18. fejezet - Munka - Freya Smith

Utálom a kórház tisztítószer szagát, a fehér falakat, az ápolónőket és úgy mindent, ami egy kórházban megtalálható. Bezárnak egy szűk szobába ahova épphogy befér 5 látogató, - na jó, talán túlzok egy kicsit - az ablak csak akkor van nyitva, ha épp jön az ápolónő  és kinyitja, enni meg végképp csak akkor ehetsz ha itt az ideje.
Zacky az ágy melletti székben szuszogott, én meg a mai nap történésein gondolkoztam. A reggel kiabálással kezdődött, Lena teljesen kibukott, mert lefeküdtem Zacky, isteni az ágyban (vagy földön?) Vengeance-szel. Aztán megvádolt azzal, hogy tegnap még Mattel dugtam, ma meg vele. Cöhh, elnézést drágám, de kinek gondolod magad, hogy megmond kivel legyek és kivel ne? Persze, mintha ő lenne maga a szűz lányok példaképe. Matt próbált mesélni nekem Lenáról, legalább is csak annyit, hogy megismerjem és megbocsássak neki. Én próbáltam kedves lenni vele, tényleg, de ezek után. Hisz tudom, hogy ő csinált valamit, miatta lett allergiás rohamom, és a gyógyszereimet is eltüntette, aztán mosolyogva végignézte amint majdnem megfulladok.
Kicsapódott az ajtó, majd Raven hangját hallottam.
- Szerencsétlen, mi van ha alszik?
- Én nem, viszont Zacky tényleg aludt – vigyorogtam Ravenre és Mattre, akik épp megjelentek az ajtóban.
- Micsoda? Én nem aludtam, csak pihentettem kicsit a szemem – nyújtózott Zacky a székben.

Az elkövetkező két napban még bent kellett maradnom a kórházban, hogy teljesen rendbe jöjjek és, hogy eltüntessék a mogyorót a szervezetemből. Amint kiengedtek, mentem is bulizni a többiekkel. Először korizni indultunk, ami tökéletes volt, mert 1, nem kellett egész nap Lenát bámulnom és hallgatnom, 2, ahányszor elestem, valahogy sikerült mindig Zackyt is magam után rántanom és ketten estünk pofára. Persze az ő hibájából, mert csikizett. A korcsolyázás után mentünk inni, ahol Casey mindent tudni akart a sátorozásról, de mi tartottuk a szánkat.
Fura volt éjjel, becsiccsentve Zackyt követni. Egyrészt, mert még sose voltam nála, és valamiért mindig –megszokásból – Matt háza felé akartam menni.

Másnapra a fiúk megbeszéltek egy próbát, így arra gondoltam ma egy kicsit Freya nélkül hagyom őket. Amint elköszöntem Zackytől, ő elindult a garázs felé ahol próbálni fognak, én pedig hazaugrottam és felhívtam anyámat. Nem szeretek vele telefonálni, mert a beszélgetés háromnegyede arról szól, hogy mi van velem, hogy vagyok, így rögtön a lényegre tértem.
- Nem találtál valami álláshirdetést, ami jól hangzik?
Persze felsorolt egy csomót, de végül az egyik jól hangzott, így elkértem a telefonszámot meg minden fontos információt és siettem is a srácokhoz. Útközben felhívtam Ravent, és útba igazított, hogy hol is tartózkodnak most éppen.
A pubban egy vodkás üveggel a kezemben leültem a többiekhez, akik elég jól szórakoztak.
- Mit szólnátok, ha holnap elugranánk az állatkertbe? – kérdeztem vigyorogva. Mindenki furán nézett rám, aztán helyeslően bólogatni kezdtek.

Zackyvel az állatkert bejárata előtt hülyéskedtünk, amit tudni kell, hogy a bejárat két oldalán van két hatalmas szobor teknős és az egyiknek a hátán üldögéltünk és cigiztünk. Öt év körüli gyerek csoport ment el előttünk, mikor az egyik gyerek minket kezdett el bámulni és kinyújtotta a nyelvét, mire Zacky visszanyújtotta. Vigyorogva megforgattam a szemem. Zackyék még mindig egymást nézték, én viszont pár perc múlva megunva a szótlan szemcsatát közbe vágtam.
- Szerintem a haverjaid már rég az állatkert végére értek – a kisfiú ijedten rám nézett, majd megfordult, és akkor vette észre, hogy az osztály még mindig a jegyirodánál álldogál. Visszafordult, ismét kinyújtotta a nyelvét és elsietett. Beleszívtam a cigibe majd Zacky arcába fújtam a füstöt. Pár másodpercig szemeztünk, majd a Misfitstől a Scream kettévágta a köztünk kialakult csöndet. Zacky gyorsan kikapta a zsebéből a telefont.
- Fél órát késni fognak, mert Syn még mindig a haját csinálja – tájékoztatott, miután elrakta a telóját.
- Ahh, addigra éhen fogok halni.
- Mit szólnál egy fagyihoz? – mutatott a tőlünk pár méterre lévő fagyis kocsi felé. Rábólintottam, így leugrottunk a teknősről és elindultunk fagyit venni.
- Egy csokisat – mosolyogtam az eladó srácra.
- Ééééén kérnék egy csokisat, vaníliásat, epreset, puncsot ééééés egy karamellásat – vigyorgott Zacky, mire a srác kissé furán méregetni kezdte, de kiszedte neki mindet.
- Most miért nézel így? Én, ha éhes vagyok nem csak egy gombócot eszek – rántotta meg a vállát Zacky, még mindig vigyorogva.
- Ó, szóval, ha te éhes vagy, akkor fagyit zabálsz? – kérdeztem nevetve. – Meglátszik – néztem az egyáltalán nem súlyos testére.
- Tudom, hogy ez bejön neked – simogatta meg a hasát vigyorogva.

Fagyival a kezünkben nem tudtunk felmászni a teknősre, így előtte álldogáltunk.
- Nem hiszem el, hogy nem fagy le a torkod – nevettem, miután Zacky már megette az első két gombóc fagyiját. Épp mondani készült valamit, mikor tőlünk nem messze feltűntek a többiek.
- Na, végre, hogy megérkeztetek. Te meg mit csináltál ennyi ideig a hajadon? Úgy nézel ki, mint aki most kelt fel – nevetett Zacky a saját viccén.

Megvettük a jegyeket, majd míg a többiek beszélgettek, hülyéskedtek, én a jegyeladó nővel beszélgettem.
- A munkára jelentkeznék.
- Maga Freya Smith?  - bólintottam. – Pete már várja. Ott lesz a majmok háza mellett – mutatott abba az irányba amerre mennem kell. Megköszöntem, majd tájékoztattam a többieket, hogy merre kell mennünk.
Pete nagyon kedves volt, bemutatkozott és elmagyarázta, hogy mivel csak rész munkaidőben jelentkeztem nem lenne sok dolgom, csak a kisebb állatokat kéne etetnem, meg kitakarítani a ketreceket. Amint a többiek meghallották, hogy munkáról van szó, furán néztek rám.
- Nem is említetted, hogy munka miatt jöttünk - szólt Raven mosolyogva. Láttam, hogy Lena súg valamit Casey fülébe, miközben vigyorog és engem méregetett a szemével. Sóhajtottam egyet, majd bocsánatot kértem a többiektől, és elindultunk az első karám felé, ahol a kecskék voltak.

- Akkor már tudod, hol vannak az álatok eledelei, és amint látom a barátaid rád várnak, úgyhogy hagylak is titeket körbe nézni. Holnap gyere be 10re és akkor azt is elmondom, melyik állatot kellesz etetned – mosolygott rám a srác kedvesen.
- Szóval akkor… Megkapom a munkát? – kérdeztem vigyorogva.
Boldogan siettem oda a többiekhez, majd gyorsan elújságoltam nekik, hogy enyém az állás. Mindenki gratulált, úgyhogy végre elindulhattunk állatokat nézni és etetni.
- Ááá, pingvinek, nézzétek – szaladt oda egy óriási akváriumhoz Raven, maga után húzva Revet.