá, ő kényszerített. Uralkodott rajtam. A csípője teljesen leszorított, bár valószínűleg meg sem tudtam volna mozdulni, úgy elvesztem a gondolataimban. A gondolataimban, Synről. Még talán az idő is megállt. Hihetetlen érzés volt, ahogy nagyképűen vigyorogva nézett le a szemeimbe, belenézett a lelkembe szinte… Aztán észhez tértem és jól beletérdeltem. Eltaláltam.
- HOGY ROHADNÁL MEG TE…
- Azt hiszed, hogy bármit megtehetsz? Persze, azt csinálsz velem, amit akarsz, aztán jól kiröhögsz, mert te vagy Synyster Gates…
- Ez kurvára fáj…
- … és csodálatosan gitározol…
- … hagyjál már…
- … és mindenki oda van érted! – össze volt görnyedve, így könnyebben arrébb tudtam lökni. Olyan jól esett…
- Oké, ezt most befejezted. Mi a faszom ütött beléd? Még a legnemesebb pontomat is bántani kell?! – lépett elém felháborodva, majd a kezeimet leszorítva újra a falhoz préselt. Figyeltem, ahogy a vízcseppek a hajszálain mozgolódtak. Beletúrtam volna.
- Te annyira menő vagy. Te egy igazi gitár-isten vagy. Tökéletes a hajad, az arcod, a tested… Csak azt nem tudják, belül milyen vagy. – érdeklődve figyelt, meglepte, hogy nyugodtan beszélek hozzá. Itta a szavaimat.
- Milyen vagyok belül? – suttogta szinte a számba.
- Azt csak én tudom. Még a hideg is kiráz, látod? Emlékszel még, mikor igazán szere…
Megcsókolt. Lágyan, aztán hirtelen váltott vad tempóra. Valami hihetetlen érzés fogott el… Mint amikor a kezedbe kapod azt a dolgot, amiért annyit epedeztél… A kezei bejárták az egész testem, én pedig beletúrtam a hajába. Pont, ahogy elképzeltem.
Annyira hiányzott ez már. Mind a kettőnknek. Bár egyikőnk se merte bevallani még magának sem… de én most rájöttem. A fellegekben jártam.
Hirtelen lekerült rólam minden ruha, természetesen rajta sem volt már, és a még mindig folyó víz alá álltunk. Még mindig mennyország. Libabőrös lettem, ahogy a nyakamat csókolgatta, ahogy a kezei a testemet fogva tartották, ahogy a szemembe nézett… Mind a ketten kábák voltunk egymástól. Ez egy hihetetlen kapcsolat közöttünk…
Hiába lett ránk zárva az ajtó, azt hiszem nem jövünk ki egyhamar. Az már senkit sem érdekelt, hogy valaki még mindig hallgatózik…

*

Késő estére járhatott, mikor leamortizálva, teljesen kifáradva kimásztam Syn szobájából. A többiek nagy része még mindig a nappaliban üldögélt és ivott. Hála az égnek Zackyt nem láttam…
- Azt hiszem megérte bezárni titeket.
- Nagyon fáj a karom, a csuklóm, a hátam, a többit nem is sorolom, Synről meg ne is beszéljünk, drága Rev…
- De azért jól tudott teljesíteni, remélem…
- Hah, afelől semmi kétség…
Idejét éreztem, hogy haza induljak. Az ajtó előtt viszont belebotlottam Lenába, a lépcsőn ült és cigizett.
- Szívesen.
- Lena, ez még rosszabbul is elsülhetett volna…
- Ugyan, Liz, te sem gondolod komolyan. Mind tudtuk mi lesz a vége. És ez kellett is nektek, nem? Dehogynem. Szóval hagyjál, szia.
- Most mit vársz? Hogy megköszönjem? Miért vagy velem ilyen? Hát olyan kedvesen érdeklődöm irántad, te meg úgy csinálsz, mintha…
- … mintha nem akarnám, hogy Sidnél köss ki.
- MICSODA.
- Hát te kérted el a… mi van.
- Nem is beszélgettünk mostanában, Sidről meg pláne. Hogy jön ő a képbe?
- Hát de nem… mindegy.
- Mi van vele egyébként? Tudsz róla valamit?
- Hagyj. Békén.
- … úgy beszélnék vele, legalább a számát megadhatnád!
- Szerintem most húzz el innen, de úgy nagyon gyorsan.
Ajjaj, ez elég furcsa volt, biztosan beszedett valamit. Meg biztosan megviseli ez a Sides dolog. Kíváncsi vagyok, mi lett Siddel. Azóta még szóba sem hoztam Lena előtt, ez az első alkalom.
Hazaballagtam, miközben néha hátrapillantottam Lenara, aki feltűnően elfordult, majd elnyomta a cigijét és jól becsapta maga mögött az ajtót.

*

Reggel teljesen kipihenten ébredtem, bár egy-két testrészem azért sajgott, de nem érdekelt… Megijedtem, mikor belém hasított a tudat, hogy tegnap a fürdőszobában, Syn és én… gőzöm sincs mi lesz ebből a helyzetből.
Leballagtam a konyhába, készítettem egy jó erős kávét, majd eszembe jutott, hogy fel kellene hívni a szüleimet. Szívesen meglátogatnám őket…
Boldogan tettem le a telefont, mindenki jól van, hiányzom nekik, nemsokára találkozunk. Remélem tényleg nemsokára.
Már dél körül járt az idő, mikor eszembe jutott, hogy ma este valami Haner-buli lesz, amire ki kell öltözni, és szépnek kell lenni, és este kilencre kell menni és ünnepelni kell… Gyorsan átnéztem a szekrényem, ami igaz, hogy tele volt rengeteg oda való ruhával, de nekem most új kell. Egy olyan, amitől mindenkinek leesik az álla. Főleg Brian álla. Haha.

Gyorsan felhívtam Ravent, hogy jöjjön már el velem vásárolni, meg közben meséljen, hogy mi a helyzet, egy óra múlva találkoztunk is. Ők most együtt vannak Revvel, és Rav arca most pont olyan, mint amilyennek nagyon-nagyon régen láttam. Kisimult, mosolygós, szinte ragyog. Hát ha Rev teszi őt ilyenné, akkor tegye még sokáig…  Nem is olyan sokára már a kezemben fogtam az eddigi legszexibb ruhámat. Ma este kilenc. Késni fogok fél órát. Ma este fél tíz.

Miután hazavittem Ravent, úgy döntöttem, meginvitálom Zackyt egy kávéra. Természetesen ráért, a gitárosboltban találtam meg. Egy puszit nyomott az arcomra köszönésképp, majd csak simán, egymás mellett sétáltunk a legközelebbi kávézóig.
- Na és milyen az új kiszemelted?
- A micsodám?
- Hát gitárod. Nyilván azt néztél magadnak a boltban.
- Jaaa, hogy ja. Hát… elég menő. De majd meglátod. Fel van szerelve mindenféle… - jó, ennyire nem értek a gitárokhoz, de hadd mondja. Nagyon sokat beszélt a gitárokról.
- Nézd, kb a felét értem annak, amit mondasz. De rátérek a lényegre. Én nagyon jól éreztem magam veled…
- Én is veled…
- De tudom, hogy Feyáért vagy oda.
- Te pedig Synért.
- MICSODA.
- Jaj Liz, nyilvánvaló, a szexuális életünk fantasztikus, de a szíved nem értem dobog.
- Milyen romantikusan fejezed ki magad.
- De nem így van? És az igazság az, hogy… akármennyire is nagyon bejössz, és jó veled, úgy érzem, mi nem illünk össze. Lélekben, tudod. De szeretlek amúgy.
- Én is szeretlek! De Zacky… én nem vagyok szerelmes beléd.
- Én sem beléd. Remélem nem törtem össze a szíved vagy ilyesmi…
- Nem. Remélem én sem a tiéd…
- Nem.
- Adj egy cigit gyorsan.
Hát erre nem is tudom, mit mondjak. Nem úgy alakult a beszélgetés, ahogy vártam, de a lehető legjobban jött ki. Felnevettünk. Tényleg szerettem Zackyt, de ő csak egy barát, aki egy lányért epedezik, titokban. Nekem meg úgy néz ki bejött a képbe Syn…

Elköszönésnél a fenekembe markolt és egy csókkal váltunk el.

*

- Halóóóó, remélem kész vagy, mert nyitva volt az ajtó és bejöttem, hogy mehessünk Syn partijára, vagy az apukája partijára, vagy tök mindegy, bulizzunk! – hallottam meg Raven hangját a nappaliból. Kilenc múlt hét perccel, épp elkészültem a sminkemmel, és már fel is voltam öltözve.
- Megyek drágám, addig szolgáld ki magad! Találsz vodkát a hűtőben.
Indulás előtt a teli üvegből csak félig teli lett.

Ez a bizonyos parti valami fura helyen volt, még jó, hogy kocsival mentünk. Vagyis nem olyan jó, mert összefuthattunk volna a rendőrökkel így ittasan, de nem történt semmi baj, szóval a meghívóinkkal szépen betipegtünk jókedvűen a hatttalmas buliba.
Elég láma buli volt.
Valószínűleg Mr. Haner, Syn apja köszöntött minket, azt hiszem egyszer már láttam őt, de kiköpött olyan, mint amilyen Syn lesz később. Gondolom. Mr. Haner nem tudta levenni a szemét a dekoltázsomról, Raven ott hagyott, majd egészen addig a melleimhez beszélt, amíg Syn oldalba nem lökte az apukáját.
- Menj már inni, apa! Tök részeg vagy. Szia Liz, örülök, hogy eljöttél. – kezet csókolt. Syn. Nekem. Smokingban volt.
- Én… köszönöm a meghívást…
- Rendkívül csinos vagy ma. Egy italt esetleg?
És így telt az egész este. Hazudok… nagyjából éjfélkor megint megtalált PapaGates, mindenáron egy búcsúcsókot szeretett volna tőlem (ugyanis Liz volt a felesége, akitől elvált), de nem voltam elég részeg hozzá. Hála Freyának. Nem tudom mi ütött belé, de akárhányszor inni mentem, jött, és elbeszélgette az időt, de úgy, hogy nem tudtam inni sem tőle. Igazából nem érdekelt a hablatya. Olyan furcsa volt, olyan feszült, mint aki tele van titkokkal. Sosem fogom őt jobban megismerni.
Éjjel kettőkor Syn átváltozott úriemberből vadállattá a hálószobámban.

*

- Hogy MICSODAAA… de én nem vagyok ügyvéd! Hát honnan tudjam… minek? Hogy került oda? Jaj, már megint a Pete-ügy? Jó, várj, felébredek.
Ó, igen. Matt telefonált, Freya a rendőrségen ül, valaki felnyomta. Van egy tippem, bár Matt nem árulta el. És most tőlem várnak segítséget ügyvéd-ügyben… csak a szüleim ügyvédek. Hm, nekem is jelentkeznem kell lassan az egyetemre, lejár az egy szabad évem vagy mi.
- Syn, ébredj, Freyat lecsukták.
- Hol izgat ez engem…
- Hát gondoltam, mivel megdugtad egyszer, talán érdekel…
- MI VAN.
- Tudok róla, ne aggódj. Nem sikerült elhitetni velem. JÓ OKÉ BEFEJEZTEM NEM HOZOM FEL TÖBBET csak ne nézz így, mert így nem vagy olyan szép. Köszönöm.

Kimentem a teraszra egy bögre kávéval, természetesen egy hosszúra elnyúlt reggeli csók után (nagyjából dél múlt fél órával), és visszahívtam Mattet, hogy mondjon el mindent, amit tud.
- Jó, kerítek egy jó ügyvédet. Igen, már van is ötletem. Jó, sietek!!! Hát nyugodj már meg, mit izgulsz ennyire?
Az a bizonyos ötlet az egykori barátom. Hihetetlen tehetséges a szakmájában, rendkívül okos, udvarias is, és ez mellett eléggé sármos. Amolyan tökéletes-öltönyös-pasi. Mikor hazaállítottam vele, a szüleimet meggyőzte a tökéletes fogsorával a tökéletes férj-jelöltségről. Meglepően sokáig, egy évig együtt voltunk, de sajnos tovább nem működött a dolog és nem is sajnos.
- Howard, szia, rég hallottam felőled! Hogy vagy?
- Elizabeth! Öröm hallani! Minden a legnagyobb rendben, remélem veled is szintúgy.
- Természetesen. Howard, a segítséged szeretném kérni egy kedves barátom ügyében. Nem jársz esetleg Huntington Beach felé? Szívesen meginnék egy kávét veled.
- Los Angelesben töltöm a hetemet, amolyan megbeszélések folynak, de a nap nagyrészében ráérek. Ha tudok, segítek nektek szívesen, mikor gondoltad, hogy találkozzunk?
- Amikor neked megfelel. Lehetőleg hamar, ha nem probléma!
- Dehogy, megértem. Ma délután négy órakor? A helyet te mondod meg!
- Tökéletes. A címet sms-ben küldöm!
- Nagyszerű. Liz, örülök, hogy hívtál.
- Én is örülök, Howard. Akkor négykor!
Jaj, egészen máshogy beszélek vele, mint normál esetben. Fel kell készülnöm négyre, elő kell szednem a legjobb formám… De nem is tudom, miért teszem. Talán Matt miatt. Freyaval mi annyira nem is vagyunk jóban… Igazából valószínűleg csak nagyon kedves vagyok.

*

- Istenem, de régen láttalak! – öleltem meg Mr. Howard K. Sternt udvariasan a kávéházban. Igen jó barátságban maradtunk.
- Elizabeth, igazán jól nézel ki! Csak úgy ragyogsz. Gyere, foglalj helyet. Már kértem neked egy cappucinot, ahogy régen…
- Milyen figyelmes. Köszönöm!
És ott bájcsevegtünk, ő kifogástalan öltönyben, én pedig az egyik méregdrága elegáns ruhámban. Jól éreztem magam ilyen öltözetben.
Howard volt az a férfi, aki az igazi amerikai példa a tökéletes családapára. Jól menő karrier, hírnév, sárm, meglehetősen nagy vagyon, aztán egy kissé butább feleség, majd gyerekek. Tökéletes gyerekek. Howard most szebben nézett ki, mint valaha. Először a kezét vettem figyelembe, ritka az ilyen ápolt férfi kéz. Aztán a haja. Dús, barna és csak úgy csillog a napfényben. Minden hajszál a helyén. Az arcbőre meg… valószínűleg több évtized múlva is ilyen gyönyörű bőre lesz, tudom, hogy mindig gondosan ápolta. Aztán ahogy elmosolyodott, és kivillantak a fogai…
- Liz, előbb magadról mesélj. Milyen az életed itt? Emlékszem, mikor átköltöztél ide, nem is szóltál szinte senkinek. Ez nem érintett túl jól…
- Igen, sajnálom is. Talán tényleg szólnom kellett volna. De minél előbb el akartam jönni…
- Menekültél?
- Inkább megvalósítottam egy álmot.
- Milyenek a barátaid? Vannak, ugye? Bár sosem esett nehezedre ismerkedni, tudom… És hol laksz? Remélem a szüleidet rendesen látogatod!
- Igen, természetesen. Egy gyönyörű házban lakom, később szívesen meg is mutatom majd… Mesélj te. Legutóbb azt hallottam, gyűrű került a kezedre… eljegyezted az egyik középiskolai osztálytársunkat. Jaj, nem jut eszembe a neve…
- Patricia.
- Oh, igen. Mikor lesz az esküvő?
- Valószínűleg azt nem hallottad, hogy szakítottunk is. Szóval se gyűrű, se barátnő…
- De nem tűnsz miatta szomorúnak, ez jó.
A bájcsevej után áttértünk Freya ügyére. Kénytelen voltam neki elmondani az igazat, bár rettegtem attól, hogy mit hisz, milyenek az én barátaim… Próbáltam is célozgatni rá, hogy Freya nem is annyira az.
Syn eközben kétszer is hívott, de kinyomtam, remélem nem gyújtotta fel a házat vagy ilyesmi. Szerintem azért ég, mert tudja, hogy kivel találkozom. Nem baj.

Howard vállalta az ügyet, újabb találkozót beszéltünk meg, aztán mennie kell vissza LA-be. Megköszöntem az italt, kedvesen megöleltük egymást, és mindketten távoztunk két ellenkező irányba.

Matt lakásán ébredtem. Volt olyan ’kedves’, hogy az egész taxival megtett utat végig kiabálta, hogy nem mehetek ilyen állapotban egyedül haza. A saját házamba, a hajómba. Kisétáltam a konyhába, ahol Matt épp fekvőtámaszokat csinált félmeztelenül. Amint meglátott elindult felém.
- Ne, csináld még! – Nevettem.
- Kérsz kávét?
- Aha.
Megvizsgáltam a székben ülve a lakását. Meglehetősen tiszta volt és igényes, persze nem olyan amerikai pszichós, mint Syn szobája.
- Hány óra van? És miért nincs órád a falon?
- 11 körül lehet és van egy a fürdőben.
- A fürdőben… - ismételtem.
Újra keresztülnéztem a nappaliján, amikor megcsillant valami ezüstös dolog a kanapén. Egy párna alól lógott ki. Odaszaladtam és a kezembe kaptam.
- Matt miért van egy bilincs a lakásodban? Ez rendes, igazi? Tök nehéz.
Ráraktam az asztalra a kávém mellé és tovább röhögtünk.
- El sem hinnéd, mennyire feldobja a dolgokat. Ja, várj, gondolom Siddel azért nem csináltátok, mert ő már egészen hozzászokott a börtönben.
Pillanatnyi hatásszünet, belekortyolok a kávémba, ő is a sajátjába.
- Bocs, ez még korai.
- Csak nyugodtan. Túl vagyok rajta, nem érdekel, leszarom.
- Szerintem meg, nem akarsz róla beszélni? Nem csinálhatsz úgy mintha semmi sem történt volna.
- Dehogyisnem. És most fogom magam, megköszönöm a kávéd és már itt sem vagyok.
A sírás környékén voltam. Természetesen. Megmarkoltam a táskámat és az ajtó felé vettem az irányt amikor éreztem a csuklómon a bilincs kattanását.
- Nélkülem nem mész sehová.
Szembefordultam a nagy testével, majd felnéztem az arcára és ő mosolygott, aztán egy könnyed mozdulattal eldobta a kulcsot a háta mögé. Ez akár szép pillanat is lehetett volna, egy igazi lélegzetelállító, de én megrántottam a karom két káromkodásom között, ami csak rontott a helyzetemen. Még jobban rászorult a kezemre a bilincs.
- Most jobban utállak, mint Sidet.
- Ennek örülök. – Majd elindult a hálószobája irányába, én pedig kénytelen voltam őt követni.
- Jó, de ígérd meg, hogy utána elengedsz. – Mondtam unott hangon, készen egy gyors menetre.
- Költözz hozzám!
- Jaj, várj had nevessem ki magam. Hűűű. Matt, ó Mattie. Nem, neeeheeeem, a-a, biztos, hogy nem. NEM. NEM. NEM. Neeeeeem dehogyis.
- Megfelelt volna egy nem is, de köszönöm. Szóval mikor cuccolsz át hozzám?
- Matt az egyetlen értékes dolog az életemben a hajóm.
- Csak képzeld el tök jól ellenénk. Elhajtanám reggelente a pasijaidat, nézhetnéd ahogyan fekvőtámaszozom. De most komolyan. Ez nem a te döntésed, hanem az enyém. Szükséged van valakire, és az most én vagyok.
- Költözz te hozzám!
- Nem.
- Utálom az ellentmondást nem tűrő hangod, és azt is, hogy azt hiszed, te jobban tudsz mindent, és azt is, ahogyan mindent az irányításod alatt tartasz és, hogy bármi gondja van valakinek hozzád fordul, mert te egy erős magabiztos pont vagy, aki nem hagyja, hogy Syn egy kurvával dugjon vagy, hogy Jimmy túl sokat igyon, és azt is utálom benned, hogy sosem panaszkodsz és ha kell egy kortyot sem iszol, csakhogy vigyázni tudj ezekre a balfaszokra és miért jöttél velem New Yorkba? És most miért nem vágsz a szavamba? Utálom, amiért ilyen nyugodtan nézel rám mosolyogva és azt is, hogy szükségem van rád és még mindig itt vagy mellettem mikor más már nem.
A szívem kalapált, hevesen vettem a levegőt és bámultam az utálatos arcába.
- Heey drágám, megjöttem! – Szólt kintről a női hang és némi kulcscsörömpölés. – Ja, hogy nyitva van.
Ránéztem Mattre ő meg a plafonra. Mi történik most pontosan ?
- Ugye hiányoztam??  - Törte ránk az ajtót… Freya.
Ránk nézett, arcáról tisztán le lehetett olvasni a meglepettséget, majd a hitetlenkedést, aztán a dühöt és a dühöt, ami egyre közelebb jött felém és megmarkolta a hajamat, ami rám rántotta Mattet.
- Ez nem az aminek látszik ! Ez csak poén, én ez nem az. – Tiltakozott Matt.
- Ja, ezért nincs rajtad póló. Hogy is gondoltam, hogy kibírod szex nélkül és én hülye még ajándékot is hoztam neked, és baszdmeg ezzel a ribanccal pont vele. Lena te egy fertő vagy, egy betegség ami rátelepszik az emberekre és mindenki próbál tőled megszabadulni de nem tudunk !!  TAKARODJ VISSZA NEW YORKBA AZZAL A SZERENCSÉTLEN PASIDDAL EGYÜTT ! Te meg seggfejkém, a cuccomat Ravenékhez hozd. Remélem Lena téged is jól átbasz, mint itt mindenkit. Sok boldogságot!
Becsapta maga után az ajtót, a szavai visszhangoztak a fejemben, mozdulni akartam de nem tudtam Matt miatt.
- Nincs kedvem beszélni róla.
Hátradőlt az ágyon s ezzel magával rántott engem is. Nem állhattam szó nélkül.
- Azért vicces volt, láttad a szemöldökét, hogy rángatózott?! Amúgy meg… Itt lakik? Ti komolyan együtt voltatok, vagytok? Ahh fáj a hajaaaaaaam, ribanc.
- Hát… Látod. Most már biztosan nem vagyunk együtt. Figyelj Lena ez fontos, ha valaha is megakarnám növeszteni a hajam, öljetek meg! Komolyan mondom. – Visszahunyta a szemét.
- Nem akarom megzavarni a meditálásodat Matt, de nagyon kell pisilni, szóval kinyitnád ezt a szart ?

*

Rendeltem 3 pizzát, két kínait, szerencse sütiket és sört. Nem is tudtam, hogy azt is szállítanak házhoz. Talán egy hete a kaja a legnagyobb társaságom. Sid arcképével kelek, fekszem. Gondolok rá egyfolytában. Gyönyörűen-tiszta gyűlölettel. A ruháit odaadtam a halászoknak a kikötőben, a gitárjait beledobáltam az óceánba, a tőle kapott verseket, dalokat elégettem. Azt hiszem nemsokára képes leszek emberek közé menni. Azt is elterveztem, hogy kinyitom a Kiscsillagot! Szinte már el is felejtettem, hogy tulajdonosa vagyok egy édességboltnak. Igen, mint látod próbálom terelni a gondolataimat. Sidről is és Mattről is. Elég furcsa volt eljönni tőle, aztán megígérni, hogy vissza megyek, de mégsem tettem. És azóta nem keresett…
A futár srác után pár perccel érkezett egy váratlan vendégem: Syn.
- Te vagy a legbátrabb a csapatból? Téged küldtek érdeklődni, hogy megöltem-e már magam?
- Azt mondta Rev hozzam el a cuccát, ami itt maradt és hoztam párat ami Sidé.
- Brian Haner én szexelni akarok veled! – Letettem a kezemből a pizzát és elindultam felé.
- Nagyon hízelgő, de sietnem kell, mert apámnak segítek helyszínt keresni a partijának, és valljuk be te is láttál már szebb napokat. Eljöhetsz, ha akarsz. – Hadarta gyorsan.
- Lesz kaja?
- Lesz, és kiöltözős a buli szóval vegyél fel valami szépet. Tudod valami ruhát, mondjuk zöldet az megy a szemedhez.
- SYN FELTUDOK SZÉPEN ÖLTÖZNI !
- Holnap után 9re gyere, még nem tudom hová majd írok.
- Nem kell Rev cucca?
- Mindegy.
Miután elviharzott arra az elhatározásra jutottam, hogy muszáj magamból emberilényt varázsolni, el kell hagynom a komfortzónámat és meglátogatnom Revet. És a többieket… Belenéztem a tükörbe majd gyászoltam a valaha volt arcom és neki kezdtem a festésnek mázolásnak. Összeszedtem Jimmy ruháit, de közben rá kellett jönnöm, hogy a felét kidobáltam, mert azt hittem, hogy a Sidé.
Liz hívott… Először kinyomtam aztán visszahívtam, de leraktam, végül megint ő hívott. Fő a határozottság.
- Hogy vagy? – Kérdezte részvéttel a hangjában.
- Már alig várom a holnapi nagyszabású Haner-partit. – Nyögtem ki hirtelen.
- Azt fogjuk megünnepelni, hogy elvált a harmadik feleségétől!
- Hurrá, erre inni fogok! – Még a hangom is egészen elváltozott.
- Syn mondta, hogy nem vagy túl jól. Én szívesen átmegyek hozzád, ha beszélgetni akarsz vagy valami. A háttérből valami ordítást hallottam.
- KUSSOLJATOK MÁR TELEFONÁLOK CSINÁLJATOK MAGATOKNAK PALACSINTÁT !! Jaj, bocsi csak tegnap iszogattunk kicsit nálam – nevetgél – és hát, inkább nem mondok semmit. Vicces volt, meg huncut. Szóval, hogy bírod? Bepasizunk holnap?
- Azt hiszem egy ideig jobb egyedül.
- Persze, amúgy tudsz valamit Sidről? Meg… Mondjuk valami elérhetőséget, mert hívtam, de idegen vette fel…
Próbáltam ignorálni a tényt, hogy hívta. Az én Sidemet.
- Nem.
- Figyelj már. Akkor ti most váltok Siddel?
- AKKOR GONDOLTÁL VOLNA ERRE AMIKOR A SZÁDBA VOLT A FARKA!

*

Csak másnap vittem át Jimmy ruháit.
Kopogtam, benyitottam egy kis hatásszünet, mindenki arcán a meglepettség majd ’Heey üdv újra a Földön’ kiáltás.
Rev a kanapé egyik felében, Syn az asztalon Johnny pedig a földön ült.
- Ne, ne álljatok fel, felesleges. Jimmy itt vannak a ruháid.. Vagyis a ruháid egy része. Kértek sört?
Hoztam! Meg kínai kaját is és füvet.
- Egy istennő vagy!!!
- A FÖLD LÁVA ÉS JOHNNY MEEGÉÉÉGETT! – Kiabálta felém röhögve Rev.
Raven előbújt a konyhából és meg sem állt Rev karjaiig. Átölelték egymást, aranyos csókot váltottak és vettek egy-egy sört. Hmm, ez új. Vagyis régi, újra forog a régi lemez. Liz lépett ki a fürdőből aki öleléssel üdvözölt és azt mondta meséljek el mindent. Úgy tett mintha nem is telefonált volna, mintha meg sem történt volna. Lehet, hogy nem is beszéltünk?
- Nem nagyon tudom mit kellene mesélnem.
- ARRA KÍVÁNCSI HOL VAN SID! – Kiabálta Syn.
- Befognád végre? Már nagyon elegem van belőled!
- Szivi, amíg az én házamban vagy kénytelen vagy elviselni engem is!
- Nem is a te házad!
- A tied biztosan nem, mert akkor nem itt lógnál egésznap és nem ezt a pizzát ennéd!
- Annyira bunkó vagy, undorodom tőled!
- Annyira bunkó vagy, undorodom tőled! – Utánozta Syn vékony nőies hangon kissé affektálva.
- Nem is így beszélek!
- Nem is így beszélek!
A srácok láthatóan élvezték az előadást és nem akarták őket félbeszakítani így én is csendben maradtam. Syn nem bírt nyugton ülni az asztalon felállt és sörrel a kezében közeledett Lizhez akit ez egyre jobban tüzelt. Olyan volt, mint amikor a 7évesek udvarolnak egymásnak, meghúzgálják egymás haját aztán elfutnak. Csak ez most egy felnőtt változat, tele szenvedéllyel és ki nem mondott érzésekkel. Sokkal viccesebb.
- Ez megy minden áldott nap. – Szólalt meg Johnny.
Miután elcsendesedtek elmondtam nekik, hogy kinyitom a boltot aztán tovább terelődött a téma a nagy ’Haner-partira’, nekem meg támadt egy ötletem amit oda is súgta Revnek.
- Liz, kihoznád a fogkefémet a fürdőből? Kérlek! – Adtam ki az utasítást.
- Milyen színű? – Kiabálta bentről Liz.
- Lila, de szerintem inkább a szekrénybe raktam hátulra! – Rámosolyogtam Jimmyre, aki nagy lendülettel felállt, megragadta Synt, betuszkolta a fürdőszobába és rázárta az ajtót. Pontosabban rájuk.
- Ez egy nagyon szar vicc gyerekek! KINYÍRLAK TITEKET!
- Srácok nehogy kiengedjétek őket! Csak is szex után.
Jobbnak láttam ha elhagyom a helyszínt és veszek pár új ruhát magamnak.

*

Kilenc után félórával ott álltam a híres parti előtt, egy sor végén. Fogalmam sincs mi ez a hely, még a környéken sem voltam soha, de valószínűleg egy kanál többet ér itt az életemnél.
- A meghívóját legyen szíves.
- Umm, az a helyzet, hogy nincs, de közeli ismerősöm Mr. Haner.
- Igen, persze. A következőt!
- Várjanak! – Gyorsan szétnéztem és megláttam a cigiző Freyát az erkélyen. – Szólnának neki, ő ismer, kérem!
Szóltak, én meg vigyorogtam, első akadály le tudva már csak jól kell magam érezni. Ebben a szép ruhában.
- Freya megmondanád nekik, hogy engedjenek be?
Csak bámult rám.
- Még életemben nem láttam ezt a lányt, - azzal elfordult tőlem – ribanc.
Megmarkoltam a ruhámat és elindultam a parkoló felé hátha csak most jön meg valaki… Rágyújtottam, üldögéltem.
A következő dolog amire emlékszem az a kéz ami az arcomba csap.
- Végre!
- Ahh, már megint te? Mit keresek itt?
Csalódottan néztem körül Matt lakásában.
- Szívesen Lena. Nagyon örülök, hogy megköszönöd, hogy rád találtam a parkolóba és hazahoztalak, ÉN, és nem valami 60éves vénfaszi rabolt el, tényleg szívesen.
- Inkább raboltak volna el, legalább történt volna velem valami.
- Vettél be valamit?
- Biztos, mert nem emlékszem semmire, illetve, hogy miért vagyok itt, de az a RIBANC FREYA ÉN MEGFOJTOM. Nééééézd milyen szép ruhát vettem, gyönyörűen festek benne és én táncolni akartam, ANNYIRA MÉRGES VAGYOK.
- De miért nem jöttél be a partira?
- Oh, tudod. Elálmosodtam, a parkolóban jobban éreztem magam. AZÉRT, MERT AZ A KURVA AZT MONDTA, HOGY…
Megfogta a kezem, a nappali közepére vezetett és felvettük a lassúzó pozíciót.
- Táncoljunk.
- De nincs zene. Jaj, ne már.
Olyanok voltunk, mint a két főszereplő valami gagyi romantikus filmben, akikről már az elején tudod, hogy össze fognak jönni, de folyton baromságokat csinálnak és elkerülik egymást. Nevetséges volt, de valahogy nem érdekelt. Táncoltam a szép ruhámban, amit én vettem. Csak dülöngéltünk jobbra-balra hol jobban, hol kevésbé kapaszkodtam izmaiba, mint az izgatott kamaszok az első báljukon.
Reggel úgy váltunk el, hogy elugrok pár ruhámért a hajómhoz aztán ott leszek nála pár napot. Megígérte nekem, hogy olyan lesz, mint egy kirándulás.
Épp a kedvenc pistols-os pólómat raktam be a táskámba, amikor valaki dörömbölni kezdett az ajtómon.
-  Megyek már! FREYA? Haha, na neeem.
Visszaakartam csukni az ajtót de ő nem hagyta és azonnal beszélni kezdett. Nem is értettem mit.
- Be kell engedned! Vészhelyzet van, tudod, hogy téged kérnélek utoljára de a picsába is segítened kell.
Lihegett, izzadt, egyszerűen lenyűgözött mennyire szét van esve.
- Pete! Pete miatt van, megint keres a rendőrség azt mondták beszélni akarnak velem már megint de én nem mentem, már a szüleimet is hívták és tudom, hogy baj van. A kurvaéletbe, tudom, hogy utálsz én is téged. De ha most segítesz nekem eltűnök az életedből örökre. Csak pár napig akarom itt meghúzni magam aztán elmegyek innen. Meglesz a pénzem meg minden. Oké? Figyelsz?
Próbáltam ijedtnek tűnni.
- Persze, maradhatsz. Nyugodj meg csinálok teát.
- Hol van itt a wc?
- Ott, arra.
Bement, felkaptam táskám és kimentem a hajóból. Mélylevegőt vettem, elszámoltam tízig. Biztos vagyok ebben? Biztos. Elővettem a telefonom és tárcsáztam. Azt a számot amit kiskorunk óta belénk neveltek a szüleink. Ha bármi baj van hívd azt, ők majd segítenek neked. Ha egy idegen tör be hozzád, ha olyat tudsz amit nem kellene…
- Rendőrség? Igen, be szeretnék jelenteni valamit.



írta Cookie.

I've been locked inside your heart-shaped box for weeks.

- Én csak, nem tudom... Olyan nehéz megismerni az embereket. Úgy értem, akarni megismerni őket.
- Engem ismersz.
- És nem mintha nagy elvárásaim lennének, mert nincsenek. Talán velem van a baj. Mert tudod... Egy kicsit nehéz eset vagyok...
Jimmy mosolygott. Mintha egyetértene, így én is elmosolyodtam.
- Túl sokat beszélek néha, tudom.
Sóhajtva a táskámért kaptam, majd kivettem belőle a dohányt és a csavart cigihez való papírt, filtert.
- Nem kéne... Nem kéne lassítanod egy kicsit?
- Hogy mi?
- Hát... tudod. Azok az üvegek - mutattam a mellette levő felhalmozódott alkoholos üvegekre. - Egy kicsit... tudod, túlzásba vitted az ivást mostanában.
- Valamiben meg kell halni - rántotta meg a vállát, majd meghúzta a következő üveget. Rosszul éreztem magam miatta, de nem akartam nyaggatni emiatt. Majd beszélek Mattel, hogy figyeljen oda rá vagy valami. Törődtem Jimmyvel és tudom, hogy valamennyire ő is velem. Szépen elhelyeztem a dohányt a papírban majd a számhoz emeltem és végig nyaltam, ahogy azt kellett. Csodáltam még a tökéletesre sikeredett rollie-t, majd a számba tettem és rágyújtottam.
- Te meg cigizel - mutatott rá.
- Ez teljesen két különb dolog!
- Igen? Kérlek, mesélj még erről - nevetett fel.
- Az alkohol teljesen megváltoztat. Még hogy az igazat mondatja veled? Bullshit. Olyanokat mondasz tőle, amiket azelőtt soha nem mondtál vagy rosszabb esetben tettél volna. Felkavar. Míg a dohány nem. És valamiben amúgyis meg kell halni! - vágtam rá jobb kifogás híján.
Nevettünk.
Figyeltem, ahogy halkan dobolt a kanapé karfáján, majd egy idő után bevette a Jack Daniel's-es üveget és a sörösdobozt is.
- Hol a faszomban vannak mááááááááááár - terült el végül a kanapén. Ma este valami banda megbeszélés lesz. A'sszem Matt talált valami koncertet, vagy ilyesmi, nem tudom. Jó lenne őket újra látni a színpadon. Kínosan megforgattam a szemem miközben Jimmy elkezdett beszélni valamiről. Emlékszem, hogy említette Mattet, meg Syn-t is. Valami olyanról beszélt, amit fiatalabb korukban tettek. Vicces lehetett, mivel ő felnevetett. Én is felnevettem, mintha tudnám miről van szó, de ugye nem nagyon tudtam, mivel őt figyeltem. A szája széle mosolyra húzódott és csak mesélt, közben a kezével a kanapén dobolt továbbra is.
- Van nálad valami? - kérdeztem hirtelen.
- Hogy van-e nálam valami? Priceless. - Nevetett és feljebb ült.
- Mármint drog, tudod.
- Raven. Basszus... Rav, figyelj. Tudom, hogy talán... talán félreértetted a dolgokat, amiket erről mondtam neked. Hogy félreértettél mindent, amit erről mondtam... Hogy azt hiszed, ez jó mikor...
- Szeretem amikor Rav-nak hívsz - mosolyogtam bambán és meghúztam az asztalon lévő üveget.
- Mi ...
- Barátságosan. Rav. Tudod...
Felnevetett és megrázta a fejét. Nem tudom. Igen, komolyan gondoltam, hogy látni akarom, hogy van-e nála valami. Fű vagy valami erősebb drog. Hogy kipróbálnám-e?
- Tessék - sóhajtotta és az asztalra dobott egy zacskót, ami fehér porral volt tele.
- Hogy... óh..
- Na miaz? Próbáld ki! Nem túl sok, de tudok szerezni többet is, csaak felhívom ezt a számot és...
- Mi? Nem! Tedd el a telefont! - suttogtam pánikolva.
- Most mi az, Rav? Gyerünk! Szedj erős drogokat velem! Gyerünk, dörzsöld az ínyedbe!
- Te jó isten... - elképedtem. Kezdett idegesíteni, hát mit hisz? Hogy csak ennyit akarok? Függővé válni vele?
- Vagy szívd fel. A fürdőbe csináld, ott sima a csap felület... - felpattantam a helyemről és idegesen lelöktem az asztalon heverő zacskót a földre. Nem akartam, hogy azt higyje ilyen könnyen az övé leszek. Hogy azt mondja csináljuk és én rögtön bele megyek... Pár percig farkas szemet néztünk, majd elkapva a tekintetemet kirohantam a házból.
Hát mindig én rohanok el, ő meg magabiztosan ül és vigyorog... Ahogy a belvárosban sétáltam a boltok mellett hirtelen egy vörös folt tűnt fel. Egy ismerős vörös hajrengeteg. Visszaléptem pár lépést és végre teljes nagyságában láthattam be a Kiscsillag kirakatábóla. Lena állt ott, egy gyerek - meg annak az anyja - mellett, szemet forgatva. Pont úgy állt nekem, hogy azt sem vette észre, amikor beléptem az ajtón. Körül néztem a kis helyiségben. Rengeteg édesség és cukor választéka közül választhattam volna, bár egyiksem érdekelt. Lena miatt jöttem. Tudtam, illetve tudom, hogy vele úgysem fogom tudni tisztázni, hogy miért csinálta, amit csinált, mégis itt voltam és válaszokra vártam...
- Most akkor a triple chocolate cookies-ból adjak vagy a nyalókából? - Sóhajtotta türelmetlenül a gyerek anyjának.
- Legyen mindkettő - mondta a nő idegesen, majd sietve fizetett és távoztak is.

- Hű - sóhajtottam. A hangomra összerezzent és felém fordult. A tekintetei üresek voltak. Grimaszolt egyet, majd eltűnt az egyetlen ajtón a boltban, amin egy "STAFF" felirat volt látható.

* 

- Megvagy! - ordította mögöttem valaki és megérintette a vállam.
- Liz! Hát, te meg hol voltál? - ordítottam a fülébe. Egyik kezemben sör volt a másikkal meg közelebb húztam magamhoz.
- Bocsi a késésért... Dolgom volt. 
Bólintottam, bár úgyis mindenki tudja, hogy inkább nem volt sok kedve ehhez az egészhez és biztos csak a lelkiismerete miatt jött el. Lena sehol, Freya is eltűnt és Liz is csak néha-néha tűnt fel az utóbbi időkben. 
- Jó végre őket újra ott látni, ahova valók - nevetett Liz, majd közelebb lépett a színpadhoz és onnan nézte Synt. Vagy Zacky-t. Sóhajtottam és elindultam valamerre. Liz itt van, már mindenki hepi, hogy nem csak Raven jelent meg. 
Egy újabb cigire gyújtottam rá, mikor bent elcsendült a zene és az Avenged Sevenfold befejezte a koncertet. 
- Raven! Mit csinálsz te itt? Vége a koncertnek, gyere... - kapta el a kezem Liz és visszarángatott. A színpadot elhagyva benyomakodtunk az öltözőbe.
- Jaj, nagyon jók voltatok srácok! - mosolygott Liz, majd Syn-t arrébb lökve Zacky nyakába ugrott. Syn arcáról lehervadt a mosoly, felkapta a gitárját és elhagyta a helyiséget. A többiek is szépen lassan elkezdtek oszlani - ma este valami csodával határos módon a Vengeance házba mennek -, míg én csak álltam ott megkövülve. Mattnek nyomtam egy puszit az arcára, mikor elhaladt mellettem, Johnny pedig kapott egyett a szokásos vállba ütögetésből. Nem kell tudniuk, hogy a második felét a koncertnek a pub előtt állva töltöttem, azon gondolkozva, hogyan léphetnék le észrevétlenül. Addig gondolkoztam míg azt vettem észre, hogy Jimmyvel maradtam. Csak egy farmer volt rajta, a pólóját még a koncert elején ledobta magáról. Óvatosan elpakolta a dobverőket. Egyik kezében egy táskával, a másikban pedig egy doboz sörrel indult el a kijárat felé. Csak útközben vette észre, hogy én is ott vagyok még és minden egyes mozdulatát figyelem. 
- Vengeance-hez megyünk. Gyere - nevetett és előkapott egy szivart, bár nem gyújtotta meg. Mindössze öt másodpercembe tellett, míg odarohantam hozzá. Kezéből kiesett a táska és a sörösdobozt is eldobta, hogy elkaphasson, így a szoba nagyrésze a keserű alkoholban úszott. Combommal erősen tartottam magam a csípője körül, kezeimmel egyre közelebb húztam magamhoz. Gondolkodás nélkül csókoltam, a kezei bejárták a hátamat, majd visszatértek a combomhoz és erősen markoltak. Óvatosan eltoltam magamtól, hogy levegőhöz jussak, ő meg felnevetett. 

A házban senki nem volt, mikor beléptünk és bár ezt kihasználhattuk volna, a szobája felé lökdöstem. Felkaptam a whiskey-s üveget a földről és meghúztam. Grimaszolva felényújtottam, ő meg engedelmeskedve ivott. Magához rántott, szinte letépte rólam az inget. Végig nyújtóztam az ágyán, míg ő minden egyes porcikámon végig simított. Beleremegtem. Combommal görcsösen szorítottam magamhoz. Heves mozgásunk közben megbillentettem az üres üveget az éjjeliszekrényen, az pedig hangos zajjal a földön landolt. Felnevetett. Egyszerre mozogtunk, egyszerre sóhajtottunk fel és egyszerre mosolyodtunk el. Homlokát az enyémhez nyomta. Szemei csukva voltak, arcát megvilágította az apró résen beszűrődő hold fénye. Egy sóhajjal ledobta magát mellém, én pedig magamra húztam a szürke lepedőt. Nem szóltunk semmit, bármilyen szó felesleges lett volna. Egyenletes szuszogása törte meg az éjszakai csendet. Összehúztam magam és egy pillanat alatt már álomba is zuhantam. 

Hangos zaj törte meg a reggeli idillt. Jimmy álmos morgása mosolyt csalt az arcomra, majd lelöktem az ágyról jelezve, hogy ez a telefonja lesz és vegye már fel. 
- Baszd meg, Raven.
- Hm-mh. Vedd már fel, basszus.
- Akárki is vagy, remélem a pokolban fogsz megrohadni, amiért felkeltettél - szólt bele a telefonba. Bár csend volt és rögtön az első hangból rájöttem, hogy Lena volt a vonal másik végén, nem értettem tisztán, amit mondott. Az utolsó mondata viszont megrémített. A kezeim még mindig a szám előtt voltak, elnyomva az apró sikolyt, mikor Rev letette a telefont. Lena vidám sikítása az agyamban visszhangzott. 
- Nem segítettem neki... Freyát bevitték az rendőrségre.