Matt lakásán ébredtem. Volt olyan ’kedves’, hogy az egész
taxival megtett utat végig kiabálta, hogy nem mehetek ilyen állapotban egyedül
haza. A saját házamba, a hajómba. Kisétáltam a konyhába, ahol Matt épp
fekvőtámaszokat csinált félmeztelenül. Amint meglátott elindult felém.
- Ne, csináld még! – Nevettem.
- Kérsz kávét?
- Aha.
Megvizsgáltam a székben ülve a lakását. Meglehetősen tiszta volt és igényes, persze nem olyan amerikai pszichós, mint Syn szobája.
- Hány óra van? És miért nincs órád a falon?
- 11 körül lehet és van egy a fürdőben.
- A fürdőben… - ismételtem.
Újra keresztülnéztem a nappaliján, amikor megcsillant valami ezüstös dolog a kanapén. Egy párna alól lógott ki. Odaszaladtam és a kezembe kaptam.
- Matt miért van egy bilincs a lakásodban? Ez rendes, igazi? Tök nehéz.
Ráraktam az asztalra a kávém mellé és tovább röhögtünk.
- El sem hinnéd, mennyire feldobja a dolgokat. Ja, várj, gondolom Siddel azért nem csináltátok, mert ő már egészen hozzászokott a börtönben.
Pillanatnyi hatásszünet, belekortyolok a kávémba, ő is a sajátjába.
- Bocs, ez még korai.
- Csak nyugodtan. Túl vagyok rajta, nem érdekel, leszarom.
- Szerintem meg, nem akarsz róla beszélni? Nem csinálhatsz úgy mintha semmi sem történt volna.
- Dehogyisnem. És most fogom magam, megköszönöm a kávéd és már itt sem vagyok.
A sírás környékén voltam. Természetesen. Megmarkoltam a táskámat és az ajtó felé vettem az irányt amikor éreztem a csuklómon a bilincs kattanását.
- Nélkülem nem mész sehová.
Szembefordultam a nagy testével, majd felnéztem az arcára és ő mosolygott, aztán egy könnyed mozdulattal eldobta a kulcsot a háta mögé. Ez akár szép pillanat is lehetett volna, egy igazi lélegzetelállító, de én megrántottam a karom két káromkodásom között, ami csak rontott a helyzetemen. Még jobban rászorult a kezemre a bilincs.
- Most jobban utállak, mint Sidet.
- Ennek örülök. – Majd elindult a hálószobája irányába, én pedig kénytelen voltam őt követni.
- Jó, de ígérd meg, hogy utána elengedsz. – Mondtam unott hangon, készen egy gyors menetre.
- Költözz hozzám!
- Jaj, várj had nevessem ki magam. Hűűű. Matt, ó Mattie. Nem, neeeheeeem, a-a, biztos, hogy nem. NEM. NEM. NEM. Neeeeeem dehogyis.
- Megfelelt volna egy nem is, de köszönöm. Szóval mikor cuccolsz át hozzám?
- Matt az egyetlen értékes dolog az életemben a hajóm.
- Csak képzeld el tök jól ellenénk. Elhajtanám reggelente a pasijaidat, nézhetnéd ahogyan fekvőtámaszozom. De most komolyan. Ez nem a te döntésed, hanem az enyém. Szükséged van valakire, és az most én vagyok.
- Költözz te hozzám!
- Nem.
- Utálom az ellentmondást nem tűrő hangod, és azt is, hogy azt hiszed, te jobban tudsz mindent, és azt is, ahogyan mindent az irányításod alatt tartasz és, hogy bármi gondja van valakinek hozzád fordul, mert te egy erős magabiztos pont vagy, aki nem hagyja, hogy Syn egy kurvával dugjon vagy, hogy Jimmy túl sokat igyon, és azt is utálom benned, hogy sosem panaszkodsz és ha kell egy kortyot sem iszol, csakhogy vigyázni tudj ezekre a balfaszokra és miért jöttél velem New Yorkba? És most miért nem vágsz a szavamba? Utálom, amiért ilyen nyugodtan nézel rám mosolyogva és azt is, hogy szükségem van rád és még mindig itt vagy mellettem mikor más már nem.
A szívem kalapált, hevesen vettem a levegőt és bámultam az utálatos arcába.
- Heey drágám, megjöttem! – Szólt kintről a női hang és némi kulcscsörömpölés. – Ja, hogy nyitva van.
Ránéztem Mattre ő meg a plafonra. Mi történik most pontosan ?
- Ugye hiányoztam?? - Törte ránk az ajtót… Freya.
Ránk nézett, arcáról tisztán le lehetett olvasni a meglepettséget, majd a hitetlenkedést, aztán a dühöt és a dühöt, ami egyre közelebb jött felém és megmarkolta a hajamat, ami rám rántotta Mattet.
- Ez nem az aminek látszik ! Ez csak poén, én ez nem az. – Tiltakozott Matt.
- Ja, ezért nincs rajtad póló. Hogy is gondoltam, hogy kibírod szex nélkül és én hülye még ajándékot is hoztam neked, és baszdmeg ezzel a ribanccal pont vele. Lena te egy fertő vagy, egy betegség ami rátelepszik az emberekre és mindenki próbál tőled megszabadulni de nem tudunk !! TAKARODJ VISSZA NEW YORKBA AZZAL A SZERENCSÉTLEN PASIDDAL EGYÜTT ! Te meg seggfejkém, a cuccomat Ravenékhez hozd. Remélem Lena téged is jól átbasz, mint itt mindenkit. Sok boldogságot!
Becsapta maga után az ajtót, a szavai visszhangoztak a fejemben, mozdulni akartam de nem tudtam Matt miatt.
- Nincs kedvem beszélni róla.
Hátradőlt az ágyon s ezzel magával rántott engem is. Nem állhattam szó nélkül.
- Azért vicces volt, láttad a szemöldökét, hogy rángatózott?! Amúgy meg… Itt lakik? Ti komolyan együtt voltatok, vagytok? Ahh fáj a hajaaaaaaam, ribanc.
- Hát… Látod. Most már biztosan nem vagyunk együtt. Figyelj Lena ez fontos, ha valaha is megakarnám növeszteni a hajam, öljetek meg! Komolyan mondom. – Visszahunyta a szemét.
- Nem akarom megzavarni a meditálásodat Matt, de nagyon kell pisilni, szóval kinyitnád ezt a szart ?
- Ne, csináld még! – Nevettem.
- Kérsz kávét?
- Aha.
Megvizsgáltam a székben ülve a lakását. Meglehetősen tiszta volt és igényes, persze nem olyan amerikai pszichós, mint Syn szobája.
- Hány óra van? És miért nincs órád a falon?
- 11 körül lehet és van egy a fürdőben.
- A fürdőben… - ismételtem.
Újra keresztülnéztem a nappaliján, amikor megcsillant valami ezüstös dolog a kanapén. Egy párna alól lógott ki. Odaszaladtam és a kezembe kaptam.
- Matt miért van egy bilincs a lakásodban? Ez rendes, igazi? Tök nehéz.
Ráraktam az asztalra a kávém mellé és tovább röhögtünk.
- El sem hinnéd, mennyire feldobja a dolgokat. Ja, várj, gondolom Siddel azért nem csináltátok, mert ő már egészen hozzászokott a börtönben.
Pillanatnyi hatásszünet, belekortyolok a kávémba, ő is a sajátjába.
- Bocs, ez még korai.
- Csak nyugodtan. Túl vagyok rajta, nem érdekel, leszarom.
- Szerintem meg, nem akarsz róla beszélni? Nem csinálhatsz úgy mintha semmi sem történt volna.
- Dehogyisnem. És most fogom magam, megköszönöm a kávéd és már itt sem vagyok.
A sírás környékén voltam. Természetesen. Megmarkoltam a táskámat és az ajtó felé vettem az irányt amikor éreztem a csuklómon a bilincs kattanását.
- Nélkülem nem mész sehová.
Szembefordultam a nagy testével, majd felnéztem az arcára és ő mosolygott, aztán egy könnyed mozdulattal eldobta a kulcsot a háta mögé. Ez akár szép pillanat is lehetett volna, egy igazi lélegzetelállító, de én megrántottam a karom két káromkodásom között, ami csak rontott a helyzetemen. Még jobban rászorult a kezemre a bilincs.
- Most jobban utállak, mint Sidet.
- Ennek örülök. – Majd elindult a hálószobája irányába, én pedig kénytelen voltam őt követni.
- Jó, de ígérd meg, hogy utána elengedsz. – Mondtam unott hangon, készen egy gyors menetre.
- Költözz hozzám!
- Jaj, várj had nevessem ki magam. Hűűű. Matt, ó Mattie. Nem, neeeheeeem, a-a, biztos, hogy nem. NEM. NEM. NEM. Neeeeeem dehogyis.
- Megfelelt volna egy nem is, de köszönöm. Szóval mikor cuccolsz át hozzám?
- Matt az egyetlen értékes dolog az életemben a hajóm.
- Csak képzeld el tök jól ellenénk. Elhajtanám reggelente a pasijaidat, nézhetnéd ahogyan fekvőtámaszozom. De most komolyan. Ez nem a te döntésed, hanem az enyém. Szükséged van valakire, és az most én vagyok.
- Költözz te hozzám!
- Nem.
- Utálom az ellentmondást nem tűrő hangod, és azt is, hogy azt hiszed, te jobban tudsz mindent, és azt is, ahogyan mindent az irányításod alatt tartasz és, hogy bármi gondja van valakinek hozzád fordul, mert te egy erős magabiztos pont vagy, aki nem hagyja, hogy Syn egy kurvával dugjon vagy, hogy Jimmy túl sokat igyon, és azt is utálom benned, hogy sosem panaszkodsz és ha kell egy kortyot sem iszol, csakhogy vigyázni tudj ezekre a balfaszokra és miért jöttél velem New Yorkba? És most miért nem vágsz a szavamba? Utálom, amiért ilyen nyugodtan nézel rám mosolyogva és azt is, hogy szükségem van rád és még mindig itt vagy mellettem mikor más már nem.
A szívem kalapált, hevesen vettem a levegőt és bámultam az utálatos arcába.
- Heey drágám, megjöttem! – Szólt kintről a női hang és némi kulcscsörömpölés. – Ja, hogy nyitva van.
Ránéztem Mattre ő meg a plafonra. Mi történik most pontosan ?
- Ugye hiányoztam?? - Törte ránk az ajtót… Freya.
Ránk nézett, arcáról tisztán le lehetett olvasni a meglepettséget, majd a hitetlenkedést, aztán a dühöt és a dühöt, ami egyre közelebb jött felém és megmarkolta a hajamat, ami rám rántotta Mattet.
- Ez nem az aminek látszik ! Ez csak poén, én ez nem az. – Tiltakozott Matt.
- Ja, ezért nincs rajtad póló. Hogy is gondoltam, hogy kibírod szex nélkül és én hülye még ajándékot is hoztam neked, és baszdmeg ezzel a ribanccal pont vele. Lena te egy fertő vagy, egy betegség ami rátelepszik az emberekre és mindenki próbál tőled megszabadulni de nem tudunk !! TAKARODJ VISSZA NEW YORKBA AZZAL A SZERENCSÉTLEN PASIDDAL EGYÜTT ! Te meg seggfejkém, a cuccomat Ravenékhez hozd. Remélem Lena téged is jól átbasz, mint itt mindenkit. Sok boldogságot!
Becsapta maga után az ajtót, a szavai visszhangoztak a fejemben, mozdulni akartam de nem tudtam Matt miatt.
- Nincs kedvem beszélni róla.
Hátradőlt az ágyon s ezzel magával rántott engem is. Nem állhattam szó nélkül.
- Azért vicces volt, láttad a szemöldökét, hogy rángatózott?! Amúgy meg… Itt lakik? Ti komolyan együtt voltatok, vagytok? Ahh fáj a hajaaaaaaam, ribanc.
- Hát… Látod. Most már biztosan nem vagyunk együtt. Figyelj Lena ez fontos, ha valaha is megakarnám növeszteni a hajam, öljetek meg! Komolyan mondom. – Visszahunyta a szemét.
- Nem akarom megzavarni a meditálásodat Matt, de nagyon kell pisilni, szóval kinyitnád ezt a szart ?
*
Rendeltem 3 pizzát, két kínait, szerencse sütiket és sört. Nem is tudtam, hogy azt is szállítanak házhoz. Talán egy hete a kaja a legnagyobb társaságom. Sid arcképével kelek, fekszem. Gondolok rá egyfolytában. Gyönyörűen-tiszta gyűlölettel. A ruháit odaadtam a halászoknak a kikötőben, a gitárjait beledobáltam az óceánba, a tőle kapott verseket, dalokat elégettem. Azt hiszem nemsokára képes leszek emberek közé menni. Azt is elterveztem, hogy kinyitom a Kiscsillagot! Szinte már el is felejtettem, hogy tulajdonosa vagyok egy édességboltnak. Igen, mint látod próbálom terelni a gondolataimat. Sidről is és Mattről is. Elég furcsa volt eljönni tőle, aztán megígérni, hogy vissza megyek, de mégsem tettem. És azóta nem keresett…
A futár srác után pár perccel érkezett egy váratlan vendégem: Syn.
- Te vagy a legbátrabb a csapatból? Téged küldtek érdeklődni, hogy megöltem-e már magam?
- Azt mondta Rev hozzam el a cuccát, ami itt maradt és hoztam párat ami Sidé.
- Brian Haner én szexelni akarok veled! – Letettem a kezemből a pizzát és elindultam felé.
- Nagyon hízelgő, de sietnem kell, mert apámnak segítek helyszínt keresni a partijának, és valljuk be te is láttál már szebb napokat. Eljöhetsz, ha akarsz. – Hadarta gyorsan.
- Lesz kaja?
- Lesz, és kiöltözős a buli szóval vegyél fel valami szépet. Tudod valami ruhát, mondjuk zöldet az megy a szemedhez.
- SYN FELTUDOK SZÉPEN ÖLTÖZNI !
- Holnap után 9re gyere, még nem tudom hová majd írok.
- Nem kell Rev cucca?
- Mindegy.
Miután elviharzott arra az elhatározásra jutottam, hogy muszáj magamból emberilényt varázsolni, el kell hagynom a komfortzónámat és meglátogatnom Revet. És a többieket… Belenéztem a tükörbe majd gyászoltam a valaha volt arcom és neki kezdtem a festésnek mázolásnak. Összeszedtem Jimmy ruháit, de közben rá kellett jönnöm, hogy a felét kidobáltam, mert azt hittem, hogy a Sidé.
Liz hívott… Először kinyomtam aztán visszahívtam, de leraktam, végül megint ő hívott. Fő a határozottság.
- Hogy vagy? – Kérdezte részvéttel a hangjában.
- Már alig várom a holnapi nagyszabású Haner-partit. – Nyögtem ki hirtelen.
- Azt fogjuk megünnepelni, hogy elvált a harmadik feleségétől!
- Hurrá, erre inni fogok! – Még a hangom is egészen elváltozott.
- Syn mondta, hogy nem vagy túl jól. Én szívesen átmegyek hozzád, ha beszélgetni akarsz vagy valami. A háttérből valami ordítást hallottam.
- KUSSOLJATOK MÁR TELEFONÁLOK CSINÁLJATOK MAGATOKNAK PALACSINTÁT !! Jaj, bocsi csak tegnap iszogattunk kicsit nálam – nevetgél – és hát, inkább nem mondok semmit. Vicces volt, meg huncut. Szóval, hogy bírod? Bepasizunk holnap?
- Azt hiszem egy ideig jobb egyedül.
- Persze, amúgy tudsz valamit Sidről? Meg… Mondjuk valami elérhetőséget, mert hívtam, de idegen vette fel…
Próbáltam ignorálni a tényt, hogy hívta. Az én Sidemet.
- Nem.
- Figyelj már. Akkor ti most váltok Siddel?
- AKKOR GONDOLTÁL VOLNA ERRE AMIKOR A SZÁDBA VOLT A FARKA!
*
Csak másnap vittem át Jimmy ruháit.Kopogtam, benyitottam egy kis hatásszünet, mindenki arcán a meglepettség majd ’Heey üdv újra a Földön’ kiáltás.
Rev a kanapé egyik felében, Syn az asztalon Johnny pedig a földön ült.
- Ne, ne álljatok fel, felesleges. Jimmy itt vannak a ruháid.. Vagyis a ruháid egy része. Kértek sört?
Hoztam! Meg kínai kaját is és füvet.
- Egy istennő vagy!!!
- A FÖLD LÁVA ÉS JOHNNY MEEGÉÉÉGETT! – Kiabálta felém röhögve Rev.
Raven előbújt a konyhából és meg sem állt Rev karjaiig. Átölelték egymást, aranyos csókot váltottak és vettek egy-egy sört. Hmm, ez új. Vagyis régi, újra forog a régi lemez. Liz lépett ki a fürdőből aki öleléssel üdvözölt és azt mondta meséljek el mindent. Úgy tett mintha nem is telefonált volna, mintha meg sem történt volna. Lehet, hogy nem is beszéltünk?
- Nem nagyon tudom mit kellene mesélnem.
- ARRA KÍVÁNCSI HOL VAN SID! – Kiabálta Syn.
- Befognád végre? Már nagyon elegem van belőled!
- Szivi, amíg az én házamban vagy kénytelen vagy elviselni engem is!
- Nem is a te házad!
- A tied biztosan nem, mert akkor nem itt lógnál egésznap és nem ezt a pizzát ennéd!
- Annyira bunkó vagy, undorodom tőled!
- Annyira bunkó vagy, undorodom tőled! – Utánozta Syn vékony nőies hangon kissé affektálva.
- Nem is így beszélek!
- Nem is így beszélek!
A srácok láthatóan élvezték az előadást és nem akarták őket félbeszakítani így én is csendben maradtam. Syn nem bírt nyugton ülni az asztalon felállt és sörrel a kezében közeledett Lizhez akit ez egyre jobban tüzelt. Olyan volt, mint amikor a 7évesek udvarolnak egymásnak, meghúzgálják egymás haját aztán elfutnak. Csak ez most egy felnőtt változat, tele szenvedéllyel és ki nem mondott érzésekkel. Sokkal viccesebb.
- Ez megy minden áldott nap. – Szólalt meg Johnny.
Miután elcsendesedtek elmondtam nekik, hogy kinyitom a boltot aztán tovább terelődött a téma a nagy ’Haner-partira’, nekem meg támadt egy ötletem amit oda is súgta Revnek.
- Liz, kihoznád a fogkefémet a fürdőből? Kérlek! – Adtam ki az utasítást.
- Milyen színű? – Kiabálta bentről Liz.
- Lila, de szerintem inkább a szekrénybe raktam hátulra! – Rámosolyogtam Jimmyre, aki nagy lendülettel felállt, megragadta Synt, betuszkolta a fürdőszobába és rázárta az ajtót. Pontosabban rájuk.
- Ez egy nagyon szar vicc gyerekek! KINYÍRLAK TITEKET!
- Srácok nehogy kiengedjétek őket! Csak is szex után.
Jobbnak láttam ha elhagyom a helyszínt és veszek pár új ruhát magamnak.
*
Kilenc után félórával ott álltam a híres parti előtt, egy sor végén. Fogalmam sincs mi ez a hely, még a környéken sem voltam soha, de valószínűleg egy kanál többet ér itt az életemnél.
- A meghívóját legyen szíves.
- Umm, az a helyzet, hogy nincs, de közeli ismerősöm Mr. Haner.
- Igen, persze. A következőt!
- Várjanak! – Gyorsan szétnéztem és megláttam a cigiző Freyát az erkélyen. – Szólnának neki, ő ismer, kérem!
Szóltak, én meg vigyorogtam, első akadály le tudva már csak jól kell magam érezni. Ebben a szép ruhában.
- Freya megmondanád nekik, hogy engedjenek be?
Csak bámult rám.
- Még életemben nem láttam ezt a lányt, - azzal elfordult tőlem – ribanc.
Megmarkoltam a ruhámat és elindultam a parkoló felé hátha csak most jön meg valaki… Rágyújtottam, üldögéltem.
A következő dolog amire emlékszem az a kéz ami az arcomba csap.
- Végre!
- Ahh, már megint te? Mit keresek itt?
Csalódottan néztem körül Matt lakásában.
- Szívesen Lena. Nagyon örülök, hogy megköszönöd, hogy rád találtam a parkolóba és hazahoztalak, ÉN, és nem valami 60éves vénfaszi rabolt el, tényleg szívesen.
- Inkább raboltak volna el, legalább történt volna velem valami.
- Vettél be valamit?
- Biztos, mert nem emlékszem semmire, illetve, hogy miért vagyok itt, de az a RIBANC FREYA ÉN MEGFOJTOM. Nééééézd milyen szép ruhát vettem, gyönyörűen festek benne és én táncolni akartam, ANNYIRA MÉRGES VAGYOK.
- De miért nem jöttél be a partira?
- Oh, tudod. Elálmosodtam, a parkolóban jobban éreztem magam. AZÉRT, MERT AZ A KURVA AZT MONDTA, HOGY…
Megfogta a kezem, a nappali közepére vezetett és felvettük a lassúzó pozíciót.
- Táncoljunk.
- De nincs zene. Jaj, ne már.
Olyanok voltunk, mint a két főszereplő valami gagyi romantikus filmben, akikről már az elején tudod, hogy össze fognak jönni, de folyton baromságokat csinálnak és elkerülik egymást. Nevetséges volt, de valahogy nem érdekelt. Táncoltam a szép ruhámban, amit én vettem. Csak dülöngéltünk jobbra-balra hol jobban, hol kevésbé kapaszkodtam izmaiba, mint az izgatott kamaszok az első báljukon.
Reggel úgy váltunk el, hogy elugrok pár ruhámért a hajómhoz aztán ott leszek nála pár napot. Megígérte nekem, hogy olyan lesz, mint egy kirándulás.
Épp a kedvenc pistols-os pólómat raktam be a táskámba, amikor valaki dörömbölni kezdett az ajtómon.
- Megyek már! FREYA? Haha, na neeem.
Visszaakartam csukni az ajtót de ő nem hagyta és azonnal beszélni kezdett. Nem is értettem mit.
- Be kell engedned! Vészhelyzet van, tudod, hogy téged kérnélek utoljára de a picsába is segítened kell.
Lihegett, izzadt, egyszerűen lenyűgözött mennyire szét van esve.
- Pete! Pete miatt van, megint keres a rendőrség azt mondták beszélni akarnak velem már megint de én nem mentem, már a szüleimet is hívták és tudom, hogy baj van. A kurvaéletbe, tudom, hogy utálsz én is téged. De ha most segítesz nekem eltűnök az életedből örökre. Csak pár napig akarom itt meghúzni magam aztán elmegyek innen. Meglesz a pénzem meg minden. Oké? Figyelsz?
Próbáltam ijedtnek tűnni.
- Persze, maradhatsz. Nyugodj meg csinálok teát.
- Hol van itt a wc?
- Ott, arra.
Bement, felkaptam táskám és kimentem a hajóból. Mélylevegőt vettem, elszámoltam tízig. Biztos vagyok ebben? Biztos. Elővettem a telefonom és tárcsáztam. Azt a számot amit kiskorunk óta belénk neveltek a szüleink. Ha bármi baj van hívd azt, ők majd segítenek neked. Ha egy idegen tör be hozzád, ha olyat tudsz amit nem kellene…
- Rendőrség? Igen, be szeretnék jelenteni valamit.
írta Cookie.
