9. fejezet - Beköltözés - Raven Greenfield

- Beköltöztüüüüünk! – dobta le Jimmy boldogan az utolsó dobozomat is, a már ’szüleim’-mel közösen kiválasztot apartman közepén állva. Szerencsére Huntington Beach másik végén sikerült megtalálnom ezt a tökéletes házat, így jó messze lehetek az otthonomtól.
- Hé! Óvatosan. Remélem eltörtél valamit. – Löktem oldalba, majd mosolyogva megráztam a fejem. Jimmy már előttem beköltözött, a koncert után kb. 3 nappal, de mivel én későbbre terveztem és még nem voltam felkészülve a költözésre, csak 4 nappal utána sikerült, ő pedig szívesen felajánlotta, hogy segít és így még be is tudtam mutatni a családomnak, hogy legalább ezen túl essek és ne ők állítsanak be ide teljesen váratlanul.
- Elnézést, főnök asszony – húzta fel az egyik szemöldökét, majd nevetve tovább állt és kivett két üveg sört a hűtőből és visszatérve egyet a kezembe nyomott.
- Örülök, hogy sikerült ilyen jól beköltöznöd, de ezt nem gondolhatod komolyan, hogy már délelőtt  alkoholt iszol? – maradt nyitva a szám.
- Már miért ne? Élj a pillanatnak, bébi – nevetett fel, majd ledobta magát a nappaliban álló kanapéra, a lábát pedig felhelyezte az előtte álló dohányzóasztalra. Felnevettem,majd meghúztam a sörömet. Jól esett a behűtött ital, mivel olyan döglesztő meleg volt, de előttem állt még egy igen hosszú nap, amit sajnos a beköltözésre kell szánnom. Jimmyvel megosztva a gondolataimat, felkaptam a földre levágott dobozt az ölembe,majd a lépcsőn felmászva ott hagytam őt a nappaliban.

-Raveeeeen, Reaveeeeen – hallottam lentről Jimmy hangját, miután felcsengett a csengő, az ajtó nyitást és csapódás hangja elhalkult. Felálltam a szekrényem elől, ahova még letettem egy képet a családomról, majd büszkén körbe pillantva a szobámban, mosolyogva rohantam le lakótársam hívására. Nagy megleptésemre egy kisseb fiatalokból álló csoport állt a nappali közepén. Jimmy vigyorgó szemeibe néztem.
- Igen? – és nem bírtam ki, hogy ne mosolyodjak el. De hát miért is kéne mérgesnek lennem? Hiszen itt él és én pedig, pont ezt akartam, bulizni.
- Van kedved velem és a srácokkal lejönni a partra? – és akkor belém sújtott a felismerés. Nem is ismerem őket olyan régóta és azt sem mondanám, hogy olyan sokat tudok róluk, mégis rögtön megismerkedésünk után egy héttel már össze is költöztem az egyik sráccal. ’Élj a pillanatnak, bébi.’ Szólalt meg egy nem rég hallott mondat, egy általam kedvelt személy hangjával. Egy gyors fejrázással elkergettem a csúnya gondolataimat és úgy válaszoltam:
- Persze, csak felkapom a fürdőruhám és mehetünk is.

Természetesen ez sem úgy lett, ahogy terveztem. Amint elkészültem és a nappaliban álltam, kiderült, hogy nem is rögtön megyünk a partra, előtte elugrunk inni. Aztán Jimmy felvetette, hogy mi lenne ha itthon maradnánk inni és utána mennénk. Nagy ellenkezésem ellenére, hogy én nem fogom feltakarítani, ha szézúzzák a lakást, mindenki beleegyezett.

Letelepedtünk a nappaliba. Amíg Jimmy és Zacky elment wishkey-ért, mert hogy nekik nem elég a két üveg vodka, amit hoztak, felmértem a terepet. Próbáltam visszaemlékezni mindenki nevére, a pubból.  Az eleje még nem is volt nehéz. Freya, Lena – bár, ő inkább Zackyvel akart menni, és még látszott rajta a sértődöttség, de unottan beszélgetett Freyával- Johnny és Matt, de mikor két ismeretlen arccal találtam szembe magam, muszáj volt félbe vágnom a többiek boldog csevegését:
- Bocsi, de ismerjük egymást?
- Jaj, de bunkó vagyok,még be sem mutatkoztam – kapott a fejéhez a srác. – Jason vagyok, ő pedig Liz.
Ez után ők ketten, a mindent tudó mosolyunk ellen tiltakozva, leléptek, így hát öten maradtunk.

Beszélgetni kezdtünk, meg kibontottunk egy üveg vodkát. Majd a másikat is és mikor a fiúk már régóta nem tértek vissza, találgatni kezdtünk,hogy hol lehetnek. Elég sok féle történet szövődött, de nekem Johnny ötlete tetszett a legjobban, amit Lenával nevetve, egymás szavába vágva meséltek, hogy titokban Zacky és Jimmy egymásba szeretett, de a kapcsolatukat eddig titokban kellett tartaniuk és most érezték úgy, hogy eljött a pillanat, amikor elszökhetnek és végre egymáséi lehetnek. A nevetéstől könnyek szöktek a szemembe és örömmel láttam, hogy Freya is törölgeti az övéit. A nagy nevetés közepette megjelent a két elveszett bárány és mikor nem kaptak választ a kérdésre, hogy mi ez a jó kedv, szomorúan letelepedtek mellénk. Felháborodva látták, hogy megittunk majdnem két üveg vodkát, így nem adtak a whiskey-ből. Senkinek sem.
- Ez nagyon önző dolog tőőőőletek – próbáltuk puhítani őket, mondanom sem kell, sikertelenül.

Végre elindultunk a partra, mikor Freya egy érdekes kérdést tett fel.
- Syn hol van? – rémlett a név, de valahogy az arc nem ugrott be, csak egy borzos haj.
- Nem ért rá – rántotta meg a vállát Matt, majd nevetve rákérdezett.- Csak nem tetszik?
- Féltékeny vagy? – mosolyodott el a lány, majd nemet intve a fejével elkezdett rohanni a tenger felé, amihez épp, hogy csak odaértünk.

Mivel a napom majdnem háromnegyede a költözéssel telt el, már elég késő volt, mire leértünk a partra. Útközben még lecsúszott pár üveg sör és a dugi üveg vodkákról se feledkezzünk meg. Életem egyik leghihetetlenebb estéjét töltöttem a tengerparton az újonan szerzett barátimmal.
A homokban a sajátkézzel készített kis tábor tüzünk mellett ülve figyeltem a többieket. Matt és Freya még a vízben szórakoztak, Zacky és Lena valamin vitatkoztak, amit abból lehetett látni, hogy a lány természetes vörös haját idegesen hátra dobva mutogatott.  Jimmy pedig Johnnyval mellettem ülve,totál készen énekeltek.

-Ideje menni – szólt Matt, olyan hajnali 1 körül, mikor végre kijöttek a vízből és leültek mellénk egy kicsit melegedni. Míg ő és Freya, majd. Zacky és Lena, akik később csatlakoztak hozzájuk, a vízben voltak, nekünk sikerült újra és újra meghúzni a piás üvegeket, szóval senki sem volt olyan állpotban, hogy képes legyen felfogni Matt szavait, tehát boldogan bólintottunk, majd elindultunk.

Jimmyvel mi kapcsolódtunk le legelőször a többiektől, majd egymásba karolva próbáltunk bejutni a házba. Nagy nevetések közepette sikerült is és mindketten a saját szobáink felé vettünk az irányt. Beléptem a szobámba, ahol a puha ágyam nagyon csalogatóan hívott. Ahogy voltam bedőltem, de elaludni valahogy nem tudtam, így hát ébren, mosolyogva feküdtem, mikor hallottam, hogy nyílik az ajtóm.
- Jimmyyyy,mit akarsz már? – ásítottam, mikor hátra fordultam és megláttam az alakját az ajtóban, egy üveg sörrel. – Hát, nem volt elég az alkohol mára?
- Az sosem elég. Nem tudoook aludni, Raven – nézett rám kiskutya szemekkel és leült az ágyam végébe. Bólintottam, mivel én is eléggé éber voltam még, hagytam és elkezdtünk beszélgetni. Jimmy egy irtó rendes srác, bár ránézésre néha kicsit ijesztő is tud lenni. Megtudtam,hogy még művészneve is van, The Rev, bár nem emlékszem, hogy hallottam volna,hogy bárki is úgy hívta volna. A földön ülve nevettünk és beszéltünk. Végül már csak azt vettük észre, hogy a nap sugarai áttörnek a függönyömön, de nem hagytuk abba, sőt áttértünk még érdekesebb témákra. Szóval megbeszéltük, hogy nem értjük miét kérdezgetik tőlünk folyton, mikor fogunk már dugni. Egy az, most költöztünk össze és mindkettőnket, de szerintem leginkább engem érintene kínosan, egy egy éjszakás kaland után együtt élni az illetővel. Bár,lehet ez csak az én hülyeségem, de nekem akkor sem menne. Még akkor sem, ha nem vagyok híve a párkapcsolatoknak. Jimmy sem az. Szóval miről is beszélünk?
Nem voltam álmos és ahogy láttam ő se tervezte,hogy egyhamar távozni fog.

Dél körül csengettek. Félálomban hallottam, ahogy Jimmy feláll és mikor kinyitotta az ajtót, felordított. Hogy örömében, vagy sem az csak később derült ki, mikor végre sikerült kialudnom magam. Boldogan elindultam, hogy reggelit, vagy inkább vacsorát készítsek magamnak, mikor a nappaliban egy teljesen sokkoló kép fogadott. Jimmy, egy hatalmas dob készlet mögött. Nos, végülis legalább kiderült, hogy mi volt az öröm oka, de most komolyan? Nem tudtam eldönteni, hogy örüljek-e vagy sem! Mosolyogva magához intett és megkérdezte:
- Hát,nem gyönyörű az én kicsikém?
- Most mégis mit kéne mondanom? – simítottam végig a tárgyon.
- Csak az igazat.
És elkezdett játszani, én meg csak álmulkodtam. Jimmy úgy ült ott, mintha éppen egy másik univerzumban lenne, én pedig nagyon irigyeltem.
- Van hozzá tehetséged – jegyeztem meg, mikor befejezte.
- Hát, ezért is van bandám – rántotta meg a vállát, majd felállt és a söréért nyúlt. – És te hogy állsz a hangszerekkel?
- Nem játszok semmin – mondtam unottan. – Nem is igazán érdekel, bár imádnám ha tudnék zongorázni. Meg néha énekelek. De csak és kizárólag a zuhany alatt, mert amúgy borzalmas a hangom. Meg, hát, tudod a zuhany alatt minden jobb. – Ezt nem tudom, honnan szedtem, de magam is meglepődtem. Jimmy felhorkantott,majd elkezdett nevetni. Nem tehettem mást, csatlakoztam.
- Nem úgy értettem, na – mondtam végül.
- Aha – felelte mindet tudóan. Felhúzta az egyik szemöldökét és mosolyogva nézett végig rajtam. Beleboxoltam a hasába, majd jobbnak láttam, ha felszívódok. Megfogta a kezem ésmagához húzott. Soha életemben nem ölelt még senki olyan szorosan, ahogy ő akkor. Szinte éreztem, ahogy törnek a csontjaim, de visszaöleltem.
- Nem tudom,miért,de kedvellek, Raven – szólt,miután elengedett. Ezzel meglepett. Nem gondoltam Jimmyre még legjobb barátként sem, nem hogy úgy, hiszen nem akarunk kapcsolatot.

Éppen valami ehetőt kotyvasztottam a konyhában, miközben Jimmy a pultnál ült mögöttem.
- Mit szólnál ahhoz, ha játszanánk valamit? – vetettem fel az ötletet.
- Ó, imádok játszani – könyökölt fel a pultra.
- Már most látom, hogy benned partneremre találtam – mosolyodtam el. – A lényege a játéknak, hogy nem eshetsz szerelmebe. Mármint természetesen a másik félbe – leintettem, mert láttam, hogy  közbe akar szólni. – Eljátszuk,hogy együtt vagyunk, talán még szexelünk is. De aki hamarabb szerelembe esik, az veszít. És nem ér csalni!
Felnevetett. Meglepődötten néztem rá, de csak ennyit szólt:
- Látom, nem félsz attól,hogy veszíteni fogsz. Egyébként honnan jött ez az ötlet?
- Nem tudom – rántottam meg a vállam. Pedig nagyon jól tudtam. A legelső ’pasimmal’ játszottunk ilyet. Egyértelműen, akkor én veszítettem, de azóta már minden más és legalább jól fogunk szórakozni.