Seven's fiction . . .

A mennyországban éreztem magam, de Candice nem ment ki a fejemből.

- Sid, kérdezhetek? – a matracon feküdtünk a plafont bámulva. Egy sóhajjal nyugtáztam, hogy a szívverésem újra normálisan dobog, így képes vagyok érthetően beszélni.
- Mh-hm – egy mozdulattal feljebb ült és rágyújtott egy csavart cigire.
- Milyen voltam? A balesetem előtt.
Hirtelen lendülettel állt fel és a nadrágja után kapott.
- Mi lenne, ha ezt később beszélnénk meg? Vagy tudok jobbat. Miért nem kérdezed meg Lenát? Ő igazán tehetséges a kérdések megválaszolásában. Meg úgyis megyünk utánuk.
A pólóm a szoba másik végéből az arcomon landolt, majd Sidney egy újabb üveg whiskey társaságában magamra hagyott.

- Naa, gyerünk már! Csak van valami. Egy ici-pici story, amit elmondhatnál. Vagy ennyire borzalmas voltam? – Sid hátára ugrottam és onnan kérleltem. Hát, ha nem is ő volt Sid Vicious így hívatta magát. Meg persze, hasonlított is rá. Egy kicsit. Ha nagyon közelről nézed.
- El se hinnéd mennyire.
Harapással reagáltam, mire ő rohanni kezdett én meg sikítottam és meg is érkeztünk a Purple Haze-be, ami történetesen egy pub és olyan törzshely féleség volt amióta kijöttem a kórházból. Illetve elhoztak. És elvileg előtte is az volt. Őszintén? Nem sokat beszéltem erről, meg úgy másról sem Lenával. Leginkább Revvel van, vagy engem néz és furán mosolyog.
Ott van Liz is, aki félve néz rám, mióta kiderült, hogy tudom a vezetéknevét, bár ő esküszik, hogy egyszer sem említette nekem. Szerintem, meg alkohol hatása alatt voltunk és a tudatalattimba rejtettem. A többiek nem beszélnek velem. Ja, de. Sid. Ő meg váltig állítja, hogy fülig szerelmes vagyok belé és izgalmas életünk van nekünk ketten és el akar vinni New Yorkba. Igen, ennyit beszéltünk, az időnk másik felét pedig a csónakbeli – igen, csónakban lakom, HŰ – szobámban töltjük. Az matracon. Teljesen elszállva. Vagy dugunk. De beszélni? Nem, azt nem annyira.

Egy sikítás éééés. Leugrottam Mr. Vicious hátáról és a többiekhez siettem. Néma csend. Rev mosolyog. Oké, Rev mindig mosolyog. Rám inkább bocsánatkérően.
Pár perc múlva Sid is megérkezett az asztalhoz, szexin és lassan végignyalt a nyakamon, majd kacsintást küldött Lena felé és eltűnt, hogy húsz perc múlva egy pohár whiskey-vel térjen vissza.
- Adsz egy cigit? – bökte oldalba az a lány... F... Oké, nem tudom a nevét.
- Ha Freyának adsz – igen, ezaz. Freya. – akkor nekem is – vigyorgott valaki más is Mattre?
Az emberek nagy része lelépett dohányozni, a többiek pedig nem tudom, hova. Egy nehéz és gyors döntés után inkább Lenával maradtam az asztalnál, pedig nagyon vágytam egy jointra. Belekortyoltam a koktélomba.
- Sose iszol koktélt.
- De nézd. Lila.
Lena cinikusan felnevetett, én meg vettem a bátorságot és...
- Kérdezhetek?
- Aha – bólintott, majd ujjainkat összekulcsolva megfogta a kezemet.
- Milyen voltam a balesetem előtt?
- Hát... – csillogó szemekkel nézett rám, mint egy újságíró, aki épp most talált rá valami ropogós pletykára – Mindig is lila hajat akartál. Ezért holnap befestjük – döbbent csend a részemről.
- Komolyan ez volt a legérdekesebb dolog, amit megoszthattál velem?
- Igen, mert nagyon akartad.
- Csodálatos – sóhajtottam. Lena egy rántással felállított az asztaltól, majd a kezemnél fogva kezdett húzni a kijárat felé.
- Gyere, mielőtt észreveszik, hogy leléptünk.
Nevetve rohantunk nem tudom merre, mikor Lena hirtelen megállt, én meg majdnem orra estem.
- Slimelight? – olvastam le az előttünk álló épületről. – Milyen hely ez?
- Fogalmam sincs, de mindig is be akartam idejutni. Nézd. Punkok, meg ilyen dark emberek.
- Aztán nehogy mi legyünk a díszvendégek a szektagyűlésen. Ha-ha.

Egy sötét folyosón sétáltunk, majd Lena benyitott az egyik terembe, ahonnan a lehető legérdekesebb hangok szűrődtek ki. A zölden megvilágított színpad mellett ültünk és az azon rángatózó sárral bekent alakot figyeltük. Teljesen elkábított a sötétség. A srác a gépen valami zeneszerűt alkotott, majd a mikrofonhoz hajolt. A sörömet szorongatva néztem a színpad előtt álló lányra, aki teljes eksztázisba esett a zene hatására. A színpad felől hangos hörgések és ordibálások visszhangjai ütötték meg a fülemet. Belekortyoltam a sörömbe. A kábító zaj betöltötte az egész termet, mintha mind a négy falból szólnának. Kezdtem pánikba esni. A színpadon lévő személy ekkor a kezébe vette a mikrofont és az emelvény szélére állt. A lány megbabonázva ringatta a testét és istenítve figyelte, mikor a zenész lelépett a színpadról és mellettünk elhaladva eltűnt a tömegben. Újabb hangok törtek elő a falakból és mikor Lena a vállamra tette a kezét, szerintem pár percre még a szívem is leállt.
- Húzzunk innen.
A mellékhelyiség felé vettük az irányt. Oda belépve észrevettem, hogy Lena kezében egy apró tasak van. Belökött az egyik fülkébe és kivett két tablettát. Az egyiket a nyelvére helyezte, a másikat pedig a kezembe nyomta. Ugyanúgy tettem, ahogy ő majd nagyra nyitottam a számat, jelezve, hogy az üres. Egymásra mosolyogtunk és kiléptünk a tömött helyiségből.
A folyosót fullasztó füst lepte el, a háttérben pedig kellemes gitárhangja szólt. Kiváló megfigyelőképességemmel észrevettem, hogy a folyosó egyik felében bőrfoteleket helyeztek el, így odaültünk le.
Csukott szemmel élveztem a zenét és a drog hatását, mikor Lena kijelentette, hogy táncolni akar. Morgással jeleztem, hogy menjen, ha akar, csak engem hagyjon már. Szemmel láthatólag megértette, mivel elhagyva a kanapét csípőjét ringatva belépett a füstbe. A folyosó közepét egy vékony fénycsík világította meg, nagyobb hatást keltve a mozgó árnyékokra a füstben.
Kinyitottam a szemem és Lenát kerestem. A vörös hajzuhatagot egy magas, szőke hajú srác mellett találtam meg. Kezeit a vállain pihentette, arcát a nyakába fúrta. Felpattantam és tudat alatt érzékeltem, ahogy a földet érő sör a lábamra ömlik. Egyetlen nevet tátogtam magam elé. A szívverésem fájdalmasan felgyorsult és remegő lábakkal léptem a füstbe.
- Richard – kezemmel Lena karja felé kaptam, addigra a ő már egyedül maradt.
- Kicsoda? Raven! Neked jéghideg a kezed és ne vedd sértésnek, de borzalmasan nézel ki.
Hosszú csend, majd Lena egy szőke lányhoz fordult, majd megint hozzám. Dermedten álltam. Tudod, az az érzés amikor ránézel valakire és tudod, hogy már láttad valahol. Hogy ismered és ez nem minden esetben jó.
- Ő itt Candice és azt mondja, hogy ismer téged – Lena egy mosolyt erőltetett magára.