38. Fejezet - Does it hurt? - Synyster Gates


posted by Egy reggeltől betépett álommanó

No comments


THE REV
Ugyanolyan pénteki napnak indult ez is, mint az összes többi pénteki nap. Kivéve, hogy ez szombat. Igazából a péntek teljesen kiesett... Ravennel és Gates-szel ültem  kanapén valami olcsó csipszet rágcsálva és sört vedelve. Rohadt meleg volt, mint mindig. Mit sem sejtve bambultam a tévébe, miközben Syn Lizzel vihorászott telefonon, Raven pedig már félálomba merült az unalmas sorozatok monoton hangjának hatására. Azon kattogott az agyam, hogy Lena vajon hova tűnt az elmúlt pár napban,  és nagyon hamar meg is kaptam a válaszomat. Három rövid kopogtatást hallottam az ajtón, és tudtam, hogy ő az.  Felugrottam, és ezzel magamra vonzottam Raven tekintetét. Minden érzelem az arcára volt írva. A felismerés, hogy ki kopogtat, a csalódottság, hogy már megint itt van és a fájdalom, hogy én miatta lettem ilyen izgatott. Csak egy pillanatra találkozott a tekintetünk, és az ajtó felé indultam inkább. Rátettem a kezem a kilincsre, és álcázottan derűs és nyugodt arckifejezéssel ajtót nyitottam. A vigyor a másodperc töredékrésze alatt hervadt le az arcomról. Nem, nem Lena miatt. Ő gyönyörű volt,  vörös tincsei laza copfba fogva pihentek a vállán, így láthatóvá tették a tarka tollakat amik füleiből csüngtek. Örömtől csillogó zöld szemei azonban nem rám meredtek, hanem a jobbján álló alakra. Valami lepusztult punk volt az, égnek álló kefe hajjal és rongyosra járt bőrcsizmával. Semmitmondó tetoválások lepték a karját és szakadt, ujjatlan felső volt rajta.  És – mintha mindez még nem lenne bőven sok – Lena kezét fogta. A kezét. Fogta. Azt a kezet, amit nekem kellene fognom. Amit én akarok fogni. A srác végigmért, közben végig nyitott szájjal csámcsogott a rágóján, majd felém nyújtotta a kezét.
-Cső, Sid vagyok!

SYNYSTER GATES
-Liz, te tedd le!
-Nem, te tedd le!
-Jesszus, én mégsem akarok gagyogós pár lenni.
-Én sem. Úgyhogy pá. – Liz letette. TÉNYLEG letette. Körülnéztem, és feltűnt, hogy Rev nincs velünk, Raven pedig nagyon figyelmesen nézi a sorozatot, amit 20 perce még szidott. Rev visszajött a nappaliba, de nem egyedül. Lena volt vele, és nyílván a pasija. Mert, hogy kézen fogva jöttek és Lena le sem vette a szemét róla, mintha bármikor elveszíthetné. A srác elég magas volt, fekete cuccban, és olyan közénk illő kinézettel.  Rágózott. Én is szeretek rágózni.
-Hali, Sid vagyok! – odaintett nekünk, mire Raven enyhe  röhögőgörcsöt kapott. Nyílván nem tetszett neki.
-Hey, én Synyster vagyok. A vihogós csaj meg Raven.
-Hehe, Rav-Rev. Hasonlít! Nektek össze kéne házasodnotok. – Raven abbahagyta a röhögést és mogorva arccal visszafordult a műsorához. Többet nem akart rólunk tudomást venni.
-Úgy hallottam te gitározol. – nézett rám Sid. Ekkor tűnt fel, hogy mennyire nem stimmel a szeme. Hatalmas. Hatalmas és rohadtul bámul bele a képedbe. Elég nehéz visszafogni magad, hogy ne akard megütni. De a gitár szó azért nem kerülte el a figyelmem.
-Igen, és elég jól.
-Fasza, énis gitározom. – vigyorgott és bármennyire meg akarja ütni az ember, valahogy mégis szimpatikus. Közénk illik.

ZACKY VENGEANCE
Elhívtak a Purple Haze-be. Én odamegyek. Tényleg odamegyek. Sidhez. Itt van Sid is. Nem igazán érdekel. Inkább Freya érdekel. Igen. Freya. Azért Sid jelenléte zavar egy kicsit. De legalább ott lesz Freya. Hátha lesz valami. Laza erkölcsök meg sok pia. A kedvem is jobb ha Freyára gondolok.  Ma már háromszor kivertem és közben rá gondoltam. Kéne egy cigi. Kurvára nincs pénzem. Remélem Freyánál van gumi. Vagy Synnél. Synnél tuti van. Csak nem fog adni. Talán Rev. Vagy ellopom Revtől, mikor már elég részeg. Sidtől félek kicsit. Meg Matt-től is. Freya tuti engem kedvel és nem Mattet. Fél beismerni. Picsába, délután elszívtam az utolsó cigimet is. Twinkies se volt már otthon. Ez nem az én napom.

SYNYSTER GATES
Lizzel az ölemben ültünk a Purple Haze-ben. Rev, Rav, Freya és Johnny együtt vedeltek, Sid meg épp Lena ajkát igyekezett letépni, amit Lena láthatóan élvezett. Inkább Lizre koncentráltam, ahogy bal kezével simogatni próbált az asztal alatt, több-kevesebb sikerrel. Megcsókoltam a nyakát, amibe beleborzongott és másik kezével megszorított. A szemébe néztem és mindketten már máshol jártunk képzeletben.
Ekkor megjött Zack. Levágta magát mellém és a cigim után nyúlt. Rábasztam a kezére az üres whiskey-s poharammal.
-Áu! Ezt most miért?
-Ne az én cigimet szívd. – kivettem egy szálat és rágyújtottam. A füstöt egyenesen a két szeme közé fújtam és kiröhögtem. Zacky most vette észre Lenát és Sidet. Szép komótosan és alaposan végigmérte a srácot majd felé dobott egy gyufásdobozt, ami persze Lenát találta el.
-Oh, Zacky. Örülök, hogy itt vagy – mondta, miközben kihalászta a hajából a dobozt.  – Sid, ő Zacky.
Kezet fogtak, majd Zack cigit kért Sidtől aki meglepő módon adott is neki. Valami gagyi fajta volt, a legolcsóbb amit közértben lehet kapni és betonerős. Én valószínűleg köhögőgörcsben meghalnék tőle.
Együtt ittunk, és mindenki próbált mindenkire figyelni, ami persze sosem jött össze. Néha csak Raven bambult bele a semmibe, néha éppen Johnny. Na jó, főleg Johnny. Nagy hangzavart csináltunk, és a két főalkesz: Sid és Rev hangja tűnt ki leginkább. Egymással versengve ontották magukból a börtön- és ivóssztorikat, amiknek persze a fele sem volt igaz. Rev részéről legalábbis biztos nem. Sid szinte minden történetében agyonvert valakit sörös- vagy whiskey-s üveggel, Rev pedig a legkülönbözőbb drogokat ésa rajta gyakorolt hatásaikat sorolta fel. Sid minden mondatát kiegészítette egy-egy aprósággal, ami nem boldogította túlságosan Revet.
-Syny, menjünk inkább haza. Elegem van. – súgta a fülembe Liz. Itt akartam hagyni mindenkit és csak vele foglalkozni. Nem csak a testére vágytam. Akartam az ölelését és a hangját is. Liz ma alig beszélt, rosszkedvűnek tűnt. Felhajtottam a maradék piámat, hogy léphessünk, de Jimmy megelőzött. Felpattant a pohárral a kezében, feldöntve a bárszéket amin ült. Most tűnt fel, hogy mennyit ivott már, a szemei teljesen keresztbe álltak. Ez a baj Jimmyvel, a hangjában sosem veszed észre ha részeg mert ugyanolyan hülyeségeket beszél alkohol nélkül is. Egy darabig bámulta az üres poharat a kezében majd eltorzult az arca és Sid fejéhez vágta azt. Bár igyekezett minden erőt belevinni, ígyis túl gyengére sikeredett. Freya tipikus sikollyal pattant fel mellőle és Zacky mögé ugrott. Zack arcán értetlenség ült és elég lassan fogta fel, hogy mi történik. Sid idegesen pattant fel és az asztalt akarta ráborítani, amit csupán azért nem tett meg, mert Lena lába még azon pihent. Rev átnyúlt az asztalon, elkapta Sid lazára kötött nyakkendőjét és az asztal felé próbálta húzni. Sid megfogott egy üveget és a történeteiben leírt precizitással vágta vele homlokon Jimmyt. Mindez másodpercek alatt zajlott le. Nem akartam elhinni, hogy ez most megtörtént. Rev homlokán nyílt sebből folyt le a vér egészen az ajkáig, Sid pedig idegesen tapogatta halántékát amin egy púp éktelenkedett. Mire felálltunk Johnnyval, hogy lefogjuk a két idiótát, addigra már a dühük is alábbszállt és mindketten imbolyogtak a leplezett fájdalomtól. Én vigyáztam Revre. Mindig nekem kell vigyáznom Revre. Kezdem elhinni, hogy tényleg szerelmes Lenába. De az istenbe. Kulturált módon is el lehet szedni egy csajt a pasijától, minek kell a srácot egyből szétverni? Elegem volt abból, hogy én takarítsak fel utána és segítsem ki minden szarból. A lányok felháborodásukat nem leplezve mutogattak és magyaráztak egymásnak.  Lena arcára azonban semmilyen negatív kifejezés nem ült. Csodálattal nézte a Rev arcán végigcsorduló, vörösen csillogó vért, és fogaival az ajkába kapott, miközben Sid homlokán gyöngyözött az izzadság. Percekig csak a két srácon legeltette a szemét mire végül átvette Johnnytól Sidet, és közölte, hogy ők most hazamennek. Elég abszurd jelenet volt.
Freya, Zacky és Johnny úgy döntöttek tovább sodródnak az éjszakával. Raven kelletlenül felajánlotta, hogy hazaviszi Revet, hogy én Lizzel maradhassak. Vagy inkább, hogy Liz maradhasson velem. Lényegtelen. Meg akartam szabadulni az este történéseitől, nem akartam másokkal törődni már. Lizt akartam boldoggá tenni  - a létező összes módon. Ha Revre gondoltam, csak újra és újra elborult az agyam. Kételkedtem abban is, hogy a barátomnak nevezhetem. Holnap az egészből semmire nem fog emlékezni. Vagy ha fog is, letagadja. Taxi vitt el minket hozzá. Gondoskodtunk róla, hogy az est hátralevő részében csakis egymással foglalkozzunk.



írta Lizzie.

Leave a Reply