I've been locked inside your heart-shaped box for weeks.
- Én csak, nem tudom... Olyan nehéz megismerni az embereket. Úgy értem, akarni megismerni őket.
- Engem ismersz.
- És nem mintha nagy elvárásaim lennének, mert nincsenek. Talán velem van a baj. Mert tudod... Egy kicsit nehéz eset vagyok...
Jimmy mosolygott. Mintha egyetértene, így én is elmosolyodtam.
- Túl sokat beszélek néha, tudom.
Sóhajtva a táskámért kaptam, majd kivettem belőle a dohányt és a csavart cigihez való papírt, filtert.
- Nem kéne... Nem kéne lassítanod egy kicsit?
- Hogy mi?
- Hát... tudod. Azok az üvegek - mutattam a mellette levő felhalmozódott alkoholos üvegekre. - Egy kicsit... tudod, túlzásba vitted az ivást mostanában.
- Valamiben meg kell halni - rántotta meg a vállát, majd meghúzta a következő üveget. Rosszul éreztem magam miatta, de nem akartam nyaggatni emiatt. Majd beszélek Mattel, hogy figyeljen oda rá vagy valami. Törődtem Jimmyvel és tudom, hogy valamennyire ő is velem. Szépen elhelyeztem a dohányt a papírban majd a számhoz emeltem és végig nyaltam, ahogy azt kellett. Csodáltam még a tökéletesre sikeredett rollie-t, majd a számba tettem és rágyújtottam.
- Te meg cigizel - mutatott rá.
- Ez teljesen két különb dolog!
- Igen? Kérlek, mesélj még erről - nevetett fel.
- Az alkohol teljesen megváltoztat. Még hogy az igazat mondatja veled? Bullshit. Olyanokat mondasz tőle, amiket azelőtt soha nem mondtál vagy rosszabb esetben tettél volna. Felkavar. Míg a dohány nem. És valamiben amúgyis meg kell halni! - vágtam rá jobb kifogás híján.
Nevettünk.
Figyeltem, ahogy halkan dobolt a kanapé karfáján, majd egy idő után bevette a Jack Daniel's-es üveget és a sörösdobozt is.
- Hol a faszomban vannak mááááááááááár - terült el végül a kanapén. Ma este valami banda megbeszélés lesz. A'sszem Matt talált valami koncertet, vagy ilyesmi, nem tudom. Jó lenne őket újra látni a színpadon. Kínosan megforgattam a szemem miközben Jimmy elkezdett beszélni valamiről. Emlékszem, hogy említette Mattet, meg Syn-t is. Valami olyanról beszélt, amit fiatalabb korukban tettek. Vicces lehetett, mivel ő felnevetett. Én is felnevettem, mintha tudnám miről van szó, de ugye nem nagyon tudtam, mivel őt figyeltem. A szája széle mosolyra húzódott és csak mesélt, közben a kezével a kanapén dobolt továbbra is.
- Van nálad valami? - kérdeztem hirtelen.
- Hogy van-e nálam valami? Priceless. - Nevetett és feljebb ült.
- Mármint drog, tudod.
- Raven. Basszus... Rav, figyelj. Tudom, hogy talán... talán félreértetted a dolgokat, amiket erről mondtam neked. Hogy félreértettél mindent, amit erről mondtam... Hogy azt hiszed, ez jó mikor...
- Szeretem amikor Rav-nak hívsz - mosolyogtam bambán és meghúztam az asztalon lévő üveget.
- Mi ...
- Barátságosan. Rav. Tudod...
Felnevetett és megrázta a fejét. Nem tudom. Igen, komolyan gondoltam, hogy látni akarom, hogy van-e nála valami. Fű vagy valami erősebb drog. Hogy kipróbálnám-e?
- Tessék - sóhajtotta és az asztalra dobott egy zacskót, ami fehér porral volt tele.
- Hogy... óh..
- Na miaz? Próbáld ki! Nem túl sok, de tudok szerezni többet is, csaak felhívom ezt a számot és...
- Mi? Nem! Tedd el a telefont! - suttogtam pánikolva.
- Most mi az, Rav? Gyerünk! Szedj erős drogokat velem! Gyerünk, dörzsöld az ínyedbe!
- Te jó isten... - elképedtem. Kezdett idegesíteni, hát mit hisz? Hogy csak ennyit akarok? Függővé válni vele?
- Vagy szívd fel. A fürdőbe csináld, ott sima a csap felület... - felpattantam a helyemről és idegesen lelöktem az asztalon heverő zacskót a földre. Nem akartam, hogy azt higyje ilyen könnyen az övé leszek. Hogy azt mondja csináljuk és én rögtön bele megyek... Pár percig farkas szemet néztünk, majd elkapva a tekintetemet kirohantam a házból.
Hát mindig én rohanok el, ő meg magabiztosan ül és vigyorog... Ahogy a belvárosban sétáltam a boltok mellett hirtelen egy vörös folt tűnt fel. Egy ismerős vörös hajrengeteg. Visszaléptem pár lépést és végre teljes nagyságában láthattam be a Kiscsillag kirakatábóla. Lena állt ott, egy gyerek - meg annak az anyja - mellett, szemet forgatva. Pont úgy állt nekem, hogy azt sem vette észre, amikor beléptem az ajtón. Körül néztem a kis helyiségben. Rengeteg édesség és cukor választéka közül választhattam volna, bár egyiksem érdekelt. Lena miatt jöttem. Tudtam, illetve tudom, hogy vele úgysem fogom tudni tisztázni, hogy miért csinálta, amit csinált, mégis itt voltam és válaszokra vártam...
- Most akkor a triple chocolate cookies-ból adjak vagy a nyalókából? - Sóhajtotta türelmetlenül a gyerek anyjának.
- Legyen mindkettő - mondta a nő idegesen, majd sietve fizetett és távoztak is.
*
- Megvagy! - ordította mögöttem valaki és megérintette a vállam.
- Liz! Hát, te meg hol voltál? - ordítottam a fülébe. Egyik kezemben sör volt a másikkal meg közelebb húztam magamhoz.
- Bocsi a késésért... Dolgom volt.
Bólintottam, bár úgyis mindenki tudja, hogy inkább nem volt sok kedve ehhez az egészhez és biztos csak a lelkiismerete miatt jött el. Lena sehol, Freya is eltűnt és Liz is csak néha-néha tűnt fel az utóbbi időkben.
- Jó végre őket újra ott látni, ahova valók - nevetett Liz, majd közelebb lépett a színpadhoz és onnan nézte Synt. Vagy Zacky-t. Sóhajtottam és elindultam valamerre. Liz itt van, már mindenki hepi, hogy nem csak Raven jelent meg.
Egy újabb cigire gyújtottam rá, mikor bent elcsendült a zene és az Avenged Sevenfold befejezte a koncertet.
- Raven! Mit csinálsz te itt? Vége a koncertnek, gyere... - kapta el a kezem Liz és visszarángatott. A színpadot elhagyva benyomakodtunk az öltözőbe.
- Jaj, nagyon jók voltatok srácok! - mosolygott Liz, majd Syn-t arrébb lökve Zacky nyakába ugrott. Syn arcáról lehervadt a mosoly, felkapta a gitárját és elhagyta a helyiséget. A többiek is szépen lassan elkezdtek oszlani - ma este valami csodával határos módon a Vengeance házba mennek -, míg én csak álltam ott megkövülve. Mattnek nyomtam egy puszit az arcára, mikor elhaladt mellettem, Johnny pedig kapott egyett a szokásos vállba ütögetésből. Nem kell tudniuk, hogy a második felét a koncertnek a pub előtt állva töltöttem, azon gondolkozva, hogyan léphetnék le észrevétlenül. Addig gondolkoztam míg azt vettem észre, hogy Jimmyvel maradtam. Csak egy farmer volt rajta, a pólóját még a koncert elején ledobta magáról. Óvatosan elpakolta a dobverőket. Egyik kezében egy táskával, a másikban pedig egy doboz sörrel indult el a kijárat felé. Csak útközben vette észre, hogy én is ott vagyok még és minden egyes mozdulatát figyelem.
- Vengeance-hez megyünk. Gyere - nevetett és előkapott egy szivart, bár nem gyújtotta meg. Mindössze öt másodpercembe tellett, míg odarohantam hozzá. Kezéből kiesett a táska és a sörösdobozt is eldobta, hogy elkaphasson, így a szoba nagyrésze a keserű alkoholban úszott. Combommal erősen tartottam magam a csípője körül, kezeimmel egyre közelebb húztam magamhoz. Gondolkodás nélkül csókoltam, a kezei bejárták a hátamat, majd visszatértek a combomhoz és erősen markoltak. Óvatosan eltoltam magamtól, hogy levegőhöz jussak, ő meg felnevetett.
A házban senki nem volt, mikor beléptünk és bár ezt kihasználhattuk volna, a szobája felé lökdöstem. Felkaptam a whiskey-s üveget a földről és meghúztam. Grimaszolva felényújtottam, ő meg engedelmeskedve ivott. Magához rántott, szinte letépte rólam az inget. Végig nyújtóztam az ágyán, míg ő minden egyes porcikámon végig simított. Beleremegtem. Combommal görcsösen szorítottam magamhoz. Heves mozgásunk közben megbillentettem az üres üveget az éjjeliszekrényen, az pedig hangos zajjal a földön landolt. Felnevetett. Egyszerre mozogtunk, egyszerre sóhajtottunk fel és egyszerre mosolyodtunk el. Homlokát az enyémhez nyomta. Szemei csukva voltak, arcát megvilágította az apró résen beszűrődő hold fénye. Egy sóhajjal ledobta magát mellém, én pedig magamra húztam a szürke lepedőt. Nem szóltunk semmit, bármilyen szó felesleges lett volna. Egyenletes szuszogása törte meg az éjszakai csendet. Összehúztam magam és egy pillanat alatt már álomba is zuhantam.
Hangos zaj törte meg a reggeli idillt. Jimmy álmos morgása mosolyt csalt az arcomra, majd lelöktem az ágyról jelezve, hogy ez a telefonja lesz és vegye már fel.
- Baszd meg, Raven.
- Hm-mh. Vedd már fel, basszus.
- Akárki is vagy, remélem a pokolban fogsz megrohadni, amiért felkeltettél - szólt bele a telefonba. Bár csend volt és rögtön az első hangból rájöttem, hogy Lena volt a vonal másik végén, nem értettem tisztán, amit mondott. Az utolsó mondata viszont megrémített. A kezeim még mindig a szám előtt voltak, elnyomva az apró sikolyt, mikor Rev letette a telefont. Lena vidám sikítása az agyamban visszhangzott.
- Nem segítettem neki... Freyát bevitték az rendőrségre.
