- Hééé, figyelsz te rám? - fordultam vissza, ugyanis Tyna útközben leragadt egy rózsaszínen villogó kirakat előtt. - Mit bámulsz?
- Azt nézd - vigyorgott Tyna. - Én megszerzem azt a cipőt.
- Úgy érted...?
- Úgy.
- Jólvan. Mostanában úgyis olyan unalmas az életem - rántottam meg a vállam ismét, majd zsebre raktam a kezem. A kirakatüvegen át láttam, hogy Tyna lassan sétál a cipős polcok között, majd megáll az előtt, amit kinézett magának. Jött egy ott dolgozó segíteni, kihozta a kért méretet és most jövök én. Lassan a sorok között nézelődtem, majd a szemem megakadt egy nevetséges csizmán. Nem bírtam ki, hogy ne mosolyogjak.
- Elnézést, hozna egy ilyet a méretemben? - blablabla, és a nő mar hozta is, miközben láttam, hogy Tyna a lábán lévő bakancsot bámulja, de amint meglátta, hogy én milyen cipőt néztem ki magamnak, elvigyorodott. Eszem ágában sem lenne ilyen csizmát venni, de a vicc kedvéért… Felvettem az egyik párját, és míg a nő hozzám beszélt - „Jó a mérete? Ne hozzak kisebbet?” - láttam, hogy Tyna megfogja a kezébe a saját kikopott cipőjét es kirohan a boltból, út közben arrébb lökve egy fiatal nőt. Az összes – na, jó, majdnem az összes - ott dolgozó Tyna után futott, így én nyugodtan visszacserélhettem a cipőm, és kisétálhattam a boltból.
- Azt nézd - vigyorgott Tyna. - Én megszerzem azt a cipőt.
- Úgy érted...?
- Úgy.
- Jólvan. Mostanában úgyis olyan unalmas az életem - rántottam meg a vállam ismét, majd zsebre raktam a kezem. A kirakatüvegen át láttam, hogy Tyna lassan sétál a cipős polcok között, majd megáll az előtt, amit kinézett magának. Jött egy ott dolgozó segíteni, kihozta a kért méretet és most jövök én. Lassan a sorok között nézelődtem, majd a szemem megakadt egy nevetséges csizmán. Nem bírtam ki, hogy ne mosolyogjak.
- Elnézést, hozna egy ilyet a méretemben? - blablabla, és a nő mar hozta is, miközben láttam, hogy Tyna a lábán lévő bakancsot bámulja, de amint meglátta, hogy én milyen cipőt néztem ki magamnak, elvigyorodott. Eszem ágában sem lenne ilyen csizmát venni, de a vicc kedvéért… Felvettem az egyik párját, és míg a nő hozzám beszélt - „Jó a mérete? Ne hozzak kisebbet?” - láttam, hogy Tyna megfogja a kezébe a saját kikopott cipőjét es kirohan a boltból, út közben arrébb lökve egy fiatal nőt. Az összes – na, jó, majdnem az összes - ott dolgozó Tyna után futott, így én nyugodtan visszacserélhettem a cipőm, és kisétálhattam a boltból.
- Két sarokkal ezelőtt ráztam le őket - a lakásom ajtaja előtt álldogáltunk, a kulcscsomómat kerestem a zsebembe, míg Tyna nevetve mesélte, hogy mi történt pár perccel ezelőtt. – Egyébként mit gondolsz? Jól áll?
- Klassz – elfordítottam a kulcsot a zárba, majd amint beléptem a lakásomba, előkaptam egy cigit, és rágyújtottam.
- Most jut eszembe. Ezt neked hoztam – mutatott fel Tyna egy fehérporos tasakot. – De megígértem Franknek, hogy elosztjuk.
- Frank? Nem mondod komolyan, hogy Franktől kérted? – kérdeztem vigyorogva. – Emlékszik még rám?
- Persze, és hiányzol neki – ölelte át a vállam Tyna, majd kikapta a kezemből a cigit.
Frank a fogadott bátyám, akkor ismertem meg amikor rászoktam a drogra. Ő tiltakozott legjobban az ellen, hogy a többiek drogot adjanak nekem, de mivel fizettem, adtak.
- És mi van a többi Elm Road-i lakossal? – ember alig merészkedik az Elm Roadra, ugyanis minden drogos, piás, hajléktalan odajár menedékként, ráadásul bűzlik a hugy szagtól és más undorító dolgoktól. De ha beilleszkedsz, akkor rájössz, hogy ők is csak emberek, és nagyon jófejek is tudnak lenni.
- Klassz – elfordítottam a kulcsot a zárba, majd amint beléptem a lakásomba, előkaptam egy cigit, és rágyújtottam.
- Most jut eszembe. Ezt neked hoztam – mutatott fel Tyna egy fehérporos tasakot. – De megígértem Franknek, hogy elosztjuk.
- Frank? Nem mondod komolyan, hogy Franktől kérted? – kérdeztem vigyorogva. – Emlékszik még rám?
- Persze, és hiányzol neki – ölelte át a vállam Tyna, majd kikapta a kezemből a cigit.
Frank a fogadott bátyám, akkor ismertem meg amikor rászoktam a drogra. Ő tiltakozott legjobban az ellen, hogy a többiek drogot adjanak nekem, de mivel fizettem, adtak.
- És mi van a többi Elm Road-i lakossal? – ember alig merészkedik az Elm Roadra, ugyanis minden drogos, piás, hajléktalan odajár menedékként, ráadásul bűzlik a hugy szagtól és más undorító dolgoktól. De ha beilleszkedsz, akkor rájössz, hogy ők is csak emberek, és nagyon jófejek is tudnak lenni.
- ’She fucking hates me. Trust, she fucking hates me. La La La love. I tried too hard’ – énekeltük Tynával együtt a rádióval. A drog már kezdett hatni, könnyűnek és vidámnak éreztem magam, már el is felejtettem, hogy miért volt szar kedvem, mikor megcsörrent a telóm.
-Hey Freya, nincs kedved kiruccanni Londonba? – hallottam meg Syn hangját a vonal másik végéről.
- Bocs Syn, nem érek rád, szia! - nyögtem ki valahogy a szavakat, majd a kővetkező pillanatban már nem bírtam abba hagyni a nevetést. Tyna mosolyogva táncolt körülöttem, kezét a magasba emelve élvezte a zenét, miközben én sört ittam.
-Hey Freya, nincs kedved kiruccanni Londonba? – hallottam meg Syn hangját a vonal másik végéről.
- Bocs Syn, nem érek rád, szia! - nyögtem ki valahogy a szavakat, majd a kővetkező pillanatban már nem bírtam abba hagyni a nevetést. Tyna mosolyogva táncolt körülöttem, kezét a magasba emelve élvezte a zenét, miközben én sört ittam.
- Hagyd abbaaa! - sikított Tyna nevetve. Észre se vettem, hogy mikor kezdtem el csikizni, és abban a percben fogtam fel, hogy alsóneműben ülök, de egyáltalán nem zavart, megfogtam a mellettem lévő sörösüveget és meghúztam.
- Freeeeya, emlékszel erre a számra? - ült fel hirtelen kedves barátnőm.
- Die, die, die my darling, just shut your pretty eyes. I'll be seeing you again. Yeah, I'll be seeing you... In hell - üvöltötte a rádió.
- Nem hiszem el! - próbáltam túl üvölteni a rádiót, bár nem hiszem, hogy Tyna hallotta a hangom, ugyanis a rádió maxra volt csavarva és Tyna egész hangerejével a zenét énekelte. Felpattantam a földről, kezemben egy üveggel es Tynába kapaszkodva ráztam magam a zenére.
- Freeeeya, emlékszel erre a számra? - ült fel hirtelen kedves barátnőm.
- Die, die, die my darling, just shut your pretty eyes. I'll be seeing you again. Yeah, I'll be seeing you... In hell - üvöltötte a rádió.
- Nem hiszem el! - próbáltam túl üvölteni a rádiót, bár nem hiszem, hogy Tyna hallotta a hangom, ugyanis a rádió maxra volt csavarva és Tyna egész hangerejével a zenét énekelte. Felpattantam a földről, kezemben egy üveggel es Tynába kapaszkodva ráztam magam a zenére.
A kezem megállíthatatlanul remegett, alig bírtam megállni a lábamon és a sörösüveg is kiesett a kezemből. Sírtam. Nem tudom, hogy miért, csak rámtört, nem bírtam abbahagyni, Tyna az ágyon fekve szuszogott én meg próbáltam odavánszorogni mellé, de útközben összecsuklott a lábam.
- Fázom - motyogtam a felettem feltűnő sötét alaknak, mire az idegen rámterített egy takarót.
- Aludj csak - bújt mellém Tyna, átölelve a derekam. - Messze van még a holnap.
- Aludj csak - bújt mellém Tyna, átölelve a derekam. - Messze van még a holnap.
Hátamat az ágynak vetettem és Tyna mobiljának a kijelzőjét bámultam. Erőtlenül tartottam a kezembe, éreztem, hogy a szememet ismét könny áztatja, de még így is kivehető volt a vibráló szöveg a telefonon.
Nem, ez nem lehet igaz. Lassan bepötyögtem a már jól ismert telefonszámot és a fülemhez emeltem a készüléket. Kicsöngött. Vártam a szokásos ’a sípszó után hagyjon üzenetet’ beszédet, vagy a hangját, egy ’Heyy Tyna’ köszönést, – ugyanis Tyna mobiljával hívtam fel – de semmi sem történt.
Valaki magyarázza meg, hogy mi történt. Tyna a földön szuszogva aludt, nem volt kedvem felkelteni, így Franket kerestem a telefonkönyvben.
- Tyna, mi az ábra? Miért hívsz ilyen korán? – hallottam Frank hangját.
- Nem Tyna vagyok – sóhajtottam. – Igaz, hogy Danny meghalt? – csönd. Meg akartam kérdezni, hogy ott van-e még, de egy hang se jött ki a torkomon.
- Honnan tudod? – szólalt meg végül Frank.
- Szóval igaz… - ismét csönd. – Tyna mobilja jelzett reggel. SMSt kapott olyan szöveggel, hogy ’ma egy éve, hogy Danny elment. Minden rendben veled?’
- Túladagolásban halt meg – mondta végül Frank, mire én kinyomtam a telefont. Beszélnem kell valakivel. Valaki, aki nem haragszik rám.
Raven nem jó, hisz Revék most látogatták meg, biztos van jobb dolguk, mint velem foglalkozni. Lizzel azóta nem vagyok jóba, hogy lefeküdtem Synnel. Négy ember kilőve. Lenát biztos, hogy nem hívom fel, így maradt Johnny és Matt.
- Mond.
- ’Reggelt. Mit csinálsz? – érdeklődtem, mintha semmi baj nem lenne.
- Épp aludtam. Hajnali 4 van Freya, mit akarsz?
- Sétálni, beszélgetni. Tudod, mi még nem nagyon beszélgettünk.
- Persze. Figyelj, ha már ilyen reggel felkeltettél, úgyis van egy kis elintézni valóm, jöhetsz velem.
- Ez az. Köszi, pár perc és ott leszek.
Nem, ez nem lehet igaz. Lassan bepötyögtem a már jól ismert telefonszámot és a fülemhez emeltem a készüléket. Kicsöngött. Vártam a szokásos ’a sípszó után hagyjon üzenetet’ beszédet, vagy a hangját, egy ’Heyy Tyna’ köszönést, – ugyanis Tyna mobiljával hívtam fel – de semmi sem történt.
Valaki magyarázza meg, hogy mi történt. Tyna a földön szuszogva aludt, nem volt kedvem felkelteni, így Franket kerestem a telefonkönyvben.
- Tyna, mi az ábra? Miért hívsz ilyen korán? – hallottam Frank hangját.
- Nem Tyna vagyok – sóhajtottam. – Igaz, hogy Danny meghalt? – csönd. Meg akartam kérdezni, hogy ott van-e még, de egy hang se jött ki a torkomon.
- Honnan tudod? – szólalt meg végül Frank.
- Szóval igaz… - ismét csönd. – Tyna mobilja jelzett reggel. SMSt kapott olyan szöveggel, hogy ’ma egy éve, hogy Danny elment. Minden rendben veled?’
- Túladagolásban halt meg – mondta végül Frank, mire én kinyomtam a telefont. Beszélnem kell valakivel. Valaki, aki nem haragszik rám.
Raven nem jó, hisz Revék most látogatták meg, biztos van jobb dolguk, mint velem foglalkozni. Lizzel azóta nem vagyok jóba, hogy lefeküdtem Synnel. Négy ember kilőve. Lenát biztos, hogy nem hívom fel, így maradt Johnny és Matt.
- Mond.
- ’Reggelt. Mit csinálsz? – érdeklődtem, mintha semmi baj nem lenne.
- Épp aludtam. Hajnali 4 van Freya, mit akarsz?
- Sétálni, beszélgetni. Tudod, mi még nem nagyon beszélgettünk.
- Persze. Figyelj, ha már ilyen reggel felkeltettél, úgyis van egy kis elintézni valóm, jöhetsz velem.
- Ez az. Köszi, pár perc és ott leszek.
- Freya. Meg se ismertelek – ölelt meg Johnny furán méregetve.
- Ne is mond. Szörnyen nézek ki – mosolyogtam rá szomorúan. – Na és mi az, az elintézni való?
- Új basszusgitárra van szükségem – vonta meg a vállát. Sokat beszélgettünk út közben, még nevettem is, ami fura, mert egész idő alatt csak Danny járt a fejembe. Egy ismerős utcán sétáltunk, bocsánatot kértem Johnnytól, meg mondtam, hogy egyedül kell mennie, mert közbe jött valami.
Befordultam a sarkon és ott álltam az Elm Roadon. Még gusztustalanabb volt, mint mikor utoljára itt jártam, de nem érdekelt, karomat magam köré fonva sétáltam az ismerős ház felé az utca végén.
Frank furán méregetett, de nem mondtunk egymásnak semmit, csak drogot kértem tőle, amit adott is. Amint kiléptem az utcáról, sietve kinyitottam a zacskót.
- Ne is mond. Szörnyen nézek ki – mosolyogtam rá szomorúan. – Na és mi az, az elintézni való?
- Új basszusgitárra van szükségem – vonta meg a vállát. Sokat beszélgettünk út közben, még nevettem is, ami fura, mert egész idő alatt csak Danny járt a fejembe. Egy ismerős utcán sétáltunk, bocsánatot kértem Johnnytól, meg mondtam, hogy egyedül kell mennie, mert közbe jött valami.
Befordultam a sarkon és ott álltam az Elm Roadon. Még gusztustalanabb volt, mint mikor utoljára itt jártam, de nem érdekelt, karomat magam köré fonva sétáltam az ismerős ház felé az utca végén.
Frank furán méregetett, de nem mondtunk egymásnak semmit, csak drogot kértem tőle, amit adott is. Amint kiléptem az utcáról, sietve kinyitottam a zacskót.
Az elmúlt két napom csak arról szólt, hogy buliztam, drogoztam, sírtam és nevettem egyszerre, néha fájt, néha nem.
A fürdőben ültem és épp kiadtam magamból az aznapi kaját, mikor megszólalt a csengő.
- Menj el! – mondtam erőtlenül, amit az ajtóban álló nem hiszem, hogy meghallott. Hallottam, hogy nyikorogva kinyílik a bejárati ajtó és valaki a nevemet mondja.
- Freya, úristen, mit csinálsz?
- Hányok – mosolyogtam keserűen Mattre. – És te mit csinálsz itt?
- Johnny még a múltkor mondta, hogy szörnyen nézel ki… De eddig nem volt időm eljönni – nyelt egy nagyot Matt.
- Tudod Matt, én oooolyan boldog vagyok most – mosolyogtam rá, miközben ő próbált két lábra állítani. – Gondolom ti is azok vagytok. Rav és Rev újra együtt, ha jól hallottam, akkor Lena és Zacky is, na meg Liz és Syn, a két álom pár – nem tudom mennyi volt ebből igaz, de Matt nem szólt közbe. Lehet, hogy mind összevesztek és ennyi volt a barátság? – Én annnnnyiraa örülök, hogy a barátaim vagytok, tényleg. És nézzenek oda, már nem is vagy olyan sápadt – fogtam két kezem közé Matt arcát. Először két oldalt az arcát kezdtem el simogatni a hüvelykujjammal, majd végig húztam az ujjam az orra vonalán és végül a száján, amit megbabonázva figyeltem, végül rávigyorogtam Mattre. – Ti mind annyira oda meg vissza vagytok Lenáért, pedig ő nem nagyon kedvel titeket – ráztam meg a fejem, ezzel is biztosítva azt, amit mondtam. – De kezdek rájönni, hogy miért. Van ebben a csajban valami – nevettem – ami megfog minket. Aranyos, de közben eltaszít magától – megrántottam a vállam, miközben Matt feladta azt, hogy bevisz a szobába, ugyanis én meg sem mozdultam, így mind ketten a földön kötöttünk ki. – Raven és Liz. Annyira aranyosak nem? A két királynő, megvan mindenük, a szüleik szeretik őket. De ők… Miért nem szeretik a szüleiket? Nem értik, hogy mekkora áldás, hogy szeretik őket? – megjelent az első könnycsepp a szemem szélén. – És ti srácok. Olyan kedvesek vagytok, hogy még ezek után is barátként tekintetek ránk. Mármint leginkább Ravra és rám, pedig minden okotok megvan arra, hogy utáljatok minket – észrevettem Matt kérdő tekintetét, ezért muszáj voltam megmagyarázni. – Én is, és Rav is lefeküdtünk veled. Én még Zackyvel is, aztán Syn… Ja, vele nem – emlékeztem vissza a Synnel közös beszélgetésünkre. – Rav meg Revvel és Johnnyval is – ismét megrántottam a vállam.
- Olyan hülye vagy – mosolygott Matt, miközben magához húzott.
- Tudod… Mégse vagyok annyira boldog. Miért is lennék? Kívülállónak érzem magam, se Lena, se Liz nem szeret. De miért is kéne nekik, ha? Hisz mindkettőjük pasiját elvettem – megráztam a fejem. – Mindig elfelejtem, hogy nem feküdtem le Synnel. Raven már biztos lemondott rólam, hisz bunkó voltam vele - most már biztos, hogy sírtam. – Annyira elszúrtam mindent. Ott voltatok nekem, de én csak kihasználtalak titeket. És most még ez is – emeltem fel a nemrég szerzett zacskót, tele fehér porral. – Matt, én nem akartam. Esküszöm. De összeomlottam, és nem tudtam mit csinálni. – Matt nem mondott semmit, de jobb is így. – Nem akarok elvonóra járni. Egyszer már túlestem rajta most is túl fogok. És ne mond meg anyámnak rendben? 2-3 hetente meg kell őket látogatnom, hogy biztosítsam őket a felől, hogy nem drogozok. A következő látogatásom holnap lenne – nyeltem egy nagyot. – Azt hiszem, ezt most ki kell hagynom – nevettem keserűen. Egy kis csönd állt be közénk, de nem az a fajta kínos csend, hanem az, amikor érzed, hogy nincs szükség szavakra. A kezem elkezdett zsibbadni, és úgy éreztem, mintha bogarak mászkálnának rajtam. Nem láttam őket, de éreztem.
- Szedd le őket rólam Matt. Szedd már le rólam! – éreztem, hogy bemásznak a bőröm alá, és mozognak össze-vissza. Vakartam a karom, lábam mindenhol, de nem akartak eltűnni.
- Mit szedjek le?
- A bogarakat. Szedd le rólam, légyszi – könyörögtem. Matt kétoldalt dörzsölte a karomat, miközben azt mondogatta, hogy eltűntek, de még mindig éreztem őket a bőröm alatt. – Tűntesd el őket, jó?
A fürdőben ültem és épp kiadtam magamból az aznapi kaját, mikor megszólalt a csengő.
- Menj el! – mondtam erőtlenül, amit az ajtóban álló nem hiszem, hogy meghallott. Hallottam, hogy nyikorogva kinyílik a bejárati ajtó és valaki a nevemet mondja.
- Freya, úristen, mit csinálsz?
- Hányok – mosolyogtam keserűen Mattre. – És te mit csinálsz itt?
- Johnny még a múltkor mondta, hogy szörnyen nézel ki… De eddig nem volt időm eljönni – nyelt egy nagyot Matt.
- Tudod Matt, én oooolyan boldog vagyok most – mosolyogtam rá, miközben ő próbált két lábra állítani. – Gondolom ti is azok vagytok. Rav és Rev újra együtt, ha jól hallottam, akkor Lena és Zacky is, na meg Liz és Syn, a két álom pár – nem tudom mennyi volt ebből igaz, de Matt nem szólt közbe. Lehet, hogy mind összevesztek és ennyi volt a barátság? – Én annnnnyiraa örülök, hogy a barátaim vagytok, tényleg. És nézzenek oda, már nem is vagy olyan sápadt – fogtam két kezem közé Matt arcát. Először két oldalt az arcát kezdtem el simogatni a hüvelykujjammal, majd végig húztam az ujjam az orra vonalán és végül a száján, amit megbabonázva figyeltem, végül rávigyorogtam Mattre. – Ti mind annyira oda meg vissza vagytok Lenáért, pedig ő nem nagyon kedvel titeket – ráztam meg a fejem, ezzel is biztosítva azt, amit mondtam. – De kezdek rájönni, hogy miért. Van ebben a csajban valami – nevettem – ami megfog minket. Aranyos, de közben eltaszít magától – megrántottam a vállam, miközben Matt feladta azt, hogy bevisz a szobába, ugyanis én meg sem mozdultam, így mind ketten a földön kötöttünk ki. – Raven és Liz. Annyira aranyosak nem? A két királynő, megvan mindenük, a szüleik szeretik őket. De ők… Miért nem szeretik a szüleiket? Nem értik, hogy mekkora áldás, hogy szeretik őket? – megjelent az első könnycsepp a szemem szélén. – És ti srácok. Olyan kedvesek vagytok, hogy még ezek után is barátként tekintetek ránk. Mármint leginkább Ravra és rám, pedig minden okotok megvan arra, hogy utáljatok minket – észrevettem Matt kérdő tekintetét, ezért muszáj voltam megmagyarázni. – Én is, és Rav is lefeküdtünk veled. Én még Zackyvel is, aztán Syn… Ja, vele nem – emlékeztem vissza a Synnel közös beszélgetésünkre. – Rav meg Revvel és Johnnyval is – ismét megrántottam a vállam.
- Olyan hülye vagy – mosolygott Matt, miközben magához húzott.
- Tudod… Mégse vagyok annyira boldog. Miért is lennék? Kívülállónak érzem magam, se Lena, se Liz nem szeret. De miért is kéne nekik, ha? Hisz mindkettőjük pasiját elvettem – megráztam a fejem. – Mindig elfelejtem, hogy nem feküdtem le Synnel. Raven már biztos lemondott rólam, hisz bunkó voltam vele - most már biztos, hogy sírtam. – Annyira elszúrtam mindent. Ott voltatok nekem, de én csak kihasználtalak titeket. És most még ez is – emeltem fel a nemrég szerzett zacskót, tele fehér porral. – Matt, én nem akartam. Esküszöm. De összeomlottam, és nem tudtam mit csinálni. – Matt nem mondott semmit, de jobb is így. – Nem akarok elvonóra járni. Egyszer már túlestem rajta most is túl fogok. És ne mond meg anyámnak rendben? 2-3 hetente meg kell őket látogatnom, hogy biztosítsam őket a felől, hogy nem drogozok. A következő látogatásom holnap lenne – nyeltem egy nagyot. – Azt hiszem, ezt most ki kell hagynom – nevettem keserűen. Egy kis csönd állt be közénk, de nem az a fajta kínos csend, hanem az, amikor érzed, hogy nincs szükség szavakra. A kezem elkezdett zsibbadni, és úgy éreztem, mintha bogarak mászkálnának rajtam. Nem láttam őket, de éreztem.
- Szedd le őket rólam Matt. Szedd már le rólam! – éreztem, hogy bemásznak a bőröm alá, és mozognak össze-vissza. Vakartam a karom, lábam mindenhol, de nem akartak eltűnni.
- Mit szedjek le?
- A bogarakat. Szedd le rólam, légyszi – könyörögtem. Matt kétoldalt dörzsölte a karomat, miközben azt mondogatta, hogy eltűntek, de még mindig éreztem őket a bőröm alatt. – Tűntesd el őket, jó?
- Freyaaaa, de jó téged újra látni! – ölelt meg nagy lendülettel Raven. – Borzalmasan néz… Mármint jól nézel ki – mosolygott rám bíztatóan. Tudom, hogy nem nézek ki jól, hisz pár perce dobtam ki a taccsot, a lábamon is alig bírtam megállni, annyira legyengültem a sok hányástól és drogtól.
- És mi van veletek? – kérdeztem mosolyogva. – Már vagy egy hete, hogy nem láttalak titeket, Raven rólad meg ne is beszéljünk. Meddig is voltál Londonba?
- Majdnem egy hónap – mosolygott Rav. Rev és Raven a szoba két legmesszebb pontjába dobták le magukat, így meg se kellett kérdeznem, hogy össze jöttek-e köztük a dolgok.
2 napja, hogy Matt feljött a lakásomra, és elmondtam neki minden bajomat, némelyikre már nem is emlékszem, és azóta próbálok megerősödni, de a szervezetem még mindig visszaadja a természetnek az aznapi ételt, amit épp ettem.
- Éééés, miről maradtam le? – mindenki csöndben ült, végül Raven kezdett el mesélni Londonról. Beszámolt arról, hogy, hogy meglepte őt Rev, Lena, Liz és Syn, majd arról, hogy végül rájött, hogy hozzánk tartozik.
- Látnod kellett volna a srácot, Freya – szólt közbe nevetve Rev. – Sört kért a csapostól, és azt mondja, – tartott egy kis hatásszünetet. – adna egy sört, uram? – próbálta utánozni Rev az angol akcentust, mire mindenkiből kitört a nevetés, kivéve Ravent.
- Hát nem ínycsiklandozó ez a csodálatos sör, e gyönyörű napon? – utánozta szintén az angol akcentust Syn, bár neki kevésbé sikerült olyan hitelesen, mint Revnek, de így is nevettünk.
- Nagyon vicces – mondta Raven komoran, de láttam, hogy egy kis mosolyt próbál elrejteni.
- Na, és milyen volt az ágyban? – kérdezte Lena, - mindenkit meglepve – mire Johnny az előbb hallott angol akcentust utánozva, nyögdécselni kezdett, és úgy csinált mintha legalábbis egy lány állna előtte… Mindenki nevetett, tényleg, még Raven is, és akkor ott úgy éreztem, hogy hiba volt őket utálnom. Annyira összetartozunk, még Lena is az utálatos beszólásaival, Syn örökös dugási kényszereivel és Johnny nyögéseivel, hogy mosolyognom kellett. Matt ott állt mellettem és láttam, hogy engem néz mosolyogva, hogy még inkább mosolyognom kellett.
- Tudom, hogy már mondtam… De köszi – mosolyogtam Mattre.
- És mi van veletek? – kérdeztem mosolyogva. – Már vagy egy hete, hogy nem láttalak titeket, Raven rólad meg ne is beszéljünk. Meddig is voltál Londonba?
- Majdnem egy hónap – mosolygott Rav. Rev és Raven a szoba két legmesszebb pontjába dobták le magukat, így meg se kellett kérdeznem, hogy össze jöttek-e köztük a dolgok.
2 napja, hogy Matt feljött a lakásomra, és elmondtam neki minden bajomat, némelyikre már nem is emlékszem, és azóta próbálok megerősödni, de a szervezetem még mindig visszaadja a természetnek az aznapi ételt, amit épp ettem.
- Éééés, miről maradtam le? – mindenki csöndben ült, végül Raven kezdett el mesélni Londonról. Beszámolt arról, hogy, hogy meglepte őt Rev, Lena, Liz és Syn, majd arról, hogy végül rájött, hogy hozzánk tartozik.
- Látnod kellett volna a srácot, Freya – szólt közbe nevetve Rev. – Sört kért a csapostól, és azt mondja, – tartott egy kis hatásszünetet. – adna egy sört, uram? – próbálta utánozni Rev az angol akcentust, mire mindenkiből kitört a nevetés, kivéve Ravent.
- Hát nem ínycsiklandozó ez a csodálatos sör, e gyönyörű napon? – utánozta szintén az angol akcentust Syn, bár neki kevésbé sikerült olyan hitelesen, mint Revnek, de így is nevettünk.
- Nagyon vicces – mondta Raven komoran, de láttam, hogy egy kis mosolyt próbál elrejteni.
- Na, és milyen volt az ágyban? – kérdezte Lena, - mindenkit meglepve – mire Johnny az előbb hallott angol akcentust utánozva, nyögdécselni kezdett, és úgy csinált mintha legalábbis egy lány állna előtte… Mindenki nevetett, tényleg, még Raven is, és akkor ott úgy éreztem, hogy hiba volt őket utálnom. Annyira összetartozunk, még Lena is az utálatos beszólásaival, Syn örökös dugási kényszereivel és Johnny nyögéseivel, hogy mosolyognom kellett. Matt ott állt mellettem és láttam, hogy engem néz mosolyogva, hogy még inkább mosolyognom kellett.
- Tudom, hogy már mondtam… De köszi – mosolyogtam Mattre.
Frusa ~
