Seven's fiction . . .

Oh, well, úgy néz ki, hogy túlzásba vittük a bulizást. Na nem mintha felülmúlná azokat a bizonyos egyetemi éjszakákat, amikre Casey rángatott el… azt hiszem öregszünk. Biztosan ez az egyik jel. Nemsokára 24 leszek, na ne már…

Tényleg sok a spontán parti mióta Raven mindenre emlékszik és újra összeállt a szokásos kis csapatunk. Csak tudnám hol van Lena. Igazából nem akarom tudni miért van eltűnve, mert egy kicsit lenyúltam a Sidjét, pluszba meg nem is szeretném, ha csinálná a feszültséget, de érdekel. Csak. Meg Sid is.

Általában Synék házában lógunk. Azt sem tudja már senki, hogy igazából kié a ház… De nem is számít. Még nem árverezték el, az a lényeg. Szóval általában csak ott vagyunk, ott kezdődik minden, az italok, a pia, a cigi, a fű… és utána már egészen mindegy, hogy hova kerülünk. Múltkor azt hiszem a város másik felén levő kikötőben tértünk észhez. És már megint a cápákhoz beszéltünk…

Én nem tudom mi zajlik Jimmy és Raven között, de nekem olyan furcsák. Olyan… nem titkolnak semmit, úgy gondolom, de egy kicsit távolságtartók. Egyébként biztosan dugnak. Na mindegy, édesek. Erről jut eszembe, hogy Zacky és én… Azt leszámítva, hogy nem vagyok a barátnője, nagyjából olyan, mintha a barátnője lennék. Együtt lógunk egész nap, egymást etetgetjük meg itatgatjuk, folyton viccelődünk… nagyon sokat nevetek vele. Nem, ez nem tudom, hogy szerelem-e. Csak jó vele. Azt hiszem. Úgy nagyjából mindig mellette vagyok, vagy ülök az ölében, ő pedig mindig átkarol meg mindig vidám velem és ennek nagyon örülök. Mert eszembe jut ám más is. Például mindig napra pontosan tudom, merre jár Josh, hol lesz koncert. Egy hete talán, pont, ahogy mi is hazakeveredtünk, hazautazott ő is. Mert most szünet van. És én nagyon remélem, hogy megadtam neki az ihletet ahhoz, hogy visszaszerezze a feleségét, és azt is nagyon remélem, hogy boldog lesz. Egy kicsit hiányzik, de nem szeretnék vele többször találkozni, mert egyikünknek sem válna hasznára. (ó és szerintem Zacky sem örülne neki, olyan kis féltékeny típus… )

- Na mi van, Syn? – néztem rá huncutan. Ketten maradtunk a nappaliban, ő meg bámulta a földet. – Tudom, hogy nem jött össze a tegnap esti csajod… Mióta nem szexeltél? Ha jól számolom már van vagy egy hete? Oh, szegénykém…

- 6 napja. És ne baszogass, mert legalább én nem plüss állatkák között csinálom. Egy plüss állattal.

- Hm, úgy rémlik a tegnapi szőkéddel is beszélgettem, meg az az előttivel… próbáltam érvelni, tudod. Az mellett, hogy mekkora seggfej vagy. Senki sem bújik ágyba szívesen seggfejekkel.

- Liz, tudod mit, menj a…

- Naháááát, Zackyyyyyy, honnan szereztél nutellát? – visítottam, pont, mint egy kislány a plüssállatkáinak, majd kacsintottam egyet Synre, aki a fejét rázva elvonult a szobájába és becsapta az ajtót. Jó hangosan.

- Lehetőleg ne essen szét a ház! – ordította valahonnan Raven. Tényleg, lehet, hogy az övé. Azt hiszem.

Sajnos mostanában sokszor csak ez megy. Nézzük egymást Synnel, csak hát nem azzal a kedves tekintettel, ő menőzik a kurváival, én meg a szeme előtt smárolok Zackyvel, és ott szólunk be egymásnak, ahol csak tudunk. Hiába tökéletes energia-levezetés ez is, egy kicsit belefáradtam. És sokszor meg is bánom, amit mondok neki. Mert úgy látom néha, hogy őt is bántja… De ezzel had ne foglalkozzak már. Zacky belecsípett a fenekembe.

Épp egy kiadós menet után voltunk, mikor éreztem, hogy az eddig totál nyugodt és kicsit ittas Zacky görcsössé válik. De hát majd kiböki, mi bántja. Nem is kellett sokáig várnom. Csak fél órát.

Miközben zuhanyoztam, persze még mindig Ravenéknél, hallottam, ahogy nyílik az ajtó, és vártam, hogy Zacky belekezdjen a mondókájába. Biztosan még leül, keresi a szavakat, talán arcot is mos, hallom… Ehelyett valaki elhúzta a függönyt, és akkor láttam meg, hogy Syn az és fogat most és vigyorog.

- Siess, mert más is szeretne zuhanyozni. Más, aki ITT LAKIK. Vagy beférek melléd? Ja, nem, a boldogság hizlal.

Rendkívül megsértett. Nem is szóltam vissza, magamra kaptam egy törcsit és Zackyhez siettem a cuccomért. Nem bírom már vele egy légtérben.

- Liz, én…

- Mi van?!

- Hú, de feszült vagy. Na mindegy. Figyelj, szeretnék beszélni veled…
- Miről?!

- Mi a bajod? Szeretném tudni a véleményed arról, hogy akkor most mi van köztünk…
- Huncutság.
- De ezt nem mondhatom Freyának.
- Freyának. Mi a faszom.

- Nézd, el kell mondanom… Vagy mégse… Francba… Liz, Freyamegjöttéscsókolóztunk.

- Igen és?

- Mi és???

- Hát csókolóztatok, és? Nem dől össze a világ tudtommal…

- De nem is haragszol? Csak így lazán megtörlöd a hajad?

- Igen. Szóval Freya itthon van? Hogy van?

- Szerintem nem tudom… Azonnal letámadott…

- Mert szeret téged. Egyébként meg nem kell ráfogni.

- Nem fogom… ajj…

- Ne hisztizz, na. Gyere ide.

Be kell vallanom, kicsit sem érdekelt, hogy mit csinált vagy mit nem Freya, mert Syn nagyon felhúzott. Annyira, hogy többet nem fogok vele baszakodni. Ha igen, akkor meg ezt elfelejtettem. Hm, azt hiszem akkor újabb partit kell csapnunk. És ezúttal az én házamban. Hátha valami újabb meglepetésem lesz, mint az a kacsa egyszer…