15. fejezet - Buli buli hátán - Raven Greenfield


posted by Frusa & Dora videoblog

No comments

Ezt nem hiszem el. Itt állunk Synyster Gates haza előtt, mert hogy az apja elvileg kirakta. Persze, útközben kiderült, hogy most ő játsza a sértődöttet és azért költözik. Szóval éppen a kocsiban ülök Revvel és várjuk, hogy Brian végre megérkezzen az elvileges utolsó dobozával.
- Ezt nem hiszem el - ismételtem már hatszáz-hetvenketedszerre is. 
- Nyugi, jó srác, nem lesz vele baj, Rav - jézusom, már reggel is megakartam tőle kérdezni, hogy mi ez a Ravozás, de a vicc az, hogy tetszik.- Pont ahogy mondta. És végre valaki besegíthet neked a főzésben - próbált nyugtatni, bár ki törődik a szavakkal, miközben egyre feljebb simogatta a combomat?
Kopogás jött az ablak felöl. Idegesen próbáltam az allítólagos pasim kezét lelökni magamról, bár nem tudom, hogy miért zavart, hogy Brian látja, hiszen ezentúl úgyis hozzá kellesz szoknia, na meg persze nekünk is az ismeretlen csajaihoz. Rev félkezzel kinyitotta a kocsiajtót, majd hozzávágta Synhez a kocsi kulcsot, hogy betehesse az utolsó dobozt is a csomagtartóba. Egy lágy csókot nyomott a nyakamra, majd mikor Syn bevagódott a hatsó ülésekre és becsapta az ajtót, Rev rátaposott a gázra. Felsóhajtottam és próbáltam megszokni az érzést, hogy ezentúl eggyel többen leszünk. 
Tehát sikeresen belecsöppentem egy metál banda életébe
és a játszótársává váltam a dobosnak. Nem, nem esik rosszul, hogy csak játszik velem, hiszen én is játszom vele. És még élvezem is. 
Igazából nagyon jól kijövünk Revvel. Őrült egy ember és néha még szoknom kell az idióta ötleteit, meg ezt az együtt éléses dolgot, de míg az ágyban is ilyen jól teljesit, addig nincs gond. Ez mondjuk elég ribancosan hangzott. 
A hirtelen fékezéstől előre zuhanva estem vissza a valóvilágba a gondolataimból. Rev feltépte az ajtót, majd énekelve kiugrott a kocsiból.
- Óvatosabb is lehetnél - orditottam utána. - Azért, mert kölcsön kaptuk anyám egyik kocsiját, nem jelenti azt, hogy nem éppségben kell visszaadnom! 
Idegesen kimásztam a kocsiból, majd unottan Syn meglepődött arcára néztem.
- Hát... ez érdekes volt - nyögte ki vigyorogva, majd ő is kimászott a kocsiból. Sűrű fejrázások közepette ott hagytam, míg ő a dobozai után nyúlt. 
A kipakolás után természetesen, Revhez hasonlóan, Synnek is az első dolga volt, hogy átnézze a hűtőt. Érdeklődve figyeltem a beszélgetesüket, mikor Syn felvetette a házavató party témat.
-Téényleg, ez eszembe sem jutott! - hördültem fel.
-Éreztétek, hogy én is jövök. Akkor ma megünnepeljük a teljes beköltözést! Szólok a fontos embereknek. Jimmy te meg a többieknek - szervezkedett kedves, új lakótársunk, miközben kibontotta Jimmy utolsó sörét.
-Ja, meg lelépek és veszek piát Johnnyval. Addig készítsetek elő minden mást itthon - és a következő pillanatban már egyedül álltam a konyhaközepén Briannel.
-Rev mindig jól csinálja... - mondta, mire megrántottam a vállam. A gondolataim fénysebességgel cikáztak a fejemben, hogy próbáljak valami érdekeset mondani, de ő megelőzött. - Ketten maradtunk! - vigyorgott azzal az úgy nevezett csábító mosolyával. 
-Igen - mondtam kérdően ránézve. Már éppen elakartam indulni, hogy felmenjek a szobámba, hiszen úgyse tudnék miről beszélni vele, mikor hallottam, hogy megszólal és valami olyat mondott, amitől a lábaim a földbe gyökereztek.
-Raven. Olyan meleg van idebent, nem? - majd levette a pólóját és közelebb lépett hozzám. Ez most komoly? Biztos csak szórakozik, hiszen én most a legjobb barátjával vagyok együtt! Ekkora barom nem lehet, vagy mégis?
-Azt hiszem a te pólód sem tetszik - és letépte rólam azt. Az a szemét állat éppen most próbál a csábítása rabjává tenni én meg csak állok, mint egy idióta és lélegzet visszafolytva várom a fejleményeket. Jimmy úgy is megértené. A nyakamra tapasztotta az ajkait, én pedig egy sóhajjal jeleztem, hogy tetszik, amit csinál. Beleremegtem. Éppen azon voltam, hogy beszálljak én is a kis játékába, de mikor az arcom felé közeledett elkapta a fejet és könnyedén kijelentette:
-Uh, van még egy doboz amit nem csomagoltam ki, teljesen el is felejtettem! Szerintem a buli kezdetéig a szobámban leszek. - büszkén mosolyogva sétált el mellettem és hagyott, félmeztelenül állva a konyha közepén. Gyorsan magamra kaptam a pólómat, majd a gondolataimban magamat szidva elkezdtem valami rendet rakni a házban.
Még is hogy gondolta ezt Syn? És én? Jimmy megértené? Hát, nekem teljesen elment az eszem. Ilyen és hasonló gondolataim támadtak,mikor végre elkezdtek megérkezni a vendégeink. Természetesen szinte senkit sem ismertem, csak a bandát és a lányokat.
Mire a buli már javában ment végre Synyster, akinek az egész az ötlete volt, is hajlandó volt megjelenni. Nem tudtam, hogy mit tegyek, bár elég butaság volt ezen rágódnom egész este, hiszen teljesen magától értetődő volt, hogy csak szórakozott, de azért szemmel tartottam.
Éppen a hűtőben kutattam pár sör után, mikor megéreztem, hogy valaki figyel.
- Miben segíthetek? – fordultam hátra, mire Brian elkapta a tekintetét, mivel éppen a hátsómat stírölte és a szemembe nézett. Felemelte a sörös üvegét, rám vigyorgott, majd meghúzta azt és kisétált az ajtón, amin épp Zacky sétált be. Idegesen Syn hátába szegeztem a tekintetem, majd Zacky kezébe nyomva az összes sört, amit csak találtam, kirohantam a konyhából egyenesen a kertbe. A hintaágy felé vettem az irányt, de meglepetésemre valaki már volt ott és mikor meglátott, valamit gyorsan a zsebébe dugott.
- Hát, te mit csinálsz itt? – ültem le Rev mellé, majd mikor megláttam, hogy egy zacskó lóg ki a zsebéből, tablettákkal,megráztam a fejem. Tudtam, hogy Rev drogozik és az alkoholt is képes túlzásba vinni, de mivel nem vagyok az anyja nem mondhatom neki, hogy álljon le. – Jaj, mondd, mire jó ez neked? – kérdeztem szomorúan mosolyogva és a vállára hajtottam a fejem.
- Kérsz? – kérdezte a kérdéseimet meg sem hallva, elővette a zacskót és boldogan nyújtotta felém.
- Nem, kösz... Én nem.. élek ilyenekkel – nyögtem ki végül és kivettem a másik kezéből a whiskey-es üveget. Én nem drogozom, bár volt rá alkalmam, hogy kipróbáljam, de kicsit parázok, hogy függővé válnék. Csak a füves cigit próbáltam, de azzal is rossz emlékeim vannak.
Még két éve volt, hogy pár haverral a középsuliból elmentünk bulizni. Totálisan kiütöttük magunkat és akkor jött egy srác a füves cigijével. Egész este a budi mellett ültem, egy ismeretlen csaj házában, majd reggelre mindenki eltűnt, én meg azt sem tudtam, hogy hol vagyok és az este legnagyobb részére nem is emlékeztem.
Nem mondanám, hogy Rev a szavak embere és én sem vagyok az a beszélgetős típus. Kivéve ha már elfogyasztottam egy megadott mennyiségű alkoholt. Meghúztam az üveget, majd visszaadtam Revnek.
- Van egy cigid? – kérdeztem, majd mutatta, hogy a zsebében keressem. Tabletták, tabletták, valami por szerű izé, lakáskulcs, cigisdoboz és öngyújtó. Kivettem a két utóbbit és végre rágyújtottam. Egyébként nem dohányzom, tudom, mindenki így kezdi, de én tényleg nem. Számomra teljesen elképzelhetetlen, hogy reggel felkelek, cigi és egy kávé, kajálok és utána rögtön cigi. Vagy szar kedvem van és elszívok egy szálat. Csak alkhollal vagyok képes elviselni, de akkor szinte kívánom is.
Mosolyogva ültünk egymás mellett, mikor Rev egyszer csak elkezdett nevetni. Gondolom ez már a tabletták hatása volt, bár az sem kizárt,hogy csak rájött  az öt perc.
- Hát, ez a házavató party kurvára unalmas – nyögte ki és földhöz vágta az üres üveget. – Hozok piát. – Állt fel, én meg annyira hülyének és unalmasnak éreztem magam.
Két üveg vodkával tért vissza, amiből egyet a kezembe nyomott a másikat meg jól meghúzta. Kezdett sötétedni, mikor már eléggé az üveg aljánál jártunk és szinte mindenen nevettünk, közben Jimmy keze már olyan helyekre is becsúszott, ahova teljesen józanon biztos nem engedtem volna, még akkor sem, ha tőle már megszoktam, főleg nem egy hintaágyban. Nyelvemmel a nyakán játszadoztam, mikor felém fordult és az ölébe kapott. Mivel póló szinte sosincs rajta, meg könnyítette a helyzetem, hogy nem kellett még azzal is bajlódnom. Benyúlt a pólóm alá, majd lassan elkezdte lehúzni rólam. Ajkait a nyakamra tapasztotta és egyre lejjebb csúsztatta, egészen a mellemig. Félkezemmel az övével szórakoztam, míg a másikkal a hátát karmolásztam. Távolról halk nevetéseket hallottam, majd egy köhintést. Mosolyogva feltekintettem és nem voltam meglepődve, mikor a fél vendégsereggel néztem farkasszemet.
- Milyen vicces, hogy pont a házigazdák hiányoznak a partyról – mosolygott Matt, kezében egy pohárral, a másik oldalán pedig Freya kuncogott részegen és valami olyat motyogott, hogy ’Tudtam ezentúl már csak le sem tagadhatják.’ Bár ebben nem voltam biztos és abban sem, hogy ki, mit, mikor és, hol.
- Ott van nektek Brian, ő is házigazdának számít – nyögte Jimmy a nyakamba és mivel nem hittem, hogy bárki is értette volna, elismétetlem, miközben visszarángattam a melltartópántomat a helyére. Elmosolyodtam, mivel teljesen egyértelmű volt, hogy Synyster Gates már rég nincs a házban, vagy bezárkózott a szobájába egy csajjal.
- Mit szólnátok holnap egy sátorozáshoz? – hallottam valaki elhalkuló kérdését, miután felhagytak azzal, hogy a nyilvános szexelésünket bámulják. Visszatérve Jimmy ajkaihoz, elmosolyodtam az ötleten. Ezt meg kell valósítanunk.
Másnap reggel iszonyú fejfájással keltem és tökre beparáztam, mikor éreztem, hogy az ágyam megmozdul. Vagyis reméltem, hogy az ágyamban vagyok. Arcomat felemeltem a mellettem fekvő személy nyakából és megnyugodva vettem észre, hogy bár nem az ágyamban vagyok, de Jimmy karjaiban aludtam el. Felsikítottam, mikor a másik oldalamra fordulva kiestem az ágyból és a betonon végeztem.
- Mi van már? – ült fel Rev ijedten, de túl nagy volt a lendület, és gondolom nem is számított a mozgó ágyra, legurult mellém. Ijedten tekintettünk egymásra és mondanom sem kell, hogy mindkettőnkből kitört a nevetés.
- Hatásos reggeli ébresztés – nyögtem, majd Jimmy mellkasára támaszkodva próbáltam felkelni, fájó derekamat maszírozva.
- Jó reggelt – kapta el a kezem és egy puszit nyomott a homlokomra.
- Lehet, hogy kicserélem az ágyammal – nevettem, majd felhúztam Jimmyt is és betámolyogtunk a konyába. Útközben boldogan jöttünk rá, hogy a vendégek nagy része már haza ment, vagy legalábbis nem a házban tartózkodott és még csak nem is hagytak annyira nagy rumlit maguk után. Egy kávé kíséretében felmásztam a szobámba és még boldogabb lettem, mikor senkit sem találtam ott. Visszatérve a nappaliba a kiscsapatunk másnapos arc kifejezéseivel találkoztam.

Idegesen csaptam le az ébresztőórámat. Nyári szünet van, hát ki az a barom, aki hajnali 7kor fel akar kelni? Bosszankodásom közben jutott eszembe, hogy hiszen ma megyünk sátrazni.
- Jimmy. Jimmy. Jimmyyyyyyyyyy – bökdöstem Jimmyt, aki most kivételesen a szobájában aludt.
- Raveeen, hagyjál már – mormogta, majd berántott maga mellé.
- De... Mennünk... Kell... – próbáltam ellenállni a kezeinek, amivel épp be akarta fogni a számat. Mosolygott, de láttam rajta, hogy még mindig képtelenség lenne őt innen kirángatni, tehát statisztikát váltottam és kacéran odabújtam hozzá és dorombolva a fülébe súgtam:
- Lent van négy karton sör és egy halom whiskey és vodka, amik mind rád várnak.
- Ez most komoly? – nevetett fel, azzal a tipikus Jimmys nevetésével, amivel mindenkit legalább egy mosolyra kényszerített.
- Aha – bólintottam, közben a körmömet végig húztam a hasán, majd egy csókot lehetlem az ajkaira és kilibbentem a szobából, egyenesen a konyha felé. Útközben egy álmos Synnel találtam szembe magam.
- Na, mi ez a nagy boldogság ilyen korán? – dörzsölte a szemét, majd lesimított pár kószán álló tincset.
- Sátorozni megyünk! – Ordítottam fel,majd egy puszit nyomtam az arcára és végre megérkeztem a konyhába. Készítettem kávét és közben mosolyogva néztem, ahogy Jimmy és Syn leballagnak,majd kávét követelve, kimennek és rágyújtanak.
Kilenc óra körül már sikerült összeszednünk magunkat és végül a többiek is megérkeztek. Elintéztem a kocsit anyámmal, veszekedtem Revvel, hogy én vezetek, majd még több pia társaságában és enyhén nyomorogva, de végre el is tudtunk indulni.
- Francba – morogtam, mikor már az út háromnegyedét megtehettük – mindjárt elfogy a benzin – bár, nem hiszem, hogy bárki is meghallotta volna, mivel éppen Rev helyet akart cserélni az anyós ülésen ülő Johnnyval, ami természetesen csak úgy valósulhatott meg, hogy az egyik rálépett Zacky leggyengébb pontjára, a másik meg fejbe rúgta Mattet és az ölében ülő Freyát. Leállítottam a motort, amit természetesen senki nem vett észre, kimásztam és megtankoltam.
- Éhen halok.
- Én is.
- Én is.
- Én is ennék valamit.
- Rendben, valaki bejön velem? – kérdeztem vigyorogva.
Végre odaértünk az erdőhöz. A kocsitól távolodva elkezdtünk egyre beljebb sétálva, sátorokkal a hátunkon, temérdek mennyiségű alkohollal a kezünkben.
- Rev, ne rohanj már,még elesel és összetöröd... a piákat – karoltam bele nevetve Johnnyba, miután még félóra elteltével is sétáltunk, mert nem találtunk egy normális sátrazós helyetés sikeresen elfogyasztottunk egy üveg vodkát, meg pár doboz sört.
- Iiiiiitt, eeeez. Igen, ez a tööökéletes hely. Higyjetek nekem! – mutatott körbe Jimmy, mikor odaértünk egy tisztáshoz, ami inkább egy éjszakai állat tanyának nézett ki. Ez ijesztő lesz, gondoltam, de mivel a drága, már majdnem a sírás szélén volt és már a sétából is elegem volt, szóval engedtünk neki és elkezdtünk lepakolászni. Egy doboz sör társaságában letelepedtem a sátrunktól nem messze fekvő fatörzsre és onnan szemléltem, hogy páran elmentek faágakat keresni az esti tábortűzhöz, míg a többiek próbálták felállítani a sátrakat.
- Legalább megpróbáltam – ordított Jimmy, mikor harmadszorra sem lett kész azzal a nyamvadt sátorral – szóval senki sem mondhatja, hogy nem – vigyorgott majd leült mellém és magához húzott.
- KÉÉÉSZ! – ordított fel Lena, talán egy kicsit túl büszke mosollyal.
- Akkor segíthetnél nekünk is – nevetett Jimmy, miközben kitépte a kezemből a sört és elment szemre venni azt a sátrat.
- El a kezekkel, haver, csináld meg magadnak – húzta ki magát Zacky, Lenát védve, mint aki csinált is volna valamit, annak érdekében, hogy az a sátor álljon.
- Ugyan már! Minek ide sátor – rugott bele az említett tárgyba (a sajátunkba) Rev – alszunk majd a csillagos ég alatt, ha nem bánod, bébi – nevetett, majd kézen fogott és berángatott az erdőbe.
- Héé, most meg hova viszel? – nevettem, bár nem nagyon zavartattam magam, sőt, a végén már én húztam őt egyre beljebb.
Nem tudom, hogy de a végén sikerült visszatérnünk a táborhelyhez, ahol már nagyban égett a tűz. Rev elengedte a kezem, majd berohant a táncolók közé. Azt hiszem Freyával láttam utoljára táncolni, míg én Mattet szórakoztattam, majd elmentünk mi is csatlakoztunk. Valaki kezéből kitéptem a cigit, majd Revet láttam közeledni, csakugyan egy tasakoska társaságában.
- Raaaaaaaaaaven, gyereee csaaak ideee – húzott el minden szót, majd a porával kínált.
- Jimmyyy – toltam el a kezét és a por helyett inkább a mellkasát kezdtem felfedezni.
- Van ám nekem – mondta szaggatottan, miközben a zsebeit kezdte átkutatni – ilyen tablettám is – nyújtotta büszkén.
- Nem. Kell. Kösz. – vigyorogtam és odadobtam a zacskókat a hozzám legközelebb állónak, vagyis Zackynek. Jimmy száját megtámadva egyre hátrébb löktem, majd a földön kötöttünk ki. Nevetve fedeztem fel az ujjaimmal Jimmy minden egyes porcikáját, észre sem véve,ahogy ő bólint Zackynek, aki belepottyant, egy vagy két tablettát a sörömbe.
- Héééé, a szexet hagyjátok későbbre – szakított félbe minket Zacky, majd a kezembe nyomta az italom, én meg kérdés nélkül lehajtottam. Revet éreztem mozgolódni magam mellett, felpattant és engem is rántott magával.
Hirtelen elálmosodtam. Lehunytam a szemeim és úgy álltam pár percig, vagy akár órákig is. Kinyitottam a szememés hirtelen mindent és mindenkit sokkal szebbnek láttam. A fény, amit a tábortűz adott teljesen elmosódott, csakugyan az alakok, akik mosolyogva sétáltak el mellettem. Volt, aki a nyakamba borult és megölelt. Zackyt kerestem, deláttam, hogyéppen Freyával van elfoglalva, így hát a társaság közepén álló Revet támadtam le.
- Mit tetettéél a piámba? – nem voltam mérges, mi több, egyre jobban vigyorogtam.
-  Miiit? Uuugyan Rav, ne legyél ünnep rontó – borzolta össze a hajam.

Veszekedésre keltem. Zacky hangja keveredett Lenáéval, és mintha néha Freya is közbe szólt volna.
- Tudom, hogy belecsempésztél azokból a tablettákból a piámba, amit Rev hozott, csak azt nem bírom megérteni, hogy neked ettől most miért lett jobb?
- Ugyan már, most mit vagy úgy oda. Lena! LENA! Jó, akkor menj, ha neked ettől jobb lesz. Sértődj csak meg!!
- CSEND LEGYEN MÁR! – Ordított fel mellettem Rev. Nevetve magamra kaptam a pólómat, majd kiléptem a sátorból, ami természetesen nem a miénk volt, de hogy, hogy kerültünk ide, az örök rejtély marad számomra.
- Naaaa, mi ez már itt kora reggel? – Zacky a fatörzsön ült és idegesen beleszívott a cigijébe, Freya pedig, egy lepedőn ült egy szál pólóban, egy fa alattés ijedten nézett rám.
- Lena felkapta a vizet. Mindent olyan érzékenyen vesz, csak egyetlen egy rohadt tabletta volt. Végre mindenki látta mosolyogni és felszabadultan. Nem értem az egészet. Áhh. – bosszankodott Zacky, majd elnyomta a csikket, felkapta az ingjét, ami Freyától nem messze volt, majd Revet kilökve a sátorból bement durcizni.
- Baszd meg, Baker. Most mi a fasz bajod van? – jött ki Jimmy idegesen, magárakapkodva a ruhadrabajait. Vele nem törődve, elgondolkodva Freyát bámultam, ő meg engem.Nem tudtam, mi legyen. Egyrészt féltem is, hogy Lena nem jön vissza, vagy kitudja, mit csinálunk, ha valami megtámadja? Úristen, Raven, mér megint túl reagálod. Lena mindig is ilyen önfejű volt, még csak nem is kedvelted annyira, és valószínüleg ő sem téged. Majd Zacky gondoskodik róla.

Mindenki aggódva kereste Lenát, párokban szétválva bemerészkedtünk a fák közé, amíg világos volt.
- Mindig, mindenen besértődik,semmi sem jó nekiés senkit sem szeret. Nos, tegnap este legalább megismertük egy jobb fej énjét is. Hát, nagyon borzalmas, mit ne mondjak – gúnyolódott Jimmy, miközben én Lena nevét ismételgetve ordibáltam.
- Szerintem neki is megvan a saját története, amit egyikünk sem ismer. Biztos van oka arra, hogy olyan, amilyen – vélekedtem.
- Óh, milyen optimista vagy.
- Nem, csak szeretek bízni az emberekben, hogy egyikünk sem olyan tahó, mint amilyenek mutatja – nevettem és belecsúsztattam a kezem Jimmy kezébe. – Szerintem menjünk vissza a kocsihoz.
Így is tettünk. Ám a kocsinál már valaki ott állt és mikor meglátott minket, idegesen elfordult és igyekezett eltünteni kisírt szemeit.
- Hogy itt miért is nem kerestük elsőre? – ordított fel Rev.

Leave a Reply