Veszekedtünk. Megint. A búcsú partymon Lena valamiért kiakadt. Nagyon, és nem bírok rájönni, hogy miért. Emlékszem a mozdulataira, az arckifejezéseire, de a szavaira nem. Mert akkor már eléggé az alkohol hatása alatt voltam. Tök mindegy. Már megszoktam, hogy mindenen felkapja a vizet. Szóval, ő így búcsúzhatott el tőlem, azt hiszem.
Rev mellett ültem a nappaliban, mosolyogva magyarázott valamit. Feszülten néztem körbe, Freya velem szemben ült, Liz mellettem, Lena hangját pedig kintről hallottam, de mielőtt felfedezhettem volna, hogy merre vannak a srácok, a szemeim elnehezedtek és épp, hogy csak egy pillanatra hunyhattam le őket és élvezhettem a pihenést, Rev hangját és a békét, mert abban a pillanatban, hogy elmerülhettem volna, Rev megállt és mindkét combomon egy-egy jéghideg kezet éreztem. A szemeim felpattantak és Liz foszló arcával találtam szembe magam, ahogy oldalról közelített felém, a combomat simogatva, rohadó kezeivel. A bal oldalamról pedig Jimmy próbálkozott, de amint lelöktem a kezét a lábamról az leszakadt, ő pedig mosolyogva nézte végig. Arcából már jó nagy darab hiányzott, de még felismerhető volt. Freya egy éhes oroszlán módjára igyekezett rám vetni magát. Még ordított is hozzá.
A repülő erős landolással ért földet, ezzel kirángatva rémálmomból. Úgy tűnik elaludhattam, miközben Lenán gondolkoztam. De most komolyan, zombik? Nyugi van, Rav. Idegesen végig hallgattam, ahogy a stewardess köszönetet mond, hogy az ő szolgáltatásaikat vettük igénybe és a többi, majd amint megálltunk, felpattantam.
- Mi van? – förmedtem rá Adamre, az öcsémre, miután egész pakolászás közben engem figyelt idiótán mosolyogva. Nem válaszolt, csak megrándult, utánozva a felkelésem. – Pöcs – sétáltam el mellette a fejemet rázva.
- Anyaaaaaa, Raven pöcsnek nevezett.
- Mi van? – förmedtem rá Adamre, az öcsémre, miután egész pakolászás közben engem figyelt idiótán mosolyogva. Nem válaszolt, csak megrándult, utánozva a felkelésem. – Pöcs – sétáltam el mellette a fejemet rázva.
- Anyaaaaaa, Raven pöcsnek nevezett.
A nap hátralevő részét, amiből már nem volt sok, nagy részben pakolászással töltöttem, és alvással, bár kicsit fura volt elviselni az időeltolódást.
Másnap elindultam egy városnézés szerűre, aztán persze az Oxford Streeten találtam magam, amiből shoppingolás lett. Beugrottam egy jónak tűnő fodrászhoz is, aki tökéletes sötét barna tincseket varázsolt nekem. Egy kis változás jól jött. Útközben többször is próbáltam elérni a többieket, de Jimmy egyszerűen csak nem vette fel, Matt lerázott azzal, hogy Lenával van, ne zaklassam –erről, pedig majd később kikérdezem még, mert hogy eddig azt hittem, utálják egymást-, Freya pedig csak nem ért rám. Reménykedve tárcsáztam Lizt, bár, csak tegnap óta vagyok itt, lehet, hogy van valami fejlemény. Éééés Liz felvette és beszélgettünk. Közben találtam magamnak egy eldugottabb kávézót a magas épületek és macskaköves útak között. Igazából nem tudom miért, de eddig nem túl sok időt szántam arra, hogy Lizzel megismerkedjek. Talán azért, mert ő volt az egyetlen lány, akit talán még Lena is kedvelt, bár néha éreztem közöttük is a feszültséget. Mondjuk Freya megmérgezése után, de aztán az el lett felejtve, pedig nem is volt olyan rég. Szóval, most, hogy biztos voltam benne, hogy Lena nincs a közelben, hogy közbeszóljon vagy akármi, egy igen hosszú társalgást folytattunk le. Mesélt erről a Jasonről, akivel azt hiszem,találkoztam már, meg Synről, meg arról, hogy haragszik egy kicsit Freyára, mert mégiscsak lefeküdt Synnel, pedig ő azt hitte, hogy nem gondolta komolyan. De leginkább az új lakásáról beszélt, ahova pár nap múlva be is költözhet, mert eddig egy hotelben lakott! De, most komolyan, egy hotelben egy hónapon keresztül? Rosszabb, mint a családommal. Na, jó. Legalább olyan rossz lehet, mint velük.
- Azért a házavató bulival remélem megvársz.
- Jaj, perszee. Basszus, kösz az ötletet, eszembe sem jutott.
Beszéltünk még a házakról,megis kértem,hogy ha lehet, felügyelné-e a házat, amíg távol vagyok, bár Syn miatt kicsit kétkedve, de beleegyezett, mert Jimmyre semmit sem lehet rábízni. Komolyan. És ezt ő is tudja.
- Egyébként tudtad, hogy Lena meg egy hajón lakik?
- Nemár. Nem csoda, hogy bekattant. De tényleg – nevettem.
- Miért kell nektek ennyire utálnotok egymást? Igazából nem mondanám,hogy kattant. Inkább... Fura? – hallottam, hogy mosolyog.
- Ugyanaz. És amúgy is, legtöbbször ő kezdi. Sőt. Szinte mindig.
Egy kicsi még veszekedtünk Lenán, de mindketten tudtuk, hogy úgysem fogja tudni megváltoztatni a véleményem róla. Szóval, miután rájöttem, hogy külföldön vagyok és a ’szüleim’ kifognak akadni, ha meglátják a telefonszámlát – mintha, amúgy nem akadnának ki mindenen -, elköszöntem Liztől majd fogtam magam, a szatyraimat és próbáltam nem eltévedni hazafelé.
- Azért a házavató bulival remélem megvársz.
- Jaj, perszee. Basszus, kösz az ötletet, eszembe sem jutott.
Beszéltünk még a házakról,megis kértem,hogy ha lehet, felügyelné-e a házat, amíg távol vagyok, bár Syn miatt kicsit kétkedve, de beleegyezett, mert Jimmyre semmit sem lehet rábízni. Komolyan. És ezt ő is tudja.
- Egyébként tudtad, hogy Lena meg egy hajón lakik?
- Nemár. Nem csoda, hogy bekattant. De tényleg – nevettem.
- Miért kell nektek ennyire utálnotok egymást? Igazából nem mondanám,hogy kattant. Inkább... Fura? – hallottam, hogy mosolyog.
- Ugyanaz. És amúgy is, legtöbbször ő kezdi. Sőt. Szinte mindig.
Egy kicsi még veszekedtünk Lenán, de mindketten tudtuk, hogy úgysem fogja tudni megváltoztatni a véleményem róla. Szóval, miután rájöttem, hogy külföldön vagyok és a ’szüleim’ kifognak akadni, ha meglátják a telefonszámlát – mintha, amúgy nem akadnának ki mindenen -, elköszöntem Liztől majd fogtam magam, a szatyraimat és próbáltam nem eltévedni hazafelé.
Felkaptam magamra egy ujjatlan pólót, rövidnadrágot, felhúztam a bakancsom és kiléptem a házból. Gyönyörű nyári este volt, pont ezért döntöttem úgy, hogy nem töltöm otthon, hanem keresek egy igazi brit pubot. Örömmel töltött el a tudat, hogy – remélem – a többieknek még nem volt ilyen élményük, hogy brit pubban töltsék az idejüket. Bár azt sem igazán tudtam, hogy miért lenne ez annyira nagy élmény. Boldogan léptem be a pub ajtaján, leültem a pulthoz, rendeltem egy vodkát és mélységesen magamba zuhantam. Hirtelen rán tört az érzés, hogy mennyire egyedül vagyok. És nem csak itt, ebben az idegen városban.
- Vodka? Orosz vagy vagy ilyesmi? – kérdezte egy férfihang. Tetszett a hangja, lágy volt, de mégsem olyan buzis. Férfias, igen. Bár, nem voltam benne biztos, hogy egyáltalán hozzám intézi-e a kérdést, de megráztam a fejem.
- Nem – felemeltem a tekintetem és egy világosbarna szempárral találtam szembe magam. Tehát tényleg tőlem kérdezte.
- Rob – nyújtotta felém a kezét. Tipikus angol név. Mindkét fülében legalább 7 centis fültágító virított, két karján jó pár tetoválás volt található. Világos barna haját felzselézve hordta. – De hívj csak Davie-nek, az a művésznevem, vagy valami olyasmi.
- Raven – próbáltam távolság tartó maradni.
- Gondolhattam volna – mosolygott, majd rámutatott a pólómra, amin egy nagy holló virított. Pedig nem is emiatt vettem fel.
- Szóval művésznév? Zenész vagy vagy mi?
- Nem igazán, inkább festek. De tudok gitározni is, ha az indít be.
- Ha-ha. És honnan ez a név? Davie.
- Na, az egy vicces történet. Ugye, festek és volt pár idióta még a középsuliban, akik emiatt szopattak, meg da Vinci-nek hívtak megilyenek – na ennél a pontál nem bírtam tovább, kitört belőlem a nevetés. – Hé, azért ne fulladj meg. Na, aztán már csak DaVi voltam, most meg Davie, mert az menőbb.
- Hát, rohadtul. De tényleg.
- Szóval? Honnan vagy?
- Huntington Beach, Kalifornia.
- Ahaa, turista. Ha esetleg idegenvezetőre lenne szükséged vagy ...
- Ó, nem,kösz. Tök jól megvagyok.
- Hát, ahogy gondolod. Figyelj, lesz egy ilyen kiállítás szerűm négy nap múlva a gallériámban, gyere el... ha gondolod – a kezembe nyomott egy névjegy kártyát, intett a csaposnak, hogy adjon nekem még egy vodka-kólát az ő számlájára, majd lelépett.
- Nem,én... nincs szükségem, hogy fizess helyettem, barom.
- Vodka? Orosz vagy vagy ilyesmi? – kérdezte egy férfihang. Tetszett a hangja, lágy volt, de mégsem olyan buzis. Férfias, igen. Bár, nem voltam benne biztos, hogy egyáltalán hozzám intézi-e a kérdést, de megráztam a fejem.
- Nem – felemeltem a tekintetem és egy világosbarna szempárral találtam szembe magam. Tehát tényleg tőlem kérdezte.
- Rob – nyújtotta felém a kezét. Tipikus angol név. Mindkét fülében legalább 7 centis fültágító virított, két karján jó pár tetoválás volt található. Világos barna haját felzselézve hordta. – De hívj csak Davie-nek, az a művésznevem, vagy valami olyasmi.
- Raven – próbáltam távolság tartó maradni.
- Gondolhattam volna – mosolygott, majd rámutatott a pólómra, amin egy nagy holló virított. Pedig nem is emiatt vettem fel.
- Szóval művésznév? Zenész vagy vagy mi?
- Nem igazán, inkább festek. De tudok gitározni is, ha az indít be.
- Ha-ha. És honnan ez a név? Davie.
- Na, az egy vicces történet. Ugye, festek és volt pár idióta még a középsuliban, akik emiatt szopattak, meg da Vinci-nek hívtak megilyenek – na ennél a pontál nem bírtam tovább, kitört belőlem a nevetés. – Hé, azért ne fulladj meg. Na, aztán már csak DaVi voltam, most meg Davie, mert az menőbb.
- Hát, rohadtul. De tényleg.
- Szóval? Honnan vagy?
- Huntington Beach, Kalifornia.
- Ahaa, turista. Ha esetleg idegenvezetőre lenne szükséged vagy ...
- Ó, nem,kösz. Tök jól megvagyok.
- Hát, ahogy gondolod. Figyelj, lesz egy ilyen kiállítás szerűm négy nap múlva a gallériámban, gyere el... ha gondolod – a kezembe nyomott egy névjegy kártyát, intett a csaposnak, hogy adjon nekem még egy vodka-kólát az ő számlájára, majd lelépett.
- Nem,én... nincs szükségem, hogy fizess helyettem, barom.
Elmentem. Ott álltam a galléria előtt, de nem volt merszem bemenni. Túlöltöztem, szar a hajam, már azt sem tudja, ki vagyok. Életemben nem voltam még ilyenen és tök megtetszett ez az ötlet. Mélylevegő, kifúj és beléptem a terembe, ahol hozzám hasonlóan,elegánsan öltözött nők és férfiak sétáltak és beszélgettek. Tök elveszettnek éreztem magam. Itt is. Aztán megláttam Robot... Vagy Daviet,bár most, hogymár tudom, honnan ered a neve, nem bírom nevetés nélkül kimondani.
- Hellóó.
- Raven, hát, eljöttél – örült. Igen, Rob örült nekem. És emlékezett a nevemre. – Gyere bemutatlak pár embernek, aztán körbemehetsz megnézni a képeimet. De megis mutathatom őket.
Annyira barátságos volt azok után, hogy én olyan távolságtartóan viselkedtem. Hamar feloldódtam, beszélgettem a barátaival,megnéztem a képeit, amik egyszerűen gyönyörűek voltak. Éppen egy fát, vagy vízesést, de lehet, hogy csak összevisszaságot ábrázoló festmény előtt álltam, miután nagyrészt hazament mindenki, mikor eszembe jutott egy őrült gondolat. Ami annyiból állt, hogy Rev biztos kinevetne, ha látna most. Olyan vagyok, mint egy sznob. De nekem tetszett. Ezek az emberek legalább tudják, hogy mivel töltsék az idejüket anélkül, hogy tönkre tennék az életük. Én legalábbis így gondoltam.
- Na, mit gondolsz? – állt mellém Davie és a kezembe nyomott egyet azok közül az undorító színű koktél izékből. Finom volt.
- Ez a legjobb, de mondd csak ez egy fa vagy egy vízesés?
- Egyiksem. Bár, épp az a szép benne, hogy mindenki mást lát benne.
- Szóval nem mondod el?
- Nem. Gyere elviszlek valahova.
- Hellóó.
- Raven, hát, eljöttél – örült. Igen, Rob örült nekem. És emlékezett a nevemre. – Gyere bemutatlak pár embernek, aztán körbemehetsz megnézni a képeimet. De megis mutathatom őket.
Annyira barátságos volt azok után, hogy én olyan távolságtartóan viselkedtem. Hamar feloldódtam, beszélgettem a barátaival,megnéztem a képeit, amik egyszerűen gyönyörűek voltak. Éppen egy fát, vagy vízesést, de lehet, hogy csak összevisszaságot ábrázoló festmény előtt álltam, miután nagyrészt hazament mindenki, mikor eszembe jutott egy őrült gondolat. Ami annyiból állt, hogy Rev biztos kinevetne, ha látna most. Olyan vagyok, mint egy sznob. De nekem tetszett. Ezek az emberek legalább tudják, hogy mivel töltsék az idejüket anélkül, hogy tönkre tennék az életük. Én legalábbis így gondoltam.
- Na, mit gondolsz? – állt mellém Davie és a kezembe nyomott egyet azok közül az undorító színű koktél izékből. Finom volt.
- Ez a legjobb, de mondd csak ez egy fa vagy egy vízesés?
- Egyiksem. Bár, épp az a szép benne, hogy mindenki mást lát benne.
- Szóval nem mondod el?
- Nem. Gyere elviszlek valahova.
Átkarolta a derekam, kivitt az épületből és beültünk egy taxiba, ami már meglepőmódon, ránk várhatott. Vagy legalábbis Robra. Nem tudom, hova mentünk, minek és hogy milyen hosszú volt az út, de nem is érdekelt. Az ablakon keresztül bámultam kifelé az elmosódó lámpafényeket. Freyára gondoltam. Hogy miért? Mert szinte ő volt az egyetlen, aki az elmúlt pár napban válaszolt a hívásaimra. Meg persze Liz is néha, de elég sokszor Lenával volt, így inkább mondtam, hogy felhívom később. Nem hívtam. Beszéltem Robról Freyának, mert teljesen elkábított a megjelenése. Nem olyan volt, mint az Avenged Sevenfoldos srácoknak, akikről lerítt az a tipikus csábító, rocksztár stílus. Jó, nem tudtam, sokat beszélni róla, de azért jó volt megosztani valakivel, hogy itt is milyen hamar sikerült találnom valakit. Még ha nem is úgy,még ha nem is barát. Csak, akivel eltöltsem az egy hónapot. Újabb gondolat. Megérné-e haza mennem? Ráérek még ezen rágódni.
Ő meg szakított Zackyvel. Pedig azt hittem, hogy jól megvannak. Hát, mindegy Freya, éld az életed. Mert szerintem ő ilyen. Nem bír megmaradni egy pasinál. Én beszélek.
Ő meg szakított Zackyvel. Pedig azt hittem, hogy jól megvannak. Hát, mindegy Freya, éld az életed. Mert szerintem ő ilyen. Nem bír megmaradni egy pasinál. Én beszélek.
Kiszálltunk a taxiból, ami egy öreg, angol ház előtt állt meg. A házból kihallatszott a zene és hemzsegett az emberektől. Mint kiderült még több barát van itt és őket is meg kell ismernem. Tök mindegy, amíg van alkohol, cigi és még több alkohol.
Nos, ez az este sem úgy sikerült, ahogy terveztem. Mégha nem is terveztem sehogyse. Nem sikerült a sárgaföldig leinnom magam és a buli is elég unalmas volt. Felmentünk Rob házára, ahol még több whiskey, bor meg sör fogadott. A sörömmel a kezemben ültem a konyhában,míg ő átöltözött, vagy tudom is én. Odaléptem az ablakhoz és onnan néztem le a városra. Valahol a belvárosban lehettünk, egy bérházi lakásban. Egy háló, konyha, wc és egy kétszemélyes kanapés nappali tv-vel. Csak ilyen egyszerű, de Davie stílusával ez is olyan másnak tűnt. Olyan művészinek,tudod. Festmények és tökéletes színösszeállítás. Valamivel sikerült megfognia és nem ereszt. Mi van velem?
- Tetszik?
- Szép a kilátás.
- Mutatok jobbat.
Bementünk a hálójába. Sokkal nagyobb volt, mint amilyet vártam. Ágy helyett csak egy két személyes matrac volt a földön, azon pedig egy lepedő. Egyik sarokban egy szekrény állt, a másikban meg egy állvány. A falakon természetesen sajátkészítésű festmények, de szemben levő falat szinte csak az ablak foglalta el. Odaállt elé, majd felnyitotta őket és odaült. Intett, hogy én is üljek a másikba. Megtettem. Megkínált cigivel, így mindketten rágyújtottunk. Leírhatatlan érzés volt ott ülni és nézni a várost.
- Szóóóval...
- Neee. Elrontod a pillanatot. Óh, mindegy, már elmúlt – mosolyogtam.
- Miért jöttél ide?
- Ideköltözött a családom, mondjuk már nem velük lakom. Úgyhogy inkább úgy mondanám, hogy elakartam szabadulni.
- Mitől, kitől?
- Az életemtől, oké? És amúgy is, egy hónap múlva megyek vissza – mondtam hangsúlyozva az egy hónapot. Kidobtam a csikket az ablakon és visszamásztam a szobámba.
- Ó, vagy úgy. És? Nem szeretnél egy kis kalandot?
- Mi van? Nem vagyok ribanc.
- Nem is mondtam.
Közelebb lépett, majd közel húzott magához. Óvatosan az ajkaim után kapott, majd egyre gyorsított a tempón.
- Szép a kilátás.
- Mutatok jobbat.
Bementünk a hálójába. Sokkal nagyobb volt, mint amilyet vártam. Ágy helyett csak egy két személyes matrac volt a földön, azon pedig egy lepedő. Egyik sarokban egy szekrény állt, a másikban meg egy állvány. A falakon természetesen sajátkészítésű festmények, de szemben levő falat szinte csak az ablak foglalta el. Odaállt elé, majd felnyitotta őket és odaült. Intett, hogy én is üljek a másikba. Megtettem. Megkínált cigivel, így mindketten rágyújtottunk. Leírhatatlan érzés volt ott ülni és nézni a várost.
- Szóóóval...
- Neee. Elrontod a pillanatot. Óh, mindegy, már elmúlt – mosolyogtam.
- Miért jöttél ide?
- Ideköltözött a családom, mondjuk már nem velük lakom. Úgyhogy inkább úgy mondanám, hogy elakartam szabadulni.
- Mitől, kitől?
- Az életemtől, oké? És amúgy is, egy hónap múlva megyek vissza – mondtam hangsúlyozva az egy hónapot. Kidobtam a csikket az ablakon és visszamásztam a szobámba.
- Ó, vagy úgy. És? Nem szeretnél egy kis kalandot?
- Mi van? Nem vagyok ribanc.
- Nem is mondtam.
Közelebb lépett, majd közel húzott magához. Óvatosan az ajkaim után kapott, majd egyre gyorsított a tempón.
A lepedőbe csavarva feküdtem Rob mellet és néztem, ahogy szuszog. Még most lekéne lépnem. Nem is tudja a számom, azt sem, hogy hol lakok. Rágyújtottam egy cigire és élveztem, hogy szabad vagyok. Igen, szabadnak éreztem magam. Nem kellett bejárnom az egyetemre, nem volt megszabott programom, akkor sem ha az annyit jelentett, hogy bebaszni a barátaimmal. Éppen felakartam állni, hogy csináljak egy kávét, mikor kétszer akkora zajjal, mint általában megcsörrent a telefonom.
- Baszd meg, baszd meg, baszd meg.
Ránéztem Robra, miközben felvettem, de szerencsére semmi jelét nem láttam, annak, hogy felkelt volna.
- Liz?
- Raveen, aggódtam. Nem hívtál vissza.
- Őőő, igen. Nem akartam zavarni...
- Úristen, fogd már be. Nem zavarsz. Komolyan. De izéé... Ott hány óra van?
- Kora reggel – mosolyogtam.
- Basszus. Bocsi, aludtál? Pedig, tök próbáltam kiszámolni,hogy mikor lesz jó neked. Mondjuk ki tudja, mikor kelsz. De húú... Valakinek mesélnem kell.
- Gyors leszel?
- Megígérem! Múltkor mondtad, hogy Matt nem ért rád, mert Lenával volt meg blabla. Beszéltem Lenával és mondta, hogy...
- DUGTAK? NE! Ne mondd, hogy Matt meghúzta...
- Mi? Jaj,nem... Nem hiszem, vagyis Lena nem olyan, ő nem...
- Igazad van. Ő nem szokott dugni, szerintem ezért ilyen morcos állandóan, de naa, akkor mit mondott?
- Hát, csak annyit, hogy beszélt Mattel és kibékültek, de most, hogy mondod. Olyan kivirult volt, de tényleg. Úristen, Lena és Matt. Matt és Lena kavarnak? Nemár. És nem vettem észre! Raven te zseniális vagy! Úúú. Akkor Zacky azért olyan durci, mert nincs kinek elsírnia a szakítás utáni sérelmeit, meg még mindig parázik a izé miatt, tudod, a gyilkosság – halkította le a hangját.
- Ugyanmár. Freya nem is szerette, én legalábbis nem láttam rajtuk és szerintem Zacky is csak bebeszélte magának. Az időt pedig nem tudja visszaforgatni... Ami megtörtént, az megtörtént.
- Ahh, igen. Izé, visszatérve Freyához, nem tudom, mi van vele. Lehet, hogy csak Zacky miatt, de sose jön velünk inni vagy akármi. Régen szívesen jött, ez tök szívás, először te hagytál minkett, most meg ő fog kilépni. Vagymi. De azért aggódom.
- Túl sokat aggódsz és túl reagálsz mindent, Liz.
- Lehet.
- Baszd meg, baszd meg, baszd meg.
Ránéztem Robra, miközben felvettem, de szerencsére semmi jelét nem láttam, annak, hogy felkelt volna.
- Liz?
- Raveen, aggódtam. Nem hívtál vissza.
- Őőő, igen. Nem akartam zavarni...
- Úristen, fogd már be. Nem zavarsz. Komolyan. De izéé... Ott hány óra van?
- Kora reggel – mosolyogtam.
- Basszus. Bocsi, aludtál? Pedig, tök próbáltam kiszámolni,hogy mikor lesz jó neked. Mondjuk ki tudja, mikor kelsz. De húú... Valakinek mesélnem kell.
- Gyors leszel?
- Megígérem! Múltkor mondtad, hogy Matt nem ért rád, mert Lenával volt meg blabla. Beszéltem Lenával és mondta, hogy...
- DUGTAK? NE! Ne mondd, hogy Matt meghúzta...
- Mi? Jaj,nem... Nem hiszem, vagyis Lena nem olyan, ő nem...
- Igazad van. Ő nem szokott dugni, szerintem ezért ilyen morcos állandóan, de naa, akkor mit mondott?
- Hát, csak annyit, hogy beszélt Mattel és kibékültek, de most, hogy mondod. Olyan kivirult volt, de tényleg. Úristen, Lena és Matt. Matt és Lena kavarnak? Nemár. És nem vettem észre! Raven te zseniális vagy! Úúú. Akkor Zacky azért olyan durci, mert nincs kinek elsírnia a szakítás utáni sérelmeit, meg még mindig parázik a izé miatt, tudod, a gyilkosság – halkította le a hangját.
- Ugyanmár. Freya nem is szerette, én legalábbis nem láttam rajtuk és szerintem Zacky is csak bebeszélte magának. Az időt pedig nem tudja visszaforgatni... Ami megtörtént, az megtörtént.
- Ahh, igen. Izé, visszatérve Freyához, nem tudom, mi van vele. Lehet, hogy csak Zacky miatt, de sose jön velünk inni vagy akármi. Régen szívesen jött, ez tök szívás, először te hagytál minkett, most meg ő fog kilépni. Vagymi. De azért aggódom.
- Túl sokat aggódsz és túl reagálsz mindent, Liz.
- Lehet.
’Reggelizzünk együtt.’ Álmosan pislogtam a kijelzőre és legalább öt percembe telt, mire felfogtam, hogy ez Robtól jött, még úgy két órája. Gyorsan válaszoltam, hogy ha már a reggeli nem jött össze, akkor talán egy ebéd szóba jöhet-e. Felkeltettem magam egy reggeli zuhannyal, elkészültem és rohantam is a megbeszélt helyre. Majdnem két hete vagyok már itt és tök jól kiismerem már magam. Legalább is a környéken. Rob,igen. Találkozgatunk. Bulizunk. Ő az én kalandom.
- Most meg hova viszel? – nevettem, mikor kiléptünk a pubból. Ebéd után még elkellett intéznie pár dolgot, addig sétálgattam és próbáltam telefonálni, sikertelenül. Freya már egy ideje nem válaszol.
- Nem tudom. Sétálni. Aaaaz éjszakába.
- Igazán romantikus. Főleg, hogy még sötét sincs, de már be vagyok csiccsentve.
A magas épületek között sétáltunk, nevettünk és kergettük egymást.
- Úúúú. Nekem kell egy olyaaaan – nyomtam neki az orrom az egyik cukrászda üvegének.
- Csak egy szavába kerül, hölgyem – a következő percben már az előbb említett csoki torta szelettel jött ki.
- Nagyon köszönöm, uram – hajoltam meg.
- Nem tudom. Sétálni. Aaaaz éjszakába.
- Igazán romantikus. Főleg, hogy még sötét sincs, de már be vagyok csiccsentve.
A magas épületek között sétáltunk, nevettünk és kergettük egymást.
- Úúúú. Nekem kell egy olyaaaan – nyomtam neki az orrom az egyik cukrászda üvegének.
- Csak egy szavába kerül, hölgyem – a következő percben már az előbb említett csoki torta szelettel jött ki.
- Nagyon köszönöm, uram – hajoltam meg.
- Raven, te vagy az? – hallottam meg anyám hangját a nappaliból, bár a tv zaja eléggé elnyomta a hangját.
- Nem! – ordítottam és berohantam a szobámba. Nem tudtam, mit kezdeni magammal, azt sem tudom, miért léptem le a clubból, ahova beültünk Davievel.
- Raven? – szólt bele a telefonba Matt.
- Maaaatt, hát felvetted. És rám érsz. Ugye rám érsz?
- Te részeg vagy? Persze, ráérek. Hogy vagy? Milyen London?
- Ó, én teljesen jól vagyok. És annyira gyönyörűű bárcsak ti is itt lennétek. Találkozhatnátok Robbal, felfedeznénk a várost – és csak beszéltem. Tudtam,hogy Mattet annyira nem is érdekli, amit mondok, de azért elmeséltem neki mindent Robról. – Tudod, mit hallottam?
- Na, mit?
- Hogy te és Lena. Hogy kavartok.
- Tessék?
- Ugyan, Matt. Múltkor leráztál, mert vele voltál. Aztán Liz mesélte, hogy... Úristen, remélem ez nem titok volt. De azért ne utáld Lizt, oké? Szóval, mesélte, hogy beszélt Lenával és eléggé kivolt virulva. Bár, őszintén szólva szerintem ráfért. Ezekután legalább rávehetnéd, hogy legyen kedves. De, mondd meg nekem őszintén, Matt. Legalább jó volt?
- Én...nem... Az tény, hogy végre sikerült beszélnünk és...
- Nem hiszek neked. Hallom, hogy hazudsz. Tudom, hogy hazudsz. Megdugtad, nemigaz?
-Igen – hallottam rajta, hogy zavarban van. Jézusom, ez a Matt egy igazi úriember. Szinte szégyeltem magam, hogy én csak úgy letámadtam akkor, a clubban. Tök megbántam már.
- Nem! – ordítottam és berohantam a szobámba. Nem tudtam, mit kezdeni magammal, azt sem tudom, miért léptem le a clubból, ahova beültünk Davievel.
- Raven? – szólt bele a telefonba Matt.
- Maaaatt, hát felvetted. És rám érsz. Ugye rám érsz?
- Te részeg vagy? Persze, ráérek. Hogy vagy? Milyen London?
- Ó, én teljesen jól vagyok. És annyira gyönyörűű bárcsak ti is itt lennétek. Találkozhatnátok Robbal, felfedeznénk a várost – és csak beszéltem. Tudtam,hogy Mattet annyira nem is érdekli, amit mondok, de azért elmeséltem neki mindent Robról. – Tudod, mit hallottam?
- Na, mit?
- Hogy te és Lena. Hogy kavartok.
- Tessék?
- Ugyan, Matt. Múltkor leráztál, mert vele voltál. Aztán Liz mesélte, hogy... Úristen, remélem ez nem titok volt. De azért ne utáld Lizt, oké? Szóval, mesélte, hogy beszélt Lenával és eléggé kivolt virulva. Bár, őszintén szólva szerintem ráfért. Ezekután legalább rávehetnéd, hogy legyen kedves. De, mondd meg nekem őszintén, Matt. Legalább jó volt?
- Én...nem... Az tény, hogy végre sikerült beszélnünk és...
- Nem hiszek neked. Hallom, hogy hazudsz. Tudom, hogy hazudsz. Megdugtad, nemigaz?
-Igen – hallottam rajta, hogy zavarban van. Jézusom, ez a Matt egy igazi úriember. Szinte szégyeltem magam, hogy én csak úgy letámadtam akkor, a clubban. Tök megbántam már.
