Gondolkodás kikapcsolva. Érzések ? Egy csepp sem. Sid magával rántott minket. A sebesség megszállottjai lettünk pár egész pillanatra. Aztán amikor hirtelen meghasadt valami, újra bekapcsolódtak az érzékszerveink. Hirtelen hallottuk a rendőrautó eszeveszett szirénázását, az eddig visszafojtott levegő hatalmas gyorsasággal szakadt ki belőlünk s mi újra érte kaptunk. A csendet artikulálatlan ordibálás törte meg. Valahogy mindenkinél egyszerre szakadt el a cérna, valahogy mindenki egyszerre tért vissza a valóságba. "Ez megőrült? Állj meg! Sid !" Freya hisztérikus hangja valamint Matt agresszív káromkodása még jobban feltüzelte a szerelmem. Hirtelen irányt váltott és lekapcsolta a fényszórókat. Nagyot nevetett a félelemmel teli levegőbe és egy erős csókot nyomott az arcomra. Biztonságban éreztem magam. Sok ember azt kérdezi 'Miért?' Sid azt 'Miért ne?'. Matt Sid nyakában lihegett és próbálta lebeszélni a tovább gyorsításról. Mind hiába. A legfurcsább az volt, hogy az ötödik tag még csak meg sem szólalt. Nem fordultam hátra hozzá, túlságosan lefoglaltak a percek, az ablakon való bámulás, ami teljesen értelmetlen volt hiszen nem láttam semmi mást csak a sötét éjszakát. Egy utolsó teli torokból való üvöltés és megálltunk. Illetve a kocsi megállt és ezt én még jó pár pillanatig nem bírtam felfogni, velem még mindig szaladt az egész világ. Nagyon boldog voltam. Aztán ajtócsapódás Sidet a pólóján megragadva ráncigálják ki a kocsiból és ütik. Nem volt erőm oldalra nézni. Freya halk zokogásban tört ki amit Rev mellkasa tompított némiképpen.
- TE KIBASZOTT IDIÓTA.
Kiszálltam a kocsiból és a két porban fetrengő srác szétválasztásán ügyködtem.
- Matt állj már le !
- Takarodj innen. Húzz el a picsába, többet az életben nem akarlak látni.
Mikor végre otthagyta Sidney ismét mosolygott.
- Akarsz még ? Igen ? - Matt teljesen elvesztette az eszét. Újra ütni kezdte és, és. Nem tudom. Inkább nem is néztem oda.
Nem tudom mennyi idő telt el de már mindenki kocsin kívül volt.
- Meg is halhattunk volna - ismételgette Freya. - TE KIBASZOTT PÖCS. - kiabálta majd rárontott Sidre.
Még csak azt sem hagyta, hogy letöröljem az arcáról a vért. Sid nem védekezett, hagyta, hogy kiadja rajta dühét. Rev lefogta szépen Freyát és átölelte.
A zippo jellegzetes kattanására lettem figyelmes, azonnal a hang irányába kaptam a fejem.
- Kérsz ? - Nyújtott felém egy cigit Rev amit el is fogadtam volna ha nem látom azt, hogy Matt újra Sid felé közeledik.
- HAGYD BÉKÉN !
- Neked teljesen elment az eszed ! Siden senki nem csodálkozik, hát látszik rajta, hogy kattant. De baszd meg. Lena. Ez nem te vagy. Én nem ilyennek ismertelek. Ez a pszichopata teljesen kiforgatott önmagadból.
Nem tudom hol voltunk, de minden tőlünk zengett. Nem ilyennek ismert ? Ó, ugyan már. Szívesen sírtam volna, de valahogy nem jöttek a könnyeim. Inkább leguggoltam Sidhez és szorosan magamhoz öleltem. Semmi biztatót nem tudtam mondani. Egyáltalán semmit sem. Megvédjem magam ? Ugyan minek ? Aggódni kezdtem Sid fején lévő sérülése miatt mivel abból nem akart elállni a vér.
- Menjünk, kórházba kell vinni.
- Biztos, hogy nem ül be a kocsimba. Felőlem aztán itt dögölhet meg.
- Húzzatok a francba. Majd valahogy elviszem akkor egyedül.
- Te velünk jössz. - Matt erősen megragadta a karom és ellenkezést nem tűrően a kocsihoz cibált. Karmoltam, haraptam, rúgtam de minden hiába volt.
- GYŰLÖLLEK ! MINDIG IS GYŰLÖLTELEK. AZ ELSŐ PILLANATTÓL KEZDVE.
Odaszaladtam Sidhez és elkezdtünk menni az ellenkező irányba. Csodálkoztam rajta, hogy egyáltalán lábra bír állni....
- Ja, Matt. Megkérhetlek valamire ? - szólt hátra Sid. - Ne hívd már a rendőrséget, köszi.
Ezt nem hiszem el. Matt elindult felénk és Sidet a dzsekijénél fogva rángatta.
Ahogy Sidet elrántottam Matt kezei közül, hirtelen én álltam szemben vele. Ő már nem tudta fékezni az izomból megkezdett mozdulatát és az arcomon csattant az összes dühe.Teljesen lezsibbadtam, biztos voltam benne, hogy ott esek össze vagy minimum meghalok egy kis időre. Nem direkt bőgtem, csak úgy jöttek a könnyek amiket nem tudtam megállítani.
- Oh, a régi szép idők. - Próbáltam úgy hangozni mint akinek meg sem kottyant de a sírástól remegett a hangom szóval nem lehettem elég meggyőző. Matt egy újabb erős mozdulattal magához rántott és a karomat kezdte szorítani.
- Engedj el.
- NA JÓ, ELÉG A DRÁMÁBÓL. HAZA AKAROK MENNI. BE A KOCSIBA HÚZÁS INNEN. - Üvöltötte teli torokból Freya.
- Én ezzel a szemétládával nem ülök egy kocsiba.
- Matt kurvára fogd be a pofád, és gyere. - Még soha nem láttam ilyennek Freyát. Tetszett. Mindig ilyennek kellene lennie.
A kocsiban tapintani lehetett a feszültséget. Freya tökéletes testtartással ült mintha misem történt volna, Sid lecsukott szemmel feküdt az ölemben, Matt pedig egyre csak sóhajtozott.
- Na sóhajtozz már !
- Ne mond meg nekem mit csináljak !
- Nem mintha valaha... A KIBASZOTT ÉLETBEN hallgattál volna rám.
- Jaj ne kezd már megint.
- Kurvára miattad kerültem be arra a kibaszott helyre. Érted ? Miattad ! Éveket elvettél az életemből.
- Kiraboltad a saját apád Lena, gondolkozz már ! Megérdemelted !
- Na ja persze, te jó vagy. Igen te mindenben jó vagy te kihívod a zsarukat, meg lecsukatod a saját barátnődet.
- Nem tehettem mást.
- De, kurvára. Tudod mit ? Semmit nem kellett volna tenned. Megbeszéltük, hogy elmegyünk innen együtt de te nem jöttél. Oké, felfogtam egyedül akartam megcsinálni. Erre kihívod rám a zsarukat ? MI A FASZOM.
- Én csak azt akartam, hogy itt maradj... velem. HONNAN TUDHATTAM VOLNA, HOGY NEM EZ AZ ELSŐ BETÖRÉSED ?
- Ja, persze kend rám. Én vagyok a hibás.
Legszívesebben nekimentem volna, ott a kocsiban hátulról elkaptam volna a nyakát és fojtogattam volna amíg jól esik. De nem tehettem. Lenéztem Sidre és az arcán az alvadt vér egy aranyos kis térképre hasonlított. Elmosolyodtam.
- Aúú.
- Höh, direkt volt. Összevérezted a nadrágom te szemét.
Megcsókoltam, édes vér került a számba és ezzel el is voltam egy jó ideig.
- Ott vagyunk már ? - Kérdeztem mert már eléggé pisilnem kellett, próbáltam tényleg csak erre koncentrálni és figyelmen kívül hagyni Mattet.
- Bocs, hogy nem vagyok pszichopata és vezetek úgy mint a drágalátos szerelmed.
- Baszd meg magad komolyan mondom. Különben is a FÉRJEM. - Sid nevetni kezdett.
Én nem tudom, hogyan keveredtünk haza. Fogalmam sincs. De reggel Sid mellett ébredtem aki élt és ez elég volt. Igen, nagyjából így telt az a nap. Örültem, hogy él és ennyi. Ja. Aztán másnap Rev felhívott, hogy menjek be vele a kórházba meglátogatni Ravot. Semmit kedvem nem volt hozzá.
- Nem hiszem el, hogy már két hete így fekszik.
- Igazad van, biztos nagyon unalmas lehet neki ott.
Az értékes perceimet itt lövöm el Rav hullaszerű teste mellett. Meg sem moccan. Igazából így jobban kedvelem, nem beszél meg ilyenek, akár még jó fej is lehet(ne). Aztán kinyitotta a szemeit. Feszülten mosolyogtam rá és próbáltam megigézni a szememmel a szemét, hogy csukja vissza. Maradjon úgy, jobb az mindenkinek.
- Rav ? - Tett egy eléggé költői kérdést Rev.
- Ti kik vagytok ? - Nos, erre már igazi választ várt Raven. Én meg csak bambán néztem tovább.
- Lena, szólj egy nővérnek, Raven felkelt!
- Szólj te, - tovább bámultam. - Szóval nem emlékszel rám?
Raven bután megrázta a fejét.
- HÁT EZ KURVA JÓ. GYERE MÁR JIMMY ! - Kiáltottam el magam, majd elkezdtem agyalni és bizalmasan mosolyogtam. Közelebb mentem hozzá és megfogtam a kezét. Próbáltam szomorkás arckifejezést ölteni.
- Komolyan nem ismersz meg ? Ah. - A fejemet lehajtottam, elfordultam tőle majd felsóhajtottam. Hatásszünetet tartottam. - Ezt nem hiszem el, hiszen te és én. Te jó ég. Mint a borsó meg a héja, a legjobb barátnők. - Itt erősebben szorítottam a kezét majd megöleltem amennyire csak tudtam.
E megható pillanatot egy nővérke szakította meg akit becibált Rev. Kis idő múlva előkerült az orvos is és kitessékelt minket a kórteremből.
- Rev akarsz játszani egy kicsit ?
- Benne vagyok...
- Színház az egész világ... Ismered a mondást, ugye ? - Néztem rá kacéran.
Nem kellett sokat dumálnom, hamar meggyőztem. Már azt is elterveztük, hogy megszöktetjük Ravot a kórházból.
- De mi van ha kiderül ? Ha emlékezni fog ?
- Áh, tökmindegy így is meg úgy is utál engem.
Megittunk egy kávét majd úgy fél óra múlva visszatértünk a 'barátnőmhöz'.
- Majd én elterelem a figyelmüket ti meg kimentek hátul. Bízzátok ide. - Vigyorgott Rev.
- De én pizsamába vagyok.
- Cuki bohócos. - Nevettem.
Igazából nem tudom mit csinált Rev, már csak a hatalmas kiabálást hallottuk... Egészen az utca sarkáig futottunk ahol izgatottan megvártuk bajtársunkat. Nem nagyon tudtam, hogyan hozzászólni Ravhoz, kicsit kínos volt. Rev vezetett, mert tud ő csak sosem elég józan hozzá.
- Hozzám megyünk. - Adtam ki az utasítást. Rev bólintott egyet.
- Együtt lakunk ? - Kérdezte kicsit félve Raven. Szerencsétlent sajnáltam egy picit.
- Aha. - Vágtam rá. Csak pár perccel utána gondoltam bele mit is jelent ez....
- Öö, csak a cuccaid nincsenek még nálam mert pont akkor költöztél hozzám, nos tudod amikor... - Felsóhajtottam. - De most már minden jó lesz ! Újra együtt, jaj el sem tudod képzelni mennyire hiányoztál már !
Oké, a hajómban jelenleg hárman lakunk. Sid, Beck és én. Alig férünk el. Hmm, Sidéknek menni kell. Miközben azt ecseteltem Ravennek mennyire jóban vagyunk és szeretjük egymást azon törtem a fejem, hogyan fordíthatnám ezt a kialakult helyzetet a javamra. Igaz nagyon jól szórakozom de ez kevés. Otthon (hál' istennek) nem találtunk senkit. Miután Raven abbahagyta az 'ÉN EGY HAJÓN LAKOM' mondat ismételgetését felénk fordult és a szeme Rev és közöttem ingázott.
- Szóval ti együtt vagytok, nekem meg nincsen senkim ?
- Még szép. Nagyon független voltál vagy is vagy...., nem akartál komoly kapcsolatot sosem. Így élünk mi hárman. Jaj, olyan hihetetlen, hogy nem emlékszel semmire. - Mondta csalódottan Rev.
Alig bírtam ki nevetés nélkül, pedig csak most kezdődött el igazána móka. Az egész délelőttöt azzal töltöttük, hogy egyre vadabb dolgokat meséltünk Ravennek, a fantáziánk csak úgy szárnyalt.
- Biztosan nagyon nehéz lehetett otthagyni azt a sok lámát, - mondta együtt érző hangon Raven - de most beszéljünk rólam... Milyen vagyok ?
- Véletlenül sem akartad megölni Lenát ! - Szólt nevetve Rev és én meg egyszerűen csak röhögőgörcsöt kaptam. Szegény csaj nem értett semmit.
- Oh. ez egy remek sztori majd elmeséljük neked egyszer.
Miután elmondtuk neki, hogy a kávénál jobban csak a vodkát szereti elment megfürödni. Már bent lehetett vagy egy órája amikor hazaért Sid.
- Hey, Becket hol hagytad ?
- Kit ?
- Jó, mindegy. Szóval, következő a helyzet...
Neki is irtó könnyű volt beadni, hogy miért is lesz ez a dolog egy hatalmas buli. Első perctől kezdve benne volt. Még azt sem bánta, hogy ki kell költöznie. Csak nevetett. Persze ragaszkodott hozzá, hogy bűvészként mutassam be.
- Egyetlen bökkenő van Lena... Akarlak. Most !
- Hmmm, tudod mi jutott eszembe ? Ismerek valakit akinek már nagyon kijár egy kiadós szex.
Sid rosszalló pillantást vetett rám.
- Sidney, játssz ! - Megcsókoltam. - Figyelj te itt maradsz vele kettesben mi meg elmegyünk Revvel a többiekhez.
Már csak pár háznyira voltunk Synéktől amikor hirtelen megálltam.
- Ez nem fog sikerülni.
- Egyszerű. Én fogok beszélni mert engem mindenki szeret.
- Igen...
- Mi voltunk benn amikor Raven felkelt,
- Ez eddig igaz is. - Vágtam közbe.
- és rögtön elkezdett beszélni arról mennyire hiányoztunk neki. Össze-vissza beszélt a mi kis hármasunkról. Mi meg nem akartuk kedvét szegni... - mondta Rev nagy beleéléssel. - Tudjátok tök gáz, kérdeztem az orvost, hogy a szüleit értesíteni tudjam de nem jöttek be hozzá látogatóba egyszer sem és kérték az orvostól, hogy ne is keressék őket ez ügyben. - Na ez volt a végső döfés, itt mindenkinek meglágyult a szíve és hirtelen mindenki velünk értett egyet.
- Ráadásul, - kezdte halkan Jimmy - a barátja is meghalt. Rich... Lehet, hogy csak két hétig marad így és utána mindenre emlékezni fog, de legalább ez a két hét boldogan fog telni...
- VAGY ÖRÖKKÉ ÍGY MARAD. - Vigyorogtam.
Nagyon hitelesek voltunk, vagy a többiek naivan, nem tudom eldönteni. Mindenesetre a tenyerünkből etettük őket.
Zackynek gyerekjáték volt beadni a sztorit, egyedül Liztől féltem.... Hozzá egyedül ment fel Rev. Nem tudom hogyan de őt is meggyőzte. Iszonyú boldog voltam. Végre valami történik, valami új és érdekes. Rev és Sid lakást cseréltek. Elérkezett az első éjszaka, hogy Jimmy mellett hajtottam álomra a szemem. Azt hittem be fog próbálkozni, de nem... Semmit nem tett. Másnap elmentünk együtt egy kocsmába, mindenki hihetetlen kedves volt Ravennel. Már-már túlságosan is csöpögtek a szeretettől. Kimentem a teraszra cigizni, nem sokkal utánam jött Matt.
- Csodás.
- Olyan drámai de mégis szép ami Ravennel történt.
- Hajaj, na ezt most fejezd be.
- Kezdjük mi is előröl... A kezdetektől. - Maga felé fordított és a kezét nyújtotta.
- A nevem Matt Sanders, örülök, hogy megismerhetlek.
Megfogtam a kezét és mélyen a szemébe néztem, látszott rajta, hogy tényleg akarja.
- Hey, itt Lena kibaszott Holden, menj a pokolba Matt Sanders.
