39. fejezet - - Lena Holden.

Az út közepén bukdácsoltunk. A szeret teljes andalgásunkat csak néha-néha zavarta meg pár kocsi.

- Na mit szólsz hozzájuk?

- Rev faszagyerek, van benne spiritusz. Együtt kell lógnunk.

- Feltétlenül. Na jó akkor most merre? - nevetgéltem.

- Itt jobbra aztán egyenesen. NEMIS! Inkább. Öhm.

- Aha, szerintem is.

*

Pontosan két nappal és huszonháromperccel ezelőtt.

Itt van és már soha többet nem megy el. Megígérte, hogy még egyszer nem fog egyedül hagyni, és én hiszek neki.

- Kész a reggeliiiiiiii! Tojás meg ilyen sajtos izé. Úgy érzem megállíthatatlan vagyooooooooooooook!

- Büszke vagyok rád. Ezt az itteni barátaidtól tanultad? - kérdezte gúnyosan. - Ah, alig várom már, hogy visszamenjünk New Yorkba.
Még nem találkozott egyikükkel sem. Igazából amióta itt van ki sem mozdultunk a hajócskámból, pontosabban az ágyamból. 

- Ja, igen. Azt mondtam nekik, hogy a drog miatt kerültél börtönbe. - próbáltam figyelmen kívül hagyni az elvágyódását. Még nem közöltem vele, hogy itt maradunk....

- Na mi az szégyellsz?

- Csak nem értenék meg... Itt mindenki olyan unalmas és buta, hogy kiakadnának rajtad. - nevettem.

Kopogtattak.

- Vársz valakit?

Alig nyitottam résnyire az ajtót Freya bepasszírozta  magát rajta és levegővétel nélkül dőltek belőle a szavak.

- Figyelj, segítened kell. Lena tudom, hogy utálsz meg ilyenek de leszarom, te is szarj le nem érdekel de ez most fontos, szia Sid. - és akkor megállt. Csak bámulta a pasimat és elkezdtem félni, hogy ott esik össze a hajóm csinos kis nappalijában. - SIDNEEEEEEEEEEEEEY! - kiáltotta el magát és egyenesen Sid karjaiba rohant.

-Yaaaaaay. Mi vaaaaaaan? - pislogtam nagyokat.

- Úristen, el sem hiszem. Azt hittem sohasem látlak többé. - mondta remegő hangon, engem figyelmen kívül hagyva - Freya.

- Nekem mondod? Nőttél pici lány! Hogy bírod?

- Oooké. Én is nagyon örülök nektek, MI VAN? - teljesen zavarban voltam. Nem tudtam mit kezdeni a ténnyel, hogy a szerelmem és és... és Freya régen dugtak. Mert biztos vagyok benne. Hidd el ha láttad volna őket... Olyan sokáig ölelték egymást, hogy majd meg pusztultam.

Örömködtek még egy kicsit maguknak aztán Freya hirtelen rám nézett.

- Most mennem kell.

- De...

- Mindegy nem érdekes. Megoldom.

Amilyen hirtelen jött úgy is távozott, Siddel értetlenkedve néztük egymást.

- Amikor bejött tényleg nagyon kétségbeesettnek tűnt... Szegény.

- Ja, szegény. Honnan ismeritek egymást? - Csak bámult és egyáltalán nem áll szándékában megszólalni. - Jól van nem kell válaszolnod.

- Féltékeny vagy?

- Nem dehogyis, hülye vagy?

- Ami azt illeti eléggé, de hisz ismersz.

- És akkor mi van ha az vagyok?

- Őt is én tettem heroin függővé. Fúh ez milyen szarul hangzik már.

Csodás, még egy közös dolog bennem és Freyában.

Soha nem felejtem el azt a napot. Fent voltunk a tetőn és mindenki önkívületi állapotban feküdt, kivéve engem. Én mindenféle tablettát toltam akkoriban de egyszer sem szúrtam meg magam. Én? Dehogyis. Aztán már nem működtek a dolgok, lépkedtem a sok kábult között és nem éreztem szinte semmit. Ezt el is meséltem Sidnek, aki hatalmas kiabálásban tört ki, hogy márpedig ez van, és ne merjek még rá se gondolni. Addig kérleltem, hogy végül ő segített rajtam egy szúrással. Természetesen senki nem úgy kezdi, hogy na én most H-s leszek. Én megvoltam róla győződve, hogy semmilyen fizikai függőség nem fog kialakulni. Aztán éreztem a testben szétáradó gyönyört és egészen hamar rájöttem, nekem erre szükségem van. Az első mámor kitartott kábé egy hétig, és amint teljesen kitisztultam hitetlenkedve beszélgettem magammal. Igen Lena, ez az amire egész életdben vártál. Eszembe sem jutott, hogy többet nem nyúlok hozzá hiszen eltüntette a fájdalmat ami kínzott és gyötört. Nem éreztem többé semmi olyat ami számomra kellemetlen lett volna. Elfelejtettem, hogy volt valaha egy anyukám.

- Gyere már, kevertem valami finomat. Naaaaa. Van benne ilyen zöld lötty meg JD's aztán ez az izé ami mentolos. Ő egy csaj akit valaha ismertem. Most már semmi közöm hozzá. - mondta mélyen a szemembe nézve.

Mindent tudni akartam. Hogyan találkoztak? Meddig voltak együtt? Miéééért? Jézusom, és mit látott benne? De nem kérdeztem semmit, csak hagytam, hogy a méregdrága pia csússzon.

Amíg távol volt azon agyaltam, hogy elmondjam-e neki, hogy mennyi pénzem is van valójában. Jól átgondoltam és eldöntöttem, hogy ezt szépen eltitkolom előle, kinyitjuk a boltot és boldogan élünk amíg meg nem halunk. Mondanom sem kell. Még aznap amikor hazajött - igen, mondhatom azt, hogy haza - olyan piákat vettünk amiket még azelőtt sohasem kóstoltunk és egy amolyan eldobod-az-agyad gitárt. Alig várom már Syn reakcióját.

*

Egész éjjel a várost jártuk, egész izgalmas volt - mondjuk Siddel minden az. Mikor már hajnalodott, és annyira lejártuk a lábunkat,  hogy már nem is éreztük feltettem a nagy kérdést.

- Na, hogy tetszett?

- Szépnek szép csak kibaszott unalmas.

- Ez kell most nekünk.

- De, ezek az emberek itt nem ismerik Lena Holdent.

- Új életet kezdtem - mosolyogtam és mindig még mindig és tovább....

- Fejezd be. - csókolta le számról a művi vigyort.

- Figyelj szívem, jó lesz. Újra együtt Sid és Nancy. Csak most LA-ben, tiszta lappal, új barátokkal akik nem úgy néznek rád mint egy gyilkosra. Jó lesz.

Újra megcsókolt és tudtam, hogy ennek itt még nincs vége. Csak rám hagyja az egészet.

Reggel 10 óra volt, Revék házához vettük az irányt, Sid feltétlenül beszélni akart vele. Biztos benne, hogy nyerő hármas lennénk ha együtt mozognánk, a verekedés csak megerősítette ebben.

Hosszas várakozás után Raven egy hatalmas borral teli pohárral a kezében nyitott ajtót nekünk.

- Háhá, Sid Vicious és a bááámulatos Lenaaaaaaaaaa. Már úgy hiányoztatok, komolyan srácok. Gyertek csak beljebb.

Sid megölelte a totál elázott csajt majd kivette a kezéből a poharat és betámogatta őt a saját nappalijába. Egyedül nem nagyon ment neki.

Ott ültünk a kanapén, a mellkasára hajtottam a fejem és beszívtam az illatát ami bódítóan hatott. Csend volt. Raven káromkodott egyet a konyhában mert eltört valamit, Sid pedig kötelességének érezte, hogy segítsen neki.

- Mi van veled? Jól vagy? - kérdeztem halkan.

- Nem, de ne csinálj úgy mintha érdekelne.

Zacky egy hihetetlenül boldog, jópofa figura. Igaz viccet mesélni nem tud, annyi baj legyen. A lényeg az, hogy senki nem nézi ki belőle, hogy komoly problémái lennének. Gondolok én itt lelki eredetű faszságokra amik lassan kínozzák az embert. Lehet gyorsan kínozni? Na mindegy. A srác nincs rendben magával, és a jóképű vigyora mögött egy riadt kisfiú lakozik akit nagy gonddal rejteget az emberek elől. Most is itt ül várja, hogy Raven annyira lerészegedjen, hogy nyugodt szívvel megkefélhesse.

- Ha akarod beszélhetünk, bármikor! Én itt vagyok.

- A tegnapi ruhátokban vagytok. - mondta szemrehányóan Zacky.

- Mikor jön már? Azt mondtad nem sokára itt lesz! - kiabáltam.

- Nyugalooooom. Csak sörért ment le Revdrágám. - felsóhajtott. - Amúgy Sid, te mindig úgy néztél ki mint Sid? Jaj ez annyura vicces. Szóval érted amúgy meg mi a neved? De komolyaaaan. Én amúgy szeretem a Sex Pistolst, te is basszusgitáros vagy?

Vicces, de jómagam sem tudom Sid igazi nevét. Ha jobban belegondolok semmit sem tudok róla ami fontos lenne egy normális ember számára. Tudod úgy tartják, hogy akkor ismersz egy embert ha feltudod mondani a kartonlapján lévő adatokat... Igazából nem sok témát tudok felsorolni amiről valaha is beszélgettünk volna. Egyszerűen nem emlékszem. Tudom, hogy volt, hogy napokig egy rohadt kocsiban utaztunk, sokat lógtunk a bandával, mentünk koncertekre és ingyen mászkálhattunk a vidámparkban.... De egyetlen párbeszéd sem rémlik a kapcsolatunkból. Úgy látom a múltamat mint egy ütött kopott, fekete-fehér némafilmet. Néha meg-megakad, van amikor teljesen elmegy a kép és kénytelen vagyok megütögetni a TV tetejét, hogy újra visszajöjjön egy arc vagy táj.
- És az nem zavar, hogy amíg te börtönben voltál Lena fűvel fával dugott?
- Nem. - egymásra néztünk Siddel és nevetni kezdtünk. 

- Nézzétek kikbe botlottam! - tépte fel az ajtót Rev hatalmas hanggal, utána Matt és Freya topogott be kézen fogva.

- Hali - intettem egyet.

Freya szépen fel volt öltözve, és ebben most semmi gúnyt nem kell érezni. Hetek óta először igényesen lépett emberek közé.

Rev amint meglátott elkapta rólam a tekintetét és bement a konyhába lepakolni.

- Megyünk a partra? - kérdezte Matt teljesen feleslegesen, mert egyértelmű, hogy mennek. És én is meg Sid is. Mert ezek itt mindig 'mennek a partra' .

A vízhez vezető úton Matt telefonált még Synéknek is, hogy jöjjenek. Tényleg, nekem beszélnem kell Lizzel, már el is felejtettem. Raven kellemetlenül hangos részeg....
Ledobáltuk a cuccainkat a szokásos helyre és mindenki nagy vetkőzésbe fogott. Én csak ültem és bámultam őket. Sid amint levette a felsőjét mindenki számára kiderült, hogy az ő sztorijai igazak voltak és nem csak mesék.

Az egész testék olyan hegek borítják amiket még orvos nem látott, kötszer nem érintett. Láttam Ravon, hogy hihetetlenül próbálja nem nézni őket mégsem tudja megállni... Nekem tetszik. Biztos ez is valami beteges kattanásom, de én imádom őket, imádom azt is ha verekednek körülöttem, imádom azt ahogyan a sebekből elevenen buzog a vér.... Mattnek is van jó pár karcolása. Emlékszem egyszer megvágták Sid nyakát egy sörösüveggel. Na akkor megijedt ő is meg én is, a kórház meg ki volt zárva, de másnap valahogy felkelt mindenki....

Matt, Rev és Zacky a tökéletesen napbarnított és tetovált testükkel, valamint Sid a hófehér, vékonyka kis punk álltak felettem. Rajta természetesen még mindig ott díszelgett a nyakkendője. Soha nem veszi le.

- Szívem, azt hittem börtönben voltál... - nevettem. - Ott általában így mennek be az emberek, majd kétajtós szekrényként végzik. Mit csináltál te ott? Ott voltál te egyáltalán?

Miután tudomásul vették már nagyon sokadjára, hogy nem tudok úszni befutottak a vízbe és egy jó ideig nem is láttam őket. Sid irtó hamar beilleszkedett közéjük, aminek nagyon örültem. Neki ez mindig ment, egy-két poén, bevágja a laza srácot, és mindenki megtűri maga mellett... Haragudni rá egyszerűen nem lehet. Ő alig több mint egy nap alatt elfogadtatta velük magát míg én még mindig kívülállónak érzem magam.

Bő fél óra múlva leült mellém Freya, én cigivel kínáltam őt amit készségesen el is fogadott.

- Ő rántott bele a szarba, mégis akkor voltam a legboldogabb az életemben.

- Ismerős.

Ez volt az első igazi pillanatom Freyával amikor nem akartam beleverni a fejét sehová sem. Együtt fújtuk a füstöt, egész meghitt volt. Mennyire kibaszott kicsit ez a hatalmas világ.

Amíg a többiek gyerekeket megszégyenítően élvezték a vizet mi hoztunk kaját Freyával a közeli pizzázóból. Fura de most annyira jó minden, hogy Freyára sem tudok haragudni. Örülök, hogy ideköti még valami Sidet rajtam kívül. Bár majd megöl a kíváncsiság, hogy mégis mi volt közöttük.

Egész jól telt a nap, változatos volt mivel mindig más ült oda hozzánk megpihenés gyanánt. Egyedül Rev nem jött egyszer sem. De nem is bántam. Valahogy azt láttam rajta, hogy szégyelli magát. Nem nagyon akart hozzám szólni, viszont Siddel hatalmasakat röhögött. Nem értem.

- Most örülsz, mi? - kérdezte Liz mosolyogva.
- Nem akarom magam nyálasan kifejezni de amióta itt van még a sörnek is jobb íze van, Raven kedvesebb a füstölőimnek pedig erősebb az illata. És te hogy vagy?
Mély levegőt vett.
- Syn nem olyan amilyennek képzeltem. - miután a szavak hirtelen kiszaladtak a száján összeszorította a szemét melyből könny csordult ki.

írta Coooooooookie.