- A francba - egy pohár whisky csörömpölve érte a földet. Leguggoltam és lassan szedegetni kezdtem az üvegdarabokat, néhol megvágva a tenyeremet az éles tárggyal. Amint végeztem vele kidobtam az összeset a szemétbe, feltöröltem a járólapot és egy új pohárért nyúltam. A reszkető kezeimet néztem miközben töltöttem egy pohár whiskyt magamnak, majd mielőtt ezt is elejtettem volna, gyorsan meghúztam. Lehunytam a szemem, élveztem az égető érzést a torkomban, majd újra és újra meghúztam, a végén már nem is éreztem a whisky ízét.
Lassan kinyitottam a szemem és kinéztem az ablakon, ahol óvodás korú gyerekek szaladgáltak, és néha mintha megmozdult volna a föld, majd az egyik fiú elesett és elnyelte őt az aszfalt. Csak ekkor vettem észre, hogy szaporábban veszem a levegőt és, hogy mindkét kezemet a halántékomhoz nyomtam. Összeszorítottam a szemem, megráztam a fejem es mire újra kinyitottam, a két gyerek még mindig boldogan futkározott a ház előtt.
- A francba, a francba - motyogtam az orrom alatt. - Beszélnem kell Frankkel. Muszáj adnia egy kis adagot, vagy megőrülök.
Kissé dülöngélve betámolyogtam a szobámba és bedőltem az ágyamba.
- Nem szabad. Nem. Nem. Nem - ismételtem a szavakat, majd a lábamat a hasamhoz húztam és átöleltem őket. Egyre erősebben és erősebben szorítottam magamhoz, próbáltam elkergetni a gondolataim, miközben a falat bámultam.
Lassan kinyitottam a szemem és kinéztem az ablakon, ahol óvodás korú gyerekek szaladgáltak, és néha mintha megmozdult volna a föld, majd az egyik fiú elesett és elnyelte őt az aszfalt. Csak ekkor vettem észre, hogy szaporábban veszem a levegőt és, hogy mindkét kezemet a halántékomhoz nyomtam. Összeszorítottam a szemem, megráztam a fejem es mire újra kinyitottam, a két gyerek még mindig boldogan futkározott a ház előtt.
- A francba, a francba - motyogtam az orrom alatt. - Beszélnem kell Frankkel. Muszáj adnia egy kis adagot, vagy megőrülök.
Kissé dülöngélve betámolyogtam a szobámba és bedőltem az ágyamba.
- Nem szabad. Nem. Nem. Nem - ismételtem a szavakat, majd a lábamat a hasamhoz húztam és átöleltem őket. Egyre erősebben és erősebben szorítottam magamhoz, próbáltam elkergetni a gondolataim, miközben a falat bámultam.
- Freyaaaaaa - hallottam Rev hangját a vonal másik végéről. Honnan a francból tudja a számom? - Ma Liznél buli. Ne hozz semmit, csak magad. Pia, kaja lesz - és már le is tette a telefont. Hát kösz.
Gyorsan felkaptam magamra egy pólót, nadrágot és a bakancsom, majd ráérősen Liz új háza felé vettem az utam.
- Nem hiszem el, hogy kidobtam az összes cigim - tapogattam végig az összes zsebem, - vagyis csak azt a kettőt, ami a nadrágomon volt - de egyet se találtam. - Oh, hogy dögölnél meg Matt Sanders. Te akartad, hogy kidobjam az összeset, most meg miattad fogok idegösszeroppanást kapni - sóhajtottam. Hamar odaértem Liz házához ahol már javában folyt a buli, a bejárati ajtót pedig nyitva találtam, így kopogás nélkül besétáltam.
Liz. Hát persze, ez Liz háza.
- Minden rendben? - hát milyen kérdés ez? Persze, hogy semmi sincs rendben, de ezt nem pont neked fogom kitálalni.
Neeem Freya, nem ihatsz. Az, az egy üveg whisky épp elég volt mára. Na jó, csak egy korty vodka. Meg még egy. Oh, ez itt Jack Daniel’s? Ebből is egy kicsit.
- Maaaaaatt! Szia - mosolyogtam bájosan Mattre. Az arca kissé összemosódott a szemem előtt, de így is felismertem. Két keze közé fogta az arcom és apró csókokat lehelt a nyakamra, majd a nyelvét végighúzta a fülemig, amit óvatosan harapdálni kezdett, és onnan lefelé haladt a számhoz, ahol először puszikat lehelt a szám szélére és...
- MATT - ez csak Lena lehet.
Az undorító klór szag végig égette a torkom, amitől fulladozni kezdtem.
Feltoltam magam a kórházi ágyon - egyértelmű, hogy kórház, hisz az egész szoba fehér volt - és az órára pillantottam. Alig múlt hajnali 5.
Csak ültem és ültem és vártam, hogy reggel legyen. Egyáltalán nem emlékeztem, hogy miért kerültem kórházba, és, hogy mi történt Liz buliját. Az utolsó emlékem, hogy öntöttem magamnak vodkát, és ennyi.
Mikor következőnek az órára tekintettem az 11et mutatott, mire felsóhajtottam és kiszálltam az ágyból. Kiléptem a szobából és pont az ajtóval szemben volt egy kiírás, hogy merre találom a mosdót, így arra vettem az irányt. Igazából nem kellett WCre mennem vagy ilyesmi, de már nem bírtam tovább a szobába ülni.
- Ohh, Smith kisasszony - sietett felém egy nővér, majd összefogta a hátamon a ruhát. - Meg megláthatják a maga... - tartott egy kis szünetet, mire leesett, hogy mire céloz. Hisz az, az idétlen kórházi ruha volt rajtam, amiből kivan a hátsó felem, tudjátok... De egyáltalán nem érdekelt. A nő visszakísért a szobámba, majd hozott egy kevés kaját.
- Nem vagyok éhes - toltam el magam elől az ételt, de ő addig nem volt hajlandó távozni, míg meg nem ettem az összeset. Sajnálatos módon az egész leves a földön végezte. És a következő is.
Este tíz órakor járt le a látogatási idő. Tudom, mert megkérdeztem a nővért, aki szomorúan rám mosolygott, mikor fél 11kor elhagyta a szobámat.
Még 2 napig benntartottak és csak anyám rikácsolása miatt engedtek ki, miszerint az ő lányának ugyan semmi baja, mindig is ilyen sápadt voltam és sosem ettem túl sokat. Na meg, hogy mindig is alkoholista voltam és leszek. De ezt már csak nekem jegyezte meg, miután elhagytuk a kórházat.
- Hálátlan gyerek - ragadta meg a karomat anyám. - Kihozatlak a kórházból, hogy ne azt a moslékot edd és, hogy ne fulladj meg a szagtól, erre egy köszönömöt se bírsz kinyögni.
- Úristen, fogd már be! - kiabáltam vissza. - Nem börtönben voltam, hanem kórházban. Bazi nagy különbség van a kettő között, vágod?
- Hogy merészelsz így...
- Ez a saját életem, úgy élem és azzal, akivel akarom. És te nem kaptál benne helyet - rántottam ki a karom a keze közül, és faképnél hagytam.
- Figyelj Freya, sajnálom, hogy nem...
- Látogattál meg? - vágtam Matt szavába. - Semmi baj, senki se látogatott meg - vontam meg a vállam. - Mit szólnál, ha beülnénk valahova enni? Hívhatod a többieket is - nyomtam Matt kezébe a telefonját.
Csak Liz, Syn és Lena értek rá. Kajálás után mentünk a partra, ahol teljesen lefáradtam és másnap Matt ágyába keltem teljesen felöltözve. Kiszolgáltam magam reggelivel és elvettem két szál cigit Matt szekrényéből, persze Matt mindaddig az ágyban szuszogott, így könnyen leléptem.
A tengerparton feküdtem egy szál cigivel a kezemben, amibe hálásan szívtam bele. A szürke füst lassan oszlott el a szemem elől, majd eldobtam a csikket, felálltam és lassan belesétáltam a tengerbe. Élveztem a kissé hűvös vizet, és egyre beljebb és beljebb sétáltam, teljesen elfeledkezve magamról. A víz már a nyakamig ért, de még akkor se kezdtem el úszni, csak mikor már teljesen befedett a víz. Fellöktem magam a felszínre miközben mélyet szippantottam a levegőből, és kiúsztam a partra, ahol magam köré fontam a karom, cseppet sem volt meleg így vizes ruhában, pedig a nap elég melegen sütött.
Liizz. Miért nem veszed fel azt a rohadt telefont? Megpróbáltam Ravent tárcsázni, ő végre felvette.
- Mondd - szólt bele a telefonba.
- Mindenki elfelejtette, hogy hányadika van, vagy csak engem nem hívtok meg a buliba?
- Júúlius 5. Vagy 6. Hányadika is van Johnny? – hallottam, ahogy Johnny a háttérbe hangosan 'őőőő'-zik, majd megmondja a választ.
- Holy shit, de hisz ma van Syn szülinapja - kiált fel Raven.
- Mondd, hogy nincs otthon Syn - nevetek. - Ugyanis akkor lőttek a meglepi bulinak.
- Dehogy, Liznél van.
- Rendben, akkor pár perc és ott vagyok!
- Na, akkor arra gondoltunk Johnnyval, hogy legyen meglepi buli, ahogy te is mondtad - nevetett fel hirtelen Rav - és Liz megy Synért. Persze, szólunk Liznek, de hogy volt képes elfelejteni?
- Óóó, hát ennyi dugás mellett ki ne felejtené el, hogy milyen nap van? - vigyorgott Johnny, aki a kanapén ülve itta a sört.
- Jól van. Valamelyikőtök hívja Revet, Lenat, Zackyt és Mattet, én elmegyek lufikért. Éééés Liz meg vigye el a házból Synt, ugyanis ott KELL tartanunk a bulit - néztem szét a szobába, ami tele volt sörös, vodkás üvegekkel és cigi csikkekkel.
- Johnny, hívd Revéket, utána menjetek és vegyetek piákat, én meg elmegyek kajáért.
- Öööö, igen, öt 24es csomagot - mutattam a lufik felé, mire az eladó nő elém dobta őket. Nagybetűkkel rá volt írva, hogy egy csomagban 10 darab, úgyhogy biztos elég lesz. Megkértem a nőt, hogy fújja fel héliummal mindet, de állítólag ez túl sok, így elkérték a ház adatait, ahova ki kell hozniuk, és fél órán belül kézbesítik ingyen. Úgyhogy kifizettem és siettem is Liz házához, ahol remélhetőleg már senki se volt.
Kínos csendben kezdtük el Matt-tel és Zackyvel feldíszíteni a házat, egyikünk se szólt a másikhoz, majd pár perc múlva Matt egy könnyed mozdulattal Zacky köré font egy 'Boldog Szülinapot' feliratot, én pedig gyorsan megfogtam egy ragacsos Boldog 24et és Zacky homlokára tapasztottam és Mattel jót nevettünk Zacky kissé bamba fején.
- Héé, ne akarjatok már megöregíteni, csak decemberbe leszek 24 - nevetett Zacky, de azért az első keze közé kerülő díszt Matt fejére csavarta.
Pont mikor befejeztük a díszítést megcsörrent a mobilom.
- Freeeeya, kéne egy kis segítség - kiabált bele a telefonba Raven. - Túl sok sütit rendeltem és nem bírom egyedül elcipelni... Házhoz szállítást meg nem vállalnak.
- Mennyi kézre lenne szükséged? - kérdeztem vigyorogva.
- Mondjuk úúgy... 5?
- Hát mennyi sütit vettél te lány? - kérdezte nevetve Zacky, mikor odaértünk a pékséghez. Raven 'hát ez ciki' mosolyt küldött felé, majd sorban mindenkinek kiosztotta a sütis dobozokat.
- Sietnünk kéne, mert Liz 4re hozza Synt és már 3 óra 55 - pillantottam a telefonom kijelzőjére, majd gyorsan a kezembe kaptam a dobozt és már siettünk is Liziékhez.
Bentről Liz nevetését hallottuk, és félő volt, hogy ők értek ide leghamarabb, ugyanis Johnnyék párperce hívtak, hogy már úton vannak. Megálltunk az ajtó előtt és épp be akartunk nyitni, mikor mögülünk Rev nevetésére lettem figyelmes.
- Ti is késtetek? Hát, ez jól kezdődik - vigyorgott ránk Rev, majd meghúzta a kezében lévő sört és benyitott a házba.
- Basszus. Mi ez a szag? - kapott az orrához Raven.
- Hé, Syn, megjöttek a többiek - dugta ki a fejet Liz az ajtón, majd oda sietett hozzánk és segített becipelni a cuccokat a konyhába.
- Nem fogjatok elhinni mi történt - kezdte Lena nevetve, aki hamarabb ért ide, mint mi.
- Tudjátok, megtartottam a kacsát, - kezdte Liz. - amit Syn talált a nappaliba és hát 4kor jöttünk, ahogy megbeszéltük, de ti nem voltatok itt, ő - mutatott a kacsára - viszont itt volt. Ééés...
- Tele fosta a házat - vágott Liz szavába Lena nevetve. - Ezért van most ilyen büdös.
- És ezért szakadt el néhány lufi, meg dísz - tette hozza Liz.
- De kitakarítottunk - húzta el a száját Lena, egyértelműen látszott, hogy ő is segített, de nem akart. - A szag viszont nem akar eltűnni.
- És miért kaptam rózsaszín lufikat? - lépett be a konyhába Syn.
- Hát, akkor kezdődjön a partyyyy! - kiáltotta Rev hirtelen és max hangerőre csavarta a rádiót.
A korlátnak támaszkodva figyeltem a bent bulizó embereket, a legtöbb idegen volt, ugyanis Rev meghívott minden szembejövőt az utcán. Johnny állítása szerint.
Syn a falnak döntve csókolgatta Liz nyakát, úgyhogy hamar levettem róluk a szemem, majd a következő, amit megláttam Rev volt és Rav.
- Tűnj a szemem elől te szemet állat! - kiáltotta Raven, majd valamit Rev fejéhez vágott, ami szétkenődött rajta. Ahh, de hát az a csoki torta olyan finom, miért pocsékolod Raven?
- Tegnap az ágyban az ellenkezőjét mondtad, szivi - kacsintott vissza Rev Ravenre, majd egy újabb csoki torta szelet landolt Rev mellkasán.
Miért pont a torta Raven? Miért pont a torta?
- Úristen, de hiszen te Rev vagy. Rev az a7xből - rohant hirtelen egy csaj Rev es Rav köze, majd hirtelen Jimmy nyaka köré fonta a kezét és szó szerint letámadta őt.
- Egy újabb rajongó, aki csak meg akar dugni - sóhajtott Raven, miközben undorodva figyelte a párost.
- Hát én nem hibáztatom e miatt - vigyorgott Rev, miközben hagyta had kényeztesse a csaj.
- Miért, te nem azt akarod? - szólt közbe Lena vigyorogva.
- És már megint kezdik - ugrottam egyet a hirtelen ért közeli beszédtől. Zacky könyökölt mellettem a korláton, előtte egy tál sütivel, de ahelyett, hogy ette volna, csak tologatta őket az ujjával. Épp nyúltam volna, hogy elvegyek egyet, de arrébb tolta a tálcát, hogy ne érjem el. - Én a helyedbe nem ennék belőle. A kacsa megint akcióba lépett - vigyorgott Zacky a saját viccén.
- Ahhh, fúúj - nyögtem egyet amint leesett, mire célzott Zack. - Szerinted hányan ettek eddig belőle? - kérdeztem ördögien.
- Az itt lévő emberek fele holnap nem a sok piától fog hányni, az biztos - mosolyogott féloldalasan, majd elhallgatott. A lent bulizó embereket figyelte, miközben automatikusan lökdöste a tálcán a sütiket, én pedig őt figyeltem és úgy éreztem magam, mint néhány hónappal ezelőtt, mikor még együtt voltunk. Éreztem, hogy a szívem gyorsabban ver, ahogy az apró mosolyt figyeltem a szája szélén, és ez megrémisztett, úgyhogy gyorsan elkaptam róla a tekintetem, és én is a lent táncoló embereket kezdtem el kémlelni. Ha nem szól a zene, akkor ez az a kínos féle csönd lett volna. Óvatosan Zackyre néztem, aki még mindig a sütikkel volt elfoglalva, majd egy vétlen mozdulattal, miközben rám nézett, lelökte a tálcát a korlátról.
- Ez meg ki a franc volt? Én megöll... Fúúúj, ez meg mi? - ordította valaki lentről, akire nyilvánvalóan ráesett a tálca és a rajta lévő sütik.
- Én a helyedben elhúznék, mielőtt még feljön és megöl - vigyorogtam Zackyre, mire ő ördögien visszavigyorgott, és szólt a lent sikítozó lánynak.
- Boccs, ez a csaj itt mellettem meglökte a kezem, szóval az ő hibája - rántotta meg a vállát Zacky vigyorogva, miközben én elképedten bámultam őt.
- De nagyon finom, most hoztuk a boltból, nyugodtan kóstold meg - improvizáltam gyorsan, de a mondat közepén majdnem elnevettem magam. - Fúj, ha ez komolyan megkóstolja, én elhányom magam - szóltam most már halkabban, úgy, hogy csak Zacky hallja. Olyan aranyosan vigyorgott rám, hogy megint elfogott az, az érzés, mint korábban, de most képtelen voltam levenni róla tekintetem. Lassan közelebb lépett és az arcom felé nyúlt. El se akartam hinni, hogy mennyire vártam ezt a pillanatot, még levegőt is elfelejtettem venni. Az egyre közeledő arcát néztem, majd megéreztem a kissé hűvös kezét az arcomon.
- Hogy került rád ez a csoki torta darab? – törte össze Zacky a beállt csöndet, majd letörölte az előbb említett csoki darabot az arcomról, és már vissza is lépett a korlát mellé. Úgy éreztem magam, mint akit leöntöttek egy vödör jéghideg vízzel, nem voltam képes válaszolni Zackynek.
- Annyira hülye vagyok - suttogtam csak úgy magamnak, fel se fogtam, hogy hangosan is kimondtam a szavakat. Láttam, hogy Zacky készül mondani valamit, de hirtelen Rev jelent meg az ajtóban, ami eddig is nyitva volt, de csak most jutott el a fülemig a zaj, ami bentről jött.
- Ezt neked haver – mondta Rev vigyorogva, majd a kezében lévő tortát Zacky arcára kente. – Ezt pedig neked, szivi – de mielőtt az arcomra kenhette volna, amit akart, gyorsan kapcsoltam és arrébb léptem, na jó inkább ugrottam, és csak a kezemet érte a csoki. Viszont arra nem számítottam, hogy Revet Lena követi, aki észrevette a kis cselemet és a hajamra kente a tortát, ami már nem csokis volt. Valahogy bekeveredtünk a szobába, amit már teledobáltak kajával, piákkal és ott volt Matt aki Lizzel csatázott, meg Syn akit egy idegen csaj zaklatott, de látszott, hogy Synt hidegen hagyja a csaj. Hirtelen hátulról valaki letámadott valamilyen löttyel, úgyhogy a hajamból már csöpögött az innivaló és a torta keveréke.
- Jajj, Freya, téged kerestelek – üvöltette pár méterre tőlem Liz. – Bocsi, hogy ilyen ellenszenves voltam, meg minden. Jajj, ne nézz már ilyen bambán – nevetett Liz. – Syn elárulta magát. Mármint azzal kapcsolatban, hogy le se feküdtetek, én meg egész idő alatt utálatos voltam veled. Remélem megérted – nézett rám várakozóan Liz, és először le se esett, hogy mi van.
- Úristen, Liz. Persze, hogy megbocsátok – mosolyogtam Lizre, mire mindketten kaptunk egy pohár –esetleg doboz - sört a fejünkre Syntől, de Liz, ahelyett, hogy leordította volna, a nyakába ugrott és vigyorogva elmagyarázta, hogy megbocsátottam, aztán vad csókolózásba kezdtek. Annyira összeillenek. Körbe néztem a szobába, és a szemem megakadt Zackyn, aki egy lányt taperolt a falnak döntve, és rögtön elszállt a jókedvem.
Syn a falnak döntve csókolgatta Liz nyakát, úgyhogy hamar levettem róluk a szemem, majd a következő, amit megláttam Rev volt és Rav.
- Tűnj a szemem elől te szemet állat! - kiáltotta Raven, majd valamit Rev fejéhez vágott, ami szétkenődött rajta. Ahh, de hát az a csoki torta olyan finom, miért pocsékolod Raven?
- Tegnap az ágyban az ellenkezőjét mondtad, szivi - kacsintott vissza Rev Ravenre, majd egy újabb csoki torta szelet landolt Rev mellkasán.
Miért pont a torta Raven? Miért pont a torta?
- Úristen, de hiszen te Rev vagy. Rev az a7xből - rohant hirtelen egy csaj Rev es Rav köze, majd hirtelen Jimmy nyaka köré fonta a kezét és szó szerint letámadta őt.
- Egy újabb rajongó, aki csak meg akar dugni - sóhajtott Raven, miközben undorodva figyelte a párost.
- Hát én nem hibáztatom e miatt - vigyorgott Rev, miközben hagyta had kényeztesse a csaj.
- Miért, te nem azt akarod? - szólt közbe Lena vigyorogva.
- És már megint kezdik - ugrottam egyet a hirtelen ért közeli beszédtől. Zacky könyökölt mellettem a korláton, előtte egy tál sütivel, de ahelyett, hogy ette volna, csak tologatta őket az ujjával. Épp nyúltam volna, hogy elvegyek egyet, de arrébb tolta a tálcát, hogy ne érjem el. - Én a helyedbe nem ennék belőle. A kacsa megint akcióba lépett - vigyorgott Zacky a saját viccén.
- Ahhh, fúúj - nyögtem egyet amint leesett, mire célzott Zack. - Szerinted hányan ettek eddig belőle? - kérdeztem ördögien.
- Az itt lévő emberek fele holnap nem a sok piától fog hányni, az biztos - mosolyogott féloldalasan, majd elhallgatott. A lent bulizó embereket figyelte, miközben automatikusan lökdöste a tálcán a sütiket, én pedig őt figyeltem és úgy éreztem magam, mint néhány hónappal ezelőtt, mikor még együtt voltunk. Éreztem, hogy a szívem gyorsabban ver, ahogy az apró mosolyt figyeltem a szája szélén, és ez megrémisztett, úgyhogy gyorsan elkaptam róla a tekintetem, és én is a lent táncoló embereket kezdtem el kémlelni. Ha nem szól a zene, akkor ez az a kínos féle csönd lett volna. Óvatosan Zackyre néztem, aki még mindig a sütikkel volt elfoglalva, majd egy vétlen mozdulattal, miközben rám nézett, lelökte a tálcát a korlátról.
- Ez meg ki a franc volt? Én megöll... Fúúúj, ez meg mi? - ordította valaki lentről, akire nyilvánvalóan ráesett a tálca és a rajta lévő sütik.
- Én a helyedben elhúznék, mielőtt még feljön és megöl - vigyorogtam Zackyre, mire ő ördögien visszavigyorgott, és szólt a lent sikítozó lánynak.
- Boccs, ez a csaj itt mellettem meglökte a kezem, szóval az ő hibája - rántotta meg a vállát Zacky vigyorogva, miközben én elképedten bámultam őt.
- De nagyon finom, most hoztuk a boltból, nyugodtan kóstold meg - improvizáltam gyorsan, de a mondat közepén majdnem elnevettem magam. - Fúj, ha ez komolyan megkóstolja, én elhányom magam - szóltam most már halkabban, úgy, hogy csak Zacky hallja. Olyan aranyosan vigyorgott rám, hogy megint elfogott az, az érzés, mint korábban, de most képtelen voltam levenni róla tekintetem. Lassan közelebb lépett és az arcom felé nyúlt. El se akartam hinni, hogy mennyire vártam ezt a pillanatot, még levegőt is elfelejtettem venni. Az egyre közeledő arcát néztem, majd megéreztem a kissé hűvös kezét az arcomon.
- Hogy került rád ez a csoki torta darab? – törte össze Zacky a beállt csöndet, majd letörölte az előbb említett csoki darabot az arcomról, és már vissza is lépett a korlát mellé. Úgy éreztem magam, mint akit leöntöttek egy vödör jéghideg vízzel, nem voltam képes válaszolni Zackynek.
- Annyira hülye vagyok - suttogtam csak úgy magamnak, fel se fogtam, hogy hangosan is kimondtam a szavakat. Láttam, hogy Zacky készül mondani valamit, de hirtelen Rev jelent meg az ajtóban, ami eddig is nyitva volt, de csak most jutott el a fülemig a zaj, ami bentről jött.
- Ezt neked haver – mondta Rev vigyorogva, majd a kezében lévő tortát Zacky arcára kente. – Ezt pedig neked, szivi – de mielőtt az arcomra kenhette volna, amit akart, gyorsan kapcsoltam és arrébb léptem, na jó inkább ugrottam, és csak a kezemet érte a csoki. Viszont arra nem számítottam, hogy Revet Lena követi, aki észrevette a kis cselemet és a hajamra kente a tortát, ami már nem csokis volt. Valahogy bekeveredtünk a szobába, amit már teledobáltak kajával, piákkal és ott volt Matt aki Lizzel csatázott, meg Syn akit egy idegen csaj zaklatott, de látszott, hogy Synt hidegen hagyja a csaj. Hirtelen hátulról valaki letámadott valamilyen löttyel, úgyhogy a hajamból már csöpögött az innivaló és a torta keveréke.
- Jajj, Freya, téged kerestelek – üvöltette pár méterre tőlem Liz. – Bocsi, hogy ilyen ellenszenves voltam, meg minden. Jajj, ne nézz már ilyen bambán – nevetett Liz. – Syn elárulta magát. Mármint azzal kapcsolatban, hogy le se feküdtetek, én meg egész idő alatt utálatos voltam veled. Remélem megérted – nézett rám várakozóan Liz, és először le se esett, hogy mi van.
- Úristen, Liz. Persze, hogy megbocsátok – mosolyogtam Lizre, mire mindketten kaptunk egy pohár –esetleg doboz - sört a fejünkre Syntől, de Liz, ahelyett, hogy leordította volna, a nyakába ugrott és vigyorogva elmagyarázta, hogy megbocsátottam, aztán vad csókolózásba kezdtek. Annyira összeillenek. Körbe néztem a szobába, és a szemem megakadt Zackyn, aki egy lányt taperolt a falnak döntve, és rögtön elszállt a jókedvem.
Frusa
