- Szakítottunk – szóltam halkan, miközben Raven csak mondta a magáét, de hirtelen elhallgatott. Lehet, hogy elment a térerő?
Zihálva ültem fel az ágyban, a hajam rátapadt a homlokomra, és egy kezet éreztem a combomon. Zacky nyugodt arcára pillantottam, majd a kezére, és ismét az arcára. Hányingerem lett a bűntudattól, gyorsan felkaptam az első kezembe kerülő pólót és kisiettem a fürdőbe. Két kézzel rátámaszkodtam a csapra és a fehér arcomat kezdtem el tanulmányozni. Rosszul voltam magamtól, az érzéseimtől – amiket még magamnak is nehezen ismertem be – és a gondolataimtól. Megnyitottam a hidegvizet, majd alaposan megmostam az arcom, és kezdtem jobban érezni magam.
Két halk kopogást hallottam az ajtón.
- Gyere.
- Jól vagy? – kérdezte halkan Zacky. Bólintottam. – Fal fehér vagy – mondta, miközben gyengéden átölelt és a hátamat kezdte el simogatni.
- Rosszat álmodtam. Tudod, gyilkosság, hullák, erdő. Mindig ugyan az – csak álltam ott Zacky karjai közt, képtelen voltam átölelni őt, amit ő is észrevett, így hamar elengedett. Úgy álltunk egymással szembe, mint két idegen. Én legalábbis így éreztem.
- Azt hiszem beszélnünk kéne... – kezdtem, és éreztem, hogy ez rohadtul hülyén hangzik, de Zacky bólintott, így próbáltam elkezdeni, de semmi sem jött ki a torkomon. Nekidőltem a kádnak, Zackyre pillantottam és kérdő tekintetével találtam szembe magam. Sóhajtottam, de még mindig nem szólaltam meg.
- Szerintem szakí... – végre rászántam magam, hogy kimondjam, de ekkor megszólalt Zacky mobilja, mire ő egy bocsánatkérő mosoly kíséretében felvette, és a túl oldalról Syn idegesítő hangjára lettem figyelmes. Nem tudom miről beszéltek, Zacky egyfolytában vigyorgott, néha mondott valamit, majd lerakta.
- Boccs, mit is akartál mondani?
- Semmi, nem fontos – rántottam meg a vállam, és kirohantam a fürdőből.
Nem hiszem el. Miért mondtam azt a többieknek,hogy járunk Zackyvel? Talán, hogy Lena végre befogja a száját és ne sírjon? Oké, akkor még nem tudtam, hogy meghalt az apja, így kicsit szemétnek érzem magam, de ha egyszer nekem nem mondanak el semmit?!
Az ágyamon feküdtem, a plafont bámultam és éreztem, hogy kezdődik. Már egyszer leszoktam a drogokról, persze nagyon nehéz volt, és most az az egy adag, amit Rev adott még az erdőben, beütött. Úgy éreztem, hogy mindjárt rámszakad a plafon, ezért becsuktam a szemem. A kezeim remegtek, bárhogy própáltam megállítani, nem sikerült. Pár percig feküdtem egyhelyben, de a kezem kezdett egyre jobban fájni, és a szememet se bírtam már csukva tartani, így a tenyeremet a szememhez nyomtam, de ez sem segített. Beletúrtam a hajamba, majd egyre jobban húztam, hogy inkább azt a fájdalmat érezzem, ne a kezemben lévő lüktetést. Majd jobb kezemmel belemarkoltam a balba, és a körmömmel óvatosan karmoltam a bőrt, ahol éreztem a lüktetést, de ez már annyira fájt, hogy inkább abba hagytam. Tudom, hogy azért a bal karom lüktet, mert ott lőttem be magam még jó pár évvel ezelőtt, de az a seb, ami akkor ott tátongott, mára már csak egy kis heg. Lenéztem a karomra, ami egyáltalán nem volt piros, pedig úgy karmolásztam, hogy azt hittem, legalább egy kis vértócsát fogok látni, de semmi...
- Baszd meg Freya, már vagy öt perce kopogok, de baszod kinyitni ezt a rohadt ajtót – hallottam kedves barátom hangját. Vagyis, egyáltalán nem a barátom, de ha ő annak hiszi magát. Egyáltalán, hogy jutott be a házamba?
- Syn, kedves, nemlátod, hogy haldoklom? – ha a tekintetemmel ölni tudnék, Syn már biztos holtan feküdne Pete mellett. Hányingerem lett.
- Ja, miért nem szóltál? Párnázott helyed lesz a haverod mellett – vigyorgott ördögien Syn. Tudja,hogy utálom, ha szóba hozzák Pete-et.
- Miért is jöttél?
- Zacky küldött – vonta meg a vállát unottan. – Ma buli, és csak én értem rá, hogy elmondjam neked ezt a fantasztikus hírt.
- Aha.
Syn az ajtóban állt, nem szólt semmit, én csukott szemmel az ágyon feküdtem. Az is lehet, hogy már rég elhagyta a házat... A félszememet kinyitottam, csak annyira, hogy megnézzem, Syn itt van-e még, és ott állt, engem nézett.
- Meddig akarsz itt maradni?
- Jól vagy? – kérdezte. Eddig le se szart, most meg az érdekli, hogy jól vagyok-e.
- Persze, minden tökéletes, nem látod? – úgy látszik nem volt elég meggyőző a hangom, mert Syn közelebb jött. – Mit akarsz? – leült az ágyra. – Syn, most komolyan. Mit akarsz? – ültem fel én is.
Valaki kopogott az ajtón. Épp szóltam volna, hogy szabad, de az a valaki válaszra sem várva, belépett.
- Zacky. Syn, azt mondta, hogy nem értél rá.
- Nem is, de most már ráérek – mondta Zacky, miközben furán méregette Synt.
- Aha – újra lefeküdtem az ágyra, de amint Syn, egy ’na, a bulin majd beszélünk’ mondattal kilépett az ajtón, én rögtön felültem.
- A múltkor akartál mondani valamit.
-Ja – ismét beállt a csend, mint múltkor. – Szóval arra a következtetésre jutottam, hogy biztos nem akarsz egy ribanccal járni – láttam, hogy Zacky közbe akar szólni, de feltartottam a kezem, jelezve, hogy még nem végeztem. – Éééés, ne mond, hogy nem vagyok az. Először Matt, – igaz vele csak kétszer, és az egyik úgy történt, hogy a felére nem emlékszem, mert részeg voltam. – aztán te, és miközben veled voltam, lefeküdtem Synnel – ráadásul élveztem. De ezt semmi pénzért, még vodkáért se árulnám el senkinek. – És ha annyira akarod tudni, egyszer majdnem lefeküdtem Pete-tel – úristen, miért hazudozok? Nem azt akarom, hogy megutáljon..
- Aha – nyögte Zacky.
- Egyáltalán tudod, hogy mi a kedvenc kajám? – persze, hogy nem tudja.
- Hamburger, pizza? – jajj, Zacky, komolyan?
- Gyümölcs saláta. Ha nagyon tudni szeretnéd – sóhajtottam. Matt tudta... – Emlékszel mikor elrángattalak egy koncertre? – bólintott. – Tudtam, hogy te imádod őket,én viszont ki nem állhatom a pasi hangját. Csak azért akartam, hogy elmenjünk, hogy egy kicsit elszabaduljunk a többiektől – persze, Zacky nagyon hálás volt meg minden, de ennyi. És nem ez volt az egyetlen ilyen eset. Egyszer elhívtam fagyizni, és Zacky csak a bandáról tudott beszélni. Komolyan. Próbáltam átterelni a témát a családjára, de ő mindig visszakanyarodott. Ráadásul ő nem nagyon hívott el sehova...
Ravennel beszéltem telefonon, mikor odaértem a buli helyszínére, vagyis Revékhez.
- Lekell tennem, mert izé... Dolgom van – mondtam Ravennek.
- Oké, akkor majd beszélünk később – hallottam a hangján, hogy mosolyog. Megforgattam a szemem, majd leraktam a telefont, és beléptem a házba. A konyhában láttam néhány ismeretlen arcot, de nem törődtem velük, kerestem tovább a többieket. Először Lena vörös, majd Liz barna haja tűnt fel a szoba másik oldalán, az idegeneket arrébb lökve mentem oda a szokásos csapatunkhoz. Már messziről láttam, hogy Rev megint részeg, a többiek meg rajta nevettek.
- Hol voltál? – kérdezte egyből Liz.
- Ravennel beszéltem telefonon – vontam meg a vállam, majd helyet foglaltam Syn mellett, ugyanis csak ott volt hely, és rögtön meghúztam az első kezembe kerülő piát.
- Raven. Mi van Ravennel? – mintha eltűnt volna a pia-felhő Rev szeme elől. – Még mindig nem hiszem el, hogy csak úgy, köszönés nélkül lépett le.
- Csak nem bele zúgtál Ravenbe? – kérdezte vigyorogva Lena.
- Micsoda? Ravenbe? – kérdeztem nevetve. Tudom, mindenkinek feltűnt, hogy Rev és Rav jóba voltak, de összevesztek és mikor utoljára beszéltem Revvel, azt mondta, nem érez iránta semmit. – Raven olyan, mint egy rossz ribanc, egyszer Revvel dug, aztán egyszerre Mattel és Johnnyval – csak úgy kiszaladt a számon, és láttam, hogy Lena együtértően vigyorog, Syn közbe szólt, hogy ’nem rossz’, miközben ő is együtértően vigyorgott, majd mindenkiből kitört a nevetés.
- Szakítottunk – szóltam halkan, miközben Raven csak mondta a magáét, de hirtelen elhallgatott. Lehet, hogy elment a térerő?
- Tessék? – nem, mégse ment el...
- Jól hallottad. Szakítottam Zackyvel. Jobb lesz nekem is, és neki is. Leginkább neki...
- Biztos, hogy jól döntöttél?
- Persze – nem, igazából egyáltalán nem döntöttem jól, Zacky azóta hozzám se szól. – Na, de milyen pasiról is beszéltél? Művész, vagy micsoda? – próbáltam átterelni a témát. Rav rögtön rákapott, csak mondta és mondta, mikor Syn feje jelent meg az ajtóban. Látta, hogy beszélgetek, de nem zavartatta magát, bejött és megvárta míg elköszönök Raventől.
- Megint Ravennel beszéltél?
- Aha – nekidőltem a csapnak, és Synt tanulmányoztam. – Minden rendben?
- Figyelj Freya... – megvakarta a fejét, a földet nézte, de nem folytatta.
- Ha?
- A múltkor én elakartam mondani Liznek, de mindig közbe vágott, szóval... Közöttünk nem volt semmi – nézett rám felhúzott szemöldökkel. – Érted? Kibaszottul semmi sem történt közöttünk. Csak játszadoztam, részeg voltál.
- Baszd meg Syn, ebből semmit se értek. Elmondanád értelmesen? - vágtam közbe, ugyanis fogalmam sem volt miről beszél.
- Nem.Dugtalak.Meg - minden szó után hagyott egy kis időt, hogy felfogjam a szavak jelentését, bár legnehezebben a 'nem'-et fogtam fel.
- Hé, várj. Az a "nem", biztos, hogy kell oda?
- Aha, jól hallottad.
- Most mindenki azt hiszi, hogy megcsaltam Zackyt, és én meg ezért szakítottam vele... - Freya, fogd be a szád!
- Szakítottál Zackyvel? Áhhááá, szóval azért ilyen csöndes ma - gondolkodott Syn hangosan.
- Ja, de nem hallottál semmit - fontam keresztbe a karom a mellem előtt.
- Értettem, asszonyom! - vigyorgott Syn. - Az előző dologgal kapcsolatban pedig... Beszélnél Lizzel? - bólintottam, majd kiléptem a fürdőből, ahol egyből Lenába botlottam.
- Mégis mit képzelsz magadról? - jött nekem egyből Lena.
- Mi bajod van?
- Ne csinálj úgy, mintha nem tudnád. Először Mattel keféltél, de dobtad, aztán pár nappal ezelőtt bejelentetted, hogy jársz Zackyvel, most meg dobod. Ki lesz a következő? Rev? Johnny? Esetleg Syn? Hányingerem van az ilyen ribancoktól - mért végig, miközben arca az undortól eltorzult.
- Inkább örülnél, hogy végre összejöhetsz vele. Ja, boccs...Hogy Zacky nem érez irántad semmit? Hát nem csodálom - néztem rá lenézően.
- Hé, hé, cica bunyó - hallottam meg magam mellől Syn hangját. Legszívesebben bekussoltattam volna, de ezt Lena megtette helyettem.
- Baszd meg Syn, fogd már be a pofádat! - persze eddigre már körbe vettek minket az emberek, és Revet láttam, amint utat tör magának a tömegen keresztül, mögötte Mattel és Zackyvel.
- Álljatok már le! - hallottam Zacky hangját.
- Hogy merészeled ezt mondani? Semmit sem tudsz róla, rólam meg még annyit se - láttam, hogy Lena keze az arcom felé lendül, de valami hirtelen elállta az utamat. Rev.
- Hűűű, ez aztán ütős volt. Értitek, ütős - mondta Rev, miközben az arcát simogatta, ahol Lena megütötte. Rev beszólására mindenki nevetésben tört ki, kivéve engem és Lenát. Pár másodpercig szemesztünk, de aztán mi se bírtuk tovább, kitört belőlünk a nevetés.
- Istenem, már megint Raven az - néztem meg a telefonom kijelzőjét, ami Rav nevét mutatta, majd gyorsan átvágtam magam a tömegen, hogy kijussak a házból. - Mi az? - szóltam bele a telefonba. De mielőtt bármit is mondhatott volna, elkezdtem én. - Képzeld, majdnem összeverekedtünk Lenával.
- Azta, na mesélj - épp elkezdtem volna, mikor láttam, hogy Lena cigivel a kezében, kilép utánam a friss levegőre.
- Majd holnap mesélek, most nem érek rá - mondtam gyorsan, és kinyomtam a telefont. Én is előkaptam egy cigit, majd rágyújtottam.
- Megint Raven volt az? - kérdezte hirtelen.
- Aha. Mostanában 5 percenként hívogat, állandóan zaklat, ráadásul csak magáról beszél, és már rohadtul unom.
- Na, egy közös vonás van bennünk - vigyorgott, mire én vissza vigyorogtam rá. - Mondjuk, én legalább megmondom a szemébe, hogy nem bírom...
- Legalább egy barátja legyen - nevettem, majd beleszívtam a cigibe.
- De rendes vagy - nevetett ő is.
Frusa
