Hihetetlenül sötétek a napjaim. De most tényleg. Ki sem
jövök a házból, a gondolataim szinte már-már nem normálisak, a bőröm és az
arcom is már tiszta sápadt… Azt hiszem tönkremegyek, ha így folytatom. De nem
tudok kikerülni ebből a helyzetből vagy miből. Túlságosan is elcsesződött az
életem… Pedig olyan szép volt minden.
Ott kezdődött, mikor Lena elrángatott oda Jimmyékhez, mikor
még Raven nálam volt. És Synnel véletlenül találkoztam az utolsó percben. Aztán
Lena lesmárolta. És bementek. NOS. Nem voltunk már együtt Synnel, nagyon nem,
de hiába, az érzelmek még nem múltak el… az nem olyan egyszerű… és Lena
gondolom folytatta vele a házban is. Jó, persze, érthető, simán kimentette Synt
ebből a… kellemetlen helyzetből, de… francba! Ez van. Nem tehetek semmit. Syn
úgy is mindig meg akarta húzni Lena-t, tudom jól. Itt az alkalom. Csak
nyugodtan. Azt már magamnak sem vallottam be, hogy sokkal jobban fáj, hogy
Lenaval dug, mintha egy ribanccal tenné csak…
Hazarohantam Ravenhez. Addigra már semmi jele nem volt a lelki
felzaklatottságomnak, pedig el tudom képzelni, hogy festhettem akkor. De ahhoz
már túl jól tudtam, hogy kell színlelni. Hiszen szinte az egész életemben
szükség volt rá.
Benyitottam Raven nevét kiabálva a szobába, ahol utoljára láttam. Talán egy órája. És tessék, egyből a lelkifurdalás… Rav kiabálni kezdett velem, hogy miért hagytam őt ott… Persze. Elcseszek mindent. Ott vagyok ahol nem kéne lennem, véletlenül sem ott, ahol talán esetleg szükség van rám.
Miután Raven kitalálta, hogy kell neki pár cucc, merthogy elmegy Angliába hirtelen (??), és kellenek a cuccai, nem tehettem mást, el kellet vinnem a házába még ma. Holnap már lehet, hogy nem lenne erőm elkísérni… Lényeg a lényeg, hamar odaérünk, de szinte semmit sem érzékeltem már a külvilágból. Raven a szobájába igyekezett, én csak lassan sétáltam utána. Nem érzékeltem se az időt, se semmit. Rav szobája elé érve Rich lépett ki az ajtón. Meg sem lepődtem. Először azt sem tudtam ki, de bevillant. Rich. Csak annyi kapcsolható hozzá, hogy nagyon féltem tőle Ravent.
Ahogy beléptem a szobába, egy csomó könyv a földön landolt és „Menj el!” kiáltás hangzott el úgy elég hangosan, szóval be is csuktam az ajtót, miután kiléptem. Már neki sem kellek.
Csak úgy lézengtem észrevétlenül a házban, mint egy szellem. Haza akartam menni, otthon akartam lenni. Valakivel. De egyedül vagyok.
Ahogy elsétáltam a fürdőszoba előtt lassan, hallottam, hogy foglalt, pontosabban Syn jól ismert sóhajaira lettem figyelmes. Tudom jól, hogy most biztosan nagyon jól érzi magát, hányszor hallottam már így… De most mással van. Most Lena miatt élvez. Hát mindegy, ez van. Megintcsak magamnak köszönhetem. Asszem.
Otthon, fél kettőkor bezuhantam az ágyamba és összehúztam magam a sötétben, amennyire csak tudtam. Én hittem benne, hogy ez a Syn-dolog még rendbe jöhet… de ő is tipikus pasi, amint egyedülálló, jól érzi magát, élvezi a szabadságot, és Syn esetében, mindenkivel dug. Jó, én is voltam pár pasival, na… de az az egész hét az úgy telt el, hogy nem voltam józan. Jaj, Liz, de hát ne rágódj már a múlton… Bevettem a szokásos kis altató adagom háromszorosát, és percek múlva elnyomott az álom.
14:07. Csak úgy felébredtem, de nagyon szédültem és alig bírtam felemelni a fejem. Sötét volt. Csak az óra világított. Jaj, de utálom. 14:08. Muszáj felkelnem, legalább csak egy fájdalomcsillapítóért… Feltoltam magam ülő helyzetbe, és vártam. Ha most felállok, összeesek. Percek múlva megpróbáltam lábra állni, sikerrel, bár nagyon zúgott a fejem. A falba és mindenhova kapaszkodva támolyogtam el a folyosón, aztán a lépcsőnél már meg kellett állnom… Összeestem. Nem bírtam tovább. Annyira… annyira fáj… a fejem…
Miért vagyok a földön? Jaj, nagyon fáj a könyököm… a hátam… a térdem… miért fekszek a lépcső alján? Összeestem. Bevillant. Biztos a lépcsőn is lezuhantam… hát ez fasza. A felállás most egy kicsit könnyebben ment… A korom sötétben eltapogatóztam a konyháig, ott pedig felkapcsoltam a villanyt. Hát éjszaka van. De milyen nap egyáltalán? A telefonom a zsebemben, meg kéne nézni, hogy hányadika van vagy valami. Kilencedike, 23.42. Ez nem lehet. Hetedikén este volt az eset, hogy Ravent hazakísértem. Ez biztos. Hát ez fantasztikus, két napig nem voltam magamnál… Még mindig nem vagyok teljesen magamnál, de meg kell keresnem Ravent. De most nem lehet… Inkább még alszok egy kicsit…
A kanapé volt hozzám legközelebb, szóval oda dőltem le, de egyből el is aludtam. Méghozzá úgy, hogy Synt láttam, amint besétál az ajtón, és leül mellém. Édes képzelődés…
A telefonom rezgése ébresztett. Már világos volt.
- Igen? - szóltam bele még csukott szemmel. Fel kell ébrednem.
- Helló, Liz. Na mizu?
- Raven? Hát te nem Londonban vagy? Nem akartalak zavarni, azt hittem gyászolsz vagy ilyesmi. – pattantak ki a szemeim. Dehogy hittem, hogy Londonban van. Én csak átaludtam a napokat. De nem is kerestem szegényt… újabb lelkiismeret-furdalás.
- Ó, nem, holnap indulok. Azt hittem, megsértődtél, de akkor jó, ha nem. Mi a...
- Mi a…? Raven, mit csinálsz? – csak a papír zörgését hallottam. Mintha tépnék. Jaj, nagyon rossz volt hallgatni. – Raven!!!
- Figyelj, majd visszahívlak.
Ennyi, kész, letette. De legalább felhívott. Viszont nem tudom, mi lehet vele… Majd átmegyek. Mielőtt lelép Londonba.
Úgy döntöttem ideje véget vetni a folyamatos alvásnak, szóval a fürdő felé vettem az irányt. Most ki se jövök onnan egy darabig, totálisan kimosok magamból minden rossz emléket…
A kád hideg vízben ülve a testemet vizsgáltam. Csúnya lila foltos a térdem és a könyököm… És talán fogytam is. Nem akarta fogyni, mert úgy egész jónak találtam a testemet, de nem baj, hogy még lement rólam ez a pár kiló. Csak hát elég vékony vagyok így. És a bőröm eléggé kifakult… még nem is néztem tükörbe. Lehet jobb is. Remegni kezdtem… Már ezelőtt éreztem, hogy a testem szinte égetően forró, ezért is engedtem hideg vizet a kádba a kellemes meleg helyett. Becsuktam a szemem és a víz alá merültem.
Gondolkoztam, hogy ez után mi fog következni. Merthogy mikor az ember jól érzi magát, nem foglalkozik a jövővel… de ha szarul van, érdekli, hogy mi lesz később. És én most szarul vagyok. Levegőt sem kapok. Feljöttem a víz alól.
A hajam tisztán ragyog, a bőröm illatozik, és én egyetlen plédbe csavarva csörgök a tűző napon. Rohadt meleg van, mégis fázok és fáj mindenem. Mindjárt esteledik. A telefonom csörgésére viszont be kellett mennem a házba. Ritka, hogy csörög. Lena hívott… Felvettem, de nem szóltam bele.
- Szia Lizzie jössz Vegasba? – kérdezte jókedvűen, bár nem hiszem, hogy azért kérdezte, mert szerette is volna ha megyek. Sőt. Csodálom, hogy nem úgy kérdezte, hogy ugye nem megyek.
- Ha Syn jön én nem megyek! – próbáltam a leghatározottabb hangon mondani, nem tudom, sikerült-e. Igazából nem is ezt akartam mondani. Annyi minden más lett volna… Vagy csak beszélgetni… És nagyon szívesen mentem is volna! De ha Syn ott lesz, egyértelmű, hogy nekem nincs ott a helyem. Csak fájdalmat okoznék magamnak.
Szóval Vegasba mennek… Én meg itthon. Egyedül. De azért meg kéne kérdezni mondjuk Jimmyt, hogy ő itthon van-e… Hívom, de nem veszi fel. Lehet, hogy megint a medencébe dobta a telefonját. Zacky jutott még eszembe, bár nem tudom miért.
- Zacky? – szóltam bele bizonytalanul. Bár tudtam, hogy ő az.
- Nahát, Lizzie, mi van veled?! El vagy tűnve! – biztos, hogy eszik. Hallom a hangján.
- Te is Vegasba mész?
- Hogy hova?
- Mindegy. Nincs kedved ebédelni velem holnap? Tudom, hogy most is eszel, majd oda megyünk, ahova akarod.
- Benne vagyok, a többiek úgy sem érnek rá. Ja meg hát rég láttalak.
- Jimmyről nem tudsz?
- Nem, de tegnap asszem nagyon kiütötte magát, miért?
- Akkor jössz értem vagy én menjek?
- Holnap délben ott vagyok
Legalább lesz kis társaságom. Bírom Zackyt. Ő egy kis panda. Na de ideje egy kis alvásnak holnap délig…
Benyitottam Raven nevét kiabálva a szobába, ahol utoljára láttam. Talán egy órája. És tessék, egyből a lelkifurdalás… Rav kiabálni kezdett velem, hogy miért hagytam őt ott… Persze. Elcseszek mindent. Ott vagyok ahol nem kéne lennem, véletlenül sem ott, ahol talán esetleg szükség van rám.
Miután Raven kitalálta, hogy kell neki pár cucc, merthogy elmegy Angliába hirtelen (??), és kellenek a cuccai, nem tehettem mást, el kellet vinnem a házába még ma. Holnap már lehet, hogy nem lenne erőm elkísérni… Lényeg a lényeg, hamar odaérünk, de szinte semmit sem érzékeltem már a külvilágból. Raven a szobájába igyekezett, én csak lassan sétáltam utána. Nem érzékeltem se az időt, se semmit. Rav szobája elé érve Rich lépett ki az ajtón. Meg sem lepődtem. Először azt sem tudtam ki, de bevillant. Rich. Csak annyi kapcsolható hozzá, hogy nagyon féltem tőle Ravent.
Ahogy beléptem a szobába, egy csomó könyv a földön landolt és „Menj el!” kiáltás hangzott el úgy elég hangosan, szóval be is csuktam az ajtót, miután kiléptem. Már neki sem kellek.
Csak úgy lézengtem észrevétlenül a házban, mint egy szellem. Haza akartam menni, otthon akartam lenni. Valakivel. De egyedül vagyok.
Ahogy elsétáltam a fürdőszoba előtt lassan, hallottam, hogy foglalt, pontosabban Syn jól ismert sóhajaira lettem figyelmes. Tudom jól, hogy most biztosan nagyon jól érzi magát, hányszor hallottam már így… De most mással van. Most Lena miatt élvez. Hát mindegy, ez van. Megintcsak magamnak köszönhetem. Asszem.
Otthon, fél kettőkor bezuhantam az ágyamba és összehúztam magam a sötétben, amennyire csak tudtam. Én hittem benne, hogy ez a Syn-dolog még rendbe jöhet… de ő is tipikus pasi, amint egyedülálló, jól érzi magát, élvezi a szabadságot, és Syn esetében, mindenkivel dug. Jó, én is voltam pár pasival, na… de az az egész hét az úgy telt el, hogy nem voltam józan. Jaj, Liz, de hát ne rágódj már a múlton… Bevettem a szokásos kis altató adagom háromszorosát, és percek múlva elnyomott az álom.
14:07. Csak úgy felébredtem, de nagyon szédültem és alig bírtam felemelni a fejem. Sötét volt. Csak az óra világított. Jaj, de utálom. 14:08. Muszáj felkelnem, legalább csak egy fájdalomcsillapítóért… Feltoltam magam ülő helyzetbe, és vártam. Ha most felállok, összeesek. Percek múlva megpróbáltam lábra állni, sikerrel, bár nagyon zúgott a fejem. A falba és mindenhova kapaszkodva támolyogtam el a folyosón, aztán a lépcsőnél már meg kellett állnom… Összeestem. Nem bírtam tovább. Annyira… annyira fáj… a fejem…
Miért vagyok a földön? Jaj, nagyon fáj a könyököm… a hátam… a térdem… miért fekszek a lépcső alján? Összeestem. Bevillant. Biztos a lépcsőn is lezuhantam… hát ez fasza. A felállás most egy kicsit könnyebben ment… A korom sötétben eltapogatóztam a konyháig, ott pedig felkapcsoltam a villanyt. Hát éjszaka van. De milyen nap egyáltalán? A telefonom a zsebemben, meg kéne nézni, hogy hányadika van vagy valami. Kilencedike, 23.42. Ez nem lehet. Hetedikén este volt az eset, hogy Ravent hazakísértem. Ez biztos. Hát ez fantasztikus, két napig nem voltam magamnál… Még mindig nem vagyok teljesen magamnál, de meg kell keresnem Ravent. De most nem lehet… Inkább még alszok egy kicsit…
A kanapé volt hozzám legközelebb, szóval oda dőltem le, de egyből el is aludtam. Méghozzá úgy, hogy Synt láttam, amint besétál az ajtón, és leül mellém. Édes képzelődés…
A telefonom rezgése ébresztett. Már világos volt.
- Igen? - szóltam bele még csukott szemmel. Fel kell ébrednem.
- Helló, Liz. Na mizu?
- Raven? Hát te nem Londonban vagy? Nem akartalak zavarni, azt hittem gyászolsz vagy ilyesmi. – pattantak ki a szemeim. Dehogy hittem, hogy Londonban van. Én csak átaludtam a napokat. De nem is kerestem szegényt… újabb lelkiismeret-furdalás.
- Ó, nem, holnap indulok. Azt hittem, megsértődtél, de akkor jó, ha nem. Mi a...
- Mi a…? Raven, mit csinálsz? – csak a papír zörgését hallottam. Mintha tépnék. Jaj, nagyon rossz volt hallgatni. – Raven!!!
- Figyelj, majd visszahívlak.
Ennyi, kész, letette. De legalább felhívott. Viszont nem tudom, mi lehet vele… Majd átmegyek. Mielőtt lelép Londonba.
Úgy döntöttem ideje véget vetni a folyamatos alvásnak, szóval a fürdő felé vettem az irányt. Most ki se jövök onnan egy darabig, totálisan kimosok magamból minden rossz emléket…
A kád hideg vízben ülve a testemet vizsgáltam. Csúnya lila foltos a térdem és a könyököm… És talán fogytam is. Nem akarta fogyni, mert úgy egész jónak találtam a testemet, de nem baj, hogy még lement rólam ez a pár kiló. Csak hát elég vékony vagyok így. És a bőröm eléggé kifakult… még nem is néztem tükörbe. Lehet jobb is. Remegni kezdtem… Már ezelőtt éreztem, hogy a testem szinte égetően forró, ezért is engedtem hideg vizet a kádba a kellemes meleg helyett. Becsuktam a szemem és a víz alá merültem.
Gondolkoztam, hogy ez után mi fog következni. Merthogy mikor az ember jól érzi magát, nem foglalkozik a jövővel… de ha szarul van, érdekli, hogy mi lesz később. És én most szarul vagyok. Levegőt sem kapok. Feljöttem a víz alól.
A hajam tisztán ragyog, a bőröm illatozik, és én egyetlen plédbe csavarva csörgök a tűző napon. Rohadt meleg van, mégis fázok és fáj mindenem. Mindjárt esteledik. A telefonom csörgésére viszont be kellett mennem a házba. Ritka, hogy csörög. Lena hívott… Felvettem, de nem szóltam bele.
- Szia Lizzie jössz Vegasba? – kérdezte jókedvűen, bár nem hiszem, hogy azért kérdezte, mert szerette is volna ha megyek. Sőt. Csodálom, hogy nem úgy kérdezte, hogy ugye nem megyek.
- Ha Syn jön én nem megyek! – próbáltam a leghatározottabb hangon mondani, nem tudom, sikerült-e. Igazából nem is ezt akartam mondani. Annyi minden más lett volna… Vagy csak beszélgetni… És nagyon szívesen mentem is volna! De ha Syn ott lesz, egyértelmű, hogy nekem nincs ott a helyem. Csak fájdalmat okoznék magamnak.
Szóval Vegasba mennek… Én meg itthon. Egyedül. De azért meg kéne kérdezni mondjuk Jimmyt, hogy ő itthon van-e… Hívom, de nem veszi fel. Lehet, hogy megint a medencébe dobta a telefonját. Zacky jutott még eszembe, bár nem tudom miért.
- Zacky? – szóltam bele bizonytalanul. Bár tudtam, hogy ő az.
- Nahát, Lizzie, mi van veled?! El vagy tűnve! – biztos, hogy eszik. Hallom a hangján.
- Te is Vegasba mész?
- Hogy hova?
- Mindegy. Nincs kedved ebédelni velem holnap? Tudom, hogy most is eszel, majd oda megyünk, ahova akarod.
- Benne vagyok, a többiek úgy sem érnek rá. Ja meg hát rég láttalak.
- Jimmyről nem tudsz?
- Nem, de tegnap asszem nagyon kiütötte magát, miért?
- Akkor jössz értem vagy én menjek?
- Holnap délben ott vagyok
Legalább lesz kis társaságom. Bírom Zackyt. Ő egy kis panda. Na de ideje egy kis alvásnak holnap délig…
Dél után 21 perccel tényleg ott volt, addigra én is
felöltöztem szépen, bár nehéz volt kiválasztani, mit vegyek fel, mert a szűk
rövidnacim is épp, hogy nem lötyögött rajtam. Igyekeztem egy bő pólóval
elrejteni a vézna testem, meg egy napszemüveggel takarni a szemem alatti
karikákat. Nem is tudom mikor ettem utoljára.
Zacky a kocsiból végigmért, majd megjegyezte, hogy nem kéne fogyóznom, mert így már nem tökéletes az alakom. Jaj, kis tudatlan.
Elmentünk hát kajálni, de én egy fél Subway-es szendvicsnél többet képtelen voltam elfogyasztani. De nem baj, Zacky szívesen megette helyettem. Igyekeztem nem kiadni magamból a gyomrom tartalmát.
A délután folyamán úgy döntöttünk megkeressük Jimmyt, szóval házhoz mentünk. Zacky végig kedves volt velem és sokat vicceskedett, szóval a kedvem is jobb lett tőle. Jimmyben volt a remény, hogy „kihúz a szarból” az örökös jókedvével.
Benyitottam a lakásba, ő pedig a kanapén aludt, de ahogy fölé hajoltam, hogy megnézzem, él-e még egyáltalán, kinyitotta a szemeit és a képembe röhögött.
- Liiiz! Már hiányoztál! – fogott meg úgy fekve és valahogy magára húzott, majd megölelt.
- Te is nekem… hogy vagy drága Jimmy?
- Fantasztikusan, mint mindig, de egy aszpirinért hálás lennék. Na és te?
- Nem ér visszakérdezni.
Zacky közben hozott egy sört neki plusz a gyógyszert. Nem nagyon tudtunk mit kezdeni magunkkal, ezért csak tévéztünk és néha beszélgettünk. De nekem ez is jó volt a kanapé sarkában, összekuporodva, felhúzott térdekkel. Egyikőjük sem kérdezett rá a karikáimra és a lila térdemre. Ennek nagyon örültem.
Épp valami szexxel sűrűn díszített filmet néztünk, mikor Zackynek eszébe jutott a kérdés.
- Hol vannak a többiek?
- Las Vegasba mentek. Lena, Sid, Matt, Freya és Syn. Lizzie téged nem hívtak?
- De. De nem hiszem, hogy szerették volna, ha megyek. Ráadásul ha Syn is ott van, akkor én…
- Hajajj… mekkora feszültség. – mondta Jimmy, miután leszűrte a hangomból azt a keserűséget.
- Tökre sajnálom, hogy szétmentetek, Lizzie. – tette hozzá Zacky magába merülve.
- Hát, szerintem ebből már nem lesz semmi, haver… Mikor Syn képes volt Liz miatt lebaszni a színpadra a gitárját, szerintem ott lett vége teljesen a dolognak.
- Én arra alig emlékszem. – szólaltam meg halkan, meredten magam elé bámulva. Lefagytam. Még nem beszéltem erről senkivel.
- Hát ja, akkor is valami másik pasival kavartál… Lizzie, basszus, te nagyon sok pasival kavartál! Számoltad?!
- Dehogy, Jimmy… - mondtam szomorúan.
- Kár, pedig kellett volna.
- Na és ő?! Ő számolja, hogy hány csajt dugott meg mióta…?!
- Nem hiszem. De nem gondolom, hogy ő össze-vissza kefél.
- Ja, csak Lenával, mi?
- Lenával?! – kérdezte Zacky egy oktávval magasabb hangon.
- Nem tudom. – közölte Jimmy hátradőlve.
- Jimmy te mindent tudsz…
- Akkor igen…
- Bár nem érdekel. Ez van!
- Jaj Liz, dehogynem érdekel. Szerinted nem látom, hogy milyen szarul vagy?! Tuti nem is ettél napok óta.
- Ma kajáltunk Zackyvel.
- És ki sem mozdultál otthonról már mióta!
- Úristen, hol van Raven?!
- Elment Rich-el Angliába.
- És én el sem köszöntem tőle! Neee…
- Nyugi Lizzie. Te is mindig csak úgy eltűnsz, nem szoktál elköszönni…
- Olyan rossz érzésem van miatta.
- Hát az miatt a Rich miatt nekem is… - szólalt meg Zacky. – Bár még csak egyszer-kétszer láttam.
- Na jó, Ravennek semmi baja. Nyugi van. Viszont mi érezzük már jól magunkat… - javasolta Rev, és utasításként kiadta, hogy irány a Purple Haze. Zacky azonnal hívta Johnnyt, mi pedig bepattantunk Jimmy kocsijába. Hiszen most csak négyen képviseljük Huntington Beach-et. A három zenész és... Liz.
Zacky a kocsiból végigmért, majd megjegyezte, hogy nem kéne fogyóznom, mert így már nem tökéletes az alakom. Jaj, kis tudatlan.
Elmentünk hát kajálni, de én egy fél Subway-es szendvicsnél többet képtelen voltam elfogyasztani. De nem baj, Zacky szívesen megette helyettem. Igyekeztem nem kiadni magamból a gyomrom tartalmát.
A délután folyamán úgy döntöttünk megkeressük Jimmyt, szóval házhoz mentünk. Zacky végig kedves volt velem és sokat vicceskedett, szóval a kedvem is jobb lett tőle. Jimmyben volt a remény, hogy „kihúz a szarból” az örökös jókedvével.
Benyitottam a lakásba, ő pedig a kanapén aludt, de ahogy fölé hajoltam, hogy megnézzem, él-e még egyáltalán, kinyitotta a szemeit és a képembe röhögött.
- Liiiz! Már hiányoztál! – fogott meg úgy fekve és valahogy magára húzott, majd megölelt.
- Te is nekem… hogy vagy drága Jimmy?
- Fantasztikusan, mint mindig, de egy aszpirinért hálás lennék. Na és te?
- Nem ér visszakérdezni.
Zacky közben hozott egy sört neki plusz a gyógyszert. Nem nagyon tudtunk mit kezdeni magunkkal, ezért csak tévéztünk és néha beszélgettünk. De nekem ez is jó volt a kanapé sarkában, összekuporodva, felhúzott térdekkel. Egyikőjük sem kérdezett rá a karikáimra és a lila térdemre. Ennek nagyon örültem.
Épp valami szexxel sűrűn díszített filmet néztünk, mikor Zackynek eszébe jutott a kérdés.
- Hol vannak a többiek?
- Las Vegasba mentek. Lena, Sid, Matt, Freya és Syn. Lizzie téged nem hívtak?
- De. De nem hiszem, hogy szerették volna, ha megyek. Ráadásul ha Syn is ott van, akkor én…
- Hajajj… mekkora feszültség. – mondta Jimmy, miután leszűrte a hangomból azt a keserűséget.
- Tökre sajnálom, hogy szétmentetek, Lizzie. – tette hozzá Zacky magába merülve.
- Hát, szerintem ebből már nem lesz semmi, haver… Mikor Syn képes volt Liz miatt lebaszni a színpadra a gitárját, szerintem ott lett vége teljesen a dolognak.
- Én arra alig emlékszem. – szólaltam meg halkan, meredten magam elé bámulva. Lefagytam. Még nem beszéltem erről senkivel.
- Hát ja, akkor is valami másik pasival kavartál… Lizzie, basszus, te nagyon sok pasival kavartál! Számoltad?!
- Dehogy, Jimmy… - mondtam szomorúan.
- Kár, pedig kellett volna.
- Na és ő?! Ő számolja, hogy hány csajt dugott meg mióta…?!
- Nem hiszem. De nem gondolom, hogy ő össze-vissza kefél.
- Ja, csak Lenával, mi?
- Lenával?! – kérdezte Zacky egy oktávval magasabb hangon.
- Nem tudom. – közölte Jimmy hátradőlve.
- Jimmy te mindent tudsz…
- Akkor igen…
- Bár nem érdekel. Ez van!
- Jaj Liz, dehogynem érdekel. Szerinted nem látom, hogy milyen szarul vagy?! Tuti nem is ettél napok óta.
- Ma kajáltunk Zackyvel.
- És ki sem mozdultál otthonról már mióta!
- Úristen, hol van Raven?!
- Elment Rich-el Angliába.
- És én el sem köszöntem tőle! Neee…
- Nyugi Lizzie. Te is mindig csak úgy eltűnsz, nem szoktál elköszönni…
- Olyan rossz érzésem van miatta.
- Hát az miatt a Rich miatt nekem is… - szólalt meg Zacky. – Bár még csak egyszer-kétszer láttam.
- Na jó, Ravennek semmi baja. Nyugi van. Viszont mi érezzük már jól magunkat… - javasolta Rev, és utasításként kiadta, hogy irány a Purple Haze. Zacky azonnal hívta Johnnyt, mi pedig bepattantunk Jimmy kocsijába. Hiszen most csak négyen képviseljük Huntington Beach-et. A három zenész és... Liz.
