- De nem feküdtünk leeee – próbál meggyőzni Zacky.
- Hát, persze, hogy nem – nevetek fel, majd fájdalmasan rám néz én meg hiszek neki. Tényleg hiszek még akkor is ha Lenát ribancnak tartom. Pasija van és ő most, hú, de boldog, erre tessék. Befekszik egy idegen ágyába egy tök másik sráccal. Beszélünk még Zackyvel és az alkoholt is egyre jobban fogyasztjuk a kertben álldogálva. Egyszer csak azt veszem észre, hogy közelebb hajol és ajkait a nyakamra helyezi. Felsóhajtok. Jól esik és mégis Zacky helyett másnak az arca ugrik be. Eltolom magamtól, majd egy puszit nyomok az arcára és bocsánatot kérve berohanok a házba. A fürdő felé veszem az irányt, hiszen nekem lett rendezve ez a buli, vagyis Liz azt mondta, hogy házavató és welcome party egyben, szóval nem léphetek le. Útközben Lenába ütközök, és mivel nem vagyok olyan állapotban, hogy másnap felelősséget vállaljak a tetteimért, felnézek.
- Bocs – mondom halkan és reménykedek benne, hogy nem hallja meg így legalább megbizonyosodik róla, hogy egy bunkó ribanc vagyok és kész.
- Mi van? Elszívtad a maradék agyadat is? – nevet fel, majd feltűnően kikerül és tovább áll.
- Hát, persze, hogy nem – nevetek fel, majd fájdalmasan rám néz én meg hiszek neki. Tényleg hiszek még akkor is ha Lenát ribancnak tartom. Pasija van és ő most, hú, de boldog, erre tessék. Befekszik egy idegen ágyába egy tök másik sráccal. Beszélünk még Zackyvel és az alkoholt is egyre jobban fogyasztjuk a kertben álldogálva. Egyszer csak azt veszem észre, hogy közelebb hajol és ajkait a nyakamra helyezi. Felsóhajtok. Jól esik és mégis Zacky helyett másnak az arca ugrik be. Eltolom magamtól, majd egy puszit nyomok az arcára és bocsánatot kérve berohanok a házba. A fürdő felé veszem az irányt, hiszen nekem lett rendezve ez a buli, vagyis Liz azt mondta, hogy házavató és welcome party egyben, szóval nem léphetek le. Útközben Lenába ütközök, és mivel nem vagyok olyan állapotban, hogy másnap felelősséget vállaljak a tetteimért, felnézek.
- Bocs – mondom halkan és reménykedek benne, hogy nem hallja meg így legalább megbizonyosodik róla, hogy egy bunkó ribanc vagyok és kész.
- Mi van? Elszívtad a maradék agyadat is? – nevet fel, majd feltűnően kikerül és tovább áll.
Nem tudom, mi történik körülöttem. Szememet nem bírom levenni Revről, ahogy Lenával iszik, ő meg néz rá, mintha nála szebb embert nem látott volna még a Földön. Egy hirtelen ötlettől vezényelve feléjük veszem az irányt és egy ’Tűnés ribanc!’ kijelentéssel arrébb lököm Lenát. Rev meglepődve pillant rám. Tudom, hogy érez a lány iránt és ő is sejt valamit az én érzéseimről. Rákacsintok, mintha mi sem történt volna, majd elkezdem rázni a csípőmet, ő pedig velem együtt táncol. Nem tudom, mit, miért csinálok, de folytatom és hagyom, hogy belülről szakítson szét. Nem kell neki szólni, magától ráhelyezi a kezeit a csípőmre és magához húz. Érzem rajta az alkohol szagot ő sem teljesen józan már. Bár, mikor az… Ajkait a nyakamra tapasztja, az ujjait pedig végig futtatja a gerincemen. Finom bizsergés fut végig rajtam és elkezdem magammal cibálni egy szoba felé. Veszi a lapot és felkap az ölébe, amitől egy őszinte és boldog kacaj hagyja el a számat. Előre örültem. A szobában Lenát találjuk az ágyon ülve, körülötte, pedig páran a többiek közül. Fantasztikus. Leül depizni, a többiek pedig rögtön imádják. Nem tudom, mit esznek rajta? Valaki mondja már el. Beszélgetni kezdünk, én meg óvatosan felsóhajtok, csak úgy jelezve magamnak, hogy ideje abbahagynom a reménykedést. Rev csak úgy issza Lena szavait, én meg rákérdezek Matt és Lena megismerkedésére. Legalább valami fincsi sztorit hallgassunk már, ha így ’össze lettünk zárva’. Idézőjelben csak, mivel akármikor felugorhatnék és elhagyhatnám a helyet. Aztán Lena visszavágott és szóba hozta, hogy milyen jól összejöttünk. Mármint Syn és Liz. Én meg Rev. Rev rögtön elmondta, hogy mi a szitu. De akkor mi volt az, az előbb? Dugótársat keres bennem? Aztán leordítottam Lenát. Csak úgy, mert jól esett, és mert még véletlenül sem akartam, hogy ezek ketten a szemem láttára valljanak szerelmet egymásnak. Bár, Lena teljesen oda-vissza van ettől a Sidtől, úgyhogy Revnek tettem egy szívességet, hogy ne égesse be magát.
Az eső kopogására ébredtem. Indokolatlanul mosolyra húztam a szám, miközben kinéztem az ablakon. Gyönyörű volt, ahogy az tisztára mosta az utcát, hogy majd ha megszárad, minden új színben pompázzon. Mintha egy újrakezdést néznék végig. Az eső lemossa a koszos padokat, a fákat, hogy utána minden szép tiszta legyen. Én is így fogok tenni. Hagyom, hogy az eső lemosson, hogy újrakezdhessek mindent. Kitörlöm magamból a rossz érzéseket és csak a jókat tartom meg. Miután ezt szépen eldöntöttem, felálltam, hogy elmenjek zuhanyozni és lemossam magamról a tegnap esti koszt, de útközben valamibe belerúgtam. Káromkodva emeltem fel a fájós lábam, aztán ránéztem a tárgyra és kikerekedett szemekkel, megbabonázva bámultam rá. Az nem lehet. Mit keres ez itt? Egy kis fadoboz volt. Az én dobozom, amibe belerejtettem a legfájdalmasabb emlékeim. Mintha csak jelezni akarta volna, hogy a múlt elől nem futhatok el ilyen könnyen. Két kezembe, minél messzebb tartva magamtól, mintha égetne a benne levő titok, vettem fel. A biztonság kedvéért belenéztem és megkönnyebbülten sóhajtottam fel, mert minden a helyén volt. A polcomra tettem, hogy mindennap lássam, emlékeztetve magamat, hogy még egyszer ne kövessek el ekkora hibát. Hogy nem éri meg, még Rev miatt sem.
Fürdés után, boldogan néztem, ahogy eláll az eső, majd magamra kaptam egy ujjatlan pólót, a futó nadrágom és egy edzőcipőt. Igen, futni fogok, és mától kezdve minden reggel. Magamhoz kaptam a fülhallgatóm és a zenelejátszó szerkentyűmet. Beugrottam a kisboltba is ásványvízért, majd neki indultam. Igyekeztem kitörölni minden gondolatot a fejemből és csak a zenére koncentrálni, de ez nem volt olyan könnyű. Gondolkodtam én mindenen és mindenkin, legfőképpen magamon.
Visszatérve a házhoz egy Zackyvel találkoztam.
- A fiúk még mindig nincsenek itthon? - kérdeztem mosolyogva, miközben letöröltem az izzadó homlokom és az ajtóhoz léptem, hogy kinyissam.
- A'sszem. De mindegy, mert hozzád jöttem - húzta ki magát.
- Ez biztos? Kérsz egy sört? - léptem a hűtőhöz, hogy valami ételt csináljak magamnak.
- Igen és nem. Ma vezetek.
- Oh. - csodálkoztam el. - Van neked egyáltalán kocsid?
- Nem, most nincs nálam és amúgy is az apám-é.
- Ja, már értem, miért jöttél - rázom meg a fejem es egy kis csalódottságot érzek, mikor rájövök, hogy csak emiatt jött.
- Nem! Raven, ugyan már, nem a kocsid miatt kereslek - emeli fel védekezőn a kezeit. - Csak meg szerettem volna kérdezni, hogy van-e kedved elmenni valahova?
- Persze, miért is ne?
- Remek. Akkor adok neked... - pillant rá az órájára - fel órát, hogy elkészülj. - Mosolyodik el. Felnevetek.
- Hiszen még csak 9 óra. Hova sietsz ennyire? - De nem is vártam meg, hogy válaszoljon, a kajámra mutattam. - És ezzel mit csináljak? Fél óra alatt el se készülök, főleg ha még eszek is.
- Majd én megeszem - kacsint és kiveszi a kezemből a tányért. Felsóhajtok, de azért mosolyogva elrohanok fürdeni és háromnegyed óra múlva már készen állok a nappali ajtajában. Nem tudtam, hova megyünk így nem csíptem ki annyira magam. Egy nyári ruhát kaptam fel, egy bokacsizmával párosítva. Hajamat kontyba fogtam és egy kicsit beletúrtam, hogy kócosabbnak látszódjon, halvány smink és rúzs. Bepakoltam minden fontosat a kis bőrtáskámba és már indulhattunk is.
- Hűűű - fogta meg a kezem Zacky és megforgatott, hogy minden pontból jól lásson. - Csinos.
Csak mosolyogtam és a vállába ütöttem. Beültünk a kocsiba és hirtelen feszült csend támadt közöttünk. Újra a gondolataim rabja lettem és szomorúan néztem inkább kifelé az ablakon. Aztán, mikor még másfél óra után is csak a mellettünk elmosódó fákat láttam, kíváncsian néztem Zackyre. De ő meg sem szólalt, rám sem nézett, csak az utat bámulta. Mintha nem tartozna nekem magyarázattal, hogy hova visz. Megrántottam a vállam.
Az ablakra tapadva bámultam ki a kocsiból, mikor Zacky leállította a motort. Egy fesztivál helyszínére érkeztünk meg és mikor kinyitotta az ajtót és kisegített, minden felmerülő kérdésemet rázúdítottam.
- Még anno Freyával terveztem, hogy eljövök ide. Fellép az egyik kedvenc bandája, meg az enyém is. Meglepetés lett volna, de nem alakultak úgy a dolgok.
- Szóval, ha nincs ló, jó a szamár is?
- Te voltál az utolsó reményem. Tegnap mindenki annyira kiütötte magát, hogy nem voltak képesek velem eljönni, érted? Kiakasztó. Pedig eddig azt hittem, számíthatok rájuk.
Felnevettem és egyértelműen örültem a meghívásnak. Meg, hát, most mégsem mondhatom, hogy vigyen haza. Első utunk rögtön a sátrakhoz vezetett és pár sör kíséretében mentünk is megkeresni, a bizonyos bandát, akikért jöttünk. A nap erősen sütött és élveztem a zenét. Zacky még csak egy pillanatra sem hagyta, hogy elgondolkozzak, mintha érezte volna, hogy az csak rontana a helyzeten.
Sajnáltam, mikor újra visszapattantunk a kocsiba és bár jó pár sör lecsúszott már a torkunkon, -Zacky-én több mint az enyémen, így egyértelműen én vezettem, - csak reménykedtünk, hogy nem futunk bele egy rendőrbe se. Merész volt tőlünk, így visszagondolva. Semmi kedvem nem volt hazamenni, így az ő lakására mentünk és mielőtt véglegesen kidőltünk volna, még pár üveg sör mellett baromkodtunk.
Másnap házunk elé érve jó szorosan megöleltem.
- Köszönöm a tegnapi napot - búgtam valahonnan a nyakából.
- Tudtam, hogy rád fér egy kis kikapcsolódás - nyomott egy puszit a hajamba, majd elengedett és a távolodó alakjára pillantva, berohantam a házba és a hátamat nekivetve az ajtónak sóhajtottam egyet.
Belépve a nappaliba Jimmyt találtam a kanapén szétterülve, Syn meg valószínűleg a konyhában lehetett, mert sörös üvegek összecsapódását hallottam.
- Hey, Rav – köszön Rev félvállról. – Nyugodtan leülhetsz, nem harapok – cukkolt, így hát leültem mellé, mire felült és közel húzott magához. A fülemhez hajolt, leheletét a bőrömön éreztem. – Mi lenne, ha befejeznénk, amit múltkor elkezdtünk? Láttam, hogy be voltál indulva, Raven. Tudom, mit érzel, a szemeidbe van írva. - A hangja teljesen felizgatott, de valahol mélyen mégis égtem a haragtól. Hogy képzeli? Nem vagyok a szajhája, akit csak úgy cibálhat, ahogy szeretne. Még, hogy tudja, hogy mit érzek. Nagy lendülettel pofon vágtam és hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem esett jól. De a szemében keveredő meglepődöttség és fájdalom még az én szívemet is megenyhítette. Két kezem közé fogtam az arcát és meggondolatlanul ajkaimat az övéhez szorítottam, olyan érzéseket előhozva ezzel, amiket már rég eltemettem magamba. Hibát követtem el, de ezt akkor és ott még nem láthattam. Engedtem az érzéseimnek és hagytam, hogy felvigyen a szobájába.
- Nem játszhatsz velem. Nem használhatsz kedved szerint, Jimmy Sullivan – suttogtam a párnáján feküdve. Egyedül voltam. Miután megkapta, amit akart, felöltözött és lement, mondván, hogy segítenie kell Synnek. Szemeimet elöntötték a könnyek, miközben idegesen magamra rángattam minden egyes ruhadarabot. A nappali előtt elhaladva viszont olyan beszéd foszlányra lettem figyelmes, ami felett képtelenség lett volna elmenni.
- Gyerünk már, Jimmy, szedd össze magad, basszus - idegeskedett Syn. - 3 órán belül randim lesz és... Úristen, Raven, de jó, hogy jössz.
- Jól hallottam? - vágtam le magam a kanapéra. - Synyster Gatesnek randevúja lesz?
- Jól bizony, kiscsillag - húzta ki magát büszkén.
- És ki az a szerencsétlen?
- Most figyelj - mutatott Revre, aki levegő dobolt egyet. Bum, da, tss - Liz az.
- Ezt nem mondod komolyan - nevettem fel hitetlenkedve, de az álmodozó bambulását elnézve, mégis csak komolyan gondolhatta. - És mivel vetted rá szerencsétlent?
- Nem tudom, szerintem elég volt hozzá a szimpla vonzerőm, na meg persze az egész estés szeretkezésünk és szerintem a nyelvtechnikám is segített rajta, meg...
- Jól van, elég lesz! - ordítottunk rá Revvel egyszerre. Kikerekedett szemekkel ránéztem, de ő rezzenéstelen arccal bámulta tovább Syn-t, hogy még véletlenül se nézzen rám. Csalódottan lesütöttem a szemem. Gyűlölöm, hogy szeretlek James Sullivan.
- Ééés mi lesz a vacsi? - néztem Synre csillogó szemekkel.
- Hát, őszintén? Még én sem nem tudom. Szerintem Lasagne. Mindenki szereti a Lasagne-t.
- Ez most komoly? Azt sem tudod, mi a kedvenc kajája? Elszomorító - vigyorogtam.
- Raveeen, Raveeen, ugye segítesz nekem - nézett rám olyan elveszett kiskutya szemekkel.
- Persze, hogy nem! - nevettem, de felugrottam és lerohantam a boltba bevásárolni. A biztonság kedvéért vettem egy salátához valót, hátha Liz nem szereti a Lasagne-t, vagy Syn elront valamit, mivel ma ő fog főzni én meg csak felügyelem, hogy ne égesse le a konyhát. Imádok főzni, bár mostanában az evéssel már gondom van.
- Synyster Gates, ne legyél már ennyire szerencsétlen és vágd már fel azt a rohadt hagymát!
- De csípi a szememeeet - hisztizett. Hihetetlenül jó kedvem volt, jót tett nekem a tegnapi nap és mikor meghallottam az ajtócsapódást, jelezve, hogy Rev elhagyta a házat, a kedvem csak jobb lett. - Jól van, hagyjuk a francba, inkább rendelek egy pizzát vagy kínait. - Adta fel, de nem hagytam magam, kezemet a mellkasának nyomtam, miközben el akart haladni mellettem és így szóltam:
- Nem adhatod fel Syn! Baszki, szerencsétlen lány végre örül, hogy randira hívtad, erre pizzával akarod meglepni? Hát, milyen ember vagy te?
- Oké, oké! De ez akkor is fájt - simogatta a mellkasát, mire én csak hozzá vágok egy fakanalat és további utasítást adok neki, miközben felvágom a hagymát. Én bírom Synt, sőt mit több, szeretem... Szívatni. Na, jó nem, de én úgy vagyok a kapcsolatunkkal, hogy inkább szemét vagyok vele, mint hogy nyálas filmeket nézzünk együtt es lelkizzünk. Tudom, hogy bír engem és nem tudom, hogyan és miért, hiszen ő Synyster Gates, aki mindeneste új csajt csábít az ágyába, de most csak Liz létezik számára. Látom rajta, akárhogyan is próbálja tagadni. Férfiak. De én boldogan húzom emiatt is, mire csak álmodozósan nevet.
- És mi lesz a vacsi után? - kacsintok.
- Hogy mi? - nyög fel fájdalmasan.
- Te komolyan azt hitted, hogy elég, ha kaját csinálsz neki, máris az ágyadban köt ki?
- Hogy őszinte legyek... - jót nevetek Syn hülyeségein, de azért ajánlok neki pár dolgot. Vigye el moziba, sétáljanak egyet, romantikus fürdő, gyertyákkal - bár ez még nekem is túl nyálas, de nem ismerem a kapcsolatukat. Döntsön ő.
A csengő riaszt fel a gondolataimból és beleszagolok a levegőbe. Hát, megcsináltuk. És még Synt is sikerült csinosan felöltöztetni. Az ajtóban álló Liz nyakába borulok és igyekszem hihetően eljátszani, hogy mennyire sajnálom őt.
- Nyugi, a vacsiban felügyeltem, biztos, hogy nem mérgez meg, de azért van görög saláta a hűtőben, ha azt jobbnak találod - súgom a fülébe. Mire csak mosolyog. - Csinos vagy.
- Köszönöm, Raven.
- Ajánlom Synnek, hogy ma este is jól érezd magad - szólok meg oda utólag, majd kilépek a házból és kettesben hagyom a randizó párocskát.
Van valami Lizben, ami arra késztet, hogy szeressem. Egyre többet beszélünk és nem csoda, hogy még Lena is kedveli.
Nem tudtam, merre menjek, így hát elindultam Matt felé, de meggondoltam magam. Nem hiszem, hogy Johnnynak is pont most lenne szüksége rám és Freyát sem akarom zavarni. Zackynek meg biztos elég volt ennyi belőlem, így hát beugrok a legközelebbi boltba és boldogan távozok egy doboz cigivel és egy üveg whiskey-vel. Ledobom magam egy padra és nézem a parkban sétáló embereket. Általában vodkát iszom, de most valami vonzott a Jack Daniel's-ben úgy éreztem, ez kell nekem. Remek, már úgy beszélek, mint egy alkoholista. Ezen felbátorodva megfogom az üveget és jó nagyot húzok belőle. Hagyom, hogy a keserű íz szétáramoljon a számban, majd rágyújtok egy cigire. Gondolataimat visszaterelem a Syn-Liz párosra és örülök, hogy legalább nekik összejött valami. Aztán Mattre gondolok és, hogy mennyire bátyszerűen gondoskodik Freyáról. Tudom, hogy a lány megint a drogokhoz nyúlt és ő meg segít neki a leszokásban. Freyára gondolok és rossz érzés fog el. Mostanában, ha meglát mindig bűnbánóan bámul rám, mintha valami rosszat tett vagy mondott volna, csak én nem tudok róla. Bocsánatkérően néz, én meg nem tudom, hogy mondanom kéne-e valamit, így nem sokat beszélünk. Lena gondolatát gyorsan elhessegetem. Johnny meg olyan, mintha szerelmes lenne, szóval erről majd meg kikérdezem. Zacky csak Zacky és a tegnapi nap után nagyon hálás vagyok neki. Rev pedig egyszerűen levegőnek néz, úgy tűnik. Nála sem igazán tudom, hogy mit tettem. Talán már maga a létezésem is irritálja.
Mire ezeket végig gondolom a cigim és a whiskey is gyönyörűen fogy, meg persze már vaksötét van. Felállok és megszédülök. Míg ültem nem igazán éreztem az alkohol hatását. Mosolyogva próbálok hazafele lépkedni, de nem egyszer kell megállnom, hogy összeszedjem magam. A házak elmosódnak és vakít az utcai lámpa fénye.
Mire a házunk elé érek, az ital előtti boldogság tovaszáll és szomorúan akaszkodok a csengőre, majd levágom magam az ajtó elé. Undorodva nézek a kezeimre.
Érzem, hogy kezd nyílni az ajtó a hátam mögött, így felugrok és teljes erőmmel Jimmy hasának esek.
- Bocsi - hallom saját eltorzul hangom, de képtelen vagyok ellökni magam Revtől. Megfogja a vállam és szánakozva néz rám. Mikor sikerül megállnom, bár fél kézzel még így is Revnek kell tartania, elmosolyodok és fura érzés lesz úrrá rajtam. A következő pillanatban már csak arra van erőm, hogy előre hajoljak és kiadjam magamból a gyomrom tartalmát.
- Baszd meg, Raven.
- Bocsi - mosolygok erőtlenül. Megtörlöm a számszélét és kikapom a kezéből a whiskey-es poharat és meghúzom.
- Nem kéne többet innod - veszi ki a kezemből, majd végig mér és egy sóhaj kíséretében megpróbál beráncigálni a fürdőbe. Csak hagyom, hogy óvatosan levegye rólam a hányásomtól bűzlő pólómat, majd a nadrágomtól is megszabadít és beállít a zuhany alá.
- Maradj itt - parancsol rám és elhagyja a szobát. Hátamat neki döntöm a csempének és óvatosan lecsúszok a kádba. Az ajtónak vágom a samponos tubusom és Jimmyt szidva elerednek a könnyeim. Hagyj csak itt. Ez a legkönnyebb, amit tehetsz. A sírástól, vörös szemekkel mosolygok, mikor visszatér kezében egy cigivel és egy szivarral. Leül a wcre és rágyújt az utóbbira. Kikapom a kezéből a cigit és csillogó szemekkel figyelem, ahogy meggyújtja azt. Erőset szívok belőle. Csendben ülünk egymás mellett, én a kádban ő pedig a wc tetején. Úgy érzem magam, mint valami idétlen, szerelmes tini lány és rajongva figyelem minden mozdulatát. Érzem, hogy néz, ezért feltekintek. Apró mosollyal a szája szélén tekint végig rajtam. Ordítani akarok, nem akarom, hogy nézzen. Nem akarom, hogy itt legyen, közben legszívesebben magamhoz húznám, és úgy sikítanék a fülébe, hogy utálom, és azt akarom, hogy elmenjen, de nem ereszteném el. Nem szólok semmit, csak óvatosan eldobom a már nem égő csikket, majd próbálok felállni, de még mindig teljességgel lehetetlennek érzem, hogy egyedül bármilyen mozdulatot képes legyek megtenni. A kezeit a csípőmre teszi és felállít. A mellkasára és mocskos pólójára bámulva jegyzem meg:
- Rád is rád férne egy zuhany.
Gyors mozdulatokkal segítek kibújtatni a pólójából, de a nadrágját már magától veszi le és belép mögém. Hagyom, hogy a víz az arcomba folyjon, addig sem kell ránéznem. Kiveszi a kezemből a zuhany rózsát és a vizet óvatosan a hajamra ereszti, hogy onnan is kimossa a rászáradt hányást. Felsóhajtok és egésztestemet kirázza a hideg, ahogy elkezdi a hajamba dörzsölni a sampont. Hátamat neki döntve hagyom, hogy kimossa hajamból a habot, majd a testemet is végig mossa tusfürdővel. Egésztestemben remegek, minden egyes érintésénél felsóhajtok, bár legszívesebben fájdalmasan felszisszentenék. Éget minden érintése és nem tudom, hogy meddig bírom még a közelségét. Egyszerre vonz és taszít. Kezembe nyomok egy keveset a tusfürdőjéből és mélyet szippantok belőle, mielőtt rákenném a mellkasára. Hagyja, hogy óvatosan végig simítsak mindkét karján, homlokomat az ajkának támasztva. Felszisszen, ahogy a hideg vizet a testére engedem, így magamhoz szorítom, hogy a testemmel melegítsem. Ajkaimat a nyakára tapasztom és ellenkezés helyett, a csípőmnél fogva közelebb húz magához. Minden porcikám érte visít, még ha az agyam tudja is, hogy csak szórakozik. De az most nem parancsolhat nekem, az alkoholos köd mámorában próbálom kitaszítani fejemből a még épp gondolatokat. Karjaimat a nyaka köré fonom, ő pedig óvatosan a combom alányúl és felemel. Köré fonom a lábaimat, nyelvemet lassan végighúzom a nyakától az álláig, onnan pedig apró csókokkal borítom el arcának minden porcikáját. Ajkaihoz érve, mint egy éhező állat úgy kapok utána. Kezemmel a hajába túrok és nyakát szorítva próbálom tartani magam. Szemeim leragadnak, és nem bírom kinyitni őket, félálomba zuhanok. Érzem, ahogy ajkait óvatosan elhúzza az enyémektől, aztán még mindig a karjaiban tartva kilép a kádból és a szobámba visz. Befektet az ágyamba és miközben betakar, a sötétbe suttog:
- Jó éjt, Raven.
Reggel iszonyú fejfájásra ébredek, meg az átkozott madarak csiripelésére. Kuss legyen, aludon kell, őrjöngök magamba, de aztán az ajtóm felől jövő kopogás megszakít. Fájdalmasan felnyögök, de mivel ezt a kint álló biztosan nem hallotta, rekedt hanggal megszólalok:
- Gyere.
Liz mosolyogva lép be a szobámba és hirtelen nekem is mosolyogni lenne kedvem. Kócos haján látszik, hogy igyekezett minél jobban, de sikertelenül lesimítani azt, nyakát pedig több apró, lila folt is borítja. Felülök és idétlenül vigyorgok rá, de aztán feltűnik valami.
- Liz. Meztelen vagyok. Miért vagyok meztelen? – nyögök fel hisztérikusan, közben idegesen még szorosabbra fonom magam előtt a karomat és próbálok visszaemlékezni a tegnap estére. Ijedten nézem Lizt, mert azt sem tudom, hogy jutottam egyáltalán haza a parkból.
- Most miért nézel ilyen ijedten? Biztos illemtudó volt a fiatalember, akivel az éjszakát tölthetted és szépen lelépett - kacag.
- Ja, biztosan. Mi ez az illat? - érzem a samponom illatát, tehát a hajam minden bizonnyal frissen van mosva, de van itt más is. Liz közelebb lép és beleszagol a levegőbe.
- Ne haragudj meg, hogy ezt mondom, de eléggé bűzlesz a whiskey-től. Komolyan nem emlékszel semmire? - megrázom a fejem és idegesen szippantom magamba minden lélegzetvételnél Rev tusfürdőjének az illatát. Kipattanok az ágyból, majd Lizzel nem törődve magamra kapok valami ruhaszerűt.
- Figyelj, Liz. Most el kell intéznem valamit, de utána ígérem, hogy a tied vagyok és kibeszéljük az estéd! Még akkor is, ha nem akarod - nyújtom rá a nyelvem, mikor elkezd ellenkezni. - És nekem is van ám mesélni valóm. Rendben?
- Persze - mosolyog és latom rajta, hogy semmit sem ért. Nem vagy egyedül, drága Liz. A szobaajtómat kinyitva pont Jimmy sétál el mellettem, de rám se nézve halad tovább. Teljesen összetörve mennék utána, de valami megállít. Valami belülről sikít, és ki akar törni. Ez a valami pedig a büszkeségem. Nem mehetek utána, meg akkor sem, ha égek a kíváncsiságtól, hogy mit történt este és, hogy mire fel ez a viselkedés. Egyszer kellek neki, de a következő pillanatban eltaszít. Visszamegyek a szobámba és mosolyogva kezdek mesélni Liznek Zackyről.
Az eső kopogására ébredtem. Indokolatlanul mosolyra húztam a szám, miközben kinéztem az ablakon. Gyönyörű volt, ahogy az tisztára mosta az utcát, hogy majd ha megszárad, minden új színben pompázzon. Mintha egy újrakezdést néznék végig. Az eső lemossa a koszos padokat, a fákat, hogy utána minden szép tiszta legyen. Én is így fogok tenni. Hagyom, hogy az eső lemosson, hogy újrakezdhessek mindent. Kitörlöm magamból a rossz érzéseket és csak a jókat tartom meg. Miután ezt szépen eldöntöttem, felálltam, hogy elmenjek zuhanyozni és lemossam magamról a tegnap esti koszt, de útközben valamibe belerúgtam. Káromkodva emeltem fel a fájós lábam, aztán ránéztem a tárgyra és kikerekedett szemekkel, megbabonázva bámultam rá. Az nem lehet. Mit keres ez itt? Egy kis fadoboz volt. Az én dobozom, amibe belerejtettem a legfájdalmasabb emlékeim. Mintha csak jelezni akarta volna, hogy a múlt elől nem futhatok el ilyen könnyen. Két kezembe, minél messzebb tartva magamtól, mintha égetne a benne levő titok, vettem fel. A biztonság kedvéért belenéztem és megkönnyebbülten sóhajtottam fel, mert minden a helyén volt. A polcomra tettem, hogy mindennap lássam, emlékeztetve magamat, hogy még egyszer ne kövessek el ekkora hibát. Hogy nem éri meg, még Rev miatt sem.
Fürdés után, boldogan néztem, ahogy eláll az eső, majd magamra kaptam egy ujjatlan pólót, a futó nadrágom és egy edzőcipőt. Igen, futni fogok, és mától kezdve minden reggel. Magamhoz kaptam a fülhallgatóm és a zenelejátszó szerkentyűmet. Beugrottam a kisboltba is ásványvízért, majd neki indultam. Igyekeztem kitörölni minden gondolatot a fejemből és csak a zenére koncentrálni, de ez nem volt olyan könnyű. Gondolkodtam én mindenen és mindenkin, legfőképpen magamon.
Visszatérve a házhoz egy Zackyvel találkoztam.
- A fiúk még mindig nincsenek itthon? - kérdeztem mosolyogva, miközben letöröltem az izzadó homlokom és az ajtóhoz léptem, hogy kinyissam.
- A'sszem. De mindegy, mert hozzád jöttem - húzta ki magát.
- Ez biztos? Kérsz egy sört? - léptem a hűtőhöz, hogy valami ételt csináljak magamnak.
- Igen és nem. Ma vezetek.
- Oh. - csodálkoztam el. - Van neked egyáltalán kocsid?
- Nem, most nincs nálam és amúgy is az apám-é.
- Ja, már értem, miért jöttél - rázom meg a fejem es egy kis csalódottságot érzek, mikor rájövök, hogy csak emiatt jött.
- Nem! Raven, ugyan már, nem a kocsid miatt kereslek - emeli fel védekezőn a kezeit. - Csak meg szerettem volna kérdezni, hogy van-e kedved elmenni valahova?
- Persze, miért is ne?
- Remek. Akkor adok neked... - pillant rá az órájára - fel órát, hogy elkészülj. - Mosolyodik el. Felnevetek.
- Hiszen még csak 9 óra. Hova sietsz ennyire? - De nem is vártam meg, hogy válaszoljon, a kajámra mutattam. - És ezzel mit csináljak? Fél óra alatt el se készülök, főleg ha még eszek is.
- Majd én megeszem - kacsint és kiveszi a kezemből a tányért. Felsóhajtok, de azért mosolyogva elrohanok fürdeni és háromnegyed óra múlva már készen állok a nappali ajtajában. Nem tudtam, hova megyünk így nem csíptem ki annyira magam. Egy nyári ruhát kaptam fel, egy bokacsizmával párosítva. Hajamat kontyba fogtam és egy kicsit beletúrtam, hogy kócosabbnak látszódjon, halvány smink és rúzs. Bepakoltam minden fontosat a kis bőrtáskámba és már indulhattunk is.
- Hűűű - fogta meg a kezem Zacky és megforgatott, hogy minden pontból jól lásson. - Csinos.
Csak mosolyogtam és a vállába ütöttem. Beültünk a kocsiba és hirtelen feszült csend támadt közöttünk. Újra a gondolataim rabja lettem és szomorúan néztem inkább kifelé az ablakon. Aztán, mikor még másfél óra után is csak a mellettünk elmosódó fákat láttam, kíváncsian néztem Zackyre. De ő meg sem szólalt, rám sem nézett, csak az utat bámulta. Mintha nem tartozna nekem magyarázattal, hogy hova visz. Megrántottam a vállam.
Az ablakra tapadva bámultam ki a kocsiból, mikor Zacky leállította a motort. Egy fesztivál helyszínére érkeztünk meg és mikor kinyitotta az ajtót és kisegített, minden felmerülő kérdésemet rázúdítottam.
- Még anno Freyával terveztem, hogy eljövök ide. Fellép az egyik kedvenc bandája, meg az enyém is. Meglepetés lett volna, de nem alakultak úgy a dolgok.
- Szóval, ha nincs ló, jó a szamár is?
- Te voltál az utolsó reményem. Tegnap mindenki annyira kiütötte magát, hogy nem voltak képesek velem eljönni, érted? Kiakasztó. Pedig eddig azt hittem, számíthatok rájuk.
Felnevettem és egyértelműen örültem a meghívásnak. Meg, hát, most mégsem mondhatom, hogy vigyen haza. Első utunk rögtön a sátrakhoz vezetett és pár sör kíséretében mentünk is megkeresni, a bizonyos bandát, akikért jöttünk. A nap erősen sütött és élveztem a zenét. Zacky még csak egy pillanatra sem hagyta, hogy elgondolkozzak, mintha érezte volna, hogy az csak rontana a helyzeten.
Sajnáltam, mikor újra visszapattantunk a kocsiba és bár jó pár sör lecsúszott már a torkunkon, -Zacky-én több mint az enyémen, így egyértelműen én vezettem, - csak reménykedtünk, hogy nem futunk bele egy rendőrbe se. Merész volt tőlünk, így visszagondolva. Semmi kedvem nem volt hazamenni, így az ő lakására mentünk és mielőtt véglegesen kidőltünk volna, még pár üveg sör mellett baromkodtunk.
Másnap házunk elé érve jó szorosan megöleltem.
- Köszönöm a tegnapi napot - búgtam valahonnan a nyakából.
- Tudtam, hogy rád fér egy kis kikapcsolódás - nyomott egy puszit a hajamba, majd elengedett és a távolodó alakjára pillantva, berohantam a házba és a hátamat nekivetve az ajtónak sóhajtottam egyet.
Belépve a nappaliba Jimmyt találtam a kanapén szétterülve, Syn meg valószínűleg a konyhában lehetett, mert sörös üvegek összecsapódását hallottam.
- Hey, Rav – köszön Rev félvállról. – Nyugodtan leülhetsz, nem harapok – cukkolt, így hát leültem mellé, mire felült és közel húzott magához. A fülemhez hajolt, leheletét a bőrömön éreztem. – Mi lenne, ha befejeznénk, amit múltkor elkezdtünk? Láttam, hogy be voltál indulva, Raven. Tudom, mit érzel, a szemeidbe van írva. - A hangja teljesen felizgatott, de valahol mélyen mégis égtem a haragtól. Hogy képzeli? Nem vagyok a szajhája, akit csak úgy cibálhat, ahogy szeretne. Még, hogy tudja, hogy mit érzek. Nagy lendülettel pofon vágtam és hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem esett jól. De a szemében keveredő meglepődöttség és fájdalom még az én szívemet is megenyhítette. Két kezem közé fogtam az arcát és meggondolatlanul ajkaimat az övéhez szorítottam, olyan érzéseket előhozva ezzel, amiket már rég eltemettem magamba. Hibát követtem el, de ezt akkor és ott még nem láthattam. Engedtem az érzéseimnek és hagytam, hogy felvigyen a szobájába.
- Nem játszhatsz velem. Nem használhatsz kedved szerint, Jimmy Sullivan – suttogtam a párnáján feküdve. Egyedül voltam. Miután megkapta, amit akart, felöltözött és lement, mondván, hogy segítenie kell Synnek. Szemeimet elöntötték a könnyek, miközben idegesen magamra rángattam minden egyes ruhadarabot. A nappali előtt elhaladva viszont olyan beszéd foszlányra lettem figyelmes, ami felett képtelenség lett volna elmenni.
- Gyerünk már, Jimmy, szedd össze magad, basszus - idegeskedett Syn. - 3 órán belül randim lesz és... Úristen, Raven, de jó, hogy jössz.
- Jól hallottam? - vágtam le magam a kanapéra. - Synyster Gatesnek randevúja lesz?
- Jól bizony, kiscsillag - húzta ki magát büszkén.
- És ki az a szerencsétlen?
- Most figyelj - mutatott Revre, aki levegő dobolt egyet. Bum, da, tss - Liz az.
- Ezt nem mondod komolyan - nevettem fel hitetlenkedve, de az álmodozó bambulását elnézve, mégis csak komolyan gondolhatta. - És mivel vetted rá szerencsétlent?
- Nem tudom, szerintem elég volt hozzá a szimpla vonzerőm, na meg persze az egész estés szeretkezésünk és szerintem a nyelvtechnikám is segített rajta, meg...
- Jól van, elég lesz! - ordítottunk rá Revvel egyszerre. Kikerekedett szemekkel ránéztem, de ő rezzenéstelen arccal bámulta tovább Syn-t, hogy még véletlenül se nézzen rám. Csalódottan lesütöttem a szemem. Gyűlölöm, hogy szeretlek James Sullivan.
- Ééés mi lesz a vacsi? - néztem Synre csillogó szemekkel.
- Hát, őszintén? Még én sem nem tudom. Szerintem Lasagne. Mindenki szereti a Lasagne-t.
- Ez most komoly? Azt sem tudod, mi a kedvenc kajája? Elszomorító - vigyorogtam.
- Raveeen, Raveeen, ugye segítesz nekem - nézett rám olyan elveszett kiskutya szemekkel.
- Persze, hogy nem! - nevettem, de felugrottam és lerohantam a boltba bevásárolni. A biztonság kedvéért vettem egy salátához valót, hátha Liz nem szereti a Lasagne-t, vagy Syn elront valamit, mivel ma ő fog főzni én meg csak felügyelem, hogy ne égesse le a konyhát. Imádok főzni, bár mostanában az evéssel már gondom van.
- Synyster Gates, ne legyél már ennyire szerencsétlen és vágd már fel azt a rohadt hagymát!
- De csípi a szememeeet - hisztizett. Hihetetlenül jó kedvem volt, jót tett nekem a tegnapi nap és mikor meghallottam az ajtócsapódást, jelezve, hogy Rev elhagyta a házat, a kedvem csak jobb lett. - Jól van, hagyjuk a francba, inkább rendelek egy pizzát vagy kínait. - Adta fel, de nem hagytam magam, kezemet a mellkasának nyomtam, miközben el akart haladni mellettem és így szóltam:
- Nem adhatod fel Syn! Baszki, szerencsétlen lány végre örül, hogy randira hívtad, erre pizzával akarod meglepni? Hát, milyen ember vagy te?
- Oké, oké! De ez akkor is fájt - simogatta a mellkasát, mire én csak hozzá vágok egy fakanalat és további utasítást adok neki, miközben felvágom a hagymát. Én bírom Synt, sőt mit több, szeretem... Szívatni. Na, jó nem, de én úgy vagyok a kapcsolatunkkal, hogy inkább szemét vagyok vele, mint hogy nyálas filmeket nézzünk együtt es lelkizzünk. Tudom, hogy bír engem és nem tudom, hogyan és miért, hiszen ő Synyster Gates, aki mindeneste új csajt csábít az ágyába, de most csak Liz létezik számára. Látom rajta, akárhogyan is próbálja tagadni. Férfiak. De én boldogan húzom emiatt is, mire csak álmodozósan nevet.
- És mi lesz a vacsi után? - kacsintok.
- Hogy mi? - nyög fel fájdalmasan.
- Te komolyan azt hitted, hogy elég, ha kaját csinálsz neki, máris az ágyadban köt ki?
- Hogy őszinte legyek... - jót nevetek Syn hülyeségein, de azért ajánlok neki pár dolgot. Vigye el moziba, sétáljanak egyet, romantikus fürdő, gyertyákkal - bár ez még nekem is túl nyálas, de nem ismerem a kapcsolatukat. Döntsön ő.
A csengő riaszt fel a gondolataimból és beleszagolok a levegőbe. Hát, megcsináltuk. És még Synt is sikerült csinosan felöltöztetni. Az ajtóban álló Liz nyakába borulok és igyekszem hihetően eljátszani, hogy mennyire sajnálom őt.
- Nyugi, a vacsiban felügyeltem, biztos, hogy nem mérgez meg, de azért van görög saláta a hűtőben, ha azt jobbnak találod - súgom a fülébe. Mire csak mosolyog. - Csinos vagy.
- Köszönöm, Raven.
- Ajánlom Synnek, hogy ma este is jól érezd magad - szólok meg oda utólag, majd kilépek a házból és kettesben hagyom a randizó párocskát.
Van valami Lizben, ami arra késztet, hogy szeressem. Egyre többet beszélünk és nem csoda, hogy még Lena is kedveli.
Nem tudtam, merre menjek, így hát elindultam Matt felé, de meggondoltam magam. Nem hiszem, hogy Johnnynak is pont most lenne szüksége rám és Freyát sem akarom zavarni. Zackynek meg biztos elég volt ennyi belőlem, így hát beugrok a legközelebbi boltba és boldogan távozok egy doboz cigivel és egy üveg whiskey-vel. Ledobom magam egy padra és nézem a parkban sétáló embereket. Általában vodkát iszom, de most valami vonzott a Jack Daniel's-ben úgy éreztem, ez kell nekem. Remek, már úgy beszélek, mint egy alkoholista. Ezen felbátorodva megfogom az üveget és jó nagyot húzok belőle. Hagyom, hogy a keserű íz szétáramoljon a számban, majd rágyújtok egy cigire. Gondolataimat visszaterelem a Syn-Liz párosra és örülök, hogy legalább nekik összejött valami. Aztán Mattre gondolok és, hogy mennyire bátyszerűen gondoskodik Freyáról. Tudom, hogy a lány megint a drogokhoz nyúlt és ő meg segít neki a leszokásban. Freyára gondolok és rossz érzés fog el. Mostanában, ha meglát mindig bűnbánóan bámul rám, mintha valami rosszat tett vagy mondott volna, csak én nem tudok róla. Bocsánatkérően néz, én meg nem tudom, hogy mondanom kéne-e valamit, így nem sokat beszélünk. Lena gondolatát gyorsan elhessegetem. Johnny meg olyan, mintha szerelmes lenne, szóval erről majd meg kikérdezem. Zacky csak Zacky és a tegnapi nap után nagyon hálás vagyok neki. Rev pedig egyszerűen levegőnek néz, úgy tűnik. Nála sem igazán tudom, hogy mit tettem. Talán már maga a létezésem is irritálja.
Mire ezeket végig gondolom a cigim és a whiskey is gyönyörűen fogy, meg persze már vaksötét van. Felállok és megszédülök. Míg ültem nem igazán éreztem az alkohol hatását. Mosolyogva próbálok hazafele lépkedni, de nem egyszer kell megállnom, hogy összeszedjem magam. A házak elmosódnak és vakít az utcai lámpa fénye.
Mire a házunk elé érek, az ital előtti boldogság tovaszáll és szomorúan akaszkodok a csengőre, majd levágom magam az ajtó elé. Undorodva nézek a kezeimre.
Érzem, hogy kezd nyílni az ajtó a hátam mögött, így felugrok és teljes erőmmel Jimmy hasának esek.
- Bocsi - hallom saját eltorzul hangom, de képtelen vagyok ellökni magam Revtől. Megfogja a vállam és szánakozva néz rám. Mikor sikerül megállnom, bár fél kézzel még így is Revnek kell tartania, elmosolyodok és fura érzés lesz úrrá rajtam. A következő pillanatban már csak arra van erőm, hogy előre hajoljak és kiadjam magamból a gyomrom tartalmát.
- Baszd meg, Raven.
- Bocsi - mosolygok erőtlenül. Megtörlöm a számszélét és kikapom a kezéből a whiskey-es poharat és meghúzom.
- Nem kéne többet innod - veszi ki a kezemből, majd végig mér és egy sóhaj kíséretében megpróbál beráncigálni a fürdőbe. Csak hagyom, hogy óvatosan levegye rólam a hányásomtól bűzlő pólómat, majd a nadrágomtól is megszabadít és beállít a zuhany alá.
- Maradj itt - parancsol rám és elhagyja a szobát. Hátamat neki döntöm a csempének és óvatosan lecsúszok a kádba. Az ajtónak vágom a samponos tubusom és Jimmyt szidva elerednek a könnyeim. Hagyj csak itt. Ez a legkönnyebb, amit tehetsz. A sírástól, vörös szemekkel mosolygok, mikor visszatér kezében egy cigivel és egy szivarral. Leül a wcre és rágyújt az utóbbira. Kikapom a kezéből a cigit és csillogó szemekkel figyelem, ahogy meggyújtja azt. Erőset szívok belőle. Csendben ülünk egymás mellett, én a kádban ő pedig a wc tetején. Úgy érzem magam, mint valami idétlen, szerelmes tini lány és rajongva figyelem minden mozdulatát. Érzem, hogy néz, ezért feltekintek. Apró mosollyal a szája szélén tekint végig rajtam. Ordítani akarok, nem akarom, hogy nézzen. Nem akarom, hogy itt legyen, közben legszívesebben magamhoz húznám, és úgy sikítanék a fülébe, hogy utálom, és azt akarom, hogy elmenjen, de nem ereszteném el. Nem szólok semmit, csak óvatosan eldobom a már nem égő csikket, majd próbálok felállni, de még mindig teljességgel lehetetlennek érzem, hogy egyedül bármilyen mozdulatot képes legyek megtenni. A kezeit a csípőmre teszi és felállít. A mellkasára és mocskos pólójára bámulva jegyzem meg:
- Rád is rád férne egy zuhany.
Gyors mozdulatokkal segítek kibújtatni a pólójából, de a nadrágját már magától veszi le és belép mögém. Hagyom, hogy a víz az arcomba folyjon, addig sem kell ránéznem. Kiveszi a kezemből a zuhany rózsát és a vizet óvatosan a hajamra ereszti, hogy onnan is kimossa a rászáradt hányást. Felsóhajtok és egésztestemet kirázza a hideg, ahogy elkezdi a hajamba dörzsölni a sampont. Hátamat neki döntve hagyom, hogy kimossa hajamból a habot, majd a testemet is végig mossa tusfürdővel. Egésztestemben remegek, minden egyes érintésénél felsóhajtok, bár legszívesebben fájdalmasan felszisszentenék. Éget minden érintése és nem tudom, hogy meddig bírom még a közelségét. Egyszerre vonz és taszít. Kezembe nyomok egy keveset a tusfürdőjéből és mélyet szippantok belőle, mielőtt rákenném a mellkasára. Hagyja, hogy óvatosan végig simítsak mindkét karján, homlokomat az ajkának támasztva. Felszisszen, ahogy a hideg vizet a testére engedem, így magamhoz szorítom, hogy a testemmel melegítsem. Ajkaimat a nyakára tapasztom és ellenkezés helyett, a csípőmnél fogva közelebb húz magához. Minden porcikám érte visít, még ha az agyam tudja is, hogy csak szórakozik. De az most nem parancsolhat nekem, az alkoholos köd mámorában próbálom kitaszítani fejemből a még épp gondolatokat. Karjaimat a nyaka köré fonom, ő pedig óvatosan a combom alányúl és felemel. Köré fonom a lábaimat, nyelvemet lassan végighúzom a nyakától az álláig, onnan pedig apró csókokkal borítom el arcának minden porcikáját. Ajkaihoz érve, mint egy éhező állat úgy kapok utána. Kezemmel a hajába túrok és nyakát szorítva próbálom tartani magam. Szemeim leragadnak, és nem bírom kinyitni őket, félálomba zuhanok. Érzem, ahogy ajkait óvatosan elhúzza az enyémektől, aztán még mindig a karjaiban tartva kilép a kádból és a szobámba visz. Befektet az ágyamba és miközben betakar, a sötétbe suttog:
- Jó éjt, Raven.
Reggel iszonyú fejfájásra ébredek, meg az átkozott madarak csiripelésére. Kuss legyen, aludon kell, őrjöngök magamba, de aztán az ajtóm felől jövő kopogás megszakít. Fájdalmasan felnyögök, de mivel ezt a kint álló biztosan nem hallotta, rekedt hanggal megszólalok:
- Gyere.
Liz mosolyogva lép be a szobámba és hirtelen nekem is mosolyogni lenne kedvem. Kócos haján látszik, hogy igyekezett minél jobban, de sikertelenül lesimítani azt, nyakát pedig több apró, lila folt is borítja. Felülök és idétlenül vigyorgok rá, de aztán feltűnik valami.
- Liz. Meztelen vagyok. Miért vagyok meztelen? – nyögök fel hisztérikusan, közben idegesen még szorosabbra fonom magam előtt a karomat és próbálok visszaemlékezni a tegnap estére. Ijedten nézem Lizt, mert azt sem tudom, hogy jutottam egyáltalán haza a parkból.
- Most miért nézel ilyen ijedten? Biztos illemtudó volt a fiatalember, akivel az éjszakát tölthetted és szépen lelépett - kacag.
- Ja, biztosan. Mi ez az illat? - érzem a samponom illatát, tehát a hajam minden bizonnyal frissen van mosva, de van itt más is. Liz közelebb lép és beleszagol a levegőbe.
- Ne haragudj meg, hogy ezt mondom, de eléggé bűzlesz a whiskey-től. Komolyan nem emlékszel semmire? - megrázom a fejem és idegesen szippantom magamba minden lélegzetvételnél Rev tusfürdőjének az illatát. Kipattanok az ágyból, majd Lizzel nem törődve magamra kapok valami ruhaszerűt.
- Figyelj, Liz. Most el kell intéznem valamit, de utána ígérem, hogy a tied vagyok és kibeszéljük az estéd! Még akkor is, ha nem akarod - nyújtom rá a nyelvem, mikor elkezd ellenkezni. - És nekem is van ám mesélni valóm. Rendben?
- Persze - mosolyog és latom rajta, hogy semmit sem ért. Nem vagy egyedül, drága Liz. A szobaajtómat kinyitva pont Jimmy sétál el mellettem, de rám se nézve halad tovább. Teljesen összetörve mennék utána, de valami megállít. Valami belülről sikít, és ki akar törni. Ez a valami pedig a büszkeségem. Nem mehetek utána, meg akkor sem, ha égek a kíváncsiságtól, hogy mit történt este és, hogy mire fel ez a viselkedés. Egyszer kellek neki, de a következő pillanatban eltaszít. Visszamegyek a szobámba és mosolyogva kezdek mesélni Liznek Zackyről.
