- Lena, kelj fel az isten szerelmére, hát kitől örökölted ezt a lustaságot ?
- Tőled.
- Tőlem ugyan nem. Na, ne aludj már vissza te kis apaszomorító !
Könnyedén visszacsuktam a szemem, majd hirtelen Jack szorítását éreztem a karomon.
- Nem tudok bemenni dolgozni... - az ágyam mellett térdelt.
- MIÉRT NEM EZZEL KEZDTED ?
Azonnal felkeltem.
- Vettél be gyógyszert ? Gyere feküdj le. Már egy csomószor elmondtam, hogyha gáz van szólj azonnal, ne játszd a vagány Jacket. Az régen volt már. Kurva régen. Majd én mindent elrendezek, te ne aggódj.
- Tudom én azt. Ügyes vagy. De kérlek ne aludj el az első munkanapodon. Ez élesbe megy, nem leszek ott, hogy fellocsoljalak.
- Csak egyszer aludtam el, most mit izééélsz.
- Menj már, Rob melegen szereti a vaníliás kiflijét.
Soha nem volt közöttünk normális apa-lánya viszont. De úgy érzem nem is igénylem a nyálas puszijait, meg az öleléseket, és az elérzékenyülést felesleges dolgokon. Nem hibáztatom őt semmiért. Ami megtörtént azt mind én csináltam magamnak. Az egy másik dolog, hogy benne nem fejlődött ki a féltem-a-lányom érzés ami elvileg minden apában benne kell, hogy legyen. Elvileg.
Gyorsan kicsinosítottam magam, majd elindultam dolgozni. A kulcsot elfordítottam a zárban és kinyitottam. Én egyes egyedül, életemben először kinyitottam egy bolt ajtaját, besétáltam rajta büszke kimért lépésekkel, majd leültem a földre és sírni kezdtem.
Egy csomó ember jár korán reggel boltba - a szállítókon kívül- ami nagyon meglepett. Legtöbbjük idős, akad köztük pár sármos középkorú pasas, és néhány iskolába igyekvő lelkes avagy lelketlen kölyök. Vannak azok az öregek akiknek az ég világon semmi dolguk nincs mégis felkelni hajnalban, és örülnek maguknak.. Ha én egyszer öreg leszek, én délig aludni fogok ez az egy biztos. A lényeg az, hogy pörögtem a pult mögött kábé 10ig, aztán jött egy kis laza rész ahol eltudtam olvasni a legújabb Garfield képregényt, aztán bejött egy anyuka a két gyerekével. Nem szeretem a kisgyerekeket, főleg nem a határozatlanakat, és főleg akkor nem mikor éppen egy édességbolt eladójaként szolgálom ki őket.
- Most akkor pirosat vagy kéket kérsz ?
- Nem is gumicukrot, inkább rágót.
Már nyúltam be a stílusos gumi kesztűmmel a rágókhoz amikor a szigorú anyuka megszólalt.
- Nem kicsim, nem kapsz rágót ezt már otthon megbeszéltük.
- Akkor nem kérek semmit.
- Oh, ne mond ezt édesem. Megígértem neked, hogy veszek valamit, hiszen olyan ügyes voltál a doktorbácsinál.
Irtó hülyének éreztem magam. Éreztem még a cukormázat az orrom alatt amit véletlenül odakentem...
Délutánra már elegem volt. Zacky volt az, magához hívott mert 'válságban vagyok segíts'.
Igaz, az ajtónkra az van kiírva, hogy hattól hatig. Ez egy rendkívüli nap szóval, nem érdekelt. Se perc alatt bezártam és már rohantam is Zackhez.
- Soha nem gondoltam volna, hogy valaha így fogok érezni de kénytelen vagyok bevallani magamnak : gyenge vagyok. Kevés ahhoz, hogy fenntartsak egy boltot, vagy mit csináljak vele ?! Apám jóhiszeműen rám fogja hagyni mindenét. Az lenne a legegyszerűbb ha eladnám. De akkor hol a móka ? Mit fogok csinálni ? Szereznem kell segítőket.... Fel is adok majd egy hirdetést. Igen az jó lesz. - gondolataimat rázúdítottam az ágyában romokban heverő Zackyre.
- Soha. Életemben. Nem. Voltam. Még. Ennyire. Másnapos. Segííííííts.
- Te bejössz holnap dolgozni. Én meg adok fánkot. Amúgy kösz, hogy ennyire izgat a jövőm. A twinkieseid jövője......
- Esélytelen, hogy ott dolgozzak
- Igazad van felfalnál mindent.
- És amúgy is adni fogsz fánkot mert mindig adsz.
Csüggedten néztem a padlót.
- Körbetelefonálhatom a haverjaimat.
- A-a. Nem kérek a barátokból, meg az ismerősökből.
- Igen, igazad van Lena. Egy vadidegent beállítani egy családi vállalkozásba a lehető legjobb ötlet.
- Nem áll jól ez az irónia Zacky...
- ENGEDJ BEEEEEEEEE ! - hallatszott kintről az artikulálatlan üvöltés. - BAKER !
Synék szinte ránk törték az ajtót, majd levágódtak a földre. Johnny idegesen intett egyet, majd lassan Rev is besétált, amikor észrevett engem arca elkomorult, lassan végigmért és hátat fordított. Rágyújtott.
- Gáz van Baker !
- Nem tudod hol voltam tegnap ?
- Komoly. - rám nézett.
- Talán zavarok ?
- Ami azt illeti igen.
- Én voltam itt előbb. Az én problémámat kell először megoldani. - nevettem. Egyedül.
- Van nálad kaja ?
- Mit tudom én.
- Rendelek pizzát.
- És mi a te hatalmas problémád ? - hajolt közelebb tenyérebmászó képével Syn.
- Talán orvosolhatom. - mosolygott hízelgően.
- Megköszönném ha nem fújnád a füstöt a szemembe. Egyáltalán nem izgató.
- Zackynél vagyunk. Hát, gyertek... - vicces volt ahogyan Rev telefonálás közben gesztikulált.
- Ki volt az ?
- Rav és Freya jönnek.
- De hát, hogy nézek én most kiiii ? - kiáltott fel elkeseredetten Zack - aki még mindig heves érzelmeket táplál Freya iránt - majd elviharzott a fürdőszobába.
Láttam a fiúkon, hogy ők sem örülnek túlzottan a társaságnak, vagy csak ezt akartam látni....
- Baker, nem igaz, hogy nincs vodkád. Te nem vagy kompatibilis az emberek fogadására. Hogy süllyedhetsz ilyen mélyre ? Én léptem valami ihatót szerezni.
- Csak ügyesen... Tudod, hogy állunk.
- Sosem áll le ?
- Rev nem másnapos.
- Hiszen mindig részeg. - mosolyogtam.
A két partikirálynő rövidesen megérkezett. Körbeölelgettek mindenkit, gondosan kikerülve engem. Egyáltalán nem akartam tovább maradni, ám amikor megláttam Freya enyhén szólva szégyenteljes tekintetét úgy döntöttem maradok mozizni picit. De nem történt semmit.
- Freya kérdezhetek valamit ?
Nem válaszolt csak vágott rám valami értelmezhetetlen kifejezést. Azt hiszem a 'menj a pokolba' volt az...
- Ki lesz a következő ?
- Mi bajod van drágám ?
- Először Matt aztán Zacky, majd Syn. Tényleg Zacky tudtál róla, hogy álmaid nőjét tegnap meghúzta Syn ?
- Te csak fogd be a pofád, nem mintha te különb lennél. Teszed itt a fejed, te drogos kurva.
- Shhh. - csitította őt Rev. Észre sem vettem, hogy vissza érkezett.
- Ő kezdte ! Mindig mondjátok, hogy legyek vele kedves, hát baszki, ha belém köt mit csináljak ? Ki ő, hogy ennyire véditek ?
- Ez az. Ki a faszom ő tulajdonképpen ? - emelte fel hangját Raven.
- Ne engem hibáztass amiért Rev megcsalt. Oh, vagy várj csak. Ez nem is számít annak... Hiszen ti nem jártatok....
Raven felnézett a plafonra és motyogott valamit az orra alatt. Szerintem egy hajszál választotta el attól, hogy nekem menjen... Élveztem volna.
Zacky némán ült, kifejezéstelen tekintettel.
Syn aggodalommal teli arccal ült egy széken magába roskadva. Olyan volt mintha nem is ott lett volna.
- Mi a van ? - kérdeztem tőle miközben megveregettem a vállát.
- Elfogyott a pénzünk az van. - nem hiszem, hogy ezt feltétlen megakarta velünk osztani... Csak úgy kibukott belőle.
- De ti zenekar vagytok ! - mondta szemrehányóan Raven.
Csend volt...
- És te tudod mit jelent egy bandának lenni ? Ezek a fellépések amiket most vállalnak szinte semmi bevételt nem hoznak. Közben pedig ott van a sok drága hangszer, meg az a rengeteg pia amit elfogyasztanak. Mert azt hiszik magukról, hogy van egy zenekaruk és ők rocksztárok. Ezt az életmódot próbálják imitálni....Aranyos.
- Köszönjük Lena, hogy leoltottál minket. Valami megoldás ? Tudtok kölcsön adni ?
- Én most költöztem ide nem igazán...
- Segítenék, de nincs spórolt pénzem.
- Áááh baszki.
- Én már rengeteget kértem kölcsön srácok.
- Elmegyek megint betörni, ha kell.
- Jimmy, nyugi. Már éppen elég rendőrségi ügyed van.
Itt kibukott belőlem a nevetés. Éppenséggel kinéztem belőle, de mégis meglepett... Sokkal inkább gondoltam Mattről, hogy csaló.
Elegem volt az emberekből szóval kényelmesen kisétáltam Zacky igencsak veszélyes erkélyére...
- Menj csak el! Ez nagyon jól megy neked ! - szólt utánam valamelyik ribanc.
A karjaimra támaszkodva hajoltam ki a korlát felett. Bekaptam egy rágót. Szükségem volt rá. Hallottam az ajtó csapódását, csak remélni mertem, hogy nem Rav jött ki. Nem volt kedvem hozzá, úgy soha, de különösen most nem.
- Kérsz ? - kínált cigijéből Syn.
- Nem dohányzom.
- Ugyan mi a fenéért nem ?
Nem bírtam tovább nézni a tökéletes arcát idegesen, feszülten... Nem áll jól neki.
- Syn hidd el ezek a legszebb éveitek.. Amíg még senkik vagytok. Most magatokért zenéltek.
- Zenélünk a semmiért. Sehol a pénz, a siker vagy a hírnév. Már vagy két éve egy helyben toporgunk, baszki. Semmi fejlődés. Olyan mintha nem vennék komolyan ezek a faszfejek, a pénzt meg szórják mintha szarnám.
- Mennyi kell ? - mosolyogtam, láttam arcán a meglepettséget.
- Tartozom egy srácnak, ha érted mire gondolok. Aztán a múltkor már nem tudtuk kifizetni a kínais futárt. Nagyon gáz volt. Áh nem hiszem el, hogy ezt neked mondom.
- Szívesen segítek.
Nem vett komolyan, beleszívott a cigijébe és folytatta a semmi bámulását.
- Holnap délben találkozzunk az étteremben, tudod abban ahol a halászok szoktak enni. Te pedig cserébe elviszel Seattlebe a következő hónapban.
- Csak szívatsz. - nevetett. - Honnan szerzed a pénzt ?
- Biztos helyről.
- Én ezt nem veszem be cica. - rázta a fejét. - Tudod mit ? Egy gyors szopással többet segítenél mint a hazudozással.
- Akkor délben....
Hazagyalogoltam, Jack aludt. A gyógyszerei szanaszét hevertek a földön. Az arca békés volt, nyugodt olyan megfáradt....
Előkerestem a noteszkámat amiben a hasznos ismerőseim számát tartom. Olyan hasznosak, hogyha a telefonomban találják meg a számukat egyből lecsuknak.
- Kösz Ron, négyre ott leszek.
Ugyan még csak este kilenc volt lefeküdtem aludni, hogy hajnalban frissen tudjak menni az anyagért.
A megbeszélt helyre sétáltam, és átvettem a csomagomat. A tudat, hogy a duplájáért fogom eladni hatalmas boldogsággal töltött el. Cseppet sem féltem, nem ez volt az első ilyen alkalom. Pontosan tudtam, hogy mit csinálok. Sok ismerősöm származik olyan körökből ahová eltudom passzolni a kis zacskóimat. Felültem a buszra és egészen Tod-ig utaztam vele. Tod híres haverja volt a barátomnak. Pont úgy ahogyan Zen és Coke is. A kölcsönös bizalom a legfontosabb. A dílerem tudja, hogy én nem dobom fel őt, én pedig tudom, hogy Zenék az életüket adnák értem. Ez ilyen egyszerű. Gyerekjáték az egész.
Már reggel kilenckor ott ültem az étteremben. Belenéztem a szatyorkámba és elég igénytelennek hatott a sok köteg pénz egymásba gabalyodva. Elugrottam hát a közeli ajándék boltba. A rengeteg túlcsicsázott díszdoboz közül egy micimackósat választottam. Pontosabban egy olyat amin malacka és füles hasalnak a hóban. Ha Briannek van egy kis humorérzéke akkor, vágja, hogy a heroin olyan akárcsak a hó. Ez így vicces... Hagytam, hogy negyed órát várjon rám. Kellemeset beszélgettem az eladó sráccal.
Lassú léptekkel haladtam felé és leraktam elé a dísztasakot. Ő belenézett s gondtalan mosoly ült ki szélesen az arcára.
- Végig futott a hátamon a hideg. Elképesztő vagy.
- Tudom.
- Hogyan ? Öhm, én nem tudom, majd visszafizetem.
- Már megmondtam, elviszel Seattlebe. Ennyi.
- Akkor ma...
- BEBASZUNK ! - vigyorogtunk mind ketten.
- Soha nem fogunk szexelni, igaz ?
Megráztam a fejem, majd felálltam és elsétáltam a Kiscsillagig, ahol hatalmas kavarodás várt.
írta Cookie.
