Óvatosan felhúztam magamra a szakadt, fekete harisnyám, miközben a Nirvana egyik számát dúdoltam, amit azért kapcsoltam, hogy kicsit ráhangolódjak az estére, hiszen Julia azt ígérte, hogy ma este kivételesen elmegyünk egy igazi koncertre. Örültem neki, de nem mertem a barátnőmre bízni egy igazi, metál-szerű koncert találását. Végül sikerült neki és már csak reménykedni tudok benne, hogy jó is lesz.
Boldogan táncolva körbe a szobámban felkapkodtam magamra a bőrszoknyám és a mélyen kivágott, ujjatlan pólómat. Beleléptem a cipőmbe, felkaptam a táskám, amibe már bepakoltam a telefonom, kulcsom, egy üveg vodkát és a többi értelmetlen női dolgot. Még egy utolsó pillantás a tükörbe, megigazítottam a fekete rúzsom és anyáméknak hátra ordítva kirohantam a házból.
Otthonomtól távolodva egyre jobban feldobódtam. Három hete volt a szülinapom és Juliával nem volt még rá lehetőségünk, hogy rendesen megünnepeljük, ezért mondta, mi lenne, ha elmennénk erre a metál koncertre. Egy pubban lesz, valami Avenged Sevenfold. Igazán meglepődtem, hiszen neki nagyon nem az ilyen tetszik, de miattam képes és eljön. Sőt, az egész az ő ötlete volt. Azok után, hogy lemondta a közös költözést, amúgy is tartozik nekem ennyivel. De nem számít, attól én még költözöm, ha jön, ha nem, majd csak találok egy lakótársat. Márpedig kénytelen leszek találni egyet, hiszen a drága látos anyám és mostohaapám kijelentették, hogy beköltözés után 2 hónapom van találni valakit. Hajrá.
Julia már az utca végén várt. Mosolyogva eldobta a cigicsikket, majd a nyakamba ugorva köszöntött.
- Na, hogy tetszem? – mutatott végig magán. Most kivételesen nem a szokásos ’party’ ruháját vette fel, hanem egy fekete, csőszárú nadrágot és egy fekete felsőt, amin egy fehér koponya díszelgett, ehhez pedig egy fekete, acélbetétes bakancsot.
- Ezeket meg honnan szerezted? – mosolyogtam elismerően, és fogjuk rá, büszke voltam, hogy végre sikerült normálisan is felöltöznie.
- A turkálóból. Hogy sikerült lelépned?
- Ezt most komolyan kérdezed? – Az igazság az, hogy ő is tudja, hogy anyám mindent és szó szerint mindent megenged, mert azt hiszi, engem ez tesz boldoggá. Csupán csak egy dolgot felejt el ’megadni’, vagy legalább is, amit nekem nem ad meg, azzal simán elkényeszteti az öcsémet és a mostohahúgomat. A szeretetével.
- Persze, hogy nem – mosolygott, de láttam rajta, hogy megbánta, hogy megkérdezte.
- De ma este semmi sem ronthatja el a kedvünket, nem így van? – nevettem, majd előhúztam a táskámból a vodkás üveget, mire felvillantak drága barátnőm szemei.
- Na, hogy tetszem? – mutatott végig magán. Most kivételesen nem a szokásos ’party’ ruháját vette fel, hanem egy fekete, csőszárú nadrágot és egy fekete felsőt, amin egy fehér koponya díszelgett, ehhez pedig egy fekete, acélbetétes bakancsot.
- Ezeket meg honnan szerezted? – mosolyogtam elismerően, és fogjuk rá, büszke voltam, hogy végre sikerült normálisan is felöltöznie.
- A turkálóból. Hogy sikerült lelépned?
- Ezt most komolyan kérdezed? – Az igazság az, hogy ő is tudja, hogy anyám mindent és szó szerint mindent megenged, mert azt hiszi, engem ez tesz boldoggá. Csupán csak egy dolgot felejt el ’megadni’, vagy legalább is, amit nekem nem ad meg, azzal simán elkényeszteti az öcsémet és a mostohahúgomat. A szeretetével.
- Persze, hogy nem – mosolygott, de láttam rajta, hogy megbánta, hogy megkérdezte.
- De ma este semmi sem ronthatja el a kedvünket, nem így van? – nevettem, majd előhúztam a táskámból a vodkás üveget, mire felvillantak drága barátnőm szemei.
A koncert helyszínére, az az a Black Queen pubba már elég ittas állapotban érkeztünk és Julia útközben még valami állítólagos ismerősével is összefutott... na, azóta szét sem lehet őket szedni. Tehát Avenged Sevenfold, és amint kiderült csak valami előzenekar lesz. Odamentem a pulthoz és rendeltem egy sört, majd az üveggel a kezemben előre furakodtam a tömegben. Öt fiú foglalta el a helyét a színpadon, majd nagy meglepetésemre valami olyat játszottak, ami azonnal megfogott.
A koncert vége felé,már teljesen belejöttem az üvöltözésbe – még ha nem is tudtam, a zeneszöveget – és az ugrálásba. Bár, pár idegesitő kiscsaj ott sikoltozott, mikor az énekes letépte magáról a pólót, és be kell valljam, nem volt rossz ötlet tőle. Nem messze tőlünk állt két, eléggé szép állapotban lévő, velem egykorú lány, akik idegesen figyelték a 10 évesekből álló csapatot. Tekintetünk találkozott és mind hárman elvigyorodtunk. Közelebb mentem hozzájuk, de megeggyeztünk, hogy a beszélgetést, majd a banda fellépése utánra hagyjuk.
Gyorsan megkerestemJuliát, aki a földön fetrengve találtam meg, ugyan azzal a pasival. Így hát Julia nélkül tértem vissza a többiekhez, akik a koncert alatt megimert két csajból és a banda tagjaiból állt. Lélegzet elállva mentem oda a sarokban álló kisasztalhoz, amit már az előbb említett személyek álltak körbe.
- Nem mondtátok,hogy velük vagytok! – nevettem el magam.
- Nem kérdezted- rántották meg a válluk.
- Raven vagyok. Raven Greenfield – mutatkoztam be. Hihetetlen, még ilyen állapotban is megmaradt az illemtudásom. Mint kiderült a két lányt Freyának és Lenának hívják, a fiúkat pedig Mattnek, aki az énekes, a dobost Jimmynek, a basszerost Johnnynak, a szóló gitárost Synnek és végül a másik gitárost Zackynek.
- És hogy tetszett? – kérdezte az utóbbi egy kis idő után.
- Egyszerűen imádtam! – vágtam rá, majd hozzá láttam az épp megérkező vodka-kólám elfogyasztásához, ami már Isten tudja, hogy hanyadik. Óvatosan figyeltem, ahogy Zacky visszafordul Lenához, majd szépen letolja őt.
- Látod, neki semmi baja nincs a zenénkkel, sőt, amint látom a társasággal sincs! Nem értem, mi bajod velünk.
Tiltakozni akartam, hogymég nem is ismerem őket, de Lena megelőzött.
- Nem is ismer titeket és amúgy még csak most ismert meg titeket.
- Hát, épp ez az – próbál védeni a drága, de mielőtt még ez a beszélgetés valami kisebb vitába fordulna, közbe szóltam:
- Ti jártok? – ez igazán meghökkentette őket.
- Nem – szólt könnyen Zacky, de én láttam Lena arcán, lehet, hogy csak képzelődtem, de akkor is láttam valamit Lena arcán. De legalább a veszekedést elfelejtették, majd visszatértünk az italainkhoz.
- Nem mondtátok,hogy velük vagytok! – nevettem el magam.
- Nem kérdezted- rántották meg a válluk.
- Raven vagyok. Raven Greenfield – mutatkoztam be. Hihetetlen, még ilyen állapotban is megmaradt az illemtudásom. Mint kiderült a két lányt Freyának és Lenának hívják, a fiúkat pedig Mattnek, aki az énekes, a dobost Jimmynek, a basszerost Johnnynak, a szóló gitárost Synnek és végül a másik gitárost Zackynek.
- És hogy tetszett? – kérdezte az utóbbi egy kis idő után.
- Egyszerűen imádtam! – vágtam rá, majd hozzá láttam az épp megérkező vodka-kólám elfogyasztásához, ami már Isten tudja, hogy hanyadik. Óvatosan figyeltem, ahogy Zacky visszafordul Lenához, majd szépen letolja őt.
- Látod, neki semmi baja nincs a zenénkkel, sőt, amint látom a társasággal sincs! Nem értem, mi bajod velünk.
Tiltakozni akartam, hogymég nem is ismerem őket, de Lena megelőzött.
- Nem is ismer titeket és amúgy még csak most ismert meg titeket.
- Hát, épp ez az – próbál védeni a drága, de mielőtt még ez a beszélgetés valami kisebb vitába fordulna, közbe szóltam:
- Ti jártok? – ez igazán meghökkentette őket.
- Nem – szólt könnyen Zacky, de én láttam Lena arcán, lehet, hogy csak képzelődtem, de akkor is láttam valamit Lena arcán. De legalább a veszekedést elfelejtették, majd visszatértünk az italainkhoz.
A vodka-kóla egyre jobban csúszott le mindenki torkán,majd Zacky volt az első, aki felajánlotta, hogy menjünk táncolni. Megfogta a kezem, majd Lenáét is, minket pedig Matt és Freya követett, Syn már rég lelépett valami rajongó kiscsajjal, Johnny és Jimmy pedig inkább maradtak inni. Gyorsan felkaptam a poharam, majd bele vetődtünk a tömegbe. Úgy egészében elég jól elugráltunk, amit táncnak nem annyira lehetett nevezni. Zacky néha, mintha túl közel is jött volna, de nem törődtem vele, hiszen ma minden annyira jó volt.
Egyszer csak Jimmy jelent meg mellettem,majd beszállt ő is a táncolásba és onnantól kezdve nem lehetett leállítani minket. Próbáltam visszafolytani a nevetésem, de ez teljességgel lehetetlen volt, mikor Jimmy teljesen kész állapotban rálépett Matt lábára, aki féllábon ugrálva neki ment Zackynek így ő sikeresen fellökte Lenát, mi pedig Freyával már a földön fetrengve néztük őket és segítettünk vissza mindenkit a lábára.
Visszatérve a helyünkre még több alkohol érkezett és már nem bírtunk magunkkal. Jimmyvel egymást támasztva röhögtünk mindenen, majd egyszer csak kijelentette, hogy ha minden estéjét így tölti, hogy fog eljutni addig,hogy lakást találjon magának. Gőzöm sem volt, honnan jött neki ez most, de tökre ledöbbentem, mintha csak a gondolataimban olvasott volna. Nekem pont szükségem volt egy lakó társra és erre a lehetőség csak úgy az ölembe pottyan. Hát, miért is ne? Hiszen ez az, amit én életnek hívok és ezzekkel a srácokkal nekem meg lenne az életem.
