- El se hiszem hogy ideköltöztél – súgta Jason a fülembe.
- Én se.
- Nem vagy valami lelkes. Milyen király lesz már… mostantól állandóan velünk lehetsz.
- És ez nekem jót jelent?
- Hehehe, te kis kekec. Mikor lesz a házavatód?
- Sose?! Itt nem lesz olyan, hogy a földön fetrengenek, meg a szobámban dugás meg, hogy összehányják az egész lakást. Sőt! Jobb ha nem is tudják meg hogy ideköltöztem…
- Előlünk úgy sem menekülsz! – csókolt meg.
- Ettől tartok én is – vigyorogtam rá - na jól van, most menjél és segíts a bandádnak a semmit tevésben, abban úgyis profik. Én még elszöszmötölök a dobozaimmal. Kösz, hogy segítettél.
- Nincs mit, majd este találkozunk.
- Aha – bólogattam, majd becsuktam előtte az ajtót. Ő még nem tudta azt amit én igen. Kizárt, hogy én ma velük bulizzak. Egy laza kis estére gondoltam, amint meggyászolom, és búcsút intek a las angelesi életemnek. Még most sem hiszem el, hogy elköltöztem onnan. Kinyitottam egy üveg bort, majd kimentem a teraszra, és a látvány kárpótolt azért, amit ott hagytam az angyalok városában. A kis fotelomba lekuporodtam, és élveztem a lágy szellőt, ami simogatta a bőröm. Mivel mindig is társas lénynek éreztem magam, gondoltam felhívom a majd nem szomszédom, Lizt. Úgy sem tudja hogy ide költöztem, ha csak Jason nem jártatta már feleslegesen a csipogóját. Pár csörgés után aztán végre felvette.
- Igen? - szólt bele síros hangon.
- Szia, Casey vagyok, zavarok?
- Nem… csak mi… őőő. Synnel összekaptunk.
- Átmenjek?
- Hát.. ha nem okoz gondot akkor…
Mire bármit is mondhatott volna letettem. Vannak pillanatok, amikor tudja az ember hogy ott kell lennie a másik mellett, és most ez pont az a helyzet. Bezártam az ajtót, és átsétáltam az úton, még láttam Syn távolodó alakját, vagy más volt, nem tudom. Mindenesetre Syn beképzelt köcsög, az már biztos. Beklafogtam a lakásába, szerencsére a házavató buli óta azért tisztában vagyok, hogy mi merre van. Végig néztem az egész lakást, mire végre megtaláltam a fürdőbe, 5 percnyi könyörgés után azért sikerült annyira magához térnie, hogy kinyissa az ajtót. A szemei pirosak, és ködösek voltak. Felsegítettem a földről, és a csapnál megmosta az arcát, majd a haját is kicsit, hátha magához tér. Mire kicsit összekaparta magát végre kimentünk és magyarázni kezdett
- Syn egy állandó hangulatingadozó köcsög. Kihoztad belőle egyben a legjobbat és a legrosszabbat is. Ő ilyen, ennyire szélsőséges. A nagyzás mániájáról ne is beszéljünk. Mondjuk én azt hittem, hogy te megváltoztatod, és valamennyire sikerült is.
Miközben és mondtam a magamét Liz lassan mély álomba szenderült. Én meg szemét módon felmértem a hűtője tartalmát, és folytattam a borozgatást magamban.
Reggel amikor magamhoz tértem Liz még aludt. Tudtam hogy aludni fog még egy darabig, mivel tegnap igencsak ki volt ütve, és végre ráfért egy kis pihi.
Hazamentem, hogy vegyek egy fürdőt, és igyak végre egy kávét. Miután megtettem, mentem, hogy birtokba vegyem a fürdőszobát. Percekig csak élveztem ahogy a fejemre zúdul a meleg víz, és hirtelen hallom, ahogy a függönyt valaki elhúzza, azonnal végig fut az agyamon, hogy be sem zártam az ajtóm. Szerencsére csak Jason az
- Gyökér – adok neki egy vállast- a szívbajt hoztad rám! – Nyomott egy csókot a nyakamra, majd hátulról átkarolt.
- Jó reggelt !
- Neked is.
- Hol voltál este?
- Liznél… Synnel összevesztek, de gondolom tudsz róla.
- Aha. Liz hülye volt.
- Gondoltam egyből… ha valaki hülye, az csakis Liz lehet… ugyan már, te is tudod mekkora pöcs a haverod… Nem csodálom hogy besokallt tőle Liz. Habár szerintem úgyis kibékülnek
- Liz sem egyszerű eset.
- Jó, mindegy, nem fogok miattuk veszekedni.
Kijöttem a zuhanyból, és a dobozokból próbáltam elővarázsolni a ruháimat, majd a konyhában vadásztam egy kis gumicukrot magamnak és lekuporodtam, hogy egy vázlaton dolgozzak
- Hiányoztál – ölelt át megint Jason. Tudtam mit akar, de nekem meg nem volt hozzá kedvem. Mármint hozzá sem volt kedvem, és szexelni sem volt kedvem, hiába csókolgatta a nyakam.
- Hogy jöttél be ? – néztem fel rá, hátha abba hagyja végre.
- A pótkulcsoddal, láttam hová raktad tegnap, gondoltam megleplek.
- Aha – akkor máshová kell tennem…. futott végig az agyamon. Ez nem az a ház, ahová kénye kedve szerint dugni jár
- Kávé?
- Elfogyott – hazudtam neki hasból- de mindjárt megyek Lizhez, a sarkon lévő kávézóig elkísérlek.
- Mi ez a nagy barátkozás Lizzel? – néz rám értetlenül.
- Hát mi lenne? Valakivel csak kell barátkoznom, nem beszélve hogy majdnem a szomszédom is, és bírom a csajt.
- Jól van.
Felkaptam a lapjaimat, meg a cipőmet és gyorsan kitettem a szűrét a házamból. Mikor Lizhez bementem még aludt. Majdnem dél volt már, de had aludjon. Addig rajzolgattam, és elszürcsölgettem a második kávémat is aznap. Mikor magához tért elküldtem zuhanyozni, és csak azután toltam elé a kávéját, amiért hálásan pislogott.
- Ma piálunk! És úgy bebaszunk, hogy… hogy holnap semmire sem fogunk emlékezni! Elviszel megmutatni az itteni helyeket!
- Akkor Purple Haze… de ott lesznek a fiúk is.
- És akkor mi van? Mutasd meg annak a pöcsnek! – vigyorgott a bajusza alatt, de nem kellett kétszer mondani neki.
Így hát kicsit erősíteni kezdtünk, megalapoztuk az estét, és egy pizza után a ruhákat kezdtük válogatni.
Végül 10-kor beállítottunk a bárba, és a pulthoz mentünk. A fiúk persze ott ültek a szokásos törzshelyükön, a csajokkal együtt. Kértünk piát, mire Jason megjelent.
- Nem jöttök oda? – ölelt át, és a fülembe súgott.
- Nem – vágtam rá- maradunk itt.
- Jól van – erre leült mellém .
- Menjünk táncolni! -szerencsére Liz kimentett.
- Bocs – rántottam meg a vállam Jasonnek, lehúztam a piám, és Lizzel leléptünk táncolni. Kicsivel később aztán Jason is megjelent, de addigra Liz beújított egy hapsit maga mellé, így vele táncoltam.
- Syn eszi a kefét.
- Megérdemli – vigyorogtam rá - egyszer őt is szívathatják.
Mikor Liz eltűnt a pasival odamentem köszönni azért a többieknek. Persze Syn szeme a bárt pásztázta, hátha kiszúrja valahol a csaját, amikor ezt észre vette a mellette üllő ismeretlen csaj egy puszival próbálta elvonni a figyelmét. Mondjuk mekkora lett volna, ha kiviszi a csajt, és Lizzel összefut az ajtóban… Hát sajna ez nem következett be.
Mikor magamhoz tértem reggel, az egyik oldalamon Liz volt, a másikon pedig Jason. ÉS igen, mindannyiunkon volt ruha! Hátra fordultam, hogy nyomjak egy csókot Jasonnek, aki erre fel is kelt. Eléggé belemerültünk, amikor rám mászott.
- Khm…
- Hm? - oldalra néztem és rámutattam Lizre - alszik – rántotta meg a vállát.
- Hülye – vállon ütöttem és kimásztam alóla, hogy lezuhanyozzak végre.
Miután Jasont kipateroltam a házból gyorsan felkeltettem az ágyamban alvót.
- Ébredj, megyünk LA-be!
- Minek?
- Majd meglátod! na gyerünk!
- Nincs kedvem….
- Gyerünk, zuhanyozzál le, kiraktam neked ruhát, igyekezzél!
- De nem akarok sehová sem menni – húzta el a száját.
- Eee rossz válasz, köszönjük hogy velünk játszott. Most pedig gyerünk, ott van ruha az ágyon, és igyekezzél!
- Nem lehetne hogy mégis itt maradjunk?
- Kizárt! Nem depizünk, hanem lazítunk!
Nagy nehezen rávettem hogy átöltözzön, aztán elindultunk végre LA-be.
- Hová is tartunk ilyen ruhában? Összefüggésben van azzal, hogy Bob Marleyt hallgatunk?
- Lehet, de csak egy ismerősömet látogatjuk meg – ránéztem, de láttam hogy elég gyanakvóan néz még mindig- csak egy kis utolsó buli, mielőtt elutazik New Yorkba.
- Még meg sem ünnepeltük, hogy ideköltöztél te is, sőt! A diplomádat sem!
- Na, akkor a következő két napban is bulizunk.
- Lehet erre van most szükségem.
- Igen, egész biztos vagyok benne – vigyorogtam rá- meg amúgy sincsen más választásod.
- Kurva jól áll neked a raszta, kár hogy nem igazi – célzott arra a reggel betűzött pár raszta csíknak a hajamban.
- Még bármi megtörténhet! Lehet holnap már rasztám lesz
- A tetkót sem vállaltad be! Hiszem ha látom!
- Az más… tökre más ha közben te vagy a művész, aki csinálja… De a te következő tetkódat valamikor felrakjuk.
- Jó, szóval ne ijedjek meg, ugye? – kérdezte az épület előtt állva, amikor megpillantotta a fűben fetrengőket.
- Tegnap kolumbia nap volt… ne kérdezz semmit – vigyorgok rá, mivel a fűben fetrengő egyének valószínűleg még mindig a pillangókat számolják.
- Tehát ma jamaica nap van…
- Yeah baby! – felvonszoltam a hatodik emeletre – jó, igazából lifttel mentünk-, majd beléptünk a 666-os szobába. A sors keze… Habár Lizt nézve ő kicsit rettegéssel töltötte el.
- El sem merem képzelni mi lehet itt Halloweenkor…
- Ne is! Szóval engem ér a megtiszteltetés, hogy bemutassam Bob Marleyt személyesen! – felvettem a földről egy kis fekete raszta szőrű ebet, valami keverék lehetett, de amióta ide járok, azóta tiszteli mindenki Bobot. Lehet csak a rasztáit irigyelték, nem tudom
- Hello Jamaicaaaaaa – kiabálta Javier- ma ingyen sapka jár mindenkinek! – a fejünkre nyomta a hamisítatlan raszta fejfedőt, majd ölelgetni kezdte Lizt, aki közben próbálta magára igazgatni a sapkát, hogy minél kevésbé álljon rajta szarul.
- Akár el is engedhetnél… - dörmögte Liz
- Béke van, nyugi. Végre szabadok vagyunk – emelte fel a hangját, mire mindenki üvölteni kezdett. Liz torkát egy mindet elmondó hang hagyta el. Mindegy, egy mariska, és senkivel nem lesz baja.
- Akkor mutasd a választékot – löktem oldalba Javiert- egyetemi életünket le kell zárni.
- Szóval, balról jobbra haladva komolyodik a cucc… - mutatott rá az asztalra, ami miatt kétségtelenül le is lőtték volna egy razzia során - ha rám hallgattok, akkor ez az igazi hamisítatlan Jamaica.
Csavart nekünk, meg persze magának is egyet a zacskó tartalmából, és pillanatokkal később a kanapén lazultunk már, miközben az agysejtjeink száma egyenes arányban csökkent a pia mennyiségével.
-Délelőtt 11 van, és be vagyok tépve – mosolygott rám Liz ködös tekintettel.
- Minden napnak ilyennek kéne lennie.
- Csajok gyertek táncolni – üvöltött ránk 2 raszta egyén. A hangszórókból üvöltött persze Marley & the Wailers, mikor mindkettőnket felrángattak, és utánozni kezdtük a hamisítatlan raszta mozgást, miközben a sokadik mariskát szívtuk, és a levegőben lévő füst tartalma meghaladta az egészségügyi határértéket. Mindenki legnagyobb örömére persze.
Pár órával később egy Damian nevű sráccal tárgyaltam, amikor Liz már sokadik órája lógott egy srác szájában, és láthatólag eléggé bemelegedtek már..
- Életem legjobb bulija – üvöltötte Liz hapsija.
- Mert nem voltál ott a 2001-es bulin – válaszolta Javier, mire páran bólogatni kezdtek- na az volt az igazi buli.
- 3 napig tartott, és majdnem kétszer is sittre kerültünk, nem beszélve hogy a dékán azóta is nyomoz, hogy ki festette ki a főépületben a bejáratot – kezdett bele a mesélésbe Damian.
- Pedig milyen jól sikerült – kontrázott Javier.
- Srácok, ott voltam… én csináltam a Marley portrét.
- Tényleg bazdmeg… most hogy mondod…
Liz halkan felkacagott, mire a hapsija felállt és hirtelen távoztak a kócerájból, én pedig a vicces cigi helyett egy igazira gyújtottam rá.
- Gyerekek, kéne valami maradandót csinálni… már mint valamit, ami örökre fent marad, a következő nemzedékre.
- De ha más nem is, akkor valami balhét…
Közben páran lökdösni kezdték egymást, vagyis csak kakaskodtak egymással. És akkor Liz jött vissza, aki megint csak a sapkáját igazgatta.
- Lemaradtam valamiről?
- Nem hinném.
- Mi lenne, ha este elmennénk bulizni?
- Öreg, már 10 óra van…
- Jó, akkor ez után.
Bólintottam, majd Damianra koncentráltam, aki épp egy valami park festésén agyalt.
- Nem gondoltam volna hogy ilyen zsír lesz ez a buli – jelentette ki kedves barátnőm, amikor a következő party helyszínre tartottunk, már egy új szett ruhában. De valahogy a raszta sapkától nem volt szívünk megválni. Még csak fél egy volt, ilyenkor kezdődik csak a buli mindenhol.
- Szerencse, hogy hoztunk még magunkkal tartalékot – mutatott a táskája tartalmára, ami mosolyra kényszerített, hiszen az én táskám tartalma is megegyező mennyiséget tartalmazott.
Leültünk a pulthoz, és Raven nem sokkal később csatlakozott hozzánk
- Akkor MOST menjünk ki a mosdóba! – hangsúlyoztam ki, mire Raven kíváncsian nézett ránk. Liz megfogta az ő kezét is, és kirángattuk.
- Ez mi?
- Szerinted? – vigyorogtam rá, majd adtam egyet neki
- Ez a Sid akkora egy szánalmas alak… erre mindenki rajong érte!
- Végül is… nekem nincs semmi bajom vele. Kisebb tévképzete van, de ha ő így érzi jól magát…
- Legalább Nancy lenyugodott egy kicsit, egész elviselhető mióta itt van Sid.
- Ki az a Sid… és Nancy? – néztem rájuk kerek szemekkel, miközben beleszívtam a cigimben.
- Lena, és a hapsija, aki most szabadult.
- Mármint a sittről? – kerekedett ki a szemem.
- Mégis honnan máshonnan – röhögött Raven, a fű….- érted?! Erre Rev meg mindenki nyal neki, nem értem miért menő hogy a sitten volt.
- Lehet ki kéne próbálnunk – gondolkodtam el.
- Már mint a sittet?
- Aha - bólogattam.
- Mindenesetre elegem van a pasikból, és akkor a nőkre mondják hogy bonyolult a gondolkodásuk… - dühöngött tovább Raven.
- Akkor kezdődik a gond higgyétek el, amikor hivatalossá válik hogy együtt vagytok, vagyis amikor bennetek tudatosul, mert akkor változik valami, bennetek, vagyis én mindig úgy vagyok ha valami hivatalos, akkor az már nem jó. Az már olyan kötelező... mint az iskolai ünnepélyek.
- Micsoda elméleted van… - vélekedett Raven.
- De komolyan. Jasonnel tökre jól elvagyunk, úgy ahogy vagyunk… semmi kötöttség, mind a ketten elvesszük egymástól ami kell, és jól érezzük magunkat közben, egyikünk sem vár el semmit a másiktól.
- Pedig eléggé együtt vagytok.
- Attól függ hogy nézed – válaszoltam vissza Ravennek.
- Jó a cucc… - mosolygott Rav- na szerezzünk pasit magunknak! – elszántan kilépett a mosdóból, és csak reménykedtem hogy nem köt ki megint Rev karjai között.
- Lelépünk? – kúszott mögém Jas.
- Hááát… - ránéztem Lizre, aki csak bólintott egyet, hogy menjek, és pár perccel később már haza felé tartottunk.
Egy csókkal ébresztett reggel. Alig tértem magamhoz, annyira kész voltam
- Azt hiszem ma józanodok… - mondtam a párnának dünnyögve.
- Na gyere reggelizni! – kirángatott az ágyból, adott egy pólót, felvette a gatyáját, és én is kikönyörögtem egyet magamnak, mivel nem akartam Matt előtt pornózni, mert Jasonéknél voltunk. Este ez tűnt közelebnek.
- Mit csinálsz reggelire?
- Én? Hát te vagy az asszony!
- Akkor nem eszünk… - ültem le az egyik székre és felhúztam a lábaimat is.
- Hány éves is vagy? És még egy reggelit sem tudsz csinálni?
- Nem tudom, hogy feltűnt-e, de nem főző tudományomat szoktuk együtt csiszolni az ágyban…
- Azért ennyi idősen már simán tudnod kéne. Anyámnak ennyi idősen már családja volt…
- Érdekes, az én anyámnak ennyi idősen megvolt az összes foga, de neked mindjárt nem lesz, ha nem hagyod abba – vigyorogtam rá, majd meggyújtottam egy cigit reggeli gyanánt- na itt a reggelid! – elé dobtam a dobozt, és rámosolyogtam.
- Több mint a semmi.
- Na, én leléptem – bementem a szobába, és elfoglaltam a fürdőt, közben persze Mattel is összefutottam.
- Haza kísérlek… - állt előttem teljes felszereléssel.
- 20 perc múlva sem fogok tudni főzni…
- Ezért veszünk valami kaját. Apropó, este eljössz koncertre?
- Milyenre?
- Hát milyenre? Avengedre.
- Ja. Nem. – vigyorogtam rá- jól van. Viszem Lizt, hátha lesz valami balhé…
- Na ne.
- Na de
Este semmi kedvem nem volt bulizni. Az elmúlt pár napban teljesen lemerültem. Minden esetre Liz és Raven teljesen fel volt pörögve a koncert hallatán, így addig baszogattak, míg belementem.
Hátul a szokássá vállt helyünkön voltunk, vagyis a pultnál.
- Hello Casey! – üdvözölt Lena, vagyis Nancy, vagy most ezt csak poénból mondta Rav?
- Hello… sztok – néztem rá Sidre…. tényleg Sidként néz ki. Nagy cucc, holnap én meg Janis Joplinnak öltözök, és aztán?
- Hello, Sid vagyok – nyújtotta a kezét.
- Helló ismét – vigyorogtam rá.
- Casey! Lehet én is benevezek egy tetkóra megint. Rá érnél valamikor?
- A héten nem dolgozok, de utána bármikor jöhetsz.
- Csak nem Sid nevét íratod magadra? – kérdezte kicsit cinikusan Rav, mire Lena arcán mosolyt lehetett felfedezni. Komolyan, én még soha nem láttam mosolyogni.
- Még az is meglehet.
- Jól van, gyere be!
- Előre megyünk? – szakította meg a beszélgetést Liz
- Naná!
Liz barátnőm bevitt a sűrűjébe, majd ott hagyott mint szar a gazban. Körülöttem tök idegen figurák, akiknek az élet céljuk hogy lerúgják a májam vagy a vesém. Kitolattam a nézőtérről, és a hátsó bejáraton megközelítettem Jasont. Most én hoztam rá a szívrohamot, mikor átkaroltam hátulról, és a fejemet a lapockái közé fúrtam.
- Helló – fordított maga felé.
- Szia – adtam egy csókot neki, majd kinéztem a színpadon állókra. Átkarolt hátulról, és néztük tovább a koncertet. Zacky adta a nagyfiút, ahogy szokta, Johnny, ugyanaz a kisfiú, aki mindig is volt, míg Rev a dobolásban van teljesen elmerülve, valami másik dimenzióban van. Matt ugrál mint pók a falon. Syn idegesen pásztázza a tömeget, mire én is kémlelni kezdem a színpad előtt elterülő tömeget, és rájövök, hogy fognak ők még csarnokban zenélni… Tuti. Túl karizmatikusak ahhoz hogy megragadjanak ezen a szinten.
Miközben azon agyalok hogy mi lesz velük 5 év múlva, kiszúrom Lizt, ahogy egy hapsival enyeleg. Syn arca közben a szivárvány színeiben tündököl a méregtől. ÉS most ezt annyira megérdemli, de tényleg. Egyszer ebben a büdös életben megmutatta neki valaki hogy ő mit szokott művelni másokkal. Syn kinéz ránk, majd a földhöz vágja a gitárját, amit máskor mindig porcelánként óv, majd levonul a színpadról. A többiek kérdőn néznek felénk, mire kifelé intek, és valószínűleg mindenki észre veszi azt, amit Syn már percek óra figyel.
Kíváncsian nézek Jasonre, de semmit nem mond, miközben a többiek Syn után loholnak
- Na most?
- Mindjárt megkérdem hogy mi legyen, pakoljunk-e – jött oda Matt, Jason öccse.
Egy csók után követtük a többieket az öltözőbe. A veszekedés már messziről hallatszott
- Biztos be akarunk menni? – néztem rá.
- Hát én most máshová mennék – megcsókolt, majd áttért a nyakamra, és tudtam mit akar. Közelebb húzódtam hozzá, és a hajába markoltam, én se vagyok semmi rossznak az elrontója. Megfogta a kezem, és behúzott a háború közepébe. Matt vs. Syn volt, illetve mindenki Syn ellen. Elég kiegyenlítettnek tűnt, Syn végre nem magyarázta ki magát. Célba vettük a mosdót, mikor Zacky Lizzel a kezében közelített, és míg mi lefagyva álltunk addig a többiek belökdösték Synt és Lizt a mosdóba, és rájuk zárták az ajtót. Ergo egy széket raktak az ajtó elé.
- Addig onnan ki nem jöttök míg meg nem beszélitek ezt.
– Üvöltötte be nekik valaki.
- A fürdő ugrott – súgtam Jason fülébe.
- Tudom – leültünk a kanapéra, a lábaimat Jason ölébe raktam, és mindenki síri csendben hallgatózott. Pár percig semmi nem volt, mikor elkezdtek üvöltözni. Király. Műsoros este. Gondoltam magamban. 10 perccel később aztán már senkit nem érdekelt, mindenki elvolt és beszélgettünk, amikor Syn egyszer csak valahogy kitört a fürdőből és elviharzott, Liz feldúlva utána. Mi meg csak bambultunk, hogy mi is történt
- Ez egész jól ment, leszámítva azt ami nem – jelentettem ki.
- De legalább szabad a fürdő – súgta Jason a fülembe, és felhúzott a kanapéról, egyenes a fürdőbe tartva.
írta bb.
