- Lena mondanom kell valamit. - állt előttem Syn megszeppenve.
- Várj először én. Nem Seattle-be megyünk. Hanem Brooklynba.
- Nem érek rá, közbe jött valami, pontosabban az apám. Rev majd elvisz. Várj, jól hallottam amit mondtál ?
- Megígérted !!!!!
- Nem mindegy neked, hogy ki visz el ? Na, szóval Jimmy szívesen elvisz. De baszki az több mint két napos út....
- A pénz miatt ne aggódj, és köszi a semmit.
- Ja, úgysem voltam még arrafelé. - szólt ki a konyhából.
Természetesen mindegy, hogy ki visz el. Annyira mindegy, hogy bárki elvihet kivétel Mattet és Revet....
Este beültünk a Silent Womanbe iszogatni.... Az első témánk Raven volt. 'Úgy hiányzik... Rossz nélküle.' satöbbi, satöbbi. Hánytam az egésztől. Mióta is imádjuk így egymást ? Rev nagy vidáman elújságolta hová is megyünk kereken két nap múlva.
- De jóóóó. Én is mehetek ? - örült meg Freya.
- Nem. Ez nem olyan lesz.
- Tényleg, minek is megyünk pontosan ? - kérdezte röhögve Jimmy.
- A barátomat megyek meglátogatni.
- Az elmegyógyintézetbe, ahová miattad került ? - poénkodott Freya. Nem haragudtam érte ez most tényleg szellemes volt.
- Nem, a börtönbe. - mondtam hatásosan.
Valahogy mindenki abbahagyta azt amit éppen csinált.
- Neked van barátod ? - bámult rám Rev.
- Miért ül ? - kíváncsiskodott Freya.
- És ezt mikor szándékoztad elmondani nekünk ?
- Ugyan miért kellene nektek erről tudni ? Sidnek hívják, 23éves és öt éve vagyunk együtt. Kábítószer csempészés....
Még nagyobb csend.
- És a dílerkedésen kívül ért valamihez ?
- Zenész.... Rev, szerdán korán reggel indulunk, - majd még hívlak, hogy pontosan mikor - de előre elmondom, hogy nem akarok rád várni.
Majd szerencsére hamar tovább terelődött a szó Syn egyik börtönben ülő rokonára aztán onnan meg a pénzre, és már éppen indulni készültem amikor Freya elkezdett hisztizni.
- Jimmy ne menj már eeeel. Te vagy a társaság lelke. Raven is itt hagyott minket, most meg te.
- De én visszajövök. - mosolygott Rev majd magához ölelte Freyát.
- Különben is Lena, miért nem mész egyedül ?
- Nem tudok vezetni....
- Na persze, kiveszi ezt be ? Minden normális ember megtanult vezetni 16 éves korában.
Oh drágám ha tudnád hol időztem én 16 éves koromban.... Ha csak egy kicsit is belegondolnál milyen lehet úgy élni, hogy nem tesznek alád mindent. De persze nem kell, éld csak a boldog kis felhőtlen életed.... Ehh, aztán ha egyszer valami nem jön össze, húzhatsz vissza apucihoz aki fizette a jogsidat is.
Nem pazaroltam rá a levegőmet, inkább felkaptam a kabátom és elindultam haza.
Másnap reggel áthívtam magamhoz Lizt, dobozolni. Apám ruháit pakolgattuk el. Nem különösebben hiányzott a társasága, csak tudtam, hogyha ő ott lesz velem akkor biztos, hogy nem fognak megrohanni az érzelmek. Sok ilyet láttam már filmekben. Kivesznek egy inget a szekrényből amiről eszükbe jut, hogy mennyit hordta az apjuk és, hogy mennyire szerette. Aztán magukhoz ölelik, megszagolják és átjárja őket az érzés. Az érzés, hogy minden olyan valószerűtlen. Az, hogy bármi baj történhet a világban de az ő apukájuk nem halhat meg.
Nekem Raven valahogy nem tud hiányozni, hiszen egész délelőtt olyan volt mintha ott lihegne a nyakamban.... Állandóan Lizt hívogatta. Esküszöm mire megteltek a dobozok a csengőhangját is megszerettem. Valami Himről magyarázott, hogy így hívják a bandát, ja meg finnek.... Nagyon bizalomgerjesztő. Miután elment néztem egy darabig az üres szekrényeket, majd elmentem felvenni a pénzecskémet. Köszi, Jack.
Négykor keltem. Hazudok, egy szemhunyásnyit sem aludtam. Izgatottan tekintettem az elkövetkezendő napok elébe. Bekopogtam magam Jimmyékhez és türelmetlenül vártam amíg felöltözik.
- Még a boltba is el kell mennünk. Venni egy csomó kaját, energiaitalt, hogy nehogy bealudj nekem....
- Jó, jó. - ismételgette egyre csak Rev. Szerintem nem is értette mit beszélek neki.
Fél hatkor végre elhagytuk a házat és kocsiba ültünk. Megálltunk egy éjjel-nappalinál, gyorsan összevásároltam minden hülyeséget és visszasiettem Revhez. Egyikőnk sem szólt a másikhoz. Ez betudható lehet a reggelnek, vagy esetleg annak, hogy nem szívleljük egymást túlzottan. Én az utóbbi mellett döntöttem, és elővettem a könyvemet. Felcsaptam valahol a Zabhegyezőt és olvasni kezdtem. Aztán amikor meguntam akkor meg az ablakon bámultam ki, vagy egyszerűen csak becsuktam a szemem. Igen azt hiszem ezt csináltam a legtöbbet, így legalább egyikőnk sem érezte kínosnak a csöndet. Képtelen voltam aludni. Ugyan nem is nagyon próbálkoztam vele, de már hetek óta nem megy. El-el alszom pár órácskára de valahogy sosem pihenem ki magam. Örök fáradtság, végeláthatatlannak tűnő út rajzolódik lelki szemeim előtt. Amott egy bús fa ágai hajlonganak, aztán picit arrébb meg már a ... Befejezetlen mondatok. Azt akarják, hogy tovább gondold és te képes is lennél rá mégis olyan furán érzed magad, mint aki hirtelen semmit sem tud. Pedig ott van előtted az egész. A lényeg az, hogy alvást színlelve letudtam az első napot. Hiába káromkodott hevesen mellettem, hiába csapkodott én nem reagáltam. Ez egészen jól ment a következő reggelig amikor is :
- Állj meg. Azonnal állj meg, baszdmeg mert idehányok.
Éppen a semmi közepén jártunk úgyhogy nem zavartattam magam. Szeretem az útszéli természetet, az erdőkkel már problémáim vannak meg az indokolatlanul sok madárral.
- Jóóó reggelt Lena ! Hogy aludtál ? Mert én sehogy. Csak megjegyzem, de nem is vagyok álmos. Kóstold meg ezt az, ööö, IZÉT ! Nagyon jó íze van.
- Jimmy az előbb hánytam, majdnem a cipőmre ment.
Felhangosította a rádiót, éppen az Are You Gonna Go My Way ment Lenny Kravitz-től.
- Még még, imádom. Ez a temető dalom.
- Hogy mid ?
- Ez fog a temetésemen szólni. - mondtam büszkén és egyáltalán nem értettem a meglepettségét. Vagy lehet, hogy csak az én köreimben általános dolog kiválasztani azt a bizonyos utolsó dalt ?
- Hát nekem még nincs meg.... De azt akarom, hogy bulizzanak az emberek ha meghalok. Nagy pezsgősüvegekkel a kezeikben ünnepeljék azt ahogyan éltem. Na jó, inkább whiskey-s, az azért csak elegánsabb. - merengett Rev.
- Ez hülyeség, és önző dolog. Nem kérhetsz a szeretteidtől teljesíthetetlent. Még én is szomorú lennék, sőt még akkor is ha Freya halna meg. - nevettem.
- Nem is utálod őt, sőt.
- Hogyan ismerkedtél meg Siddel ? - kérdezte párpercnyi némaság után.
- Nem hiszem, hogy tényleg érdekel.
- Fogadjunk, hogy romantikus. Azok akik már régóta együtt vannak mindig olyan szépen jöttek össze.
- Hát... Ha úgy vesszük igazad van. Akkoriban volt két barátnőm, - igaz rém idegesítőek voltak - velük voltam valami koncerten és nem tudtunk hogyan hazajutni. Odacsapódtunk egy csapat sráchoz, és velük töltöttük az éjszakát. Aztán meghívtak minket reggelizni.( Csak, hogy értsd ezalatt a csúnya drogok élvezetét értettem. ) Naná, hogy velük mentünk, örültünk hiszen ingyen volt... Később kiderült róluk, hogy zenészek és az is, hogy Sidnek van barátnője. Bár ez a tény különösebben nem izgatott.
- Nem vagyok 'különösebben' meglepve. - nevetett.
- Azért te sem ellenkeztél, ne kend rám az egészet.
- Elrontottam. Raven isten tudja hol van, én meg itt....
- Mekkora tragédia. Hívd fel, kérj századjára is bocsánatot, vegyél virágot vagy csokit, mert ez beszokott jönni.
- Te melyik típusú vagy ?
- Én szeretem a sört. Vagy tudod mit ? Menj ki hozzá. Látogasd meg.
- Áh, annyit nem ér egy nő se....
- Te tudod... Na ott tartottam, hogy kiszúrtam a szomszéd asztalnál ülő csaj táskáját, és megemlítettem, hogy mennyire tetszik. Miután befejeztük a fánkevést - jézusom, ha rágondolok is rosszul vagyok, Jimmy dugd már el azt a sajtos chispet ! - sétálni kezdtünk lefelé az utcán. Emlékszem, hogy összevesztek azon, hogy most van-e pénz taxira vagy nincs.... Aztán valaki hátulról a nyakamba zuhant, egyik kezével a karomat ragadta meg a másikban pedig a táskát lobogtatta. Szóval megszerezte nekem a táskát, és aznap már közös volt az ágyunk. Hát van ennél szebb sztori ?
- Elvagyok ragadtatva. Megvan még a táska ?
- Fogalmam sincs, hogy hol hagyhattam el.....
A kettőnk között lévő feszültség megszűnt, a szánk be nem állt többé.
Az út elején vadidegenek voltunk egymás számára, New York poros utcáin pedig már olyan volt mintha mindig is ismertem volna. Ez jellemezte az utat, nem a gyönyörű természet meg az élmény, és az utak meg a sokszínű városok, és a köcsög rendőrök....
- Itt lefordulsz a második utca sarkánál, és valahol itt kell lennie. Már ismerős a környék.
Remegve szálltam ki a kocsiból ami oly biztos menedéket nyújtott eddig.
- Menj el a hotelbe amiről beszéltem, majd ott találkozunk. Aludd ki magad. - mosolyogtam Revre, aki bár erősen próbálta leplezni fáradtságát, könnyen belegabalyodott már olyan egyszerű mondatokba is mint a 'Jól van.'
Az őrök nem is olyan mogorva figurák mint amilyeneknek leírják őket a filmek. Helyesek....
Leültem a 'szokásos' ablakunkhoz és vártam. Doboltam az ujjaimmal az asztalon.... Majd amikor végre megláttam őt hihetetlen nyugodtság öntött el. Még itt van, nem ment el, minden rendben van. Felesleges elmondanom, mit éreztem, rajta mit láttam, mekkora volt az öröm, mik voltak az első szavak, mondatok, témák. Képzeld el, talán eltudod.
- Mesélj róluk többet, kíváncsi vagyok.
- Kivel is kezdjem ?! Van ez a srác aki elhozott ide Jimmy, ő egyszerűen csak elképesztő, aztán van Syn aki megígérte, hogy elhoz de nem tette. Zackyt még mindig tűrnöm kell magam mellett.
- Nem tudom, hogy bírod...
- Rám szorul. Nem is tudja mennyire egyedül van... Van még egy srác akinek nem jut eszembe a neve.
- Csak férfiakkal vagy körülvéve ?
- Mire gondolsz ? - nevettem. - Három csaj is van, az egyik a régi önmagamra emlékeztet szóval nagyon bírom, Liz segít ahol tud, aranyos, kedves, nem tudom ő Liz. A szomszéd lány. A harmadikhoz pedig néhány óra múlva repülünk Angliába.
- Cookie.
