’a feleségemmel élek’ folyamatosan ez csengett a fülemben. Egyszerűen nem tudtam elhinni hogy már megint ennyire megszívtam volna. Annyira hihetetlenül vak tudok lenni, és ostoba. Tipikusan az az eset, amikor ’jól belé esem, aztán meg pofára’. Én ostoba meg még azt akartam hogy költözzünk össze 2 hét ismertség után. Jól van Casey, nyugalom. Ezért nem lehetsz szerelmes! Különben megint elveszted a fejed. Miért van az, hogy ha én szerelmes leszek, akkor hülye is? Hogy lehettem ennyirebaromállat már megint?!
A gondolataim csak úgy cikáztak a hülye naivságomon,miközben a parton ücsörögtem. Közben persze megcsörrent a telefonom. És még azt a szart is neki ’köszönhetem’ ami most a nyugalmamból kizökkentett
- igen? – szóltam bele komótosan
- szia, Chelsea vagyok! Hol vagy?
- Venice Beachen
- már megint mi történt?
- semmi, csak úgy döntöttem élvezem egy kicsit J.D. társaságát
- nemsokára ott vagyok – hallatszott a telefon másik végéről, majd egy pittyegés jelezte a beszélgetés végét. Levágtam a homokba a telefont, és meghúztam az én kicsi Jackemet. A legjobb barát ilyen esetben. Mindig meghallgatja minden bajomat, és nem pofázik semmi baromságot össze. Azt hiszem szerelmes leszek Mr. Jack Danielsbe. Az én kicsi J.D.-mbe. Hátra dőltem a homokba, és néztem a kék eget. Gyönyörű volt. Csak nem tudtam eldönteni hogy ezt a szépséget a Jack előnyének tudhatom-e be, vagy tényleg annak hogy még mindig ez a Föld legszebb helyén lakom.
- na mi van barátnőcském? – szólalt meg a fölém hajoló egyén
- áh, egy Chelsea! De rég láttalak! Kérsz egy kortyot?
- ami azt illeti neked sem kellene innod! Na add csak ide!
- ne, ne vedd el! A legjobb barátom!
- na mesélj, miért vagy itt, ahol a madár sem jár. És te is csak akkor jössz ide, amikor valami nyomja a pici lelkedet. Mi van azzal a csajjal, akivel két napja beszéltem, és madarat lehetett volna vele fogatni, mert a rózsaszín felhőcskéken ugrándozott?
- Észhez tért. Jobban mondva térítették, és belecsöppent a kurva nagy ’valóság’ nevezetű valamibe, amit mindig is utált.
- mi történt Gavinnel?
- ja semmi, azon kívül hogy van felesége, ja meg két gyereke. Ja, és együtt is él velük. Hogy lehetek ekkora balek? De most komolyan? Ki van írva a homlokomra, vagy mi? Miért vonzom én automatikusan az ilyeneket? Életem legszebb 1,5 hete volt. Azt hittem megtaláltam azt a pasit, aki mellől nem akarok elszakadni, hát tévedtem. Kurva nagyot tévedtem. Túl jó volt az egész, ez a legnagyobb baj.
- és most életcélod hogy halálra iszod magad és belefújtod magad az óceánba?
- nem is rossz ötlet! Kösz hogy jöttél, ez magamtól tuti nem jutott volna eszembe
- mire vannak a barátnők…
- ah, túl romantikus a kapcsolatunk Chelsea
- ez nem jelenti azt, hogy én is öngyilkos jelöltet csinálok magamból. Na gyere, haza viszlek
- már otthon vagyok – felhúzott a homokból, cserébe a kezembe nyomta a szörpöcskémet, aminek már éreztem a hiányát, majd elindultunk a lakásomra.
- Jasmine hol van? – kérdezte Chelsea amint beléptünk a lakásomba
- hát őőő…. két hete nem láttam hogy őszinte legyek. Szerintem megint lelépett egy időre
- úgy, ahogy te szoktál? Jó lakótársak vagytok akkor…
- nem, Mine csak gyenge tanuló hozzám képest, én vagyok a mestere a szakmának!
- ebben egyetértünk. Amúgy úgy mellesleg megjegyzem hogy nálad dörömbölnek – mutatott az ajtó irányába
- nem vagyok itthon – üvöltöttem az ajtó előtt álló(k)nak
- épp azért nyisd ki légyszíves – hallatszott egy ismerős hangja
- ő Jimmy? Mond hogy ő! Ah, de rég láttam már a helyes kis hátsóját – ránéztem Chelseare, akivel hírtelen madarat lehetett volna fogatni
- a lakótársát dugja…
- az még nem jelent semmit – rántotta meg a vállát
- hé, még mindig itt vagyok! – hallatszott a tompa hang
- biztos nem tűntél el? – nyitottam ki az ajtót
- én is szeretlek! Mondjuk beengedsz?
- muszáj? – de egy laza mozdulattal beengedte magát, így nem volt kérdés hogy kint marad-e
- Jason gyere! – adta ki az utasítást, én meg elkezdtem ütögetni a fejem az ajtóba
- minden rendben? – kérdezte Jason kicsit meglepődve
- ja, persze, szia neked is
- ja, szia – adott két puszit, és végig mért
- minden rendben van, vagy van valami kivetni valód a külsömmel kapcsolatban – csapott egy kaján vigyort, majd leült Jimmy mellé
- ja, egyébként foglaljatok helyet, ha még nem mondtam volna – hiába igyekeztem nem tetszésemet kinyilvánítani, esélyem sem volt hogy magára vegye bármelyik személy is a szobában
- a tetkó miatt jöttem, amiről dumáltunk
- uhbazdmeg. Bocs, de teljesen kiment a fejemből… Még meg sem terveztem. Tudod lassan diplomázom, és a suli meg meló együtt nem igazán megy – kamuztam neki
- jól van, akkor csak azt mond meg, hogy mennyi idő lesz?
- passz, majd szólok. És Jason neked mivel szolgálhatok? – mire kimondtam, tudtam hogy ezt a magaslabdát simán visszadobja, de csak egy kaján vigyort vetett be
- nincs kedvetek korizni jönni? – kérdezte az eddig síri csendben üllő Chelsea
- már mint jégkorizni? – kérdezte Jimmy
- nem görkorizni, most nyílt egy fasza pálya pár sarokkal arrébb
- ez tök jó ötlet – lelkesedett be Jimmy- szólok Ravennek is, meg a többieknek
- ő ki? – csúszott ki Chelsea száján. A képemre kiült a vigyor, mert engem is érdekelt hogy most Raven mi is vagy ki is tulajdonképen. Jason is érdeklődve figyelte Jimmy válaszát
- hát Synnel közös lakótársunk
- ahaaaa – vigyorogtam rá Jimmyre, és igyekeztem hogy ne törjön föl belőlem egy kurva nagy kacaj, de úgy rákérdeztem volna, hogy akkor mind a ketten dugjátok is?! De nem tettem, túl jól nevelt vagyok…
- akkor megyünk? – kérdezte Jason. Én csak figyeltem a többiek reakcióját, mert így Chelseanek már nem volt kedve, Jimmy láthatólag felpörgött, Jason meg csak passzív résztvevője volt a beszélgetésnek eddig is, engem meg kibaszottul nem érdekelt hogy hová mennek
- naná! – kiáltott fel Jimmy
- akkor jó szórakozást! – felálltam és épp kezdtem örülni hogy mindenkit kibaszarinthatok a lakásomból
- te is jössz! – ragadott karon Chelsea
- kizárt! Nem tudok korizni, és amúgy sincs kedvem! – félrevonszolt a konyhába, és lelkesen magyarázni kezdett hogy ez így milyen ciki neki, meg hasonlók, de én nem tudtam levenni a pillantásom a vodkás üveg tartalmáról, egyszerűen fogva tartotta a tekintetem.
- jól van, jól van. Mindjárt megyek… - kitereltem a konyhából, és gyorsan lehúztam két pohárka narancsvodkát, amolyan 3:1 arányban volt bekeverve. Persze a vodkából volt több. Mikor kiléptem a helységből, már kiült a vigyor a képemre
- jól vagy? – kérdezte Jason meglepődve
- persze! Tök zsír lesz! Nem?
- dede! - örült magának Jimmy. Habár kétlem hogy belőle az alkohol beszélt volna.
Kiértünk az utcára, mire Jason megfogta a kezem. Komolyan mint a dedóban kb. Ránéztem és vigyorgott. Kétségbe esésembe én csak visszavigyorogtam. Habár szerintem a képemre volt írva a fintor, és a kétségbe esés. Vagyis a furcsa elegye ezeknek. Jimmy és Chelsea haladtak előttünk, én pedig írtóztam Jason kezétől, így kirántottam és nekifutásból ráugrottam Jimmy hátára.
- Jimmy ugye viszel?! – üvöltöttem a fülébe, miközben majdnem megfújtottam, de csak felröhögött. Vagy lehet ez volt a halála előtti felhorkantása.Nem tudom. De mikor a lábaim alá nyúlt megnyugodtam azért.
Chelsea lemaradt kicsit és Jasonnel kezdett csendben beszélni, miközben mi Jimmyvel tök jól szórakoztunk. Sétáltunk az úton, meg kergetőztünk a parkoló kocsik között
- mi lenne ha normálisan jönnétek? – kérdezte barátosnőm kicsit mérgesen toporogva, mire csak röhögtünk
- az milyen unalmas már,nem? – röhögött Jim, és tovább kergetőztünk, míg el nem kapott. Végül újból a hátán kötöttem ki persze. Mikor odaértünk még senki nem volt ott, de mi bementünk azért
- bazd meg, ez gurul! – kiáltottam el magam, amikor talpra álltam a korin
- mintha ez lenne a dolog lényege – üvöltötte Syn a bejáratban, mire persze mindenki minket kezdett el bámulni. Sorba jött az egész banda. Élükön Johnny Christtel. Csórit még mindig sajnáltam. Legutóbb amikor találkoztunk igencsak padlón volt Liz miatt. A legjobb tanácsont adtam neki, amit csak adhattam. Dugja meg valamelyik másik csajt a többi közül. Amúgyis olyanok mint a nyulak, hogy cserélgetik egymás között a csajokat. Hát miért ne csinálhatná meg ő is?!
- szevasz Mister Synyster Fuckin’ köcsög Gates! – ebbe az egymondatba igyekeztem minden gyűlöletemet kifejezni iránta.
- oh, szívem csücske
- csak szeretnéd! Na ragadjatok nyúlcipőt! – elkezdtem vigyorogni, habár ők nem értették miért. Én pedig nagyon büszke voltam magamra, hogy ők a nyúlak, és akkor ragadjanak nyúlcipőt… Na mindegy- nem is olyan bonyolult dolog ez!- mire kimondtam, rájöttem hogy csak egyvalamit nem tudok. Mégpedig fékezni… Egyenesen belezuhantam a Rev&Rav párosba. Mintha csak Chelsea akarata teljesült volna. Syn jött oda, és segített fel
- téged pórázon kéne hagyni azt hiszem
- téged meg kötélen, de ne beszéljünk a részletekről – vigyorogtam rá, pedig csak az alkohol beszélt belőlem
- mit tudsz? – kérdezte pár méterrel távolabb a többiektől
- hát hogy Liz meg te?! Öreg, na ne már! Most komolyan Johnny csajára fáj a fogad? Vagy már azért Ravent is meghúztad? De ne válaszolj! De azért már bepróbálkoztál nála?
- te mondtad hogy ne válaszoljak – megrántotta a vállát, és elgurult onnan. Elkúrtam a dolgot, mert ezzel csak felbaszta az agyam, azzal hogy nyitott kérdést hagyott
Matt odagurult mellém és elkezdtünk baromkodni. Pörgetni kezdett, amitől majdnem kidobtam a taccsót, de legalább jó helyre ment volna… Azt hiszem pont Syn ment el mellettem akkor.
- iszunk valamit? – kérdezte meg Johnny. Tőlem kérdezte, de valahogy mindenki meghallotta, és az egész csoportosulás elindult a büfé irányába
- csak nehogy dobj egy hasast a piákkal! – szólt oda Zacky
- még egy beszólás, és rajtad landol az összes pia! – miután leraktuk az innivalókat Johnnyval az asztalra, hely után kezdtem keresni. Választhattam hogy Jason mellé üllök a sarokra, vagy bemászok. Így felpattantam az asztalra, és végig másztam azon, Matt mellett kötöttem ki, a másik oldalmon meg Liz ült.
- sziasztok! Ugye nem baj hogy ideültem?
- nem, dehogyis – mondta Liz
- kurva jó ez a korizás!
- és mekkorákat estél! Szerintem azok voltak a legjobbak! – röhögött Syn
- na hagyjál békén, nem is estem annyit
- akkor csak vízszintesen koriztál?
- kabbe Rev – vigyorogtam rá, majd felemeltem a mutató és a középső ujjamat- kacsint a csiga! – és a mutató ujjamat lehajtottam, így tisztán kivehető volt a középső ujjam
- kacsint a csiga… bazd meg, de pihent agyú vagy te! – röhögött rajtam Jimmy,majd végül mindenki
- na fiúk, még nem is meséltetek hogy mi történt a házavató bulin!
- jó volt – zárta rövidre a témát Syn, de valahogy éreztem hogy valami történhetett
- te Jimmy hová is akartál menni holnap? – terelte tovább a szót Raven
- hát aaa… beszéltünk róla?
- hát persze, nem emlékszel?
- és mi volt a sátoros bulin? – néztem körbe, mire mindenki még nagyobb lapításba kezdett- váháááá miről maradtam én le? Azt hiszem beszámolókkal tartoztok!
- miért is tartoznánk? - kérdezte Freya, (Matt és Zacky nem tudom kije)
- kihagytad, a te bajod! – mondta Syn bunkón. Azt hiszem nem szeretnek engem itt..
- na jól van, látom rossz a kommunikáció közöttünk… Szóval játszanunk kell!
- és mi lesz a főnyeremény? Hogy hanyatt vághatlak?
- te max azt a műanyag bábut vághatod hanyatt, ott, a bejáratban! – mutattam az ajtó mellett álló kis szőke parókás kis pultos nő utánzatra- mondjuk te még azt is megdugnád
- szóval mit játszunk? – kacsintott rám Syn. Igazából tudom hogy én kurvára nem érdeklem, és ő se engem, de mindig húzzuk egymás agyát.
- kacsintós csigát – szólalt meg Johnny, mire kitört belőlem a röhögés
- kacsint a csiga, te gyökér – röhögtem rajta
- jól van már!
- szóval minél gyorsabban kell meginnod a piát, aki a legutolsó, na az szivárogtat ki információkat a sátoros buliról!
- jó, eddig minden rendben, de te hogy fogsz arról titkokat mondani? – kezdte a vitát Matt
- hát úgy hogy sehogy. Én nem fogok veszíteni!
- na de ha mégis… -
- majd kitalálok valamit én is
- ez így nem jó – szólalt meg szuperagyJohnny
- látom fogod a dolog lényegét!
- akkor legyen az, hogy büntetésből te megiszol még egy piát- szólalt meg Matt
- jó, de ennek mi az értelme? – megrántotta a vállát- jó, mindegy. Legyen akkor az.
Kiöntöttük az első adag piát, és Freya vesztett
- őőő kocsival mentünk
- hát mindjárt gondoltam hogy nem görkorival. Ebbe mi a titok? – forgattam meg a szemem
- azt hogy te ezt nem tudtad – kelt Matt a védelmére, majd elkezdte tölteni a következőt
- Raven szüleinek kocsijával mentünk – szólalt meg a következő vesztes, Liz
- látom nem sok mindenre megyünk így… - erre mindenki fura vigyorba tört ki- na mindegy fiúk, legközelebb ha jöttök tetkót csináltatni, akkor úgyis minden apró részletet kiszedek belőletek! – vigyorogtam rájuk, majd megfogtam az üveget, és inkább abból kezdtem piálni, és Lizzel kezdtem inkább dumálni. Végülis érdekelt az ő verziója is a történtekről. Johnny verzióját már hallottam, Syn verziója az hogy ’csak megakartam dugni’, de érdekelt Liz. Amúgyis szimpatikusnak tünt, habár lehet csak azért mert egyedül ő nem volt bunkó hozzám. Vagy ő inkább az a csendes gyilkos fajta, nem tudom. A többi csaj szerintem a potenciális következő nyúlat látják bennem. Vagy nem. Mindegy. Nehéz a női gondolkodást megfejteni, ez az egy biztos. Persze mindig magamból indulok ki.
- most megyek – jött oda Chelsea- nem kéne többet innod!
- még jó hogy felnőtt vagyok, és el tudom dönteni hogy mit akarok
- én is szeretlek – majd átölelt
- én is, vigyázz magadra!
- te is, és tényleg ne igyál többet!
- értettem! - a fejemhez emeltem a kezem, mint ahogy a katonák szokták, majd eltűnt.
Meghallottam, amikor felcsendült a jól ismert gitártéma, és felpattantam. A Gunstól szólt a Knocking On Heaven's Door. Halkan dúdulni kezdtem a szövegét, mire Jimmy is bekapcsolódott
- hogy lehetsz ennyire Guns függő?
- hát pont így! – fintorogtam Zackyre, és csak tovább dúdoltam. Valami rock óra következhetett, mert a következő pár szám csak az volt. Persze a mi boxunk ezt felettébb élvezte, így a többség énekelgette a szöveget. Persze egy idő után kezdett laposodni az egész, így még többet ittam, már csak azt vettem észre hogy Jason mellett kötök ki ,megint.
- hé ember, te még józan vagy? – néztem rá csodálkozva
- valakinek vigyáznia kell rád – igyekeztem elejteni ezt a fülem mellett, és nem meghallani, de tudtam hogy MOST kell indulnom.
- hé, igyunk! – épp hogy kimásztam Rev egyből szembe jött velem
baazdddmeeeggggggg…….. – ez volt az első gondolatom, amikor reggel magamhoz tértem az ágyban. Egy biztos, a sajátom volt legalább
- ezt idd meg!
- bakkerr! – sikítottam fel- a faszért hoztad rám a szívbajt?
- bocs, nem volt szándékos. De ezt idd meg!
- mi ez? Nem kell! Ah csak egy aszpirin kell!
- ez bloodymary, a legjobb a másnaposság ellen, hidd el
- jól van. Köszi. – néztem kicsit sajnálkozva. Csóri jót akar, én meg egyből leteremtem- mi történt este?
- meddig van meg?
- hát… elindultam haza felé, csak Revvel ittunk még
- ivó versenyt rendeztetek. És vesztettél – mosolygott rám.
- történt valami?
- nem. Már mint köztünk? Nem! Csak haza hoztalak
- tényleg köszi, mindent.
- egyébként a kukád rezeg, és furcsa hangokat ad ki
- őőő. Ja, csak a telefon…
- te ott tárolod?
- azért van ott, mert kidobtam. És soha többé nem lesz telefonom, az fix! Ez a bloodymary tényleg hatásos…
- én mondtam
Kikeltem az ágyból, automatikusan kapcsoltam be a hifit. Ez már megszokás. Még mindig rezgett a telefon, így kikukáztam, de amint megláttam a kijelzőn Gavin nevét, kínomban röhögni kezdtem, mivel a tökéletes zene szólt mindehhez.
’Kegyetlen vagy
A véred, mint a jég
Egy pillantásod ölni tud’
- min röhögsz? – kérdezte Jason
- semmin… - megfogtam a telefont és kidobtam az ablakon. De az a szar túlélte a másodikról a zuhanást, és csak tovább csörgött
- mindjárt jövök – egy bájos vigyort küldtem felé, és elindultam lefelé a lépcsőn. A gondnoki lakás előtt két tégla hevert, már azóta hogy ideköltöztem. Nem tudom mi cél szolgált, de úgy döntöttem kicsit kölcsön kérem. Mikor kiértem ránéztem, a magasba emeltem a téglát és többször agyonvertem azt a szemétládát, sűrű káromkodások kíséretében. Egész megkönnyebültem, amikor gyakorlatilag a betonnal tettem egyenlövé. Biztos ami biztos, útközben behajítottam a medencébe a kütyüt. Megérdemelte hogy egy koszos, 100 éve nem használt medencébe kössön ki, aminek a víze már zöld színű. Volt előnye is ennek az egésznek, hiszen fényt derítettem arra, hogy miért is van a gondnoki lakás előtt két tégla… azt a célt szolgálja, hogy az ott tátongó lukat elrejtse. Egész jó kedvem lett ettől az egésztől.
- nem lettem volna a helyébe annak a telefonnak… minden rendben? – nézett rám Jason
- teljesen.- vigyorogtam rá- most már minden rendben
- akkor most nem én leszek a következő? – vigyorgott rám
- nem, megígérem – közelebb mentem, és megcsókoltam, de ő értetlenül nézett rám- dugni akarok!
Olyan határozottság volt bennem, hogy még meg is erőszakoltam volna, ha nem ment volna bele. Szerencsére nem volt ellenvetése. Gyengéden kezdett csókolni, mire a pólója alá csúsztattam a kezem és végig karmoltam a gerince vonalát
- azt akarom hogy dúrva legyél! – súgtam a fülébe, majd megharaptam a fülcimpáját. Láthatóan tetszett neki, mivel a falhoz nyomott, és a gyengéd csókot felváltotta a vad, és erőszakos csókja. Harapdálta az ajkamat, én meg karmoltam a felsőtestét. Elkezdtem kikapcsoltni az övét, és megszabadítottam a pólójától, miközben ő megszabadított a nadrágomtól és a bugyimtól. Az ölébe kapott, és még jobban neki tolt a falnak. Az ajkait kezdtem harapdálni, és a hátán zongorázott a körmöm, mire felmorgott, és letépte a felsőm, amit a melltartóm követett. Dúrván hatolt belém, amitől fennakadtak a szemeim hírtelen. Folyamatosan felnyársalt, miközben vadul csókoltuk egymást. Egyre gyorsabb tempóval hajszolt a beteljesülés felé minket, ami nem is maradt el. Pillanatok alatt értük el a gyönyör kapuját, és egy újabb döféssel át is léptük azt, mind a ketten.
- ez kurva jó volt – lihegtem a fülébe, majd a szemébe néztem
- folytatás? – kaján vigyor mászott a képemre, és már a szobám felé tartottunk.
írta: bb
