- Mihez kezdesz,
ha elfogy apád pénze? - Szólalt meg végül megtörve a csendet. - Sid nem keres
semmit csak lop, idő kérdése, hogy újra börtönben köt ki.
- Azért került börtönbe, mert megvédett.
- Úgy, hogy agyonvert egy embert.
- Te... ezt honnan tudod ? Mindegy. Nem voltál ott, nem tudod miről beszélsz. Nincs jogod megítélni a helyzetet, sem Sidet. Ő csak ....
- Védte ami az övé volt, én is ezt tettem volna.
Próbáltam nem reagálni. Hosszú csönd állt be. Elkezdtem figyelni a légzésemre. Hidd el, ha sokáig koncentrálsz rá az egész dolog elkezd a világ legfurcsább dolga lenni. Hiszen sosem gondolsz rá, hogy most épp levegőt kell venned, de mégis megteszed. De mi van ha egyszer elfelejted ? Nos, ezzel foglalatoskodtam és annyira elmerültem magamban, hogy mikor Matt erős hangját meghallottam szabályosan megijedtem tőle.
- Mi ?
- Mindegy.
- Na, mond már! Én csak azért nem hallottam, mert épp lélegeztem.
Mindketten nevettünk.
- És neked van már terved? Mert egyértelmű, hogy ez a banda dolog nem jött be - szóltam gúnyosan.
- Heeey, ezt szívd vissza!
- Nem én! - Vigyorogtam. - Alapítasz egy másikat, vagy talán elmész dolgozni?
- Én komolyan hiszek magunkban.
- Az jó lehet. Én abban hiszek, hogy.... hogy amint meglátom Ravent megfojtom. Igen.
Újabb csönd következett. Lelki szemeim előtt már láttam a repteret, a taxit amibe beszállunk, a csodás felhőkarcolókat amikbe beleszédül az ember, és azt a baromi nagy sokaságot. New Yorkban mindenből sok van, minden nagy és bár nem épp különleges, mégis imádom.
- A következő lesz! Figyelsz? Figyelj! Felmegyünk a hotelbe, lepakoljuk a cuccunkat, elmegyünk Sidért, te megvársz a padon, aztán elmegyünk enni. Megmutatom a legjobb helyeket meg ilyenek.
- Lena én nem akarom, hogy csalódás érjen téged.
- Nem gondolod, hogy ezzel kicsit elkéstél ? Meg amúgy is, ahhgr.
- Sid otthagyott téged, megpattant Ravennel. Fogta a csajt és elhúzott vele A KIBASZOTT NEW YORKBA, nélküled. Érted ?
Matt szavai azt hiszem örökre beleégtek az agyamba.
- Azért került börtönbe, mert megvédett.
- Úgy, hogy agyonvert egy embert.
- Te... ezt honnan tudod ? Mindegy. Nem voltál ott, nem tudod miről beszélsz. Nincs jogod megítélni a helyzetet, sem Sidet. Ő csak ....
- Védte ami az övé volt, én is ezt tettem volna.
Próbáltam nem reagálni. Hosszú csönd állt be. Elkezdtem figyelni a légzésemre. Hidd el, ha sokáig koncentrálsz rá az egész dolog elkezd a világ legfurcsább dolga lenni. Hiszen sosem gondolsz rá, hogy most épp levegőt kell venned, de mégis megteszed. De mi van ha egyszer elfelejted ? Nos, ezzel foglalatoskodtam és annyira elmerültem magamban, hogy mikor Matt erős hangját meghallottam szabályosan megijedtem tőle.
- Mi ?
- Mindegy.
- Na, mond már! Én csak azért nem hallottam, mert épp lélegeztem.
Mindketten nevettünk.
- És neked van már terved? Mert egyértelmű, hogy ez a banda dolog nem jött be - szóltam gúnyosan.
- Heeey, ezt szívd vissza!
- Nem én! - Vigyorogtam. - Alapítasz egy másikat, vagy talán elmész dolgozni?
- Én komolyan hiszek magunkban.
- Az jó lehet. Én abban hiszek, hogy.... hogy amint meglátom Ravent megfojtom. Igen.
Újabb csönd következett. Lelki szemeim előtt már láttam a repteret, a taxit amibe beszállunk, a csodás felhőkarcolókat amikbe beleszédül az ember, és azt a baromi nagy sokaságot. New Yorkban mindenből sok van, minden nagy és bár nem épp különleges, mégis imádom.
- A következő lesz! Figyelsz? Figyelj! Felmegyünk a hotelbe, lepakoljuk a cuccunkat, elmegyünk Sidért, te megvársz a padon, aztán elmegyünk enni. Megmutatom a legjobb helyeket meg ilyenek.
- Lena én nem akarom, hogy csalódás érjen téged.
- Nem gondolod, hogy ezzel kicsit elkéstél ? Meg amúgy is, ahhgr.
- Sid otthagyott téged, megpattant Ravennel. Fogta a csajt és elhúzott vele A KIBASZOTT NEW YORKBA, nélküled. Érted ?
Matt szavai azt hiszem örökre beleégtek az agyamba.
- Igen, ezért is
fogom a szart is kiverni abból a ribancból.
- Nem is tudom miért jöttem el veled.
- Hát én se !
Újabb hosszú csönd.
Miután lepakoltunk a szobánkba, eltaxiztunk Manhattan déli csücskébe, ott leültettem egy padra és elmentem Sidért. Pár percet gyalogoltam csak, majd a lépcsőn fel a 6.-ra, ajtó feltépése, vigyor a képre és a sok emlék csak úgy rohangált körülöttem. Szó szerint.
- Nancy ! - Egy kiáltás és már Tony magához is ölelt, aztán tovább ad Chopnak aki még meg is pörget, cigit dugnak a számba és már koccintok is Dannel, végül Sid ölében kötök ki.
- Örülök, hogy itt vagy - csókolt meg.
- Hadd nézzelek! Semmit nem változtál drága, ugyanolyan dugnivaló vagy mint voltál.
- Ahh, köszi Dan.
- Épp azt dumáltuk, hogy a tiszteletetekre rendezünk egy nagy partit, tudod amolyan családiasat.
- Milyen kedves. Annyira imádlak titeket srácok, de nem hiszem, hogy sokáig maradunk - ránéztem Sidre aki újabb csókkal felelt.
- Ó a picsába, Stacy, Izzy, ő itt Nancy a csodálatos és elképesztő, Sidet kordában tartó - röhögtek.
Az egyik csaj felállt és felénk kezdett mutogatni.
- Sid és Nancy, mint AZ a Sid és Nancy. ÉRTITEK!
- Hol van NICK?? – kérdeztem.
- Bevarrták 1 évre azok a fasszopók.
- Mesélj Nanc, tényleg mindenki buzi Kaliforniában?
- Ez így van - nevettem, - egy normális férfit nem találni, mindegyik elvan a tökéletes napbarnított bőrével, meg a luxus kocsijával.
Sid hirtelen az égbe emelte kezem, megcsillogtatva gyönyörű gyűrűmet.
- Kurva életbe már, gratulálok!
- Ejj, Sidney sose gondoltam volna....
- NEM HÍVTATOK MEG AZ ESKÜVŐRE?
- Vegasban volt - vetette oda Sid.
- Na, adjon már valaki egy gyújtót végre - szólaltam meg, ők pedig egymást félrelökve próbálták meggyújtani az ajkaim közé tolt cigarettát. Annyira hiányoztak.
- Sidney meg én elnézünk a főnökhöz. Biztosan nagyon örülne neked... – mondta Dan. Ő hiányzott a legjobban.
- Inkább kihagyom, különben is hoztam magammal egy amolyan napsütötte barátot a túloldalról és el kell szórakoztatnom - mondtam miközben Sid szemeibe néztem.
- Fúj.
- Buzi?
- Persze, hogy buzi.
Felálltam adtam egy csókot mindenki arcára és leléptem. Már messziről vigyorogtam Mattre.
- Mehetünk ? - Kérdeztem vigyorogva. - Szóval készülj fel életed legjobb burgerére. Na, gyere ott lesz a 7. utca sarkán.
- Megtaláltad Sidet ?
- Persze.
- És ? Kibékültetek ?
- Össze voltunk mi valaha is veszve ? Nem értelek. Nééézd ott az az épület. Na egyszer régen ott laktam, a tetőn. A szabad ég alatt tértem nyugovóra minden éjjel. Találtam egy doboznyi könyvet az utcán meg egy esernyőt, - ezek lettek a berendezési tárgyak - kicsit kényelmetlen volt, de az enyém. Az én saját tetőm.
Matt nem reagált, csak jött mellettem, mint egy idegen. Aztán megpillantottam a kék ajtót a piros felirattal, megéreztem az ismerő szagokat és beráncigáltam őt az étteremnek aligha nevezhető helyre. Leültünk. Rendeltem. Matt nézelődött, én doboltam az ujjammal. Miért nem figyel rám ? Kihozták a kajáinkat én pedig lélegzetvisszafojtva tátott szájjal figyeltem Matt első harapását.
- Elmegy.
- HAAAAAAZUUUUDSZ ! - Kiáltottam fel.
- Na jó, ez tényleg isteni.
- UGYE ? Megmondtam, ééén megmondtam neked. Többé egy burgert se tudsz majd enni, mert folyton erre fogsz gondolni. Olyan lesz, mintha megcsalnád.
Miután jóllaktunk megvettük a sült krumplikat és a Central Park felé vettük az irányt. Minden a terveim szerint alakult. Sétáltunk, én beszéltem, feszültség oldás képen mindenféle elképesztő történettel szórakoztattam, aminek csak a fele volt igaz aztán hirtelen lerántott a fűbe.
- Hmm, jó szeretem a spontán dolgokat. Egészen vad vagy ma Matt - nevettem.
- Miért nem vagy mindig ilyen ? - Kérezdte s közben megszabadította arcom a kusza hajszálimtól.
- Milyen ?
- Vidám...
- Nem lehetünk mindig vidámak.
- Olyan mintha nem is te lennél. Alig ismerek rád ez nem Lena ez valami sokkal jobb.
- Tudod ha csak belegondolsz egy icipicit.... Kalifornia az a hely ahol a gyerekkoromat töltöttem. Gyerekkort anya nélkül egy zavart és depressziós apával. Aztán tudod megismertem ezt a srácot, valami Matt Sand...Sanders ? volt a neve azt hiszem. Nem tudod ismered-e ?! Lényeg a lényeg, ő is lemondott rólam akárcsak az anyám. És tudod az egyetlen dolog amiért visszatértem, az a haldokló apám volt. Komolyan azt kérdezed, miért nem érzem ott jól magam ? Igazad van, New York nem az otthonom, itt nincsenek olyan emberek akik sajnálnának, mert tudják a múltam, ismerték az apám, esetleg egy suliba jártak velem de most már nem is köszönnek nekem. New York az én döntésem volt, én fedeztem fel és hódítottam meg - egyedül. Itt egy vagyok a sok közül a rengetegben és imádom.
Nevettem, mert az egész mondókám túl hosszúra és komolyra sikeredett. De legalább őszinte volt, így hátha ő is kedvesebb lesz velem. Vagy egy kicsit felszabadultabb. Hirtelen Sidre gondoltam. Szeretem.
- Nem gondoltam, hogy... Tudod, olyan keménynek látszottál.
- Ja, na szarni bele. Most pedig irány a kínai negyed, a legtöbb New Yorker nem szereti de engem mindig is vonzott. Furcsa színes kavalkád. Viszont előre figyelmeztetlek, ételt ne fogadj el ott senkitől !
Újabb taxizás, majd befordulás a szűk, zajos utcába. Úgy láttam tetszett neki. Alkudozott az árusokkal, kipróbáltunk pár játékot, és persze vettünk egy-egy szerencse sütit. Tudom, hogy klisé, de ez van. Megfogadtuk, hogy csak otthon nézzük meg az idézeteinket, aztán eszünkbe jutottak a többiek és vettünk mindenkinek egyet. Miután elhagytuk a helyet még sajgott mindkettőnk feje, így a legjobb döntésnek a hotel látszott pihenés gyanánt. Lifteztünk a 304es szobáig, mindketten ráborultunk az ágyra. Rendeltem bort és egy halom édességet ami rövidesen meg is érkezett hozzánk szép ezüst tálcákon. Unatkoztam. Majd’ megölt az unalom.
- Bort ?
- Jöhet - nyújtotta felém poharát.
- Te kényelmetlenül érzed itt magad. –Nevettem fel. - De miért ? Tudom, hogy szeretsz irányítani és most nélkülem itt egy elveszett senki lennél... Én vezetlek téged, oda ahová jól esik - nevettem szemtelenül, majd egy trüffelt emeltem a számhoz, lassan... Az ajkamba haraptam és végignyaltam, közben végig Mattet figyelve.
- Finom, kóstold csak meg ! - Majd elvettem egyet és a szájához simítottam. Ő kivette a kezemből és visszarakta.
- Éppen most ölted meg a bulit.
- Nem szeretem ha valaki udvarol nekem, az az én dolgom. – Mondta határozottan.
- Hogy én ? Jaj, de régi módi vagy. Persze játszd csak a nehezen megkaphatót.
- Felhívom Synt.
- Hívd amíg teheted.
- Cső, mi a helyzet? Aha, hát nem tudom. Holnap indulunk – ja, persze holnap, nevettem magamban, majd egy hirtelen ötlettől elhatározva kikaptam a kezéből a telefont.
- HEEEY SYNYSTEEER!
- Mi van rajtad? – Kérdezte, mire kitört belőlem a nevetés.
- Azt akarom, hogy most azonnal szedd össze magad, bár biztosan most is tökéletesen nézel ki, vegyél virágot, vagy csokit, bármit, menj el Lizhez és kérj tőle bocsánatot. Könyörögd vissza magad ha kell. Érted?
- Akkor most küldjem haza ezt a bájos szőkét aki épp alattam fekszik?
Matt elragadta tőlem a telefont.
- Na, holnap hívlak. Bármi van szólj.
- Heh, mintha a pasid lenne. Igazából mindig is gondoltam rá, hogy Syn buzi… Szőlőt ?
Mivel válaszra sem méltatott beleraktam a borospoharába. Kelletlenül felsóhajtott.
- Figyelj, ne csinálj úgy mintha én lennék a legszörnyűbb ember a földön. Itt vagy nem ? Eljöttél velem, nem kényszerítettelek. Érezd már jól magad és ne légy ilyen bunkó unalmas fasz.
- Nem tudtál volna két szobát foglalni ?
- Így olcsóbb.
- Raven miért nem jött veled ?
- Oh, csodás… Ja, igen Raven, tényleg. Hát róla nem nagyon tudom hol van, de holnapra előkerül Dannel ment el, tuti vigyáz rá.
Hazudtam. Persze, hogy hazudtam, eszembe sem jutott megkérdezni hol van Raven… Kit érdekel ?
Matt a kezeibe temette arcát, én pedig közelebb bújtam hozzá.
- Shh, meglesz nyugi, biztonságban van. Most pedig lazíts.
Gyengéden lehúztam az ágyba és pillanatokon belül aludtunk is.
Egy éles riasztó hangjára kipattant a szemem. Matt mosolyogva nézett rám.
- Még mindig szép vagy.
Hirtelen hangulatváltás. Ez tetszik, végre képes lesz élvezni a kis kiruccanást.
- Tudom. Hány óra van?
- 10 lesz.
- Előttünk az éjjel. Felkészültél?
- Kicsit félek ettől a furcsa csillogástól a szemedben.
- Akkor jó.
A fürdőben magamra pakoltam hat féle illatot és már mentünk is. Először a Hardrockba vittem. Örömmel néztem, ahogyan ámul és bámul a sok gitár, zenész cucc láttán. Miután jól bevásárolt az ’otthoniaknak’ és megvette az ilyenkor kötelező Cafés pólót, elindultunk a Broadwayre. Egy kedves kis színházba csábítottam ahol éjjelente mindenféle alternatív és megbotránkoztató darabokat adnak. Beültünk a terem utolsó sorába.
- Mit szólnál ha egy kicsit feldobnánk ezt a történetet? – Kérdeztem s közben két tablettát villogtattam a kezemben. – Ne, inkább ne is mondj semmit.
Az ujjamat ajkaira tapasztottam és lassan beengedett. Miközben a tablettát csúsztattam a szájába szemünk egyre csak a másikat figyelte. Közelebb hajoltam hozzá és megpusziltam az arcát. Aztán csak ültünk egymás mellett. Vártunk. Izgatottak voltunk. Főleg én mivel eddig felettébb unalmas volt ez az egész, főleg Matt. Én szórakozni akarok és élvezni a társaságát… És szinte egyszerre kapaszkodtunk egymásba, valami elindult, izgett-mozgott, és nem hagyott minket egyhelyben ülni. Megragadtam, kifutottunk az utcára: irány a times square.
Felhevülten fogtuk egymás kezét, a szívünk zakatolt. Pezsgés, emberek, illatok és fények, mind erősödnek már-már elviselhetetlenek. Egy pillanatra elveszítem. Félek, de újra elkapja a kezem. Az idő múlása érzékelhetetlen. Az első józan pillanatomban érzem Matt szorítását. Ölel. Mélyen a hajamba szagol. Majd ellök, hogy végignézhessen rajtam, arcán szelíd, szórakozott mosoly, újra visszahúz és a homlokát támasztja az enyémnek.
- Akarlak.
- Köszönöm – végigsimítottam borostás arcán.
- Menjünk innen – morgott, pedig éppen megakartam csókolni. Úgy látszik kezd kimenni a hatás.
Taxiba be, fel a szobánkba, ágyba dőlés, hozzábújás és… ÉS ! Elaludt.
Reggel arra keltem, hogy ujjaival futkározik gerincemen. Felé fordultam mire ő hirtelen elkapta a tekintetét.
- Mi van ?
- Keressük meg Ravent és menjünk haza.
Becsuktam a szemem és elkezdtem számolni. Korán reggel idegesít… Minek is kértem meg, hogy jöjjön velem.
- Felőlem te maradhatsz a drága Sideddel, de én elhúzok innen.
- Jó. – Felültem és gyorsan kimentem a fürdőszobába. Ott megálltam a tükör előtt és onnan beszéltem hozzá. - Pár perc és indulhatunk, ha ilyen sürgős…
- A legjobb az lenne ha különválnánk.
Te idióta, nem ismersz itt senkit és semmit.
- Persze.
Pár pillanat múlva csapódott az ajtó.
Nem tudom mi járhat a fejében, azt sem tudom az enyémben mi van.
Lezuhanyoztam, felöltöztem, megcsináltam a hajam és már rohantam is a taxihoz. Vajon hol kóvályoghat az a barom…
Nem kellett kopognom, de még a kilincset sem kellett lenyomnom, magától kinyílt előttem az ajtó. Egy halom ember feküdt a földön, köztük Sid is – meztelenül - , Dan a fotelben szunyókált a konyhában pedig egy idegen rendezgette a müzlis dobozokat. Rágyújtottam. Arrébb löktem a lányt akit Sid ölelt és lefeküdtem mellé.
cookie.
- Nem is tudom miért jöttem el veled.
- Hát én se !
Újabb hosszú csönd.
Miután lepakoltunk a szobánkba, eltaxiztunk Manhattan déli csücskébe, ott leültettem egy padra és elmentem Sidért. Pár percet gyalogoltam csak, majd a lépcsőn fel a 6.-ra, ajtó feltépése, vigyor a képre és a sok emlék csak úgy rohangált körülöttem. Szó szerint.
- Nancy ! - Egy kiáltás és már Tony magához is ölelt, aztán tovább ad Chopnak aki még meg is pörget, cigit dugnak a számba és már koccintok is Dannel, végül Sid ölében kötök ki.
- Örülök, hogy itt vagy - csókolt meg.
- Hadd nézzelek! Semmit nem változtál drága, ugyanolyan dugnivaló vagy mint voltál.
- Ahh, köszi Dan.
- Épp azt dumáltuk, hogy a tiszteletetekre rendezünk egy nagy partit, tudod amolyan családiasat.
- Milyen kedves. Annyira imádlak titeket srácok, de nem hiszem, hogy sokáig maradunk - ránéztem Sidre aki újabb csókkal felelt.
- Ó a picsába, Stacy, Izzy, ő itt Nancy a csodálatos és elképesztő, Sidet kordában tartó - röhögtek.
Az egyik csaj felállt és felénk kezdett mutogatni.
- Sid és Nancy, mint AZ a Sid és Nancy. ÉRTITEK!
- Hol van NICK?? – kérdeztem.
- Bevarrták 1 évre azok a fasszopók.
- Mesélj Nanc, tényleg mindenki buzi Kaliforniában?
- Ez így van - nevettem, - egy normális férfit nem találni, mindegyik elvan a tökéletes napbarnított bőrével, meg a luxus kocsijával.
Sid hirtelen az égbe emelte kezem, megcsillogtatva gyönyörű gyűrűmet.
- Kurva életbe már, gratulálok!
- Ejj, Sidney sose gondoltam volna....
- NEM HÍVTATOK MEG AZ ESKÜVŐRE?
- Vegasban volt - vetette oda Sid.
- Na, adjon már valaki egy gyújtót végre - szólaltam meg, ők pedig egymást félrelökve próbálták meggyújtani az ajkaim közé tolt cigarettát. Annyira hiányoztak.
- Sidney meg én elnézünk a főnökhöz. Biztosan nagyon örülne neked... – mondta Dan. Ő hiányzott a legjobban.
- Inkább kihagyom, különben is hoztam magammal egy amolyan napsütötte barátot a túloldalról és el kell szórakoztatnom - mondtam miközben Sid szemeibe néztem.
- Fúj.
- Buzi?
- Persze, hogy buzi.
Felálltam adtam egy csókot mindenki arcára és leléptem. Már messziről vigyorogtam Mattre.
- Mehetünk ? - Kérdeztem vigyorogva. - Szóval készülj fel életed legjobb burgerére. Na, gyere ott lesz a 7. utca sarkán.
- Megtaláltad Sidet ?
- Persze.
- És ? Kibékültetek ?
- Össze voltunk mi valaha is veszve ? Nem értelek. Nééézd ott az az épület. Na egyszer régen ott laktam, a tetőn. A szabad ég alatt tértem nyugovóra minden éjjel. Találtam egy doboznyi könyvet az utcán meg egy esernyőt, - ezek lettek a berendezési tárgyak - kicsit kényelmetlen volt, de az enyém. Az én saját tetőm.
Matt nem reagált, csak jött mellettem, mint egy idegen. Aztán megpillantottam a kék ajtót a piros felirattal, megéreztem az ismerő szagokat és beráncigáltam őt az étteremnek aligha nevezhető helyre. Leültünk. Rendeltem. Matt nézelődött, én doboltam az ujjammal. Miért nem figyel rám ? Kihozták a kajáinkat én pedig lélegzetvisszafojtva tátott szájjal figyeltem Matt első harapását.
- Elmegy.
- HAAAAAAZUUUUDSZ ! - Kiáltottam fel.
- Na jó, ez tényleg isteni.
- UGYE ? Megmondtam, ééén megmondtam neked. Többé egy burgert se tudsz majd enni, mert folyton erre fogsz gondolni. Olyan lesz, mintha megcsalnád.
Miután jóllaktunk megvettük a sült krumplikat és a Central Park felé vettük az irányt. Minden a terveim szerint alakult. Sétáltunk, én beszéltem, feszültség oldás képen mindenféle elképesztő történettel szórakoztattam, aminek csak a fele volt igaz aztán hirtelen lerántott a fűbe.
- Hmm, jó szeretem a spontán dolgokat. Egészen vad vagy ma Matt - nevettem.
- Miért nem vagy mindig ilyen ? - Kérezdte s közben megszabadította arcom a kusza hajszálimtól.
- Milyen ?
- Vidám...
- Nem lehetünk mindig vidámak.
- Olyan mintha nem is te lennél. Alig ismerek rád ez nem Lena ez valami sokkal jobb.
- Tudod ha csak belegondolsz egy icipicit.... Kalifornia az a hely ahol a gyerekkoromat töltöttem. Gyerekkort anya nélkül egy zavart és depressziós apával. Aztán tudod megismertem ezt a srácot, valami Matt Sand...Sanders ? volt a neve azt hiszem. Nem tudod ismered-e ?! Lényeg a lényeg, ő is lemondott rólam akárcsak az anyám. És tudod az egyetlen dolog amiért visszatértem, az a haldokló apám volt. Komolyan azt kérdezed, miért nem érzem ott jól magam ? Igazad van, New York nem az otthonom, itt nincsenek olyan emberek akik sajnálnának, mert tudják a múltam, ismerték az apám, esetleg egy suliba jártak velem de most már nem is köszönnek nekem. New York az én döntésem volt, én fedeztem fel és hódítottam meg - egyedül. Itt egy vagyok a sok közül a rengetegben és imádom.
Nevettem, mert az egész mondókám túl hosszúra és komolyra sikeredett. De legalább őszinte volt, így hátha ő is kedvesebb lesz velem. Vagy egy kicsit felszabadultabb. Hirtelen Sidre gondoltam. Szeretem.
- Nem gondoltam, hogy... Tudod, olyan keménynek látszottál.
- Ja, na szarni bele. Most pedig irány a kínai negyed, a legtöbb New Yorker nem szereti de engem mindig is vonzott. Furcsa színes kavalkád. Viszont előre figyelmeztetlek, ételt ne fogadj el ott senkitől !
Újabb taxizás, majd befordulás a szűk, zajos utcába. Úgy láttam tetszett neki. Alkudozott az árusokkal, kipróbáltunk pár játékot, és persze vettünk egy-egy szerencse sütit. Tudom, hogy klisé, de ez van. Megfogadtuk, hogy csak otthon nézzük meg az idézeteinket, aztán eszünkbe jutottak a többiek és vettünk mindenkinek egyet. Miután elhagytuk a helyet még sajgott mindkettőnk feje, így a legjobb döntésnek a hotel látszott pihenés gyanánt. Lifteztünk a 304es szobáig, mindketten ráborultunk az ágyra. Rendeltem bort és egy halom édességet ami rövidesen meg is érkezett hozzánk szép ezüst tálcákon. Unatkoztam. Majd’ megölt az unalom.
- Bort ?
- Jöhet - nyújtotta felém poharát.
- Te kényelmetlenül érzed itt magad. –Nevettem fel. - De miért ? Tudom, hogy szeretsz irányítani és most nélkülem itt egy elveszett senki lennél... Én vezetlek téged, oda ahová jól esik - nevettem szemtelenül, majd egy trüffelt emeltem a számhoz, lassan... Az ajkamba haraptam és végignyaltam, közben végig Mattet figyelve.
- Finom, kóstold csak meg ! - Majd elvettem egyet és a szájához simítottam. Ő kivette a kezemből és visszarakta.
- Éppen most ölted meg a bulit.
- Nem szeretem ha valaki udvarol nekem, az az én dolgom. – Mondta határozottan.
- Hogy én ? Jaj, de régi módi vagy. Persze játszd csak a nehezen megkaphatót.
- Felhívom Synt.
- Hívd amíg teheted.
- Cső, mi a helyzet? Aha, hát nem tudom. Holnap indulunk – ja, persze holnap, nevettem magamban, majd egy hirtelen ötlettől elhatározva kikaptam a kezéből a telefont.
- HEEEY SYNYSTEEER!
- Mi van rajtad? – Kérdezte, mire kitört belőlem a nevetés.
- Azt akarom, hogy most azonnal szedd össze magad, bár biztosan most is tökéletesen nézel ki, vegyél virágot, vagy csokit, bármit, menj el Lizhez és kérj tőle bocsánatot. Könyörögd vissza magad ha kell. Érted?
- Akkor most küldjem haza ezt a bájos szőkét aki épp alattam fekszik?
Matt elragadta tőlem a telefont.
- Na, holnap hívlak. Bármi van szólj.
- Heh, mintha a pasid lenne. Igazából mindig is gondoltam rá, hogy Syn buzi… Szőlőt ?
Mivel válaszra sem méltatott beleraktam a borospoharába. Kelletlenül felsóhajtott.
- Figyelj, ne csinálj úgy mintha én lennék a legszörnyűbb ember a földön. Itt vagy nem ? Eljöttél velem, nem kényszerítettelek. Érezd már jól magad és ne légy ilyen bunkó unalmas fasz.
- Nem tudtál volna két szobát foglalni ?
- Így olcsóbb.
- Raven miért nem jött veled ?
- Oh, csodás… Ja, igen Raven, tényleg. Hát róla nem nagyon tudom hol van, de holnapra előkerül Dannel ment el, tuti vigyáz rá.
Hazudtam. Persze, hogy hazudtam, eszembe sem jutott megkérdezni hol van Raven… Kit érdekel ?
Matt a kezeibe temette arcát, én pedig közelebb bújtam hozzá.
- Shh, meglesz nyugi, biztonságban van. Most pedig lazíts.
Gyengéden lehúztam az ágyba és pillanatokon belül aludtunk is.
Egy éles riasztó hangjára kipattant a szemem. Matt mosolyogva nézett rám.
- Még mindig szép vagy.
Hirtelen hangulatváltás. Ez tetszik, végre képes lesz élvezni a kis kiruccanást.
- Tudom. Hány óra van?
- 10 lesz.
- Előttünk az éjjel. Felkészültél?
- Kicsit félek ettől a furcsa csillogástól a szemedben.
- Akkor jó.
A fürdőben magamra pakoltam hat féle illatot és már mentünk is. Először a Hardrockba vittem. Örömmel néztem, ahogyan ámul és bámul a sok gitár, zenész cucc láttán. Miután jól bevásárolt az ’otthoniaknak’ és megvette az ilyenkor kötelező Cafés pólót, elindultunk a Broadwayre. Egy kedves kis színházba csábítottam ahol éjjelente mindenféle alternatív és megbotránkoztató darabokat adnak. Beültünk a terem utolsó sorába.
- Mit szólnál ha egy kicsit feldobnánk ezt a történetet? – Kérdeztem s közben két tablettát villogtattam a kezemben. – Ne, inkább ne is mondj semmit.
Az ujjamat ajkaira tapasztottam és lassan beengedett. Miközben a tablettát csúsztattam a szájába szemünk egyre csak a másikat figyelte. Közelebb hajoltam hozzá és megpusziltam az arcát. Aztán csak ültünk egymás mellett. Vártunk. Izgatottak voltunk. Főleg én mivel eddig felettébb unalmas volt ez az egész, főleg Matt. Én szórakozni akarok és élvezni a társaságát… És szinte egyszerre kapaszkodtunk egymásba, valami elindult, izgett-mozgott, és nem hagyott minket egyhelyben ülni. Megragadtam, kifutottunk az utcára: irány a times square.
Felhevülten fogtuk egymás kezét, a szívünk zakatolt. Pezsgés, emberek, illatok és fények, mind erősödnek már-már elviselhetetlenek. Egy pillanatra elveszítem. Félek, de újra elkapja a kezem. Az idő múlása érzékelhetetlen. Az első józan pillanatomban érzem Matt szorítását. Ölel. Mélyen a hajamba szagol. Majd ellök, hogy végignézhessen rajtam, arcán szelíd, szórakozott mosoly, újra visszahúz és a homlokát támasztja az enyémnek.
- Akarlak.
- Köszönöm – végigsimítottam borostás arcán.
- Menjünk innen – morgott, pedig éppen megakartam csókolni. Úgy látszik kezd kimenni a hatás.
Taxiba be, fel a szobánkba, ágyba dőlés, hozzábújás és… ÉS ! Elaludt.
Reggel arra keltem, hogy ujjaival futkározik gerincemen. Felé fordultam mire ő hirtelen elkapta a tekintetét.
- Mi van ?
- Keressük meg Ravent és menjünk haza.
Becsuktam a szemem és elkezdtem számolni. Korán reggel idegesít… Minek is kértem meg, hogy jöjjön velem.
- Felőlem te maradhatsz a drága Sideddel, de én elhúzok innen.
- Jó. – Felültem és gyorsan kimentem a fürdőszobába. Ott megálltam a tükör előtt és onnan beszéltem hozzá. - Pár perc és indulhatunk, ha ilyen sürgős…
- A legjobb az lenne ha különválnánk.
Te idióta, nem ismersz itt senkit és semmit.
- Persze.
Pár pillanat múlva csapódott az ajtó.
Nem tudom mi járhat a fejében, azt sem tudom az enyémben mi van.
Lezuhanyoztam, felöltöztem, megcsináltam a hajam és már rohantam is a taxihoz. Vajon hol kóvályoghat az a barom…
Nem kellett kopognom, de még a kilincset sem kellett lenyomnom, magától kinyílt előttem az ajtó. Egy halom ember feküdt a földön, köztük Sid is – meztelenül - , Dan a fotelben szunyókált a konyhában pedig egy idegen rendezgette a müzlis dobozokat. Rágyújtottam. Arrébb löktem a lányt akit Sid ölelt és lefeküdtem mellé.
cookie.
