59. fejezet - Movie - Liz Soars

Josh imádja a szőlőt. Feltéve, ha a számmal adom neki. Itt, Salt Lake Cityben a mai napon különösen forró volt az idő… vagy csak talán mi éreztük úgy. Izgalmas a tetőn szexelni. Mással még nemigen volt alkalmam. Tetőn.

Josh valódi rocksztár, tényleg. Egy pár napos turné miatt vagyunk itt, a legmagasabb szállodában a környéken… A történet eleje kissé zavaros, de az tuti, hogy a zenészemnek szüksége volt egy kis ihletre, hát segítettem neki, ha már a felesége nem tudja neki megadni, amire egy férfi vágyik. Jól érzi velem magát, csak a pillanatnak élünk, szabadok vagyunk, segítem neki a művészt előtörni belőle – talán ezért is vagyok a múzsája. Ki tudja meddig. A folyamatos illumináltság miatt nagyjából nem is érdekel semmi. Örülök, hogy újra otthagytam Huntington Beach-et… Persze, ez így most olyan, mintha egy filmben lennék. De nem akarom ezt érezni…
- Kicsi pillangóm, min gondolkoztál el ennyire?
- Az életen, tudod. Na meg azon, hogy mivel dobhatnám fel a kedved… ahogy nézem, már nincs sok vissza a koncertig…
- De még egy menet belefér.
- Pontosan.
Már sötét volt, mire újra a szobánkban voltunk. Josh a gondosan összehajtogatott és elcsomagolt ruhái között válogatott, nekem pedig enyhe lelkifurdalásom lett. Talán nem is vagyok igazi múzsa, csak egy lotyó. Nem. A ruháit nyilván nem ő rendezte el ilyen szépen, tehát a felesége még mindig törődik vele, lehet, hogy Josh hazudott róla nekem. És akkor megszólalt a másik felem, hogy nem is kéne ennyit agyalnom ezen, jól érezzük magunkat, nem? Mindig ez számít. De azért nem tudtam kiverni a gondolatot a fejemből, hogy nekem van egy életem Kaliforniában.
Elindultunk a koncert felé, enyhe késésben, mivel az indulás előtti csókjaink kissé vadra sikeredtek… De megérkeztünk. Josh bandájának a többi tagja nem tudott a kilétemről, talán csak egy, de ez így van rendjén. Megvártam, míg Josh fellépett a színpadra, bátorításképp egy puszit küldtem felé, ez az első koncertje, mióta megismerkedtünk, aztán perceken belül eltűntem a tömegben. Kellett egy cigi, és bár nem voltam magamnál még teljesen, szereztem egy újabb üveg whiskyt. Aztán csörgött a telefonom, csak úgy felvettem. Pedig mostanában nem szoktam…
- Hhahahahah LIZ! Szia!!!
- Nahát nahát… Raven?
- Igen, Raven vagyok és new yorki! Hát te? Ja igen, Liz vagy!
- Oh, de jó kedved van, minden rendben?
- A legnagyobban! Pisilnem kell, leteszem, szia!

Hát ennek a beszélgetésnek sem volt semmi értelme, csupán felkavarta a lelkivilágomat elég rendesen. Raven közel áll a szívemhez, habár már rég láttam… és New Yorkban van? Hű, holnap indulnánk New Yorkba…

- Lizzie, te vagy az? – fogta meg valaki a vállam hátulról. Egy lány. Kedves lány.
- Casey? Caseeeey? Ó és Jason! Jaj istenkém, gyertek ide! – most nagyon-nagyon örültem nekik, főleg, hogy már ezer éve nem találkoztunk. Örömködtünk még kicsit egymásnak, aztán megbeszéltük, hogy ki miért van itt.
- … de most úgy érzem, hogy otthon lenne a helyem. Haza akarok menni. A barátaimmal lenni. Nagyon jó itt, meg minden, imádom a zenészeket, tudod, de én nem idevaló vagyok… - teljesen elkeseredtem, bár erre gondolom rásegített az alkohol is, na meg a délutáni kis tabletták.

- Hát, mi úgyis megyünk vissza HB-re, esetleg visszamenekíthetünk… Ha ilyen szomorú vagy ez miatt a Josh miatt, meg sem nézzük a koncertjét.

- Dehogy vagyok szomorú miatta… csak… csak összezavar minden, tudod… Hah, és ez megint olyan, mintha egy filmben lennénk. Megint.

- Megint?

- Kell egy tetkó. Csinálj nekem tetkót kérlek!

- Jó, indulás haza. Most.

Azt hiszem, aludtam a kocsiban. Fel sem fogtam, mi történt, hova tartok, kivel. Mint egy film. Néhány képkocka lepergett előttem.

- Casey?!

- Nahát, feléledtél? Mindjárt otthon vagyunk!

- Mivan?!

- Oh, úgy érzem, rád fér egy kis detox…

Nekem? Mi? Uh, újra álomba merültem, azt hiszem. Casey mindig mellettem áll, megment, felkarol, és ezért nagyon hálás vagyok neki. Vagy inkább hálátlan? Olyan régóta nem találkoztunk, nem is kerestem…

- Jason ne nyafogj már! Fogd fel, hogy ma rá fogok vigyázni éjjel, mellettem fog aludni, lesz még másik nap, mikor szexelhetünk, ne aggódj már! – oh igen, ez az igazi Casey. Mindig leosztja szegény Jason haveromat, akivel igazából együtt vannak, de ő csak tűr, és így is tök jól megvannak. Irigylem őket ezért.

- Hé… Miattam… Szóval miattam ne izélj, izé, haza megyek izéba, aztán alszok, izé, egyedül, tudod… Nem lesz baj! Régen voltam otthon.

- Jó, Lizzie, alig élsz. Majd ha bebizonyítod, hogy életképes vagy, leszállok rólad, és mehetsz. De addig Casey-fogság!

Bírom ezt a csajt. Felsétáltunk, azt hiszem kb. 7861-szer bocsánatot kértem Jasontól, Casey pedig döntött belém egy csomó kávét. Aztán jobban lettem.

- Na látod, te csaj! Élni kell, igen, és nem is szelíden, de mindig úgy, hogy jó legyen! – dúdolta vidáman, aztán összegabalyodtak kicsit Jasonnel.

- Srácok! Én… én jól vagyok! Szerintem hazasétálok, jó? Kipihenem magam, és az első dolgom lesz holnap, hogy köszönetet mondjak, bár nem hiszem, hogy emlékezni fogok, de megköszönöm! – Casey csak kacsintott egyet és intett, szóval leléptem és haza sétáltam. Bár az ajtóm előtt meggondoltam magam, így a végső állomásom a Purple Haze lett. Hát hogy a fenébe is ne…

A kocsmába belépve azonnal kiszúrtam Zackyt és Jimmyt, és annyira megörültem nekik, hogy esküszöm könnybe lábadtak a szemeim. Odarohantam hozzájuk és nagyon megöleltem őket, és még boldogabb lettem, mikor ők is örültek nekem. Nem is tudtam beszélni, és ha később mondtam is valamit, már elfelejtettem. Csak ittunk. Aztán találtam a táskámban még egy kis anyagot… még jobban éreztük magunkat. Egyre jobban. Sokat nevettünk, aztán egyszer csak… Jimmy odahajolt hozzám és lesmárolt. Még sosem smároltunk. És Zackyvel sem! Itt az ideje. Odafordultam hozzá, miután Jimmyvel egymásra vigyorogtunk, és ő is odaadóan megcsókolt. Imádtam őket. Zacky rémült arccal nézett rám, Jimmy pedig huncutul vigyorgott Zackre.
- Ó, nem, neeem, nem kell nektek is egymással smárolni! – annyira viccesnek tűnt minden, hogy mindenen nevetünk. Aztán egyszer csak hirtelen elindultunk. Épp hogy leértünk a tengerpartra, muszáj volt megállnom. Én láttam egy cápát, akinek volt egy barátja is. Beszéltek hozzám! Azt mondták éhesek és fáznak. Meleg volt.
- Srácok szerintem nem lenne jó ötlet tovább menni… A cápák fáznak és éhesek is!
- Lizzie, a delfineken kívül itt nincs semmi.
- Srácok ti rendesen be vagytok állva, hogy így félrenéztétek azt a merülő autót a vízben…

Újra csak nevettünk és hazafelé vettük az irányt.

Otthon, vagyis Jimmyéknél (és Zacky is itt lakik) kidőltünk a kanapéra és a plafont bámultuk. Még mindig mozgott. Jimmy horkolására lettem figyelmes.

- Na, most egy jó darabig nem fog felébredni…

- Én nem vagyok álmos.

- Én sem, Lizzie. És unatkozom… - Zacky nemes egyszerűséggel odahajolt, a kezeibe fogta az arcom és megcsókolt. Igen jól csókol, meg kell, hogy jegyezzem. Azt hiszem felrepültünk az emeletre, legalábbis úgy érzetem, eldőltünk egy nagyon rugalmas ágyon és csak élveztem a csókjait. És a kis panda be tud ám vadulni… Nem csendesen telt el az éjszaka.

Reggel a szuszogó Zacky karjaiban ébredtem, és egy kicsit meglepődtem, ebből az okból kifolyólag rágyújtottam egy vicces cigire. Hogy véletlenül se jusson eszembe emlékezni. Nem akarom tudni mi történt. Olyan édesen aludt… muszáj volt felébresztenem, miután kifújtam az utolsó adag füstöt egyenesen a fülébe.

- Olyan gonosz vagy. Itt akarsz hagyni.

- Én ugyan nem, de hogyan jönnél velem akárhova is, ha meztelenül alszol még?

- Öltözök és mehetünk. De hey, nem akarok menni sehova!
- Én viszont megyek… már rég voltam otthon.

- Hozzád mehetünk.

Szóval úgy 21 perc múlva már ott is voltunk a házamban. Még jó, hogy tartok pótkulcsot, különben nem tudtunk volna bemenni… A házban véletlenül meggondolatlanul rápillantottam a telefonomra, rengeteg nem fogadott hívásom és üzenetem volt. Ki is kapcsoltam. Zacky már a kanapén henyélt és megbontott egy sört, gondlom még maradt a tartalékból, én pedig az ölébe telepedtem, és kipróbáltuk milyen egymást itatni. Csukott szemmel, kéz nélkül.

Úgy éreztem, múlik a reggeli cigim hatása, így újra átkutattam a táskám, hátha találok valamit. Hát találtam.

Délután fél hatkor teljesen beállva fetrengtünk Zackyvel a nappaliban. Hirtelen elgondolásból újra megcsókoltam, majd elkezdtem vetkőztetni. Igazán kedvem lett volna hozzá… Kezdtünk bevadulni mindketten, de természetesen – mint egy filmben – valaki kopogott. A kíváncsiságom felülmúlta a többi vágyam, így melltartóban és bugyiban, táncolva és ugrálva, hatttalmas vigyorral az arcomon mentem ajtót nyitni és sarkig kitártam.

És akkor ott állt Synyster Gates.

El sem tudom mondani, hogy éreztem… Furább volt, mint mikor megtaláltam a kacsát a nappaliban. Kényszeresen vigyorogtam és rácsaptam az ajtót. És újra kinyitottam, hátha csak képzelgés ez is. Mikor résnyire nyitottam az ajtót még mindig ott állt és furán nézegetett. Igen ez ő. Csak ő tud úgy nézni, hogy máris gáznak érzed magad tőle.

- Liz minden oké?

- Hát persze, hogy is ne lenne! – támaszkodtam az ajtónak.

- Olyan fura vagy… és alul öltözött. – miközben próbáltam volna megmagyarázni valami butasággal, ő nemes egyszerűséggel arrébb lökött és becammogott a házba. Úgy menőn.

- LIZ!

- Igen Syn? Hogy vagy egyébként? És mi szél hozott??? – libbentem elé.

- Az ott jól látom, hogy Baker?

- Hát igen jól látod azt hiszem… - néztük Zackyt, ahogy aranyosan aludt a kanapén.

- Mi a faszom?! Liz! Ugyanmár! Most komolyan. Te és Zacky?!

- Nem, dehogy is, Syny… na jó, de. Haha.

- Hát ez hihetetlen komolyan…

- De olyan jót szexeltünk! Tényleg! Ugye te is örülsz velem??

- Szánalmasak vagytok… Liz… áh, mindegy.

És akkor Syn kiviharzott. Na jó, most kicsit kínos a helyzet.

*

- Josh én… jaj sajnálom. De haza kellett jönnöm. Nem szóltam, tudom… De ne haragudj! Én… De még találkozunk! Mikor?... Hát amikor akarod! New York? Neee, na ne… Már elküldted a jegyet?! Jó, holnap délben indulok.

Nos, miután Syn elviharzott, Zacky is inkább hazaballagott, persze még csókok ezrei után, próbáltam kijózanodni és felhívtam Caseyt. Szegény erősködött, hogy átjön, de tudom, hogy abból újabb bulizás lett volna… Tehát elmeséltem neki mindent, ő meg kiakadt, és nagyjából ennyi. Na és akkor néztem meg a híváslistát és kaptam a fejemhez, hogy Josh nem csak egy álom, hanem a valóság. És akkor felhívtam. Az üzeneteit el sem mertem olvasni…

New York. Ha jól tudom, a Lena-banda még mindig ott van… de engem Josh vár és már jegyem is van a gépre és… izgatott vagyok. Csak úgy emlékszem rá, hogy milyen jó volt vele… Mondjuk fura így, miután Zackyvel dugtunk.

Azt hiszem jól kialudtam magam, összeszedtem pár holmit, na meg pár cuccom még Salt Lake Cityben is maradt, kicsit kicsinosítottam magam (és tényleg sikerült is) és pontban 11.49-kor felszálltam a new york-i járatra.

Hamar megérkeztem és Josh tárt karjai vártak rám.

- Újra itt vagy, kis pillangóm. – kétségbeesetten ölelt magához.

Mire a hotelbe értünk, elég komolyan beindultunk, szóval alig, hogy beértünk a szobába már nem is volt rajtunk ruha.

- Szerintem készülődnöd kéne, megint elkésünk… Josh… Josh!!! – ezt nem hiszem el, nem tér magához, Josh! De van pulzusa…

- Mi… Mi az, gyönyörűség? Talán baj van?

- Eléggé megijesztettél! Azt hittem meghaltál.

- Oh… néha előfordul velem, hogy… hát ez. Már mondták a dokik, mi ez, kicsit veszélyes, de ez van. Jó, hogy itt voltál velem, látod!

A koncert alatt, ahogy hallgattam a csodás mély hangját, abban a kis bárban pusztítottam a whisky-készletet. Csak a csapossal álltam szóba, de csak azért, mert egy csaj volt. Már untam az egészet, nem volt erőm odaállni a színpad elé, hogy átérezhessen Josh zenéjét, ezért inkább kimentem rágyújtani.

Akkor bántam meg legjobban, hogy dohányzom… Matt alakját véltem felfedezni. Felém jött. Észre vett. Ne. Neee…
- Liz! Mi a franc!

- Hello, Matty!

- Te mit csinálsz itt?!

- Épp rágyújtani készülök. Kérsz?

- Kösz nem. Ja, de. Adj.

Nagy levegő be, füst ki.

- Tehát… hogy kerültél ide?

- Kérdezhetném én is… Hát itt ez a koncert, gondoltam megnézem…

- Gondolom többről van szó…

- Jó pajtásom az énekes.

- Oh, hogy úgy… Ezek szerint otthon…

- Ezt a kérdést ne tedd fel. Mi a helyzet veled?

- Szimpatikus az a pad, gyere. Szóval. Raven és Sid eljöttek ide és Lena és én is de már nem bírom tovább, érted? – tiszta, hogy Matt sem józan már. – Elég zavaros a sztori. Liz, hidd el, én annyira próbáltam elmondani Lenanak, hogy Sid nem hozzá való, én igyekszem, és Sidnek Ravennel sem kéne lennie, mert őt is féltem és… Te is félted Ravent és utálod Lenat és örülnél ha nem lenne boldog.

- Nagyjából, ja, asszem fogom amit mondasz.

- Eszembe jutott valami…

Tehát lett egy tervünk. Jaj, megint eltűnök Josh szemei elől, belekavarodok a kaliforniaiak zűrös életébe, holott már nem is akartam részt venni benne, de mégis csak a barátaim. És mind itt vagyunk New Yorkban.

Matt nem árulta el a tervét, csak azt tudtam, hogy meglátogatjuk a többieket. Egy fura bárban. Nagyon fura volt. Éppen csak pár lépésnyire volt tőlünk, meglepő, milyenek a véletlenek. Mint egy filmben.

Ahogy beléptem, nagyjából mindenki meglepődött. Talán Lena a legjobban. Nem, inkább Raven. Lena… ugyan, miért?

- Szóval sziasztok, én vagyok Liz. – és elkezdtünk inni és a Sidney féle bandával jól összehaverkodtam.

Egészen sok üres pohárka lett előttem, én pedig már alig léteztem. És akkor hívott el Matt a pulthoz.

- Meg akarod bántani Lenat? Meg akarod menteni Ravent? Menj és csábítsd el Sidet. Biztos vagyok benne, hogy sikerülni fog.

- Jaj már Maaaaatt! – borultam a nyakába. Fogalmam se volt miről beszélt.

- Menj! Smárold le. Hívd el. Nagyon fog örülni, Lizzie!

- Na jó, hát legyen, olyan aranyos vagy!

Ahogy visszaértünk, Sid mellé ültem, majd lassan a combjára helyeztem a kezem, lassacskán pedig simogatni kezdtem. Leplezte a meglepődöttségét, én csak kacsintottam rá. Mindig is bírtam Sidet. Olyan veszélyes.

Később már a lábaim is az ölében voltak, Raven nem figyelt, Lena csak néha pillantott oda, Mattel összemosolyogtunk, bár nem is tudtam, miért teszem. Ha Sidneyre megharagszanak miattam, akkor talán Rav és Lena kisasszony is felhagy vele és akkor minden oké. Vagy nem. De legalább izgalom az van.

Vártam, míg Sid kezdeményez valami csók-félét, nem én akartam letámadni, de nem került sok percembe, a szája már a nyakamat kóstolgatta. Aztán az arcomat. A szám sarkát. Igyekeztem megjátszani magam, közömbösnek lenni, aztán Sidney felhúzott, és a mosdók felé indultunk. Lena abban a percben nem volt ott, azt hiszem épp akkor jött vissza, mikor már a mosdó ajtóban voltunk…

Ugyan, Sid. Mosdóban? Jó, nem tagadom, hogy vele még a csókolózás is veszélyesebbnek tűnt, és nagyon beindított, de nem akartam igazából egy fülkében szexelni vele. A többiek úgyis már sejthetnek valamit. Néhány nyögésünk közben viszont hallottam, ahogy valaki belép az ajtón, és pontosan a mi fülkénk elé sétál…