- Persze, tudom, hogy nem szoktunk olyan sokat beszélgetni, de Lenára most haragszom, Raven mobilja pedig kivan kapcsolva, és muszáj valakinek elmondanom - hadarta vidáman Liz a telefonba. - Szóval azt hiszem, már tudod mi történt Syn és köztem múltkor. És képzeld ma bocsánatot kért... - és Liz csak beszélt és beszélt a ma együtt töltött napjukról.
- Figyelj Liz, én tényleg örülök, hogy boldog vagy, de miért bízol meg ennyire benne? - kérdeztem miután befejezte részletes beszámolóját arról, hogy milyen volt Syn az ágyban.
- Nem tudom. Láttam rajta, hogy komolyan gondolja, és olyan dolgokat mondott, amiket nem hiszem, hogy szívesen hazudna egy olyan embernek, akivel mindennap együtt van - beleszívtam a cigimbe, miközben az arcomat csodáltam a tükörbe. Jobbra hajtottam a fejem, majd balra, mire ördögien elmosolyodtam.
- Rendben, hiszek neked - bólintottam, csak úgy magamnak, hisz senki se volt a helyiségben, csak én. - Viszont Synben még mindig nem bízom. Mi lenne, ha bebizonyítanám, hogy mindenkit csak egy körre akar, esetedben kicsit többre? Tudom, szarul hangzik, hisz szereted...
- Nem szeretem - szólt közbe Liz.
- Jó, akkor kedveled - vontam meg a vállam. - Ugyan az. Szóval, mit szólsz hozzá? - kérdeztem vigyorogva.
- Persze, miért ne? Úgy se akarok tőle semmi, sz’al mindegy - Lelki szemeim előtt láttam a mosolygós Lizt, majd még egyszer beleszívtam a cigibe, és elnyomtam a csap szélén. Amint kinyomtam a telefont, lenyomtam a kilincset és kiléptem a fürdőből.
- Mi tartott ennyi ideig? - kérdezte Matt rögtön, miközben levetettem magam Raven mellé a kanapéra.
- Nem lényeg - mondtam kifejezéstelen arccal, majd az asztalon lévő vodkáért nyúltam. Csak mi négyen. Matt, Rev, Raven és én. Hátradőltem a fotelbe és lemondóan sóhajtottam, hisz azt hittem ma jól fogok szórakozni, e helyett megkell találnom Synt, és rákell vennem, hogy lefeküdjön velem. Ugyanis, mi lenne a legjobb bizonyíték arra, hogy mennyire züllött, ha nem Liz egyik barátjával fekszik le.
- Figyelj Liz, én tényleg örülök, hogy boldog vagy, de miért bízol meg ennyire benne? - kérdeztem miután befejezte részletes beszámolóját arról, hogy milyen volt Syn az ágyban.
- Nem tudom. Láttam rajta, hogy komolyan gondolja, és olyan dolgokat mondott, amiket nem hiszem, hogy szívesen hazudna egy olyan embernek, akivel mindennap együtt van - beleszívtam a cigimbe, miközben az arcomat csodáltam a tükörbe. Jobbra hajtottam a fejem, majd balra, mire ördögien elmosolyodtam.
- Rendben, hiszek neked - bólintottam, csak úgy magamnak, hisz senki se volt a helyiségben, csak én. - Viszont Synben még mindig nem bízom. Mi lenne, ha bebizonyítanám, hogy mindenkit csak egy körre akar, esetedben kicsit többre? Tudom, szarul hangzik, hisz szereted...
- Nem szeretem - szólt közbe Liz.
- Jó, akkor kedveled - vontam meg a vállam. - Ugyan az. Szóval, mit szólsz hozzá? - kérdeztem vigyorogva.
- Persze, miért ne? Úgy se akarok tőle semmi, sz’al mindegy - Lelki szemeim előtt láttam a mosolygós Lizt, majd még egyszer beleszívtam a cigibe, és elnyomtam a csap szélén. Amint kinyomtam a telefont, lenyomtam a kilincset és kiléptem a fürdőből.
- Mi tartott ennyi ideig? - kérdezte Matt rögtön, miközben levetettem magam Raven mellé a kanapéra.
- Nem lényeg - mondtam kifejezéstelen arccal, majd az asztalon lévő vodkáért nyúltam. Csak mi négyen. Matt, Rev, Raven és én. Hátradőltem a fotelbe és lemondóan sóhajtottam, hisz azt hittem ma jól fogok szórakozni, e helyett megkell találnom Synt, és rákell vennem, hogy lefeküdjön velem. Ugyanis, mi lenne a legjobb bizonyíték arra, hogy mennyire züllött, ha nem Liz egyik barátjával fekszik le.
Raven még mindig haragudott Revre, egyáltalán nem szólt hozzá, csak ha Rev kérdezett tőle valamit. Ami elég sokszor megtörtént.
"Raven, ide adnád a vodkát?"
"Freya, oda adod neki? Végülis te közelebb vagy hozzá."
"Raven, nem kérsz egy szálat?"
"Nem, köszi, van sajátom."
"Azt hiszem Ravenék kezdenek feloldódni."
"Ohhh, azt csak szeretnéd nagyfiú."
Az első fél órában ennyiből állt a beszélgetésük, úgyhogy mi Mattel elfoglaltuk magunkat. Először csak ketten játszottunk, aztán Ravék is csatlakoztak.
- Heyy, gyerekek, mit játszotok? - kérdezte Rev.
- Annyiból áll a játék, hogy van ez a dobókocka, - mutattam fel egy egyszerű dobokockát. - aminek minden oldalára különböző szavak vannak írva. És amelyiket dobod, azt kell csinálnod - vontam meg a vállam vigyorogva, majd Matt kezébe dobtam a kockát.
- Sör - olvasta hangosan Rav, mire Matt egy húzásra megivott egy üveg sört.
- Egy feles - ez Revé volt.
- Vodka - Raven.
- Sztriptíz - olvasta nevetve Rev.
- Tessék? Tíz milliószor játszottam már ezt a játékot, de ezt még egyszer se hallottam - nevettem. Tudtam, hogy ez a szó nincs rajta a dobókockán, de azért teljesítettem Rev parancsát, és a háttérben szóló zene ritmusára lassan elkezdtem rázni a csípőm, majd lekaptam magamról a pólóm, ami egy óra múlva már vissza is került rám.
Sikeresen elfelejtettem, hogy Synnel volt dolgom, míg meg nem jelent a házban. Teljesen kiment a fejemből, hogy ő is itt lakik, ráadásul jobban érdekelt a pia az asztalon, és az, hogy nem cseszte el a napom. Nem foglalkoztam vele, dugni holnap is ráérünk, így próbáltam nem meghallani amint a vodkát és minket - Ravent és engem - cseszeget.
Lena megjelenése csak rontott a helyzeten, őt akartam a legkevésbé, hogy itt legyen a partyn. Viszont az a játék, amit Syn talált ki, érdekesen hangzott. Először nem tudtam mit fogok mondani, de amint rájöttem, hogy még van egy elintézetlen ügyem Synnel...
– Freya szivi, te jössz! – dobta át a
dohányzóasztalon a whiskys üveget Syn.
- Kössz, inkább a vodka! - vigyorogtam. Amint meghúztam, el is kezdtem.
– Hát. Asszem elég menő volt mikor kicsaptak a suliból. Droghasználat miatt. Persze tagadtam az egészet, de a vak is látta, hogy éjjel nappal full szét voltam lőve! Ja, meg ez is menő! - húztam fel a pólóm, megmutatva a bordámon lévő tetkóm. Pár perces néma csend, Syn nyitott szájjal bámulta a tekóm, és tudtam, hogy még ma meglesz.
- Ja. Ja... Szép tetkó! - mondta Syn, miután Rev rászólt, hogy csukja be a száját.
- Aha, tetkó... – egyenesen Syn szemébe nézve beleharaptam az alsó ajkamba, majd lehúztam a pólóm.
Lena megjelenése csak rontott a helyzeten, őt akartam a legkevésbé, hogy itt legyen a partyn. Viszont az a játék, amit Syn talált ki, érdekesen hangzott. Először nem tudtam mit fogok mondani, de amint rájöttem, hogy még van egy elintézetlen ügyem Synnel...
– Freya szivi, te jössz! – dobta át a
dohányzóasztalon a whiskys üveget Syn.
- Kössz, inkább a vodka! - vigyorogtam. Amint meghúztam, el is kezdtem.
– Hát. Asszem elég menő volt mikor kicsaptak a suliból. Droghasználat miatt. Persze tagadtam az egészet, de a vak is látta, hogy éjjel nappal full szét voltam lőve! Ja, meg ez is menő! - húztam fel a pólóm, megmutatva a bordámon lévő tetkóm. Pár perces néma csend, Syn nyitott szájjal bámulta a tekóm, és tudtam, hogy még ma meglesz.
- Ja. Ja... Szép tetkó! - mondta Syn, miután Rev rászólt, hogy csukja be a száját.
- Aha, tetkó... – egyenesen Syn szemébe nézve beleharaptam az alsó ajkamba, majd lehúztam a pólóm.
- Ó, csak tudnám, mit esznek azon a csajon – súgtam Raven fülébe, aki most kivételesen még Revnél is jobban becsípett. Felhúzott szemöldökkel rám nézett, látszott rajta, hogy nem érti kiről beszélek, majd a távozó Lenára néztem, mire ő követte a tekintetem.
- Biztos mindegyik meghúzta már – súgta vissza vigyorogva a fülembe. – De megmutatom én neki. Megmutatom Revnek is… – alig hallottam mit mondott annyira belebújt a hajamba, teljes testsúlyával rám dőlt, és a háttérben ordított a zene.
- Táncoljunk – ragadta meg pár perc múlva Rav a karomat, és felhúzott a dohányzóasztalra. Vigyorogva követtem, majd ledobtam a pólómat, és próbáltam nem leesni az asztalról, ugyanis forgott körülöttem a szoba. Néztem Synt, és próbáltam észben tartani, hogy csak Liz miatt fogok lefeküdni ma vele, de azt hiszem, ha nem lenne Liz, akkor is megtettem volna.
Felrúgtam egy sörös üveget, aztán egy vodkásat, és egy kezet éreztem meg a kezemen.
- Ha? – néztem Mattre, aki a kezemet rángatta.
- Hagyd abba! – próbálta túl ordítani a zenét, de mivel nem értettem miről beszél, megragadta a derekam és leemelt az asztalról.
- Héééé – fontam keresztbe a karom. – Mi van? – Matt Revre és Ravenre mutatott a kanapén.
- Megyek – mielőtt elhagyta volna a házat, lehalkította a zenét, és egy öleléssel elbúcsúzott. Nem volt kellemes Raven nyögdécseléseit hallgatni, ezért rájuk szóltam, hogy menyjenek szobára, majd mikor eltűntek az ajtó mögött levetettem magam a fotelba. Fogalmam sincs hova mehetett Syn, csak abban reménykedtem, hogy még a házban van, így teljesen fura pózban talált engem.
- Khm.
- Oooh, Syn! – néztem rá, mire gyorsan felültem.
- Hol van mindenki?
- Rav rávetette magát Revre... Ennek hatására Matt inkább hazament. Én gondoltam megvárlak, hogy... Hogy... Szóljak neked – tudom, átlátszó kifogás, de úgy a jó, ha látja, hogy miatta maradtam, nem igaz? Helyet foglalt mellettem a kanapén, majd öntött nekem egy pohár whiskyt. Jajj, Syn, nem látod, hogy már így is full részeg vagyok? Vagy úgy akarsz lefektetni, hogy semmire se emlékezzek a végén? Azért elvettem tőle a poharat, miközben ő a combomat simogatta, és gyorsan lehajtottam az egészet. Persze mielőtt bármit is csinálhattam volna a kiürült pohárral, hirtelen belemarkolt a combomba, mire félre nyeltem, és Synre néztem. Meg akarsz ölni, barom? Persze amint ránéztem, elfelejtettem ezeket a gondolatokat. A tekintetétől ott helyben elélveztem volna, de nem akartam megadni neki ezt az örömöt, így mikor a számhoz közeledett becsuktam a szemem. Lélegzet visszafojtva vártam, de mikor még mindig nem érintette meg az ajkam, értetlenül ránéztem. Csak pár centi volt a szánk között, ő viszont engem nézett, így hirtelen ért mikor a száját az enyémre tapasztotta.
- Biztos mindegyik meghúzta már – súgta vissza vigyorogva a fülembe. – De megmutatom én neki. Megmutatom Revnek is… – alig hallottam mit mondott annyira belebújt a hajamba, teljes testsúlyával rám dőlt, és a háttérben ordított a zene.
- Táncoljunk – ragadta meg pár perc múlva Rav a karomat, és felhúzott a dohányzóasztalra. Vigyorogva követtem, majd ledobtam a pólómat, és próbáltam nem leesni az asztalról, ugyanis forgott körülöttem a szoba. Néztem Synt, és próbáltam észben tartani, hogy csak Liz miatt fogok lefeküdni ma vele, de azt hiszem, ha nem lenne Liz, akkor is megtettem volna.
Felrúgtam egy sörös üveget, aztán egy vodkásat, és egy kezet éreztem meg a kezemen.
- Ha? – néztem Mattre, aki a kezemet rángatta.
- Hagyd abba! – próbálta túl ordítani a zenét, de mivel nem értettem miről beszél, megragadta a derekam és leemelt az asztalról.
- Héééé – fontam keresztbe a karom. – Mi van? – Matt Revre és Ravenre mutatott a kanapén.
- Megyek – mielőtt elhagyta volna a házat, lehalkította a zenét, és egy öleléssel elbúcsúzott. Nem volt kellemes Raven nyögdécseléseit hallgatni, ezért rájuk szóltam, hogy menyjenek szobára, majd mikor eltűntek az ajtó mögött levetettem magam a fotelba. Fogalmam sincs hova mehetett Syn, csak abban reménykedtem, hogy még a házban van, így teljesen fura pózban talált engem.
- Khm.
- Oooh, Syn! – néztem rá, mire gyorsan felültem.
- Hol van mindenki?
- Rav rávetette magát Revre... Ennek hatására Matt inkább hazament. Én gondoltam megvárlak, hogy... Hogy... Szóljak neked – tudom, átlátszó kifogás, de úgy a jó, ha látja, hogy miatta maradtam, nem igaz? Helyet foglalt mellettem a kanapén, majd öntött nekem egy pohár whiskyt. Jajj, Syn, nem látod, hogy már így is full részeg vagyok? Vagy úgy akarsz lefektetni, hogy semmire se emlékezzek a végén? Azért elvettem tőle a poharat, miközben ő a combomat simogatta, és gyorsan lehajtottam az egészet. Persze mielőtt bármit is csinálhattam volna a kiürült pohárral, hirtelen belemarkolt a combomba, mire félre nyeltem, és Synre néztem. Meg akarsz ölni, barom? Persze amint ránéztem, elfelejtettem ezeket a gondolatokat. A tekintetétől ott helyben elélveztem volna, de nem akartam megadni neki ezt az örömöt, így mikor a számhoz közeledett becsuktam a szemem. Lélegzet visszafojtva vártam, de mikor még mindig nem érintette meg az ajkam, értetlenül ránéztem. Csak pár centi volt a szánk között, ő viszont engem nézett, így hirtelen ért mikor a száját az enyémre tapasztotta.
- Freya megmondta – már félig ébren voltam, így nem volt nehéz meghallani az ismerős hangot.
- Ha? – nyögte az alattam elterülő Syn. Syn? Amint rájöttem, hogy ki fekszik alattam ráadásul meztelenül, rögtön kipattantak a szemeim, és az ajtóban egy nyugodt, keresztbe font karokkal álló Lizt láttam. Felpattantam Synről és magam köré tekertem a takarót, majd a ruháim után kezdtem kutatni.
- Mi történt csajok? – lépett be a szobába Raven, egy ásítás kíséretében. Amint meglátta a ruha nélküli Synt, és engem amint éppen a ruhámat keresem, elakadt a lélegzete. A szeme hirtelen Lizre tévedt, de ahogy meglátta, hogy Liz teljesen nyugodt, ő is lazán vette a dolgot.
- Szép estéd volt Syn? – kérdezte vigyorogva Rav, mire az említett kipattant az ágyból.
- Na, megyünk valamerre? – kérdeztem a többieket, ugyanis időközben megtaláltam a ruháimat, és felöltöztem. Synt magunk mögött hagyva kiléptünk a házból.
- Ha? – nyögte az alattam elterülő Syn. Syn? Amint rájöttem, hogy ki fekszik alattam ráadásul meztelenül, rögtön kipattantak a szemeim, és az ajtóban egy nyugodt, keresztbe font karokkal álló Lizt láttam. Felpattantam Synről és magam köré tekertem a takarót, majd a ruháim után kezdtem kutatni.
- Mi történt csajok? – lépett be a szobába Raven, egy ásítás kíséretében. Amint meglátta a ruha nélküli Synt, és engem amint éppen a ruhámat keresem, elakadt a lélegzete. A szeme hirtelen Lizre tévedt, de ahogy meglátta, hogy Liz teljesen nyugodt, ő is lazán vette a dolgot.
- Szép estéd volt Syn? – kérdezte vigyorogva Rav, mire az említett kipattant az ágyból.
- Na, megyünk valamerre? – kérdeztem a többieket, ugyanis időközben megtaláltam a ruháimat, és felöltöztem. Synt magunk mögött hagyva kiléptünk a házból.
Délutánra járt az idő, mikor Liz bejelentette, hogy fontos dolga van, így Ravennel kettesben maradtunk, aki egyből hívta is Revet, hátha bulizni vannak vagy ilyesmi.
- Zackyéknél vannak.
- Remélem nincs ott az a ribi – sóhajtottam, majd elindultunk Zacky háza felé. Persze Lenának egyből veszekedést kellett kezdenie, és nem értem miért hozta fel, hogy lefeküdtem Synnel, mintha ő lenne az anyám. Amint eltűnt Lena a házból, Zacky felé vettem az utam, és a karjánál fogva kihúztam a házból.
- Szükségem van egy kis friss levegőre – magyaráztam, bár egyáltalán nem tudom miért, hisz Zacky szó nélkül követett. Ha ideges vagyok, mindig szófosásom van, így most is annyit beszéltem, meg össze-vissza, hogy nem tudom Zacky mennyit fogott fel belőle.
- Figyelj, én igazából nem tudom, miért ilyen velem Lena, de már rohadtul idegesít. Mindenbe bele szól, mintha legalábbis az anyám lenne, aztán úgy csinál, mintha ő lenne a szent lélek. Azt se értem miért véditek őt ennyire. Persze megértem, hogy őt ismeritek a legrégebb óta, de barátok jönnek, barátok mennek. És ezt nem úgy értem, hogy ne legyetek barátok hisz tisztán látni, hogy bírjátok őt, csak ennyi erővel megbeszélhetnétek vele, hogy mi is, vagyis remélhetőleg mi is annyira fontosak vagyunk nektek, mint ő. Persze, ha nem így van megértem, anyám is mindig azt mondta, hogy selejt vagyok, meg, hogy el akart vetetni, de aztán apám miatt nem tette meg – rántottam meg a vállam, miközben Zacky kezét szorítottam minden erőmmel, amit észre sem vettem. – Apám mindig is szeretett, tudod ő volt az a tipikus mindent-megvesz-a-lányának típus, aztán valami történt vele, nem tudom, hogy mi, ne kérdezd. Szóval megváltozott, és nem törődött velem. Azt hiszem azért, mert már nem voltam az, az aranyos, rózsaszín ruhás, copfos kislány. Ez után kezdődött a lázadásom a szüleim ellen, úgy, hogy próbáltam felhívni a figyelmüket valamivel. Egyszer majdnem felgyújtottam a konyhát, aztán lehúztam a bátyám aranyhalát a wc-n, megvertem a szomszéd gyerekét. Na, az szép kis verekedés volt – vigyorogtam az emléken. – De egyikkel se sikerült, így elkezdtem cigizni. Tudod, egyik haverom mondta, hogy ez általában kiborítja a szülőket, de anyám nem szólt semmit, pedig az egész lakás bűzlött a cigi füsttől. Aztán jött a drog. Úgy álltam hozzá, hogy nem fogok rászokni, nem szabad rászoknom, de ez tényleg nehezebb, mint gondoltam. Először tablettákat szedtem, de ezt anyámék sehogy se vették észre, ezért kezdtem el fecskendővel belőni magam. Már teljesen benne voltam, ismert arc lettem a drogosok körébe, mikor anyám észrevette a karomat, persze én ilyenkor már nem akartam felhívni a figyelmüket, és anyám szarul időzített. Épp belőttem magam a fürdőbe, mikor rám nyitott, és elkezdett velem ordítozni, mire jött apám, aki csatlakozott anyámhoz, és ezek után jött a bátyám, aki megvédett. Elmondta nekik, hogy ő már régóta tudta, és azt is, hogy miért tettem, meg ilyenek. Úristen, nézd, hova hoztalak – torpantam meg hirtelen. Az állatkert előtt álltunk.
- Mit szólnál egy éjszakai kalandhoz? – kérdezte vigyorogva Zacky, miközben fejével az állatkert felé intett. Nem rég óta dolgozom itt, de már tudtam, hol vannak a kamerák, így megkerestem azt a helyet ahol egyetlen egy kamera se volt, és könnyen beszöktünk.
Zacky átkarolta a derekam és úgy sétáltunk a ketrecek mellett, mikor hírtelen közelebb húzott magához és mielőtt megcsókolhatott volna, egy oda nem illő kérdést tett fel.
- Komolyan lefeküdtél Synnel? – csak meredten néztem a szemét, és nem tudtam kinyögni semmit, így bólintottam. Zacky alig hallhatóan sóhajtott egyet.
- Liz miatt volt. Ez így rohadtul hülyén hangzik, de beszéltem vele, és megakartam mutatni neki, hogy Syn bárkivel képes lefeküdni. Hülye voltam, tudom, azt hiszem, már kicsit becsiccsentettem. És tudom, hogy ez nem mentség, nem is várom, hogy megbocsáss… - hirtelen valami motozásra lettem figyelmes Zacky mögött. – Azt hiszem, van ott valaki – suttogtam.
Nem messze Zackytől – ne kérdezzétek, hogy került oda – volt egy ásó, amit Zacky egyből fel is kapott a kezébe. Valaki hirtelen megragadta a karom, és hátra húzott, mire én Zacky után sikítottam. A férfi – minden bizonnyal az volt, hisz úgy fogta a karomat, hogy azt hittem eltörnek – csak húzott hátrafelé, egyszer majdnem elestem, de ő állva tartott, és megláttam Zackyt, aki felénk sietett, ásóval a kezében. Tudtam mire készül, így mikor elég közel került, lehajtottam a fejem annyira, amennyire csak tudtam, és éreztem a felettem elsüvített ásót, aztán egy nagy koppanás, és a kéz lazított a szorításon, de nem annyira, hogy kihúzzam a saját kezem az övéi közül, ezért Zacky még egyszer fejbe vágta a pasast, mire az végleg elengedte a kezem, és a földre zuhant. Gyorsan Zackyhez siettem, miközben a csuklómat masszíroztam.
- Meg kéne nézni, hogy jól van-e – szóltam Zackynek.
- Majdnem megölt téged, te pedig azt akarod tudni, hogy jól van-e? – kérdezte Zacky nevetve, de ez nem az a szokásos nevetése volt. Megrántottam a vállam, és közelebb mentem a férfihoz, miközben mögöttem Zacky követett. Leguggoltam, először a csuklójához illesztettem az ujjam, hogy megnézzem él-e, de sehol se éreztem a pulzusát, ezért idegesen a nyakához kaptam, de ott se éreztem. Ijedten Zackyre pillantottam, majd vissza a férfira, aki arccal lefelé feküdt. Megragadtam a vállát, és átfordítottam a hátára, mire az ijedségtől hátratántorodtam és seggre estem. Pete Presslett volt az, aki a legelső napomon körbe vezetett, megmutatta, hol találom az állat eledeleket. És Pete most itt feküdt előttem, pulzus nélkül, tágra nyílt szemekkel.
- Zackyéknél vannak.
- Remélem nincs ott az a ribi – sóhajtottam, majd elindultunk Zacky háza felé. Persze Lenának egyből veszekedést kellett kezdenie, és nem értem miért hozta fel, hogy lefeküdtem Synnel, mintha ő lenne az anyám. Amint eltűnt Lena a házból, Zacky felé vettem az utam, és a karjánál fogva kihúztam a házból.
- Szükségem van egy kis friss levegőre – magyaráztam, bár egyáltalán nem tudom miért, hisz Zacky szó nélkül követett. Ha ideges vagyok, mindig szófosásom van, így most is annyit beszéltem, meg össze-vissza, hogy nem tudom Zacky mennyit fogott fel belőle.
- Figyelj, én igazából nem tudom, miért ilyen velem Lena, de már rohadtul idegesít. Mindenbe bele szól, mintha legalábbis az anyám lenne, aztán úgy csinál, mintha ő lenne a szent lélek. Azt se értem miért véditek őt ennyire. Persze megértem, hogy őt ismeritek a legrégebb óta, de barátok jönnek, barátok mennek. És ezt nem úgy értem, hogy ne legyetek barátok hisz tisztán látni, hogy bírjátok őt, csak ennyi erővel megbeszélhetnétek vele, hogy mi is, vagyis remélhetőleg mi is annyira fontosak vagyunk nektek, mint ő. Persze, ha nem így van megértem, anyám is mindig azt mondta, hogy selejt vagyok, meg, hogy el akart vetetni, de aztán apám miatt nem tette meg – rántottam meg a vállam, miközben Zacky kezét szorítottam minden erőmmel, amit észre sem vettem. – Apám mindig is szeretett, tudod ő volt az a tipikus mindent-megvesz-a-lányának típus, aztán valami történt vele, nem tudom, hogy mi, ne kérdezd. Szóval megváltozott, és nem törődött velem. Azt hiszem azért, mert már nem voltam az, az aranyos, rózsaszín ruhás, copfos kislány. Ez után kezdődött a lázadásom a szüleim ellen, úgy, hogy próbáltam felhívni a figyelmüket valamivel. Egyszer majdnem felgyújtottam a konyhát, aztán lehúztam a bátyám aranyhalát a wc-n, megvertem a szomszéd gyerekét. Na, az szép kis verekedés volt – vigyorogtam az emléken. – De egyikkel se sikerült, így elkezdtem cigizni. Tudod, egyik haverom mondta, hogy ez általában kiborítja a szülőket, de anyám nem szólt semmit, pedig az egész lakás bűzlött a cigi füsttől. Aztán jött a drog. Úgy álltam hozzá, hogy nem fogok rászokni, nem szabad rászoknom, de ez tényleg nehezebb, mint gondoltam. Először tablettákat szedtem, de ezt anyámék sehogy se vették észre, ezért kezdtem el fecskendővel belőni magam. Már teljesen benne voltam, ismert arc lettem a drogosok körébe, mikor anyám észrevette a karomat, persze én ilyenkor már nem akartam felhívni a figyelmüket, és anyám szarul időzített. Épp belőttem magam a fürdőbe, mikor rám nyitott, és elkezdett velem ordítozni, mire jött apám, aki csatlakozott anyámhoz, és ezek után jött a bátyám, aki megvédett. Elmondta nekik, hogy ő már régóta tudta, és azt is, hogy miért tettem, meg ilyenek. Úristen, nézd, hova hoztalak – torpantam meg hirtelen. Az állatkert előtt álltunk.
- Mit szólnál egy éjszakai kalandhoz? – kérdezte vigyorogva Zacky, miközben fejével az állatkert felé intett. Nem rég óta dolgozom itt, de már tudtam, hol vannak a kamerák, így megkerestem azt a helyet ahol egyetlen egy kamera se volt, és könnyen beszöktünk.
Zacky átkarolta a derekam és úgy sétáltunk a ketrecek mellett, mikor hírtelen közelebb húzott magához és mielőtt megcsókolhatott volna, egy oda nem illő kérdést tett fel.
- Komolyan lefeküdtél Synnel? – csak meredten néztem a szemét, és nem tudtam kinyögni semmit, így bólintottam. Zacky alig hallhatóan sóhajtott egyet.
- Liz miatt volt. Ez így rohadtul hülyén hangzik, de beszéltem vele, és megakartam mutatni neki, hogy Syn bárkivel képes lefeküdni. Hülye voltam, tudom, azt hiszem, már kicsit becsiccsentettem. És tudom, hogy ez nem mentség, nem is várom, hogy megbocsáss… - hirtelen valami motozásra lettem figyelmes Zacky mögött. – Azt hiszem, van ott valaki – suttogtam.
Nem messze Zackytől – ne kérdezzétek, hogy került oda – volt egy ásó, amit Zacky egyből fel is kapott a kezébe. Valaki hirtelen megragadta a karom, és hátra húzott, mire én Zacky után sikítottam. A férfi – minden bizonnyal az volt, hisz úgy fogta a karomat, hogy azt hittem eltörnek – csak húzott hátrafelé, egyszer majdnem elestem, de ő állva tartott, és megláttam Zackyt, aki felénk sietett, ásóval a kezében. Tudtam mire készül, így mikor elég közel került, lehajtottam a fejem annyira, amennyire csak tudtam, és éreztem a felettem elsüvített ásót, aztán egy nagy koppanás, és a kéz lazított a szorításon, de nem annyira, hogy kihúzzam a saját kezem az övéi közül, ezért Zacky még egyszer fejbe vágta a pasast, mire az végleg elengedte a kezem, és a földre zuhant. Gyorsan Zackyhez siettem, miközben a csuklómat masszíroztam.
- Meg kéne nézni, hogy jól van-e – szóltam Zackynek.
- Majdnem megölt téged, te pedig azt akarod tudni, hogy jól van-e? – kérdezte Zacky nevetve, de ez nem az a szokásos nevetése volt. Megrántottam a vállam, és közelebb mentem a férfihoz, miközben mögöttem Zacky követett. Leguggoltam, először a csuklójához illesztettem az ujjam, hogy megnézzem él-e, de sehol se éreztem a pulzusát, ezért idegesen a nyakához kaptam, de ott se éreztem. Ijedten Zackyre pillantottam, majd vissza a férfira, aki arccal lefelé feküdt. Megragadtam a vállát, és átfordítottam a hátára, mire az ijedségtől hátratántorodtam és seggre estem. Pete Presslett volt az, aki a legelső napomon körbe vezetett, megmutatta, hol találom az állat eledeleket. És Pete most itt feküdt előttem, pulzus nélkül, tágra nyílt szemekkel.
Frusa
