A friss levegőn álltam és cigiztem. Nem sok értelme van így együtt, igaz? A füst mégis mint eddig már oly sokszor lazító hatással volt rám, és nyugodtan álltam a lakásunk előtt. Azon agyaltam hogyan oldhatnám meg a Liz-problémát. Nem volt elég időm számbavenni a lehetőségeimet mert az ajtó kinyílt és gondolataim tárgya sétált ki rajta.
-Liz! - eléggé indokolatlanul szólítottam meg. Nem is találkoztunk még az este, azt sem tudtam hogy itt van. Köszönni is elfelejtettem. Csak a nevét löktem oda hozzá. Kellemetlen pillanat volt ahogy rámnézett és megváltozott az arca. Láthatóan épp engem próbált elkerülni.
-Oh, Syn. Én... Én pont most. Érted. Indulni készültem, szóval... - a mondatot nem tudta befejezni mert az ajtó újra kicsapódott. Lena dugta ki rajta vörös hajzuhatagát, előbb jobbra nézett majd balra és mikor meglátott felcsillant a szeme. Nem szólt semmit, csak leszaladt, átkarolta a nyakamat és hatalmas erővel lesmárolt. Liz tágra nyíilt szemmel figyelte a jelenetet ahogy Lena a meglepetés erejét használva könnyedén bevisz a lakásba és behúzza maga mögött az ajtót. Itt picit óvatosabbá vált és lágyabban kezdett el csókolni. Végül nyomott egy puszit az alsóajkamra, a fülemhez húzódott és odasúgta:
-Szívesen. - ujjával végigsimitva a nyakam belépett a nappaliba. Követtem, így még pont láttam ahogy Sid hátára ugrik és együtt esnek a földre hatalmas nevetés közepette. Milyen romantikus.
Az ágyamban feküdtem és kizártam az összes zajt ami a többi helyiségből szűrődött át. Kivertem a fejemből Lizt és nagy nehezen Lena kettős csókját is. Mert bár mentőcsóknak tűnt, igenis valami másba csapott át. Már félálomban voltam mikor a jól ismert ajtócsapódás hangja rázott fel. Sid magas sziluettje rajzolódott ki a szobám küszöbénél.
-Gaaaaates! Nyomjunk már valami zúzósat ezeknek a punciknak! - az egyik gitáromat tartotta a kezében és jobbnak láttam felkelni mielőtt még a tudtom nélkül veri szét.
Kint semmi semi változott, Zeck Freya bűvöletében lézengett, Rev épp Lenát bámulva vedelt. Oh, és itt van Casey is. Nem is vettem észre eddig. Átvettem Sidtől a gitáromat aki épp Hendrixnek képzelte magát és gyufát próbált előkeríteni a konyhapultról. Rádugtam az erősítőre és szólózni kezdtem.
-Naaa erről beszéltem Synyster! Tudtam, hogy te értesz engem! - Sid mellettem ugrált Lena segítségével. Különösen jó érzés volt most Lenára nézni. Mennyi ideje is akartam meghúzni...? És mégis ő smárolt le. Zsenálisan lehengerlően elképesztően jó vagyok. Sid épp a falra pisált mikor Raven Liz kíséretében belépett a szobába. Zacky és Freya nem voltak sehol.
-SIDNEY! Mi a szent istent csinálsz az ÉN falammal? - a röhögéstől nem bírtam tovább játszani, Raven üvöltözésének kíséretében átsétáltam a konyhába sörért. Kezdtem magam jól érezni. Próbáltam megfordulni de valaki közvetlenül mögöttem állt.
-Szia. - Lena nézett rám közvetlen közel és vággyal teli mosollyal.
-Öhm... Kérsz egy. Sört? - elég láma volt. Nem tagadom. De meg akartam próbálni.
-Mehetünk, a fürdő üres! - megcsókoltam és ölbe kaptam. Senki nem látott minket a fürdőig menet. Nem vesződtem azzal, hogy az ajtót kulcsra zárjam. Rádobtam a lányt a mosógépre, ő pedig már húzta is le rólam a felsőt. Pillanatok alatt fosztottuk meg egymást a felesleges ruhadaraboktól, mire feleszméltem már Lenában jártam. Ritmusosan löktem a falnak ő pedig érezhetően vérző sebeket ejtett a hátamon. Nem tartott sokáig, és pihegve öleltük át egymást. Hatalmas jó kedv töltött el és úgy gondoltam ez az este nem is lehetne jobb. Lena vállán pihentettem a fejem és hirtelen egyszerre akadt el mindkettőnk lélegzete. Ugyanis valaki a kilincset forgatta éppen. Sid félig csukott szemmel botorkált be a fürdőbe és némi tapogatózás után eljutott a mosdókagylóig ahol dobott egy sárgát majd hátatfordítva visszabotorkált oda, ahonnan jött. Egymásra néztünk Lenával és felszakadt belőlünk a röhögés.
-Tudod, ebből akár rendszert is csinálhatnánk. - nem válaszoltam csak megharaptam a fülét mire ő nevetve leugrott a mosógépről és a felsője után nyúlt.
-Iiigen? - 10.30 volt. A telefonom csörgése keltett és a képernyőre se nézve vettem fel.
-Brian? Én vagyok. - apám hangja hamar magamhoz térített.
-Mit akarsz? - nem voltam vele kedves, nem érdekelt amit mondani akart.
-Nincs kedved találkozni ma? Ebédelhetnénk együtt. - na ne. Apám békülni akar. Úgy tűnik nem tud élni Matt hörgése nélkül.
-De én mondom meg hol eszünk.
-Rendben. Fél 1-kor átmennék érted... - megadtam neki a címet és hagytam, hogy örüljön magának. Jó kedvem van, talán kiabálni sem fogunk egymással. A lakást üresnek véltem miközben műzlit halásztam elő a szekrényből, ám Freya és Zacky megcáfolták ezt. Csendben akartak kisomfordálni de kedvesen-hangosan rájuk köszöntem, minek következtében kellemetlen pillanatot sikerült teremtenem.
Apa pontosan érdkezett, mint mindig. Kimentem a fekete Chevrolet-hez és láttam, hogy az anyósülésen már ül valaki. Hosszú, sötét hajú nő volt, láthatóan fiatalabb mint apám. Ő maga a kocsi melett állt és felém sietett mikor meglátott.
-Brian. Be akarok neked valakit mutatni.
-Látom, de szólhattál volna hamarabb is, nem gondolod?
-Féltem, hogy akkor nem akarsz majd eljönni. Van mit megbeszélnünk, fiam.
-Igen, és ezt mind előtte tervezted? - az idegen felé mutattam.
-Kedvelni fogod, ne aggódj.
-Nem mintha lenne más választásom... - ezt már inkább magamban mondtam mintsem neki, miközben a kocsihoz sétáltunk.
-Brian, ő itt Liz!
-Liz? - nevetnem kellett, ez annyira tipikus.
-Jobb szeretem a Lizzie-t. Örülök a találkozásnak. Apád már sokat mesélt rólad. - a nő /Liz. Jézusom./ szexisnek tűnő mosolyt lövelt apám felé, amit ő egyből meg is evett és már az ő szájában járt. És ezt fogom nézni még másfél órán keresztül...
Kínaizni mentünk, mert tudom, hogy apám nem szereti a kínait. Liz meglepően kellemes társaság volt, azt leszámítva, hogy percenként akarta rávetni magát apámra és valószínűleg le is zavartak volna egy menetet a mosdóban ha én nem vagyok ott. De mivel ott ülhettem énis, ezért csak ölelkeztek, smároltak és agyondícsérték egymást. Apa igyekezett rendes lenni, mikor épp szabad volt a szája. Felajánlotta újbóli pénzügyi és minden egyéb segítségét a bandának, na meg azt is, hogy visszaköltözhetek. Utóbbit udvariasan elutasítottam, a pénznek pedig igazából nagyon is örültem. A többiek is örülni fognak neki.
Kevesebb, mint két óra alatt sikerült elszabadulnom. Hazavittek kocsival és a lakás még mindig tök üresen állt. Bevágódtam a TV elé egy sörrel és popcornnal és megint sikeresen nem fogtam fel semmit sem az adásból. Lenára gondoltam meg arra amit mondott. Az ismétlésről. Biztos voltam benne, hogy ő is elveszíti majd a varázsát. A nők mind kelletik magukat. Riszálják magukat előtted, aztán letagadják, hogy az egészet a te kedvedért csinálták volna. Engem felbasznak az ilyen nők. Persze, egyszer ők is meghúzhatók, de ha nincs varázs, akkor oda a vágy. Mint mondjuk Freya és Raven. Raven majd megszakadt, hogy Rev észrevegye, Freya pedig. Ő mindenki figyelméért majd megszakadt. Persze ezt tagadják. Mind azt hiszik, hogy bárkit megkaphatnak, pedig mi vagyunk azok, akik bárkit megkapnak. Egyébként meglepően keveset gondoltam ma Lizre, azt leszámítva mikor kiderült, hogy apám nője is Liz. Vagyis, nincs is. Apám nője Liz.
Nyílt az ajtó és reméltem, hogy Rev jött haza. Jól esne most berúgni vele.
-Szia Syn! – köszönt rám hívogató hangján Lena és mire odafordultam, leengedte válláról az egyszerű kötött ruhát, amit viselt.
Kevesebb, mint két óra alatt sikerült elszabadulnom. Hazavittek kocsival és a lakás még mindig tök üresen állt. Bevágódtam a TV elé egy sörrel és popcornnal és megint sikeresen nem fogtam fel semmit sem az adásból. Lenára gondoltam meg arra amit mondott. Az ismétlésről. Biztos voltam benne, hogy ő is elveszíti majd a varázsát. A nők mind kelletik magukat. Riszálják magukat előtted, aztán letagadják, hogy az egészet a te kedvedért csinálták volna. Engem felbasznak az ilyen nők. Persze, egyszer ők is meghúzhatók, de ha nincs varázs, akkor oda a vágy. Mint mondjuk Freya és Raven. Raven majd megszakadt, hogy Rev észrevegye, Freya pedig. Ő mindenki figyelméért majd megszakadt. Persze ezt tagadják. Mind azt hiszik, hogy bárkit megkaphatnak, pedig mi vagyunk azok, akik bárkit megkapnak. Egyébként meglepően keveset gondoltam ma Lizre, azt leszámítva mikor kiderült, hogy apám nője is Liz. Vagyis, nincs is. Apám nője Liz.
Nyílt az ajtó és reméltem, hogy Rev jött haza. Jól esne most berúgni vele.
-Szia Syn! – köszönt rám hívogató hangján Lena és mire odafordultam, leengedte válláról az egyszerű kötött ruhát, amit viselt.
írta Lizzie.
