Az
élénkvörös körmömet tanulmányoztam, miközben beleszívtam a cigibe. Az utca
kihalt volt, csak a magassarkúm kopogását lehetett hallani, amiben akkor még
járni se tudtam, de olyan büszkén topogtam a tűsarkokon, hogy bárki
megirigyelhette volna a kitartásom.
Befordultam a sarkon, ahol egy csoport csöves tanyázott. Megpróbáltam a legmesszebb elkerülni őket, de nem mentem át az út másik oldalára, hiszen a nagyi háza ezen volt, így szinte a járda szélére szorultam. Az egyik öreg volt annyira bátor és megragadta a karom, ahhoz elég erősen, hogy egy 13 éves vékony lány ne bírja kirántani a kezét. Nem értettem, hogy mit beszélt, de a bűzre, ami belőle áradt, még mindig emlékszem. A könnyeim – akkor már sokadszorra – lassan kezdtek lefolyni az arcomon és könyörögtem, hogy engedjen el. Lehettem volna durva, erőszakos vele, de aznap éjjel már túl sokan aláztak meg ahhoz, hogy legyen erőm a kemény beszédhez. Épp feladtam volna, hogy még aznap este kiszabadítom a karom, mikor valaki a segítségemre sietett. Emlékszem, első látásra belezúgtam Sidbe. Talán a hőstette miatt, vagy, mert kedves volt hozzám, talán mert annyira menő volt. Csüngtem minden szaván, megtettem érte mindent és az első két hónapban azt hittem, hogy ő az álom pasi, de aztán elmúlt a rajongásom iránta. Akkor még próbáltam hitetgetni magam, hogy még mindig imádom őt, és ő is engem, de a végén be kellett látnom, hogy ez nem így van.
Befordultam a sarkon, ahol egy csoport csöves tanyázott. Megpróbáltam a legmesszebb elkerülni őket, de nem mentem át az út másik oldalára, hiszen a nagyi háza ezen volt, így szinte a járda szélére szorultam. Az egyik öreg volt annyira bátor és megragadta a karom, ahhoz elég erősen, hogy egy 13 éves vékony lány ne bírja kirántani a kezét. Nem értettem, hogy mit beszélt, de a bűzre, ami belőle áradt, még mindig emlékszem. A könnyeim – akkor már sokadszorra – lassan kezdtek lefolyni az arcomon és könyörögtem, hogy engedjen el. Lehettem volna durva, erőszakos vele, de aznap éjjel már túl sokan aláztak meg ahhoz, hogy legyen erőm a kemény beszédhez. Épp feladtam volna, hogy még aznap este kiszabadítom a karom, mikor valaki a segítségemre sietett. Emlékszem, első látásra belezúgtam Sidbe. Talán a hőstette miatt, vagy, mert kedves volt hozzám, talán mert annyira menő volt. Csüngtem minden szaván, megtettem érte mindent és az első két hónapban azt hittem, hogy ő az álom pasi, de aztán elmúlt a rajongásom iránta. Akkor még próbáltam hitetgetni magam, hogy még mindig imádom őt, és ő is engem, de a végén be kellett látnom, hogy ez nem így van.
Sóhajtottam egyet, majd kinyitottam a szemem és a plafont kezdtem el tanulmányozni. Abban reménykedtem, hogy Sid felbukkanása majd újra színt fog hozni az életembe, mint akkor régen. Persze drogok nélkül.
- Eléggé
rosszul néz ki, nem kéne megvígasztalni?
- Én is szarul lennék, ha elhunyt volna a testvérem...
- Mostoha testvére.
- Nincs is testvéred.
-... És anyám így kiabálna velem utána.
- Hát ha ilyen anyám lenne én is leléptem volna.
- Ezért léptem le én is.
- Hé, Raven. Minden oké? – kérdezte meg végül Zacky.
- Csak azért, mert öt méterre ülök tőletek, még nem vagyok süket! – pattant fel a fotelből Raven, majd az ajtó felé vágtatott, de mielőtt kiviharzott volna a házból, visszafordult.
- Egyébként, ha jól tudom ez az ÉN házam, úgyhogy mindenki kifelé! – tárta ki az ajtót, majd idegesen keresztbe fonta a karját és megvárta, míg mindannyian felállunk és csöndben kisétálunk.
- Igen, ti is – szólt Revnek és Synnek, mire ők is utánunk jöttek, majd becsapta az ajtót.
- Ez az én házam, szóval menjetek innen! - utánozta Syn vékony hangon Ravent. – Nem tudom ki örült a legjobban annak, mikor a jóképű Brian Haner ideköltözött. Egyébként meg fizettük a lakbért. – amint befejezte a mondatot, zsebredugott kezekkel elindult az utcán, majd visszafordult. – Rev, te nem jössz?
- Én is szarul lennék, ha elhunyt volna a testvérem...
- Mostoha testvére.
- Nincs is testvéred.
-... És anyám így kiabálna velem utána.
- Hát ha ilyen anyám lenne én is leléptem volna.
- Ezért léptem le én is.
- Hé, Raven. Minden oké? – kérdezte meg végül Zacky.
- Csak azért, mert öt méterre ülök tőletek, még nem vagyok süket! – pattant fel a fotelből Raven, majd az ajtó felé vágtatott, de mielőtt kiviharzott volna a házból, visszafordult.
- Egyébként, ha jól tudom ez az ÉN házam, úgyhogy mindenki kifelé! – tárta ki az ajtót, majd idegesen keresztbe fonta a karját és megvárta, míg mindannyian felállunk és csöndben kisétálunk.
- Igen, ti is – szólt Revnek és Synnek, mire ők is utánunk jöttek, majd becsapta az ajtót.
- Ez az én házam, szóval menjetek innen! - utánozta Syn vékony hangon Ravent. – Nem tudom ki örült a legjobban annak, mikor a jóképű Brian Haner ideköltözött. Egyébként meg fizettük a lakbért. – amint befejezte a mondatot, zsebredugott kezekkel elindult az utcán, majd visszafordult. – Rev, te nem jössz?
A hangos
zene szinte megsüketített, de nem zavartattam magam. Egyenesen bámultam előre
felé. Zackyt néztem. Szemei körül szexisen virított a piros szemfesték, mozgása
olyan egyszerűnek tűnt a színpadon. Rám nézett, majd küldött egy mosolyt is, de
ennél nem volt több, ment is tovább. Hülyén éreztem magam, talán el se kellett
volna jönnöm a koncertre. Raven eltűnt, Liz totál szét volt csúszva, talán be
is szívott. Lena meg ki se bújt Sid szájából. De mindezek felett a koncert
csodálatos volt. Csak ne éreztem volna magam ennyire hülyén. És még valami
idegen is próbált felszedni, észre sem vette, hogy nem is figyelek az idióta
csacsogására. Még, hogy üzletember. Mi az istent keresel te egy metál koncerten
akkor?
- Kopj le – nyögtem oda féloldalról, és közelebb húzódtam a színpadhoz. Épp kezdtem volna élvezni a zenét, mikor a srác újra rám talált és arról kezdett el fecsegni, hogy milyen jó zenét játszanak ma.
- Kérsz egy italt? – kérdezte meg hirtelen. Ha már nem bírom lekoptatni, legalább kapok ingyen piát, persze miért is ne. Bólintottam, majd követtem az állítólagos üzletembert a bárhoz, magamban búcsút mondva Zackynek. Ha eddig nem figyelt rám, ezután se fog.
- Egy whiskyt a hölgynek – próbált szexin rátámaszkodni a pultra, de nem figyelte, hogy egy kiömlött koktélba teszi a könyökét. Pancser...
Amint kihozták a piámat, Liz dülöngélt oda hozzám. Nem hiszem, hogy észlelte, de ha nem fogtam volna meg az utolsó percben, lett volna egy szép találkozója a padlóval. Vigyorogva átkarolta a vállam és a színpad felé mutatott.
- Te is észrevetted? – nem értettem, miről beszél, de figyeltem. A zene tökéletes volt, Zacky istenien játszott, mint mindig és akkor jött volna Syn ellenállhatatlan gitárszólója, ha éppenséggel nem rontotta volna el.
- Ez már a negyedik gitárszóló, amit ma elront – rántotta meg a vállát, majd ő is kért magának egy whiskyt.
- Egyébként ki ez a cuki srác itt melletted? – kérdezte suttogva és kissé kuncogva Liz. – Egyfolytában ide bámul.
- Valami üzletember – suttogtam vissza – Viheted, ha akarod – ajánlottam fel vigyorogva, mire kapott is az alkalmon.
A zene hirtelen megszakadt és egy éles hang vágta ketté a csöndet. Syn gitárja a mikrofon előtt feküdt, miközben ő – láthatólag – nyugodtan sétált le a színpadról. A többiek értetlenkedve néztek egymásra, majd mind, egyszerre siettek Syn után. Én is felpattantam a székről, még hallottam magam mögött Liz kacagását, majd hátra siettem az öltözőkhöz.
Épp azon vívódtam, hogy bekopogjak-e, hiszen ki tudja, lehet veszekedtek a többiek, és nem akartam őket megzavarni, mikor kinyílt az ajtó és valaki nekem rohant. Mielőtt még elestem volna, megragadta a karom és visszarántott. A gerincemen végig futott egy ismerős bizsergés, ahogy megéreztem a parfümje illatát, és megéreztem a mellkasát a kezem alatt.
- Freya, hogy jutottál be?
- Senki se őrzi az ajtót, simán bejöttem – Zacky még mindig a kezemet szorította, majd amint rájött, hogy mit csinál, elengedte és arrébb lépett.
- Synnek baja van, mindjárt jövök – magyarázta meg gyorsan, és elsietett. Lassan besétáltam az öltözőbe, ahol Syn a fejét fogva ült, a többiek pedig őt figyelték csendben. Amint beléptem, felkapta a fejét, majd magában nyugtázva, hogy ez csak én vagyok, ismét a földet kezdte el tanulmányozni. Amint nekitámaszkodtam a falnak, nyílt is az ajtó, majd Lena és Sid dülöngélt be rajta, egymásba karolva, vigyorogva, egy-egy piás üveggel a kezükben.
- Mi történt? – kérdezte Sid.
- Ti meg hogy kerültök ide és ki hívott meg titeket? Ki hívta meg ezeket? – akadt ki Syn, amint az ölelkező Lenára és Sidre nézett. – És miért vagytok ilyen boldogok?!
- Na, mi az, savanyú a szőlő, Syny? – kérdeztem mosolyogva, mire Syn, rám se nézve, felmutatta a középső ujját.
- Hé, nyugi haver. Rev hívott meg mindenkit a koncertre – emelte fel védekezően a kezét Sidney. Ha nem jelent volna meg Zacky, Lizzel az oldalán, Syn biztos kiabált volna még egy sort, de inkább visszafogta magát és keresztbe tett kezekkel ült a padon.
- És most ti ketten szépen bementek ide és megbeszélitek a problémáitokat, hogy mi bajotok van egymással – ragadta meg Zacky Syn és Liz karját, majd bevonszolta őket a mosdóba. – Egy hete megy ez, és rossz nézni, hogy Liz minden második pasival lefekszik, Syn pedig képtelen végigjátszani egy számot.
- Van benne valami – vigyorgott Lena, majd segített Zackynek belökdösni a párt a helyiségbe, ugyanis mindketten hevesen tiltakoztak az ötlet ellen. Amint bezárult mögöttük az ajtó, Liz máris megkérdezte, hogy kijöhet-e.
- Beszélgessetek! – kiabálta Lena vigyorogva, majd belekarolt Sidbe.
- Kopj le – nyögtem oda féloldalról, és közelebb húzódtam a színpadhoz. Épp kezdtem volna élvezni a zenét, mikor a srác újra rám talált és arról kezdett el fecsegni, hogy milyen jó zenét játszanak ma.
- Kérsz egy italt? – kérdezte meg hirtelen. Ha már nem bírom lekoptatni, legalább kapok ingyen piát, persze miért is ne. Bólintottam, majd követtem az állítólagos üzletembert a bárhoz, magamban búcsút mondva Zackynek. Ha eddig nem figyelt rám, ezután se fog.
- Egy whiskyt a hölgynek – próbált szexin rátámaszkodni a pultra, de nem figyelte, hogy egy kiömlött koktélba teszi a könyökét. Pancser...
Amint kihozták a piámat, Liz dülöngélt oda hozzám. Nem hiszem, hogy észlelte, de ha nem fogtam volna meg az utolsó percben, lett volna egy szép találkozója a padlóval. Vigyorogva átkarolta a vállam és a színpad felé mutatott.
- Te is észrevetted? – nem értettem, miről beszél, de figyeltem. A zene tökéletes volt, Zacky istenien játszott, mint mindig és akkor jött volna Syn ellenállhatatlan gitárszólója, ha éppenséggel nem rontotta volna el.
- Ez már a negyedik gitárszóló, amit ma elront – rántotta meg a vállát, majd ő is kért magának egy whiskyt.
- Egyébként ki ez a cuki srác itt melletted? – kérdezte suttogva és kissé kuncogva Liz. – Egyfolytában ide bámul.
- Valami üzletember – suttogtam vissza – Viheted, ha akarod – ajánlottam fel vigyorogva, mire kapott is az alkalmon.
A zene hirtelen megszakadt és egy éles hang vágta ketté a csöndet. Syn gitárja a mikrofon előtt feküdt, miközben ő – láthatólag – nyugodtan sétált le a színpadról. A többiek értetlenkedve néztek egymásra, majd mind, egyszerre siettek Syn után. Én is felpattantam a székről, még hallottam magam mögött Liz kacagását, majd hátra siettem az öltözőkhöz.
Épp azon vívódtam, hogy bekopogjak-e, hiszen ki tudja, lehet veszekedtek a többiek, és nem akartam őket megzavarni, mikor kinyílt az ajtó és valaki nekem rohant. Mielőtt még elestem volna, megragadta a karom és visszarántott. A gerincemen végig futott egy ismerős bizsergés, ahogy megéreztem a parfümje illatát, és megéreztem a mellkasát a kezem alatt.
- Freya, hogy jutottál be?
- Senki se őrzi az ajtót, simán bejöttem – Zacky még mindig a kezemet szorította, majd amint rájött, hogy mit csinál, elengedte és arrébb lépett.
- Synnek baja van, mindjárt jövök – magyarázta meg gyorsan, és elsietett. Lassan besétáltam az öltözőbe, ahol Syn a fejét fogva ült, a többiek pedig őt figyelték csendben. Amint beléptem, felkapta a fejét, majd magában nyugtázva, hogy ez csak én vagyok, ismét a földet kezdte el tanulmányozni. Amint nekitámaszkodtam a falnak, nyílt is az ajtó, majd Lena és Sid dülöngélt be rajta, egymásba karolva, vigyorogva, egy-egy piás üveggel a kezükben.
- Mi történt? – kérdezte Sid.
- Ti meg hogy kerültök ide és ki hívott meg titeket? Ki hívta meg ezeket? – akadt ki Syn, amint az ölelkező Lenára és Sidre nézett. – És miért vagytok ilyen boldogok?!
- Na, mi az, savanyú a szőlő, Syny? – kérdeztem mosolyogva, mire Syn, rám se nézve, felmutatta a középső ujját.
- Hé, nyugi haver. Rev hívott meg mindenkit a koncertre – emelte fel védekezően a kezét Sidney. Ha nem jelent volna meg Zacky, Lizzel az oldalán, Syn biztos kiabált volna még egy sort, de inkább visszafogta magát és keresztbe tett kezekkel ült a padon.
- És most ti ketten szépen bementek ide és megbeszélitek a problémáitokat, hogy mi bajotok van egymással – ragadta meg Zacky Syn és Liz karját, majd bevonszolta őket a mosdóba. – Egy hete megy ez, és rossz nézni, hogy Liz minden második pasival lefekszik, Syn pedig képtelen végigjátszani egy számot.
- Van benne valami – vigyorgott Lena, majd segített Zackynek belökdösni a párt a helyiségbe, ugyanis mindketten hevesen tiltakoztak az ötlet ellen. Amint bezárult mögöttük az ajtó, Liz máris megkérdezte, hogy kijöhet-e.
- Beszélgessetek! – kiabálta Lena vigyorogva, majd belekarolt Sidbe.
