60. rész - Zuhanás - Lena Holden.

 -LENA VÉGRE ! Ott van Rav ?– üvöltött a telefonban Matt.
- Mi a faszom ? – Kérdeztem teljesen kómásan. Felültem, körülöttem még mindig aludtak a többiek.
- Azt hiszem. Eltévedtem, jóó ?  Elindultam a Central Parba de nem tudom most hol vagyok, mert. Legalább azt mond el, hol van a szállásunk.
Kitört belőlem a nevetés.
- Jaj, elnézést. Khm, képzeld a kőrengeteg közepén egy szabályos téglalap alakú Parkocskában barangoltál. Ami az 57. Utcától tart a 110.-ig. Keleten a Fith Avenue, nyugaton az Eight Avenue határolja. Megfelel ?  Ja és a Broadwayen szálltunk meg természetesen a Marrakech-ben. Így jó ?
Chop és Dan elkezdtek mellettem nevetni. Chop félmeztelenül egy farmerben feküdt valami plüssmacin,  hasán pedig Dan pihentette fejét. Chop játszott a borzas szőke hajjal. Különös az ő kapcsolatuk. Soha nem ismertem hozzájuk hasonló embereket. Semmilyen szóval nem tudnám magam kifejezni ha leszeretném írni mi is van közöttük. Az igazság viszont az, hogy nem is nagyon szeretném. Különlegesek.
- Hogy mi van ? Bocs, na nem figyeltem.
- Hol vagy most ? Figyelj kurvára ideges vagyok, nincs meg Raven, nem veszi fel  telefont.
- Greenwich Village, ha ez segít. Jaj bocs, hogy ennyit nevetek.
Imádtam itt élni, ez Manhattan művész részlege. Tele van portré festőkkel, zenészekkel, melegekkel meg ilyenek. Nagyon kedves emberek egytől egyig. Itt még a hajléktalan is értéket képvisel.
- De most hol vagy, mit látsz ? – Továbbra is nevettem.
- Mond meg a címet és odamegyek na ne nyaggass már.
- Naaa Matt, mond már hová jutottál.
- Mindenhol Lincolnt látok, most boldog vagy ?
- Teljesen.  Na kb negyed óra lesz az út taxival, hál’ istennek a west side-on maradtál. Na, mondjad a taxisnak, hogy 278 West 11th Street.

-          Még csak meg sem köszönte ! – Panaszkodtam Chopnak, aki már magára is öltötte a mindennapi viseletét. Valami idétlen színű öltönyt, csokornyakkendővel és szegecses nadrággal.
Lassan mindenki felébredt és elhúzott csak egy lány maradt aki a sarokban ült és a dzsekijével volt elfoglalva. Később kiderült, hogy egy macskát rejteget, de nem engedte, hogy megsimogassam. Nem is szeretem a macskákat, nem is tudom miért akartam megsimogatni.
 *

- Hol van ? – Rontott neki Matt Sidnek hatalmas lendülettel, mire ő leesett a székről. Észre sem vettem, hogy bejött. Öten ugrottak Mattre.
- Csillapodj ember !
- HÁT ILLIK EZT ? KÖSZÖNÉS NÉLKÜL FÉLBESZAKÍTANI EGY BESZÉLGETÉST AHOL HÖLGYEK IS VANNAK ? – Kezdett rá Chop.
- HOL VAN RAVEN ? MIT CSINÁLTATOK VELE ?
- Nyugodj máár leeee. Gyere igyál velünk.
- HOL VAN ? – Üvöltötte továbbra is.
- Az eszem megáll. Ki ez a vadember Lena ?
- Na ide figyelj. Jobb ha lehalkítod magad.
- Gyere ülj le közénk, mi kedvesek vagyunk veled ellentétben. Beszéljük meg ezt ember módjára.

Nagyon szép jelenet volt, ahogy mind az öten ráálltak és higgadtan csitítgatták. Alig bírtam ki nevetés nélkül.  Sid a földön maradt, meg sem próbált felállni. Matt arca pedig egyre vörösebb lett. Végül csak le ült, rögtön a kezébe is nyomtak egy sört.
- Jó fiú.
- Vedd le rólam a kibaszott kezed !
- Hmm, hol van Raven ? Kérdezed te…. – Mondta lassan, tagoltan Chop akit az alakításáért jelölni kellene valamilyen díjra.
- Igyál mááár ! – Veregette hátba Dan.
- Ha még egy ujjal hozzám érsz…
Chop kitűnően mérte fel a helyzetet, még egy perc és Matt szétver mindenkit a szobában.
- Raven Alex-szel van, valószínűleg a Wickedben.
- ÚÚÚÚÚÚÚÚ az a kedvenc bárom, – kiáltottam fel – a gyufa miatt ! – Fejeztük be egyszerre Dannel.
- Egy fából sok ezer gyufát lehet gyártani…. – kezdte.
- DE egy szál gyufa elpusztíthat egy egész erdőt !
Baromi büszkék voltunk magunkra, hogy még mindig emlékezünk rá.
A Wickedben minden rendelés mellé adnak egy levél gyufát. Régen azért jártunk oda, mert szükségünk volt rá és olcsó volt, aztán amikor befutottak a srácok már csak kedvtelésből.
- Arra emlékeztek amikor kitiltottak minket Sid miatt ?
Az egész társaság felnevetett, hogyan is lehetne azt elfelejteni….
- Hogy jutok oda ?  - Kérdezte idegesen Matt.
- Ja várj… Nem te vagy az aki eltévedett a Central Parkban ? Mer’ akkor sehogy !
- És elsétált a Lincoln Square-ig – csapkodta az asztalt Dan miközben nevetett.
Én is majd’ meghaltam a nevetéstől, Chop és Dan iszonyú jó fazon.
Matt rágyújtott és dobolni kezdett az ujjaival, bámulta a szoba falait. A lány továbbra is simogatta a cicáját, egészen kedvesek így együtt. Lehajoltam Sidhez, megcsókoltam és visszahúztam magam mellé. Dan belekezdett egy sztoriba, de szerintem kitalált volt.
- Indulunk már ?
- MEGIHATOM A WHISKEY-MET ? Köszönöm… - Mondta kelletlenül Chop.
Imádom ezt az embert.
A fiúk addig húzták az időt ameddig csak lehetett, aztán elindultunk a bárba. Nem volt messze csupán egy háztömbnyire,  egy jó öreg pincehelységben. Amint beléptünk az első dolog amit megláttam az Raven volt. Pedig olyan hangulatos hely volt azelőtt.
- Hál’ istennek  - sóhajtott fel Matt.
Ugyan egész repülő út alatt azt terveztem, hogyan tépkedem ki szálanként a ribanc haját, jobbnak láttam ha nem rendezek jelenetet. Olyan jól éreztem magam, hogy inkább hagytam a francba. Én a pult felé igyekeztem, Matt Rav felé sietett a srácok pedig szétszóródtak. Kértem 10 korsó sört, 10 felest és Chop szokásos whiskey-jét. Valaki megkocogtatta a vállam, mire én megfordultam és egy kis pofont kaptam. Nem volt nagynak mondható, fájni sem fájt túlságosan, de a szándék az megvolt.
- Mindenre emlékszem !  - Vágta a képembe Raven, mielőtt még ellökhettem volna magamtól.  – És köszönöm. – Azzal megölelt.
- Ez most olyan volt, mint egy rémesen giccses film jelenet. Azt hiszem most kellene mennünk a wc-be dugni.
Könnyed nevetés.
- Na segíts hozni ezeket, mert nem bírom.
Mielőtt az asztalunkhoz értünk volna lelassítottam.
- Ide figyelj, ha még egyszer egy ujjal is hozzáérsz Sidhez, beszélsz hozzá vagy ránézel… Megbánod, hogy nem dögöltél meg a pasiddal együtt.
Leültünk, Sidnek szóltam, hogy hozza még a többi piát és mosolyogtunk mindketten mintha minden a legnagyobb rendben volna. Egy sarok asztalhoz ültünk. Legbelül foglalt helyet Chop, mint a társaság középpontja, mellette ült a macskás lány, aztán Sid és Dan. Chop másik oldalán ültem én, mellettem Matt aztán Raven. Az idő múlásával még jöttek páran így egész hangos kis társaság lett belőlünk.
- És most igyunk arra, hogy már csak két év három hónap és Nick szabadul !
- És most arra, hogy Sidék összeházasodtak !
- És most arra, hogy megtaláltuk Ravent !
- Most arra, hogy Chop vagyok az elképesztően sármos férfi és örültök, hogy ismertek engem !
Matt nem sűrűn emelgette a poharát velünk… Aztán amikor Dan épp azt mesélte, hogyan tért vissza a földre, felállt, hogy ő most levegőzik egyet.
- DE EL NE TÉVEDJ ! – Szólt utána Chop, és az egész asztal harsogott a nevetéstől.
- Mi baja van ?
- Ez mindig ilyen anyámasszony katonája ?
- Igazi parti gyilkos.
- Minek hoztad magaddal ? – Záporoztak felém a kérdések.
- Nagy farka van.  – Válaszoltam, mire a cicalány felnevetett. Még ilyet se csinált az est folyamán. De mégis  ki is ő ? A cica kedvesen tekintgetett kifelé a dzsekijéből. Pedig én nem is szeretem a macskákat.
Már mindenki eléggé bevolt állva, beleértve engem is, és a zeneszerzésre terelődött a szó. Dan elkezdett dobolni a poharakon, Chop énekelgetett hozzá, Sid úgy csinált mint aki gitározik. Lehet szépen hangzik, de borzalmasak voltak, és mindez arra ösztönzött, hogy én is beszálljak mint szájharmonikás !
- ÉÉÉN TORTÁT AKAROK ENNI.
- ÉN IS !
- Lehet itt tortát kapni ?
- Én nem tudom, hát biztosan.
- Naaaaaaaaanc, kérdezd má’ meg.
- Felállok és hányok, komolyan mondom. Én nem megyek sehová.
Miközben győzködtek a fiúk egy ismerős hangra lettem figyelmes. Egy nevetésre. Lassan, hihetetlen lassan néztem fel az asztaltól. Egyszerűen nem akartam hinni a szememnek.
- Mi a faszom – esett ki a számon, ránézve Ravenre és kábé neki is ez járhatott a fejében.
- Szóval sziasztok, én vagyok Liz.
Hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy örüljek-e neki vagy sem, aztán gondoltam egyet, hogy baromi jó ez az este és szívélyesen üdvözöltem. Dan azonnal felállt és átadta neki a helyét, így Liz Sid mellé került. A fiúk érdeklődve figyelték az ismeretlen lányt és csüngtek minden szaván. Elmesélte nekünk, hogy is keveredett ide és megpillantotta Mattet és hű meg há most itt van. Chop természetesen egyből átvette a beszélgetést és próbált nem totál részegnek hatni és elvarázsolni pár trükkel Lizt. De ő inkább Siddel volt elfoglalva. Nem voltam vak, láttam ahogy egyszerre vesznek mély levegőt és vigyorodnak el. Ám amikor Liz mondhatni felsikított, jobbnak láttam távozni.
- Megyek tortáér’  !
- Na végre.
- Imáááááádduuunk.
Leültem a pulthoz és rágyújtottam. Nem akartam visszamenni az asztalhoz ahol Liz viháncol, smárol Siddel. Nem is értem miért. Úgy tíz perc múlva megmarkoltam a sóspereces tálat.
- Hol van Sid ? – Kérdeztem.
- Elment Lizt meghúzni. – Vigyorodott el Matt.
Lecsaptam az asztalra a pereceket.
- Nincs torta. Matt szólnál nekik, hogy indulunk tortát enni ?
Chop hangos vinnyogással fejezte ki örömét.
- Miért nem szólsz te ?
Szolidan rájuk törtem az ajtót.
- Ahh, állj már fel drágám, Sid húzd fel a nadrágod és gyere. – Megragadtam és kiráncigáltam a fülkéből.
- Mehetünk ? – Kérdeztem mosolyogva. – Oh, az isten szerelmére Liz legalább a szádat töröld meg !
Pár perc álldogálás után elindult a csapat. Chop nyakában Dannel rohangált, Matt átkarolta Ravent, Liz egyfolytában nevetett hol ezzel hol azzal, a macskás csaj pedig mögöttünk jött.
Épp egy híd végénél tartottunk amikor Sid lelassított és megállt. Kihajolt a korláton.
- Lena maradjunk itt. Kérlek. – Suttogta és karjaival egyre erősebben szorított magához.
- Na akkor ugrunk ? – Poénkodott Dan.
- HÁROMRA !
Mindenki nevetett és a korlátot markolászva bámulta a sok autót ami alattunk száguldozott. Mattel egymásra néztünk. Cipzár hangjára lettem figyelmes, a lány kitárta a karját kezében a cicával és hirtelen elengedte.  Összeszorítottam a szemem, valamennyien felszisszentünk.  Csönd volt.
- Nekem már nincs kedvem tortát enni. Menjünk haza.
A lány nem mozdult. Talán egész éjjel ott állt. Amíg a nap fel nem kelt.  Vagy még tovább.
- Na, ki merre ? Liz téged nagyon  szívesen meghívlak a Dannel közös ágyunkba.
- Nekem van hol aludnom, Raven jössz ?
- Nem tudod mit hagysz ki… - Azzal Chop kezet csókolt Liznek majd Ravennek.
És Raven ment vele tartott. Elmondhatatlanul örültem neki. Leszarom mi lesz velük. Kitártam a karom Matt felé és így egyik kezemmel őt öleltem a másikkal Sidet. Lassan ’haza’ sétáltunk.
 Én ültem az ágyon ő pedig előttem térdelt.
- Szép a szád. Szép a bőröd, puha… szeretem, – kóstolgatott gyengéden – szeretem érezni, szagolni, ízlelni… - Nyelve a combom belső részére kalandozott. – Finom vagy.
Arcával közelített felém, de mielőtt ajkait érezhettem volna, megállt. Éreztem meleg leheletét majd a kezeivel megszorított mire a testem görcsberándult. Forró nyelve lágyan siklott a számban. Ujjaimmal keresztültúrtam fekete bozontos haján, hátrahúztam a fejét és ránéztem.
- Kérlek ne menj vissza, maradj itt velem. Minden rendben lesz ígérem, nem szokok vissza rá ígérem. Kérlek. Legyen olyan minden mint régen.
- Nem tehetem. Sajnálom Sid, de meg kell értened.
- Szeretlek. Hallod ? Szeretlek és ezért maradtam veled az isten háta mögött. Mond Lena szeretsz te engem ? Mert akkor megteszed értem. Maradjunk itt.
Ledőltem az ágyra mire ő tovább csókolgatott.
- Na, megjöttem aludni bocsi ! Ravenék nem jönnek haza, ti ? Hány repjegyet foglaljak ?
- Semmi gáz nincs, minek dobnánk ki a pénz, elférünk, nem ?
- Nekem mindenképpen foglalj.
Csend. Sidre várunk. Hosszú hosszú másodperceken keresztül.
- Ja, jöhet egy nekem is.
Lerántottam magam mellé és csak néztük egymást. Boldog voltam. Néztem a különösen szürke szemét, íves ajkait a sebhelyét ami az állától az arca közepéig húzódott. Végigsimítottam rajta.
- Minden egyes heggel, egyre több szeretnivaló van benned.
Elmosolyodott.
- Elbaszott egy páros vagyunk.
A vigyor valahogy az arcomra ragadt. Egész éjjel így aludtam volna, ha Matt fel nem kelt a csapkodásával. Simán befért volna hozzánk de nem ’mert az túl buzis’.
- Shh, feküdj mellém. – Keltettem fel.
Én visszabújtam Sidhez az ágy egyik végébe Matt pedig a másikban aludt tovább.
- Tudom, hogy ki vagy akadva.
- Aludj már.
- Előbb Raven aztán most Liz…
- Arra célzol, hogy mindketten ribancok ? Igen, legszívesebben megfojtanám őket.
- Sid pedig engedett mindkettejüknek…
- Na ide figyelj, ezt most fejezd be különben lerúglak az ágyról.
- Ez nem normális ami közöttetek van.
A lábam éppen csak elkapta Mattet, mire ő felém nyúlt és egy könnyed mozdulattal magához húzott.
- Én is kefélek mással, ő is. Ez a jó házasság titka. Téma lezárva, jó éjszakát.
Próbáltam kiszabadítani magam az erős, kellemesen meleg teste fogságából.
- Ha nem engedsz el Matt én esküszöm felkeltem Sidet és egyedül fogod magad találni egy sikátorban ha legközelebb felébredsz.




Reggel kapkodás, rohanás, aztán kiderült, hogy a járatunk késik fél órát.
- Elmegyek hozok valami kaját.
- Minek viszed a táskád ?
- Na nem képzeled, hogy rátok bízom ? – Nevetett Sid.
- Ahh, túlságosan kipihentem magam az éjjel nem fogok tudni aludni a repülőn.
- Szívesen, máskor is nyugodtan hozzám bújhatsz.  
- Te barom.
Lehajtottam a fejemet a vállára és a kezembe vettem a kezét s babrálni kezdtem.
- Én most olyan boldog vagyok. Matt, köszönöm, hogy velem jöttél.
Felsóhajtott.
- Hol van már Sidneeeyy ?! Már csak 10 perc van a felszállásig én ilyenkor már a gépen szeretek ülni. – Bosszankodtam.
- Jó volt ? Élvezted Manhattant ? Ne hazudj ! Tudom, hogy imádtad.
- Főleg amikor a Central Parkban elkezdett követni egy csapat hajléktalan.
- Komolyan ? Vicces lehetett.
- Oh New York, New York.
- Úúúú ezt belerakhatnátok az egyik számotokba.
Már senki nem volt rajtunk kívül a váróban.
- Csak még egy percet várjon kérem, mindjárt itt lesz. – Magyaráztam a goromba öltönyös pasinak aki egyre csak sürgetett. Sid hol vagy ?
- Asszonyom ez az utolsó figyelmeztetésem. A gép elmegy ön nélkül is.
- Csak még egy percet. Kérem.
A fejem zúgni kezdett, a gondolataim cikáztak egyre csak a macska képe ugrott be ahogyan zuhan. Zuhan és nem ér földet csak zuhan és zuhan. Csak erre tudtam gondolni. Zuhanás.
- Nem, nem ez nem lehet. Valami történt vele…
Szédültem. Matt átkarolt és felsegített. Olyan volt mintha megszűntek volna a hangok, csak azt láttam ahogyan Matt rázza a fejét és a pasi idegesen mutogat valamit, persze mindezt lassított felvételben és szürkében. Valahogy a színek is abbamaradtak létezni. A torkom elszorult, az idő leállt és a lábaim földbe gyökereztek.
A repülőn halkan sírtam az ablakon kibámulva.
- Minden rendben lesz.
- Talán én csak ezt érdemlem. Nekem, Matt, csak ennyi jutott, engem mindenki elhagy.
- Shhh.
- Mond meg nekem. Mond meg kivel történik ez meg nem egyszer hanem háromszor az életben ? Az anyukám azt mondta visszajön, én vártam de hiába, te azt mondtad eljössz, én ott voltam és, Matt én ezt nem bírom. Én ezt nem bírom ki.
Letörölte a könnyeimet és végigsimított a vállamon, de a macska továbbra is csak zuhant.

-Cookie-