- De, be kell engednie.
- Sajnálom hölgyem, túl fiatal.
- De nem érti, a barátaim meg minden.
-
Remek szolgáltatásaink vannak amiket... - és blablabla. Nem is
figyeltem már rá. Utálom az ilyen idióta, izomagyú férfiakat. Csak
rebegtetni kellett volna a szempillámat, meg kicsit hozzá simulnom és
már bent is lettem volna, de kérem szépen, mi vagyok én? Így hát
dühöngve tovább álltam, magamat hitegetve, hogy engem nem érdekelnek az
ilyen helyek. És tényleg nem! Las Vegas utcái egészen szépek éjszaka.
Ugyan, kit hülyítek? Hipermegacsúcsszuper! Vagymi. Villódzó fények,
nyüzsgés, élet! A főutcára kiérve tátott szájjal bámultam az ott levő
emberekre. Bűvészek, táncosok és idióta show-kra meghívó vicces ruhába
öltözött emberek.
Az újonnan szerzett karkötőmet forgatva a csuklómon
beléptem egy közeli pubba, mert ha már Matt is itt hagyott, legalább
próbáljam jól érezni magam. A pulthoz lépve kikértem a whiskey-kólámat a
pultos sráctól, aki nagy, csillogó szemekkel nézett rám, mintha valami
földöntúli csoda lennék. Egész aranyosnak tűnt, ezért le is ültem a
pulthoz és igyekeztem jól megismerni. De ez teljességgel lehetetlennek
bizonyult, ugyanis valami banda volt a színpadnak alig nevezhető, de
színpadnak kialakított sarokban. Az egész hely túlzsúfolt volt és a
kedves pultosnak egyetlen szabad ideje sem volt.
- Egy sör lesz! -
próbáltam túl ordítani a zajt mosolyogva. Hamar meg is kaptam az
italomat, de a szememet nem vettem le róla. Már teljesen beleéltem
magam, hogy ma este ő lesz a partnerem. - Freya vagyok!
- Tessék?!
- Azt mondtam, hogy a nevem Freya! - kész. Feladom. Mi ez a borzalmas ricsaj? Ez nem zene!
- Ja! Szia, én pedig Andrew! - és már ment is tovább.
Igyekeztem beletörődni, hogy ez így szinte lehetetlen lesz, ezért inkább kerestem egy asztalt, ahova letelepedhetek.
*
-
Matt! Hallod? Épp arról pofázok neked, hogy anyám ki akar rakni abból a
kurva házból, mert már megint nem tetszik neki semmi! Honnan az
istenből találjak munkát? - löktem arrébb a kezeit, amivel éppen a
derekamat próbálta felfedezni.
- Nem kellett volna ott hagynod az állatkertet.
- Ha-ha, milyen vicces vagy! Megnéztem volna, te hogy mész vissza oda dolgozni.
- Itt van mondjuk Lenának a Kiscsillag... Tudod. Biztos szívesen felvesz, csak légy vele kedves, meg türelmes.
- Én legyek vele kedves?! Matt te tök megőrültél.
Idegesen
ellöktem magamtól majd rágyújtottam egy cigire. Éreztem, hogy engem
figyelt. Óvatosan ránéztem és nem bírtam ki, hogy ne nevessem el magam.
- Elmész hozzá?
- Olyan vicces az arcod, amikor aggódsz.
- Freya!
- Matt.
-
Tudom, hogy tök hülyén hangzik, de amíg nem teszed félre a büszkeséged,
hogy segítséget kérj Lenától, addig akár ide is költözhetsz.
Ledermedtem.
Most komolyan arra kért, hogy lakjunk együtt? Ilyenkor mi a helyes
válasz? És, hogy lehet kedvesen elutasítani? Hiszen mi nem is vagyunk
együtt! Vagyis nem tudom. Én Zacky-t szeretem! De közben Mattel dugok.
Ezt szépen összehoztad magadnak, Freya.
- Még ma elmegyek hozzá. Vagy
holnap - mosolyodtam el végül és közelebb hajoltam hozzá. Kezeimet
gyengéden rásimítottam a mellkasára és hagytam, hogy ajkainkat
összeérintse.
*
És akkor ott volt Sidney. Nem az egyetlen
és utánozhatatlan, de ott volt teljes nagyságában, méghozzá Lena házában
és váratlanul. Elfelejtettem, hogy mit akartam Lenától, meg hát előtte
mégsem kérhetek ilyet valakitől, akit még csak nem is bírok. Igazán
furán jött volna ki. Szóval, most Mattnél lakok és kézen fogva járkálunk
mindenhova.
Merengésemből egy ismerős hang térített vissza.
-
Hát, megint találkozunk. - Mosolygott rám Andrew, mire egy széles mosoly
terült szét az én arcomon is. A pub előtt álltunk és mindketten egy-egy
szál cigire gyújtottunk rá. Unalmas beszélgetésbe kezdtünk és
elgondolkodva figyeltem, ahogy beszélt. Mire észbe kaptam már a számomat
akarta elkérni, de ehelyett inkább gyorsan leléptem. A New York -
New York Hotel felé sétálva egy szép állapotú Mattbe botlottam.
- Freyaaaa - mondta nagy mosollyal, majd az ölébe kapott és megforgatott. Kétszer is.
- Te meg minek örülsz? - mosolyodtam el kedvesen, aztán persze támaszthattam Mattet, amíg visszanyerte az egyensúlyát.
- Yay, hát úgysem hiszed el, basszus.
- Matt. Mondd el.
- Megsúgom.
- Súgd meg.
Közel
hajolt a fülemhez, a bőrömön éreztem a leheletét, meg az orromban az
alkohol szagot. Legszívesebben átkaroltam volna a nyakát és nem
eresztettem volna.
- Nyertem - mondta ki ezt az egyszerű szót, amivel
sikerült belém fojtania a lélegzetemet is. Az események itt hirtelen
felgyorsultak. Egymás kezét fogva sétáltunk be az egyik pubba és mikor
legközelebb elhagytuk már a fények elmosódtak, mindenki hirtelen
szerethetőbbnek tűnt és Mattbe kellett kapaszkodnom, hogy járni bírjak.
-
Úúúú. Nézdnézdnézd. Erre nincsenek szavak, annyira tökéletes. Nekem ez
kell! - mutattam az egyik kirakatban álló ruhára és berángattam Mattet a
boltba. Természetesen tökéletesen mutatott rajtam a fekete és zöld
estélyi ruha és nézd! Még a karkötőmhöz is illik. Ezen fellelkesedve
vigyorogva megvártam míg Matt kifizeti a ruhát, amit az Istenért se
vettem volna le magamról, majd tovább sétáltunk. Színesebbnél színesebb
utcákon sétáltunk keresztül kéz a kézben és nevetgélve.
- Nem mondod, hogy itt tényleg valami bál van?
Bementünk
és tényleg az volt. Mindenki báli ruhában, pezsgős poharak mindenki
kezében, meg valami idétlen zenekar a színpadon. Több sem kellett nekem,
Mattet a kezemnél fogva beráncigáltam a táncparkettre és megpróbáltam
feldobni a hangulatot. Unalmaaaaas.
- Gyere - nevettem és
felugrottam az asztalra, Mattet természetesen magammal rántva. A
csípőmet rázva próbáltam minél szexibb tánc mozdulatokat produkálni, de
úgy tűnt ez nem mindenkinek jött be. Két mogorva képű biztonságiőr
lépett elénk. Pont olyanok, mint a kaszinóbeli faszi volt, csak ezek
valamiért idegesebbnek tűntek.
- Kérem jöjjenek le onnan - szólt az egyik, hozzá nem illő hanggal, ezért felnevettem.
-
Kérd szépeeeen - nevettem és felrúgtam a puncsos tálat, majd tovább
táncoltam, bár a zenekar már rég leállt és minket nézett. Mindenki
minket nézett. Nos, több sem kellett nekik, másodperceken belül
repültünk is kifelé a teremből. Ott álltunk nevetve az egyik
mellékutcában és nem tudtuk mi tévők legyünk.
- Te Freya. Hol vagyunk?
- Gőzöm sincs.
Megfordultam, hogy rágyújtsak, mikor Matt karjai szorosan magához húztak.
-
Örülök, hogy te vagy itt velem - suttogta rekedten a nyakamba. Képtelen
voltam gondolkozni, vagy válaszolni valami értelmeset. Szembe fordultam
vele, kezeimet az arcára simítottam és óvatosan ráharaptam az ajkaira.
- Erre örökre emlékezni akarok!
Hirtelen
nyitottam ki a szemeimet és enyhe fej fájásom volt. Ez pedig nem mást
jelenthetett, mint hogy még mindig az alkohol hatása alatt voltam, vagy
nem voltam teljesen kiütve előző éjszaka. A másodikat simán
megtagadhatom, mivel még azt sem tudom, hogy hol vagyok, szóval
mosolyogva kényelembe helyeztem magam Matt karjaiban. Kezemet
rásimítottam a csuklómon pihenő karkötőre. Láttam Lena milyen nagy
szemekkel bámulta, mikor kikaptam Syn kezéből. Igazán aranyos kis darab.
Jaj, talán odaadom majd neki, és akkor boldogságában még az is
elfelejti, hogy utál és megkérdezhetem őt a Kiscsillagról. Éles fájdalom nyilallt a csuklómba, miközben az ékszerrel játszottam.
- Mi a...
A
karkötő alól pár kósza csík látszódott ki. 'Emlékezz'. Ez állt a
csuklómba varrva. Elmosolyodtam és bár még nem tudtam, mire kellett
emlékeznem, megfordultam és Matt mellkasára feküdtem. De ott is megakadt
valamin a tekintetem. Egy friss, eddig nem látott, enyémhez hasonló
tetoválás virított a mellkasának bal oldalán. Emlékezz. Az arcára
tekintve láttam, hogy félszemmel már engem figyelt.
- Te emlékszel? -
kérdeztem és az arcába nyomtam a csuklómat, hogy ő is jól megnézhesse,
majd ujjaimat óvatosan végig futtattam az övén. Hangosan felnevetett,
amit egy biztos nemnek vehettem.
