- Beköltöztüüüüünk! – dobta le Jimmy boldogan az utolsó dobozomat is, a már ’szüleim’-mel közösen kiválasztot apartman közepén állva. Szerencsére Huntington Beach másik végén sikerült megtalálnom ezt a tökéletes házat, így jó messze lehetek az otthonomtól.
- Hé! Óvatosan. Remélem eltörtél valamit. – Löktem oldalba, majd mosolyogva megráztam a fejem. Jimmy már előttem beköltözött, a koncert után kb. 3 nappal, de mivel én későbbre terveztem és még nem voltam felkészülve a költözésre, csak 4 nappal utána sikerült, ő pedig szívesen felajánlotta, hogy segít és így még be is tudtam mutatni a családomnak, hogy legalább ezen túl essek és ne ők állítsanak be ide teljesen váratlanul.
- Elnézést, főnök asszony – húzta fel az egyik szemöldökét, majd nevetve tovább állt és kivett két üveg sört a hűtőből és visszatérve egyet a kezembe nyomott.
- Örülök, hogy sikerült ilyen jól beköltöznöd, de ezt nem gondolhatod komolyan, hogy már délelőtt  alkoholt iszol? – maradt nyitva a szám.
- Már miért ne? Élj a pillanatnak, bébi – nevetett fel, majd ledobta magát a nappaliban álló kanapéra, a lábát pedig felhelyezte az előtte álló dohányzóasztalra. Felnevettem,majd meghúztam a sörömet. Jól esett a behűtött ital, mivel olyan döglesztő meleg volt, de előttem állt még egy igen hosszú nap, amit sajnos a beköltözésre kell szánnom. Jimmyvel megosztva a gondolataimat, felkaptam a földre levágott dobozt az ölembe,majd a lépcsőn felmászva ott hagytam őt a nappaliban.

-Raveeeeen, Reaveeeeen – hallottam lentről Jimmy hangját, miután felcsengett a csengő, az ajtó nyitást és csapódás hangja elhalkult. Felálltam a szekrényem elől, ahova még letettem egy képet a családomról, majd büszkén körbe pillantva a szobámban, mosolyogva rohantam le lakótársam hívására. Nagy megleptésemre egy kisseb fiatalokból álló csoport állt a nappali közepén. Jimmy vigyorgó szemeibe néztem.
- Igen? – és nem bírtam ki, hogy ne mosolyodjak el. De hát miért is kéne mérgesnek lennem? Hiszen itt él és én pedig, pont ezt akartam, bulizni.
- Van kedved velem és a srácokkal lejönni a partra? – és akkor belém sújtott a felismerés. Nem is ismerem őket olyan régóta és azt sem mondanám, hogy olyan sokat tudok róluk, mégis rögtön megismerkedésünk után egy héttel már össze is költöztem az egyik sráccal. ’Élj a pillanatnak, bébi.’ Szólalt meg egy nem rég hallott mondat, egy általam kedvelt személy hangjával. Egy gyors fejrázással elkergettem a csúnya gondolataimat és úgy válaszoltam:
- Persze, csak felkapom a fürdőruhám és mehetünk is.

Természetesen ez sem úgy lett, ahogy terveztem. Amint elkészültem és a nappaliban álltam, kiderült, hogy nem is rögtön megyünk a partra, előtte elugrunk inni. Aztán Jimmy felvetette, hogy mi lenne ha itthon maradnánk inni és utána mennénk. Nagy ellenkezésem ellenére, hogy én nem fogom feltakarítani, ha szézúzzák a lakást, mindenki beleegyezett.

Letelepedtünk a nappaliba. Amíg Jimmy és Zacky elment wishkey-ért, mert hogy nekik nem elég a két üveg vodka, amit hoztak, felmértem a terepet. Próbáltam visszaemlékezni mindenki nevére, a pubból.  Az eleje még nem is volt nehéz. Freya, Lena – bár, ő inkább Zackyvel akart menni, és még látszott rajta a sértődöttség, de unottan beszélgetett Freyával- Johnny és Matt, de mikor két ismeretlen arccal találtam szembe magam, muszáj volt félbe vágnom a többiek boldog csevegését:
- Bocsi, de ismerjük egymást?
- Jaj, de bunkó vagyok,még be sem mutatkoztam – kapott a fejéhez a srác. – Jason vagyok, ő pedig Liz.
Ez után ők ketten, a mindent tudó mosolyunk ellen tiltakozva, leléptek, így hát öten maradtunk.

Beszélgetni kezdtünk, meg kibontottunk egy üveg vodkát. Majd a másikat is és mikor a fiúk már régóta nem tértek vissza, találgatni kezdtünk,hogy hol lehetnek. Elég sok féle történet szövődött, de nekem Johnny ötlete tetszett a legjobban, amit Lenával nevetve, egymás szavába vágva meséltek, hogy titokban Zacky és Jimmy egymásba szeretett, de a kapcsolatukat eddig titokban kellett tartaniuk és most érezték úgy, hogy eljött a pillanat, amikor elszökhetnek és végre egymáséi lehetnek. A nevetéstől könnyek szöktek a szemembe és örömmel láttam, hogy Freya is törölgeti az övéit. A nagy nevetés közepette megjelent a két elveszett bárány és mikor nem kaptak választ a kérdésre, hogy mi ez a jó kedv, szomorúan letelepedtek mellénk. Felháborodva látták, hogy megittunk majdnem két üveg vodkát, így nem adtak a whiskey-ből. Senkinek sem.
- Ez nagyon önző dolog tőőőőletek – próbáltuk puhítani őket, mondanom sem kell, sikertelenül.

Végre elindultunk a partra, mikor Freya egy érdekes kérdést tett fel.
- Syn hol van? – rémlett a név, de valahogy az arc nem ugrott be, csak egy borzos haj.
- Nem ért rá – rántotta meg a vállát Matt, majd nevetve rákérdezett.- Csak nem tetszik?
- Féltékeny vagy? – mosolyodott el a lány, majd nemet intve a fejével elkezdett rohanni a tenger felé, amihez épp, hogy csak odaértünk.

Mivel a napom majdnem háromnegyede a költözéssel telt el, már elég késő volt, mire leértünk a partra. Útközben még lecsúszott pár üveg sör és a dugi üveg vodkákról se feledkezzünk meg. Életem egyik leghihetetlenebb estéjét töltöttem a tengerparton az újonan szerzett barátimmal.
A homokban a sajátkézzel készített kis tábor tüzünk mellett ülve figyeltem a többieket. Matt és Freya még a vízben szórakoztak, Zacky és Lena valamin vitatkoztak, amit abból lehetett látni, hogy a lány természetes vörös haját idegesen hátra dobva mutogatott.  Jimmy pedig Johnnyval mellettem ülve,totál készen énekeltek.

-Ideje menni – szólt Matt, olyan hajnali 1 körül, mikor végre kijöttek a vízből és leültek mellénk egy kicsit melegedni. Míg ő és Freya, majd. Zacky és Lena, akik később csatlakoztak hozzájuk, a vízben voltak, nekünk sikerült újra és újra meghúzni a piás üvegeket, szóval senki sem volt olyan állpotban, hogy képes legyen felfogni Matt szavait, tehát boldogan bólintottunk, majd elindultunk.

Jimmyvel mi kapcsolódtunk le legelőször a többiektől, majd egymásba karolva próbáltunk bejutni a házba. Nagy nevetések közepette sikerült is és mindketten a saját szobáink felé vettünk az irányt. Beléptem a szobámba, ahol a puha ágyam nagyon csalogatóan hívott. Ahogy voltam bedőltem, de elaludni valahogy nem tudtam, így hát ébren, mosolyogva feküdtem, mikor hallottam, hogy nyílik az ajtóm.
- Jimmyyyy,mit akarsz már? – ásítottam, mikor hátra fordultam és megláttam az alakját az ajtóban, egy üveg sörrel. – Hát, nem volt elég az alkohol mára?
- Az sosem elég. Nem tudoook aludni, Raven – nézett rám kiskutya szemekkel és leült az ágyam végébe. Bólintottam, mivel én is eléggé éber voltam még, hagytam és elkezdtünk beszélgetni. Jimmy egy irtó rendes srác, bár ránézésre néha kicsit ijesztő is tud lenni. Megtudtam,hogy még művészneve is van, The Rev, bár nem emlékszem, hogy hallottam volna,hogy bárki is úgy hívta volna. A földön ülve nevettünk és beszéltünk. Végül már csak azt vettük észre, hogy a nap sugarai áttörnek a függönyömön, de nem hagytuk abba, sőt áttértünk még érdekesebb témákra. Szóval megbeszéltük, hogy nem értjük miét kérdezgetik tőlünk folyton, mikor fogunk már dugni. Egy az, most költöztünk össze és mindkettőnket, de szerintem leginkább engem érintene kínosan, egy egy éjszakás kaland után együtt élni az illetővel. Bár,lehet ez csak az én hülyeségem, de nekem akkor sem menne. Még akkor sem, ha nem vagyok híve a párkapcsolatoknak. Jimmy sem az. Szóval miről is beszélünk?
Nem voltam álmos és ahogy láttam ő se tervezte,hogy egyhamar távozni fog.

Dél körül csengettek. Félálomban hallottam, ahogy Jimmy feláll és mikor kinyitotta az ajtót, felordított. Hogy örömében, vagy sem az csak később derült ki, mikor végre sikerült kialudnom magam. Boldogan elindultam, hogy reggelit, vagy inkább vacsorát készítsek magamnak, mikor a nappaliban egy teljesen sokkoló kép fogadott. Jimmy, egy hatalmas dob készlet mögött. Nos, végülis legalább kiderült, hogy mi volt az öröm oka, de most komolyan? Nem tudtam eldönteni, hogy örüljek-e vagy sem! Mosolyogva magához intett és megkérdezte:
- Hát,nem gyönyörű az én kicsikém?
- Most mégis mit kéne mondanom? – simítottam végig a tárgyon.
- Csak az igazat.
És elkezdett játszani, én meg csak álmulkodtam. Jimmy úgy ült ott, mintha éppen egy másik univerzumban lenne, én pedig nagyon irigyeltem.
- Van hozzá tehetséged – jegyeztem meg, mikor befejezte.
- Hát, ezért is van bandám – rántotta meg a vállát, majd felállt és a söréért nyúlt. – És te hogy állsz a hangszerekkel?
- Nem játszok semmin – mondtam unottan. – Nem is igazán érdekel, bár imádnám ha tudnék zongorázni. Meg néha énekelek. De csak és kizárólag a zuhany alatt, mert amúgy borzalmas a hangom. Meg, hát, tudod a zuhany alatt minden jobb. – Ezt nem tudom, honnan szedtem, de magam is meglepődtem. Jimmy felhorkantott,majd elkezdett nevetni. Nem tehettem mást, csatlakoztam.
- Nem úgy értettem, na – mondtam végül.
- Aha – felelte mindet tudóan. Felhúzta az egyik szemöldökét és mosolyogva nézett végig rajtam. Beleboxoltam a hasába, majd jobbnak láttam, ha felszívódok. Megfogta a kezem ésmagához húzott. Soha életemben nem ölelt még senki olyan szorosan, ahogy ő akkor. Szinte éreztem, ahogy törnek a csontjaim, de visszaöleltem.
- Nem tudom,miért,de kedvellek, Raven – szólt,miután elengedett. Ezzel meglepett. Nem gondoltam Jimmyre még legjobb barátként sem, nem hogy úgy, hiszen nem akarunk kapcsolatot.

Éppen valami ehetőt kotyvasztottam a konyhában, miközben Jimmy a pultnál ült mögöttem.
- Mit szólnál ahhoz, ha játszanánk valamit? – vetettem fel az ötletet.
- Ó, imádok játszani – könyökölt fel a pultra.
- Már most látom, hogy benned partneremre találtam – mosolyodtam el. – A lényege a játéknak, hogy nem eshetsz szerelmebe. Mármint természetesen a másik félbe – leintettem, mert láttam, hogy  közbe akar szólni. – Eljátszuk,hogy együtt vagyunk, talán még szexelünk is. De aki hamarabb szerelembe esik, az veszít. És nem ér csalni!
Felnevetett. Meglepődötten néztem rá, de csak ennyit szólt:
- Látom, nem félsz attól,hogy veszíteni fogsz. Egyébként honnan jött ez az ötlet?
- Nem tudom – rántottam meg a vállam. Pedig nagyon jól tudtam. A legelső ’pasimmal’ játszottunk ilyet. Egyértelműen, akkor én veszítettem, de azóta már minden más és legalább jól fogunk szórakozni.

Álmatlanul bámultam hanyatt fekve a plafont, és sebesen járt az agyam. Igyekeztem visszaemlékezni az estém minden egyes pillanatára…

Már akkor kezdtem érezni az ital hatását, mikor Jason megtalált a bárpultnál, hiába ettem előtte, a több pohár whisky hamar hatott. Hála az égnek ilyenkor nem viháncoló ribanccá változok, egyszerűen csak felszabadulok, a kedvem pedig vagy rendkívül pozitív, vagy totális melankóliába esek. Érdekes vagyok néha, tudom…

Ebben az esetben éppen nagyon boldog voltam, de annak a srácnak a sarokban… nem tudtam kiverni a pillantását a fejemből. Persze közben el lettem foglalva, hiszen Jason baráti köre hatalmas aktivitással fogadott és heves cseverészésbe kezdtünk, és kezdtem rájönni, hogy milyen jó fej és laza és vicces emberek élnek errefelé. Persze legújabb barátom próbált párszor a kegyeimbe férkőzni, de én Jasonre valahogy csak barátként tudok tekinteni. Nehéz volt legyőznöm a pasiéhségem, csak bízni tudtam abban, hogy valahogy a titokzatos sráccal összehoz a sors, de ez nem így alakult.

Még nem telt el olyan sok idő az estéből, mikor arra lettem figyelmes, hogy az öt srác, meg a menet közben hozzájuk csapódott valakik távozni készülnek, lepacsiznak mindenkivel, mintha valamire készülnének. Odakiabálják pár embernek hogy Black Queen, fogalmam sincs mit akar ez jelenteni, majd megkérdezem Jasont. Az egyik, nagyon magas srác hirtelen odaszalad hozzánk, vállonveregeti Jasont, int a többieknek, majd szalad tovább. Most már tényleg nem értem a helyzetet.

- Hey Jase, ők kik?

- Oh, csak zenészek… Avenged Sevenfold a bandájuk neve. Jól ismerem őket, már régóta barátok vagyunk.

- Hová mentek?

- A Black Queen-be, nincs messze innen, nemsokára ott koncerteznek. Hey, Lizzie, igyunk valamit! Hozok sört.

Az idő eszméletlenül gyorsan telt, én pedig nagyon jól éreztem magam a többiek társaságában, bár pár ember nevét nem sikerült megjegyezni. Egy órakor viszont jobbnak éreztem, ha lelépek, mielőtt bevesznek engem is az extra kivitelű üvegezésbe. Semmi problémám nem volt az ilyen játékokkal, sőt, imádtam őrültködni, de sokszor megbántam, és most éreztem, hogy ha jót akarok magamnak, most kell elmennem. Jason felajánlotta, hogy haza kísér, pontosabban csak kijelentette és jött velem. Érzékeny búcsút vettem fél kettőkor ettől a kis társaságtól, majd Jasonnel szorosan mellettem kiléptem a Purple Haze ajtaján.

Egymásba karolva sétáltunk, közben nézelődtünk, nem beszéltünk sokat. Nekem valahogy még ez is olyan megbízhatónak tűnik benne, bár fogalmam sincs, miért érzem ezt iránta, számomra ő tényleg az az igazi barát típus. Hihetetlen, hogy még ilyenkor is mennyi ember lézeng az utcákon…de hát ez Huntington Beach! Lassan megérkeztünk a jelenlegi lakhelyemként szolgáló szállodához, és szembe fordultam Jasonnel.

- Ugye jól érzem, hogy mi ’csak barátok’ és semmi többek nem vagyunk, Lizzie?

- De még mennyire barátok vagyunk… Téged tényleg nem szeretnélek csak úgy elfelejteni egy éjszaka után. Remélem megérted.

- Sosem felejtenél el.

- Dolgozol holnap?

- Aha, bár szerintem kicsit későbbre hozom a nyitást… Miért kérdezed?

- Köszönöm, hogy elkísértél. És örülök, hogy megismerhettem a barátaid! Aludj jól, honey!

- Micsoda egy nő vagy te, titokzatos Liz…

Szóval most itt tartok, hogy még mindig ki vagyok terülve. Következő napi tervek? Nincsenek, majd ha felkelek, eldöntöm, hogy mit találok jónak csinálni. Vagy nem. Csak, ami jól esik, hiszen ezért vagyok itt! Újra beugrott a kép arról a bizonyos srácról, de a bandája neve valahogy nem jutott eszembe… miért olyan bonyolult?! Nagy gondolkodásom közepette viszont elnyelt az álom…

Kellemes kis fejfájásra ébredtem, avagy majd’ széthasadt a fejem. Viszonylag hamar magamhoz tértem, és megragadtam a földön heverő táskám, majd kivettem egy pirulát a szokásos másnaposságom enyhítésére és az előző napi félbehagyott ásványvizemmel bevettem. Újra elterültem az ágyon, és újra elszunyókáltam.

Egy bejövő üzenet hangjára ébredtem, magamban elátkoztam a feladót, és még jobban mérges lettem, mikor láttam, hogy csak a telefonközpont írt valami hülyeséget. Ah, tíz óra… mindegy, inkább felkelek, nem szeretnék egész nap lustálkodni, és volt egy olyan ötletem, hogy beugrok Jasonhoz a boltba egy kis reggelivel.

A fejfájásom egész elviselhetővé vált, így vidáman ugrándoztam a fürdőbe, viszont lehervadt az arcomról a mosoly, mikor megláttam a tükörben a nyúzott arcom. Mire ezt rendbehozom… Jó alaposan hideg vízzel felfrissítettem magam, majd az egyik fantasztikus arcizémmal teljesen eltűntettem az előző este fáradt nyomait. Sosem szerettem a krémeket meg az ilyeneket, de néha napján tényleg nem mertem volna kimozdulni a házból a használatuk nélkül. Felkaptam pár ruhát, megállapítottam, hogy szükségem van egy új cipőre, feltettem a napszemüvegem és útnak indultam. A kis könyvesbolt felé indultam, és útközben vettem két kávét, plusz pár fánkot vagy olyasmit… Boldogan léptem be az egyszerű kis ajtón, és jó érzés töltött el, pedig most vagyok itt másodszor. De mégis.

- Good morning, sunshine!

- Nahát, Lizzie!

- Hoztam egy kis reggelit.

- Király! Gyere, itt van még egy szék. – mindketten mohón megettük és ittuk a reggelit, aztán mély beszélgetésbe kezdtünk. Furcsa nekem ez a srác, mert olyan, mintha már rég ismerném. Tudtunk mi beszélgetni mindenről: gitárokról, gördeszkáról, hülyeségekről, szerelemről, na igen…

- Mostanában tulajdonképpen nem volt komolyabb kapcsolatom… egyik nap voltam valami csajjal, Rose-zal, aztán kiderült, hogy az Avenged tagjait ő tetoválja, közben meg még össze is kevert az ikertesómmal…

- Neked van tesód?!

- Igen, de…

Sokáig társalogtunk kettesben, mondanom sem kell, hogy nem volt nagy látogatottsága a kis boltnak. Annyira sokáig azért mégsem maradtam, hiszen még el akartam menni venni pár dolgot, meg nézelődni… így hát elköszöntem Jase-től és útnak indultam.

Kerestem egy szép kis parkot, mert közben újra megéheztem, és gondoltam szépen nyugodtan egy ilyen kis asztalos padnál kajálok… Vettem magamnak egy hot-dogot, majd helyet foglaltam, és jó szokásom szerint megfigyeltem az embereket. Olyan sokan mentek kézen fogva… ez eszembe juttatta, hogy milyen régen voltam már pasival. Az utóbbi hónapban valamikor, szóval nem nagyon régen, de hát mégis… Még csak most költöztem ide. Oh, a fenébe, lakást is kell néznem! Hihetetlen, mindent elfelejtek…

Kiszúrtam magamnak egy srácot, aki olyan kis viccesen nézett ki, amolyan balféknek tűnt, és vártam, hogy történjen vele valami vicces. A mellettem levő asztalt célozta be, hogy leüljön, viszont alig észrevehetően, de egy határ madár ürülék volt az ő kinézett helyén. Gondoltam azért szólok neki, hogy legyen egy szerencsés napja.

- Én a helyedben nem ülnék oda… kicsit arrébb. – mondtam két falat között, mikor már majdnem elkövette a hibát.

- Mert…? Oh, a francba, csak én lehetek ilyen szerencsétlen! Kösz. Basszus! Itt meg csupa sár… Odaülhetek hozzád?

- Persze.

- Uh, Johnny vagyok. Johnny Christ.

- Hát ez meg milyen név?! Jaj, ne haragudj, nem akartalak megsérteni ezzel, csak furcsa…

- Ez a művésznevem. – büszkén hangsúlyozta, hogy művész – Amúgy a haverjaim aggatták rám. Folyton piszkálnak. Pedig annyira nem is vagyok ám béna.

- Miért? Mivel foglalkozol?

- Basszusgitáros vagyok kérlek szépen. – kihúzta magát, és megint az a büszkeség a hangjában… annyira cuki! – És te ki vagy, kedves lány?

- Liz. Liz vagyok és ez a második napom itt.

- Komolyan?! Hű, gondolom még nem jártad be a várost! Nagyon jó hely ám.

- Igazából nagyjából kiismerem magam, jártam itt korábban…

- És egyedül jöttél?

- Teljesen egyedül. Viszont már van egy barátom! Nem ismered véletlenül azt a kis könyvesboltot innen nem messze?

- Könyvesbolt? Hát dehogynem! Csak nem Jasonnel lettél jóba? Aaah istenem, mekkora egy alak az a gyerek… a múltkor fogkrémet nyomott a cipőmbe, mialatt aludtam.

Nahát, ez a Johnny fiú is milyen kis aranyos. Olyan kis szerencsecsomag… úgy látszik tényleg itt marad velem, és nekem sincs ellenemre, hogy a kajám elfogyasztása után még itt beszélgessek vele.

- Na de mondj valamit, milyen helyeken jártál eddig? Purple Haze-t ismered? – faggatott tovább.

- Még szép! Ott voltam tegnap este.

- Nem mondod?! Én is ott voltam. A bandámmal. Hű! Meg kell ismerned őket is! Te olyan kedves vagy velem. Nem jössz el ma is PH-ba? Mi szinte mindig ott vagyunk.

- Végülis nem terveztem mára semmit… - talán Jason is velem tart megint, és nem lesz ellenére, ha Johnnyhoz és az eddig ismeretlen barátaihoz csapódunk. Újabb zenészek… én szeretem a zenészeket. Kíváncsi vagyok, ennek a srácnak milyen bandája van, meg sem kérdeztem a nevüket, bár valószínűleg nem hallottam róluk.

írta Ani.

Iszonyatos fejgörcsel tértem magamhoz. Képtelen voltam kinyitni a szemeimet, annyira másnapos voltam. Végig simítottam a lepedőn, és egyből levettem hogy nem a saját ágyamban vagyok. Átfordultam a másik irányba, és egy számomra tök ismeretlen csávóka feküdt mellettem. Óvatosan kiszálltam az ágyból, és a ruháimat kezdtem összeszedegetni. Sűrűn szidtam magam, mert már megfogadtam párszor hogy ilyen helyzetbe nem hozom magam többször.
- maradj még egy picit – szólalt meg az ismeretlen pasi
- sietnem kell, szia
- akkor megadod a számod?
- nincs telefonom, szia
Amilyen gyorsan csak tudtam szedegettem a lábam, és miután találtam egy utca táblát rendeltem magamnak egy taxit. Mindig ez van ha whiskeyt iszom, és füvet szívok. A fű iránti imádatomat fix hogy a szüleimtől örököltem, hiszen már 14 évesen szívtam apámmal, persze annak fügvényében hogy csak vele, a felügyelete alatt. Viszont arról nem igazán tudott, hogy az akkori pasimmal is szívtuk már a füvet, ráadásul náluk is otthon, az anyja jelenlétében. Az anyja elég laza volt. Így utólag visszagondolva lehet össze kellett volna hozni őket apámmal…
A szüleim furcsa fazonok. Igazán. A mai napig nem értem hogy mi hozta őket össze, és mégis hogy tudtak egymás mellett élni közel 6 évig. Mondjuk, már a megismerkedésük is elég érdekes sztori. Egy AC/DC koncerten találkoztak ’80-ban. Egy üveg whiskey és egy adag kokó okozta örömmámor eredményeként megismerkedésük után 4 órával összehoztak engem. Mégis nagyon egymásra találtak. A gond csak az volt, hogy anyám a keleti parton élt, és oda járt fősulira, így apám nevelt egyedül egy ideig. Majd miután végzett a sulival jött ő is LA-be. Ezekről az időkről nagyon nincs emlékem -érthető módon- mivel szerintem kis 2 éves porba fingó voltam. Nem sokkal később anyámra rájött hogy ő „kariert akar csinálni” így gyorsan tovább is állt tőllünk. Igazság szerint nem haragszom rá ez miatt, mert életem legszebb éveit éltem apámmal. Egy 2 szobás műteremben. Állandóan szólt a zene, 0-24 óráig. Minden félét hallgatott, a bluestól, a hippie zenéken keresztül a klasszikusokig, tényleg mindent. Szerintem neki van egész Los Angeles legnagyobb lemezgyűjteménye. A műtermének az egyik falát teljesen ellepik a klasszikus lemezek. Lenyűgözött amikor festés közben mesélt a ’60-as ’70-es évekről, a művészetről és a zenéről. Igazi művész ember, tőle örököltem valószínűleg a rajz tehetségem is.
A lakásunknál már csak a város nyűgözött le jobban. Az a semmihez sem fogható pezsgő élet, amikor a művészet bele olvad a mindennapi életbe, és mindez valami nagyszerű érzést vált ki belőled. Minden nap sétáltunk a városba, és ámulva figyeltem a különböző fazonokat. Még érezhető volt a ’60-as évekből hátra maradt hippie láz, de már tombolt a glam metál szellem. Nem hiába, hiszen a Mötley Crüe is ide valósi, és akkor élte fénykorát. Apám mindig is büszke volt arra hogy a Mötley alapításának évében születtem. Én arra vagyok büszke hogy a második nevem Rose. Igaz, ’81-ben még a Guns-nak se híre se hamva nem volt, de életem egyik meghatározó élménye volt, amikor’92-ben apámmal átutaztunk Európába, a Guns egyik koncertjére. 11 voltam mindössze, de a mai napig emlékszem arra a párizsi koncertjükre, ahol Steven Tyler és Joe Perry is ott volt. Fogalmam sincsen hogy apámnak honnan volt pénze rá, mert nem igazán tudta eladni egy alkotását sem. ( Hiába, akkor még valahogy nem értékelték a művészetet. Most bezzeg majd nem minden utca sarkon egy galéria van. ) Valószínűleg örökölte a szüleitől, de erről sohasem beszéltünk, minden esetre egy hirtelen elhatározásból pattantunk repülőre. Azt hiszem akkor tudatosult bennem hogy milyen nagyszerű apám is van. Joe mindig is liberális szellemben nevelt engem. Ennek is köszönhető, hogy a zene és a művészet iránti szeretete átragadt rám. Anyám is a zenében találta meg önmagát, valami kiadónál igazgató féleség ( nem feleség). Évekig röhögtem rajta, amikor -azt hiszem- ’98-ban elengedte az Elektrától a Mötley-t, mert szerinte már kiégtek. Mondanom sem kell hogy nem dolgozott ott sokáig. Szerintem évek kérdése és a mötley megint ott lesz a nagyok között, míg a Guns-ról ez biztos hogy nem mondható el – nagy bánatomra-. Még egy olyan első lemezt, mint amit a Guns kiadott ’87-ben, olyat senki nem fog, az fix. Az első percben lenyűgözött az a dinamikus gitárjáték, ami megszólalt a lemezlejátszóból. Emlékszem, napokig csak azt hallgattuk. Sajnos a Use your Illusion albumon már fényévekre voltak attól a zenétől, attól az egyszerűtől, amit korábban játszottak. Nem sokkal később Joetól kaptam egy akusztikus gitárt, és minden nap átjártam a szomszédba gitárleckéket venni. Abban a házban és a környéken is akkoriban csak művészek éltek. Zenészek, festők, színészek. Amikor összegyűltek, órákig beszéltek a művészetekről. Öröm volt ezeket hallgatni. Ezek mind apám jó barátai voltak, akik mindig mindenben segítették egymást. Mint egy nagy család, mégis külön lakásokban. Érdekes, de azóta sem találkoztam olyan színes egyénekkel, mint akik ott laktak akkoriban.
Mikor 14 lettem kezdtem kicsit megváltozni, elkezdtek érdekelni a pasik, és belőlük nem volt hiány. Időm nagy részét egy játszótéren töltöttem, ahol volt pár rámpa, ott deszkázgattak, meg bmx-eztek. Hamar rájöttem hogy azokat a pasikat csak akkor kaphatom meg, ha én is elkezdek deszkázni. Így a gitározás és rajzolás után újabb hobbyt találtam magamnak. Ennek hála nem igazán volt szabad időm. Mikor befejeztem a sulit hírtelen rengeteg szabad időm támadt, így a poén kedvéért elkezdtem bejárogatni a fősulira pár órára. Művészettörténetet és grafikára jártam be – ez érdekelt a legjobban-, és az ezekhez kapcsolatos tantárgyak. Egy idő után már hivatalosan is a UCLA-én tanultam. Máig nem tudom hogy végülis hogy vettek fel, csak egyszerűen elkezdtem bejárogatni. Szerencsére most már tudom hogy valamit tudok is kezdeni magammal.
Igazság szerint imádok a taxiban ülve mindenfélén agyalgatni. Az élet nagy kérdésein, az embereken, a művészeten. Egyszerű kis emberkének tartom magam. Szeretek lazán öltözködni, ami általában egy szakadt polóból vagy trikóból áll, valamint egy szintén szakadt farmerből és vagy egy tornacipőből vagy egy Vans-os csukából áll. Imádom a régi típusú rock zenét. Hát ennyit magamról.

Miután haza értem és lehámoztam magamról az elöző napi bőrnadrágot az első utam a zuhanyba vezetett, majd kiültem a teraszra egy adag jó erős kávé kiséretében
- jó reggelt Casey
- jó reggelt Jonathan- köszöntem oda a szomszédnak. Utálom amikor félbe szakítják a reggeli kis ’ceremóniámat’. Szeretek csendben elszívni egy cigit, miközben a kávémat szűrcsölgetem, mindezt anélkül hogy bárki is hozzám szólna.
- szép napunk van!
- lehetne szebb is – majd egy gúnyos vigyort megeresztettem
- szeretlek
- én is…
- akkor késöbb beszélünk
- jó ötlet! – Ki nem állhatom azt a balfasz férget, aki a szomszédban lakik, és nem is nagyon titkolom ezt az apró tényt.
Rágyújtottam egy újabb szál cigire, és csak gyönyörködtem a reggeli napsütésben. Egy szál hosszú pólóban voltam, aminek az ujja le van szakítva, de kábé a csípőmíg egy hosszú luk van, még sem fáztam. Ezért imádom Kaliforniát, itt mindig meleg van.
Épp hogy elnyomtam a cigimet, valaki csöngetett. Felpattantam, hogy ajtót nyissak
- szia Casey!
- sziasztok! Minek köszönhetem ezt a népes összejövetelt? – mielőtt válaszoltak volna gyorsan körbe puszilgatott Matt és Jimmy. Matt mellett egy csaj volt, de nem mutatkozott be, én meg nem erőltettem. Biztos valami futó valaki, aki könnyen jött és ugyan olyan lendülettel tovább is megy
- csak meglátogattunk
- szóval mi kéne srácok? – néztám rájuk gyanakvóan- na gyertek be addig is
- apropó, neked miért nincs telefonod?
- hogy ne tudjanak zaklatni furcsa egyének?! Így is mindig megtaláltok, nem de? Sör jöhet?
- reggel 10-kor?! Persze. – lepakoltam egy-egy sört mindenki elé, majd leültem én is melléjük a kanapéra
- szóval?
- kéne egy jó kis tetkó… - kezdett bele Matt
- mire gondoltál?
- egy mikrofonra, de olyan régi típusúra, tudod?
- mint amin Johnny Cash tolja?
- ja-ja, olyanra
- várj, egy pillanat. – előkaptam egy ceruzát és egy papírt a táskámból és felskicceltem –na?
- ez tökéletes, mikor érnél rá felvarrni rám?
- figy, holnap, mondjuk úgy délután felé? Addig még kidolgozom, meg az árnyékolásán kicsit javítok
- az szuper lenne
- és neked Jimmy, mi lesz?
- oh, én csak kísérő vagyok… Még gondolkodom a dolgon – vigyorgott végül, miközben az üveggel játszadozott
- apropó, tegnap nem láttunk a koncerten…
- ne haragdujatok, de a Viper Roomban glam rock nap volt, és páran összeültünk
- mondd azt, hogy nem voltál ránk kíváncsi azt csá – vágott egy vigyort Jim
- lesz még pár koncertetek, nem? Szóval tökre ráérek, addig úgyis csak jobbak lesztek! Remélhetőleg persze…
- hahaha – kacag a májam
- jó neked! Nekem a hasbeszélésnél megállt a tudományom – erre mindannyian röhögésbe törtünk ki
- fogd már be – röhögte el Matt
- most lépünk, mert még van pár dolgunk, akkor holnap találkozunk Casey Rose
- aztán hagyjátok egybe a várost légyszi
- hehehe… nem mi tehettünk arról a buszról, közünk nem volt hozzá, mi csak rajta ültünk
- aha gondolom, tök ártatlanok voltatok a dologban – egy vigyor után végig pusziltam őket, és végre eltűztek onnan, hogy összeszedjem magam és bevonszoljam magam az egyik órámra. Imádom a fiúkat, de a zenéjük valahogy nem jött be. Ez a sikítós valami nekem nem az esetem, de ezt a képükbe is vágtam. Szerintem ha összeszednék magukat sokkal jobban is tudnának játszani. De ez még a jövő zenéje. Minden esetre Jimmyvel órákat szoktunk vitázni róla. Végül persze hihetetlen diplomatikusan zárja le a témát kettőnk között. Néha már-már dühitő higadsággal. Ettől fügetlenül egy imádni való figura, akivel mindig lehet baromkodni.

Amint leültem a fősulin a székre, tudtam, hogy egy unalmas napnak nézek elébe. Előkaptam a kis füzetemet és rajzolgatni kezdtem. Igazából annyira lekötött a projekt, hogy nap végén úgy szóltak rám már a csoporttársaim hogy ideje lelépni
- hé, nem jössz egy kicsit bulizni?
- milyen buli?
- csak ilyen egyetemi, campusos valami
- köszi, azt kihagynám
Haza mentem, és ismét elővettem a délutáni rajzom, hogy azon dolgozzam. Teljesen lefoglalt. Izgatott voltam hogy mit hozok ki az egészből. Minden volt rajta. Különböző szörnyek, ördög, hintók, lovak. A pokolba vezető út kellékei. Előkapartam a szekrényből egy rakat édességet és cukormérgezés közben tovább csinosítgattam azokat.
A reggeli cigimet is kivételesen a rajz mellett szívtam el. Hírtelen elhatározásból elővettem egy rakat színest és átfirkálgattam őket. Életet vittem az egészbe. Olyan mint valami tetkó. Mielőtt azonban befejeztem volna hamar rá is untam. Mindig ez van, ha nagyobb projektbe kezdek bele. Egy idő után elvesztem a lelkesedésem. Így hát felöltöztem, és elindultam a szokásos kis sétámra. Vettem pár fánkot, ilyen extra mázos, bogyóst, amitől két falat után cukormérgezést kapsz. Imádom a műkaját. De kizárólag csak alakmegőrzés céljából fogyasztom persze. Végül persze Joenál kötöttem ki. Bedobtam hozzá egy jó adag fánkot. Nem hiába, annak idején ő szoktatott rá. Egy ’hé kislányom, ugye nem szívsz túl sok füvet?’ után elváltak útjaink, hiszen sietnem kellett, mivel a tetováló szalon, ahol néha dolgozgatok Huntington Beachen van, és teleportálás híjján valahogy oda kellett keverednem. Persze a kocsiban jutott eszembe, hogy Matt rajza otthon maradt…
- picsába, picsába… Sam adjál gyorsan egy papírt meg egy ceruzát… - rohantam be, mivel Sam az általános megmentőm. Recepciós révén mindig ki tud segíteni egy-két papír fecnivel
- megint otthon hagytad a rajzot?
- nem, csak eszembe jutott egy jó dolog – ránéztem, és vigyorogtunk mind a ketten- naná… ez azért van, mert nem hívtál fel!
- na jó, fogd be! – lökött oldalba- egyébként ha nem nyomod el azt ott – mutatott a cigimre- 2 perc és szexi tűzoltók jelennek meg!
- kipróbáljuk?! – vigyorogtam rá
- múltkor sem volt poén
- igazad van, kimegyek inkább hátra. Szólsz ha megjött Matt?
- szexi Matt? – kacsintott rám
- miért, van másik is? – vigyorogtam rá a vállam mögül

- hé Casey megjött Matt – jött ki végül Sam a sokadik cigi után
- jó, megyek. Köszi hogy szóltál – elnyomtam a cigimet, megfogtam a lapot amin már nem csak a mikrofon díszelgett, hanem apró kis minták tucatjai, és bementem. Valahogy mindig cigizés közben kap el az ihlet
- na kész lettél vele? – kérdezte Matt
- persze. Nézd meg, hogy jó lesz-e –a kezébe nyomtam, és csak akkor néztem körbe, hogy túl sok volt az egy négyzetméterre esők száma a helységbe- Mi van, te egy egész foci csapattal nyomulsz? –mutattam rá a kisebb embertömegre, akik épp Sam agyát húzták, vagy épp az üzletet bontották le- Ők a roadod? – mosolyogtam rá
- hehe, nem. Csak elkísértek
- na már kísérgetni is kell? Testőrök? Igazából miattam vannak itt, tudom én… Tudom hogy jól nézek ki fiúk – ahogy körbe néztem mindenkin, hírtelen lefagyott a mosoly a képemről és megakadt a tekintetem egy bizonyos személyen
- na, ti már ismeritek egymást? – nézett rám Jimmy vigyorogva. Komolyan mintha mindenről tudna már
- nem hiszem – vágta rá minden szem rebbenés nélkül a tegnapi csávóka
- nem veled találkoztam tegnap előtt a Viper Roomba? – kérdeztem kissé megalázottan
- nála keltél reggel? – emelte fel Sam a fejét, én meg elástam magam gyorsana föld alá vagy 20 méterrel
- nálam biztos hogy nem
- ő OTT volt a koncertükön – hangsúlyozta ki Matt
- várj, te nem lezbi vagy? – esett le Synnek a tantusz kisebb fázis késéssel
- hülye, miért lennék az?
- mert téged még nem vágott vízszintbe – röhögött Jimmy, persze mindenki más is
- na mindegy, lapozzunk rólam. Akkor elkezdhetem?
- mennyi idő lesz?
- kábé 2-3 óra, csak nem bokros teendőid vannak?
- az is előfordulhat. Nem. Igazából később beugrunk a srácokkal inni, ha van kedved te is jöhetnél
- azért hogy Syn megdöntsön végre? – kacsintottam az említettre, valahogy nem tudta hová tenni ezt, így inkább elmélyedt az egyik katalógusba – na ez kész, akkor kezdhetem?
- persze
- addig is, mi majd szórakoztatunk – jött oda Jimmy nézni hogy mit csinálok
- ennek feletébb örülni fogok– amikor elkezdtem végre a tetkót, valaki belépett az üzletbe
- szia Jason – köszönt neki mindenki egyszere, én fel sem emeltem a fejem
- Rose? – ránéztem és röhögni kezdtem
- na, csak eszedbe jutottam? – kérdeztem lazán tőle, mivel ilyen egyéjszakás kalandoknál mindig a másik nevem használom, megakadályozva a késöbbi gondokat. Erre mindenki röhögésbe tört ki- na most mi van?- néztem rá Jimmyre, de nem hagyta abba a röhögést
- ezért nem emlékeztem rád – mondta a csávóka
- miért is?
- mert te Jasonnel voltál. Én Matt vagyok. Ikrek vagyunk
- ilyen szar szöveggel még senki nem rázott le – rántottam meg a vállam, miközben folytattam
- de komolyan…
- komolyan mondja -röhögött Matt a kezeim alatt
- te jobb ha nem röhögsz, mert egy mikrofonból is komoly dolgok születhetnek…
- látod?! – felnéztem és egymás mellett állt két tök egyforma csávóka
- király, már osztódni is tudtok?
A kövekező 1,5 órában ezzel szívták a vérem. Minden esetre szereztem nekik egy jó délutánt, az fix.
- akkor ma Matt a soros?
- már mint miben is?
- hát…
- nem, Syn az – kacsintottam rá- De bocs, a következő napok be vannak táblázva. De ha felhívtok, akkor adok időpontot
- nincs is telefonod – szólalt meg halkan valaki
- épp azért mondtam – röhögtem el magam
- hogy lehet hogy nincs telefonod?
- ez mindenkinek olyan feldolgozhatatlan dolognak bizonyul
- szóval?
- mert nincs. Próbáljátok ki, szerintem istenkirály! Senki nem zaklathat, azt csinálhatok amit akarok, senki nem tud lenyomozni. Akár el is tűnhetek napokra
- és szoktál?
- szerinted? – vigyorogtam rá- na kész vagy, még leragasztom, a többit tudod…
- nem akarod te bekenni éjjel? – kacsintott rám
- ezt telibe találtad – vigyorogtam kicsit gúnyosan- mondtam, ma Syn a soros, húzzál sorszámot
- szóval jössz piálni ugye? – közben berobbant mellém Jimmy is
- már rég ittunk közösen… - kampányolt Jimmy is- és amúgyis megsértődök ha nem jössz velünk – adta elő mindezt kurvás hangon
- jajj baby, hát persze hogy veled tartok! – rácsaptam a combjára és a nyakába borultam
- ez fájt – sziszegte a fülembe
- kocsival vagyok, szóval esélytelen a dolog – kikaptam a sört Jimmy kezéből és belekortyoltam
- nálam mindig van szabad hely – kacsintott rám Matt
- nem mellesleg Jason ágyát már úgyis bejárattad
- he-he-he… kurva vicces vagy Jimmy…
- tudom, ugye Jason?! – felkapta a fejét az egyik újságból, mint aki nem hallotta az elöző párbeszédet

Nem akartam eljönni. Úgy keltem fel, hogy nem jövök a koncertjükre, de végül erőt vettem magamon és most itt vagyok. Csodálatos.
Itt áll mellettem az a fura csaj is. Tegnap bejött a boltba és kérdezte, hogy ismerem-e azt a kislányt akit beráncigált. Hát mi vagyok én ? És akkor most itt van - mint, Matt 'ismerőse' - tőlem alig pár centire és nagy átéléssel élvezi Zackyék zenéjét.... Nem értem a helyzetet. Zacky gitározott, izzadtan, szexin, kacéran játszadozott az előtte álló csajokkal.... Bárcsak még most is így nézne rám.


Lehet, hogy én rontottam el. Emlékszem a napra amikor először találkoztunk.
Aznap érkeztem haza Brooklynból.
- A szokásosat, plusz két rekesz sört és egy vanília fagyit.
Én egy széken ültem a pult mögött, olvastam egy fotózásról szóló újságot, ami nagyon lekötötte a figyelmem. A hang amúgy is kifejezetten gyerekes volt.
- Új vagy ?
- Lena a lányom, kezeket le róla ! - mondta szigorúan Jack, miközben a szatyorba pakolta a 3 doboz twinkies-t.
- Zacky Baker, örülök, hogy megismerhetlek. - nyújtotta kezét.


Másnap késő délután ismét jött.
- Van kedved megnézni az ezt a kis várost az éjszaka színeiben ?
Nem mintha nem láttam volna már milliószor. Világosban, esőben, ködben....
- Naná.
Szerintem még soha nem állt az édességboltunk előtt ilyen gyönyörű kocsi. Megálltam előtte és csak bámultam és bámultam.
- Ez meseszép. A tiéd ?
- Nem, az apám régi Cadillac-je. Csukd be a szád.
Sok ilyet láttam már. De még egybe sem ültem. Már ezért is jó, hogy megismertem.... Hallgattunk egy kis zenét, beszélgettünk pár marhaságról, megvitattuk, hogy melyik gumicukor a legfinomabb......
Mutogatta a 'híres' helyeket, a törzshelyét, meg a tengerpartot de én egyfolytában csak őt néztem. Egész helyes, gondoltam.
Az egyik eldugott kis utcába is elsétáltunk, tudtam, hogy azt a nagy hatalmas fát akarja megmutatni de azért jól meglepődtem....
- És mit csinálsz amikor nem a boltban vagy ?
- Nem sok mindent. Eléggé új vagyok még itt. Nincs sok barátom. Na jó, egy sincs. Te ?
- Egy bandában játszok, én vagyok az egyik gitáros.
- Komolyan ? Hűű. Akkor megtanítasz dobolni ?
Hatalmas nevetés tört fel belőle. Tudod, vannak olyan emberek akik akármennyire nevetnek, vagy próbálnak grimaszolni az arcuk ugyanolyan tökéletes marad. Sőt még meg is szépülnek. Na, Zacky pont ilyen.
Kikerekedett szemekkel néztem őt, majd én is mosolyogni kezdtem. Bár az előzőek rám nem vonatkoznak. Megnyalta az ajkait majd résnyire nyitva tartotta őket, a kezét a derekamra tette majd azzal magához húzott és megcsókolt. Nem volt aranyos, sem kedves, nem éreztem magam tőle szerelmes kislánynak, az üzenet egyértelmű volt s ezt mindketten tudtuk. Irány az ágy azonnal. Nem sokat tétováztunk, ledőltünk a padra, kutatni kezdett a pólóm alatt, és őszintén szólva én is elég feleslegesnek éreztem magamon azt a ruhadarabot.
- Komolyan ? Itt a fa alatt ?
- Kocsi - válaszolta kaján vigyorral.
Alig bírtuk türtőztetni magunkat, kézen fogott és rohantunk az elkövetkezendő aktusunk színhelye felél. Zack, a kocsi kulcsot csupán háromszor ejtette ki a kezéből, hiszen még akkor is velem volt elfoglalva. Az ülés puhább volt mint a pad, és itt meg is állok a körülmények dicsérésében. A ruhadarabokat vadul téptük egymásról, és türelmetlenül vártuk, hogy mikor férünk már az örömet okozó testrészekhez rendesen.... Zacky teljes odaadással dolgozott rajtam. Vad volt, kemény, és szenvedélyes. Levegőért kapkodtam..... A csípőmet szorította s közben mélyen a szemembe nézett. Teljesen elvarázsolt, a hangom nem féltem hallatni, egyszerűen muszáj volt kimutatnom neki, hogy mennyire élvezem, hogy mennyire tökéletes.... Percekig csak néztük egymást és lihegtünk.... Elmosolyodtam, ő átölelt és eldőltünk. A testünk izzott, síkos volt és én akartam még... Többet belőle.
- Mennyire is tépted szét a pólóm ? - nevettem.
Vicces volt, mert miután végeztünk nem volt kínos csend, semmi ilyesmi. Ugyanúgy beszélgettünk mint azelőtt csak még több nevetéssel és testikontaktussal fűszerezve.


És ez így ment kicsivel több mint két hétig. Hol ő hívott engem, hol én őt. Idővel kiderült, hogy még mindig szereti a régi barátnőjét, és nem akar komoly kapcsolatot. Én sem akartam, akkoriban azt gondoltam ez az állapot maga a tökély. Találkoztunk, szórakoztunk egy kicsit majd elváltunk, mindketten tökéletesen kielégülve. Nem sokat beszélgettünk, nem mentünk bele egymás életébe, nem kértük ki a másik véleményét semmiről. Nem lettem az ő barátnője, nem találkoztam a bandájával. Szimplán csak ott voltunk egymásnak......
Igen elrontottam, most már tudom.
Egyik éjjel, emlékszem szombat este volt... Szóval megcsörrent a telefonja.
- Na mi van faszikám? Ahha. Ühü. Hát kurvára nem.
A mély hang ismerősen szólt...
- Matt mondtam már, hogy nem megyek oda többet. Nem érdekel mond meg Synnek, hogy leszarom. Cső.
- Hát ez meg ki volt ?
- Az énekes Matt már megint...
- SANDERS ? Matt Sanders ?
- Ja..... Ez a neve. Ismered ?
- Áh dehogyis csak ráhibáztam.
- Na persze. De várj, te nem is itt éltél.... Vagy mi van ?
Felültem az ágyban. Ő is így tett, félig átölelt és rám hajtotta a fejét.
- Mesélj.
- Biztos, hogy érdekel ?
- Persze. - vágta rá gyorsan.
- Hát jó. De utána te jössz.
Vettem egy mély levegőt majd belekezdtem.
- Itt születtem. Aztán amikor 9 voltam az anyám lelépett. Muszájból a nagyimhoz kellett költöznöm a kis Portlandbe. Ami amúgy kurva jó hely ám. Aranyos.
13 éves koromban úgy döntöttem, hogy utálom a nagyim, és visszaköltöztem ide. Kábé két év múlva arra döbbentem rá, hogy apámat jobban utálom mint a nagyit, szóval ismét vissza Portlandbe. Ott megismerkedtem egy sráccal akit nevezzünk Sid Viciousnek, csak úgy stílusosan.
- Miért ? Hasonlított rá ?
- Mondjuk úgy, hogy 16 évesen elhitette velem, hogy én vagyok az ő Nancyje és szépen igényesen elszöktünk New Yorkba.
Láttam az arcán, hogy kérdezni akar, csak nem mer...
- Az életem akkoriban annyiból állt, hogy belőve mászkáltam a pasimmal. Éltünk egyik napról a másikra. Ja, igen. Aztán természetesen volt egy elvonó, kórház meg mindenféle finom dolog és most megint itt vagyok.
- Ennyi mindenen keresztül mentél és még csak húsz éves vagy.... Még nem is ihatsz alkoholt ! - nevetett.
- És ez csak egy rövid összegzés volt.... Te jössz.
- Itt születtem, azóta is itt lakom és szerintem itt is fogok meghalni.
- Rém unalmas ember vagy, nem is tudom, hogyan állhattam össze veled.
És itt elkezdődött valami teljesen más közöttünk..... Még mindig ott voltunk egymásnak de már teljesen másképp. Tudod van az a nyálas duma, hogy 'megtaláltam a lelki társam' nos én büszkén mondhatom, hogy meg. Külön érdekes, hogy még szerelmes is vagyok belé.

- Látod, neki semmi baja nincs a zenénkkel, sőt, amint látom a társasággal sincs! Nem értem, mi bajod velünk.
Zackyék végeztek volna ? Ja, igen itt áll előttem.
- Nem is ismer titeket és .....
Rakosgattam a szavakat egymás mellé, nem is értettük egymás szavát de dumáltunk és dumáltunk.
- Ti jártok? - ütötte meg a fülem egy csaj hangja aki tipikusan úgy volt nézett ki mint aki csak azért jár koncertekre, hogy hazavihessen egy bandatagot.. A lányra az előbb egy fél hamis mosolyt vetettem. És most itt van. Ő is.
Természetesen Zack cáfolta a feltételezést, bumm még egy csaj akit meg akar húzni. Csodás.
Az este további része nem okozott különösebb boldogságot, Zacky az új csaj - akit egyébként Ravennek hívnak - becserkészésén dolgozott, Matt pedig leült mellém beszélgetni.
- Mizuuuu Lenaaa ?
- Semmmmiiiii. - mondtam gúnyosan.
- Na mi van ? Még mindig haragszol ? Ne már. Hányszor kérjek még bocsánatot ? Már olyan régen történt, nem lehetne, hogy csak úgy elfelejtsd ?
Elkapta az arcom, és saját maga felé fordított.
- Hallod, borítsunk fátylat a múltra.
- A te helyedben én is ezt mondanám.... - felálltam és otthagytam. Hallottam, hogy még valamit kiabált utánam...

Már javában belekezdett a másik zenekar, ami rosszabb volt még az a7xnél is, és ez valljuk be teljesítmény. Ezt a bandát nem lehetett pia nélkül élvezni, én pedig teljesen józan voltam... Úgyhogy megkerestem Zackyt, hatalmas puszit nyomtam az arcára, hogy Raven féltéken legyen és elhúztam.
Taxiba be, otthon ki, ágyba be, könyvet elő.


Csak délután másztam ki az ágyból, akkor i s csak azért mert apám szólt. Vasárnap ki az az idióta aki korán kel ? Csináltam magamnak palacsintát, meg teát és beültem a tv elé.
- Sandy keresett. - majd kiköptem a teámat, a név hallatán.
- Mit akart ?
- Téged, és a bocsánatodért esedezett.
- Ahj.
- Nem lenne könnyebb ha csak ráhagynád ?
- Ez nem ilyen egyszerű.
- Csak játszol vele.
- Jaaack. Hagyj már. És ha igen, akkor mi van ?
- 7re érted jön.

írta Cookie.

Óvatosan felhúztam magamra a szakadt, fekete harisnyám, miközben a Nirvana egyik számát dúdoltam, amit azért kapcsoltam, hogy kicsit ráhangolódjak az estére, hiszen Julia azt ígérte, hogy ma este kivételesen elmegyünk egy igazi koncertre.  Örültem neki, de nem mertem a barátnőmre bízni egy igazi, metál-szerű koncert találását. Végül sikerült neki és már csak reménykedni tudok benne, hogy jó is lesz.

Boldogan táncolva körbe a szobámban felkapkodtam magamra a bőrszoknyám és a mélyen kivágott, ujjatlan pólómat. Beleléptem a cipőmbe, felkaptam a táskám, amibe már bepakoltam a telefonom, kulcsom, egy üveg vodkát és a többi értelmetlen női dolgot. Még egy utolsó pillantás a tükörbe, megigazítottam a fekete rúzsom és anyáméknak hátra ordítva kirohantam a házból.

Otthonomtól távolodva egyre jobban feldobódtam. Három hete volt a szülinapom és Juliával nem volt még rá lehetőségünk, hogy rendesen megünnepeljük, ezért mondta, mi lenne, ha elmennénk erre a metál koncertre. Egy pubban lesz, valami Avenged Sevenfold. Igazán meglepődtem, hiszen neki nagyon nem az ilyen tetszik, de miattam képes és eljön. Sőt, az egész az ő ötlete volt. Azok után, hogy lemondta a közös költözést, amúgy is tartozik nekem ennyivel. De nem számít, attól én még költözöm, ha jön, ha nem, majd csak találok egy lakótársat. Márpedig kénytelen leszek találni egyet, hiszen a drága látos anyám és mostohaapám kijelentették, hogy beköltözés után 2 hónapom van találni valakit. Hajrá.

Julia már az utca végén várt. Mosolyogva eldobta a cigicsikket, majd a nyakamba ugorva köszöntött.
- Na, hogy tetszem? – mutatott végig magán. Most kivételesen nem a szokásos ’party’ ruháját vette fel, hanem egy fekete, csőszárú nadrágot és egy fekete felsőt, amin egy fehér koponya díszelgett, ehhez pedig egy fekete, acélbetétes bakancsot.
- Ezeket meg honnan szerezted? – mosolyogtam elismerően, és fogjuk rá, büszke voltam, hogy végre sikerült normálisan is felöltöznie.
- A turkálóból. Hogy sikerült lelépned?
- Ezt most komolyan kérdezed? – Az igazság az, hogy ő is tudja, hogy anyám mindent és szó szerint mindent megenged, mert azt hiszi, engem ez tesz boldoggá. Csupán csak egy dolgot felejt el ’megadni’, vagy legalább is, amit nekem nem ad meg, azzal simán elkényeszteti az öcsémet és a mostohahúgomat.  A szeretetével.
- Persze, hogy nem – mosolygott, de láttam rajta, hogy megbánta, hogy megkérdezte.
- De ma este semmi sem ronthatja el a kedvünket, nem így van? – nevettem, majd előhúztam a táskámból a vodkás üveget, mire felvillantak drága barátnőm szemei.

A koncert helyszínére, az az a Black Queen pubba már elég ittas állapotban érkeztünk és Julia útközben még valami állítólagos ismerősével is összefutott... na, azóta szét sem lehet őket szedni. Tehát Avenged Sevenfold, és amint kiderült csak valami előzenekar lesz. Odamentem a pulthoz és rendeltem egy sört, majd az üveggel a kezemben előre furakodtam a tömegben. Öt fiú foglalta el a helyét a színpadon, majd nagy meglepetésemre valami olyat játszottak, ami azonnal megfogott.

A koncert vége felé,már teljesen belejöttem az üvöltözésbe – még ha nem is tudtam, a zeneszöveget – és az ugrálásba. Bár, pár idegesitő kiscsaj ott sikoltozott, mikor az énekes letépte magáról a pólót, és be kell valljam, nem volt rossz ötlet tőle. Nem messze tőlünk állt két, eléggé szép állapotban lévő, velem egykorú lány, akik idegesen figyelték a 10 évesekből álló csapatot. Tekintetünk találkozott és mind hárman elvigyorodtunk. Közelebb mentem hozzájuk, de megeggyeztünk, hogy a beszélgetést, majd a banda fellépése utánra hagyjuk.

Gyorsan megkerestemJuliát, aki a földön fetrengve találtam meg, ugyan azzal a pasival. Így hát Julia nélkül tértem vissza a többiekhez, akik a koncert alatt megimert két csajból és a banda tagjaiból állt. Lélegzet elállva mentem oda a sarokban álló kisasztalhoz, amit már az előbb említett személyek álltak körbe.
- Nem mondtátok,hogy velük vagytok! – nevettem el magam.
- Nem kérdezted- rántották meg a válluk.
- Raven vagyok. Raven Greenfield – mutatkoztam be. Hihetetlen, még ilyen állapotban is megmaradt az illemtudásom. Mint kiderült a két lányt Freyának és Lenának hívják, a fiúkat pedig Mattnek, aki az énekes, a dobost Jimmynek, a basszerost Johnnynak, a szóló gitárost Synnek és végül a másik gitárost Zackynek.
- És hogy tetszett? – kérdezte az utóbbi egy kis idő után.
- Egyszerűen imádtam! – vágtam rá, majd hozzá láttam az épp megérkező vodka-kólám elfogyasztásához, ami már Isten tudja, hogy hanyadik. Óvatosan figyeltem, ahogy Zacky visszafordul Lenához, majd szépen letolja őt.
- Látod, neki semmi baja nincs a zenénkkel, sőt, amint látom a társasággal sincs! Nem értem, mi bajod velünk.
Tiltakozni akartam, hogymég nem is ismerem őket, de Lena megelőzött.
- Nem is ismer titeket és amúgy még csak most ismert meg titeket.
- Hát, épp ez az – próbál védeni a drága, de mielőtt még ez a beszélgetés valami kisebb vitába fordulna, közbe szóltam:
- Ti jártok? – ez igazán meghökkentette őket.
- Nem – szólt könnyen Zacky, de én láttam Lena arcán, lehet, hogy csak képzelődtem, de akkor is láttam valamit Lena arcán. De legalább a veszekedést elfelejtették, majd visszatértünk az italainkhoz.

A vodka-kóla egyre jobban csúszott le mindenki torkán,majd Zacky volt az első, aki felajánlotta, hogy menjünk táncolni. Megfogta a kezem, majd Lenáét is, minket pedig Matt és Freya követett, Syn már rég lelépett valami rajongó kiscsajjal, Johnny és Jimmy pedig inkább maradtak inni. Gyorsan felkaptam a poharam, majd bele vetődtünk a tömegbe. Úgy egészében elég jól elugráltunk, amit táncnak nem annyira lehetett nevezni. Zacky néha, mintha túl közel is jött volna, de nem törődtem vele, hiszen ma minden annyira jó volt.

Egyszer csak Jimmy jelent meg mellettem,majd beszállt ő is a táncolásba és onnantól kezdve nem lehetett leállítani minket. Próbáltam visszafolytani a nevetésem, de ez teljességgel lehetetlen volt, mikor Jimmy teljesen kész állapotban rálépett Matt lábára, aki féllábon ugrálva neki ment Zackynek így ő sikeresen fellökte Lenát, mi pedig Freyával már a földön fetrengve néztük őket és segítettünk vissza mindenkit a lábára.

Visszatérve a helyünkre még több alkohol érkezett és már nem bírtunk magunkkal. Jimmyvel egymást támasztva röhögtünk mindenen, majd egyszer csak kijelentette, hogy ha minden estéjét így tölti, hogy fog eljutni addig,hogy lakást találjon magának.  Gőzöm sem volt, honnan jött neki ez most, de tökre ledöbbentem, mintha csak a gondolataimban olvasott volna. Nekem pont szükségem volt egy lakó társra és erre a lehetőség csak úgy az ölembe pottyan. Hát, miért is ne? Hiszen ez az, amit én életnek hívok és ezzekkel a srácokkal nekem meg lenne az életem.

Miután meglátogatom anyámékat, mindig zsong a fejem. Apám a sok hülyeségével leszívja az agyam, anyám meg csak mosolyog, és 5 percenként megkérdezi, hogy kérek-e sütit, amit direkt nekem csinált. Képtelen vagyok felfogni, hogy a bátyám még nem hülyült meg mellettük.
Talán pihenés képpen beugrok a Silent Womanbe, bár az egy nagy kerülő lenne. Gondolkoztam, majd befordultam azon a sarkon, ami a pub felé vezet.
Séta közben a földet figyeltem, és hüppögésre lettem figyelmes. Felnéztem és egy 4-5 év körüli kislányt láttam, nem messze mellettem. Tétlenül álldogáltam, épp elég krimit láttam ahhoz, hogy tudjam, ez csapda is lehet. Bár a kislány nem úgy nézett ki, mint aki direkt sírdogál és várja, hogy valaki leszólítsa. Így hát odamentem és leguggoltam elé.
- Mi a baj? – kérdeztem, mire a kislány riadtan felkapta a fejét.
- Elvesztem – hüppögte, miközben rózsaszín pólójával megtörölte a szemeit, és az orrát. Na, szép, még ez is. Nem hagyhatom csak úgy itt. Kézen fogtam és egy tőlünk nem messze lévő édességboltba vittem. Mielőtt megszólalt volna a csengő, hogy jelezze, egy vásárló érkezett, megpillantottam a bolt nevét. Kiscsillag. Alig voltak bent emberek, nem mintha velük foglalkoztam volna. Egyből a pult felé vettem az irányt, ahol egy kissé sem józan lány álldogált.
- Bocs, nem ismered véletlenül? – kérdeztem meg a csajtól, aki rá sem nézett a lányra, megrázta a fejét. – Legalább rá nézhetnél! – emeltem feljebb kicsit a hangom. Végre felém fordult, majd flegmán végig nézett a kislányon, és ismét megrázta a fejét. – Kérsz valamit? – kérdeztem meg a kislányt, mire ő rámutatott egy rózsaszín, cukros sütire. Sóhajtottam egyet, majd előkotortam pár aprót a zsebemből.
Amíg a kislány evett, megérkezett a főnök – szerintem legalábbis ő az – és beszélt a csajjal, mire ő elhúzott egy sráccal.
- Maradj itt – szóltam hátra a sütit majszoló kislánynak, majd odasiettem a pasashoz.

Végül a rendőrségen lyukadtunk ki, majdnem 4 órán át keresték a szüleit, akiket aztán meg is találtak. Nagyon hálásak voltak, én meg örültem, hogy végül elengedhetem a lány taknyos, könnyes kezét.
Az eredeti utam a Silent Womanbe vezetett volna, így hát arra felé is indultam el. Gyalog mentem, bakancsom hangosan csattogott a vizes úton. Elhaladtam egy pub mellett, amiről már hallottam ezt-azt, hogy sok ribi, picsa jár ide, ezért se mentem be még egyszer se. A zene, ami kihallatszódott eléggé hívogató volt, - ugyanis az egyik kedvenc számom szólt a Misfitstől - meg hát ez a pub közelebb is van, mint a Silent Woman, és kicsit lefáradtam a mai sétálgatásba, úgyhogy bementem.
Az első utam a pult felé vezetett, persze először át kellett verekednem magam pár vihorászó kislányon, akiket nem is tudom, miért engedtek be, majd rendeltem magamnak egy vodkát kólával. Leültem a pult szélére, és onnan figyeltem a vendégeket. A Silent Woman teljesen más, mint ez a kocsma. Nem engednek be akárkit, és nem hagyják, hogy az emberek leigyák magukat a sárgaföldig… Mint például az a srác, aki piáért kuncsorog.
-Kéééérem. Csak eeegyetlen eeeegy rövid feleskét szeretnék, hát olyan nagy baj ez?
Legszívesebben odaszóltam volna, hogy miért nem vágják ki, de nem akartam belekeveredni, úgyhogy csöndben maradtam. A mellettem ülő csaj kabátja már félig a földet súrolta, szinte minden második ember rátaposott, és épp szólni akartam neki, mikor megjelent mellette egy srác. Biztos a pasija, vagy ilyesmi, gondoltam majd ő figyelmezteti, de nem így volt. Percek múlva már rohantak is ki a helyről. Megráztam a fejem, - nagyon nem tetszik nekem ez a hely – és megittam az utolsó kortyot a pohárból, majd úgy döntöttem átmegyek a Silent Womanbe.

Amint odaértem, a csapos boldogan köszöntött, már elég régóta ismerjük egymást, és hozta a szokásos, kólás vodkát. A hely – mint mindig – csendes volt, a zene halkan szólt, szinte észre se lehetett venni, csak ha nagyon figyeltél. Pár perc múlva leült mellém egy srác, szintén vodkát kért. Nem foglalkoztam vele, nem vagyok az a barátkozós fajta, így hát iszogattam tovább.
Csörömpölést hallottam, majd azt éreztem, hogy a kezemet valami lötty áztatja, és a mellettem ülő srác pedig másodpercenként bocsánatot kér. Ahogy próbálta letörölni a piát, véletlenül az enyémet lelökte a pultról, és az is darabokra tört.
- Tényleg bocs – mondta, miután Rob, a pultos feltörölte az összes kiöntött vodkát, és felszedte a pohár darabjait.
- Semmi baj. Éreztem, hogy ma fog történni valami, nincs olyan napom, mikor ne történne velem valami „baleset” – nevettem.
- Remélem azért bocsánatkérés képpen megengeded, hogy fizessek neked egyet – mutatott a piák felé.
- Persze, miért ne? – rántottam meg a vállam.
- Egyébként Matt vagyok – mosolygott.
- Freya – mosolyogtam vissza.

Pár pohár után, már könnyedén beszélgettünk, nevetgéltük mindenfélén. Nem sokszor iszom le magam idegen társaságban, de Matt annyira más volt. Nem mászott rám, meghagyta nekem a személyes teret.
- És te miért is vagy itt ma este? – kérdeztem kuncogva.
- Pár 14 év körüli kislány rám szállt – rántotta meg a vállát. – Az a baj a Purple Haze-zel, hogy mindenféle csitrit beengednek – amint befejezte a mondatot, már rendelt is magának új piát.

Hazafelé Matt hol az ölébe kapott és úgy vitt, hol pedig fogócskáztunk. Persze lett is eredménye. Becsiccsentve, hátrafelé futni, miközben a fogót nézed, hogy mikor kap el. Seggre estem, de az egészen csak nevettem, majd folytattuk tovább a játékot.

Matt lakásán – nem igazán tudom, hogy jutottunk el odáig – még több pia várt minket, persze a legtöbb nem a szánkba kötött ki, hanem a földön, és a ruhánkon. Énekeltünk, ugráltunk, táncoltunk, és…
- Tejszínhab! Nyami – vettem ki az előbb említett édességet a hűtőből. Az egész flakon kifogyott 5 perc alatt, ami jutott a szánkba, ruhánkra és a falakra is.
Valahogy feljutottunk Matt szobájába, ahol folytattuk a vitát arról, hogy melyik banda a jobb. A Metallica vagy a Misfits, és előkerült pár sör is, amiből én nem kértem, de a ruhámra jutott bőven.
Az ágyon feküdtem és Matt ökörködésén nevettem, amint próbálja lerángatni magáról az átázott pólóját. Erről eszembe jutott, hogy az én ruháim is teljesen átáztak, és megpróbáltam lerángatni a pólóm, ami nekem hamarabb sikerült, mint Mattnek, majd mikor ő végzett, segített nekem még több ruhadarabot levenni rólam. Felém terpeszkedett, és az addigra már szakadt harisnyámat kezdte el leszedni rólam.

írta Frusa.

A szemeimet nyitogattam, mikor a gépem épp a kifutópályán landolt. Csak pár órát utaztam, viszont egy késői járattal, és az álmosságomon valószínűleg közre játszott a repülőn elfogyasztott ital is. Fel kéne ébrednem…
Fogtam egy taxit, és kényelmesen elhelyezkedve mondtam meg a sofőrnek a címet. Pontosabban csak annyit, hogy Huntington Beach.
Új életet kezdek, vagy inkább csak felpörgetem a régit. Meguntam, hogy a szüleim által teremtett fényűzőségben éljek normális életet, hogy ne csináljak nyilvánosan semmi baromságot, hogy folyamatosan hallgassam a célzásokat, hogy egyetemre menjek… Anya és apa tényleg csak jót akarnak, de nem nekem, azzal, hogy ügyvédet faragnak belőlem az ő mintájukra. Sosem tiltottak el semmitől, és most, 21 éves fejjel Liz Soars ezt ki is fogja használni. Tegnap előtt közöltem, hogy elköltözök Kaliforniába, és ezt a szüleim teljes nyugodtsággal fogadták. Szóval én most elkezdek élni, és csak azt fogom csinálni, amihez kedvem lesz.
Hosszú percek után megérkeztünk új lakóhelyem helyszínére. Talán mondhatom, hogy bátor vagyok, hogy úgy jöttem ide, hogy még saját lakásom sincs… Mivel későre járt, ezért egy hotelbe vitettem magam, és elhatároztam, hogy következő nap elmegyek lakást nézni. És vásárolni. És venni egy gitárt, mivel a régi otthon maradt. És…
A 213-as szobába érve elégedettséggel néztem körbe, majd hanyagul ledobáltam a cuccaim, és miután lerugdostam a tornacipőimet, a mini bárhoz léptem egy kis erősítőért. Kiterültem az ágyon, majd előkerestem a cigimet, és gyújtottam volna rá, ha a plafonon levő füstjelző pont nem felettem van… Szóval inkább elmentem zuhanyozni. Váltogattam a hideg és a forró vizet, majd teljesen felfrissülve léptem ki a fülkéből, és egy hófehér törölközőbe csavartam magam. Felkaptam az ágyról a cigimet és a kis italomat, majd kiléptem az erkélyre, és rágyújtottam végre. Megelégedve fújtam ki a füstöt a csodálatos városra előttem.
Elgondolkoztam, hogy mit értem el eddig az életemben? Híres ügyvédek a szüleim, az eddigi környezetemet nem én hoztam létre, hanem ők. Az iskolát szinte kitűnő eredményekkel fejeztem be, bár bevallom őszintén, sosem volt elég türelmem tanulni, szóval a látszat csal. Liz is csalt a vizsgán. Valahogy megtanultam elkülöníteni az életem a barátaimmal és a szüleimmel, mindkét fél másmilyennek látott. Viszont mától már csak magamat adom, és úgy teszek, ahogy jól esik. Nem félek attól, hogy magányos leszek, hiszen az ismerkedés sosem volt a gyengém, pasi ügyben pedig jobban kedvelem a rövid kapcsolatokat. A nagyon rövideket. Ami nagyjából egy éjszakán keresztül tart, igen.
Visszamentem a szobámba, mert kezdtem fázni, és egyből be is vetődtem az ágyba, csak mert ahhoz volt kedvem, aztán bekapcsoltam a tévét, és elaludtam, miközben valami popkirálynő vonaglott a képernyőn.
Reggel fantasztikusan ébredtem, pont úgy, ahogy lefeküdtem, szóval valószínűleg nyugodtam aludtam, ami nem jellemző rám. Imádom ezt a kipihent érzést, és nem is csoda, hogy ki tudtam magam aludni, hiszen már fél egyet mutatott a telefonom. A gyomrom meg hangos korgással nyugtázta, hogy ebédidő van. Hát akkor fel kéne fedezni a várost… Magamra kaptam egy szűk szaggatott farmert, egy fekete-fehér csíkos pólót és a tornacipőm, megráztam a hajam, majd még pár hasonló művelet után fogtam a táskám és kisétáltam az ajtón. 
Jártam már ezelőtt Huntington Beachen, és talán azért is költözök most ide, mert mikor itt voltam egy hétig a szüleim üzleti útja miatt, megszöktem pár napra, találtam barátokat, és hasznosan, kevésbé egészségtelenül eltöltöttük együtt az időt. Ez egy kedves emlék volt számomra, sokat álmodoztam arról, hogy egyszer majd szabadon élek, mint a madár… szóval én most egy álmomat valósítom meg tulajdonképpen?
Jártam az utcákat, mintha ismertem volna a várost, majd kerestem egy KFC-t és nyugodtan leültem megenni a kis ebédemet. Miközben már a kajám végénél jártam, válaszoltam pár sms-re a barátaimnak, és győztem bocsánatot kérni, hogy köszönés nélkül léptem le. Ez van, sosem szerettem búcsúzkodni, és ezek a barátok igazából nem is a barátaim. Akkor meg mit foglalkozok velük?
Következő utam egy kicsi könyvesboltba vezetett. Nagyon kedves kis helynek tűnt, és valószínűleg nem csak könyveket lehet kapni. Imádtam olvasni, de jelenleg jobban érdekelt a CD részleg… ahogy nézegelődtem a metal és hard rock lemezek között, a pult mögött ülő srác mellém lépett.
- Ne haragudj, tudok segíteni? – vetett rám egy sármos mosolyt a tincsei közül kukucskálva. Hm, szép fogsor.
- Nem hinném… bár te biztos ismersz pár jó bandát.
- Gondolom most jársz itt először, még nem láttalak a boltban. Tudod nem sok ember dugja be ide az orrát…
- Tegnap este érkeztem.
- Amúgy Jason vagyok.
- Örülök, hogy megismerhetlek! Liz.
- Liz… szóval mit keresel? Valami keményet, vagy altert, vagy…
- Tulajdonképpen csak nézelődök. Viszont abban tudnál segíteni, ha mondasz nekem egy jó hangszer boltot.
- Wow, te is zenélsz?
- Néha gitározgatok… csak nem te is?
- Nem, sajnos nem, de rengeteg haverom van, aki zenész ebben a városban… nos, tőlünk pár bolttal arrébb van egy egyszerű kis bolt, jobbat nem tudok. 
- Köszönöm!
- Jut eszembe, ha már egy ilyen jó fej csajjal találkoztam, mint te, nem lenne kedved eljönni egy koncertre este? Nem is igazi koncert lesz, csak amolyan zenélés egy kis bárban… Este fél tízkor a Purple Haze-ben. Nem messze van innen…
- Igen, tudom hol van, jártam arrafelé. Nos, nagyon jól hangzik a dolog… Köszönöm a meghívást, talán ott leszek. – sosem tervezek úgy igazán előre, de valószínű, hogy ellátogatok arra a helyre.
Ha már itt jártam ebben a kis barátságos boltban, vettem egy könyvet, pontosan nem is tudom mit… csak levettem a polcról. Jason egyszerűen tátott szájjal figyelt, ahogy közeledtem felé a pulthoz, aztán hogy még fokozzam a jó kedvét, fizetés után úgy igazán közel hajoltam hozzá, és odasúgtam, hogy majd este találkozunk, kacsintottam egyet és leléptem.
Úgy döntöttem, hogy mivel most nincs jobb dolgom, megnézem azt a hangszer boltot. Hát valóban nem volt nagy szám, viszont az indokolatlanul kevés gitár közül kiszúrtam magamnak egy gyönyörű darabot. Akárcsak a könyvet, ezt is gondolkozás nélkül megvettem.
Hazaballagtam újdonsült hangszeremmel és olvasmányommal, leültem a földre és csak pengettem, miközben cikáztak a gondolataim. Teljesen kizártam a külvilágot, és órákon át így múlattam az időt. Egész egyszerűen néhanapján rám tör ez az érzés. Ilyenkor muszáj egyedül lennem, és valami művészettel kapcsolatos dolgot csinálnom. Bezárkózom a saját világomba… 
Már sötét volt odakint, mikor rájöttem, hogy mit is csinálok. Kerestem valami zenét a tévében, és össze-vissza ugrándozva nekikezdtem kicsomagolni, hiszen ma elfelejtettem lakást keresni. Semmi gond, itt ebben a szobában nagyon jó helyem lesz egy darabig. Pontosan ameddig akarom. Miután végeztem a bőröndökkel és minden a helyére talált, úgy döntöttem, hogy relaxálok kicsit egy kád forró vízben. Így is tettem, és csak akkor szálltam ki a vízből, mikor már szinte teljesen kihűlt. Bár ha megfáznék, az sem érdekelne…
Magamra kaptam pár egyszerű és színes ruhát, a hajamat összefontam, magamra fújtam egy kicsit a kedvenc parfümömből és útnak indultam. Fogalmam sem volt, hogy mennyi az idő, azt sem tudtam, hogy hányadika van, csupán abban voltam biztos, hogy 2003-at írunk.
Újra felkerestem azt a KFC-t, amiben ebédeltem, és vettem magamnak vacsorát, majd kiültem egy parkba, és figyeltem a vidáman bóklászó embereket. Olyan szabadnak tűnik itt mindenki, hogy már ettől jól érzem magam. 
Purple Haze. Mit is mondott Jason, mikor kezdődik az akármi? Teljesen mindegy, én most megyek oda, bár az a gyanúm, hogy javában elkezdték. Hamar odataláltam erre a kis helyre, majd jól körbenéztem, bár most hiába, hiszen úgy sem ismerek senkit. Leültem a pulthoz és rendeltem egy whiskyt. Kezdjük stílusosan az estét.
Nem tudom, kik játszottak, de amit csináltak, az egyre jobb volt, bár ez lehet, hogy az alkohol segítségével tűnt jónak. Kezdtem kiismerni a helyet. Leginkább baráti társaságok jöttek össze itt, és a pultossal való kapcsolatuk alapján mind törzsvendégek. Volt pár idősebb csapat, voltak nyálasan romantikázó párok… de az egyik sarokban egy egészen jó fej társaság ült. Legalább is annak tűntek, mind fiúk voltak, eszméletlen humorérzékkel megáldva. Ráadásul egész helyes srácok… és az egyik egész gyakran néz ide. Oh, és most is. Olyan félve, olyan titokban, mintha nem látnám, hogy engem les… hirtelen elkapja a tekintetét, majd újra rám szegezi, én pedig kacsintok egyet rá, mire szemérmesen elmosolyodik. Súg valamit a mellette ülőnek, ő pedig magyaráz neki valamit, és próbálja eltolni maga mellől. El akarja küldeni valahová. A kis megfigyelésemet egy hirtelen és hangos üdvözlés zavarja meg.
- Liiiz! Hát eljöttél? Nem voltam benne biztos, hogy találkozunk még…
- Nahát, Jason!
- Hogy s mint? Gyere, bemutatlak a barátaimnak, ha nem bánod!
- Ezer örömmel… - Jason kézen ragadott, most sokkal nyíltabban viselkedett, mint a boltban. Vagy ott csak zavarban volt. Visszanéztem a sarokban ülő öt srác felé, de most csak egy csalódott szempárt láttam, aki utánam néz, majd visszaül a helyére.

írta Ani. 

Pengettem, mint egy őrült. Ugyanis ebben vagyok a legjobb. Na nem mintha másban nem lennék kibaszottul jó. De azért a gitározás talán mindenek felett áll. Shads őrjöngve üvöltött én pedig teljesen átadtam magam a szólómnak. De sajnos nem mindenki olyan tökéletes, mint én...
-Vengeance! Mi lenne ha nem basznád el a legegyszerűbb ritmusgitár részeket is, amíg én szólózni próbálok?! - Jimmy felnevetett a dobok mögött. Utánam talán ő a második legtehetségesebb ember a Földön.
-Hosszú volt az éjszakám... Nem tudok koncentrálni.
-Nem hiszem el, tesó. Már megint kit húztál meg?
-Nessie-t. Lena buliján találkoztam vele. Aznap este még nem volt meg, de tegnap... Mihelyst Lena lelépett, mentem hozzá.
-Mi lenne ha nem itt pofáznátok ki a szexuális életeteket? Én mondjuk zenélni jöttem...
-Pofa be Johnny, csak irigykedsz! - Zack pimaszul vigyorgott rá, és az a nagy helyzet, hogy nem lőtt mellé.
-Igaza van! A próbára koncentráljatok inkább!
-Igenis Főnök! - tisztelegtem egyet Matt felé, majd Rev beszámolt, és mi tovább zúztunk.


*


Hazaérve az első utam a hűtőhöz vezetett. Kivettem egy üveg Heinekent és ledobtam magam a TV elé. Mindenhol ugyanaz a szar reklám ment. Átkapcsoltam az MTV-re de ott meg Madonna kornyikált... Komolyan nem tudom, hogy mi történt a mai zenével. Régen egy ilyen nyivákolós picsát a világ együttes erővel lökött volna le egy szikláról. Ma meg ehhez képest ünnepelt sztár. Hova jutottunk...
Megközelítőleg fél óra folyamatos kapcsolgatás után beállított apám. Megkérdezte hogy van a banda, és hogy minden rendben van-e a kezemmel. Apám megrögzött maximalista. Nem sok minden érdekelte a zenén kívül. Persze mindenki teljesen oda volt érte... Brian így, Brian úgy... Azt nem láthatta senki sem, hogy a pénzszerzésen kívül semmi sem érdekelte.
Nem sokáig bírtam vele egy légtérben. Este volt már, 8 körül. Felhívtam inkább Jimmy-t hogy zúzzunk valamerre.
-Oooké, hívom Zackyt iiiiiis.
-Felőlem... - kinyomtam és megindultam a Purple Haze felé. Minden este itt vertük a rezet. Gyalog mentem inkább: úgy éreztem elég alkohol fog ma bennem kikötni ahhoz, hogy a vezetést hazafelé hanyagoljam. Nem voltak még ott a srácok mikor megérkeztem. Beültem a sarokba, ahova mindig szoktunk és rendeltem egy whiskey-kólát. Szétnéztem amíg egyedül voltam. Elég ismert hely ez, rengeteg picsa megfordul erre. Ezért is szerettem. Ha szexelni akartam, mindig megtaláltam hozzá az alanyt itt.
Természetesen mióta beléptem minden nő engem bámult... De hát tagadhatatlanul lehengerlően szexi vagyok. Tökéletesen szétzilált haj, enyhe smink a szem körül, kemény, metálos ruha. Tényleg bárkit megkaphattam volna. A nőkre visszatérve... A nagy részük vagy túl fiatal volt vagy túl öreg. Ez az egy baj ezzel a hellyel. Beengedik a buta 14 éves libákat is. Ha csak véletlenül is rájuk néztem, egyből vihogott az összes. Mert hát falkákba verődve jártak. Komolyan a gyomrom felfordul a mai fiataloktól. Meg mindentől amit a mai fiatalok csinálnak... A zenéjük, a kinézetük, a butaságuk... Aztán megakadt a szemem egy csajon. Szőke volt, valami citromsárga koktélt nyalogatott. Odabiccentettem, mire ő rácsücsörített a pohárja szélére. Tipikus. Öt percembe telne felvinni magamhoz és...
-Hey Gates. Nekünk nem kértél ki sört?
-Hagyd Jim. El volt foglalva magával, mint mindig.
-Nagyon örülök Zack, hogy te is itt vagy. Mizu Nessie-vel?
-Inkább elmegyek sörért... – lelépett és együtt maradtam Jimmyvel, aki enyhén illuminált állapotban volt már most. Pedig ma még nem láttam inni...
-Azon gondolkodtam kedves Brian, - igen. Teljesen részeg volt. Csak akkor hívott Briannek ha be volt rúgva, vagy kérni akart valamit. Vagy mindkettő. – hogy mi lenne ha te meg én együtt alapítanánk egy bandát?
-Jimmy. Már alapítottunk kettőt is.
-Ja téééényleg. És mondd csak. Sikeresek voltunk?
-Még annál is jobba...
-Hoztam neked is sört, Gates. Jimmy te kurvára nem kapsz ma több piát.
-De miéééééért? Én megérdemlem! Synyster most mondta, hogy már volt két sikeres bandám! Őstehetség vagyok!
-Na pontosan ezért nem ihatsz... Mi a jó istent csináltatok? Még csak 9 óra, és Jimmy már full el van ázva?
-Nem tehetek róla, már így nézett ki amikor értem jött. Jut eszembe. Holnapra megbeszéltem Lena-val, hogy találkozunk, szóval én ma nem iszok. Annyit.
-Lena... Mondd csak Zack, nem akarsz engem is vinni holnap?
-Eszem ágában sincs... Nem kell nekem, hogy rámássz megint.
-Mégha sikerülhetne... A vak is látja, hogy oda van érted. Bár hozzá kell tennem, hogy ritka szar ízlése van.
-Hülye vagy Gates. Lena nem akar tőlem semmit.
-Mázlista vagy baszd meg. Nem is értem. Te semmit nem tettél érte, hogy meghúzhasd. Én bezzeg már hetek óta szenvedek érte...
-Talán ha nem úgy kezelnéd, mint az összes többi ribancodat...
-Hm, ebben lehet valami. De hát a ribancok ribanc-féle bánásmódot érdemelnek... – mire végeztem a mondattal Zack hozzámbaszta a hamutartót. Kiröhögtem. Imádtam ahogy mindig védte Lenát. A nevetésem persze megint idevonzotta a szőke tekintetét. Végignyalta a szívószálat és közben le sem vette rólam a szemét. Valami elindult a fantáziámban.
-Tessék. Ez épp neked való...
-Mi...? Ja. Ja,igen. Szerintem is. Azt hiszem, hazaviszem. Jó falatnak tűnik.
-Undorító vagy Gates. Jimmy hova tűnt?! – tényleg. Jimmy nem volt mellettünk... Szerencsére nem kellett sokat keresgélnünk.
-Kéééérem. Csak eeegyetlen eeeegy rövid feleskét szeretnék, hát olyan nagy baj ez? Hát ma már a szomjazó embert sem szolgálják ki? Hát hogy van ez, de most tényleg? – Jimmy épp a pultosnak magyarázott, aki igyekezett tudomást sem venni róla.
-Na jó. Én hazaviszem. Te meg... Tudod mit? Én nem is akarom tudni, hogy mit fogsz ma csinálni.
-Ne irigykedj öcsi. Inkább figyelj és tanulj. – Felálltam az asztalunktól és odaléptem a csajhoz.
-Hali. Mit szólnál ha ma este a társaságod lennék? – nem vihogott bután szerencsére, csak pislogott egyet – azt hiszem próbált szexi lenni. Bár tényleg elég nagy szempillái voltak.
-Azt hiszem nem bánnám. – leültem mellé és rendeltem neki még egy citromsárga buzilét magamnak meg egy whiskey-t. Annyira nem volt jó nő, hogy ne kelljen mellé inni. Elfecsegte szerencsére az időt, beszélt helyettem is. Vagy egy órát ücsörögtem és ittam mellette mire végre csendbe maradt annyira, hogy le tudjam smárolni. Nem volt rossz, viszont elég kiéhezettnek tűnt. Egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy mégis itt kéne hagyni. De ha már elkezdtem, befejezem. Nem leszek semmi jónak az elrontója.
-Hozzád vagy hozzám? – csak ennyit kérdeztem, és még bunkó sem voltam. Ő sem akart tőlem semmi mást.
-Hozzád! – felkapta a kis táskáját, és már meg is indultunk. Hívtam egy taxit, hamar otthon voltunk. Apám ilynkor már alszik, és szerencsére a ház két különböző pontján van a szobánk. Régen egy közelebbi szoba volt az övé, de mióta lányokat hozok haza, azóta arrébb költözött. Ki tudja, miért...? A csaj már a lépcsőn felfelé szinte meg akart erőszakolni. Felkaptam és hátravágtam a kezét. Ne hogy már ő diktáljon... Rálöktem az ágyamra, és hát. Megkapta amit akart, az biztos.
Reggel egy szavam nem volt hozzá, azon kívül, hogy a táskáját az ágy mellett találja. Okos kislány volt, nem kérdezett, csak lelépett. Minél előbb, annál jobb.

írta Lizzie.

A koktélomat szürcsölgetve meredten néztem őt. Már megint egy másik lányt fon karjai közé..... helyettem. Ez az én szülinapom, az én partim és az a virág amit épp a lány hajába tűz az ÉN dekorációm egyik darabja. Már milliószor megfogadtam, hogy nem törődöm vele, és tovább lépek.  Egyszerűen képtelen vagyok. Nekem ő kell ! Már évekkel ezelőtt kiszúrtam őt, törzsvásárló az apám édesség üzletében. A legjobb barátok lettünk..... Számíthatok rá, és ő is rám. Csodás. Szinte mindenben egyezik a véleményünk, azonban van egy kérdés amire a lehető legeltérőbbek a válaszaink. Lehet fiú és lány között barátság ? Szerinte igen. Nos, az én véleményem az, hogy lehetetlen. Az egyik előbb utóbb úgy is többet érez a másiknál. A mi esetünkben én vagyok a szerencsés szerelmes. Elmondhatnám neki, de még nem jött el az idő. Még nem.
- Lena ! Leeeeeeeeeena. Föld hívja Lena-t.
- Mi van ?
- Mit bámulsz annyira ?
- Kit...
- Erre inkább nem mondok semmit. HEY LENA !
- Tessék ?!
- Ez a te bulid, nem ?
- Ja...
- Mindenki táncol csaaaak... dobpergést kérek.
- Én nem.
- Elképesztő vagy. Na jó, én már nem bírom tovább nézni ahogyan nézed őt, szóval gyere ! Azt ugye érezted, hogy ez milyen viccesen hangzott ?
Bevetettem magam a barátaimból álló kb 7 fős tömegbe és próbáltam lazítani. Ja, amúgy több ember volt ám csak őket nem ismertem... Mindegy. A szülinapomra sosem kérek ajándékot. Felesleges. Ha szükségem van valamire azt megveszem magamnak. Én tudom, hogy mi tetszik, hogy tetszik és, hogy miért finom a kakaó. Vigyorogva rohant felém, és felráncigált a szobámba. Kiváncsian vártam, hogy mi fog történni.
Mélyen a zsebébe nyúlt, ajkait beszívva keresgélt abban, majd leült mellém az ágyamra.
- Három nap múlva az Avenged Sevenfold előzenekara lesz valami. Lényegtelen minek. Nagyon örülnénk neki, ha eljönnél ! - átnyújtotta a jegyeket.
- Oh, köszönöm már azt hittem, hogy nem kapok jegyet. Mindenki erről beszél ! Az a7x hatalmas telt csarnokos mindenes koncertetjéről.
- Szemét. Lesz még nap amikor könyörögni fogsz, hogy adjak neked jegyet.
- Persze. - nevettem.
- Akkor eljössz ? - nézett rám bociszemekkel.
- Semmiért sem hagynám ki.
Szorosan magamhoz szorítottam, iszonyú jó illata volt, az ajkai - mint mindig - tökéletesen puhák.  
- De most tényleg gyere el, ne úgy mint a múltkor....
- Ott fogok csápolni az első sorban ! - mondtam nevetve ám belül cseppet sem gondoltam így.
Szeretem Zackyt. Na jó, ez nem kifejezés, de a bandája... Hmm, hogy is mondjam ? BÉNA. Ez van. A tagok pedig.... Nem jövök ki túl jól velük. De ezt nem szeretném részletezni. Amióta megalapították ezt az egészet azt hiszem kétszer rángatott el a próbájukra. Johnny nem képes egy értelmes mondatot intézni felém, Matt egy fasz úgy ahogy van, Jimmyvel sem beszéltem túl sokat. Brian csak meg akar dugni. De sajnos semmi kitüntetett figyelem, hiszen neki mindenki csak egy menetre kell. Hiába imádom Zackyt, négy szőrös és büdös pasihoz nem fogok miatta bejárogatni.
Ültünk az ágyon olyan közel férkőztem hozzá amennyire csak tudtam. Szivattam még egy kicsit, hogy nem tud gitározni. Aztán lementünk a többiek közé. És igen, most sem történt semmi. Pedig igazán adhatta volna magát ajándékként, áh nincs fantáziája. Egyszerűen esélytelen, hogy mi valaha együtt leszünk. Íme ez volt a huszonkettedik születésnapom fénypontja. Zacky Baker meghívott engem Lena Holdent a koncertjére. Az éjjel továbbiakban indokolatlan mennyiségű vodkát tartalmazott, és földön alvást. Pár centire voltam csak az ágyamtól....


Kómásan ültem a pult mögött, alig bírtam magam ébren tartani.
- Lena kérlek, hozz kávét magadnak.
- Jack, mondtam már, hogy leszoktam. Nem ittam már vagy két napja. Tiszta vagyok.
- Úgyse bírod sokáig. Nincs akaraterőd, ezt tőlem örökölted.
- Még egy hasznos tulajdonság, csodás.
Bírom az apámat, már amennyire lehet egy apát szeretni. Őt különösen lehet szeretni. De tényleg. Viszont amióta a boltjában dolgozok egyre jobban kezd az agyamra menni. Kénytelen vagyok itt lenni vele, mert az utóbbi időben sokat romlott az egészsége. A vén róka... Sosem vesz komolyan semmit, még saját magát sem.
A helyiek imádják 'az öreg Jack-et' mert mindig ad kedvezményt, meg ingyen nyalókát. Egyetlen lánya legnagyobb örömére. Azokból a nyalókákból már régen megcsináltathattam volna a tetoválásomat.
- Ugye még 22 évesen is kiszolgálsz ?
- Nanáá. Mit kérsz ?
- Igazából téged. Jack elrabolhatnám pár órára ?
- Úgy sem csinál semmit.
- Én is szeretlek. - felvettem a vadi új - még betöretlen - bőrkabátomat, és elvettem 1 csomag rágót. Ugyanis rágó mániás vagyok. Majd megszokod, nem rágok hangosan. De tényleg.
- Amúgy hová megyünk ? Nem akarok kötözködni, de nem megyek veled többet a játszótérre.
- Nem akarattal törtem szét a hintát, oké ? Meglepetés.
Amint elindultunk egyből tudtam, hogy a próbatermükbe megyünk. Vagyis Matt garázsába.
- Zacky, a meglepetésnek általában örülni szoktak az emberek. Én nem akarok odamenni.
- Ne legyél már ilyen ünneprontó. Meglátod jó lesz. Mindenki vár már.
- Zacky ne tegyél már úgy mintha semmi sem történt volna.
- Na és most csukd be a szemed.
- Jaj, ne baszakodj már.
A kezeivel eltakarta előlem a világot. Égett szagot éreztem, majd valaki elmebeteg módjára elkezdte verni a dobokat. A klasszikus 'boldog szülinapot' dal csendült fel kicsit másképp. Nem tudtam magammal mit kezdeni, mosolyogtam mindenki meg nevetgéltem.
- Kösz, ez tényleg kedves volt tőletek.
- Váárj ez még nem minden !
- Van tortánk is.  - nyújtotta felém a....aaaa.
- Ez egy denevér.
- És emberkoponyája van ? De fasza. Ez kurvajó.
- Ugye !
- Lena, boldog szülinapot ! Mit kérsz inni ?
- Nekem vissza kellene mennem segíteni....
Miután megölelgettem mindenkit, megitattak velem valami kék izét és ennyi volt, a feszültésg eltűnt. Nem teljesen de most már legalább nem fogott el a hányinger ha Mattre néztem meg ilyenek. Haladás. Az alkohol jó hatással van az emberekre. Egy kényelmes fotelben hallgattam ahogyan Brian gitározik Jimmy pedig dobbal kíséri.
- Mond, bejövök neked ?
- Hah ?
Elkapta a derekam és megához húzott.
Teljes erőmmel ellöktem magamtól és tovább röhögtem. Jó volt a kedvem még ő sem tudtam ezt elrontani. Rohadtul hidegen hagy a srác. Komolyan jól esett ez a kis köszöntősdi. A torta meg finom volt. Matt látványosan került de így a jó. Ne is lássam. Miután visszakisértettem magam a kiscsillagba – ugyanis, ez a neve a boltunknak- neki láttam kartonokat bontogatni, meg vitatkozni az egyik szállítónkkal. Szörnyen feltudnak baszni a buta emberek.
- Szerinted mennyire vett téged komolyan egy szülinapos papírsapkában amin az áll, hogy hercegnő ?
- Ugye milyen menő ? Ezentúl mindennap ebbe fogok dolgozni. Illik is ide. Sütik, gumicukrok, fagyi, csoki.... Hát ki más lenne az eladő mint egy hercegnő ?

írta Cookie.