Lábaimat keresztül helyeztem a combján, a földön feküdtünk. Félszemmemmel láttam, hogy elmosolyodott, majd egy utolsót szívtam a jointba és átadtam neki. A szobában csend volt, éreztem ahogy a nyugalom végig járta a testemet. Lent viszont Matt kiabált Synnel. Vagy Syn Mattel, nem tudom, csak azt, hogy folyton veszekednek. Rev óvatosan felült, hogy elnyomja a csikket így lehúztam a lábaimat róla. Lábaimat még mindig fent tartva figyeltem, ahogy figyelt, majd óvatosan felémhajolt, így közelről nézhettem a szemeibe. Befogtam a szemeit ő pedig szélesen elvigyorodott. Összeérintette a homlokunkat.
- Jimmy!
Matt csörtetett be a szobába, ennek hatására Rev óvatosan legördült mellém.
- Csinálj valamit ezzel a seggfejjel, mert már megint kurva részeg és nem képes értelmesen beszélni. Hogy a faszomba tudnánk így egy normális koncertet megcsinálni?!
Kezemet az övébe csúsztattam. Ne menj el. Kivörösödött szemeivel rámnézett, puszit nyomott a homlokomra és ott hagyott a földön feküdni. Hangosan felsóhajtottam, ahogy becsapódott mögöttük az ajtó.
Korom sötét volt a tenger mellett, az utca fénye csak itt-ott világította meg a homokot. Meleg volt. Lena, kezeiben a gyöngyözött sarujával valami buta punk számot üvöltött, Syn Lizt szivatta, ami Liznek lassan az agyára ment, de én tudom hogy tetszett neki. A többiek is ott voltak körülöttünk valahol. Egyik kezemben egy boros üveget szorítottam, amiben talán már nem is volt semmi, a másikkal pedig Rev keze után nyúltam. Freya hiányzott. Én már nem haragudtam rájuk, most mindannyian Freyára haragszanak, hiszen minden pénzünk rá fog el menni. Illetve az övéké... Én segíteni akartam rajtuk. Tényleg segíteni akartam és nagyrészt én adok bele, de önzőképp gondoltam magamra és a jövőmre. Most minden szép és jó, de ezek az emberek bármikor kisétálhatnak az életemből.
Végig mosolyogva lépkedtem a forró homokon. Johnny felsikított, ahogy a hideg víz felcsapott rá Lena pedig Mattet karjánál fogva lerántotta a földre.
- Emlékeztek mikor Freya "VÉLETLENÜL" - hangoztatta ki Johnny - belelökte Lenát a vízbe? Aztán Mattet is. Hogy megmentse Lenát, mert nem tud úszni... Az vicces volt.
Lena dühösen fújt egyet, én nevettem és Rev is, meg mindenki más. Syn Liz egyik hajtincsét babrálta.
Minden jó volt, kisebb problémákat leszámítva. Féltem, hogy hamarosan vége lesz.
A ház romokban állt, pontosan ahogy én éreztem magam, a srácokat már napok óta nem láttam és biztos vagyok benne, hogy Syn szobájában sem volt senki már régóta. Kapkodva magamra kaptam valamit és felkentem egy kis sminket is. Ma este fellépnek. Vagy tegnap léptek fel? Vagy holnap fognak? Rev mégis a nappaliban röhögcsélt Lenával valami idióta filmen. Bemegyek Freyához. Alig látogatjuk és rosszul érzem magam emiatt, legutóbb is butaságokat beszéltem neki. Revre fogtam, igen... Biztosan a szerelem teszi. Szerelem. Aztán Liz hívott, mert Jimmy rosszul lett és azóta nem voltam bent. Zacky sem. Senki sem.
- Freya ő... erős. Jól bírja látod. És nem is ő volt, ugye nem mondja el? Hiszen én ütöttem le Petert. Én öltem meg őt. Miattam van bent, én juttattam oda.
Mindig itt lyukadunk ki Zackyvel, aztán bíztatásképpen megszorítom a kezét, bár ő erősebben szorítja az enyémet.
- Benézek Freyához - estem be a nappaliba. Lena lábát áthelyezve Revén feküdt végig a kanapén, kezében poocornnal meg csokival és sörös dobozokkal körülöttük.
- Ma lesz a tárgyalás.
- Mi? Ezt honnan veszed?
- Te mondtad tegnap, Raven. Liz hívott. Elfelejtetted?
- Oh.
- Illene nekünk is mennünk, nem?
- Én jutattam oda, biztos nem fogok vele örülni a kijutásának.
Ezen mindketten jót vidultak, nekem pedig meg kellett támaszkodnom, mert elszédültem. Nem emlékeztem Liz hívására. Milyen nap volt? A gyomrom csikart és azt sem tudtam, mikor ettem utoljára. Valami nem volt jó.
- Rev nem jössz? - sóhajtottam két nagy levegővétel között, fejemben Lena nevetése egyre hangosodott, pedig Lena már nem nevetett. Az elmosódott képbe Rev arca úszott be, ahogy el akart kapni, de erősen markoltam az ajtófélfát és úgy nyújtóztam a földfelé. Fulladoztam. Rev mindig mosolygós arcán aggodalmat láttam. Mosolyogj. Hát nem vagy boldog? Már csak mi vagyunk itt. Csak te és én.
