66. rész - Howard - Liz Soars


posted by ani;

No comments

Ne, már megint ez, jaj, ne… Hát nem bezártak minket megint a fürdőszobába?! Lena ötlete volt nyilván, hát sosem csalódhatok benne kellemesen, csak rosszul?
- Ez egy nagyon szar vicc gyerekek! KINYÍRLAK TITEKET! – Syn kicsit ittas is volt na meg alapból mérges, mivel egész nap egymást piszkáltuk, nekem meg már az agyamra ment és akkor bezárnak ide… mondjuk meglepően nagy ez a fürdőszoba a házukhoz képest. De azért elég kicsi. Főleg éppen most.

- Szerintem most nem kéne kiszakítanod az ajtót a helyéről. HALLJÁTOK? NEM KÉNE, HOGY MEGINT KISZAKÍTSA AZ AJTÓT A HELYÉRŐL.
- Jó, neked meg nem kéne kiabálnod, sérti a fülemet. Ja és most ne is keresd a gyógyszereket a szekrényben, mert már az összeset lenyúltad… elmebeteg ribanc.
- Mit mondtál?! – na jó ez azért erős volt én meg nagyon mérges.
- Hát szótagoljam is? – vigyorgott az arcomba, miközben felé lépdeltem.
- Nem. Vagyok. Elmebeteg. Ribanc. Egyik sem.
- Oh, igen? Pedig sikerült bebizonyítanod! Az utóbbit például akkor, amikor… - úgy pofon vágtam, hogy belesajdult az egész kezem. Nem is sajnáltam. Na jó, egy kicsit. Az ajtóban kb. az összes házban-tartózkodó felszisszent, nyilván hallgatóztak.
- És most bebizonyítottad az elsőt is. Te nem vagy normális HÁT HOGY ÜTHETSZ MEG ENGEM?!
- Hogy mondhatsz nekem ilyet? – közben már a felső karomnál rángatott, egy kicsit azért megijedtem, mert hihetetlen dühöt láttam a szemeiben.
Folyamatosan ordibáltunk.
- Nem elég, hogy a fél állammal lefeküdtél, nyilván nem voltak olyan jók mint én, de hogy még Sidre is ráakaszkodsz…
- Annyira öntelt vagy! És mire fel??? Komolyan azt hiszed, hogy szép vagy?!
- Nem hiszem, hanem tudom. Ahogy te is! De Siddel nagyon leereszkedtél…
- MI A FASZOM hát honnan veszed te ezt a Sid dumát, megint féltékeny vagy, vagy mi van? – vágtam mellkasba, úgy jó dühösen.
- Dehogy vagyok, nézz már magadra! – elkapta a csuklómat és jól megszorította. Nagyon fájt. Syn nagyon erős.
- Előbb te, csak el ne hányd magad a képedtől!
- Na jó, engedjetek már ki, mert megőrjít ez a hülye kurva…
- Minek neveztél megint?! – akartam megpofozni, de kivédte sajnos… - Hát hogy lehet ilyet életed egykori szerelmével tenni? – nem akartam, hogy lássa, hogy már nehezen bírom ezt a kiabálást, eltoltam magamtól. Aztán lökdösődés, én a mellkasát ütöttem az ökleimmel, ő pedig meglökött és beleestem a kádba, de hirtelen ötlettől vezérelve megnyitottam a vizet és az arcába eresztettem. Szerintem ez egy jó ötlet volt, mert alig bírt magához térni. Na jó, nem volt az, mert utána felrántott a kádból (jelzem majdnem kiszakadt a karom) és hirtelen nekilökött a falnak, pontosan magával szembe.
- … és az szerinted hogy esik nekem, hogy fűvel-fával dugsz az orrom előtt, és el is meséled?
- Te nem ezt csinálod?! Jó, nem meséled el, de mással hencegsz!
- LIZ NE DUGJ VELE MERT ELMONDOTT MINDEN KURVÁNAK TEGNAP ESTE! HALLOD? NE LEGYÉL BUTA! – kiabált be valaki, bár igazából nem ismertem fel a hangját, és az sem segített, hogy Syn az izmos és formás testével hozzápréselt a falhoz. Felnéztem rá, ő kényszerített. Uralkodott rajtam. A csípője teljesen leszorított, bár valószínűleg meg sem tudtam volna mozdulni, úgy elvesztem a gondolataimban. A gondolataimban, Synről. Még talán az idő is megállt. Hihetetlen érzés volt, ahogy nagyképűen vigyorogva nézett le a szemeimbe, belenézett a lelkembe szinte… Aztán észhez tértem és jól beletérdeltem. Eltaláltam.
- HOGY ROHADNÁL MEG TE…
- Azt hiszed, hogy bármit megtehetsz? Persze, azt csinálsz velem, amit akarsz, aztán jól kiröhögsz, mert te vagy Synyster Gates…
- Ez kurvára fáj…
- … és csodálatosan gitározol…
- … hagyjál már…
- … és mindenki oda van érted! – össze volt görnyedve, így könnyebben arrébb tudtam lökni. Olyan jól esett…
- Oké, ezt most befejezted. Mi a faszom ütött beléd? Még a legnemesebb pontomat is bántani kell?! – lépett elém felháborodva, majd a kezeimet leszorítva újra a falhoz préselt. Figyeltem, ahogy a vízcseppek a hajszálain mozgolódtak. Beletúrtam volna.
- Te annyira menő vagy. Te egy igazi gitár-isten vagy. Tökéletes a hajad, az arcod, a tested… Csak azt nem tudják, belül milyen vagy. – érdeklődve figyelt, meglepte, hogy nyugodtan beszélek hozzá. Itta a szavaimat.
- Milyen vagyok belül? – suttogta szinte a számba.
- Azt csak én tudom. Még a hideg is kiráz, látod? Emlékszel még, mikor igazán szere…
Megcsókolt. Lágyan, aztán hirtelen váltott vad tempóra. Valami hihetetlen érzés fogott el… Mint amikor a kezedbe kapod azt a dolgot, amiért annyit epedeztél… A kezei bejárták az egész testem, én pedig beletúrtam a hajába. Pont, ahogy elképzeltem.
Annyira hiányzott ez már. Mind a kettőnknek. Bár egyikőnk se merte bevallani még magának sem… de én most rájöttem. A fellegekben jártam.
Hirtelen lekerült rólam minden ruha, természetesen rajta sem volt már, és a még mindig folyó víz alá álltunk. Még mindig mennyország. Libabőrös lettem, ahogy a nyakamat csókolgatta, ahogy a kezei a testemet fogva tartották, ahogy a szemembe nézett… Mind a ketten kábák voltunk egymástól. Ez egy hihetetlen kapcsolat közöttünk…
Hiába lett ránk zárva az ajtó, azt hiszem nem jövünk ki egyhamar. Az már senkit sem érdekelt, hogy valaki még mindig hallgatózik…

*

Késő estére járhatott, mikor leamortizálva, teljesen kifáradva kimásztam Syn szobájából. A többiek nagy része még mindig a nappaliban üldögélt és ivott. Hála az égnek Zackyt nem láttam…
- Azt hiszem megérte bezárni titeket.
- Nagyon fáj a karom, a csuklóm, a hátam, a többit nem is sorolom, Synről meg ne is beszéljünk, drága Rev…
- De azért jól tudott teljesíteni, remélem…
- Hah, afelől semmi kétség…
Idejét éreztem, hogy haza induljak. Az ajtó előtt viszont belebotlottam Lenába, a lépcsőn ült és cigizett.
- Szívesen.
- Lena, ez még rosszabbul is elsülhetett volna…
- Ugyan, Liz, te sem gondolod komolyan. Mind tudtuk mi lesz a vége. És ez kellett is nektek, nem? Dehogynem. Szóval hagyjál, szia.
- Most mit vársz? Hogy megköszönjem? Miért vagy velem ilyen? Hát olyan kedvesen érdeklődöm irántad, te meg úgy csinálsz, mintha…
- … mintha nem akarnám, hogy Sidnél köss ki.
- MICSODA.
- Hát te kérted el a… mi van.
- Nem is beszélgettünk mostanában, Sidről meg pláne. Hogy jön ő a képbe?
- Hát de nem… mindegy.
- Mi van vele egyébként? Tudsz róla valamit?
- Hagyj. Békén.
- … úgy beszélnék vele, legalább a számát megadhatnád!
- Szerintem most húzz el innen, de úgy nagyon gyorsan.
Ajjaj, ez elég furcsa volt, biztosan beszedett valamit. Meg biztosan megviseli ez a Sides dolog. Kíváncsi vagyok, mi lett Siddel. Azóta még szóba sem hoztam Lena előtt, ez az első alkalom.
Hazaballagtam, miközben néha hátrapillantottam Lenara, aki feltűnően elfordult, majd elnyomta a cigijét és jól becsapta maga mögött az ajtót.

*

Reggel teljesen kipihenten ébredtem, bár egy-két testrészem azért sajgott, de nem érdekelt… Megijedtem, mikor belém hasított a tudat, hogy tegnap a fürdőszobában, Syn és én… gőzöm sincs mi lesz ebből a helyzetből.
Leballagtam a konyhába, készítettem egy jó erős kávét, majd eszembe jutott, hogy fel kellene hívni a szüleimet. Szívesen meglátogatnám őket…
Boldogan tettem le a telefont, mindenki jól van, hiányzom nekik, nemsokára találkozunk. Remélem tényleg nemsokára.
Már dél körül járt az idő, mikor eszembe jutott, hogy ma este valami Haner-buli lesz, amire ki kell öltözni, és szépnek kell lenni, és este kilencre kell menni és ünnepelni kell… Gyorsan átnéztem a szekrényem, ami igaz, hogy tele volt rengeteg oda való ruhával, de nekem most új kell. Egy olyan, amitől mindenkinek leesik az álla. Főleg Brian álla. Haha.
Gyorsan felhívtam Ravent, hogy jöjjön már el velem vásárolni, meg közben meséljen, hogy mi a helyzet, egy óra múlva találkoztunk is. Ők most együtt vannak Revvel, és Rav arca most pont olyan, mint amilyennek nagyon-nagyon régen láttam. Kisimult, mosolygós, szinte ragyog. Hát ha Rev teszi őt ilyenné, akkor tegye még sokáig…  Nem is olyan sokára már a kezemben fogtam az eddigi legszexibb ruhámat. Ma este kilenc. Késni fogok fél órát. Ma este fél tíz.
Miután hazavittem Ravent, úgy döntöttem, meginvitálom Zackyt egy kávéra. Természetesen ráért, a gitárosboltban találtam meg. Egy puszit nyomott az arcomra köszönésképp, majd csak simán, egymás mellett sétáltunk a legközelebbi kávézóig.
- Na és milyen az új kiszemelted?
- A micsodám?
- Hát gitárod. Nyilván azt néztél magadnak a boltban.
- Jaaa, hogy ja. Hát… elég menő. De majd meglátod. Fel van szerelve mindenféle… - jó, ennyire nem értek a gitárokhoz, de hadd mondja. Nagyon sokat beszélt a gitárokról.
- Nézd, kb a felét értem annak, amit mondasz. De rátérek a lényegre. Én nagyon jól éreztem magam veled…
- Én is veled…
- De tudom, hogy Feyáért vagy oda.
- Te pedig Synért.
- MICSODA.
- Jaj Liz, nyilvánvaló, a szexuális életünk fantasztikus, de a szíved nem értem dobog.
- Milyen romantikusan fejezed ki magad.
- De nem így van? És az igazság az, hogy… akármennyire is nagyon bejössz, és jó veled, úgy érzem, mi nem illünk össze. Lélekben, tudod. De szeretlek amúgy.
- Én is szeretlek! De Zacky… én nem vagyok szerelmes beléd.
- Én sem beléd. Remélem nem törtem össze a szíved vagy ilyesmi…
- Nem. Remélem én sem a tiéd…
- Nem.
- Adj egy cigit gyorsan.
Hát erre nem is tudom, mit mondjak. Nem úgy alakult a beszélgetés, ahogy vártam, de a lehető legjobban jött ki. Felnevettünk. Tényleg szerettem Zackyt, de ő csak egy barát, aki egy lányért epedezik, titokban. Nekem meg úgy néz ki bejött a képbe Syn…
Elköszönésnél a fenekembe markolt és egy csókkal váltunk el.

*

- Halóóóó, remélem kész vagy, mert nyitva volt az ajtó és bejöttem, hogy mehessünk Syn partijára, vagy az apukája partijára, vagy tök mindegy, bulizzunk! – hallottam meg Raven hangját a nappaliból. Kilenc múlt hét perccel, épp elkészültem a sminkemmel, és már fel is voltam öltözve.
- Megyek drágám, addig szolgáld ki magad! Találsz vodkát a hűtőben.
Indulás előtt a teli üvegből csak félig teli lett.

Ez a bizonyos parti valami fura helyen volt, még jó, hogy kocsival mentünk. Vagyis nem olyan jó, mert összefuthattunk volna a rendőrökkel így ittasan, de nem történt semmi baj, szóval a meghívóinkkal szépen betipegtünk jókedvűen a hatttalmas buliba.
Elég láma buli volt.
Valószínűleg Mr. Haner, Syn apja köszöntött minket, azt hiszem egyszer már láttam őt, de kiköpött olyan, mint amilyen Syn lesz később. Gondolom. Mr. Haner nem tudta levenni a szemét a dekoltázsomról, Raven ott hagyott, majd egészen addig a melleimhez beszélt, amíg Syn oldalba nem lökte az apukáját.
- Menj már inni, apa! Tök részeg vagy. Szia Liz, örülök, hogy eljöttél. – kezet csókolt. Syn. Nekem. Smokingban volt.
- Én… köszönöm a meghívást…
- Rendkívül csinos vagy ma. Egy italt esetleg?
És így telt az egész este. Hazudok… nagyjából éjfélkor megint megtalált PapaGates, mindenáron egy búcsúcsókot szeretett volna tőlem (ugyanis Liz volt a felesége, akitől elvált), de nem voltam elég részeg hozzá. Hála Freyának. Nem tudom mi ütött belé, de akárhányszor inni mentem, jött, és elbeszélgette az időt, de úgy, hogy nem tudtam inni sem tőle. Igazából nem érdekelt a hablatya. Olyan furcsa volt, olyan feszült, mint aki tele van titkokkal. Sosem fogom őt jobban megismerni.
Éjjel kettőkor Syn átváltozott úriemberből vadállattá a hálószobámban.

*

- Hogy MICSODAAA… de én nem vagyok ügyvéd! Hát honnan tudjam… minek? Hogy került oda? Jaj, már megint a Pete-ügy? Jó, várj, felébredek.
Ó, igen. Matt telefonált, Freya a rendőrségen ül, valaki felnyomta. Van egy tippem, bár Matt nem árulta el. És most tőlem várnak segítséget ügyvéd-ügyben… csak a szüleim ügyvédek. Hm, nekem is jelentkeznem kell lassan az egyetemre, lejár az egy szabad évem vagy mi.
- Syn, ébredj, Freyat lecsukták.
- Hol izgat ez engem…
- Hát gondoltam, mivel megdugtad egyszer, talán érdekel…
- MI VAN.
- Tudok róla, ne aggódj. Nem sikerült elhitetni velem. JÓ OKÉ BEFEJEZTEM NEM HOZOM FEL TÖBBET csak ne nézz így, mert így nem vagy olyan szép. Köszönöm.
Kimentem a teraszra egy bögre kávéval, természetesen egy hosszúra elnyúlt reggeli csók után (nagyjából dél múlt fél órával), és visszahívtam Mattet, hogy mondjon el mindent, amit tud.
- Jó, kerítek egy jó ügyvédet. Igen, már van is ötletem. Jó, sietek!!! Hát nyugodj már meg, mit izgulsz ennyire?
Az a bizonyos ötlet az egykori barátom. Hihetetlen tehetséges a szakmájában, rendkívül okos, udvarias is, és ez mellett eléggé sármos. Amolyan tökéletes-öltönyös-pasi. Mikor hazaállítottam vele, a szüleimet meggyőzte a tökéletes fogsorával a tökéletes férj-jelöltségről. Meglepően sokáig, egy évig együtt voltunk, de sajnos tovább nem működött a dolog és nem is sajnos.
- Howard, szia, rég hallottam felőled! Hogy vagy?
- Elizabeth! Öröm hallani! Minden a legnagyobb rendben, remélem veled is szintúgy.
- Természetesen. Howard, a segítséged szeretném kérni egy kedves barátom ügyében. Nem jársz esetleg Huntington Beach felé? Szívesen meginnék egy kávét veled.
- Los Angelesben töltöm a hetemet, amolyan megbeszélések folynak, de a nap nagyrészében ráérek. Ha tudok, segítek nektek szívesen, mikor gondoltad, hogy találkozzunk?
- Amikor neked megfelel. Lehetőleg hamar, ha nem probléma!
- Dehogy, megértem. Ma délután négy órakor? A helyet te mondod meg!
- Tökéletes. A címet sms-ben küldöm!
- Nagyszerű. Liz, örülök, hogy hívtál.
- Én is örülök, Howard. Akkor négykor!
Jaj, egészen máshogy beszélek vele, mint normál esetben. Fel kell készülnöm négyre, elő kell szednem a legjobb formám… De nem is tudom, miért teszem. Talán Matt miatt. Freyaval mi annyira nem is vagyunk jóban… Igazából valószínűleg csak nagyon kedves vagyok.


*

- Istenem, de régen láttalak! – öleltem meg Mr. Howard K. Sternt udvariasan a kávéházban. Igen jó barátságban maradtunk.
- Elizabeth, igazán jól nézel ki! Csak úgy ragyogsz. Gyere, foglalj helyet. Már kértem neked egy cappucinot, ahogy régen…
- Milyen figyelmes. Köszönöm!
És ott bájcsevegtünk, ő kifogástalan öltönyben, én pedig az egyik méregdrága elegáns ruhámban. Jól éreztem magam ilyen öltözetben.
Howard volt az a férfi, aki az igazi amerikai példa a tökéletes családapára. Jól menő karrier, hírnév, sárm, meglehetősen nagy vagyon, aztán egy kissé butább feleség, majd gyerekek. Tökéletes gyerekek. Howard most szebben nézett ki, mint valaha. Először a kezét vettem figyelembe, ritka az ilyen ápolt férfi kéz. Aztán a haja. Dús, barna és csak úgy csillog a napfényben. Minden hajszál a helyén. Az arcbőre meg… valószínűleg több évtized múlva is ilyen gyönyörű bőre lesz, tudom, hogy mindig gondosan ápolta. Aztán ahogy elmosolyodott, és kivillantak a fogai…
- Liz, előbb magadról mesélj. Milyen az életed itt? Emlékszem, mikor átköltöztél ide, nem is szóltál szinte senkinek. Ez nem érintett túl jól…
- Igen, sajnálom is. Talán tényleg szólnom kellett volna. De minél előbb el akartam jönni…
- Menekültél?
- Inkább megvalósítottam egy álmot.
- Milyenek a barátaid? Vannak, ugye? Bár sosem esett nehezedre ismerkedni, tudom… És hol laksz? Remélem a szüleidet rendesen látogatod!
- Igen, természetesen. Egy gyönyörű házban lakom, később szívesen meg is mutatom majd… Mesélj te. Legutóbb azt hallottam, gyűrű került a kezedre… eljegyezted az egyik középiskolai osztálytársunkat. Jaj, nem jut eszembe a neve…
- Patricia.
- Oh, igen. Mikor lesz az esküvő?
- Valószínűleg azt nem hallottad, hogy szakítottunk is. Szóval se gyűrű, se barátnő…
- De nem tűnsz miatta szomorúnak, ez jó.
A bájcsevej után áttértünk Freya ügyére. Kénytelen voltam neki elmondani az igazat, bár rettegtem attól, hogy mit hisz, milyenek az én barátaim… Próbáltam is célozgatni rá, hogy Freya nem is annyira az.
Syn eközben kétszer is hívott, de kinyomtam, remélem nem gyújtotta fel a házat vagy ilyesmi. Szerintem azért ég, mert tudja, hogy kivel találkozom. Nem baj.

Howard vállalta az ügyet, újabb találkozót beszéltünk meg, aztán mennie kell vissza LA-be. Megköszöntem az italt, kedvesen megöleltük egymást, és mindketten távoztunk két ellenkező irányba.

Leave a Reply