Ezt nem hiszem el. Ilyen nincs. Sosem gondoltam volna, hogy
egy szerencsétlen horrorfilmben kötök ki… annyit láttam már, de sosem volt
ilyesféle élményem.
Totál nyugodtan zenélgettem, mikor a telefonom kijelzőjén Zacky nevét láttam
meg. Jó kedvűen szóltam bele, gondoltam újabb buli… Ja, persze, buli, csak
másféle. Áthívott. Egészen addig, míg oda nem értem, furdalt a kíváncsiság,
hogy miben settenkednek, hiszen a csapat javarésze ott volt, ám mikor megláttam
a sokkos arcukat, tudtam, hogy nem egyszerű az ügy.
- A szakmai tanácsodra lenne szükségünk… ugye, hogy a szüleid ügyvédek?
- I…igen… basszus, mit csináltatok?!
Elmesélték az egészet. Egy véletlen gyilkosság… legjobban akkor akadtam ki, mikor elmondták, hogy a hulla itt van a kertben. Természetesen volt fogalmam a jogról, és próbáltam kieszelni a lehető legjobb fedősztorit, de a legokosabb dolognak az tűnt, ha most azonnal nekiállunk eltűntetni.
Valószínűleg keresni fogják, de marha nagy szerencse, hogy Freya állítása szerint egy világi nagyutazó volt ez a férfi. Ráadásul portugál… És nyomok sincsenek. Freya mondta, hogy következő nap megy és kitakarít azon a részen, ahol az eset történt, a kamera nem láthatott semmit, az ásó nem fog előkerülni, a testet pedig egy erdőben elássuk. Ha senki nem mond semmit és jó színészi tehetséggel vagyunk megáldva, akkor nem lesz semmi baj. Ezen a nagy bajon felül, persze.
Már korom sötét volt, mikor kis csapatunk majdnem összes tagja elindult a sátrazós erdő felé. Hála az égnek Syn nem jött, nem hiányzott volna a nyafogása… Lena-ban meg az utóbbi időben annyira nem bízok. Talán meg sem fogja tudni. Szörnyű egy este ez… én inkább csak irányítottam a sokkos embereket, mintsem hogy egy ujjal is hozzáérjek… sosem undorodtam az ilyentől, de ez most elég abszurd. Nem túl sokkal később már hazafelé mentünk néma csendben, mindenki ügyesen tette a dolgát. Már ha lehet ilyet mondani. Senki nem beszélt még otthon sem, és mindenki totálisan lefáradt… nyugovóra tértünk mind egytől egyig. Raven a szobájába invitált Freya-val együtt, gondoltam velük tartok egy kis lelki támaszt nyújtani… komolyan megsajnáltam szegény Feya-t, pedig nem a szívem csücske. Gondolom ő sem szível annyira… sokat változott a szememben a múltkori eset után. Pont őt találtam felhívni, elújságolom neki életem egyik legjobb dugását és erre fel lefekszik Synnel… nem azzal van a baj, hanem ezzel a viselkedéssel. Vagy mi ez. Hát elég ribancos, mit ne mondjak.
Egy kis beszélgetés után a semmiről úgy döntöttem, hogy jobb, ha lelépek és kialszom magam… majd másnap reggel újra átjövök.
- A szakmai tanácsodra lenne szükségünk… ugye, hogy a szüleid ügyvédek?
- I…igen… basszus, mit csináltatok?!
Elmesélték az egészet. Egy véletlen gyilkosság… legjobban akkor akadtam ki, mikor elmondták, hogy a hulla itt van a kertben. Természetesen volt fogalmam a jogról, és próbáltam kieszelni a lehető legjobb fedősztorit, de a legokosabb dolognak az tűnt, ha most azonnal nekiállunk eltűntetni.
Valószínűleg keresni fogják, de marha nagy szerencse, hogy Freya állítása szerint egy világi nagyutazó volt ez a férfi. Ráadásul portugál… És nyomok sincsenek. Freya mondta, hogy következő nap megy és kitakarít azon a részen, ahol az eset történt, a kamera nem láthatott semmit, az ásó nem fog előkerülni, a testet pedig egy erdőben elássuk. Ha senki nem mond semmit és jó színészi tehetséggel vagyunk megáldva, akkor nem lesz semmi baj. Ezen a nagy bajon felül, persze.
Már korom sötét volt, mikor kis csapatunk majdnem összes tagja elindult a sátrazós erdő felé. Hála az égnek Syn nem jött, nem hiányzott volna a nyafogása… Lena-ban meg az utóbbi időben annyira nem bízok. Talán meg sem fogja tudni. Szörnyű egy este ez… én inkább csak irányítottam a sokkos embereket, mintsem hogy egy ujjal is hozzáérjek… sosem undorodtam az ilyentől, de ez most elég abszurd. Nem túl sokkal később már hazafelé mentünk néma csendben, mindenki ügyesen tette a dolgát. Már ha lehet ilyet mondani. Senki nem beszélt még otthon sem, és mindenki totálisan lefáradt… nyugovóra tértünk mind egytől egyig. Raven a szobájába invitált Freya-val együtt, gondoltam velük tartok egy kis lelki támaszt nyújtani… komolyan megsajnáltam szegény Feya-t, pedig nem a szívem csücske. Gondolom ő sem szível annyira… sokat változott a szememben a múltkori eset után. Pont őt találtam felhívni, elújságolom neki életem egyik legjobb dugását és erre fel lefekszik Synnel… nem azzal van a baj, hanem ezzel a viselkedéssel. Vagy mi ez. Hát elég ribancos, mit ne mondjak.
Egy kis beszélgetés után a semmiről úgy döntöttem, hogy jobb, ha lelépek és kialszom magam… majd másnap reggel újra átjövök.
Szörnyű fejfájásra ébredtem. Egy whiskys üveget találtam a
hátam alatt, ami rendkívül kényelmetlen volt… igen, még este megálltam egy
útbaeső boltnál. 11 óra… oh shit. Lassan át kéne ballagnom Ravenékhez. A
fürdőbe ballagtam, majd ahogy beléptem az ajtón, jöttem is ki. Megijedtem a
saját tükörképemtől. Előbb fel kell rá készülnöm lelkileg… kemény fél órába
telt, míg végre magamra kezdtem hasonlítani, majd nekiálltam öltözni,
előkerestem a nagy esernyőm, mivel szakadt az eső és útnak indultam. A hotel
recepciós csávókája vidáman köszönt oda, hatalmas vigyorral. Mint minden nap.
Minden egyes nap. Mióta megkértem, hogy ne Miss Soarsnak szólítson, hanem
Liznek, totál el van szállva, és már bátorkodott elkérni a telefonszámom is.
Viszont szerintem a híváshoz még erőt gyűjt… olyan kis édes.
Negyed órán belül a Raven-Rev-Syn házban voltam, három apró
koppantás – és öt perc várakozás – után Syn nyitott ajtót, viszonylag normális,
és nem álmos külsővel, majd elvigyorodott, mikor realizálta kilétemet. Mivel
nem volt kölcsönös a vigyor, beugrott neki gondolom, hogy nem kéne annyira
örülnie nekem, és hogy mi történt tegnap… Raven hangja után mentem a lakásban.
A nappaliban páran a kanapékon összeguborodva ültek és beszélgettek, majd
egykedvűen köszöntöttek. Megkönnyebbültem, mikor rájöttem, hogy nem a tegnapról
van szó… Nem volt sok értelme ennek az egésznek. Syn meg folyamatosan bámult…
felugrottam és kimentem a konyhába, hogy ha akar valamit, majd csak utánam jön.
Így is lett.
- Liz, én annyira nem akartam…
- Várj. Freya a téma?
- Hát… ööö… igen végülis…
- Akkor ne is mondd tovább. Lefeküdtetek, rátok nyitottam, bocsánat. Nem akartalak megzavarni titeket.
- Mi van?!
- Mi lenne?
- Még te kérsz bocsánatot?! Miért?
- Nekem konkrétan nem esne jól, ha valaki az ajtóban nézné, ahogy kábultan ébredezek egy kiadós szex után…
- Azt hittem ezzel megsértettelek…
- Már miért sértettél volna? Semmi közünk egymáshoz. Szerintem. Remélem te is így gondolod.
- De…
- Ha nem haragszol, inkább lelépek. Úgy érzem megfulladok itt… Szia Syn.
A többiektől el sem köszönve kisurrantam magam mögött hagyva az elképedt Synt. Ez egy nagyon rossz szokásom… de nem szeretek elköszönni. Úgy is találkozunk nemsokára. Ebéd idő van, hm, akkor elmegyek Jasonhoz, biztosan eljönne velem kajálni.
A 10 perces út alatt volt időm gondolkozni minden baromságon. Például hogy milyen koncertre kéne menni, vagy hogy lakást kéne nézni… igen, még ma délután feltérképezem a lakáskínálatot. Hamar odaértem a kis boltba, itt Huntington Beachen minden közel van mindenhez. Jason boldogan üdvözölt egy jó szoros öleléssel.
- Mostanában nem hallottam felőled.
- Milyen szép kisimult az arcod Jason… boldognak tűnsz.
- Tényleg?
- Van valami oka is? – így kell kezdeni egy beszélgetést, hogy nehogy rám terelődjön a téma. Jason könnyen befolyásolható. Elfoglaltam a szokásos kis helyemet, és rágyújtottam egy cigire, Jase kezében is füstölgött egy.
- Van ez a Casey csaj, tudod…
- Persze. A tetkós lány.
- Mostanában olyan jól érezzük magunkat együtt…
- Összejöttetek?!
- Nem! Illetve… nem járunk. Csak szex és kész.
- Oh, értem. Micsoda huncutság.
- Na és te? Valami baj van? Nem szoktál ennyit cigizni. Ez már a harmadik szálad.
- Jason neked van tetkód?
- Persze. A karomon… itt és itt. Aztán még a lábamon is van… meg a mellkasomon egy pici.
- Értem. Nem vagy éhes?
- Dehogynem.
- Ebéd?
- Hm, egy óra lesz perceken belül… egykor lelépünk.
- De hiszen úgy sem jön be ide senki vásárolni.
- Igazad van, menjünk.
Felvettük a kabátkáinkat és átugrottunk egy pár utcával arrébb levő gyorskajáldába. Rendeltünk egy csomó mindent… amit csak megkívántunk. Több mint egy órán keresztül csak ettünk, nevettünk és beszélgettünk… már el is felejtettem a tegnap estét. Szerencse. Gondolom, ha a fejemben járt volna, Jase rákérdezett volna, hogy mi a bajom… Őt pedig nem fogom terhelni ekkora titokkal. Persze megbízok benne, de ez neki lenne rossz.
Kettő után valamivel visszaballagtunk az addigra már csak szitáló esőben. A nap ragyogott, és gyönyörű látványt nyújtott az égbolt… nem is volt kedvem visszamenni a boltba. Viszont mikor egy erős fuvallat majdnem ellökött, úgy döntöttem nem késlekedek, és újra elfoglaltam szokásos helyem a könyvek mellett. Jason úgy tűnt, hogy elmerengett valamin magában, én pedig inkább kerestem egy Poe könyvet és belemélyedtem az olvasásba. Hihetetlenül lekötött a regény… Sokkal később eszméltem csak fel, mikor valaki egyre hangosabban a nevemet ismételgette.
- Liz… Liz! Lizzie!
- Jaj igen. Én!
- Hello! Na mi a helyzet?
- Nahát, Casey… rég találkoztunk. Hogy s mint?
- Megvagyok… jöttem elütni az időt.
- Ja, ez ilyen kis menedékhely.
- Meg jó társaság.
- Össze kéne futnunk egyik nap… úgy sokan.
- Koncert? Kis kezdő banda lesz a Purple Haze-ben.
- Benne vagyok. Majd hívj fel még előtte, jó?
- Alap…
Beszélgetésbe elegyedtünk így hárman. Casey-vel megtárgyaltuk, hogy egyik nap, mikor dolgozik, beugrok hozzá egy tetkóért… majd kiderül, mi lesz. Alig várom.
Estefelé hirtelen elköszöntem és hazamentem, vagyis vissza a hotelbe. Imádok ide jönni, de tényleg kell saját lakás… vagyis először bérelnék, mert ahogy ismerem magam, csomószor költöznék. Ahogy a szobámba értem, kapcsoltam is be a laptopot, és kutakodni kezdtem. Fontos, hogy bútorozott legyen, hogy nagy legyen, hogy lehessen rendetlennek és hangosnak lenni ééés… és hogy tetsszen.
Mire kiírtam magamnak hét telefonszámot és címet, egész későre járt, de még mivel nem voltam álmos, úgy döntöttem válaszolgatok az összes e-mailre és lebonyolítok pár csevegést… Éjfél körül tutira beszunyáltam.
- Liz, én annyira nem akartam…
- Várj. Freya a téma?
- Hát… ööö… igen végülis…
- Akkor ne is mondd tovább. Lefeküdtetek, rátok nyitottam, bocsánat. Nem akartalak megzavarni titeket.
- Mi van?!
- Mi lenne?
- Még te kérsz bocsánatot?! Miért?
- Nekem konkrétan nem esne jól, ha valaki az ajtóban nézné, ahogy kábultan ébredezek egy kiadós szex után…
- Azt hittem ezzel megsértettelek…
- Már miért sértettél volna? Semmi közünk egymáshoz. Szerintem. Remélem te is így gondolod.
- De…
- Ha nem haragszol, inkább lelépek. Úgy érzem megfulladok itt… Szia Syn.
A többiektől el sem köszönve kisurrantam magam mögött hagyva az elképedt Synt. Ez egy nagyon rossz szokásom… de nem szeretek elköszönni. Úgy is találkozunk nemsokára. Ebéd idő van, hm, akkor elmegyek Jasonhoz, biztosan eljönne velem kajálni.
A 10 perces út alatt volt időm gondolkozni minden baromságon. Például hogy milyen koncertre kéne menni, vagy hogy lakást kéne nézni… igen, még ma délután feltérképezem a lakáskínálatot. Hamar odaértem a kis boltba, itt Huntington Beachen minden közel van mindenhez. Jason boldogan üdvözölt egy jó szoros öleléssel.
- Mostanában nem hallottam felőled.
- Milyen szép kisimult az arcod Jason… boldognak tűnsz.
- Tényleg?
- Van valami oka is? – így kell kezdeni egy beszélgetést, hogy nehogy rám terelődjön a téma. Jason könnyen befolyásolható. Elfoglaltam a szokásos kis helyemet, és rágyújtottam egy cigire, Jase kezében is füstölgött egy.
- Van ez a Casey csaj, tudod…
- Persze. A tetkós lány.
- Mostanában olyan jól érezzük magunkat együtt…
- Összejöttetek?!
- Nem! Illetve… nem járunk. Csak szex és kész.
- Oh, értem. Micsoda huncutság.
- Na és te? Valami baj van? Nem szoktál ennyit cigizni. Ez már a harmadik szálad.
- Jason neked van tetkód?
- Persze. A karomon… itt és itt. Aztán még a lábamon is van… meg a mellkasomon egy pici.
- Értem. Nem vagy éhes?
- Dehogynem.
- Ebéd?
- Hm, egy óra lesz perceken belül… egykor lelépünk.
- De hiszen úgy sem jön be ide senki vásárolni.
- Igazad van, menjünk.
Felvettük a kabátkáinkat és átugrottunk egy pár utcával arrébb levő gyorskajáldába. Rendeltünk egy csomó mindent… amit csak megkívántunk. Több mint egy órán keresztül csak ettünk, nevettünk és beszélgettünk… már el is felejtettem a tegnap estét. Szerencse. Gondolom, ha a fejemben járt volna, Jase rákérdezett volna, hogy mi a bajom… Őt pedig nem fogom terhelni ekkora titokkal. Persze megbízok benne, de ez neki lenne rossz.
Kettő után valamivel visszaballagtunk az addigra már csak szitáló esőben. A nap ragyogott, és gyönyörű látványt nyújtott az égbolt… nem is volt kedvem visszamenni a boltba. Viszont mikor egy erős fuvallat majdnem ellökött, úgy döntöttem nem késlekedek, és újra elfoglaltam szokásos helyem a könyvek mellett. Jason úgy tűnt, hogy elmerengett valamin magában, én pedig inkább kerestem egy Poe könyvet és belemélyedtem az olvasásba. Hihetetlenül lekötött a regény… Sokkal később eszméltem csak fel, mikor valaki egyre hangosabban a nevemet ismételgette.
- Liz… Liz! Lizzie!
- Jaj igen. Én!
- Hello! Na mi a helyzet?
- Nahát, Casey… rég találkoztunk. Hogy s mint?
- Megvagyok… jöttem elütni az időt.
- Ja, ez ilyen kis menedékhely.
- Meg jó társaság.
- Össze kéne futnunk egyik nap… úgy sokan.
- Koncert? Kis kezdő banda lesz a Purple Haze-ben.
- Benne vagyok. Majd hívj fel még előtte, jó?
- Alap…
Beszélgetésbe elegyedtünk így hárman. Casey-vel megtárgyaltuk, hogy egyik nap, mikor dolgozik, beugrok hozzá egy tetkóért… majd kiderül, mi lesz. Alig várom.
Estefelé hirtelen elköszöntem és hazamentem, vagyis vissza a hotelbe. Imádok ide jönni, de tényleg kell saját lakás… vagyis először bérelnék, mert ahogy ismerem magam, csomószor költöznék. Ahogy a szobámba értem, kapcsoltam is be a laptopot, és kutakodni kezdtem. Fontos, hogy bútorozott legyen, hogy nagy legyen, hogy lehessen rendetlennek és hangosnak lenni ééés… és hogy tetsszen.
Mire kiírtam magamnak hét telefonszámot és címet, egész későre járt, de még mivel nem voltam álmos, úgy döntöttem válaszolgatok az összes e-mailre és lebonyolítok pár csevegést… Éjfél körül tutira beszunyáltam.
A következő napom ingatlanügynökökkel telt. Hihetetlenül
fárasztó feldolgozni azt a sok mindent, amit elmondanak a lakásokról…
Sötétedésre már el is döntöttem, hogy melyiket választom. Annyira szép, elegáns
és tágas… ráadásul jó helyen is van. Viszont lusta voltam én már ahhoz, hogy
elintézzem a vele kapcsolatos ügyeket… mondtam a kedves ingatlanosnak, hogy
következő napokban visszahívom, talán együtt ebédelhetnénk. Úgy is helyes kis
pasi.
A következő napom unalmasan telt, viszont utána már úgy
döntöttem, hogy kéne csinálni valamit a fiúkkal-lányokkal. Alig beszéltünk mostanság…
Így hát átmentem Ravenékhez.
- Hallod ezt, Jimmy. Raven itt akar hagyni minket – szólt oda Syn éppen az ajtóban álló Revnek, aki a kopogtatásomra jött ajtót nyitni, majd fordult oda Rav felé. Mi van?!
- Sziasztok… Mi ez az egész? Nem hallgatóztam, de…
- Elutazok.
- Hová? Mi történt, Raven? – totál ledermedtem.
- A családom odaköltözik, aztán megkértek, hogy menjek ki és döntsek, hogy maradok-e vagy sem…
- Oh. Hát visszajössz majd. Ugye? – levetődtünk a nappaliban és kibeszéltük a témát, minden egyes részletét. Ha Raven elmegy, akkor nem mehet csak úgy… fergeteges buli kell. Király, meg van az esti program. Amíg Rav és Rev kicsit egymásba feledkezve mélyebben beszélgetni kezdtek, megragadtam Synt és egészen a szobájáig vonszoltam, majd becsuktam az ajtót.
- Hey, te aztán vadabb vagy, mint én, baby… - húzott oda magához.
- Syn! Mégis… Hé, én nem dugni akarok veled!
- Hát akkor? Oh, értem én… csak gyorsak legyünk?
- Reménytelen perverz vagy… nem baj. Semmi gond. Csak beszélni akarok valamiről…
- Hogy szeretsz?
- Nem! Raven elutazik. Búcsúparti? Hm? Megfordult a fejedben?
- Nem.
- Akkor most igen. Estére hívd össze a csapatot.
- Miért én?
- Ne nyafogj baszd meg, mert…
- Mert mi lesz, szivi?
- Ne akard tudni. – simultam oda hozzá, és enyhén végigkarmoltam a mellkasán.
- Mutasd meg, kiscica. – ahogy a fenekemre csúsztatta a kezét, egy jól irányzott térdeléssel a legérzékenyebb pontját vettem célba, majd önelégülten távoztam a szobából és a házból is, miután sietősen odaköszöntem Ravenéknek.
- Hallod ezt, Jimmy. Raven itt akar hagyni minket – szólt oda Syn éppen az ajtóban álló Revnek, aki a kopogtatásomra jött ajtót nyitni, majd fordult oda Rav felé. Mi van?!
- Sziasztok… Mi ez az egész? Nem hallgatóztam, de…
- Elutazok.
- Hová? Mi történt, Raven? – totál ledermedtem.
- A családom odaköltözik, aztán megkértek, hogy menjek ki és döntsek, hogy maradok-e vagy sem…
- Oh. Hát visszajössz majd. Ugye? – levetődtünk a nappaliban és kibeszéltük a témát, minden egyes részletét. Ha Raven elmegy, akkor nem mehet csak úgy… fergeteges buli kell. Király, meg van az esti program. Amíg Rav és Rev kicsit egymásba feledkezve mélyebben beszélgetni kezdtek, megragadtam Synt és egészen a szobájáig vonszoltam, majd becsuktam az ajtót.
- Hey, te aztán vadabb vagy, mint én, baby… - húzott oda magához.
- Syn! Mégis… Hé, én nem dugni akarok veled!
- Hát akkor? Oh, értem én… csak gyorsak legyünk?
- Reménytelen perverz vagy… nem baj. Semmi gond. Csak beszélni akarok valamiről…
- Hogy szeretsz?
- Nem! Raven elutazik. Búcsúparti? Hm? Megfordult a fejedben?
- Nem.
- Akkor most igen. Estére hívd össze a csapatot.
- Miért én?
- Ne nyafogj baszd meg, mert…
- Mert mi lesz, szivi?
- Ne akard tudni. – simultam oda hozzá, és enyhén végigkarmoltam a mellkasán.
- Mutasd meg, kiscica. – ahogy a fenekemre csúsztatta a kezét, egy jól irányzott térdeléssel a legérzékenyebb pontját vettem célba, majd önelégülten távoztam a szobából és a házból is, miután sietősen odaköszöntem Ravenéknek.
Elindultam a tengerpart felé, miközben tárcsáztam Lena-t.
Csak beszélgetni akartam vele, tudom, hogy úgy is ráér. Még mindig ez a part a
találkahelyünk… Perceken belül meg is jelent. Láttam, hogy valami nyomasztja,
és próbálta titkolni, szóval jó ötlet volt idehívni őt…
Estefelé járt már az idő, mikor Ravenék felé ballagtam egy
nagy szatyor piával. Nagyon remélem, hogy Syn szólt mindenkinek… Jimmyt meg
felhívtam, hogy menjenek el pár órára Ravvel valahova így estefelé, hogy
meglepetés legyen. Megnyugodtam, mikor rengeteg ember fogadott a házban… aztán
Syn állt elém a szokásos önelégült képével.
- Ügyes voltam?
- Nagyon… Ravenért tetted. – aggódtam, hogy páran nem jönnek el, de többek között még Lena is beállított kicsit késve. Caseyvel beszélgettem épp, mikor Rev meghozta Ravent… mindenki ujjongásban tört ki, Raven pedig a meghatódottságtól könnyek között ölelgetett végig mindenkit. Kezdődhet a buli… meg majd reggel a képszakadás.
- Ügyes voltam?
- Nagyon… Ravenért tetted. – aggódtam, hogy páran nem jönnek el, de többek között még Lena is beállított kicsit késve. Caseyvel beszélgettem épp, mikor Rev meghozta Ravent… mindenki ujjongásban tört ki, Raven pedig a meghatódottságtól könnyek között ölelgetett végig mindenkit. Kezdődhet a buli… meg majd reggel a képszakadás.
