Enyhén másnaposan forgolódok az ágyamban,majd megnyugszom, mikor a puha kéz a derekamra simul és lágyan cirógatni kezd a takaró alatt. Nincs kedvem még felkelni… olyan jó itt. Az elmúlt napok után amúgy is rám fér a pihenés, egy kis igazi, gondolkozásmentes pihenés.

Történt a napokban ez a sátrazás is. Aztán új embereket ismertem meg… és kezdem úgy érezni, hogy a baráti társaságom és az életem is alakul – talán jó irányba. Megoszló vélemény alakult ki bennem Lenaról, Freyaról, Ravenről, és a srácokról, aztán megismertem ezt a Casey csajt, aki egy kicsit talán furcsa nekem, de a tetoválók ilyen emberek. Korizás közben le is beszéltem vele, hogy varr rám majd valamit a napokban. Hm, igen, görkorizni is érdekes volt ezzel a csapattal. Lassan kezdek rájönni, hogy ki kivel milyen viszonyban van, és még többet akarok tudni, amolyan csendes megfigyelőként, tudod. Erre jók a – mostanában gyakori - közös bulik.
A sátrazás alatt például lehetőségem volt figyelni őket, mivel mind seggrészegek voltak szinte, és nem kontrollálták, vagy játszották meg magukat. Bár inkább mellőzzük a témát… Na most eszembe jutott Freya is. Tegnap reggel jött haza a kórházból, miután szegény véletlenül mogyorós akármit evett pedig allergiás rá. Lena tette ezt vele, mindenki tudja.
Utálom, ha a baráti társaságomban valakik haragban vannak. És jelen helyzetben a csajok ki nem állhatják Lena-t, amiért majdnem megölte Freya-t, és hát ez nekem kurva szarul esik, mivel én kedveltem ám őt. De most nem tudom mit gondoljak… ha úgy igazán megnézem a helyzetet, tulajdonképpen meg tudom érteni őt is. Egyszerű pszichológia… Mindegy, én nem utálok senkit.
Mióta Synnel lefeküdtünk, nem bírtam kiverni a fejemből, hogy milyen jó volt. Voltam azóta egy másik pasival, leittam magam részegre, füveztem… de valahogy nem bírtam elfelejteni. Nem magát Synt, mert nem, nem vagyok beléesve, hanem magát az aktust. Viszont nem is tudom, ha talán még egyszer… Ő próbált velem beszélni. De tényleg. Viszont miután olyan szépen elváltunk a bizonyos éjszaka után, nem volt kedvem meghallgatni mit akar, akár milyen kíváncsi is voltam. Aztán valahogy elmúlt ez az átmeneti „harag”… és igent mondtam neki, mikor elhívott ebédelni. Bocsánatot kért. Ő volt az egyetlen, na jó, Lena-n kívül az egyetlen, akitől nem vártam volna bocsánatkérést, erre tessék. Csak annyit akart, hogy felejtsük inkább el az egészet, persze a jobb részeket nem, és kezdjük újra. Szóval ő Synyster Gates, én meg Liz Soars vagyok. Önfeledten cseverésztünk, és igyekeztem kiismerni őt. Sosem alacsonyodna le a többi ember szintjére… van benne valami, amitől olyan… nem is tudom… nagymenőnek tűnik. Nem adja ki magát, nem beszél magáról sokat, oda van a zenéért és magáért is. A barátai fontosak számára, de a szavaiból azt veszem ki, hogy nem szereti, ha rájuk van szorulva. És nekem nagyon úgy tűnik, hogy nagy csajozó hírében áll… Nem szabadna megkedvelnem, mert tudom, ismerem magam, ezt is túlreagálom és megkedvelem úgy igazán. Mindegy, örülök, hogy tisztáztunk mindent egy ebéd mellett. Nem mellesleg elhívott magához gitározni, és így tudtam meg, hogy pár napja költözött Jimmy és Raven lakásába harmadiknak. Ez tök szuper.
Nem volt elég, hogy Freya kórházba került, sajnos tegnap Raven is. Átmentem Synhez, akit Jimmyvel találtam a fürdőkádban, de hatalmas vigyor jelent meg az arcán és a szobájába kísért. Aztán… előkerült a gitárja… mellém ült… átkarolta a derekamat, folyamatosan simogatott, pedig pár akkord lefogásához ez igazán szükségtelen… direkt figyelmen kívül hagytam. Kíváncsi voltam, mit reagál, ha ettől többet kell tennie azért, hogy megszerezzen, mert egyértelmű volt, hogy miért hívott át, és az nem a gitár volt. És hát mégis, nem azt akartuk mind a ketten?
- Na jó, ez így nem megy, az ölembe kéne ülnöd, hogy jobban tudjak segíteni, mert nem jól fogod le… - annyira jól adta elő magát, hogy még el is hittem volna az okot, hogy miért üljek az ölébe.
- Figyelj… ez így jó, nem? Nézd, jól csinálom! Egyedül is megy! – felsóhajtott az ellenkezésemre, és mély gondolkozásba esett. Olyan édes fejet vágott, hogy fülig érő vigyorral figyeltem.
- Liz. Én nem tudom, mit tegyek még ahhoz, hogy… - a dekoltázsom hosszas bámulása után elkezdte a mondókáját.
- Hogy? – és kezdett veszélyesen közel hajolni…
- Hogy megcsókolhassalak.
- Raven. Raven! Nyisd már ki a kibaszott ajtót, bazdmeg! – ez Jimmy hangja volt. Hatalmas ordítás, aztán egy puffanás, és több sem kellett, rohantam a szomszédos ajtó felé. Pedig épp, hogy összeértek már az ajkaink. Basszus.
- Mi történt? – léptem a kád mellé, ahol Raven ellilult szájjal feküdt, immár a földön, és épp vizet köhögött. Elég buta kérdés, de csak úgy jött, végig sem gondoltam. Nem rég Rav még mosolyogva köszönt nekem a lépcsőn…
- Raven mégis mit képzelsz?! Nem ölheted meg magad! – ordított Jimmy továbbra is.
- Hogy mi?! – öngyilkosság? Hát ez hogy jön ide? – Jimmy, be kéne vinni a kórházba, vezetőképes állapotban vagy, ugye?
- Én mindig…
Syn addigra kerített egy vastagabb plédet, amibe betakargattam a kihűlt lányt, és a srácokkal levittük a kocsiba. Mindegyikőnk totál meg volt rémülve, és mind értetlenül álltunk a helyzet előtt. A kocsiban már kezdett emberi színe lenni, és normálisan vette a levegőt, hála az égnek a fő gond nem a majdnem-megfulladás volt, hanem hogy elaludt az addigra jéghideg vízben.
A kórházban szerencsére azonnal ellátták, és nem is akarták bent tartani, hiszen nem volt miért, csupán hagytuk aludni pár órát az eszméletvesztés miatt. Addigra már szinte az egész csapat odaözönlött, és lestük, hogy mikor ébred fel. Nem kellett rá sokat várnunk, egész jó állapotban volt, és Jimmy is megnyugodott, hogy tényleg nem akarta megölni magát. Ekkor jelent meg Lena is. Na hát azt a feszültséget, ami ott volt, nem szeretném újra átélni… szó nélkül sétáltam el halál nyugodtan a kórteremből, Lena tekintete pedig elárulta, hogy tisztában van vele, hogy nem vagyok az ellensége. Az igazság az, hogy nem is szeretnék az ellensége lenni… A folyosóra Syn is követett, és engem méregetett.
- Szerintem menjünk haza.
- Ez egy király ötlet. – lépett mellém, és megfogta a kezem. Nem olyan szerelmes kézfogás volt, de azért meglepett. Egy hihetetlenül magabiztos Synnel sétáltam az úton hazafelé.

Ahogy az üres házba léptünk, elmúlt minden aggódó gondolatom Ravenről. Jó kezekben van, és én is jó kezekben vagyok… Syn a falhoz nyomott, majd a fenekemnél fogva felemelt én pedig köré kulcsoltam a lábam, és meglepő módon most nem estünk egymásnak, hanem óvatosan ízlelgettük egymást. Például ezt sem gondoltam volna róla. Aztán mikor kicsit vadabbra vettem a témát, ő is kapott az alkalmon és szenvedélyes csókolózásba kezdtünk a falnak dőlve. Nem értem, hogy egy ilyen magabiztos ember, mint ő, miért nem mert kezdeményezni csak úgy? Ahogy eddig tette. Ahogy mindenkivel. Mert addig be sem nyúlt a pólóm alá, amíg az övcsatjára nem tettem a kezét. Pedig annyira éreztem rajta, hogy kíván. Hát igen, beindult köztünk megint a kölcsönös vonzalom…
Már este volt, mikor szuszogva feküdtem a karjaiban és kezdtem kicsit szégyellni magam, amiért ilyen jól éreztem magam, miközben Rav a kórházban van. Ha minden igaz nem sokára hazahozzák még ma este, de persze lehet, hogy bent kell éjszakáznia. Gondolatmenetemet Syn állította meg.
- Veled hogy lehet ilyen jó?
- Hm. Végig gondoltad, hogy erre mit lehetne válaszolni? Mert én nem tudom.
- Te más vagy, Liz. Legalábbis nekem. Jobb…
- Szóval most nem küldesz el?
- Ha akarnál sem mehetnél el. Remélem tényleg nem akarsz.
- El kell, hogy szomorítsalak… most már haza szeretnék menni.
- Ne már…
- DE. Velem jöhetsz. Bár egy hotelben lakom…
- Induljunk. – kikászálódtunk az ágyból és összeszedtük a lakásban szétszórt ruháink… a többiek még nem értek haza, pedig már nyolc körül járt az idő. Annyira remélem, hogy Lena nem robbantott ki egy újabb botrányt… én bízok a többiek józan eszében. Nem szeretném, ha Lena vagy akár a többiek valami újabb lelki sebet ejtenének egymáson.
Megint kézen fogva sétáltunk egészen a szobámig. Nem tudom mit jelentsen most ez a helyzet, de olyan jól esik… viszont ott van bennem egy furcsa érzés is, hogy nem vagyok szabad. Úgy őszintén… én nem szeretnék kapcsolatot. Merem remélni, hogy Syn sem.
Utunk huncutul a fürdőszobába vezetett, egyenesen a zuhany alá, miután megváltunk a ruháinktól, amiket épp pár perce vettünk magunkra, és hosszasan kényezettük egymást a víz alatt. Aztán tisztán és illatosan újra készek voltunk mocskos dolgokat művelni…

És most itt vagyok. Kipihenten gondolom végig a napok történéseit, miközben Syn kezdi a tudtomra adni, hogy mit akar ébresztőként így reggelre…

írta Ani.

- MI A FASZOM - ordítottam teljesen kikelve magamból. Hangommal szinte poharakat lehetett volna törni. Kezeimből kiesett a szatyor. A sörös üvegek csörömpölése, ahogy apró darabokra törtek a földre hullva, hangoztatták, hogy mit érzek legbelül. Megtálalni Lenát - azt a ribancot, aki megmérgezte Freyát, miután megtudta, hogy allergiás a mogyoróra, aki azóta mindig kétszer leellenőrizteti a kajáját - Jimmy karjaiban, nem volt a legjobb érzés. Alig pár másodpercig álltam ott, azt kívánva, bárcsak egy nagyon rossz álom lenne, de ezek meg mit sem törődve velem, folytatták, amit elkezdtek. Undorító. Könnyeimet visszatartva, bevágtam magam mögött az ajtót és elrohantam otthonról.

Idegesen néztem körül, miután lenyugodtam… egy kicsit.
- Hol a francban vagyok? – vágtam le magam egy padra. Egy tök ismeretlen parkban voltam, egyáltalán hogy kerültem ide? Rohadtul nem emlékeztem semmire, egyszerűen csak ki kellett szellőztetnem a fejem. Haha. Ugyan már, mit izgulok? Hiszen Rev nem szeret, én meg csak kedvelem. Egy kicsit. Na jó, nagyon. Miért is tagadom. De pont Lenával? A vak is látja, hogy Zackybe van teljesen és menthetetlenül beleesve. Milyen édes. Még, hogy összetörte a szívemet. Igazán vicces gondolat, de akkor ez tűnt a legpontosabb érzésnek, most már csak idegesít, hogy egy ilyenért eldob. Lena már az elejétől fogva gyűlölt engem. Mindenkit gyűlöl. Szerintem ez a hobbija. Basszus, pedig olyan jól elszórakoztunk, de most megkapod, kedves Jimmy Sullivan, mert bizony, Raven Greenfieldet nem lehet csak úgy kedved szerint használni. Kitéptem a zsebemből a mobilom és tárcsáztam is Johnnyt.
- Igen? – szólt bele. Fura érzésem lett a gyomromban az izgalomtól.
- Johnnyyyyy – úristen, remeg a hangom, de azért remélem nem hallható. – Mit szólnál ahhoz, ha te ééés én elmennénk bulizni? – erőltettem boldogságot a hangomba.
- Őőőő. Oké, felőlem. Matt itt van –hát, ez így még jobb, bocsi Freya- , épp focit néztünk, átjössz? Addig felhívjam a többieket? Jimmyt is…
- Nem, nem. A többiek nem kellenek – hallgattattam el. – Csak mi hárman. Figyelj, nem igazán tudom, hogy hol vagyok, de amint megvan, hazaugrok átöltözni, aztán jövök!
- Raven? – hallottam Johnny elhaló hangját, miközben egy ismerős utca után kerestem. – Minden rendben?
- Hogy érted?
- Veled meg… Revvel?
- Ja, persze, minden a legnagyobb rendben van. ÁÁÁÁÁÁÁÁ. Ez az, ezt a helyet már ismerem. Készüljetek fel srácok, kb. egy óra és jövök – csaptam le a telefont. Jó, ez nem volt szép tőlem, de most mit finomkodjak? Nincs szükségem lelkizésre. Majd ha lesz, szólok, kösz szépen.

Mondanom sem kellett otthon összefutottam Synnel, akinek halványlila sejtelmesem volt arról, hogy Rev drága, miért baszta le azért, mert megitta a tejet és rohant el otthonról, mint egy most szabadult pszichopata. Hát, tőlem sem fogja megtudni. Mosolyogva megrántottam a vállamat, majd bevonultam a szobámba. Kintről hallottam a fiúk beszélgetését, így hát ninja pózba vágva magam – már amennyire ez sikerülhet magassarkúban, mivel ma csinosan öltöztem és még a hajamat is feltűztem – igyekeztem észrevehetetlenül kilopózni a házból. Reménytelen.
- Raven?! - hallottam Jimmy illuminált hangját. Nincs Isten. – Rav, várjá’ má’ – ordított ki a nappaliból, bár semmi jelét nem láttam annak, hogy ki is jöjjön. Gyorsan felkaptam magamra a kabátomat, bevágtam a kulcsot a táskámba és már le is léptem. Na, persze, annyit már meg sem érek, hogy utánam gyere, akkor baszhatod. 

Útközben beugrottam alkoholért, aminek a fele már simán elfogyott a 10 perces sétám alatt. Kacskaringózva feltáncoltam a lépcsőn és ráakaszkodtam a csengőre.
- Johnataaaaaaan – ugrottam az ölébe, széles mosollyal. Már teljesen elfelejtettem, hogy miért csinálom ezt, egyszerűen csak partyzni akartam.
- Ne hívj így – mosolyodott el.
- Elpirultááááááááál. Úristen, de éééédes.

Bezuhantam a házba és helyet foglaltam a kanapén Matt mellett. A kezébe nyomtam a vodkás üveget, és követelőzőn nézve ráerőltettem, hogy igyon. Gödröcskéi megjelentek az arcán, ahogy mosolygott és ennek ellenére, meghúzta az üveget.
- Hát, ez meg mi volt? – fakadtam ki. – Te komolyan így húzod meg? Na, add csak ide, majd én megmutatom neked, hogy kell inni. Add mááááár.
- Szerintem neked már nem kéne többet innod – de azért sikerült kitépnem a kezéből az üveget.
- Na, látjátok. Így kell ezt – nevettem fel.
- Jó, de most add ide – jézusom Matt.
- Ünneprontó – nyújtottam rá a nyelvem majd felugrottam. – Gyertek, mutatok nektek egy totálszuper helyet. Sokkal jobb, mint a Purple Haze. Menjüüüünk már.
Belekaroltam a srácokba, majd elvittem őket az After Life-ba, ami igaz, egy club volt, ahova már régóta nem járok, mert, hogy én áttértem a pubokhoz.
- Raven, ez egy club? – háborodtak fel, mikor megálltunk előtte. Hát, itt az ideje.
- Ma rányitottam Revre, meg Lenára. Kurvára szarul esett, de nem fogom játszani a szomorú tini lányt, szóval, segítetek felejteni vagy sem?
Mivel az egész tök hirtelen jött, szóhoz sem jutottak. És nem is kérdeztek, ami még jobb, bár felkészültem mindenre. Szóval, bólintottak és egy ’Egyszer mindent ki kell próbálni.’ kijelentéssel beléptünk a clubba. A villódzó fények először zavarták a szemem, de ha ott vagy tök hamar megszokod. Nem volt túl sok ember, nagy örömömre, mivel utálom a tömegnyomort.
A hangulat hamar oldódott szerencsére, miután elegendő pia landolt a gyomrunkban. Egy asztalnál ültünk éppen, mikor egy unalmas percemben megfordult a fejemben, hogy mi lenne, ha táncolnánk, mert, hogy ez egy club és itt azt is szokás.
Egyik percről a másikra a táncparketten találtam magam. Magam előtt Matt nyakát karoltam át, hátulról pedig Johnny simult hozzám. Bár, ők ilyen metál headek voltak, vagy mittudomén és ha valaki, arra kért volna, hogy képzeljem el őket egy clubban, amint körülöttem táncolnak, akkor legnagyobb valószínűséggel arcon röhögtem volna az illetőt, mert, hogy azt pont nem így képzeltem volna el. Most még is olyan természetesnek tűnt. Beletúrtam Matt hajába és az ajkai után kaptam. Gyengéden visszacsókolt, de óvatosan eltoltam magamtól, hogy Johnny arcát is magamhoz húzhassam. A karjaik óvatosan járták be a testem, míg teljesen egymásra hangolódva ráztuk a csípőinket. Matthez visszatérve, mélyen belenéztem a szemébe és mindketten tudtuk, hogy mit akarunk. Kitépett Johnny karjai közül, aki mosolyogva tovább állt, még több piáért. A wc felé vettük az irányt. Heves nyelvcsata közben törtük be az első budi ajtót, ami az utunkba esett. Semmi romantika, Matt veszetten tépte szét az övét, míg én magammal vesződtem. A ritmikus nyögésünkön kívül, még valahol egy szerencsétlen hányását lehetett hallani, meg pár csitri vihogását. Körmömmel teljesen felszakítottam a bőrt a combomon, vele együtt a harisnyámat is. Matt hajába túrva húztam egyre közelebb magamhoz, majd ahogy a csúcshoz közeledtünk úgy gyorsítottuk a mozgásunk. Homlokunkat összekoccintva mosolyogtunk, majd mintha mi sem történt volna, elhagytam azt a kis helyiséget. Gyorsan belepillantottam a tükörbe és enyhe szégyen fogott el, mikor kicsit kijózanodva megláttam, hogy milyen helyen vagyok. A budit undorító szag, a hányás és ugyan mi más, bűze telítette meg, a tükröt rúzzsal firkálták össze, az egyetlen csap, pedig teljesen el volt dugulva, valami undorító dologgal. Matt vigyorogva hagyta el a helyet, én meg minden gondolatomat félretéve rohantam ki még több alkoholért.
Johnny épp egy szőke ribanccal táncolt, de ha eddig nem sikerült vele megdugatnia magát, akkor bocs, drága, de jövök. 

Visszafelé Matt lakására mentünk, még jobb kedvvel, mint azelőtt és mivel mindannyian tudtuk, hogy ez egy egyéjszakás kaland, kihasználtuk. Boldogan rúgtam be Matt szobájának az ajtaját, miközben mindkét férfit közrefogtam. Matt hamar bealudt és mivel őt már ’kipróbáltam’ nem nagyon zavartattam magam.

Hajnali három körül tippeltem, mikor kinyitottam a szemeimet. Két oldalamon Johnny és Matt szuszogott, és egy szempillantás alatt az emlékeim áradatával kellett szembenéznem a fejemben. Mosolyogva lelöktem magamról a takarót, ami alatt, nem meglepően, meztelenül feküdtünk és készülődni kezdtem.
- Úristen, ha ezt Jimmy megtudja – törte meg Johnny álmos hangja Matt halk szuszogását.
- Már miért tudná meg?
 Johnny is felpattant és magára kapkodta a ruháit, amik a szoba minden pontján megtalálhatóak voltak.  Nyomtam egy puszit Matt arcára, mire elmosolyodott, de nyugodtan aludt tovább.
- Ugyan már, nem mondom el neki. Na, gyere – nyújtottam a kezem Johnny felé, aki boldogan elfogadta és így léptünk ki a házból.
- Amúgy kedvel téged. Sőt. És ezt te is tudod.
- Jó, oké, örülök – fogtam rövidre a szót. – Megcsalt, Lena kellett neki, akkor ez van – közelebb húzódtam Johnnyhoz, szorosabban fogva a kezét. Nem éreztem teljesen biztonságban magam ezen a környéken.

- Szia, cica. Mennyi egy menet? – jött mellénk egy hajléktalan, talán túl közel is.
- Lépj le, öreg. Semmi keresni valód itt – küldte el Johnny, míg én inkább csak ijedten másztam a karjai közé.
- Utálom ezt a környéket – suttogtam.

Végül a lakásunk elé érve egy csókkal búcsúztam el hős megmentőmtől. Gyorsan lepakoltam és egy majdnem orgazmussal felérő érzéssel téptem le magamról kényelmetlen cipőimet. A fürdőszoba felé tartva útközben összefutottam Lizzel, aki egy bizonytalan ’Hello’-val sétált el mellettem. A kádban Revet és Syn találtam egy-egy pohárral a kezükben. Fogtam és kirángattam őket onnan, nagy káromkodások közepette. Jimmy bátortalanul mosolyogva próbált közeledni és ebből okosan megállapítottam, hogy még mindig részeg.
- Beszéljük meg – karolta át a vállamat. Mosolyogva az orra előtt becsaptam a fürdőajtót. De nem kellett neki öt perc, mire egy őrült módjára elkezdett dörömbölni. Úgy, ahogy voltam, fehérneműben kivágtam az ajtót és idióta mosolya ellenére fogtam és feltoltam a szobába.
- Aludj, Jimmy. Majd utána beszélünk – boldogan bólintott és befeküdt az ágyába.
Végre beülhettem a kádba, amit már jól tele engedtem forró vízzel. Agyamat teljesen ellepte a pára és elfogott az álmosság. Mire észbe kaphattam volna szemhéjaim már le is csukódtak.

Hangos zajra keltem, szemeimet nem bírtam kinyitni, de éreztem, hogy van valami az arcomon, viszont a kezeimet nem tudtam mozgatni, hogy levegyem. Résnyire nyitott szemhéjaim közül kipillantva egy ideges Jimmyt láttam és egy nőt, amint magyaráz. A kocsi rázkódása megint álomba merített.

Fertőtlenítő szag, halk sutyorgás.
- Felkelt? Oké, azt hiszem, ébren van. Hahó, Raven – lengette meg az arcom előtt Liz a kezét.
- Mi… - dörzsöltem a szemeim. – Mi történt?
- Megpróbáltad megölni magad! – Pattant fel Rev és amíg beszélt körbe néztem. Syn, Liz, Matt, Johnny és Freya ijedte ültek körülöttem. - De szerencsére még időben rád törtem az ajtót. Miután nem voltál hajlandó kinyitni – és Jimmy csak folytatta, hogy ő mennyire megijedt. Meg milyen hülyeség, hogy miatta megpróbáltam öngyilkos lenni, ahelyett, hogy megbeszéltük volna.
- Jimmy… Nem, én nem próbáltam meg megölni magam miattad – nyomtam meg az utolsó szót, mire ő elhallgatott. –Egyszerűen csak jó estém volt, Johnyval és Mattel – pillantottam rájuk, mire ők mosolyogva és köhögve helyeseltek – és nagyoooon elfáradtam. Ennyi.
- Mi? Mi csináltál te… - értetlenkedett, aztán mikor mindenkinek leesett, hogy mi is lehetett ott, elmosolyodtak. Kivéve Jimmyt. Mielőtt neki ugorhatott volna a barátainak, amit tök feleslegesnek éreztem közbe szóltam.
- Éés igen, csak én lehetek ilyen szerencsétlen, hogy elalszok fürdés közben és belefulladok.
Az utolsó szóra valaki felnevetett az ajtóban. Lena volt az.
- Hát, ez meg mit keres itt?! – ordítottam fel. Csak úgy izzott a levegő. Ó, ha szemmel ölni tudnék.

Utálom a kórház tisztítószer szagát, a fehér falakat, az ápolónőket és úgy mindent, ami egy kórházban megtalálható. Bezárnak egy szűk szobába ahova épphogy befér 5 látogató, - na jó, talán túlzok egy kicsit - az ablak csak akkor van nyitva, ha épp jön az ápolónő  és kinyitja, enni meg végképp csak akkor ehetsz ha itt az ideje.
Zacky az ágy melletti székben szuszogott, én meg a mai nap történésein gondolkoztam. A reggel kiabálással kezdődött, Lena teljesen kibukott, mert lefeküdtem Zacky, isteni az ágyban (vagy földön?) Vengeance-szel. Aztán megvádolt azzal, hogy tegnap még Mattel dugtam, ma meg vele. Cöhh, elnézést drágám, de kinek gondolod magad, hogy megmond kivel legyek és kivel ne? Persze, mintha ő lenne maga a szűz lányok példaképe. Matt próbált mesélni nekem Lenáról, legalább is csak annyit, hogy megismerjem és megbocsássak neki. Én próbáltam kedves lenni vele, tényleg, de ezek után. Hisz tudom, hogy ő csinált valamit, miatta lett allergiás rohamom, és a gyógyszereimet is eltüntette, aztán mosolyogva végignézte amint majdnem megfulladok.
Kicsapódott az ajtó, majd Raven hangját hallottam.
- Szerencsétlen, mi van ha alszik?
- Én nem, viszont Zacky tényleg aludt – vigyorogtam Ravenre és Mattre, akik épp megjelentek az ajtóban.
- Micsoda? Én nem aludtam, csak pihentettem kicsit a szemem – nyújtózott Zacky a székben.

Az elkövetkező két napban még bent kellett maradnom a kórházban, hogy teljesen rendbe jöjjek és, hogy eltüntessék a mogyorót a szervezetemből. Amint kiengedtek, mentem is bulizni a többiekkel. Először korizni indultunk, ami tökéletes volt, mert 1, nem kellett egész nap Lenát bámulnom és hallgatnom, 2, ahányszor elestem, valahogy sikerült mindig Zackyt is magam után rántanom és ketten estünk pofára. Persze az ő hibájából, mert csikizett. A korcsolyázás után mentünk inni, ahol Casey mindent tudni akart a sátorozásról, de mi tartottuk a szánkat.
Fura volt éjjel, becsiccsentve Zackyt követni. Egyrészt, mert még sose voltam nála, és valamiért mindig –megszokásból – Matt háza felé akartam menni.

Másnapra a fiúk megbeszéltek egy próbát, így arra gondoltam ma egy kicsit Freya nélkül hagyom őket. Amint elköszöntem Zackytől, ő elindult a garázs felé ahol próbálni fognak, én pedig hazaugrottam és felhívtam anyámat. Nem szeretek vele telefonálni, mert a beszélgetés háromnegyede arról szól, hogy mi van velem, hogy vagyok, így rögtön a lényegre tértem.
- Nem találtál valami álláshirdetést, ami jól hangzik?
Persze felsorolt egy csomót, de végül az egyik jól hangzott, így elkértem a telefonszámot meg minden fontos információt és siettem is a srácokhoz. Útközben felhívtam Ravent, és útba igazított, hogy hol is tartózkodnak most éppen.
A pubban egy vodkás üveggel a kezemben leültem a többiekhez, akik elég jól szórakoztak.
- Mit szólnátok, ha holnap elugranánk az állatkertbe? – kérdeztem vigyorogva. Mindenki furán nézett rám, aztán helyeslően bólogatni kezdtek.

Zackyvel az állatkert bejárata előtt hülyéskedtünk, amit tudni kell, hogy a bejárat két oldalán van két hatalmas szobor teknős és az egyiknek a hátán üldögéltünk és cigiztünk. Öt év körüli gyerek csoport ment el előttünk, mikor az egyik gyerek minket kezdett el bámulni és kinyújtotta a nyelvét, mire Zacky visszanyújtotta. Vigyorogva megforgattam a szemem. Zackyék még mindig egymást nézték, én viszont pár perc múlva megunva a szótlan szemcsatát közbe vágtam.
- Szerintem a haverjaid már rég az állatkert végére értek – a kisfiú ijedten rám nézett, majd megfordult, és akkor vette észre, hogy az osztály még mindig a jegyirodánál álldogál. Visszafordult, ismét kinyújtotta a nyelvét és elsietett. Beleszívtam a cigibe majd Zacky arcába fújtam a füstöt. Pár másodpercig szemeztünk, majd a Misfitstől a Scream kettévágta a köztünk kialakult csöndet. Zacky gyorsan kikapta a zsebéből a telefont.
- Fél órát késni fognak, mert Syn még mindig a haját csinálja – tájékoztatott, miután elrakta a telóját.
- Ahh, addigra éhen fogok halni.
- Mit szólnál egy fagyihoz? – mutatott a tőlünk pár méterre lévő fagyis kocsi felé. Rábólintottam, így leugrottunk a teknősről és elindultunk fagyit venni.
- Egy csokisat – mosolyogtam az eladó srácra.
- Ééééén kérnék egy csokisat, vaníliásat, epreset, puncsot ééééés egy karamellásat – vigyorgott Zacky, mire a srác kissé furán méregetni kezdte, de kiszedte neki mindet.
- Most miért nézel így? Én, ha éhes vagyok nem csak egy gombócot eszek – rántotta meg a vállát Zacky, még mindig vigyorogva.
- Ó, szóval, ha te éhes vagy, akkor fagyit zabálsz? – kérdeztem nevetve. – Meglátszik – néztem az egyáltalán nem súlyos testére.
- Tudom, hogy ez bejön neked – simogatta meg a hasát vigyorogva.

Fagyival a kezünkben nem tudtunk felmászni a teknősre, így előtte álldogáltunk.
- Nem hiszem el, hogy nem fagy le a torkod – nevettem, miután Zacky már megette az első két gombóc fagyiját. Épp mondani készült valamit, mikor tőlünk nem messze feltűntek a többiek.
- Na, végre, hogy megérkeztetek. Te meg mit csináltál ennyi ideig a hajadon? Úgy nézel ki, mint aki most kelt fel – nevetett Zacky a saját viccén.

Megvettük a jegyeket, majd míg a többiek beszélgettek, hülyéskedtek, én a jegyeladó nővel beszélgettem.
- A munkára jelentkeznék.
- Maga Freya Smith?  - bólintottam. – Pete már várja. Ott lesz a majmok háza mellett – mutatott abba az irányba amerre mennem kell. Megköszöntem, majd tájékoztattam a többieket, hogy merre kell mennünk.
Pete nagyon kedves volt, bemutatkozott és elmagyarázta, hogy mivel csak rész munkaidőben jelentkeztem nem lenne sok dolgom, csak a kisebb állatokat kéne etetnem, meg kitakarítani a ketreceket. Amint a többiek meghallották, hogy munkáról van szó, furán néztek rám.
- Nem is említetted, hogy munka miatt jöttünk - szólt Raven mosolyogva. Láttam, hogy Lena súg valamit Casey fülébe, miközben vigyorog és engem méregetett a szemével. Sóhajtottam egyet, majd bocsánatot kértem a többiektől, és elindultunk az első karám felé, ahol a kecskék voltak.

- Akkor már tudod, hol vannak az álatok eledelei, és amint látom a barátaid rád várnak, úgyhogy hagylak is titeket körbe nézni. Holnap gyere be 10re és akkor azt is elmondom, melyik állatot kellesz etetned – mosolygott rám a srác kedvesen.
- Szóval akkor… Megkapom a munkát? – kérdeztem vigyorogva.
Boldogan siettem oda a többiekhez, majd gyorsan elújságoltam nekik, hogy enyém az állás. Mindenki gratulált, úgyhogy végre elindulhattunk állatokat nézni és etetni.
- Ááá, pingvinek, nézzétek – szaladt oda egy óriási akváriumhoz Raven, maga után húzva Revet.

’a feleségemmel élek’ folyamatosan ez csengett a fülemben. Egyszerűen nem tudtam elhinni hogy már megint ennyire megszívtam volna. Annyira hihetetlenül vak tudok lenni, és ostoba. Tipikusan az az eset, amikor ’jól belé esem, aztán meg pofára’. Én ostoba meg még azt akartam hogy költözzünk össze 2 hét ismertség után. Jól van Casey, nyugalom. Ezért nem lehetsz szerelmes! Különben megint elveszted a fejed. Miért van az, hogy ha én szerelmes leszek, akkor hülye is? Hogy lehettem ennyirebaromállat már megint?!
A gondolataim csak úgy cikáztak a hülye naivságomon,miközben a parton ücsörögtem. Közben persze megcsörrent a telefonom. És még azt a szart is neki ’köszönhetem’ ami most a nyugalmamból kizökkentett
- igen? – szóltam bele komótosan
- szia, Chelsea vagyok! Hol vagy?
- Venice Beachen
- már megint mi történt?
- semmi, csak úgy döntöttem élvezem egy kicsit J.D. társaságát
- nemsokára ott vagyok – hallatszott a telefon másik végéről, majd egy pittyegés jelezte a beszélgetés végét. Levágtam a homokba a telefont, és meghúztam az én kicsi Jackemet. A legjobb barát ilyen esetben. Mindig meghallgatja minden bajomat, és nem pofázik semmi baromságot össze. Azt hiszem szerelmes leszek Mr. Jack Danielsbe. Az én kicsi J.D.-mbe. Hátra dőltem a homokba, és néztem a kék eget. Gyönyörű volt. Csak nem tudtam eldönteni hogy ezt a szépséget a Jack előnyének tudhatom-e be, vagy tényleg annak hogy még mindig ez a Föld legszebb helyén lakom.
- na mi van barátnőcském? – szólalt meg a fölém hajoló egyén
- áh, egy Chelsea! De rég láttalak! Kérsz egy kortyot?
- ami azt illeti neked sem kellene innod! Na add csak ide!
- ne, ne vedd el! A legjobb barátom!
- na mesélj, miért vagy itt, ahol a madár sem jár. És te is csak akkor jössz ide, amikor valami nyomja a pici lelkedet. Mi van azzal a csajjal, akivel két napja beszéltem, és madarat lehetett volna vele fogatni, mert a rózsaszín felhőcskéken ugrándozott?
- Észhez tért. Jobban mondva térítették, és belecsöppent a kurva nagy ’valóság’ nevezetű valamibe, amit mindig is utált.
- mi történt Gavinnel?
- ja semmi, azon kívül hogy van felesége, ja meg két gyereke. Ja, és együtt is él velük. Hogy lehetek ekkora balek? De most komolyan? Ki van írva a homlokomra, vagy mi? Miért vonzom én automatikusan az ilyeneket? Életem legszebb 1,5 hete volt. Azt hittem megtaláltam azt a pasit, aki mellől nem akarok elszakadni, hát tévedtem. Kurva nagyot tévedtem. Túl jó volt az egész, ez a legnagyobb baj.
- és most életcélod hogy halálra iszod magad és belefújtod magad az óceánba?
- nem is rossz ötlet! Kösz hogy jöttél, ez magamtól tuti nem jutott volna eszembe
- mire vannak a barátnők…
- ah, túl romantikus a kapcsolatunk Chelsea
- ez nem jelenti azt, hogy én is öngyilkos jelöltet csinálok magamból. Na gyere, haza viszlek
- már otthon vagyok – felhúzott a homokból, cserébe a kezembe nyomta a szörpöcskémet, aminek már éreztem a hiányát, majd elindultunk a lakásomra.
- Jasmine hol van? – kérdezte Chelsea amint beléptünk a lakásomba
- hát őőő…. két hete nem láttam hogy őszinte legyek. Szerintem megint lelépett egy időre
- úgy, ahogy te szoktál? Jó lakótársak vagytok akkor…
- nem, Mine csak gyenge tanuló hozzám képest, én vagyok a mestere a szakmának!
- ebben egyetértünk. Amúgy úgy mellesleg megjegyzem hogy nálad dörömbölnek – mutatott az ajtó irányába
- nem vagyok itthon – üvöltöttem az ajtó előtt álló(k)nak
- épp azért nyisd ki légyszíves – hallatszott egy ismerős hangja
- ő Jimmy? Mond hogy ő! Ah, de rég láttam már a helyes kis hátsóját – ránéztem Chelseare, akivel hírtelen madarat lehetett volna fogatni
- a lakótársát dugja…
- az még nem jelent semmit – rántotta meg a vállát
- hé, még mindig itt vagyok! – hallatszott a tompa hang
- biztos nem tűntél el? – nyitottam ki az ajtót
- én is szeretlek! Mondjuk beengedsz?
- muszáj? – de egy laza mozdulattal beengedte magát, így nem volt kérdés hogy kint marad-e
- Jason gyere! – adta ki az utasítást, én meg elkezdtem ütögetni a fejem az ajtóba
- minden rendben? – kérdezte Jason kicsit meglepődve
- ja, persze, szia neked is
- ja, szia – adott két puszit, és végig mért
- minden rendben van, vagy van valami kivetni valód a külsömmel kapcsolatban – csapott egy kaján vigyort, majd leült Jimmy mellé
- ja, egyébként foglaljatok helyet, ha még nem mondtam volna – hiába igyekeztem nem tetszésemet kinyilvánítani, esélyem sem volt hogy magára vegye bármelyik személy is a szobában
- a tetkó miatt jöttem, amiről dumáltunk
- uhbazdmeg. Bocs, de teljesen kiment a fejemből… Még meg sem terveztem. Tudod lassan diplomázom, és a suli meg meló együtt nem igazán megy – kamuztam neki
- jól van, akkor csak azt mond meg, hogy mennyi idő lesz?
- passz, majd szólok. És Jason neked mivel szolgálhatok? – mire kimondtam, tudtam hogy ezt a magaslabdát simán visszadobja, de csak egy kaján vigyort vetett be
- nincs kedvetek korizni jönni? – kérdezte az eddig síri csendben üllő Chelsea
- már mint jégkorizni? – kérdezte Jimmy
- nem görkorizni, most nyílt egy fasza pálya pár sarokkal arrébb
- ez tök jó ötlet – lelkesedett be Jimmy- szólok Ravennek is, meg a többieknek
- ő ki? – csúszott ki Chelsea száján. A képemre kiült a vigyor, mert engem is érdekelt hogy most Raven mi is vagy ki is tulajdonképen. Jason is érdeklődve figyelte Jimmy válaszát
- hát Synnel közös lakótársunk
- ahaaaa – vigyorogtam rá Jimmyre, és igyekeztem hogy ne törjön föl belőlem egy kurva nagy kacaj, de úgy rákérdeztem volna, hogy akkor mind a ketten dugjátok is?! De nem tettem, túl jól nevelt vagyok…
- akkor megyünk? – kérdezte Jason. Én csak figyeltem a többiek reakcióját, mert így Chelseanek már nem volt kedve, Jimmy láthatólag felpörgött, Jason meg csak passzív résztvevője volt a beszélgetésnek eddig is, engem meg kibaszottul nem érdekelt hogy hová mennek
- naná! – kiáltott fel Jimmy
- akkor jó szórakozást! – felálltam és épp kezdtem örülni hogy mindenkit kibaszarinthatok a lakásomból
- te is jössz! – ragadott karon Chelsea
- kizárt! Nem tudok korizni, és amúgy sincs kedvem! – félrevonszolt a konyhába, és lelkesen magyarázni kezdett hogy ez így milyen ciki neki, meg hasonlók, de én nem tudtam levenni a pillantásom a vodkás üveg tartalmáról, egyszerűen fogva tartotta a tekintetem.
- jól van, jól van. Mindjárt megyek… - kitereltem a konyhából, és gyorsan lehúztam két pohárka narancsvodkát, amolyan 3:1 arányban volt bekeverve. Persze a vodkából volt több. Mikor kiléptem a helységből, már kiült a vigyor a képemre
- jól vagy? – kérdezte Jason meglepődve
- persze! Tök zsír lesz! Nem?
- dede! - örült magának Jimmy. Habár kétlem hogy belőle az alkohol beszélt volna.
Kiértünk az utcára, mire Jason megfogta a kezem. Komolyan mint a dedóban kb. Ránéztem és vigyorgott. Kétségbe esésembe én csak visszavigyorogtam. Habár szerintem a képemre volt írva a fintor, és a kétségbe esés. Vagyis a furcsa elegye ezeknek. Jimmy és Chelsea haladtak előttünk, én pedig írtóztam Jason kezétől, így kirántottam és nekifutásból ráugrottam Jimmy hátára.
- Jimmy ugye viszel?! – üvöltöttem a fülébe, miközben majdnem megfújtottam, de csak felröhögött. Vagy lehet ez volt a halála előtti felhorkantása.Nem tudom. De mikor a lábaim alá nyúlt megnyugodtam azért.
Chelsea lemaradt kicsit és Jasonnel kezdett csendben beszélni, miközben mi Jimmyvel tök jól szórakoztunk. Sétáltunk az úton, meg kergetőztünk a parkoló kocsik között
- mi lenne ha normálisan jönnétek? – kérdezte barátosnőm kicsit mérgesen toporogva, mire csak röhögtünk
- az milyen unalmas már,nem? – röhögött Jim, és tovább kergetőztünk, míg el nem kapott. Végül újból a hátán kötöttem ki persze. Mikor odaértünk még senki nem volt ott, de mi bementünk azért
- bazd meg, ez gurul! – kiáltottam el magam, amikor talpra álltam a korin
- mintha ez lenne a dolog lényege – üvöltötte Syn a bejáratban, mire persze mindenki minket kezdett el bámulni. Sorba jött az egész banda. Élükön Johnny Christtel. Csórit még mindig sajnáltam. Legutóbb amikor találkoztunk igencsak padlón volt Liz miatt. A legjobb tanácsont adtam neki, amit csak adhattam. Dugja meg valamelyik másik csajt a többi közül. Amúgyis olyanok mint a nyulak, hogy cserélgetik egymás között a csajokat. Hát miért ne csinálhatná meg ő is?!
- szevasz Mister Synyster Fuckin’ köcsög Gates! – ebbe az egymondatba igyekeztem minden gyűlöletemet kifejezni iránta.
- oh, szívem csücske
- csak szeretnéd! Na ragadjatok nyúlcipőt! – elkezdtem vigyorogni, habár ők nem értették miért. Én pedig nagyon büszke voltam magamra, hogy ők a nyúlak, és akkor ragadjanak nyúlcipőt… Na mindegy- nem is olyan bonyolult dolog ez!- mire kimondtam, rájöttem hogy csak egyvalamit nem tudok. Mégpedig fékezni… Egyenesen belezuhantam a Rev&Rav párosba. Mintha csak Chelsea akarata teljesült volna. Syn jött oda, és segített fel
- téged pórázon kéne hagyni azt hiszem
- téged meg kötélen, de ne beszéljünk a részletekről – vigyorogtam rá, pedig csak az alkohol beszélt belőlem
- mit tudsz? – kérdezte pár méterrel távolabb a többiektől
- hát hogy Liz meg te?! Öreg, na ne már! Most komolyan Johnny csajára fáj a fogad? Vagy már azért Ravent is meghúztad? De ne válaszolj! De azért már bepróbálkoztál nála?
- te mondtad hogy ne válaszoljak – megrántotta a vállát, és elgurult onnan. Elkúrtam a dolgot, mert ezzel csak felbaszta az agyam, azzal hogy nyitott kérdést hagyott
Matt odagurult mellém és elkezdtünk baromkodni. Pörgetni kezdett, amitől majdnem kidobtam a taccsót, de legalább jó helyre ment volna… Azt hiszem pont Syn ment el mellettem akkor.
- iszunk valamit? – kérdezte meg Johnny. Tőlem kérdezte, de valahogy mindenki meghallotta, és az egész csoportosulás elindult a büfé irányába
- csak nehogy dobj egy hasast a piákkal! – szólt oda Zacky
- még egy beszólás, és rajtad landol az összes pia! – miután leraktuk az innivalókat Johnnyval az asztalra, hely után kezdtem keresni. Választhattam hogy Jason mellé üllök a sarokra, vagy bemászok. Így felpattantam az asztalra, és végig másztam azon, Matt mellett kötöttem ki, a másik oldalmon meg Liz ült.
- sziasztok! Ugye nem baj hogy ideültem?
- nem, dehogyis – mondta Liz
- kurva jó ez a korizás!
- és mekkorákat estél! Szerintem azok voltak a legjobbak! – röhögött Syn
- na hagyjál békén, nem is estem annyit
- akkor csak vízszintesen koriztál?
- kabbe Rev – vigyorogtam rá, majd felemeltem a mutató és a középső ujjamat- kacsint a csiga! – és a mutató ujjamat lehajtottam, így tisztán kivehető volt a középső ujjam
- kacsint a csiga… bazd meg, de pihent agyú vagy te! – röhögött rajtam Jimmy,majd végül mindenki
- na fiúk, még nem is meséltetek hogy mi történt a házavató bulin!
- jó volt – zárta rövidre a témát Syn, de valahogy éreztem hogy valami történhetett
- te Jimmy hová is akartál menni holnap? – terelte tovább a szót Raven
- hát aaa… beszéltünk róla?
- hát persze, nem emlékszel?
- és mi volt a sátoros bulin? – néztem körbe, mire mindenki még nagyobb lapításba kezdett- váháááá miről maradtam én le? Azt hiszem beszámolókkal tartoztok!
- miért is tartoznánk? - kérdezte Freya, (Matt és Zacky nem tudom kije)
- kihagytad, a te bajod! – mondta Syn bunkón. Azt hiszem nem szeretnek engem itt..
- na jól van, látom rossz a kommunikáció közöttünk… Szóval játszanunk kell!
- és mi lesz a főnyeremény? Hogy hanyatt vághatlak?
- te max azt a műanyag bábut vághatod hanyatt, ott, a bejáratban! – mutattam az ajtó mellett álló kis szőke parókás kis pultos nő utánzatra- mondjuk te még azt is megdugnád
- szóval mit játszunk? – kacsintott rám Syn. Igazából tudom hogy én kurvára nem érdeklem, és ő se engem, de mindig húzzuk egymás agyát.
- kacsintós csigát – szólalt meg Johnny, mire kitört belőlem a röhögés
- kacsint a csiga, te gyökér – röhögtem rajta
- jól van már!
- szóval minél gyorsabban kell meginnod a piát, aki a legutolsó, na az szivárogtat ki információkat a sátoros buliról!
- jó, eddig minden rendben, de te hogy fogsz arról titkokat mondani? – kezdte a vitát Matt
- hát úgy hogy sehogy. Én nem fogok veszíteni!
- na de ha mégis… -
- majd kitalálok valamit én is
- ez így nem jó – szólalt meg szuperagyJohnny
- látom fogod a dolog lényegét!
- akkor legyen az, hogy büntetésből te megiszol még egy piát- szólalt meg Matt
- jó, de ennek mi az értelme? – megrántotta a vállát- jó, mindegy. Legyen akkor az.
Kiöntöttük az első adag piát, és Freya vesztett
- őőő kocsival mentünk
- hát mindjárt gondoltam hogy nem görkorival. Ebbe mi a titok? – forgattam meg a szemem
- azt hogy te ezt nem tudtad – kelt Matt a védelmére, majd elkezdte tölteni a következőt
- Raven szüleinek kocsijával mentünk – szólalt meg a következő vesztes, Liz
- látom nem sok mindenre megyünk így… - erre mindenki fura vigyorba tört ki- na mindegy fiúk, legközelebb ha jöttök tetkót csináltatni, akkor úgyis minden apró részletet kiszedek belőletek! – vigyorogtam rájuk, majd megfogtam az üveget, és inkább abból kezdtem piálni, és Lizzel kezdtem inkább dumálni. Végülis érdekelt az ő verziója is a történtekről. Johnny verzióját már hallottam, Syn verziója az hogy ’csak megakartam dugni’, de érdekelt Liz. Amúgyis szimpatikusnak tünt, habár lehet csak azért mert egyedül ő nem volt bunkó hozzám. Vagy ő inkább az a csendes gyilkos fajta, nem tudom. A többi csaj szerintem a potenciális következő nyúlat látják bennem. Vagy nem. Mindegy. Nehéz a női gondolkodást megfejteni, ez az egy biztos. Persze mindig magamból indulok ki.
- most megyek – jött oda Chelsea- nem kéne többet innod!
- még jó hogy felnőtt vagyok, és el tudom dönteni hogy mit akarok
- én is szeretlek – majd átölelt
- én is, vigyázz magadra!
- te is, és tényleg ne igyál többet!
- értettem! - a fejemhez emeltem a kezem, mint ahogy a katonák szokták, majd eltűnt.
Meghallottam, amikor felcsendült a jól ismert gitártéma, és felpattantam. A Gunstól szólt a Knocking On Heaven's Door. Halkan dúdulni kezdtem a szövegét, mire Jimmy is bekapcsolódott
- hogy lehetsz ennyire Guns függő?
- hát pont így! – fintorogtam Zackyre, és csak tovább dúdoltam. Valami rock óra következhetett, mert a következő pár szám csak az volt. Persze a mi boxunk ezt felettébb élvezte, így a többség énekelgette a szöveget. Persze egy idő után kezdett laposodni az egész, így még többet ittam, már csak azt vettem észre hogy Jason mellett kötök ki ,megint.
- hé ember, te még józan vagy? – néztem rá csodálkozva
- valakinek vigyáznia kell rád – igyekeztem elejteni ezt a fülem mellett, és nem meghallani, de tudtam hogy MOST kell indulnom.
- hé, igyunk! – épp hogy kimásztam Rev egyből szembe jött velem

baazdddmeeeggggggg…….. – ez volt az első gondolatom, amikor reggel magamhoz tértem az ágyban. Egy biztos, a sajátom volt legalább
- ezt idd meg!
- bakkerr! – sikítottam fel- a faszért hoztad rám a szívbajt?
- bocs, nem volt szándékos. De ezt idd meg!
- mi ez? Nem kell! Ah csak egy aszpirin kell!
- ez bloodymary, a legjobb a másnaposság ellen, hidd el
- jól van. Köszi. – néztem kicsit sajnálkozva. Csóri jót akar, én meg egyből leteremtem- mi történt este?
- meddig van meg?
- hát… elindultam haza felé, csak Revvel ittunk még
- ivó versenyt rendeztetek. És vesztettél – mosolygott rám.
- történt valami?
- nem. Már mint köztünk? Nem! Csak haza hoztalak
- tényleg köszi, mindent.
- egyébként a kukád rezeg, és furcsa hangokat ad ki
- őőő. Ja, csak a telefon…
- te ott tárolod?
- azért van ott, mert kidobtam. És soha többé nem lesz telefonom, az fix! Ez a bloodymary tényleg hatásos…
- én mondtam
Kikeltem az ágyból, automatikusan kapcsoltam be a hifit. Ez már megszokás. Még mindig rezgett a telefon, így kikukáztam, de amint megláttam a kijelzőn Gavin nevét, kínomban röhögni kezdtem, mivel a tökéletes zene szólt mindehhez.
’Kegyetlen vagy
A véred, mint a jég
Egy pillantásod ölni tud’
- min röhögsz? – kérdezte Jason
- semmin… - megfogtam a telefont és kidobtam az ablakon. De az a szar túlélte a másodikról a zuhanást, és csak tovább csörgött
- mindjárt jövök – egy bájos vigyort küldtem felé, és elindultam lefelé a lépcsőn. A gondnoki lakás előtt két tégla hevert, már azóta hogy ideköltöztem. Nem tudom mi cél szolgált, de úgy döntöttem kicsit kölcsön kérem. Mikor kiértem ránéztem, a magasba emeltem a téglát és többször agyonvertem azt a szemétládát, sűrű káromkodások kíséretében. Egész megkönnyebültem, amikor gyakorlatilag a betonnal tettem egyenlövé. Biztos ami biztos, útközben behajítottam a medencébe a kütyüt. Megérdemelte hogy egy koszos, 100 éve nem használt medencébe kössön ki, aminek a víze már zöld színű. Volt előnye is ennek az egésznek, hiszen fényt derítettem arra, hogy miért is van a gondnoki lakás előtt két tégla… azt a célt szolgálja, hogy az ott tátongó lukat elrejtse. Egész jó kedvem lett ettől az egésztől.
- nem lettem volna a helyébe annak a telefonnak… minden rendben? – nézett rám Jason
- teljesen.- vigyorogtam rá- most már minden rendben
- akkor most nem én leszek a következő? – vigyorgott rám
- nem, megígérem – közelebb mentem, és megcsókoltam, de ő értetlenül nézett rám- dugni akarok!
Olyan határozottság volt bennem, hogy még meg is erőszakoltam volna, ha nem ment volna bele. Szerencsére nem volt ellenvetése. Gyengéden kezdett csókolni, mire a pólója alá csúsztattam a kezem és végig karmoltam a gerince vonalát
- azt akarom hogy dúrva legyél! – súgtam a fülébe, majd megharaptam a fülcimpáját. Láthatóan tetszett neki, mivel a falhoz nyomott, és a gyengéd csókot felváltotta a vad, és erőszakos csókja. Harapdálta az ajkamat, én meg karmoltam a felsőtestét. Elkezdtem kikapcsoltni az övét, és megszabadítottam a pólójától, miközben ő megszabadított a nadrágomtól és a bugyimtól. Az ölébe kapott, és még jobban neki tolt a falnak. Az ajkait kezdtem harapdálni, és a hátán zongorázott a körmöm, mire felmorgott, és letépte a felsőm, amit a melltartóm követett. Dúrván hatolt belém, amitől fennakadtak a szemeim hírtelen. Folyamatosan felnyársalt, miközben vadul csókoltuk egymást. Egyre gyorsabb tempóval hajszolt a beteljesülés felé minket, ami nem is maradt el. Pillanatok alatt értük el a gyönyör kapuját, és egy újabb döféssel át is léptük azt, mind a ketten.
- ez kurva jó volt – lihegtem a fülébe, majd a szemébe néztem
- folytatás? – kaján vigyor mászott a képemre, és már a szobám felé tartottunk.

írta: bb

- Nem láttad a twinkiesem ? Tuti megette valamelyik köcsög ! Hallod ? Lena ? Nem tudod hol van ?
- Freya egy ribanc.
- Mond a szemembe. - kiabált a néhány méterre ülő Freya.
- Mindig olyan negatívan állsz az emberekhez. - Zacky mindkét kezével a vállamat szorította.
- Pár órája Mattel kefélt, most veled...  Ezt te minek nevezed ?
- Freya az élvezeteknek él.
- Példát vehetnél róla. - szólt közbe Syn. - Nem tudom mit játszod itt a szűz kislányt.
- Attól, hogy nem dobom magam hanyatt tőletek.... - hangosan beszéltünk, de a csaj nem reagált semmit. A helyében én is csendben maradnék.
- Jaaj, ne nyavalyogj már. Mi vagy te erkölcsrendész ?
- Tudom, hogy belecsempésztél azokból a tablettákból a piámba, amit Rev hozott, csak azt nem bírom megérteni, hogy neked ettől most miért lett jobb? - nem akartam felhozni a témát, de kirobbant belőlem. Tényleg nem akartam belőle nagy ügyet csinálni...
Persze Ő idióta kifogásokat keresett, meg kiabált....
- Zacky a sütid az ülés alatt van. Én léptem.
Elindultam az erdő felé.... Az éppen ébredező nap álmoskásan szórta sugarait a természetre. Megsimítottam egy aprócska virágot.. Nem tudom miért, muszáj volt megfognom. Biztosan már te is éreztél ilyet.
- Hát te ?
Matt állt előttem, a hatalmas karjaival fadarabokat ölelt. Elfordítottam a fejemet.
- Csak távol akarok lenni tőlük.
- Ismerős. - közelebb jött hozzám. A gondosan felpakolt fát fogtam és leborítottam a földre.
- Ezt most miért csináltad ?
- Hát nem vicces ? - röhögtem.
Csak álltunk egymással szemben és nevettünk.
- Elbasztad. Már megint. Gratulálok. 
- Tudom. - válaszolta.
Akármennyire is utáltam segítettem neki összeszedni a gyújtóst.. Nem akartam visszamenni a többiekhez és ez gondolom nagyon látszott rajtam.
- Legyél velük kedvesebb !
- Szááánalmasak. Egytől-egyig. Előkerül egy kis por és mindenki megőrül. Yaaay, ezazzz ! Essünk szét ! Üssük ki magunkat nem is érzem magam drogok nélkül !
- Nem lehet mindenki olyan tapasztalt mint te. - mosolygott.
- Amúgy meg. Lena Holden ! Te sem voltál különb, nem tudom mit vagy úgy oda.
- Na jó vidd a fát, mert éhen fognak halni. Reggeli után ugye rögtön megyünk haza ?
- Naná.
Ő a táborunk felé én pedig a lehető legtávolabb mentem tőle. A köveket rugdostam magam előtt. Bámultam a kék eget, és találtam egy csomó csigát. Agyfaszt kapok ezektől a csajoktól. Freya játszadozik Zackyvel. Ő idegesít a legjobban. Szeretem Zackyt és elegem van már a csajokból akik csak kihasználják.... Nem akarom megint a siránkozását hallgatni,  hogy ő senkinek sem kell igazán. Elég volt.
Raven megkaparintotta magának Revet és ki sem száll a karjai közül, ahonnan utálkozva néz engem. Neki csak pusztán a jelenléte idegesít. Liz pedig olyan mintha itt sem lenne.... Vagy Johnnyval beszélget, vagy Johnnyval beszélget. Ennyi. A legnagyobb talány számomra Mr. Christ. Egyáltalán nem szól hozzám. Azt hiszem a nagy utálkozásommal eltelt vagy fél óra, úgy véltem ezalatt már megkajáltak, de mire visszaértem a sátrainkhoz már nem volt ott senki.. A cuccaink még ott hevertek szerteszéjjel de sehol egy lélek... Bemásztam Freya-ék sátrába. A táskájából gyorsan kiszedtem a ruháit. Oh milyen szexi fehérnemű... De valami izgalmasabbat kerestem. Megtaláltam az allergia gyógyszereit. Csodás. Már csak ki kell találni, hogy mire puffad fel a csinos kis arca.
A kocsinak támaszkodtam és gondolkoztam. Nem kérdezhetek rá, hiszen utána túl egyértelmű lenne, hogy én voltam.. Liz. Ő kell ide. Kedves, aranyos, és könnyen befolyásolható. Tökéletes.
- Már mindenütt kerestünk !
- Ezt nem hiszem el!
- Szólhattál volna !
- Valaki szedje már szét a sátrakat. Na !
Reggeli kavarodás... Rav el sem mozdult Rev mellől, Zacky és Freya szintén úgy csináltak mintha összeragadtak volna, Syn pedig Liz körül lebzselt.
- Liz ! Gyere segíts ! Elhagytam az egyik karkötőm és nem találom. - a frászt hagytam el.
- Úristen mi volt ez ? Hallottad te is ? - nem hallhatott semmit, hiszen én sem...
- Biztosan egy farkas. - poénkodott.
- Nagyon valószínű.
- Vagy egy mókus, mit tudom én.
- MÓKUS ? Oh csak az ne legyen. Allergiás vagyok a mókusokra. - alig bírtam ki röhögés nélkül.
- Komolyan ? - nevetett.
- Aha. Szinte minden kisállatra, de egyszer a parkban megharapott egy mókus és egy hétig kórházban feküdtem.. Wááá nagyon parázok tőlük. Te allergiás vagy valamire ?
- Én ? Nem hiszem. Nem.
- Tudod olyan fura ez. Egész életedben úgy élni, hogy nem tudsz megsimogatni egy kutyát, vagy nem tudsz nyugodtan sétálni egy erdőbe, mert félsz, hogy rád támad egy vérszomjas mókus.  Heey ! Ne nevess. Ez nem vicces halál komoly.
- A barátnőm allergiás volt a csokira.
- Uh, szegény. Egyszer, képzeld, nem fogod elhinni...
És csak beszéltem és beszéltem, egyik kitalált sztori jött a másik után. Igyekeztem belé sulykolni ezt a témát. Liz tipikusan az az ember aki a nagy csendben megszólal. Mert aranyos, és nem szereti a feszültséget. Márpedig a mai reggel bővelkedett ebben.
Szomorúan beletörődtem, a nem létező karkötőm elvesztésébe, majd visszatértünk a többiekhez.
Kómásan pakolásztak.. Ruhákat kerestek, szemetet szedtek. Itt az ideje, hogy Lizt magára hagyjam.
- ELMEGYEK PISILNI. OKÉÉÉÉ ?
Mindenki bólogatott. Bevetettem magam a mókusok közé és vártam. Izgatott voltam. Vajon tényleg működni fog ?
- KAJAAAAAA ! - kiabálta Zack. Már lassan hányingerem lett az izgalomtól.
- Majd mi csináljuk Lenaval a kaját. Ki mit kér ? - vigyorgott Liz.
Hogy én mennyire utálok bárkinek is kaját csinálni. Még magamnak is...
- Freya, akkor rakok bele egy kis mogyorókrémet jó ? - nevetett hangosan Lizzie.
- Mi ? - súgtam oda neki.
- Allergiás rá. Matt meg a fűre - súgta. Gondolhattam volna, tipikus amerikai.. Ugyan mire másra mint a mogyoróra ?!
Szeretem az embereket. Ha elkezdesz suttogni mellettük akkor legtöbbjük lehalkítja magát, hiszen alkalmazkodik. Aranyos.
- Liiiz. Megkérhetlek valamire ? Hozol nekem egy zsepit ? Ott van a dzsekim zsebébe...
Akció indul. Freya szendvicsébe elrejtettem egy kis mogyit. Persze csak kicsit.... De tényleg.
Mindenki a tűz körül ült, és evett. Egy farönkön vártam a tetteim következményét. Már-már azt hittem, hogy nem is fog történni semmi. Némi csalódottságot éreztem.
- Srácok gáz van ! - kapott hirtelen a torkához majd kiköpte a kaját.
Kezdődik.
- A gyógyszerem ! A gyógyszer a táskámban van !
Liz bénultam ült tovább míg én és Raven a gyógyszerért szaladtunk.. (Ami gondosan szét volt szórva az erdőben.)
- ITT NINCS ! - kiabálta Rav kétségbeesetten.
- Azonnal kórházba kell mennünk.
Matt felkapta a piros és lila színekben pompázóFreyat - aki meg kell jegyeznem még így is szép volt-, majd Zacky és Raven társaságában elhajtottak. Amolyan kurva gyorsan.
- Ez azért durva volt. - mondta tátott szájjal Syn.
Liz le sem vette rólam a szemét. Éreztem a felém áradó gyűlöletet.
- De amúgy mi történt ?
- Allergiás roham, ha jól láttam. - állapította meg Synyster zseni Gates.
- Akkor iszunk egy kis whiskeyt ? - törte meg a csendet Rev.
- Vessenek a mókusok elé ha ezt kihagyom ! - nevettem.
Liz felállt, hozzám vágta a szendvicsét, én meg türelmetlenül vártam mit fog mondani...
- Tévedtem. Te beteg vagy. Egy cseppet sem hasonlítunk.








Két nappal később már semmi baja nem volt a csajnak. Fogalmam sincs, hogy mit gondol az esetről. Remélem vette a lapot. Velem nem lehet baszakodni. Sem azzal akit szeretek. Hozzám egy rohadt szót nem szólt az biztos..... Liz meg nem hiszem, hogy bemártott. Nem, ő nem olyan. Ő aranyos.
Még a kis kirándulásunkon megígértem Synnek, hogy kölcsön adom neki a hajvasalóm. Kölcsön-örökbe, nekem már nincs rá szükségem.
Ám ebben a látogatásban nem ez volt a lényeg....
- Szia. - mondta kedvesen Rev.
- Csak Synnek hoztam a hajvasalót... - röhögtünk. Bemehetek ?
- Gyere csak. Igazából annak én is nagy hasznát fogom venni.
- A többiek ?
- Syn nem aludt itthon, Raven meg csak a boltba ugrott le.
Sietnem kell.... Mondj valamit Lena.. Áh minek ide beszéd ?
Egészen közel léptem hozzá majd felnéztem rá. Megnyaltam a szám, majd megcsókoltam.
- Én - szólt erélyesen majd tovább nézett.. Lekaptam magamról a pólómat...
- Áh, leszarom. - pasik, csak ilyen egyszerűek ne lennétek...
Magához szorított és azon kaptam magam, hogy alig bírom vele tartani a ritmust. Meglepett. Elég volt hozzám érnie és máris izzott a testem, nem volt szükség hosszú előjátékra... Majd feltéptük a hálószoba ajtaját és azzal sem törődtünk, hogy nem az ágyra zuhanunk hanem a szőnyegre. Tudtam, hogy a szőnyeg teljesen szétmarta a hátam de a fájdalom még nem jutott el a tudatomig a gyönyörtől....
- MI A FASZOM. - hallottam az ajtóból Raven hangját.
Rá sem néztem... Rev - bár próbált felegyenesedni - én visszanyomtam, és tovább csókoltam.

írta Cookie.

Ezt nem hiszem el. Itt állunk Synyster Gates haza előtt, mert hogy az apja elvileg kirakta. Persze, útközben kiderült, hogy most ő játsza a sértődöttet és azért költözik. Szóval éppen a kocsiban ülök Revvel és várjuk, hogy Brian végre megérkezzen az elvileges utolsó dobozával.
- Ezt nem hiszem el - ismételtem már hatszáz-hetvenketedszerre is. 
- Nyugi, jó srác, nem lesz vele baj, Rav - jézusom, már reggel is megakartam tőle kérdezni, hogy mi ez a Ravozás, de a vicc az, hogy tetszik.- Pont ahogy mondta. És végre valaki besegíthet neked a főzésben - próbált nyugtatni, bár ki törődik a szavakkal, miközben egyre feljebb simogatta a combomat?
Kopogás jött az ablak felöl. Idegesen próbáltam az allítólagos pasim kezét lelökni magamról, bár nem tudom, hogy miért zavart, hogy Brian látja, hiszen ezentúl úgyis hozzá kellesz szoknia, na meg persze nekünk is az ismeretlen csajaihoz. Rev félkezzel kinyitotta a kocsiajtót, majd hozzávágta Synhez a kocsi kulcsot, hogy betehesse az utolsó dobozt is a csomagtartóba. Egy lágy csókot nyomott a nyakamra, majd mikor Syn bevagódott a hatsó ülésekre és becsapta az ajtót, Rev rátaposott a gázra. Felsóhajtottam és próbáltam megszokni az érzést, hogy ezentúl eggyel többen leszünk. 
Tehát sikeresen belecsöppentem egy metál banda életébe és a játszótársává váltam a dobosnak. Nem, nem esik rosszul, hogy csak játszik velem, hiszen én is játszom vele. És még élvezem is. 
Igazából nagyon jól kijövünk Revvel. Őrült egy ember és néha még szoknom kell az idióta ötleteit, meg ezt az együtt éléses dolgot, de míg az ágyban is ilyen jól teljesit, addig nincs gond. Ez mondjuk elég ribancosan hangzott. 
A hirtelen fékezéstől előre zuhanva estem vissza a valóvilágba a gondolataimból. Rev feltépte az ajtót, majd énekelve kiugrott a kocsiból.
- Óvatosabb is lehetnél - orditottam utána. - Azért, mert kölcsön kaptuk anyám egyik kocsiját, nem jelenti azt, hogy nem éppségben kell visszaadnom! 
Idegesen kimásztam a kocsiból, majd unottan Syn meglepődött arcára néztem.
- Hát... ez érdekes volt - nyögte ki vigyorogva, majd ő is kimászott a kocsiból. Sűrű fejrázások közepette ott hagytam, míg ő a dobozai után nyúlt. 
A kipakolás után természetesen, Revhez hasonlóan, Synnek is az első dolga volt, hogy átnézze a hűtőt. Érdeklődve figyeltem a beszélgetesüket, mikor Syn felvetette a házavató party témat.
-Téényleg, ez eszembe sem jutott! - hördültem fel.
-Éreztétek, hogy én is jövök. Akkor ma megünnepeljük a teljes beköltözést! Szólok a fontos embereknek. Jimmy te meg a többieknek - szervezkedett kedves, új lakótársunk, miközben kibontotta Jimmy utolsó sörét.
-Ja, meg lelépek és veszek piát Johnnyval. Addig készítsetek elő minden mást itthon - és a következő pillanatban már egyedül álltam a konyhaközepén Briannel.
-Rev mindig jól csinálja... - mondta, mire megrántottam a vállam. A gondolataim fénysebességgel cikáztak a fejemben, hogy próbáljak valami érdekeset mondani, de ő megelőzött. - Ketten maradtunk! - vigyorgott azzal az úgy nevezett csábító mosolyával. 
-Igen - mondtam kérdően ránézve. Már éppen elakartam indulni, hogy felmenjek a szobámba, hiszen úgyse tudnék miről beszélni vele, mikor hallottam, hogy megszólal és valami olyat mondott, amitől a lábaim a földbe gyökereztek.
-Raven. Olyan meleg van idebent, nem? - majd levette a pólóját és közelebb lépett hozzám. Ez most komoly? Biztos csak szórakozik, hiszen én most a legjobb barátjával vagyok együtt! Ekkora barom nem lehet, vagy mégis?
-Azt hiszem a te pólód sem tetszik - és letépte rólam azt. Az a szemét állat éppen most próbál a csábítása rabjává tenni én meg csak állok, mint egy idióta és lélegzet visszafolytva várom a fejleményeket. Jimmy úgy is megértené. A nyakamra tapasztotta az ajkait, én pedig egy sóhajjal jeleztem, hogy tetszik, amit csinál. Beleremegtem. Éppen azon voltam, hogy beszálljak én is a kis játékába, de mikor az arcom felé közeledett elkapta a fejet és könnyedén kijelentette:
-Uh, van még egy doboz amit nem csomagoltam ki, teljesen el is felejtettem! Szerintem a buli kezdetéig a szobámban leszek. - büszkén mosolyogva sétált el mellettem és hagyott, félmeztelenül állva a konyha közepén. Gyorsan magamra kaptam a pólómat, majd a gondolataimban magamat szidva elkezdtem valami rendet rakni a házban.
Még is hogy gondolta ezt Syn? És én? Jimmy megértené? Hát, nekem teljesen elment az eszem. Ilyen és hasonló gondolataim támadtak,mikor végre elkezdtek megérkezni a vendégeink. Természetesen szinte senkit sem ismertem, csak a bandát és a lányokat.

Mire a buli már javában ment végre Synyster, akinek az egész az ötlete volt, is hajlandó volt megjelenni. Nem tudtam, hogy mit tegyek, bár elég butaság volt ezen rágódnom egész este, hiszen teljesen magától értetődő volt, hogy csak szórakozott, de azért szemmel tartottam.

Éppen a hűtőben kutattam pár sör után, mikor megéreztem, hogy valaki figyel.
- Miben segíthetek? – fordultam hátra, mire Brian elkapta a tekintetét, mivel éppen a hátsómat stírölte és a szemembe nézett. Felemelte a sörös üvegét, rám vigyorgott, majd meghúzta azt és kisétált az ajtón, amin épp Zacky sétált be. Idegesen Syn hátába szegeztem a tekintetem, majd Zacky kezébe nyomva az összes sört, amit csak találtam, kirohantam a konyhából egyenesen a kertbe. A hintaágy felé vettem az irányt, de meglepetésemre valaki már volt ott és mikor meglátott, valamit gyorsan a zsebébe dugott.
- Hát, te mit csinálsz itt? – ültem le Rev mellé, majd mikor megláttam, hogy egy zacskó lóg ki a zsebéből, tablettákkal,megráztam a fejem. Tudtam, hogy Rev drogozik és az alkoholt is képes túlzásba vinni, de mivel nem vagyok az anyja nem mondhatom neki, hogy álljon le. – Jaj, mondd, mire jó ez neked? – kérdeztem szomorúan mosolyogva és a vállára hajtottam a fejem.
- Kérsz? – kérdezte a kérdéseimet meg sem hallva, elővette a zacskót és boldogan nyújtotta felém.
- Nem, kösz... Én nem.. élek ilyenekkel – nyögtem ki végül és kivettem a másik kezéből a whiskey-es üveget. Én nem drogozom, bár volt rá alkalmam, hogy kipróbáljam, de kicsit parázok, hogy függővé válnék. Csak a füves cigit próbáltam, de azzal is rossz emlékeim vannak.
Még két éve volt, hogy pár haverral a középsuliból elmentünk bulizni. Totálisan kiütöttük magunkat és akkor jött egy srác a füves cigijével. Egész este a budi mellett ültem, egy ismeretlen csaj házában, majd reggelre mindenki eltűnt, én meg azt sem tudtam, hogy hol vagyok és az este legnagyobb részére nem is emlékeztem.
Nem mondanám, hogy Rev a szavak embere és én sem vagyok az a beszélgetős típus. Kivéve ha már elfogyasztottam egy megadott mennyiségű alkoholt. Meghúztam az üveget, majd visszaadtam Revnek.
- Van egy cigid? – kérdeztem, majd mutatta, hogy a zsebében keressem. Tabletták, tabletták, valami por szerű izé, lakáskulcs, cigisdoboz és öngyújtó. Kivettem a két utóbbit és végre rágyújtottam. Egyébként nem dohányzom, tudom, mindenki így kezdi, de én tényleg nem. Számomra teljesen elképzelhetetlen, hogy reggel felkelek, cigi és egy kávé, kajálok és utána rögtön cigi. Vagy szar kedvem van és elszívok egy szálat. Csak alkhollal vagyok képes elviselni, de akkor szinte kívánom is.
Mosolyogva ültünk egymás mellett, mikor Rev egyszer csak elkezdett nevetni. Gondolom ez már a tabletták hatása volt, bár az sem kizárt,hogy csak rájött  az öt perc.
- Hát, ez a házavató party kurvára unalmas – nyögte ki és földhöz vágta az üres üveget. – Hozok piát. – Állt fel, én meg annyira hülyének és unalmasnak éreztem magam.
Két üveg vodkával tért vissza, amiből egyet a kezembe nyomott a másikat meg jól meghúzta. Kezdett sötétedni, mikor már eléggé az üveg aljánál jártunk és szinte mindenen nevettünk, közben Jimmy keze már olyan helyekre is becsúszott, ahova teljesen józanon biztos nem engedtem volna, még akkor sem, ha tőle már megszoktam, főleg nem egy hintaágyban. Nyelvemmel a nyakán játszadoztam, mikor felém fordult és az ölébe kapott. Mivel póló szinte sosincs rajta, meg könnyítette a helyzetem, hogy nem kellett még azzal is bajlódnom. Benyúlt a pólóm alá, majd lassan elkezdte lehúzni rólam. Ajkait a nyakamra tapasztotta és egyre lejjebb csúsztatta, egészen a mellemig. Félkezemmel az övével szórakoztam, míg a másikkal a hátát karmolásztam. Távolról halk nevetéseket hallottam, majd egy köhintést. Mosolyogva feltekintettem és nem voltam meglepődve, mikor a fél vendégsereggel néztem farkasszemet.
- Milyen vicces, hogy pont a házigazdák hiányoznak a partyról – mosolygott Matt, kezében egy pohárral, a másik oldalán pedig Freya kuncogott részegen és valami olyat motyogott, hogy ’Tudtam ezentúl már csak le sem tagadhatják.’ Bár ebben nem voltam biztos és abban sem, hogy ki, mit, mikor és, hol.
- Ott van nektek Brian, ő is házigazdának számít – nyögte Jimmy a nyakamba és mivel nem hittem, hogy bárki is értette volna, elismétetlem, miközben visszarángattam a melltartópántomat a helyére. Elmosolyodtam, mivel teljesen egyértelmű volt, hogy Synyster Gates már rég nincs a házban, vagy bezárkózott a szobájába egy csajjal.
- Mit szólnátok holnap egy sátorozáshoz? – hallottam valaki elhalkuló kérdését, miután felhagytak azzal, hogy a nyilvános szexelésünket bámulják. Visszatérve Jimmy ajkaihoz, elmosolyodtam az ötleten. Ezt meg kell valósítanunk.

Másnap reggel iszonyú fejfájással keltem és tökre beparáztam, mikor éreztem, hogy az ágyam megmozdul. Vagyis reméltem, hogy az ágyamban vagyok. Arcomat felemeltem a mellettem fekvő személy nyakából és megnyugodva vettem észre, hogy bár nem az ágyamban vagyok, de Jimmy karjaiban aludtam el. Felsikítottam, mikor a másik oldalamra fordulva kiestem az ágyból és a betonon végeztem.
- Mi van már? – ült fel Rev ijedten, de túl nagy volt a lendület, és gondolom nem is számított a mozgó ágyra, legurult mellém. Ijedten tekintettünk egymásra és mondanom sem kell, hogy mindkettőnkből kitört a nevetés.
- Hatásos reggeli ébresztés – nyögtem, majd Jimmy mellkasára támaszkodva próbáltam felkelni, fájó derekamat maszírozva.
- Jó reggelt – kapta el a kezem és egy puszit nyomott a homlokomra.
- Lehet, hogy kicserélem az ágyammal – nevettem, majd felhúztam Jimmyt is és betámolyogtunk a konyába. Útközben boldogan jöttünk rá, hogy a vendégek nagy része már haza ment, vagy legalábbis nem a házban tartózkodott és még csak nem is hagytak annyira nagy rumlit maguk után. Egy kávé kíséretében felmásztam a szobámba és még boldogabb lettem, mikor senkit sem találtam ott. Visszatérve a nappaliba a kiscsapatunk másnapos arc kifejezéseivel találkoztam.

Idegesen csaptam le az ébresztőórámat. Nyári szünet van, hát ki az a barom, aki hajnali 7kor fel akar kelni? Bosszankodásom közben jutott eszembe, hogy hiszen ma megyünk sátrazni.
- Jimmy. Jimmy. Jimmyyyyyyyyyy – bökdöstem Jimmyt, aki most kivételesen a szobájában aludt.
- Raveeen, hagyjál már – mormogta, majd berántott maga mellé.
- De... Mennünk... Kell... – próbáltam ellenállni a kezeinek, amivel épp be akarta fogni a számat. Mosolygott, de láttam rajta, hogy még mindig képtelenség lenne őt innen kirángatni, tehát statisztikát váltottam és kacéran odabújtam hozzá és dorombolva a fülébe súgtam:
- Lent van négy karton sör és egy halom whiskey és vodka, amik mind rád várnak.
- Ez most komoly? – nevetett fel, azzal a tipikus Jimmys nevetésével, amivel mindenkit legalább egy mosolyra kényszerített.
- Aha – bólintottam, közben a körmömet végig húztam a hasán, majd egy csókot lehetlem az ajkaira és kilibbentem a szobából, egyenesen a konyha felé. Útközben egy álmos Synnel találtam szembe magam.
- Na, mi ez a nagy boldogság ilyen korán? – dörzsölte a szemét, majd lesimított pár kószán álló tincset.
- Sátorozni megyünk! – Ordítottam fel,majd egy puszit nyomtam az arcára és végre megérkeztem a konyhába. Készítettem kávét és közben mosolyogva néztem, ahogy Jimmy és Syn leballagnak,majd kávét követelve, kimennek és rágyújtanak.
Kilenc óra körül már sikerült összeszednünk magunkat és végül a többiek is megérkeztek. Elintéztem a kocsit anyámmal, veszekedtem Revvel, hogy én vezetek, majd még több pia társaságában és enyhén nyomorogva, de végre el is tudtunk indulni.
- Francba – morogtam, mikor már az út háromnegyedét megtehettük – mindjárt elfogy a benzin – bár, nem hiszem, hogy bárki is meghallotta volna, mivel éppen Rev helyet akart cserélni az anyós ülésen ülő Johnnyval, ami természetesen csak úgy valósulhatott meg, hogy az egyik rálépett Zacky leggyengébb pontjára, a másik meg fejbe rúgta Mattet és az ölében ülő Freyát. Leállítottam a motort, amit természetesen senki nem vett észre, kimásztam és megtankoltam.
- Éhen halok.
- Én is.
- Én is.
- Én is ennék valamit.
- Rendben, valaki bejön velem? – kérdeztem vigyorogva.

Végre odaértünk az erdőhöz. A kocsitól távolodva elkezdtünk egyre beljebb sétálva, sátorokkal a hátunkon, temérdek mennyiségű alkohollal a kezünkben.
- Rev, ne rohanj már,még elesel és összetöröd... a piákat – karoltam bele nevetve Johnnyba, miután még félóra elteltével is sétáltunk, mert nem találtunk egy normális sátrazós helyetés sikeresen elfogyasztottunk egy üveg vodkát, meg pár doboz sört.
- Iiiiiitt, eeeez. Igen, ez a tööökéletes hely. Higyjetek nekem! – mutatott körbe Jimmy, mikor odaértünk egy tisztáshoz, ami inkább egy éjszakai állat tanyának nézett ki. Ez ijesztő lesz, gondoltam, de mivel a drága, már majdnem a sírás szélén volt és már a sétából is elegem volt, szóval engedtünk neki és elkezdtünk lepakolászni. Egy doboz sör társaságában letelepedtem a sátrunktól nem messze fekvő fatörzsre és onnan szemléltem, hogy páran elmentek faágakat keresni az esti tábortűzhöz, míg a többiek próbálták felállítani a sátrakat.
- Legalább megpróbáltam – ordított Jimmy, mikor harmadszorra sem lett kész azzal a nyamvadt sátorral – szóval senki sem mondhatja, hogy nem – vigyorgott majd leült mellém és magához húzott.
- KÉÉÉSZ! – ordított fel Lena, talán egy kicsit túl büszke mosollyal.
- Akkor segíthetnél nekünk is – nevetett Jimmy, miközben kitépte a kezemből a sört és elment szemre venni azt a sátrat.
- El a kezekkel, haver, csináld meg magadnak – húzta ki magát Zacky, Lenát védve, mint aki csinált is volna valamit, annak érdekében, hogy az a sátor álljon.
- Ugyan már! Minek ide sátor – rugott bele az említett tárgyba (a sajátunkba) Rev – alszunk majd a csillagos ég alatt, ha nem bánod, bébi – nevetett, majd kézen fogott és berángatott az erdőbe.
- Héé, most meg hova viszel? – nevettem, bár nem nagyon zavartattam magam, sőt, a végén már én húztam őt egyre beljebb.

Nem tudom, hogy de a végén sikerült visszatérnünk a táborhelyhez, ahol már nagyban égett a tűz. Rev elengedte a kezem, majd berohant a táncolók közé. Azt hiszem Freyával láttam utoljára táncolni, míg én Mattet szórakoztattam, majd elmentünk mi is csatlakoztunk. Valaki kezéből kitéptem a cigit, majd Revet láttam közeledni, csakugyan egy tasakoska társaságában.
- Raaaaaaaaaaven, gyereee csaaak ideee – húzott el minden szót, majd a porával kínált.
- Jimmyyy – toltam el a kezét és a por helyett inkább a mellkasát kezdtem felfedezni.
- Van ám nekem – mondta szaggatottan, miközben a zsebeit kezdte átkutatni – ilyen tablettám is – nyújtotta büszkén.
- Nem. Kell. Kösz. – vigyorogtam és odadobtam a zacskókat a hozzám legközelebb állónak, vagyis Zackynek. Jimmy száját megtámadva egyre hátrébb löktem, majd a földön kötöttünk ki. Nevetve fedeztem fel az ujjaimmal Jimmy minden egyes porcikáját, észre sem véve,ahogy ő bólint Zackynek, aki belepottyant, egy vagy két tablettát a sörömbe.
- Héééé, a szexet hagyjátok későbbre – szakított félbe minket Zacky, majd a kezembe nyomta az italom, én meg kérdés nélkül lehajtottam. Revet éreztem mozgolódni magam mellett, felpattant és engem is rántott magával.
Hirtelen elálmosodtam. Lehunytam a szemeim és úgy álltam pár percig, vagy akár órákig is. Kinyitottam a szememés hirtelen mindent és mindenkit sokkal szebbnek láttam. A fény, amit a tábortűz adott teljesen elmosódott, csakugyan az alakok, akik mosolyogva sétáltak el mellettem. Volt, aki a nyakamba borult és megölelt. Zackyt kerestem, deláttam, hogyéppen Freyával van elfoglalva, így hát a társaság közepén álló Revet támadtam le.
- Mit tetettéél a piámba? – nem voltam mérges, mi több, egyre jobban vigyorogtam.
-  Miiit? Uuugyan Rav, ne legyél ünnep rontó – borzolta össze a hajam.

Veszekedésre keltem. Zacky hangja keveredett Lenáéval, és mintha néha Freya is közbe szólt volna.
- Tudom, hogy belecsempésztél azokból a tablettákból a piámba, amit Rev hozott, csak azt nem bírom megérteni, hogy neked ettől most miért lett jobb?
- Ugyan már, most mit vagy úgy oda. Lena! LENA! Jó, akkor menj, ha neked ettől jobb lesz. Sértődj csak meg!!
- CSEND LEGYEN MÁR! – Ordított fel mellettem Rev. Nevetve magamra kaptam a pólómat, majd kiléptem a sátorból, ami természetesen nem a miénk volt, de hogy, hogy kerültünk ide, az örök rejtély marad számomra.
- Naaaa, mi ez már itt kora reggel? – Zacky a fatörzsön ült és idegesen beleszívott a cigijébe, Freya pedig, egy lepedőn ült egy szál pólóban, egy fa alattés ijedten nézett rám.
- Lena felkapta a vizet. Mindent olyan érzékenyen vesz, csak egyetlen egy rohadt tabletta volt. Végre mindenki látta mosolyogni és felszabadultan. Nem értem az egészet. Áhh. – bosszankodott Zacky, majd elnyomta a csikket, felkapta az ingjét, ami Freyától nem messze volt, majd Revet kilökve a sátorból bement durcizni.
- Baszd meg, Baker. Most mi a fasz bajod van? – jött ki Jimmy idegesen, magárakapkodva a ruhadrabajait. Vele nem törődve, elgondolkodva Freyát bámultam, ő meg engem.Nem tudtam, mi legyen. Egyrészt féltem is, hogy Lena nem jön vissza, vagy kitudja, mit csinálunk, ha valami megtámadja? Úristen, Raven, mér megint túl reagálod. Lena mindig is ilyen önfejű volt, még csak nem is kedvelted annyira, és valószínüleg ő sem téged. Majd Zacky gondoskodik róla.

Mindenki aggódva kereste Lenát, párokban szétválva bemerészkedtünk a fák közé, amíg világos volt.
- Mindig, mindenen besértődik,semmi sem jó nekiés senkit sem szeret. Nos, tegnap este legalább megismertük egy jobb fej énjét is. Hát, nagyon borzalmas, mit ne mondjak – gúnyolódott Jimmy, miközben én Lena nevét ismételgetve ordibáltam.
- Szerintem neki is megvan a saját története, amit egyikünk sem ismer. Biztos van oka arra, hogy olyan, amilyen – vélekedtem.
- Óh, milyen optimista vagy.
- Nem, csak szeretek bízni az emberekben, hogy egyikünk sem olyan tahó, mint amilyenek mutatja – nevettem és belecsúsztattam a kezem Jimmy kezébe. – Szerintem menjünk vissza a kocsihoz.
Így is tettünk. Ám a kocsinál már valaki ott állt és mikor meglátott minket, idegesen elfordult és igyekezett eltünteni kisírt szemeit.
- Hogy itt miért is nem kerestük elsőre? – ordított fel Rev.

Amint kinyitottam a szemem, be is csuktam. Milyen nap van ma? Át kellett gondolnom az elmúlt pár nap történéseit, hogy rájöjjek hanyadika is van, és azonnal ki is pattantam az ágyból. Hát persze, ezt a napot vártam már napok óta. Vigyorogva elmentem fürödni, reggelit készítettem, közben pedig felhívtam Mattet. Meg beszéltük, hogy mielőtt elmennénk Ravenékhez, - ahova már Syn is beköltözött – elugrunk piát venni. Gyorsan benyomtam magamba 2 szelet pirítóst, felkapkodtam magamra a ruháim és már rohantam is a megbeszélt helyre.

Izgatottan gyújtottam rá a cigire, amit előbb kotortam ki a zsebemből, majd beleszívtam és hagytam, hagy árassza el a tüdőmet az undorító, mocskos füves cigi. Anyám hónapokon keresztül küldözgetett pszichiáterhez, orvoshoz, csak, hogy leszoktasson a füves cigiről, - na meg az állítólagos drogokról - de egyszerűen nem ment. Imádom, mikor átjárja a torkom, tüdőm és imádom az utána lévő kábító érzést.
Megláttam Matt közeledő alakját, aki köszönés helyett kikapta a kezemből a füves cigit, és beleszívott.
- Neked is szia – vigyorogtam. Amint végéhez ért a cigaretta, kézen fogtam Mattet és behúztam a kisboltba. Szó nélkül mindketten az alkoholos polc felé vettük az irányt, és az ott lévő piák felét a kezünkbe fogtuk. – Sört is hozz! – szóltam hátra, amint leraktam a pultra az üvegeket.

- Megjöttek Matték is! – invitált be minket a házba Rev. Már mindenki megérkezett, a konyha, nappali tele volt piás üvegekkel, némelyik már üresen a sarokba végezte. Mielőtt elindultunk volna, Raven beszélt az anyjával telefonon a kocsival kapcsolatba, - ugyanis tőle kaptuk kölcsön az útra – majd velünk is megígértette, hogy nem lesz semmi baja. Gyorsan bepakoltuk a csomagtartóba a piákat, majd – szinte - egymás ölébe ülve, beültünk a járműbe. Persze előtte volt egy kis vita, ugyanis Rev akart vezetni, de ő már több piát megivott, mint mi mindannyian

A fiúk hülyeségén nevettem, mikor azt vettem észre, hogy begurulunk a benzinkútra. Raven megtöltötte tankot, és már ment volna fizetni, mikor Syn hirtelen megszólalt.
- Éhen halok.
- Én is.
- Én is.
- Én is ennék valamit – helyeseltek a többiek is.
- Rendben, valaki bejön velem? – kérdezte vigyorogva Rav, mire mindenki csöndbe maradt. Senki sem szólalt meg, Raven türelmesen várta, hogy valaki jelentkezzen, mikor…
- Freya szívesen bemegy veled – lökött ki a kocsiból Matt vigyorogva.
- Hé, dehogy megyek! Láttad te, hogy milyen lepukkant ez a hely? – tiltakoztam, de azért elindultam Ravennel a bolt felé. – Ijesztő – néztem Ravenre vigyorogva. A bolt kívülről még elviselhető volt, - mocskos, sáros – de belülről annál undorítóbb. Érezhető volt a döglött állat, alkohol és még valami teljesen ismeretlen szag is.
- Fúj – fogta be az orrát Rav, undorodva. Én is majdnem elhánytam magam, de azért a csokis pult felé vettük az irányt. Levettünk pár édességet, chipset, nyalókát, majd indultunk volna fizetni, de senki sem volt ott. Most, hogy jobban körülnéztem, senki sem volt a boltban, csak mi ketten Ravennel.
- Hallóóóó, van itt valaki? – kiabáltunk, kopogtunk a pulton, Ravennel. – Fizetnénk!
- Bú! – fogta meg valaki hátulról a vállam, mire mindketten felsikítottunk.
- A francba, Jimmy, a szívbajt hoztad ránk! – kezdte el ütögetni Rev felsőtestét Rav.
- Hé, boccs – emelte fel védekezően a kezét Rev, nevetve. – Csak azért jöttem, hogy megkérdezzem, mi tart ennyi ideig.
- Amint látod… - mutattam a pult felé, ahol eddig esküszöm még senki sem állt.
- Jó napot, mit adhatok? – kérdezte mosolyogva az öregember.
- De hát az előbb még senki sem volt itt – suttogtam rémülten Ravennek. Gyorsan kifizettük a benzint, a kajákat, és siettünk is vissza a kocsihoz, ahonnan a lányok vidám nevetését lehetett hallani.

Már mindenki torkán lecsúszott pár üveg vodka, több hülyeségről beszéltünk, és már szinte mindenen nevettünk, de még így is feltűnő volt, hogy Syn és Liz kerülik egymást. Oké, egy kocsiban nem nagyon lehet kerülni az embert, de pár perccel ezelőtt leparkoltunk egy mezőszélén, a kocsiból kihalásztunk minden piát, és elindultunk valamerre. Syn próbált minél közelebb lenni Lizhez, de Liz valamiért mindig kikerülte őt, majd végül hozzánk menekült. Vagyis hozzám és Johnnyhoz. Johnny épp valami csajról beszélt, a felét fel se fogtam, ugyanis jobban lekötött, hogy mit művelnek Synék.
- Mizu? Mi még nem beszéltünk valami sokat – kezdte Liz, mosolyogva.
- Ja, megvagyok – mosolyogtam én is. Elég jól elbeszélgettünk, néha Rev idétlenségein nevettünk, aztán Lena is beszállt a beszélgetésbe. Vagyis mondjuk úgy, hogy elkezdett Lizzel beszélni, én meg ott se voltam, mire arrébb húztam egy picit Lizt.
- Mi baja velem? – tértem rögtön a lényegre.
- Hú, hát figyelj Freya. Az igazat szeretnéd? – kérdezte, mire én rábólintottam. Ha velem van a baj, akkor mondja a szemembe, talán tudok rajta változtatni. – Mióta felbukkantál Matt életébe, ő szinte csak veled van. Ne nézz így rám, tudom, én se ismerem őket olyan régóta, de ezeket mind Lena mondta nekem.
- Jimmynek is ott van Rav, vele mégis jóba van Lena – vágtam közbe. – Egyébként sincs semmi köztem és Matt között. Bármikor próbálhatnának, beszélgethetnének, úgyhogy ne fogjátok rám, nincs hozzám bilincselve – tudom, hogy össze-vissza hordtam minden baromságot, de nem hittem el, hogy ez a baja. – És amint látom, te is nagyon jól elvagy Synnel, Lena meg Zackyvel – raktam keresztbe a karjaim.
- Ha nem látnád, Ravennel sincs olyan jóba – vágott vissza Liz. – Egyébként meg te akartad, hogy elmondjam az igazat, úgyhogy nem kéne, hogy megsértődj – dobta hátra a haját, majd a többiekhez sietett.
Pár percig a gondolataimba merülve sétáltam a többiek után, mikor valaki elállta az utam.
- Mi a baj? – kérdezte Matt mosolyogva.
- Semmi. Tényleg semmi – mosolyogtam vissza rá, majd kikerülve a többiekhez mentem. Hamar oldódni kezdett a hangulat – ismét – a pia miatt, na meg amiatt is, hogy végre találtunk egy helyet ahova letelepedhettünk. Mindenki elindult, hogy faágakat keressen, végül annyit találtunk, hogy később már biztos nem kellesz menni, keresni. Körbe ültük a tüzet, velem szembe ült Rev és Raven, akik nagyon jól eljátszadoztak egymással, a jobb oldalamon pedig Matt volt.
- Hé, ne mond, hogy ezért sértődtél be – kezdte Matt vigyorogva, persze én úgy tettem, mintha nem tudnám miről beszél. – Ugyan, én tudom, hogy kivel akarok lenni, és ne aggódj Lena miatt. Mindig is önfejű volt, de ha majd megismer…
- Persze, ha meg akarna ismerni – vágtam a szavába, majd beleszívtam a cigibe.
- Nyugi, rendben? Végül is azért jöttünk az erdőbe, hogy jobban megismerjük egymást…
- És, hogy bulizzunk – vágtam ismét a szavába nevetve. Kikaptam a kezéből a vodkás üveget, és meghúztam. Elbambulva figyeltem a tüzet, miközben szólt a zene. Elmosódott alakokat láttam táncolni, hallottam, hogy nevetgélnek, majd valaki felhúzott a földről és táncolni hívott.
- Rev – vigyorogtam a táncpartneremre. A kezembe nyomott egy whiskys üveget, miközben a másik kezével átkarolta a derekam és táncolni próbált, bár nem nagyon sikerült, ugyanis állandóan a piával volt elfoglalva. Ráztam magam a zene ritmusára, sorban fogytak el az alkoholtartalmú piák, majd Rev mindenkit körbe kínált a szerzeményével.
- Kérsz? – nyomott az arcomba vigyorogva egy kis tasakot, tele fehér porral. Gondolkoztam pár másodpercig, majd megrántottam a vállam, és vigyorogva rábólintottam. A drog hamar hatni kezdett, mindent és mindenkit sokkal szebbnek láttam, Lena is sokkal barátságosabb lett.
- Freyaaaaa – ölelte át hátulról valaki a derekam.
- Ki vagy, kedves idegen? – kérdeztem nevetve, majd megfordultam és Zackyvel találtam szembe magam. Mosolyogva tanulmányozta az arcom, láttam, hogy a szeme a szemem és a szám között ugrál, majd megadtam neki az első lépést. A már így is közel lévő arcát még közelebb húztam, és óvatosan súroltam az ajkait a számmal. Zacky ezen felbátorodva egyre hevesebben kezdett csókolni, a kezei hol a combomat, hol a hátamat simogatták. Nevetve kiszakítottam magam Zacky karjai közül, és a piás üvegek felé vettem az irányt. Leültem a fűbe, vagyis inkább leestem, ugyanis már alig bírtam a lábamon maradni, aztán lefeküdtem és csak néztem az eget. Elszívtam egy szál cigit, aztán még egyet, és talán még egyet, mikor egy sötét alak takarta el a kilátásomat.
- Hé, tűnj inneeenn! – hadonásztam a kezeimmel, de az a valaki azért se ment arrébb. – Na jó, mit akarsz? – ültem fel. Mielőtt bármi mást is mondhattam volna, Zacky – ugyanis ő volt a sötét idegen – lecsüccsent mellém, és a combomat kezdte el simogatni, majd közelebb hajolt és óvatosan beleharapott a nyakamba.

Iszonyatos fejfájásra keltem, és arra, hogy valaki rajtam nehezedik. Éreztem a lágy szellőt, meg valamiféle férfi parfümöt, mire a szemeim rögtön kipattantak, és Zackyt láttam meg magamon, meztelenül, a keze a lábamat simogatta, és motyogott valamit. Jobbra fordultam és Lenát vettem észre az egyik fa alatt, miközben minket figyelt és beleszívott a kezében lévő cigibe.

Dühösen vártam Lena-t a parton, pont ott, ahol úgy igazából megismertük egymást. Nem is tudom, miért őt hívtam, Jason is a barátom… de az eddigi komoly 2 tagú baráti társaságomból talán mégis egy lánnyal kéne ezt megbeszélnem. Lassan engedtem ki a füstöt a tüdőmből, majd a füves cigim újra a számhoz emeltem, és egyre jobban a gondolataim mélyébe merültem. Most költöztem ide, és az életem tényleg elkezdődött.

Miután Johnny Christ elhívott a Purple Haze-be, elmentem és vettem egy újabb könyvet egy másik boltban, hazamentem a hotelbe és leültem gitározni. Aztán feltérképeztem a minibár tartalmát. És ki is próbáltam. Pár óra fetrengés után a földön halálosan komoly elhatározásra jutottam: készülődök. Ilyen téren nem voltam hasonló a többi átlagos lányhoz, nekem tényleg rövid ideig tartott, míg összekészültem. Persze vannak kivételes esetek, de ez csak egy este, csak ismeretlen emberekkel és Johnny Christ-al. És… a francba! Jasonnek elfelejtettem szólni. Felkapartam magam a szőnyegről, a telefonomért nyúltam és írtam Jase-nek egy sms-t, hogy ha akar, jöjjön a Purple Haze-be egy óra múlva. Úgy is tudom, hogy akar. Aztán vissza írt, hogy őt már más elhívta, szóval perceken belül ott lesz. Miért, mennyi az idő?
Kilenc óra. Szóval Liz, most össze kéne szedned magad, tudod, meg kéne fürdeni meg hasonlók… Kereken 21 perc múlva viszonylag csinosan közlekedtem a lifttel lefelé, majd gyalog kifelé a jelenlegi lakhelyemről. Úgy mentem a PH felé, mintha törzshelyem lenne. Tulajdonképpen az, ha úgy vesszük… Beléptem. A tegnapi asztalunkat kerestem a szememmel, gőzöm sincs miért, de jól tettem, mert megpillantottam Jasont, ugyan ott ahol előző nap ült. Ez az, már csak Johnny-t kell megtalálnom. Azt kell, hogy mondjam, hogy jól indul ez az este, mert Johnny pont Jasonnel beszélget, és szerintem a bizonyos haverjai körülöttük ülnek. Nem gondoltam volna, hogy együtt találom őket, de ennek nagyon örülök. Elindultam hát feléjük, de a pult épp utamba esett, és hát egy whiskyt muszáj volt kérnem… azután már tényleg odamentem hozzájuk. Aztán bizonytalanul odaköszöntem az asztal előtt állva, erre mindenki elhallgatott és engem bámult. WHY?
- Hey Lizzie! Srácok, ő itt a kedves lány, ő tényleg kedves volt ma velem, de már elmeséltem. Ugye már elhiszitek? Lizzie, mondd, hogy így volt, ahogy elmondtam!
- Ööö… nem tudom, mit mondtál nekik…
- Azt mondta, hogy egy parkban találkoztatok, aztán smároltatok meg minden izé… - villantott rám egy ezer wattos vigyort egy srác Johnny mellet hátradőlve. Ez… ez nem lehet igaz. Ez az a srác! Ő nézett a múltkor olyan szépen! A felismerés, hogy ezt a bandát már láttam tegnap – felbecsülhetetlen. Ekkora mázlim nem lehet, hogy mindenki egymásra talált. – Amúgy téged láttalak már.
- Akkor nem volt igaz, amit Johnny mondott.
- Nem is így meséltem! Ne égessetek már le megint… - úgy látszik mindegyik fiú kellemes állapotba került már, olyan felszabadultan röhögnek… kicsivel később már tényleg realizálták, hogy én is ott vagyok, és egy gyors bemutatkozás után – Johnny vagyok még egyszer szia, ő Zacky, Syn, Matt, Jimmy, Jasont már ismered – minden erejükkel azon voltak, hogy bevonjanak a beszélgetésbe. Hát legyen, válaszolok mindenre és nem próbálok átlátszó lenni, így legalább kicsit kiismerhetem őket. Szegény Johnny-t tényleg sokat basztatják, Zacky-n pedig azt vettem észre, hogy teljesen másról álmodozik, de ő nagyon édes. Matt a bandájukban az énekes, hű, várjunk, Avenged Sevenfold? Igen, jól mondtam. Szóval ő egy nagyon jó fej pasi, viszont szintén mással van elfoglalva. Jimmyről lesüt, hogy egy idióta, de a szó lehető legkedvesebb értelmében. Ha találkozunk még, komolyan el kell vele beszélgetnem, hogy honnan jönnek neki a hülyeségei, és mégis hogy tud olyan maradni, hogy komolyan vegyék. Aztán van az a Brian, neki is van művészneve, mint itt mindenkinek, Synyster Gates, azt hiszem. Már akkor felkeltette az érdeklődésem, mikor először láttam. Most meg úgy vigyorog, mintha a bugyimat akarná leolvasztani a puszta mosolyával… Tipikus egyéjszakás kaland, de abból is a jobb fajta. Nem bánnám, ha lenne még itt valami… Róla tényleg el tudom képzelni, hogy nagyon jó az ágyban.
A kis csapatunk tök jól összekovácsolódott, és ebben rendkívül sokat segített az alkohol. Egyre tovább röhögtünk mindenen… és éjjel háromkor beállított a punnyadás. Kellemetlenül éreztem magam, hogy nem tudok mit kezdeni a helyzettel, ezért csak úgy mondtam a levegőbe, hogy percek múlva visszatérek, de a mosdó helyett a friss levegő felé vettem az irányt. Nekidőltem a falnak, de kényelmesebbnek tűnt, ha lecsúszok a földre. Előkaptam a cigim és rágyújtottam. Élveztem, ahogy ellazít, de egyből összeugrott minden izmom, mikor valaki mellém telepedett.
- Ugye nincs semmi baj? – kérdezte Jason egy bizonytalan mosoly kíséretében.
- Nem, csak… szükségem volt egy kis szabad ég alatt levésre, tudod.
- Gondoltam, hogy ide jössz; ezért jöttem utánad, feltéve, ha nem gond.
- Ha azt mondom, igen, akkor nem fogsz elmenni. De amúgy tényleg nem baj ám. – pár perces néma csend és persze a cigim után felkeltem a földről, és Jason is felpattant.
- Nem tudom, hogy te hogy vagy vele, egyetlen barátom, Jason, de én nem mennék vissza. Nagyon megkedveltem őket, és örülök, hogy így véletlenül pont ők voltak azok, akik elhívtak, de semmi értelme a közös punnyadásnak. Haza sétálunk?
- Annyira egyet értek veled. Én is jól éreztem magam! És ezentúl már nem csak én vagyok a barátod, ahogy látod. – belé karoltam, és elballagtunk egy bizonyos irányba. A többiek valószínűleg nem fognak haragudni, amiért csak úgy leléptem. Hozzászokhatnak, mert igen gyakran fordul elő, hogy én csak úgy lelépek.
A hotel előtt szépen megöleltem őt, jó éjt kívántunk egymásnak és mindketten haza mentünk. Tulajdonképpen sétáltunk egy jót, mert négy óra volt már, mire felértem a szobámba, és amúgy is tettünk egy kis kitérőt a part felé… olyan szép volt. Ahogy bedőltem az ágyamba, el is aludtam. Csak örülni tudtam a ma estének, végig gondolni nem…
A reggel fantasztikusan ért. Rajtam tényleg nem szokott annyira meglátszani a másnaposság, de most aztán… reggeli helyett gyógyszert fogok enni. Ki sem keltem az ágyból, csak úgy kényelmesen előhalásztam valahonnan a fájdalomcsillapítóm, meg alapból volt a közelemben víz, szóval még visszadőltem pár percre… aztán tényleg felkeltem. Na és mit csináljak ilyen szép időben délben egyedül? Előszedtem a laptopom és eldöntöttem, hogy ma lakás után nézek. Hozattam fel reggelit, pontosabban ebédet, és belevetettem magam a kiadó ingatlanok tengerébe. Nem akartam egyelőre lakást venni, mert még az is lehet, hogy simán csak arrébb költözök néha… kell a változatosság. Már délután volt, mikor felhívtam pár ingatlanügynököt, és leszerveztem még aznapra találkákat. Sürgősen át kell vedlenem kinyúlt pólós Lizből valami értelmesbe…
Már túl voltam pár lakáson, mikor úgy gondoltam, hogy megtaláltam a megfelelőt. Persze nem voltam benne biztos, hogy ezt fogom kibérelni, de majd valamikor visszahívom ezt a nőt, ha mégis kell. Inkább most haza megyek.
Ahogy ballagtam végig az koraesti városon, Jason hívott.
- Akkor a ma estéd szabad?
- Viccelsz? Rajtatok kívül nincs senkim, akivel elfoglalhatnám magam. Na, nem úgy…
- Lesz ma Avenged Sevenfold koncert! Ugye jössz?
- Tegnap nem is szóltatok! Ott a helyem. – tehát a ma esti alvás is kizárva. Bár csak addig kell ott lennem, amíg jól esik… bármikor leléphetek aludni. Mert az menő.
Mivel fél tízre össze kellett volna szednem magam, úgy döntöttem, hogy fél kilenckor ideje végre haza érkeznem, szóval abbahagytam a céltalan bolyongást Huntington Beachen.
A szobámban úgy érzetem, hogy kicsit össze kéne pakolnom, de azután villám gyorsasággal megint hamar elkészültem. Talán ma nem fogok késni. Kezdés után negyed órával meg is érkeztem, és elvegyültem a nem túl nagy tömegben. Nehéz volt. Jason szerencsére kimentett és a kis asztalkájához hívott. Ült ott pár csaj, illetve mutatott még egyet, aki állt, de egyik sem volt hajlandó beszélgetni. Aztán oldódtunk, és a mellettem ülő csajjal talán váltottunk pár szót… Viszont senki nevét sem tudom. De, talán Ravennek szólította az egyik csajt Jimmy… és hallottam Lena-t is. Már nem vagyok képes odafigyelni semmire. A srácok végeztek, én pedig ma is szó nélkül leléptem, de most tényleg egyedül. Valahogy olyan fáradtnak éreztem magam, kimerültnek, aztán belém hasított a felismerés, hogy hetek óta szinte minden nap bulizni vagy szórakozni járok és iszok… ez így nem feltétlenül fog működni sokáig. Egy apró kis bűntudat miatt a lehető leghamarabb bedőltem az ágyamba, holnapra úgyis elmúlik. Synyster Gates gitárszólójával a fülemben aludtam el. Hogy micsoda pasikat hord a hátán a Föld…
Egy újabb reggel. Viszont fejfájás nélkül! A baj csak az, hogy a tegnap este legtöbb része kiesett az emlékeim közül. Tudom, hogy új embereket ismertem meg, de hiába ezek szerint… Na és ma mit csináljak? Jasonhöz nem mehetek minden nap, szóval ma a tengerpartot választom. Még nem is voltam ott úgy igazán. Pedig itt lakom!
Összeszedtem magam és viszonylag fitten sétálni kezdtem az óceán felé. Imádok sétálni, viszont szükségem lesz majd egy kocsira, de előbb állást szerzek… ne már! Most nem fogok ilyeneken gondolkozni. A part egy kihaltabb részét választottam, aztán egyszer csak megpillantottam valakit a homokban elterülve. Te jó ég, remélem nem vízi hulla. Azért megnézem, minden rendben van-e…
- Jól vagy? – szólítottam meg, miután mertem feltételezni, hogy láttam mozogni a mellkasát.
- Ne haragudj, nem akartalak megzavarni… - habogtam, miután hirtelen felült és rémültem nézett rám. Oh, csak egy ijedt lány, rengeteg karkötővel és félig vizes hajjal, viszont egyből feltűnt, hogy nekem is van egy olyan tornacipőm, mint az övé.

- Neked sincs jobb dolgod. – vágott közbe. Meglepett a nem-kedvessége, de én kitartó vagyok. Nem fogom itt hagyni, amíg nem tudom meg, hogy mi baja…

- Tényleg nincs. – mosolyogtam rá. Csak néztük egymást.

- Irtó ronda a cipőd. – szólalt meg hirtelen. Egyáltalán nem volt ronda a cipőm, de ő így gondolta, én pedig elfogadtam. Minél inkább próbál lerázni, én annál inkább próbálok a világába férkőzni…

- Le is éghettél volna. – igyekeztem valami olyat mondani, ami arra utal, hogy tényleg aggódtam érte. Csak úgy.

- Honnan tudod, hogy nem vagyok valami veszélyes gyilkos aki alvást színlelve… - kezdte gyorsan mesélni.

- …csalogatja magához az áldozatait, majd meghívja őket egy kávéra mert általában nagyon szomjasak szerencsétlenek és nincs pénzük. – folytattam hirtelen. Csak úgy jöttek belőlem a szavak.

- Utána pedig kitudakolja a nevüket... – még be sem mutatkoztam…

- Lizzie, és feljegyzi a kis noteszébe… - hát folytatódjon a mese.

- …majd kitalálja milyen gyilkosság állna jól az alanynak.

- Valami kegyetlenség? Esetleg gyors?

- A Lizek általában jó halált kapnak, a lehető legjobbat. Az ítélet...

- Halálra szexeli őket egy nagggggyon jó pasi. – ez volt az első gondolatom. Hiányzott már az életemből valami pasi, de tényleg…

- Jó, most már igazán mehetsz. – mondta a lány undokul. Pedig láttam, hogy egy pillanatra azért még egy kicsit elmosolyodott.

- Te ugyanolyan fura vagy mint én. – belém hasított a felismerés. Talán csak fél közel engedni magához bárkit?

- Akkor én megyek, dolgom van.

Egész egyszerűen felpattant és ott hagyott. De utána kellett mennem, éreztem…

- Tudom, hogy csak le akarsz rázni, de nem érdekel. – talán rámenősnek tűnök, talán nem, de tényleg nem hagyom. Kitartóan követtem, fogalmam sem volt, hogy hová, de észrevétlenül eljutottunk odáig, hogy egymás mellett sétáltunk és beszélgettünk. Pontosabban csak én beszéltem, de legalább elfogadta a jelenlétem. Hihetetlen, de mikor már nyitottam a szám, hogy álljon meg, menjünk el kávézni, ő egész egyszerűen besétált egy kávézóba, majd visszanézett rám, hogy kövessem őt. Egy eldugott asztalnál foglaltunk helyet.

- Ismerlek valahonnan ? Mert, ne nézz hülyének de mintha már láttalak volna...

- Ja, egyszer találkoztunk.

Ennyivel lerendeztük. Oké.

- Te ilyen krisnás vagy? – jutott eszembe a gondolat. Pár perc után felfogta a kérdésem, ez az.

- Nem dehogyis. Egyszer voltam egy gyűlésen ahol felolvasták a szabályokat. Az első az volt, hogy - megköszörülte a torkát - Szeretkezés csak gyereknemzés céljából!

- De durva.

- Ja pont róluk nem képzelné az ember, hogy ilyen köcsögök.

- A vallás lekorlátozza az embereket.

- Na én is pont ez mondtam.

- Mit hozhatok ? - kérdezte kedvesen a pincér.

- Egy tejes kávét, és egy pohár vizet.

- Vizeeeet ? – kérdeztem kissé ledöbbenve.

- Ne félj, majd úgy csinálok mintha kávét innék. – valóban így tett, amivel sikerült megnevettetnie. Úgy érzem, hogy kezd kinyílni… már nem is olyan ellenséges. Aztán láttam rajta, hogy gondolkozóba esett.

- És ki is az a személy, aki akár halálra... Tuti gondoltál valakire. – tette fel a nagy kérdést.

- Lehet, hogy ismered, bár mondjuk elég nagy ez a város. – nekem is eltartott pár percig a válasz, mert végig kellett gondolnom, hogy kikkel találkoztam mostanság… hát persze.

- Na bökd már ki. – láttam rajta, hogy nagyon kíváncsi.

- Brian, Brian Haner. – vágtam rá tök magabiztosan. Brian, pedig nem is ismerem. Csak azt a dögös nézését…

- Megvaaaaaaaan. Onnan ismerlek én téged. Tudtam. Az egyik idétlen koncertjükön te is ott voltál. – egyre jobb a kedve. És csak vigyorog. És vigyorog.

- Mi van? – nem bírtam tovább nézni. Aztán bevillant, hogy talán túl magabiztosan mondtam Brian nevét? Lehet nem kellett volna. - Szerinted, van esélyem nála?

- Nála mindenkinek van esélye, egy körre legalább. – nem is vártam mást, legalább egy kör. Vagy legfeljebb. Egyszer úgy is.
A titokzatos lány hirtelen felfedte kilétét, a neve Lena. Előző estéről rémlik valami ilyesmi… telefonszámot cseréltünk, ő pedig lelépett. Pont, ahogy én szoktam. Miért hasonlítunk ennyire? Mindenesetre jó ötlet volt kitartani mellette… Elkortyolgattam a maradék kávém egy újabb cigivel, fizettem és tovább álltam, csak azt nem tudtam, hová.

Végül is a hotelbe mentem, és mivel hiába volt ebédidő, nem akartam enni, elfoglaltam magam a laptopommal és igyekeztem minden e-mailemre válaszolni. Egész jó elfoglaltságnak bizonyult, mert túlságosan belemerültem, és az egész délután azzal telt, hogy a laptop és a gitár felváltva volt a kezemben. Így tényleg hamar eljött az este. Hét óra után kicsivel viszont a telefonom zörgése zökkentett ki a semmittevésből. Pedig azon gondolkoztam, hogy elmegyek úszni… vagy a tengerbe, vagy a hotel medencéjébe.
- Hey! – köszöntem a hívónak, bár nem tudtam, hogy ki az a rejtett szám miatt.
- Gondolom van kedved ma is a Purple Haze-be jönni.
- Szia Lena. Fél óra?
- Húsz perc. Siess! – éreztem a hangján, hogy nem örül neki, hogy nem megyek azonnal, de még össze kell szednem magam… egyre jobban bírom benne, hogy lényegre törő, és most sem arról beszélt, hogy mit KÉNE tenni, meg hogy kik lesznek ott, hanem menjek és kész. 21perc múlva léptem ki a hotelből, és a Purple Haze felé vettem az irányt. Tényleg törzshely lett.
Lena-t nem láttam az utcán, szóval bementem, és hamar meg is találtam, bár már most elég sokan voltak. Meglepődtem, hiszen azt hittem, hogy nem kettesben leszünk, de csak ő ült az asztalnál. Beszélgetni kezdtünk… próbáltam rájönni, hogy miért ilyen zárkózott velem szemben, de oda jutottunk, hogy én meséltem a San Francisco-i barátaimról. Fel sem tűnt… aztán hirtelen a Sevenfold pár tagját láttam közeledni.
- Elhívtam pár haveromat is. Ismered már őket? – próbáltam emlékezni a lány nevére, mert tudtam, hogy találkoztunk már… Raven! Igen. Jimmy, Johnny és Zacky nevét meg amúgy is tudtam már. Csak Matt nem volt itt és… Brian. Remélem nem látszik az arcomon a csalódottság. Teljesen fesztelenül beszélgettünk, aztán felcsillant a szemem, ahogy a nyíló ajtóra néztem. Synyster Gates sétált felénk!
- Na, miért nézel így szivi? Csak stílusosan késtem. –valószínűleg már rég ismerik egymást Lena-val.

- Azt a nők szokták, de segáz.
Csak mellettem volt már hely, ő pedig egy kacsintás kíséretében helyet foglalt. Éreztem, hogy nem véletlen, mert Lena huncutul vigyorgott ránk. Tényleg nem tudja, hogy egész átlátszó ez az egész? Sosem kértem senki segítségét ahhoz, egy megszerezzek egy pasit, de hát mindegy, Syn itt ül mellettem, szóval vele kéne törődnöm.
Sör, cigi, whisky – ez a három dolog váltogatta egymást. És most annyira nem is vittük túlzásba. Aztán a három dolog közé bejött az is, hogy Syn kezét éreztem a combomon, aztán néha a fülembe sugdosott. Nem csalódtam…
- Fekete melltartó van rajtad? – nézett mélyen a dekoltázsomba – Imádom, de még jobb lenne, ha levehetném rólad… - és ehhez hasonlók. Aztán mikor szavak helyett apró csókokat szórt a nyakamra, kezdtem olvadozni. Nem értettem a helyzetet, én nem szoktam így odalenni valakiért. Ő más. A többiekkel való beszélgetést felváltotta az egészen vad csókolózásunk, tulajdonképpen ruhában szexelésünk, de azért mégis egy bárban vagyunk… Syn megfogta a kezem, elköszönt a többiektől, én meg csak követtem. Gondolom most elmegyünk hozzájuk és bekövetkezik a bizonyos ’halál’, amit Lena-val beszéltem.
Felszaladtunk a szobájába, és teljesen egymásra voltunk hangolódva. Éreztem, hogy mennyire kíván, és én is akartam őt, semmi mást nem érdekelt. Egy ügyes mozdulattal levettem a pólóját, és végig simítottam a gyönyörű, kidolgozott testén. Na de ne húzzuk az időt… Ő is kibújtatott a felsőmből, majd a fekete melltartót vigyorogva szedte le rólam, és az ágya felé sétáltunk, amire egész egyszerűen rá lökött. Ő vezet? Rendben, hagyom neki. De csak egy ideig. Nem beszéltünk, nem mondtunk egymásnak semmit, hiszen ez csak szex. Valószínűleg most az egyszer. Csak el ne felejtsem… Azon az estén talán életem egyik legjobb pasijával aludtam el.
Valaki simogatja a hajamat. Valaki fekszik mellettem. Remélem otthon vagyok… Basszus! Ez nem az én ágyam! Mit tettem? Lassan kezdett világossá válni a helyzet, hogy Brian karjaiban vagyok. Akaratlanul is elmosolyodtam, mikor eszembe jutott, hogy mit műveltünk éjjel.
- Jó reggelt, Syn. – mosolyogtam rá, miközben ő épp ásított. De szexi…
- Öhm... Neked is. Én. Te. Szóval, te mennyire emlékszel az éjszakából...? – ne. Fel voltam készülve rá, hogy ez egyszeri alkalom, de ezzel nagyon megsértett. Hiszen láttam rajta, hogy mennyire élvezte! Hogy mennyire élvezett engem.
- Megmondták... Megmondták előre... Basszus, miért vagyok ilyen naiv? Hát persze, hogy csak egyszer kellek neki. – csak magamnak mormogtam, igazából nem is haragudtam rá, nem éreztem iránta semmit. De tényleg semmit. Csak vágyat, hogy mégegyszer és mégegyszer… Magamra voltam dühös, amiért ilyen helyzetbe hoztam magam.
- Segítsek kitalálni? - Engem nem szokott senki csak úgy elküldeni vagy ilyenek… szóval ezzel nagyon megsértett. Magamhoz kellett volna felhívnom… Soha többet nem akartam látni a bunkósága miatt.
- Nem kell, menni fog egyedül is. Egyébként Liz voltam. – csak hogy tudja a nevem. Fogtam minden cuccomat, miután felöltöztem és a lehető leggyorsabban, de teljes nyugalommal kimentem a házból. Haza kéne mennem, és kialudni magam, mert mondhatni, elfáradtunk éjszaka… És alaposan le akartam mosni magamról minden egyes érintését. De az emlékeimből mégsem akartam kitörölni ezt a csodás együttlétet… nagyon egymásra tudtunk hangolódni.
Tisztán és kipihenten ébredtem a puha ágyamban, de a jó kedvem azonnal elmúlt, Brian öntelt vigyora jelent meg lelki szemeim előtt. Ki kell beszélnem magamból… és erre a legjobb alany Lena. Már nyúltam is a telefonomért.

Így történt, hogy én most egyedül fújom a füstöt az óceán partján, és elnyomom a cigim, ahogy meglátom Lena alakját közeledni. Teljesen más irányból jön, mint ahogy vártam. Mellém ül, és úgy érzem, neki is van mondanivalója - most először.

írta Ani.