Erős nyomást éreztem a hallántékomban, mintha
két kéz össze akarná roppantani a fejemet.
- Raven, nyisd ki a szemed, baby. Minden rendben lesz, hallod? Nyisd ki a szemed és koncentrálj, nem aludhatsz el! - Richard az arcomra csúsztatta a tenyerét. Óvatosan, nagy fájdalmak árán rápillantottam. Sosem látott fájdalmat láttam a tekinteteiben. Mindketten tudtuk, hogy valami nem jó, hogy ebből jól már nem tudunk kijönni. Fáradt voltam, egy hang sem jött ki a torkomon. Richard idegesen szorított magához.
- Mennem kell, Raven - homlokán patakokban folyt a vér. - Kérlek, értsd meg. A kocsi nem az enyém volt, nem akarhatod, hogy visszamenjek oda. Hogy újra bekerüljek a sittre.
Fel sem fogtam a szavait, kétségbe esetten néztem rá. Féltem, hogy megint elveszítem. Behunytam a szemeimet, nem bírtam ránézni. Nem akartam látni.
- Már jönnek. Hallod a szirénát? Nyisd ki a szemed - ajkait óvatosan az enyéimhez érintette. Nem akartam ilyen közel érezni, de a testem nem volt az irányításom alatt, képtelen voltam ellökni magamtól. - Újra megtalállak.
Kinyitottam a szemeimet és a távolodó alakját figyeltem.
- Raven, nyisd ki a szemed, baby. Minden rendben lesz, hallod? Nyisd ki a szemed és koncentrálj, nem aludhatsz el! - Richard az arcomra csúsztatta a tenyerét. Óvatosan, nagy fájdalmak árán rápillantottam. Sosem látott fájdalmat láttam a tekinteteiben. Mindketten tudtuk, hogy valami nem jó, hogy ebből jól már nem tudunk kijönni. Fáradt voltam, egy hang sem jött ki a torkomon. Richard idegesen szorított magához.
- Mennem kell, Raven - homlokán patakokban folyt a vér. - Kérlek, értsd meg. A kocsi nem az enyém volt, nem akarhatod, hogy visszamenjek oda. Hogy újra bekerüljek a sittre.
Fel sem fogtam a szavait, kétségbe esetten néztem rá. Féltem, hogy megint elveszítem. Behunytam a szemeimet, nem bírtam ránézni. Nem akartam látni.
- Már jönnek. Hallod a szirénát? Nyisd ki a szemed - ajkait óvatosan az enyéimhez érintette. Nem akartam ilyen közel érezni, de a testem nem volt az irányításom alatt, képtelen voltam ellökni magamtól. - Újra megtalállak.
Kinyitottam a szemeimet és a távolodó alakját figyeltem.
*
Az idegesítő pittyegő hang csak nem akart
megszűnni és megmagyarázhatatlan idegesség fogott el. Csukott szemeimen
keresztül vakított a napfény.
- Úristen! Raven! - Egy éles női hang szakította meg a csendet, ami halk zokogássá szelídült.
- Óh, köszönöm, hogy eljött...
- Liz. Liz Soars.
Ki akartam nyitni a szemem, meg akartam mozdulni, de mintha egy nagy kőtömbe lettem volna bezárva, a testem nem válaszolt. Mi történik velem?
- Próbáltuk értesíteni Raven édesanyját, esetleg egy közeli rokont a telefonja alapján, de senki sem válaszolt a hívásunkra, ezért megnéztük az utolsó bejövő hívását, ami magától jött.
- De... Mi történt?
- Raven autóbalesetet szenvedett és most kómában van.
- És... és más nem volt az autóban?
- Nem, de a balesettől nem messze találtak egy férfi holttestet, de nem tudták beigazolni, mert nem voltak nála személyes iratok. Esetleg ismerte az illetőt?
A pittyegő hang gyorsabbra váltott és éreztem, hogy vele együtt a szívverésem is felgyorsul. Agyamat elöntötte egy mély, zúgó hang, majd mielőtt úgy érezhettem volna, hogy bármire képes lennék, a gondolataim leálltak és minden elsötétült.
- Úristen! Raven! - Egy éles női hang szakította meg a csendet, ami halk zokogássá szelídült.
- Óh, köszönöm, hogy eljött...
- Liz. Liz Soars.
Ki akartam nyitni a szemem, meg akartam mozdulni, de mintha egy nagy kőtömbe lettem volna bezárva, a testem nem válaszolt. Mi történik velem?
- Próbáltuk értesíteni Raven édesanyját, esetleg egy közeli rokont a telefonja alapján, de senki sem válaszolt a hívásunkra, ezért megnéztük az utolsó bejövő hívását, ami magától jött.
- De... Mi történt?
- Raven autóbalesetet szenvedett és most kómában van.
- És... és más nem volt az autóban?
- Nem, de a balesettől nem messze találtak egy férfi holttestet, de nem tudták beigazolni, mert nem voltak nála személyes iratok. Esetleg ismerte az illetőt?
A pittyegő hang gyorsabbra váltott és éreztem, hogy vele együtt a szívverésem is felgyorsul. Agyamat elöntötte egy mély, zúgó hang, majd mielőtt úgy érezhettem volna, hogy bármire képes lennék, a gondolataim leálltak és minden elsötétült.
*
Valaki hangos nevetéssel belépett a helyiségbe.
- Nem hiszem el, hogy tényleg eljöttem veled.
- Nem hiszem el, hogy már két hete így fekszik.
- Igazad van, biztos nagyon unalmas lehet neki ott.
És akkor éreztem valamit. Képes voltam mozgatni a lábujjaimat!
- Basszus, Lena. Legyél már egy kicsit megértőbb.
- Jó, ez az egész tényleg nagyon... szomorú, de nem mehetnénk már hazaaaa?
- Jó,menj előre, mindjárt utánad megyek.
- Á, nem. Megvárom még, hogy mit akarsz neki mondani. Ha-ha
- Lehetetlen vagy. Mindent rendbe fogok hozni, Raven.
Miért ígéri meg mindenki, hogy minden rendbe lesz, vagy hogy jóvá teszik azt, amit elkövettek? Erős nyomást éreztem a mellkasomban, majd egy nagy rándulással kinyitottam a szemeimet.
Egy kórházi szobában voltam. Az ágyam mellett egy magas, sötét hajú srác állt, a csodálkozástól óvatosan szétnyílt ajkakkal, mellette pedig egy vöröshajú lány, széles mosollyal.
- Rav?
- Ti kik vagytok?
- Lena, szólj egy nővérnek, Raven felkelt!
- Szólj te – mondta Lena cinikusan, mire a srác eltűnt az ajtón keresztül. – Szóval nem emlékszel rám? – az utolsó mondatot már hozzám intézte és furán mosolygott hozzá. Megráztam a fejem.
- Nem hiszem el, hogy tényleg eljöttem veled.
- Nem hiszem el, hogy már két hete így fekszik.
- Igazad van, biztos nagyon unalmas lehet neki ott.
És akkor éreztem valamit. Képes voltam mozgatni a lábujjaimat!
- Basszus, Lena. Legyél már egy kicsit megértőbb.
- Jó, ez az egész tényleg nagyon... szomorú, de nem mehetnénk már hazaaaa?
- Jó,menj előre, mindjárt utánad megyek.
- Á, nem. Megvárom még, hogy mit akarsz neki mondani. Ha-ha
- Lehetetlen vagy. Mindent rendbe fogok hozni, Raven.
Miért ígéri meg mindenki, hogy minden rendbe lesz, vagy hogy jóvá teszik azt, amit elkövettek? Erős nyomást éreztem a mellkasomban, majd egy nagy rándulással kinyitottam a szemeimet.
Egy kórházi szobában voltam. Az ágyam mellett egy magas, sötét hajú srác állt, a csodálkozástól óvatosan szétnyílt ajkakkal, mellette pedig egy vöröshajú lány, széles mosollyal.
- Rav?
- Ti kik vagytok?
- Lena, szólj egy nővérnek, Raven felkelt!
- Szólj te – mondta Lena cinikusan, mire a srác eltűnt az ajtón keresztül. – Szóval nem emlékszel rám? – az utolsó mondatot már hozzám intézte és furán mosolygott hozzá. Megráztam a fejem.
