A tizensokadik kiadós szex után kikászálódtam Liz ágyából. Már délután lehetett. A legédesebb mosolyommal váltam el a lánytól és úgy éreztem tökéletesen sikerült kételyek közt hagyni a szándékaimmal kapcsolatban. Büszkén hagytam magam mögött a hotelszobát és hazafelé vettem az irányt. Kicsit féltem mi fog otthon várni, nem nagyon volt kedvem egy ilyen kellemes nap után Rav és Rev esetleges hisztijét hallgatni. Útközben beugrottam egy kisboltba egy doboz arany Marlboroért. Mikor visszaértem a kinti levegőre egyből rágyújtottam, és ráérősen sétáltam hazafelé. Otthon nem várt kellemes meglepetés fogadott. A nappaliból nevetés szűrődött ki kiabálás helyett. Feldobtam a kalapom az akasztóra és csatlakoztam a társasághoz.
-Heey. Hát ti? - körülnéztem a nem túl nagy szobában, ami még kisebbnek tűnt az emberektől. Az ajtóval szemben Freya és Raven ültek ugyanabban a fotelben, szavakkal kifejezhetetlen pózban és arcokun hatalmas vigyorral. Rav jobban nézett ki, mint tegnap a kórházban: a smink sokat dobott rajta. Freya fekete csipkebugyija pont kilátszott a szoknyája alól ahogy a lábát keresztüldobta a szék karfáján. Velük szemben, és így nekem háttal a kanapén ült Matt és Rev, akik most rám néztek.
-Unatkoztunk. - hangzott az egyszerű válasz Matt szájából, majd hozzámvágott egy üveg sört. Ledobtam magam Rev mellé és belekortyoltam a már kissé langyos italba.
-A lányok már ittak egy keveset... - előttük már megint egy félig üres vodkás üveg állt. Nem tudom megérteni, hogy ihatják ezt az igénytelen ocsmányságot.
-Jimmy, ne irigykedj, ha föld alá iszunk! - Raven ezután elkezdte Freyát csikizni, akinek fehérneműjéből így még nagyobb részlet tárult szemeink elé.
-Még 5 óra sincs... És ők már teljesen el vannak ázva... - na nem mintha elleneztem volna a dolgot, a részeg csajokkal úgyis midnig könnyebb az ember dolga. Csatlakozásomat pár perc kínos csönd követte, amit ajtókopogás szakított félbe.
-Nyisd már ki! - vágta oldalba Rev Mattet, aki legközelebb ült az ajtóhoz.
-Jóó, megyek már. - Nagy nehezen felállt. Nem kis meglepetésünkre Lenát hozta magával az ajtótól. Kezében hatalmas nyalóka- és édességcsokrot tartott. Kimérten sétált oda Ravenhez, és felé nyújtotta a szivárványhalmazt.
-Bocsi, hogy miattam akartál öngyilkos lenni!
-NEM AKARTAM ÖNGYILKOS LENNI! - Raven a másodperc törtrésze alatt fakadt ki és üvöltött rá Lenára, majd összefont karral forgatta a szemét, Freya pedig - szinte mint egy kiskutya - utánozta.
-Rosszat mondtam? - pislogott Lena, de szeme nem értelenül csillogott, inkább diadalittasan.
-Áhh, dehogy pici Lena. – mondta Matt, és arrébb lökte Revet, hogy leülhessen Lena is. A két srác között úgy nézett ki, mintha a másik két lánytól lenne bevédve.
Az idő telt és bár a pia fogyott, a fagyos hangulat megmaradt. Rav és Freya nem nagyon akartak Lena társaságában bármit is csinálni, vagy jól érezni magukat. Ahogy ittak – még mindig vodkát – úgy erősödtek a beszólásaik. Lenáról ezek simán leperegtek, és fél órán belül észrevettem, hogy minden alkalommal amikor valaki bántja, belekortyol a whiskey-ébe – amit amúgy ő hozott. Így rövid idő alatt került nagyon sok alkohol hatása alá.
-Syyyyyyyn. Húzd már meg azt a valamit ami előtted van! Olyan unalmas vagy...
-Najóó. Akkor játsszuk azt, hogy aki iszik az mesél! És én kedzem. – meghúztam a saját üvegemet, amiben valami olcsó és szar ízű whiskey volt. Jelenleg nem apa állja a kiadásaimat... Enyhe hányingerrel küszködve folytattam:
-Életem legjobb pillanata az volt, mikor megszülettem. Nem is... Ez az egész világ legjobb pillanata volt! – hallottam, ahogy Jimmy a kezébe temeti arcát a röhögés elrejtésére – Egyszerűen tökéletes vagyok és szerintem a legboldogabb embereknek kellene lennetek amiért szóba állok veletek! Shadows, te meg örülhetnél hogy még gitározni is hajlandó vagyok neked! – igazából eléggé fellelkesedtem és élveztem ahogy saját magamról áradozok. – Freya szivi, te jössz! – átdobtam a dohányzóasztalon az üveget, és ő ügyesen el is kapta. Viszont undorodva nézett rá, és az asztalra rakta.
-Kössz, inkább a vodka!
-Komolyan mondom, még az én szar whiskey-m is jobb mint a ti vodkátok!
-Ez nem igaz. – mosolygott Freya és hatalmasat kortyolt poharából. – Hát. Asszem elég menő volt mikor kicsaptak a suliból. Droghasználat miatt. Persze tagadtam az egészet, de a vak is látta, hogy éjjel nappal full szét voltam lőve! Ja, meg ez is menő! - Freya felhúzta a felsőjét, és megszűnt az idegesítő hangja, csak a látvány maradt... De az a látvány, oh istenem. Gyönyörű teste volt, tökéletesen átütött a csípőcsontja. A tetoválás pont olyan magasságban volt, hogy az egész mellkasában gyönyörködhettem. Azt hiszem valami feliratot ábrázolt, de igazából nem tudott érdekelni. Már csak az maradt a fejemben, hogy milyen lehet a póló többi része alatt... Ekkor döntöttem el, hogy ma őt fogom megdugni.
-Gates, csukd be a szád! – vágott hátba mindenkin átnyúlva Rev majd felnevetett. Ekkor vettem észre, hogy tényleg nyitva volt a szám...
-Ja. Ja... Szép tetkó!
-Aha, tetkó... – Freya a szemembe nézve beleharapott alsó ajkába és lehúzta a felsőt. Matten volt a sor. Ő csak sört ivott, de abból jóval többet, mint mi.
-Életem legszebb és egyetlen szép napja akkor volt amikor megismertem az én drága Lenámat! – majd Matt átkarolta Lenát – Freya nem leplezett felháborodására. Lena kezébe vette a Jackes üvegét, mély levegőt vett, ám akárhogy próbálkozott egy szó sem jött ki a torkán. Szemei talán könnyekkel teltek meg, és valósággal kimenekült a szobából. Mindenki értetlenül meredt Shadowsra, aki csak mosolygott, és még csak a lány után sem fordult. Úgy tett, mintha minden úgy történt volna, ahogy tervezte. Nem rázott meg nagyon a dolog, bár szemét húzás Matt-től, hogy még mindig nem tudom mi történt vele és Lenával... Ugyanúgy ittunk tovább. Rav és Freya hirtelen viccesek lettek és úgy gondolták, hogy a dohányzóasztalon póló nélkül táncolni jó ötlet. Nos, én is úgy gondoltam. Szó nélkül, whiskey-t kortyolgatva bámulhattam – feltűnés nélkül – Freyát. A gond ott kezdődött, mikor kiderült, hogy WC-re kell mennem. Nem nagyon akartam ott hagyni őket... Főleg nem Matt társaságában. Ettől még ami muszáj, az muszáj. Kimentem a mosdóba, és meglepetésemre Lena ült a kád szélén és épp egy gumikacsával játszott. Teljesen elfelejtettem, hogy nem ül bent velünk...
-Mondd csak Syn. Mit esztek annyira Freyán? – fel sem nézett rám, tovább babrált a kádban.
-Őszintén? Én leginkább azt, hogy nem Lizzie... – Lena felnevetett és a szemembe nézett.
-Mit csináltál vele?
-’Te más vagy, Liz. Jobb!’ Alig bírtam kimondani röhögés nélkül. De menthetetlen vagyok, egy egész napot átdugtunk. Ti nők, olyan egyszerűek vagytok. Egy kis nyál, és már csúszik a bugyitok...
-Ne általánosíts, mert feldugom a gumikacsát! – kikapta a kádból a sárga izét és mindent összefröcskölt vele. Tudtam, hogy egyetért velem. Attól, hogy ő esetleg más, az átlag még ilyen marad.
-És te? Miért haragszol Mattre? Megvoltál neki és másnap nem hívott fel? – Lena nekem vágta a kacsát... Fájt.
-Én kedvellek, de semmi közöd nincs hozzá. Meg másnak sem.
-Ez feltűnt. Matt is tartja a száját. Pedig az alkohol mindig oldja...
-Lehet, hogy ez valami komolyabb... Valami, amit úgysem tudnál megérteni a túl sok hajzselétől!
-Héé, ez gél! – rákacsintottam, és kijöttem a fürdőből. Időközben az inger is elmúlt. Az előszbai falióra már 12:42-t mutatott. De hát az előbb még délután volt... Mindegy is. Újabb nap apám nélkül. Igazából elég kellemetlenül érintett a dolog. Sok - eddig mindennapinak tekintett - luxuscikket nem engedhettem meg magamnak. Mint egy üveg Jack Daniel’s-t. Utólag rájön azért az ember, hogy mindig jó, ha van egy pénzes apja, még ha egy kicsit pénzéhes is... Visszamentem a nappaliba, de Raven, Matt és Rev már nem voltak ott. Freya ült a díványon, egyedül. Illetve inkább elterült rajta, és a meztelen hasát simogatta. Nem vett észre.
-Khm.
-Oooh, Syn! – felnézett rám és gyorsan felült.
-Hol van mindenki?
-Rav rávetette magát Revre... Ennek hatására Matt inkább hazament. Én gondoltam megvárlak, hogy... Hogy... Szóljak neked. – na ja. Mert magamtól nem vettem volna észre. Ha ő is akarja, úgy még sokkal egyszerűbb lesz. Leültem mellé, a combjára tettem a kezem, a másikkal pedig whiskeyt öntöttem. Freya felé nyújtottam a poharat, aki ezúttal készségesen el is fogadta tőlem. Lehúzta, de mielőtt letehette volna, a combjába martam. Erre ő majdnem félrenyelt, a poharat pedig a szőnyegre ejtette. Rám nézett. A szemei homályosak voltak a rengeteg alkoholtól amit ma is megivott. Közeledtem hozzá és mikor a szemét is becsukta, megálltam. Ő levegőt sem tudott venni, annyira várta a csókomat. Mikor nem kapta meg, értetlenül nyitotta ki szemeit. Ekkor kapott meg: vadul és szenvedélyesen csókoltam. Váratlanul érte, így hátradőlt a kanapén. Kezem már a felsője alatt volt és bejárta mindazt, amit az este folyamán még nem láthattam. Vékony lány volt, pici de kerek mellei pont a tenyerembe fértek. Végigcsókoltam, és beleharaptam a tetovált részbe. Freya felnyögött és letépte magáról a szoknyát, majd rólam az összes ruhadarabot. Pár perce már nyögött alattam, mikor Lenát láttam az ajtóban, vigyorgott rám és a fejét rázta. Ajkaival egy ’Őrült vagy’-ot formált, és már ment is tovább. Én tovább játszadoztam Freyával még egy pár órán át...
by Lizzie
