Miután meglátogatom anyámékat, mindig zsong a fejem. Apám a sok hülyeségével leszívja az agyam, anyám meg csak mosolyog, és 5 percenként megkérdezi, hogy kérek-e sütit, amit direkt nekem csinált. Képtelen vagyok felfogni, hogy a bátyám még nem hülyült meg mellettük.
Talán pihenés képpen beugrok a Silent Womanbe, bár az egy nagy kerülő lenne. Gondolkoztam, majd befordultam azon a sarkon, ami a pub felé vezet.
Séta közben a földet figyeltem, és hüppögésre lettem figyelmes. Felnéztem és egy 4-5 év körüli kislányt láttam, nem messze mellettem. Tétlenül álldogáltam, épp elég krimit láttam ahhoz, hogy tudjam, ez csapda is lehet. Bár a kislány nem úgy nézett ki, mint aki direkt sírdogál és várja, hogy valaki leszólítsa. Így hát odamentem és leguggoltam elé.
- Mi a baj? – kérdeztem, mire a kislány riadtan felkapta a fejét.
- Elvesztem – hüppögte, miközben rózsaszín pólójával megtörölte a szemeit, és az orrát. Na, szép, még ez is. Nem hagyhatom csak úgy itt. Kézen fogtam és egy tőlünk nem messze lévő édességboltba vittem. Mielőtt megszólalt volna a csengő, hogy jelezze, egy vásárló érkezett, megpillantottam a bolt nevét. Kiscsillag. Alig voltak bent emberek, nem mintha velük foglalkoztam volna. Egyből a pult felé vettem az irányt, ahol egy kissé sem józan lány álldogált.
- Bocs, nem ismered véletlenül? – kérdeztem meg a csajtól, aki rá sem nézett a lányra, megrázta a fejét. – Legalább rá nézhetnél! – emeltem feljebb kicsit a hangom. Végre felém fordult, majd flegmán végig nézett a kislányon, és ismét megrázta a fejét. – Kérsz valamit? – kérdeztem meg a kislányt, mire ő rámutatott egy rózsaszín, cukros sütire. Sóhajtottam egyet, majd előkotortam pár aprót a zsebemből.
Amíg a kislány evett, megérkezett a főnök – szerintem legalábbis ő az – és beszélt a csajjal, mire ő elhúzott egy sráccal.
- Maradj itt – szóltam hátra a sütit majszoló kislánynak, majd odasiettem a pasashoz.
Végül a rendőrségen lyukadtunk ki, majdnem 4 órán át keresték a szüleit, akiket aztán meg is találtak. Nagyon hálásak voltak, én meg örültem, hogy végül elengedhetem a lány taknyos, könnyes kezét.
Az eredeti utam a Silent Womanbe vezetett volna, így hát arra felé is indultam el. Gyalog mentem, bakancsom hangosan csattogott a vizes úton. Elhaladtam egy pub mellett, amiről már hallottam ezt-azt, hogy sok ribi, picsa jár ide, ezért se mentem be még egyszer se. A zene, ami kihallatszódott eléggé hívogató volt, - ugyanis az egyik kedvenc számom szólt a Misfitstől - meg hát ez a pub közelebb is van, mint a Silent Woman, és kicsit lefáradtam a mai sétálgatásba, úgyhogy bementem.
Az első utam a pult felé vezetett, persze először át kellett verekednem magam pár vihorászó kislányon, akiket nem is tudom, miért engedtek be, majd rendeltem magamnak egy vodkát kólával. Leültem a pult szélére, és onnan figyeltem a vendégeket. A Silent Woman teljesen más, mint ez a kocsma. Nem engednek be akárkit, és nem hagyják, hogy az emberek leigyák magukat a sárgaföldig… Mint például az a srác, aki piáért kuncsorog.
-Kéééérem. Csak eeegyetlen eeeegy rövid feleskét szeretnék, hát olyan nagy baj ez?
Legszívesebben odaszóltam volna, hogy miért nem vágják ki, de nem akartam belekeveredni, úgyhogy csöndben maradtam. A mellettem ülő csaj kabátja már félig a földet súrolta, szinte minden második ember rátaposott, és épp szólni akartam neki, mikor megjelent mellette egy srác. Biztos a pasija, vagy ilyesmi, gondoltam majd ő figyelmezteti, de nem így volt. Percek múlva már rohantak is ki a helyről. Megráztam a fejem, - nagyon nem tetszik nekem ez a hely – és megittam az utolsó kortyot a pohárból, majd úgy döntöttem átmegyek a Silent Womanbe.
Amint odaértem, a csapos boldogan köszöntött, már elég régóta ismerjük egymást, és hozta a szokásos, kólás vodkát. A hely – mint mindig – csendes volt, a zene halkan szólt, szinte észre se lehetett venni, csak ha nagyon figyeltél. Pár perc múlva leült mellém egy srác, szintén vodkát kért. Nem foglalkoztam vele, nem vagyok az a barátkozós fajta, így hát iszogattam tovább.
Csörömpölést hallottam, majd azt éreztem, hogy a kezemet valami lötty áztatja, és a mellettem ülő srác pedig másodpercenként bocsánatot kér. Ahogy próbálta letörölni a piát, véletlenül az enyémet lelökte a pultról, és az is darabokra tört.
- Tényleg bocs – mondta, miután Rob, a pultos feltörölte az összes kiöntött vodkát, és felszedte a pohár darabjait.
- Semmi baj. Éreztem, hogy ma fog történni valami, nincs olyan napom, mikor ne történne velem valami „baleset” – nevettem.
- Remélem azért bocsánatkérés képpen megengeded, hogy fizessek neked egyet – mutatott a piák felé.
- Persze, miért ne? – rántottam meg a vállam.
- Egyébként Matt vagyok – mosolygott.
- Freya – mosolyogtam vissza.
Pár pohár után, már könnyedén beszélgettünk, nevetgéltük mindenfélén. Nem sokszor iszom le magam idegen társaságban, de Matt annyira más volt. Nem mászott rám, meghagyta nekem a személyes teret.
- És te miért is vagy itt ma este? – kérdeztem kuncogva.
- Pár 14 év körüli kislány rám szállt – rántotta meg a vállát. – Az a baj a Purple Haze-zel, hogy mindenféle csitrit beengednek – amint befejezte a mondatot, már rendelt is magának új piát.
Hazafelé Matt hol az ölébe kapott és úgy vitt, hol pedig fogócskáztunk. Persze lett is eredménye. Becsiccsentve, hátrafelé futni, miközben a fogót nézed, hogy mikor kap el. Seggre estem, de az egészen csak nevettem, majd folytattuk tovább a játékot.
Matt lakásán – nem igazán tudom, hogy jutottunk el odáig – még több pia várt minket, persze a legtöbb nem a szánkba kötött ki, hanem a földön, és a ruhánkon. Énekeltünk, ugráltunk, táncoltunk, és…
- Tejszínhab! Nyami – vettem ki az előbb említett édességet a hűtőből. Az egész flakon kifogyott 5 perc alatt, ami jutott a szánkba, ruhánkra és a falakra is.
Valahogy feljutottunk Matt szobájába, ahol folytattuk a vitát arról, hogy melyik banda a jobb. A Metallica vagy a Misfits, és előkerült pár sör is, amiből én nem kértem, de a ruhámra jutott bőven.
Az ágyon feküdtem és Matt ökörködésén nevettem, amint próbálja lerángatni magáról az átázott pólóját. Erről eszembe jutott, hogy az én ruháim is teljesen átáztak, és megpróbáltam lerángatni a pólóm, ami nekem hamarabb sikerült, mint Mattnek, majd mikor ő végzett, segített nekem még több ruhadarabot levenni rólam. Felém terpeszkedett, és az addigra már szakadt harisnyámat kezdte el leszedni rólam.
írta Frusa.
